Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Ditta
5.0/5

Elijahtól ​búcsút vettünk, de a szépunoka Baley kapitány is jó fej (még ha nem is annyira, mint Elijah volt). Bár most egyértelműen Daneelé és Giskardé a főszerep, melletük azonban Gladia is jobban kibontakozhatott.
Robotjaink persze nagyobb falatot kaptak, mint holmi gyilkosság felderítése. Nekik az egész emberiség jövőjének megmentése jutott. Mindeközben megismerhetünk egy telepes világot, Baley-földet, és szemtanúi lehetünk a változások kezdetének is.
Úgyhogy újra pörögnek az események, még ha Giskard és Daneel beszélgetései néha meg is akasztják a lendületet. Persze sok fontos infót ezekből a párbeszédekből tudunk meg. Egy kicsit mégis túlkomplikálják a dolgot, de hát győzködik magukat, na és az olvasót is.
A vége meglepő (bár gondolom ez volt szükséges a folytatásokhoz).
És amúgy, mi lett a solariaiakkal???


SteelCurtain
4.5/5

Rendhagyó ​módon a befejező rész elolvasásával sikerült indítanom Asimov robotos sorozatát. Nem mondhatnám, hogy ez túlzottan zavart. Semmi olyasmi nem fordult itt elő, aminek megértéséhez feltétlenül szükséges lett volna az előző részek elolvasása. Kifejezetten jó sci-fi, s a két gyakorlatilag főszereplő robot párbeszédeit nagyon élveztem. Ennek ellenére valahogy kissé tompa volt az egész. Mintha az író is robot lett volna, és én is gépaggyal akartam volna felfogni a történetet. Jó volt, míg olvastam, de nem hiányzott miután becsuktam. Nem akarta befészkelni magát a tudatomba. A vége idegesítően hollywoodiasan indul, aztán egészen váratlanul fejeződik be.


Enzo314
2.5/5

Úgy ​vagyok vele, hogy minél több Asimov könyvet olvasok, annál kevésbé értem az Asimov-kultuszt. Kicsit úgy érzem, hogy ebben a regényben a hetedik bőrt is lehúzták már a robotika összes törvényéről és egyre jobban zavarnak az olyan stílusjegyek, amiken eddig talán átsiklottam.

Mondok egy példát:
Van két robot, mindkettő szuperintelligens , tökéletesen másolják és művelik az emberi kommunikációt, erre ezek a robotok egymás között kb így beszélgetnek:

-Hogy vagy, kedves Giskard barátom?
-Köszönöm jól, Daneel barátom.
-Szép időnk van, Giskard barátom, még a nap is kisütött Giskard barátom.
-Bizony, Daneel barátom, még esernyőre sincs szükség, Daneel barátom.
-Egy kávét azért ihatnánk, Giskard barátom. Vagy egy egy sört, Giskard barátom.
-De mi robotok vagyunk, Daneel barátom, nem szoktunk inni, Daneel barátom.
-Basszus tényleg, Giskard barátom.

Barátom, barátom, BARÁTOM!!!! Könyörgöm ki a radairossebbről mintázták ezeket a robotokat??


Szentinel
4.5/5

Méltó ​lezárása ez Asimov Robotsorozatának, mely összeköti a korábbi részeket, és a lezárás hirtelenségével pedig megnyitja a kaput az Alapítvány-sorozathoz. Az előző rész jobban tetszett, de ennek a kötetnek is megvannak a maga erősségei.

- Gladia fejlődése
- A korábban bemutatott bolygók “jelenének” megmutatása
- Daneel és Giskard eszmefuttatásai, valamint az a jelenet, ahol az előbbi beoltja Vasiliát, és megalkotja a nulladik törvényt.
- Összeköttetés biztosítása az Alapítvány-sorozattal

Ég veled, Elijah, Gladia, Giskard! Ti hiányozni fogtok, de Daneelnek van még szereplése néhány Alapítvány regényben. Remek olvasmány volt, a Robotsorozat pedig bekerült a kedvenceim közé, ahogy te is, Asimov.


blianhun
4.5/5

Egyeseknek ​miért lehet ennyire király nevük: R. Kárpáti Péter?


BakosJuci
3.0/5

Asimovon ​nőttem fel, az Alapítvány-Robot univerzumból 1-2 olvaatlan könyvem volt csak; ez volt az egyik. És előre mondanám, hogy imádtam Asimovot, mert TUDOMÁNYOS fantasztikus könyve tényleg mind alátámaszottak voltak, és mind matematikai, mind pszichilógia vagy épp szociológiai szempontból érdekesek.
Aztán 15 év kihagyással elolvatam most ezt.
És csak ülök és nézek ki a fejemből, hogy mi a franc volt ez?
A robotok beszélgetése mint barátom, barátom, BARÁTOM… a falra másztam tőle. De oké, túlélhető. Még az is lehet, hogy a fordító tolt valami erős cuccot. Talán. Mindegy.
Még az 500 oldalas űroperasága is túlélhető volt, pedig néha elgondolkoztam, hogy a Barátok Közben több esemény van, mint itt. De ez asszem mindig is ilyen volt, és a történet érdekessége miatt olvasható rendesen. #Barátom.#
Az is érdekes, hogy a 0. törvény itt kerül megalkotásra. Mivel én az Alapítványokkal kezdtem, ahol már ez elfogadott törvény, így át kellett állítanom az agyam, hogy nem, ez most itt új. De érdekes volt az okfejtés #Barátom#. Meg külön kihívás volt, hogy emlékeimből kutassam elő a sorozat 15 évvel ezelőtt olvasott köteteit.
Viszont: Asimov bácsi sem gondolhatta komolyan, hogy egy robot nem tudja megállapíta egy humaniod robotról, hogy robot vagy ember?? Hát nincs elektromos sugárzása, vagy fém alaktrésze, vagy bánomisén, valami, hogy ne csak a szemrevételezés alapján kelljen döntenie? És komolyan az a számomra totál logikátlan dolog lesz fő konfliktus alapja?? Hát #Barátom#!
Szóval most igencsak meginogtam Asimovban. :(


dwistvan
5.0/5

A ​történet folytatódott. ez a kötet is érdekes volt, fordulatokban gazdag. Annak ellenére élvezettel olvastam, hogy már olvastam a könyvet korábban. A sok apró utalás és összefüggés a többi kötettel megerősít abban a javaslatomban, hogy a történetet a Robottörténetekkel kezdve, szigorúan sorban és utána rátérve az alapítvány kötetekre érdemes végig olvasni. Akkor a legátütőbb az élmény.


Isley
4.5/5

A ​Robotok és Birodalom majdnem 200 évvel A Hajnal bolygó robotjai után játszódik, s az ott abbahagyott történetet viszi tovább. Ez az időugrás elég nagy volt, de jól megindokolt: Asimov szépen ki tudta fejteni, hogy az elmúlt évszázadokban, hogy ment végbe az emberek kirajzása a Földről, hogy váltak a földiek is hódítókká, telepesekké. Emellett az időugrás nem volt túl nagy ahhoz, hogy ne legyenek visszatérő főszereplők korábbról: Gladia, Giskard, Daneel és Amadiro.

A történet két szálon fut. Az egyikben Gladia kerül a rivaldafényben, aki akkor válik fontossá, amikor szülőbolygóján, a Solarián több incidens is történik, melyben több telepes meghal, így a telepesek kérésére, az Aurora engedélyével, kezdetét veszi Gladia utazása, aki a Solarián túlra is eljut, így a legnagyobb telepesbolygóra, a Baleyföldre, valamint a Földre is. Gladia ráeszmél arra, hogy eddigi élete bármennyire is hosszú volt, eseménytelenül telt, így elhatározást tesz, hogy életét annak a célnak szenteli, hogy békét teremtsen a telepesek és űrlakók között, hogy azok együtt hozzák létre a későbbiekben a Galaktikus Birodalmat.

A másik fontos szál pedig dr. Amadiro és dr. Mandamus tervét mutatja be, ami nem más mint a Föld radioaktívvá tétele. Ez a szál jól megindokolt, és Amadiro több évszázados, a Föld bolygóval szembeni gyűlöletén alapszik, valamint a Mandamus által kidolgozott terven.

Daneel és Giskard, általában Gladiával van, ők mégis a másik szálhoz köthetők inkább, hiszen az ő céljuk pedig nem más, mint az emberiség megmentése. S miután Daneel megfogalmazza a Nulladik Törvényt, onnantól kezdve pedig jóval nagyobb lehetőségük nyílik arra, hogy az emberiség üdvéért akár emberekkel is szembeszálljanak.

Összességében egy jól összerakott regény ez, elég izgalmas és végig csavaros, bár ezúttal kicsit hosszúnak éreztem, s érződött az is rajta, hogy a regény fő célja Asimov egymással eredetileg nem összefüggő történeteinek az összekapcsolása. Szóval egyszerre akart szórakoztató és hasznos is lenni, ami össze is jött, csak éppen emiatt kicsit hosszúnak éreztem.

Mindenesetre, szép lezárását adja a regény a Robot-sorozatnak, ami mindent egybevetve az eddigi legjobb sci-fi sorozat volt, amit olvastam. A Galaktikus Birodalom elkezdése előtt azonban tartok egy szünetet.


Ganrju
5.0/5

Ez ​a könyv nem teljesen illeszkedi az előző három robotregény sorozatába. Vannak ugyan közös szereplők, de a hangsúly itt már egyértelműen az emberiség jövőjének alakulásán van, amihez Gladia története csak egy szép, színes keretet ad. Mintha ez a regény csak azért született volna, hogy, ahogy a címében is szerepel, összekapcsolja a robotos univerzumot a birodalom (alapítvány) univerzummal. A háttér cselekmény (a Gladia szál) végül lezáratlan marad.
A cselekmény fő szála Daneel és Giskard kezében van, akik a nulladik parancs „isteni” sugallatától vezérelve, mint két őrangyal (vagy mondhatnám az is, hogy titkos ügynök), munkálkodnak az emberiség jövőjén. Ez főleg a két robot beszélgetéséből és az események finom manipulálásából áll, ami végül a nulladik törvény nagy próbájában csúcsosodik ki. Nagyon tetszettek a két robot párbeszédei, ahogy megbeszélik a történteket, levonják a következtetést és előkészítik a következő lépést.
Az előző robotregényekhez képest érezhetően későbbi írás, pl. a karakterek személyisége, fejlődése sokkal érettebb. A lezárás is inkább drámai és nem olyan tökéletes, vagy hibátlan, mint a korábbi (értem itt az Alapítvány regényeket is) könyveknél. A győzelemnek már ára van, ami fájó és emiatt belőlem katarzist váltott ki. Szerintem ez egy jó könyv. Úgy gondolom, hogy érthető és élvezhető azoknak is, akik nem olvasták a többi regényt, de az élmény azoknak teljes, akik „képben” vannak a robot és alapítvány univerzumban.


BlackSheep
4.0/5

Asimov ​"robot-ciklusának" befejező része minimálisan kilóg a többi történet közül, de színvonalát tekintve tökéletesen hozza a szintet. Szépen továbbviszi a fontosabb karakterek sorsát, és egy olyan fináléban csúcsosodik ki, ami méltó lezárása egy ilyen, évszázadokon átívelő történetnek.

Ezúttal nincs nyomozás, nincs megfejtendő ügy (ha a Solariát nem vesszük annak, de az nagyon mellékes), a Robotok és Birodalom sokkal karakterközpontúbb regény, mint bármelyik korábbi rész, és emiatt unalomba is fullad olyankor, amikor a kevésbé izgalmas karakterek vannak a középpontban. Ez az egyetlen hibája szerintem a könyvnek, hogy míg a legtöbb szereplő (például Gladia, a robotok, vagy az új szereplő, D. G.) komoly és hatásos fejlődésen megy keresztül, addig a negatív oldalon például Amadiro már-már paródiába illően gonosz és számító. A vége felé már Dr. Genya jutott róla eszembe, ami egy Douglas Adams esetében még elmegy, de egy Asimov-kaliberű írótól igencsak fura.

Viszont szerencsére túlnyomórészt nem ez a jellemző, hanem a komolyan vehető és nagyon hatásosan megírt jellemek, amik ráadásul olyan bravúrosan megírt epizódokon mennek keresztül, hogy csak pislogtam. Gladia nagybeszéde például zseniális volt, Daneel és Giskard beszélgetéseit öröm volt olvasni, és a nagy konklúzió a végén is olyan, amit egy ilyen történet megérdemel. Kicsit zavart a néhány elvarratlan szál, de bízom benne hogy idővel ezek is meg lesznek magyarázva, és szerencsére ezek sem tudták elrontani a végeredményt, ami elgondolkodtató, pazarul felépített és az író nevéhez méltó.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

11.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók