Kisregények

Alessandro Baricco - Selyem
A ​hazájában már elismert írónak számító Baricco számára ez az 1996-ban megjelent könyv hozta el a nagy áttörést, a nemzetközi sikert. A XIX. század második felében játszódó regény főhőse a katonai karrier helyett a kereskedelmi utazó kalandos életét választó Hervé Joncour, akinek eleinte Észak-Afrikába, később pedig Japánba kell utaznia a selyemgyártásra szakosodott városkája megélhetését biztosító selyemhernyópetékért. S hogy miért vállalkozik egy boldog házasságban élő fiatalember ilyen fáradságos és veszélyes útra még azután is, hogy Japán a polgárháború zűrzavarába süllyed? Hervé Joncour kielégíthetetlen vágyától hajtva kel ismét útra, mert egyetlen pillantásával megigézte őt annak a japán nagyúrnak a kedvese, akivel üzletelni szokott. "Mondhatnánk, hogy szerelmi történet. De ha csupán az volna, nem érné meg elmondani" - írta Baricco a _Selyem_ről -, és valóban: ez a finom erotikával átszőtt rövid regény az emberi lét alapkérdéseivel szembesíti az olvasót. A könyv alapján készült filmet 2007-ben mutatták be (rendező: François Girard).

Alberto Moravia - A ​közönyösök
A ​fiatal Moravia keserű és vonzó regénye (1929) római polgárkörnyezetbe ágyazza egy bágyadt nemzedék tragédiáját, és egy szerelmi sokszög kapcsán villantja fel a két háború közti korszak társadalmi és erkölcsi válságát. Egy őszinteségre és élményre szomjas fiatalember, egy mindutalan rögtönzésre kényszerülő, üres-közönyös komédiás kudarcra ítélt, panaszos tisztaságvágya szélesül itt nemzeti önvizsgálattá, és már az európai politikai láthatár elsötétülésének kezdetén közvetve arra int, hogy az eszménytelenség űrjét kártékony társadalmi erők tölthetik ki; ez a tehetetlen ifjúság embertelen hatalmak prédája, a kibontakozó fasizmus nyersanyaga lehet, közönyébe a rombolás szelleme plántálhat érzést, sőt fanatizmust, akár egy terrorlegény vadállati indulatait.

Alberto Moravia - Agostino
A ​kötet Moravia korai kisregényeinek legjavát tartalmazza. Az álarcosbál tragikomikus szerelmi kaland, egy képzeletbeli diktátor groteszk története a hatalom csalóka mámorában. Az Agostino egy tizenhárom éves kamasz sokkoló találkozása a felnőttek világával. A fiú nyaralás közben, a tengerparton ébred rá, hogy anyja a férfiak szemében nem elsősorban anyuka, hanem kívánatos nő. Az engedetlenségnek ugyancsak kamasz fiú a hőse. Luca undorodva szemléli szülei kicsinyes, képmutató életét. Elutasítja, nem kíván benne részt venni. Egyvalami fékezi meg a mindenre kiterjedő engedetlenségben: a bontakozó érzéki vágy. Jellegzetesen „moraviás” beavatási szertartás. A hitvesi szerelem lélektanilag is izgalmas kérdést feszeget: mi kell a nőnek? Fényűző élet, alkotómunkába temetkező férj, boldog házasság – vagy a közönséges, durva és alantas, lopott „szerelem”? Alberto Moravia (1907–1990), az erotikus tematika virtuóza és a lélektani ábrázolás atyamestere, az olasz irodalom és filmművészet emblematikus alakja. Huszonkét évesen adja közre első regényét, A közönyösöket, amellyel szinte berobban az irodalmi életbe, s amely miatt óhatatlanul összeütközésbe kerül a fasiszta rezsimmel. A fojtogató hazai légkörből külföldre menekül, csak 45 után tér vissza Rómába. Közben sorra írja regényeit, cikkeit, tanulmányait, darabjait, színházat csinál, a kulturális közélet meghatározó személyiségévé válik. 1952-ben megkapja a legrangosabb irodalmi díjat, a Stregát. Regényeiből többek közt Vittorio de Sica, Bernardo Bertolucci, Mario Soldati, Jean-Luc Godard közreműködésével rendre filmfeldolgozások készülnek. Korának legnépszerűbb és legbotrányosabb olasz írójaként megadatik neki, hogy a főszereplő öntudatával élje végig a huszadik századot. Az önmagát „a morál esztétájának” nevező Moravia impozáns életművéből most hatkötetes sorozatot bocsát közre a kiadó. A művek sorrendben: Agostino (Kisregények), A római lány, A megalkuvó, Egy asszony meg a lánya, A figyelem, A leselkedő.

George Orwell - Állatfarm
Az ​Állatfarm George Orwell ellenállhatatlanul ötletes, szellemes és mulatságos szatírája. Látszólag olyan állatokról szól, akik elűzik annak a farmnak a tulajdonosát, ahol élnek, így felszabadítva magukat az ember zsarnoki uralma alól. Ezután maguk vezetik a gazdaságot, önkormányzatot hoznak létre, és általános egyenlőségre törekszenek. A választásokon a sertések győznek, akik azonban hamarosan kijátsszák az egyenlőség szabályait, és ugyanolyan zsarnokokká válnak, mint korábban az ember volt. A helyzet a farmon ismét ugyanaz, mint a "forradalom" előtt, csak most demagóg szövegek hirdetik: "itt minden az állatokért van!" Az Állatfarm valójában a sztálini Szovjetunió allegóriája. Orwell a történet fontos eseményeit a sztálini rendszer "vívmányaiból" kölcsönözte, és szereplői is mind a Szovjetunió történelmére utalnak. Ahogyan a mű mottója is: "Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél."

Carlo Levi - Ahol ​a madár se jár
A ​fasiszta Olaszország már az afrikai háború birodalmi mámorában izzik, sötétülőben az európai látóhatár, amikor egy fiatal olasz orvos-író-festő, száműzetésben, a kopár délolasz hegyek közt felfedez egy elzárt paraszti közösséget, és megírja róla az olasz Puszták népé-t. Ebben a napjainkig örökített lidércvilágban, melynek konok babonáitól idegen a remény, Levi egy rómainál is ősibb, történelmileg mindig vesztes, de elpusztíthatatlan Itália suta, de kemény arcélét tapogatja körül, melynek minden becsvágya és művészete ebbe a szóba sűrűsödik: megmaradás. Míg ezt az elesettségben szunnyadó erőt kutatja, melyen kicsorbult Róma államszervező erélye, majd a feudális erőszak, később az önmagára lelő ország nemzeti felbuzdulása és korunkban a fasizmus görögtüzes csinnadrattája, vádoló szavai egy felelősségtudatos értelmiségi aggodalmas kérdését is megfogalmazzák: ez a világ, melyben mindig üres szó volt a népjólét, a rend, a nemzeti nagyság, nem fog-e ösztönös bizalmatlansággal ellenállni a termékeny eszmékkel vajúdó és tevékeny való világ, a jobb és igazabb társadalom igézetének is?

Giuseppe Tomasi di Lampedusa - A ​párduc
„A ​párduc” maga Salina hercege, akinek élete és halála, a hercegi sarjak ötven esztendőt felölelő krónikája talán az olasz arisztokrácia hanyatlásának legszebb leírása. Salina herceg ifjú unokaöccse szenvedélyesen beleszeret egy vagyonos polgár leányába. Az öreg herceg beletörődik sorsába, és maga is az új rend mellett szavaz. Mély emberismeret és kellő öngúny kell ahhoz, hogy a herceg belássa: „…mindent meg kell változtatni ahhoz, hogy semmi ne változzon.” A szicíliai herceg egyetlen regényét az író titokzatos személye avatta páratlan szenzációvá. A fordulatos mű költőien, méltóságteljesen, mégis fanyar humorral festi meg egy nemesi család széthullását a történelmi korszakváltás küszöbén.

Primo Levi - Ember ​ez? / Fegyvernyugvás
Levit ​1943 decemberében tartóztatja le a fasiszta hadsereg, majd deportálja a monowitzi Táborba Auscwitz mellett, ahol a többi rabbal együtt a Buna-ban a gumigyárban dolgozik. A táborba való megérkezés első percétől kezdve tudják, a többi rabbal együtt, hogy az életük semmilyen értéket nem képvisel a németek számára: kényszermunkára használják a zsidókat és azokat, akiket haszontalannak ítélnek, a gázkamrába küldik. Ez később Levi szabadulását jelenti, mivelhogy addig az elkapott zsidókat azonnal megölték. A tábori élet azonnal pokolinak bizonyul: a raboknak nincs nevük, nincs identitásuk, csak szám az, ami a többiektől megkülönbözteti őket a többi rabtól, melyet a bal karukba tetoválnak. Szépen lassan elvesztik személyiségüket, ahogy megnyomorítja őket a nélkülözés, a verés, az éhség, a szomjúság, a betegségek és a kétségbeesés. Úgy érzik már nem tartoznak az élők közé többé. A koncentrációs- táborban könnyű barátságot kötni, s amely Albertóhoz köti, az a legfontosabb. Amikor Levit a tábor kémiai laboratóriumába hívják, hogy ott dolgozzon, egy új szakasz nyílik meg tábori életében; könnyebb, ami a fizikai megterhelést illeti, de nehezebb, pszichológiai tekintetben, hiszen sokkal több ideje marad gondolkozni és emlékezni, mely elviselhetetlen fájdalommal terheli a jelen, amúgy sem könnyű terhét. Egy teljesen véletlen körülménynek köszönhetően főszereplőnk épp a nővérszobában a betegek között van, amikor a németek értesülnek a szovjetek közeli érkezéséről, és menekülni kezdenek (az „egészségeseket” elköltöztetik, és végülis így is meghal mindenki). A túlélők, az elhagyott táborban tíz borzalmas napot kell, hogy eltöltsenek mire a Vörös Hadsereg megérkezik. Erejük fogytán sokan belehalnak, az erősebbek összefognak, hogy valahogy ellenálljanak, és leküzdjék a hideget, az éhséget és a fertőzés veszélyt. Az elbeszélés stílusa szándékosan kimért, higgadt, mentes minden elragadtatástól, hogy ez a precíz tanúvallomás szilárdan ellenállhasson a kétkedőknek, hogy bizonyítékként szolgáljon, hogy ezek a bűntettek tényleg megtörténtek, megtörténtek a maguk kegyetlen valóságában.

Ferdinando Camon - Oltár ​anyámnak
"A ​fény egyre erősödik, és különös hangot ad. Kinézünk az ablakon. Szent isten! Ég a ház! A tűz belekapott a műhelyajtóba, onnan pedig átterjedt a mennyezetgerendákra és a zsalukra. Apám békésen alszik a lángok között, mintha csak halott volna. A bátyám egy ugrással benn terem, hóna alá kapja apámat, s egy másik ugrással kiviszi a szobából, ott hagyja a szárítópadláson, és rohan a fejszéért. Az asszonyok vizesvödröket cipelve sietnek fölfelé a lépcsőkön, a bátyám pedig széles fejszecsapásokkal leszakítja az égő gerendákat, az ágy szikrát szórva a földszintre zuhan, lent a gyerekek a permetezőből spriccelik a vizet, a tűz az ablakokról és a földszintről a műhelybe szorul vissza, meggyulladhat a faoltár, apám nagyot kiált, s a kiáltása mindnyájunkat meghökkent, mert még sohasem hallottuk ilyennek a hangját, egyszerre csak az oltár megindul az egyik sarok felé, apám húzza, vállán átvetett kötéllel, a bátyám gyerekei most őt locsolják, nehogy meggyulladjon a ruhája, nem telik bele néhány perc, és már a műhelyben is alábbhagynak a lángok, az ajtó és a mennyezet leégett ugyan, de a falakon és a padlón patakokban folyik a víz, s a tűz lassanként kialszik. Szent isten. Apám azon fáradozik, hogy újraélessze a nem létező ajtó előtt; száraz ágakból és rőzsenyalábokból kis máglyát rak, s papírral petróleummal alágyújt. Kell az olvasztáshoz, folytatni akarja a munkát."

Niccolò Ammaniti - Én ​és te
Ne ​halj meg. Kérlek. Ne halj meg. Majd én segítek. Bízd csak rám… A magának való és kissé neurotikus, tizennégy esztendős Lorenzo azt hazudja, hogy iskolatársaival síelni megy, ám ehelyett római bérházuk pincéjébe zárkózik be, hogy ott, a kellemetlen külvilág konfliktusait és képmutatását kirekesztve, egy héten át csak heverésszen, olvasgasson, kedvenc időtöltéseinek éljen. Nem számol azonban egy váratlan fordulattal: a pincébe egyszer csak betoppan alig ismert féltestvére, a huszonhárom éves Olivia is. A drog, a világ és önmaga elől menekülő, törékeny és esendő Olivia megjelenése nyomán minden megváltozik. Lorenzo kénytelen levetni a problémás kamasz álarcát, és tenni valamit, mert nagy baj van… Kis terjedelme ellenére valóságos fejlődésregény az Én és te, melynek szerzője a nagy sikerű előzmények – az Én nem félek vagy a Magammal viszlek – után most újabb emlékezetes kamaszhős ábrázolásával ad bizonyságot rendkívüli tehetségéről. A Strega-díjas író könyvét Olaszországban eddig már több mint félmillióan olvasták. Sokatmondó tény, hogy a világhírű alkotó, Bernardo Bertolucci éppen az Én és te megfilmesítésével tért most vissza hosszú évek után a rendezéshez. ************ „Életemben először készítek filmet olyan történetből, amelyet félmillióan olvastak vagy olvasnak épp… Lenyűgözött ez a két gyerek…” (Bernardo Bertolucci)

Italo Calvino - Eleink
A ​20. századi olasz irodalom egyik legnagyobb, iskolát teremtő és nemzetközileg is páratlan népszerűségű alkotója, Italo Calvino (1923-1985) három fantasztikus történelmi kisregényét fogja egybe ez a mára már legendás cím. Az elsőnek a hőse Nagy Károly kiváló lovagja. Agilulfo élen jár a harcban, a fegyelemben, az adminisztrálásban, szép nők rajonganak érte, de nincs teste: amikor feltolja sisakja rostélyát, a semmiből szól a hangja. A második történet hősét a török harcokban kettészelik: a hibákkal és erényekkel megvert és megáldott egész emberből két fél lovag lesz, egy gonosz és egy jóságos. Az utolsó kisregény hőse egy bárófi a 18. századból, aki gyerekkorában dacból felmászik egy fára - és soha többé nem ereszkedik vissza: egész életét a lombok, erdők magasában tölti, onnan szemléli tevékenyen és mégis kívülállóként, a koreszméknek elkötelezetten és mégis felülről, a forrongó világot. Valahogy úgy, ahogy Calvino szemlélődött "...gallyak és levelek, pikkelyek és lebenyek, a girbegurba elágazások vég nélküli, csipkés szövevényé"-ből, mely "hímzés... a semmi kanavászán, akár a tollam nyoma..." Akárhogy is, az eredmény magáért beszél. Calvino izgalmas, bölcsen humoros történetei az emberi élet végső kérdéseire keresnek és találnak a maguk mesés módján választ. Szemléletére és tollának nyomára, meséire és tanulságaira nagyobb szükségünk van, mint valaha.

John Steinbeck - A ​Kék öböl
A ​Kék öböl ugyancsak Steinbeck szülőföldjén, Kaliforniában játszódik, de ezúttal más oldaláról mutatja meg az író tehetségét. Szereplői remekül megrajzolt különc figurák - zárt közösségük életének mulatságos epizódjaiból kerekedik ki a könyv cselekménye, sok humorral és leleménnyel.

Adolfo Bioy Casares - Italo Calvino - Morel ​találmánya / Láthatatlan városok
Morel ​találmánya Morel olyan gépezetet talál fel, amely valósághűen reprodukálja a térben az ember életének egy bizonyos időbeli metszetét. Ebben az értelemben tehát az ember küzdelme a halhatatlanságért végre győzelemre vezetett. Csakhogy... Aki vállalja ezt a halhatatlanságot, szörnyű ára fizet: le kell mondania a valóságos - bár mulandó - életről. Láthatatlan városok Italo Calvinót aligha kell a magyar olvasóknak bemutatni, de bizonyára meglepetést kelt, hogy sokan a nemesi rangra emelt sci-fi egyik legkiválóbb olasz képviselőjének tartják. Ez a könyve Marco Polo és Kublai kán párbeszéde. A nagy világutazó feltárja a zsarnok uralkodó - és az olvasó - előtt világunk tarka sokféleségét, hihetetlen változatosságát, szívet dobogtató fantasztikumait, s csupán a párbeszéd végén derül ki a világot járt utazó tréfája: mindvégig egyetlen városról - a szülővárosáról beszélt.

Italo Calvino - Ha ​egy téli éjszakán egy utazó
Nyájas ​Olvasó! Új regényének első mondatával így szólít meg téged a szerző, Italo Calvino: "Italo Calvino új regényét, a Ha egy téli éjszakán egy utazó-t kezded éppen olvasni..-." Kényelmesen elhelyezkedsz tehát, és olvasnád... De jaj, a mese megszakad: s aztán valami baj az újabb kötettel is van, amit hibás példányod helyett a könyvesboltan kapsz. Nyomozásba fogsz hát, nyájas Olvasó. Kíváncsi vagy a mesére. Amikor azonban a mese fordulóponthoz ér, valami mindig történik. A könyv elvész, ellopják, elkobozzák, műanyagba öntik, gépbe táplálják, szavakra bontják, betiltják, megsemmisítik, bezúzzák... Még szerencse, hogy nyomozásod roppantul regényesnek bizonyul. Egyre újabb és újabb kalandokba botlasz: beleszeretsz az Olvasónőbe, együtt nyomoztok, el-elváltok, majd ismét találkoznak az útjaitok... Tíz regény végül is megmarad izgalmas torzónak. A tizenegyediket - a sajátodat - fejezd be te, nyájas Olvasó.

J. D. Salinger - Franny ​és Zooey
Salinger, ​aki 1951-ben megjelent első, és azóta is egyetlen regényével, a Zabhegyező-vel vált kultikus íróvá a hatvanas években, később egy sor novellával bizonyította kimagasló írói kvalitásait. Az író Kilenc történet című novelláskötetének egyik darabjában. Ilyenkor harap a banánhal, kezdett bele az excentrikus Glass család történetébe; életműve további részében ennek kibontására vállalkozott. A Franny és Zooey két hosszabb történet egy testvérpárról. Franny, a végzős kollégista egy hétvégén barátjával találkozik, és az összeomlás határára kerül, annyira elégedetlen a fiúval, önmagával és általában az élettel. Bátyja, Zooey, a tévében szereplő színész ez után a katasztrofális hétvége után a maga érzékeny módján megpróbálja megvigasztalni, s ennek történetét bátyjuk, Buddy (Salinger alteregója) írja meg. A kötet a nagy virtuális Salinger-regény, a soha el nem készült Glass-krónika egyik mozaikja, amely utoljára több mint tíz éve jelent meg magyarul.

John Steinbeck - Egerek ​és emberek / Lement a hold
John ​Steinbeck először 1937-ben, az Egerek és emberek című kisregényével hódította meg a közönséget. Kegyetlen, borzalmas, embertelen világról szól a mű, két mezőgazdasági vándormunkás, George és Lennie világáról. Hétköznapi természetességgel élik tragikus életüket, melyben az emberhez méltó élet csupán távoli, megvalósíthatatlan ábránd - s mégis az egyetlen, ami értelmet, célt ad életüknek, még elérhetetlen voltában is. A kötet másik kisregénye, a Lement a hold 1942-ben jelent meg, a világháború alatt, amikor a Nobel-díjas író haditudósítóként járta a frontokat. Szűkszavú, fojtott szenvedélyű, az "európai új rend" hideg gyűlöletétől izzó humanista remekmű, a fasiszta megszállók ellen törhetetlen hittel, a maga erkölcsi fölényének és végső győzelmének biztos tudatában harcoló hatalmas lelkierejű kis népről.

Carlo Levi - Krisztus ​megállott Ebolinál
"Egy ​egész irodalmat ihletett meg, prózát és verset egyaránt. Holott nem regény (de azért epika), s holott nem vers (de azért líra)." RÓNAI MIHÁLY ANDRÁS

Alberto Moravia - A ​megvetés
Riccardo ​Molteni, a becsvágyó drámaíró, hogy feleségének biztosítsa a kényelmes polgári jólétet, s megteremtse irodalmi munkásságához az anyagi függetlenséget, irodalmi bérmunkára vállalkozik: filmforgatókönyveket ír egy sikeres és gazdag producernek. Imádott felesége azonban - s éppen a kecsegtető jólét küszöbén - fokozatosan elhidegül tőle. Miért változott felesége szenvedélyes szerelme közönnyé, megvetéssé? Riccardo lázasan gyötrődve keresi az okot, mígnem egy drámai jelenetsorban minden megvilágosul előtte. Moravia ezúttal is alaptémáját, a férfi és nő viszonyának ideiglenességét, a tartós kapcsolatra való képtelenséget ábrázolja, pontos lélekrajzzal mutatva be, hogyan támadnak apró repedezések a mindennapi élet, a szokások felszínén, miképpen romlanak meg az elemi állapotukban tiszta érzések, s mint válik két ember kapcsolatában tragikussá mindaz, ami korában feloldódhatott a szerelemben. A történet csupa drámai feszültség, valósággal sodorja az olvasót a végkifejlet felé.

Louis-Ferdinand Céline - Utazás ​az éjszaka mélyére
Ez ​a könyv egy nagyon elhagyatott, minden viharnak kitett ember kalandozása szerte a világban és egy város homályos sikátoraiban. A szegény hős útközben sokat átkozódik. Ne kárhoztassuk ezért. Minden kifakadása jobban fáj neki, mint azoknak, akikre vonatkozik. Furcsa sündisznó, akinek a tüskéi az eleven szívét marcangolják. Mélyen francia könyv ez, egy elkallódott, félrecsúszott franciáról szóló könyv, amilyen százezerszám szaladgál Párizs aszfaltján. (Hevesi András)

Karel Čapek - Harc ​a szalamandrákkal
Ez ​a látszatra tudományos-utópisztikus regény csupán a háború előtti utolsó három esztendőben nyolc kiadást ért meg - és nem véletlenül! Fantasztikumba ívelő, váratlan, sziporkázóan ötletes és szellemes fordulatainak alapja az a fikció, hogy a csendes-óceáni szigetvilágban felfedeznek, majd üzleti érdekből hihetetlenül elszaporítanak egy különös, ismeretlen állatfajt, egy tengeri óriásgyíkot, a szalamandrát, amely bizonyos mértékig emberi tevékenységre képes: kezét és szerszámokat használni, beszélni, műszaki ismereteket elsajátítani. De a figyelmes olvasó előtt nem kétséges, hogy a regény valójában politikai-társadalmi szatíra, méghozzá a legkülönbek egyike: a mindenkori zsarnokság ellen akarja mozgósítani a fenyegetett emberiséget. Čapek mintegy felkiáltójelet tesz az emberiséghez intézett figyelmeztetése végére: "ez történik veletek, ha idejében nem tértek észhez!" A szerző olyan művet alkotott, amely minden fordulata, izgalmas és mulatságos megoldása ellenére - vérbeli szépirodalom.

Mario Puzo - A ​Keresztapa
A ​Maffia napi aktualitásként él az emberek tudatában, hiszen lépten-nyomon hallat magáról. Az olvasó bizonyára érdeklődéssel és izgalommal olvassa majd regényalakban is a filmvászonról jól ismert, Francis Ford Coppola és Marlon Brando jóvoltából halhatatlanná és világhírűvé vált, Amerikában letelepedett Keresztapa, Don Corleone fordulatos, elképesztő epizódokban gazdag történetét. Módunkban áll végigkísérni a Szicíliából Amerikába vándorolt Corleone família idősebb és ifjabb nemzedékeinek, barátainak, ellenségeinek sorsát, életét - és természetesen halálát, hiszen a szereplők legfontosabb jellemvonása az, hogy tetteiket az Amerikában is virágzó Maffia parancsai határozzák meg, amelyek között a legfontosabb a szinte közhelynek számító, ám a szervezet tagjai által mindig halálosan komolyan vett vendetta, vagyis a vérbosszú.