Piruettek ​és ábrándok

Horváth Péter - Dzsorden
A ​regény kivételes tehetségű főhőséről nem lehet biztosan tudni, hogy apja is cigány volt-e, vagy egy Taszáron szolgáló amerikai, fekete katona. Ő maga sem tudja, elbizonytalanodik, kétségeit a környezete is csak megerősíti. Apja felkutatására indul, a nyomok Svédországba és Amerikába vezetnek.Kijutni azonban csak nyelvtudással, ösztöndíjjal lehet. Jordán Jordán, azaz Dzsorden erre hajt, ebben gimnazista osztálytársa, barátnője van a segítségére, aki – természetes ez? - gyereket vár. Megoldódik? Hogyan oldódik meg a helyzetük? Kettejük magánéleti válsága-e, ami velük történik, csak a fiúé, vagy csak a lányé? Horváth Péter regénye (ki)talált történet, a valósághoz való minden esetleges hasonlóság a véletlen műve.

Ferdinandy György - Egy ​sima, egy fordított
A ​bolondok királya c. apa-regénye (2007) után az ismert József Attila-díjas író ezúttal édesanyjának állít emléket. Keserű számvetés ez a könyv a húszévesen világgá futott és őszülő halántékkal hazatért fiútól, aki úgy érzi, hogy sem okosabbá, sem bölcsebbé nem tették az évek.

Fekete Sándor - A ​kamasz álma
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gábos Katalin - Szerelmeskönyv
Megszólalt ​a kapucsengő. Szaggatott, ritmustalan, erőszakos csengetés volt, csakis gyerekkéztől származhatott. Bosszúsan bújtam a cipőmbe, morogva mentem kifelé, készítettem magamban a megszokott dorgáló mondatokat. A kapu előtt nem állt senki.Trappoló léptek zaját hallottam, és kisfiam visító hangját: "Anyaaa, nézd meg a levelesládááát!" Odamentem a ládához, felhajtottam az ajtaját: egy maroknyi százszorszép hullott ki belőle a lábam elé, a földre meg a cipőm orrára. Ezért írtam ezt a könyvet. Amúgy 1963-ban születtem Budapesten. Két évig művészettörténetet tanultam, majd huszonegy éves koromban villámcsapásként hasított belém a felismerés: színésznő akarok lenni. Tizennégy évadon át színésznő voltam Nyíregyházán. Húszévesen két dolog látszott elérhetetlennek a számomra: jogosítványt szerezni, és megtalálni a páromat. Mostanában, amikor reggelente ráhajtom az ajtót a még alvó színész férjemre, és beszállok az autóba, hogy iskolába, óvodába fuvarozzam a gyerekeimet, még mindig elképedek rajta, hogy ilyen az életem. (Gábos Kata)

Darvas Iván - Lábjegyzetek
Nem ​szabályos önéletrajzot írt Darvas Iván, hanem különös, szinte önmagával folytatott párbeszédet saját magáról, életének alakulásáról, sorsának fordulóiról, meg-megszakadt művészi pályájáról, e pálya társairól, saját művészetéről, színházról, drámákról, rendezésről, sőt politikáról is. A kötetnek nemcsak a címe Lábjegyzetek (hogy hogyan érti a címet, arról szellemes, önirónikus bevezetőben szól a szerző), maga a munka valóban igen sok, és nemegyszer szinte féloldalnyi terjedelmű lábjegyzetet tartalmaz. Természetesen nem szakirodalmi hivatkozásokról van szó, Darvas Iván e lábjegyzetekben megszakítja, új útra téríti vagy kommentálja, kibővíti, más oldalról láttatja a főszövegben elmondottakat, tulajdonképpen az önmagával folytatott dialógusnak mintegy új 'tárgyalópartnerét' teremti meg a lábjegyzetek szerzőjeként. Az önéletírás roppant őszinte, kendőzetlen és - nemcsak színész esetében nagy szó ez - végtelenül szerény is. Természetesen szóba kerülnek a sokszor legendásított életrajzi tények és események (az orosz anyától való születés, a prágai gyerekkor, a német iskolába járás, az 56 utáni börtönbüntetés, a segédmunkásként való létezés stb.) is. Ám a prímet nem ezek viszik. Darvas tulajdonképpen az egész könyvben legfőbb szerelméről, életének középpontjáról és értelméről, a színházról ír. Nem esztetizál, nem szakmai szövegeket kínál, hanem mintegy belülről mutatja meg, mit is jelent számára a színház, a színészi játék és szerep, a rendezés, a színészi életforma. - Kitűnő könyv, remek emberi-művészi dokumentum, sokak érdeklődésére számíthat.

Rados Virág - A ​visszakapott élet
Meg ​lehet-e gyógyulni egy súlyos betegségből, amelynek már a puszta neve is sokakat rettegéssel tölt el? Péceli Rita válasza: igen! S hogy mi kell hozzá? Elszántság, bátorság, bizalom és szeretet. Odafigyelés önmagunkra, remek orvosok, barátaink támogatása és nem utolsósorban egy hűséges társ, aki jóban-rosszban kitart mellettünk. Mert a gyógyulás lehetséges, még akkor is, ha a bajban éppen azoktól nem kapunk segítséget, akikre leginkább számítunk. A főhős így küzd meg a mellrákkal, majd legyűri az őt fenyegető, másik gyilkos kórt. Története bizonyítja: a legnehezebb helyzetből is megtalálhatjuk a kiutat. Mert a szeretet és a segítség erőt ad. Ennek köszönhetően a főhős felveszi a kesztyűt, és a hosszú, gyötrelmes küzdelem végén megtalálja a gyógyulást, a boldogságot és igazi hivatását. Visszakapja egészségét, normális életét, sőt, a szenvedés árán egy sokkal gazdagabb, igazabb életet nyer el a régi helyett. A visszakapott élet Rados Virág második regénye, a nagy sikerű Bipoláris folytatása szintén igaz történet alapján íródott.

Kubiszyn Viktor - Drognapló
„Drogosnak ​lenni nem érdem. Leszokni a drogokról sem különösebben az. Ne várd, hogy meghajoljon ezért előtted a világ. Viszont beszélni a kalandról hasznos lehet. Ha ezt izgalmasan teszed még élvezetes is. Viktor könyve ilyen: hasznos és élvezetes.” Kiss Tibi, zenész, képzőművész, a Quimby zenekar frontembere „Volt egyszer egy anyagos, aki a történetei végére tiszta lett; minden jó, ha a vége jó. Ha ezt elhisszük, gondtalanok és elégedettek lehetünk. Ha nem, és az író kétségei bennünk élnek tovább, akkor akár szabadok is.” Prof. Dr Rácz József, a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia igazgatója „Aki elmegy a határig, vagy nem jön vissza, vagy nem képes beszámolni a tapasztalatairól. Kivételes esemény, mikor valaki nyelvet talál legsúlyosabb élményeinek a leírásához, tiszta és erős mondatokat. Ez a könyv ilyen: hiteles beszámoló a földi mennyországról és pokolról.” Garaczi László, író, költő A könyv egy tizenhat évig tartó elhúzott, kacskaringós drogkarrier története. Annak minden lelki, szellemi, egzisztenciális és fiziológiai vonatkozásával együtt. Drogmátrix és pszichomátrix. Az egész sztori, ahogy alakult, csak döntés kérdése volt. No nem úgy, hogy felkelt tizennégy évesek, és azt találta a legszimpatikusabbnak, hogy, "hú, majd ha huszonkilenc leszek, egy csomó trével a hátam mögött, milyen jó lesz egy nyolcadik kerületi dzsankipecóban ébredni, ahol egy éve nincs se meleg víz, se egy eladható cucc, nincs egy ember, akire számíthatnék, igaz, valaki alszik lent a galéria alatt, de hirtelen nem ugrik be ki az, mit keres itt, miért van itt, nem is fontos; csak az a fontos, hogy remegek, izzadok, ráz a hideg és fájnak a végtagjaim, hallucinálok, aludni nem tudtam, csak delirálni; a kezem, ahol átvágta az ablaküveg, lüktet mint az állat, és nincs semmi, csak dzsuva a pecóban mindenhol, meg dzsuva bennem kívül-belül, de már pörög az agyam, hogy kéne újítani valamit, elpasszolni valamit, lehúzni valakit, de kizárólag 200 méteres körzeten belül, ennyire saccolom az erőm, de lehet hogy vizet inni se tudok, az a két méter is fáj, ami a csaphoz vezet. Basszus, ki tudja hányadik ilyen nap már, ami így kezdődik." Hogyan lesz az ember drogos, függő, a drogtól megszabadulni akaró, visszaeső, újra tisztulásra vágyakozó? Mindent elmond - szlengszótárastól kábítószerlistáig - ez a drámai, letehetetlen könyv.

Palya Bea - Ribizliálom
Könyvet ​írok, magamról-könyvet, akárkiről-könyvet, elemzős könyvet, sztorizós könyvet, szuper könyvet, kibaszott könyvet, vicces könyvet, felemelő könyvet. Mi a francnak. Belekezdtem, bátor vagyok - mégis inkább elszaladok. Kincseim vannak, megírom őket - kihajítom a számítógépet. Láthatóvá válok, lehetnék akárki - de lehet, hogy senki sem lesz rá kíváncsi. De, hátha összekacsintunk mégis, ja, te is, hát persze, én is. Gyógyír a magányra ez a cinkosság. Sokszor emlékeztetnek a sikeres élet, a sikeres énekesi pálya jól bevált receptjére, pedig szerintem ezerféle elkészítési mód lehetséges. Öröm megmutatni: én így főzök. Emlékeztetnek arra is, fiatal vagy te még ahhoz, hogy memoárt írj. Nem is vagyok én öregedő díva, aki végre megmutatja a látható mögötti láthatatlant, és hajlott hátú bölcs sem, aki a halál kapujából még egyszer visszatekint. Igen, én fiatal vagyok, nem akarok másnak látszani, nem akarok semminek se látszani. Csak játszani. Fiatalos kedvemben új játék után nyúlok - eddig hangokkal gyurmáztam, most meg szavakkal is újragyúrom magam.

Faludy György - Pokolbeli ​víg napjaim
Faludy ​György a magyar történelem egyik legsötétebb korszakának megdöbbentő történetét írta meg Szolzsenyicin Gulágjához is hasonlított életrajzi regényében. A Pokolbeli víg napjaimban az Andrássy út 60. és Recsk poklát megjárt költő sorsát 1953-ig, a táborból való szabadulásáig kísérhetjük figyelemmel. Mindaz, ami kapaszkodót nyújtott számára a hányattatás éveiben - ösztönös életigenlése, a testi szépség és a szellemi nagyság iránti feltétlen tisztelete - mélyen áthatja anekdotáit. Kortörténeti jelentősége mellett a Faludyra oly jellemző irónia és elemi őszinteség teszi a könyvet lebilincselő olvasmánnyá.

Jules McAllister - Több ​ezer szó, több ezer ölelés...
Pályafutásán ​ígéretesen induló fiatalember váratlanul elveszíti addig biztosnak hitt igazgatói székét s harmincfős részlegének minden munkatársát… És ha ez önmagában nem lenne elég, a barátnője is ekkor dönt úgy, hogy a továbbiakban nem kér a kapcsolatukból. Mindössze harmincéves, összeroppan, és megadja magát a depresszió álruhás, fekete szörnyének. Hogyan küzd meg vele, hogyan ismeri fel saját negatív szerepét a betegség kialakulásában és fenntartásában, hogyan próbál segítséget szerezni, milyen forrásokat talál, miféle praktikus lelki gyakorlatok révén éri el a várva várt, sikeres kilábalást, s végül mi mindennel gazdagodva tér vissza a normális kerékvágásba – erről szól ez a könyv.

Réz András - Válogatott ​szorongásaim
Ha ​megjelenik valahol társaságban - márpedig ezt gyakran teszi -, az emberek megbökik egymást: "Tudod az az izé, az a filmesztéta". Hol itt, hol ott bukkan fel rádióban, tévében, és magyaráz. Magyarázza a filmeket és a könyveket, a divatot és a falfirkákat, a reklámokat és a valóságokat, a nők illatát és a borok ízét. Ez a kötet olyan, mint ő, mégis meglepő. Talán azért, mert Réz András ez alkalommal humoreszkekben elmélkedik a világról. Ráadásul - tőle szokatlan módon - nagyon személyesen . Így aztán kiderül, miért nem szeretne nagymellű szőke, tüzes tekintetű macsó vagy politikus lenni. Hogy rajong a horrorfilmekért, utálja a focit stb. és - bármilyen hihetetlennek tűnik - olykor szorong.

Révai Gábor - Mesterek
Müller ​Péter és Popper Péter a gondolkodás sikerszerzői. Nem kell bemutatni őket. Műveiknek külön-külön is százezres olvasótábora van. Ezeken a lapokon találkoznak először. Mindketten a maguk módján vallanak magukról. A közösségről, amelyben társas magányunkat élik, erkölcsről, az emberi kapcsolatok démonairól és angyalairól, a "mai kocsmá"-ról, mestereikről, a mester-tanítvány viszony titkairól, hitről és kételyről, ezoterikus élményekről, a lét alapdilemmáiról. Nyíltabban, mint bármely írásunkban valaha is. Olykor mintha összebeszéltek volna, szinte szó szerint ugyanazt. Olykor homlokegyenest az ellenkezőjét. Ebből a disszonáns összhangból keveredik ki e könyv különös íze, egyedisége, értéke.

Albert Györgyi - Miért ​pont ők?
Miért? ​Miért megyünk bele mi, nők, egy számunkra megalázó kapcsolatba? És miért maradunk benne? Mi ad erőt ahhoz, hogy végül - akár életünk kockáztatásával is - kiszálljunk belőle? Miért veszítjük el a tartásunkat, tiporjuk sárba az önbecsülésünket arra érdemtelen egy, két, akárhány férfiért? A kéziratomat újra és újra átolvasva egyetlen magyarázattal találtam szembe magam: "... mert szeretem". Ilyen egyszerű. Vagy mégsem?

Margaux Fragoso - Csak ​ha te is akarod
Margaux ​Fragoso torokszorítóan őszinte visszaemlékezésében elmeséli, hogyan hálózta be kisgyerekként egy férfi, és hogyan tartotta a markában 15 éven keresztül. 7 éves korában, egy uszodában találkozott először Peter Currannel. A férfi, aki ekkor 51 éves volt, nagyon kedvesen bánt vele, és meghívta a kislányt édesanyjával együtt a házába. Ezzel vette kezdetét viszonyuk, aminek végül a férfi öngyilkossága vetett véget. A kislány számára a férfi otthona egy egzotikus állatokkal teli mesebirodalomnak tűnt, ahol menedékre lelt az otthoni pokol elől: anyja szinte állandóan pszichiátriai kezelés alatt állt, apja pedig alkoholista volt. A szexuális visszaélések csak egy idő után kezdődtek, míg végül eljutottak a születésnapi ajándéknak nevezett aktusig. Curran elrabolta a lány fél életét. Az elszakadás iránti vágy végig tetten érhető Fragoso elemi erejű könyvében. Saját naplója és a férfi hátrahagyott levelei, fényképei és feljegyzései segítségével zavarba ejtő részletességgel, mégis lírai hangvételben idézi fel az átélt szexuális és pszichikai visszaéléseket. Margaux Fragoso nemrég szerezte meg PhD fokozatát a Binghamton Egyetemen angol irodalomból. Már számos verse és novellája jelent meg különböző irodalmi lapokban, többek között a The Literary Review és a Barrow Street hasábjain. Első könyve, a Csak ha te is akarod eddig 23 országban jelent meg és mindenhol óriási vihart kavart.

Bíró Yvette - Futó
Bíró ​Yvette első regénye nem önéletrajz, mert a személyesen megélt és a képzeletbeli események szabadon keverednek benne. Ám a tényeket legtöbbször nem maga a főszereplő teremti? Lehet, hogy hét év vándorlásai hét országon át szükségesek ahhoz, hogy a hiány befogadhatóvá váljék? Bíró Yvette Budapesten született. Esszéista, forgatókönyvíró, a New York University emeritus professzora. Könyvei, tanulmányai magyarul és mintegy tíz más nyelven jelentek meg.

Bächer Iván - Klétka
A ​könyv az író majd egy évtizede elkezdett, folytatásos "családregényének" negyedik, zárókötete, amelyben megint csak történnek a dolgok. A Gold-családban. A Gold-családdal. A kilencvenes évek Magyarországán. Mindenféle dolgok. Szomorúak és vidámak. Itt főleg szomorúak. Történnek, megtörténnek, véget érnek. Aztán kezdődnek mások. Ahogyan az már csak lenni szokott. A szerelemben. Az életben. És a halálban.

Ámosz Oz - Szeretetről, ​sötétségről
Ámosz ​Oz, a legismertebb izraeli író Szeretetről, sötétségről című önéletrajzi munkája, amelyet számos nyelvre lefordítottak, minden idők legnagyobb izraeli könyvsikere. Lebilincselő családtörténet, amely egy dickensi figurákban bővelkedő, nagyívű elbeszélés keretében mesterien ötvözi a személyes és a történelmi eseményeket. Oz családja archetipikus bevándorló család: Mussmanék Ukrajnából menekülnek az antiszemitizmus miatt előbb Lengyelországba, majd Prágába, végül Jeruzsálembe, ahol az érzékeny, intelligens, négy-öt nyelven beszélő Fanja férjhez megy Klausnerhez, egy költői vénával megáldott, tizenhat-tizenhét nyelven olvasó, kétbalkezes szobatudóshoz. Fiuk, Ámosz a negyvenes-ötvenes évek Jeruzsálemében nő fel. 1952 januárjában Fanja Mussman, az író depressziós édesanyja öngyilkos lesz. Oz ezután szakít jobboldali apjával, tizenöt évesen egy kibucba megy traktorosnak (ott veszi fel az Oz nevet, amelynek jelentése: bátorság), és harminc évig kibuclakóként próbálja megtalálni, kikovácsolni saját identitását. A könyv ugyanakkor Izrael Állam története is, az egész korszak története, az Ozzal együtt felnőtt zsidóké, akik túlélőkként egy "lakatlan szigeten" kötöttek ki, és otthont építettek maguknak.

Brunella Gasperini - Ő ​és mi
".. ​a hétvége mindazon dolgok felhánytorgatásával telik el, amiket nem csináltam meg, a szemrehányással, hogy mi ez a rendetlenség, mért olyan ütődöttek a gyerekek, kótyagosak a barátaink, utálatosak az állataink, és így tovább és így tovább, aztán mire elmúlik a mérge, addigra én gurulok dühbe, és közlöm vele, hogy elegem van, hogy önző, hálátlan, felelőtlen és csak azért jön fel, hogy tönkretegye a vasárnapomat, és jobb, ha a városban marad, és így tovább, és így tovább, aztán az én dühöm is elmúlik, de addigra már a vasárnapnak is vége, indulnia kell; a kapunál búcsúzkodunk, s az utolsó pillanatokat már igyekszünk élvezni, és közben azon tűnődünk, mi az ördögért fecséreltük az időt veszekedésre, s kölcsönösen megfogadjuk, hogy soha többé. És a következő héten menetrendszerűen kezdjük előröl." Ha valaki úgy érzi, ismerős a fenti idézet - ez nem a véletlen műve. Brumella Gaperini írónő és családanya, vidám trilógiába foglalta imádott környezetének hányatott életét: az első kötet - Én és ők - "egy férj feljegyzései"-nek formájában számolt be a kelekótya család viszontagságos mindennapjairól - az önmagában is érthető és élvezhető folytatásban - Ő és mi - a feleség adja vissza a kölcsönt és tudósít az Ő (avagy "férjuram") és a többiek (=feleség, avagy Csupacsont, három gyerek, a jó öreg házibútor, Rosa; az immáron hatfőnyire gyarapodott állatsereglet, és az Öreg nyomába lépő, illetve guruló új kocsi: a Bestia) mulatságos kalandjairól.

Brunella Gasperini - Mi ​és ők
"...Ma ​van az utolsó este. Szeptember, minden gyerek elutazott már, a levegőben olajcserje illata. Holnap visszamegyünk Milánóba. Képzelem, micsoda utazás lesz, öt macskakölyökkel, nyolc kutyakölyökkel - a szüleiket és a gazdikat nem is számítva -, a szent és sérthetetlen mancsokkal és farkakkal, valamint nyavalyás és mindent elárasztó tengeribetegségükkel egyetemben. Anyám a rémes utazási migrénjével, apám a rémes utazási neurózisával. Már áll a bál a csomagok miatt, a szokásos dolgokon folyik a vérre menő vita... ...A dolgok, ahogy jönnek, el is múlnak, menthetetlenül... Bruna menyasszony, Maurizio egyetemista (még nem tudja, anatómus, fizikus avagy matematikus lesz-e, persze azon kívül, hogy jazz-zenész, bodhisattva és tűzisten), megint vége egy nyárnak. És én? Se kicsi, se nagy, félig szerelmes, félig nem, és még mindig a csillagokat kérdezgetem, de nem tudnak mit mondani..." Bizony, felnőnek a gyerekek: a bohém család Nicolettája, a "Kicsi" sem selypít már, és kevesebbet verselget. Csak a tóparti nyarak varázsa örök - és változatlanul mulatságosak és meghatóak a bohém Gamberini család aprajának-nagyjának viszontagságos mindennapjai; annak az olvasónak is, aki már ismeri Csupacsont mamát és háza népét, annak is, aki most ismerkedik velük.

Lévai Katalin - Párnakönyv ​és más mesék
Lévai ​Katalin, akit eddig elsősorban politikusként, illetve szociológusként tartottunk számon, új oldaláról mutatkozik be: különleges női érzékenységgel megírt kisregényében egy kapcsolat legboldogabb, legfájdalmasabb, legintimebb pillanataiba nyújt betekintést. A zavarba ejtően személyes hangvételű szerelmi történet Budapesten és Erdélyben játszódik, a nyolcvanas évek ellenzéki világában, a rendszerváltást közvetlenül megelőző években és részben az után. A könyv, melybe legtitkosabb vágyainkat és félelmeinket írjuk össze; a könyv, melyben a legmeghittebb pillanatokat őrizzük; a könyv, melyben tudatunk legmélyére pillanthatunk; a könyv, melyet este lefekvés előtt a párnánk alá rejtünk, hogy megóvjuk és elrejtsük –ez a Párnakönyv.