A ​főd népe Egy ​gyimesi csángó család élete

Salamon Anikó - Gyimesi ​csángó mondák, ráolvasások, imák
Így ​csak olyan emberek tudnak történeteket mondani, akiknél az írásnak-olvasásnak nincs, vagy csak alig van jelentősége.

Domokos Pál Péter - Rezeda
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Johófiú ​Jankó
"Ha ​egyetlen szívet, egyetlen gondolkozó főt csángómagyar testvéreink iránt megindíthattam, ha 100 000 ma is élő magyar testvér sorsa legalább egyetlen embert tettekre késztet, úgy teljes célomat elértem" (Domokos Pál Péter)

Iancu Laura - Élet(fogytiglan)
Iancu ​Laura a Johófiú Jankó, a Pár csángó szó, a Magyarfalusi emlékek, az Aranyréce és a Karmaiból kihullajt című művei után e leveleket tartalmazó kötete olyan útkeresés állomásainak bemutatására vállalkozik, amelyben az elbeszélő egzisztenciális kérdésekre reflektál. Legújabb könyvében a Budapesten élő moldvai magyar költő szülőföldje folklórjára támaszkodva teremti meg a versesköteteiben is fel-feltűnő különleges tér- és időszemléletet. A kötetet Jankovics Marcell, Leonardo da Vinci-díjas rajzfilmrendező, grafikus illusztrálta és az Universitas Szeged Kiadó jelentette meg.

Iancu Laura - Névtelen ​nap
Szokatlanul ​egynemű Iancu Laura költészete: Isten, szülőföld szerelem, halál. Ezt a tematikát karakteres, zárt világban jeleníti meg, elsősorban a katolicitás erőteles szimbólumainak asszociatív játékán alapuló, enigmatikus, puritán nyelven. Költészetének legközelebbi rokona a Pilinszky-líra, valamennyire az istenkereső József Attila és a tragikus sorsra hiperérzékeny Hervay Gizella kései költészete. Iancu Laura (1978) költő, néprajzkutató a csángóföldön, Magyarfaluban született, jelenleg Budapesten él. Legutóbbi verseskötete: Karmaiból kihullajt (2007)

Tánczos Vilmos - Gyöngyökkel ​gyökereztél
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tánczos Vilmos - Nyiss ​kaput, angyal!
" ​Ez a könyv a moldvai csángók archaikus népi imádságaival kapcsolatos fontosabb kutatási eredményeimet foglalja össze. A könyv végén található - jobbára saját gyűjtésű - imaszövegek a moldvai csángók által megőrzött archaikus imádságok" típusait' mutatják be." ...

Ismeretlen szerző - Veszélyeztetett ​örökség – Veszélyeztetett kultúrák - A moldvai csángók
A ​közölt tanulmányok 2005. április 14–15-én Budapesten, valamint 2006. június 1–2-án Bákóban és Pusztinán, a Teleki László Alapítvány által megrendezett _Veszélyeztetett örökség, veszélyeztetett kultúrák. A moldvai csángók_ című nemzetközi tudományos konferencián hangzottak el.

Ismeretlen szerző - Moldvai ​csángók és a változó világ
A ​közölt tanulmányok 2008. május 8-10-én Bákóban, a Teleki László Alapítvány által rendezett _Veszélyeztetett örökség, veszélyeztetett kultúrák. A moldvai csángók_ című nemzetközi tudományos konferencián hangzottak el.

Iancu Laura - Benedek Katalin - Magyarfalusi ​emlékek
Magyarfalu ​Moldva (Románia) délkeleti részén fekvő magyar lakosságú csángó település, melyből a moldvai csángók kitelepítése során az 1940-50-es években sok család települt át a baranyai (Magyarország) Egyházaskozár községbe. A moldvai Magyarfaluból és a Baranya megyei Egyházaskozárról származó képtár valójában történelemírás. Ebből villant fel szemelvényeket az album.

Iancu Laura - Karmaiból ​kihullajt
A ​fiatal és tehetséges költő második verseskötetében a népi-romantikus elemek természetesen ötvöződnek a városi ember problémalátásával. Expresszív, tömör nyelvezete e két világ szókincséből, képanyagából egyszerre táplálkozik.

Iancu Laura - Szeretföld
Keleti ​Jeremiás nyolc esztendeig volt távol családjától. Szibériából gyalog teszi meg az utat faluja, Szeretföld határáig. A háború teremtette káosz azonban teljesen átformálta Szeretföldet, és az elmúlt években a közösség is gyökeresen megváltozott. A moldvai magyar közösségben játszódó történelmi elbeszélés a háborút túlélő, hazájába visszatérő katona történetét, és a háborúnak a közösségre tett hatásait és következményeit beszéli el.

Kóka Rozália - Aranyhajú ​ikergyermekek
"Kóka ​Rozália kiváló mesemondó, aki nagy gyakorlattal gyűjtötte egybe a meséket korábbi kiadványokból és hajdani öregektől. A puszta szöveget finoman átdolgozta, esetenként leegyszerűsítette, máskor gördülékenyebbé tette, hogy a kicsinyeknek és a mesét szerető felnőtteknek könnyen érthető legyen. Érdekes példaként az utolsó mesét (Kankó, kankó, kankózzál) élő dialektusban hagyta, hadd találkozzunk a távol élőknek, a nyelvújítástól elszakított magyaroknak a szóhasználatával. A húsz mese mindegyike többé-kevésbé felidézi a tájnyelvet, de csak annyira, hogy az olvasni tudókat ne zavarja. Így tehát a mesék nyelve eltér a lecsupaszított pesties nyelvhasználattól, de uralkodik a dialektus, megmaradt a sajátos moldvai íz. Csak a leglényegesebb szófordulatok, kiejtésbeli sajátosságok szerepelnek, csak azok, amelyek nem zavaróak." (Kríza Ildikó néprajzkutató)

Antal Imre - Gyimesi ​krónika
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Beke György - Csángó ​passió
"Szellemi ​életünk vissza-visszatérő nosztalgikus szerelme és hasító lelkiismerete kap újra tápot a klézsei jelentéssel: hőst ismerünk meg Demse Antalban, aki a Szeret partján intézi a csángó falu dolgát, tartja számon a családokat, házasít össze mint tanácselnök székelyeket klézsei katrincás leányokkal, s békebírója pásztorok ügyes-bajos dolgának. Ezekre a távolba szakadt magyarokra hivatkozott Csokonai Vitéz Mihály a Marosvásárhelyi gondolatok szerzésekor, s most íme: újra életközelbe jutnak. A Beke-könyv gazdag hátvidéke a csángókról szóló irodalom ismerete: különösen időszerű a népdalgyűjtő és nyelvész Petrás Ince János klézsei lelkész idézése, akinek úttörő munkája ma balladagyűjtőink, zenetörténészeink és népnyelvkutatóink érdemlegesen folytatják. Beke György nem elégedett meg a Koós Ferenc emlékiratának kiadásakor kapott ismeretekkel, hanem kiment a hely színére, s ott kutatta fel az elfelejtett »tudós búvárló« nyomait. Kallós Zoltán balladáskönyvével (a gyűjtő nehéz sorsáról s életének kivirágzott értelméről Kallós-motívumok cím alatt külön esszé szól) újra termékenyítő forrásává vált irodalmunk számára a moldvai csángóvidék, s bármennyire elmaradt is még a legősibb magyar nyelvjárás irodalmi nyelvvé tétele magán a szülőföldön, e sorok rovója örömmel fedezi fel, hogy Beke György tanúsága szerint a felszabadulást követő esztendők egyik kezdeményezése, mintegy százhúsz csángó ifjú erdélyi iskoláztatása közép- és felsőfokon, nem volt eredménytelen. Belőlük támadt a moldvai magyarok első értelmiségi nemzedéke." Balogh Edgár köszöntötte e szavakkal 1972-ben Beke György Magunk keresése című kötetét, amely először adta közre könyv alakban a szerzőnek - azóta az egész magyar nyelvterületen ismertté vált - "csángó jelentéseit". Beke György, akit rokoni szálak fűznek a csángók barcasági ágához, egész pályáján, ha csak lehetősége nyílt rá, újra meg újra visszatért Moldvába, hogy sajátos műfajú "jelentésekben" - a helyszíni riportot, a művelődéstörténeti tanulmányt és a közéleti publicisztikát ötvöző írói szociográfiákban - adjon számot a Szeret és az Aranyosbeszterce mentén lakó csángó-magyarok életének alakulásáról. Hajdani nagy elődök, a csángóvidéket feltárt kutatók, írók, Gegő Ernő, Domokos Pál Péter, Lükő Gábor, Ignácz Rózsa és mások nyomdokain barangolva, ez a - Ruffy Péter nevezte így - mai "Juliánus barát" a jelenkorban szemlélődött a csángók között. Ezekből a "csángó jelentésekből" válogattuk ki, romániai magyar folyóiratok, lapok hasábjairól, kötetünk huszonkét írását, amelyek így, együtt újabb tanúságot tehetnek a legkeletibb magyarok világáról. Ilyképpen akaratlanul kirajzolódik a moldvai csángó-magyarok történetének újabb kori tragikuma: az itt egybegyűjtött írások - noha igen gyakran a szomorúság hangján szólnak, torokszorító életérzésről tudósítanak - néhány évvel keletkezésük után már szinte "optimista" hangulatúaknak tetszhetnek, ha tudjuk erről a magányos népcsoportról, hogy szülőföldjén az egykori magyar iskolák - mintegy száz elemi és egy tanítóképző - - emléke majdnem egészen elhalványult, fokozatosan kiszorul az anyanyelv a falvakból, még a házakból is, a családokból is, otthontalanná lesz az olyannyira nevezetes csángó folklór, sőt, némely román tudós, hangadó publicista még a csángók etnikai önazonosságát, magyar mivoltát is kétségbe vonja.

Iancu Laura - Pár ​csángó szó
Iancu ​Laura csángó költőnő verseskötete. 1978-ban született Magyarfaluban, 1992-ben került Csíkszeredába, s Budapesten is folytatott tanulmányokat. "Szolgálója voltam és maradtam a pedagógia, a kommunikáció, a teológia és a néprajz bölcseletnek."

Nyisztor Tinka - Pákozdi Judit - Csángó ​galuska
A ​könyv három nagy fejezetből áll: Néprajzi tanulmány: A moldvai csángó magyarok hagyományos ünnepi és hétköznapi étkezési szokásairól, a kezdetektől máig, az ezekhez fűződő énekek, versek, mondókák, jellegzetes történetek, adomák, esetleg mesék. Készítője: dr. Nyisztor Tinka néprajzos, aki mai is a moldvai Pusztinán él. Hagyományos csángó receptek: A gyűjtés során az adatközlőket valamint főzéshez használt tárgyaikat fotózták le, elmondásukat pedig hangfelvételre rögzítették. A könyvnek ez a része „két nyelvű” formában készült: egy oldalra kerül a eredeti csángó szójárással elmondott recept, a vele szemközti oldalra pedig közérthető módon, a szerkesztő magyarázó kiegészítéseivel az étel készítésének pontos, leírása, amely alapján mai is megfőzhető. A receptek köre a fellelhető régi ételek mellett felöleli a mai csángó konyha fogásait, azokat is melyek más konyhákkal való egymásra hatásból születtek (például, román, székely). Az ételek készítését a helyszínen megörökítették, illetve utólag elkészítve eredeti főző és tálaló edényekben tálalva lefotózták. Készítője Pákozdi Judit, gasztronómiai újságíró, Nyisztor Tinka néprajzos, valamint a 3.A Csángó ünnepi és hétköznapi étkezés és főzés eszközei alapanyagai: Ez a rész új és archív fotókból, rajzokból és a hozzájuk tartozó magyarázó szövegekből áll.

Csoma Gergely - Moldvai ​csángó magyarok
Páratlanul ​érdekes könyvet tart kezében az olvasó: képei egy olyan ismeretlen és hagyományos életformát örökítenek meg, amelynek láttán úgy érezhetjük: az egy-két évszázaddal korábbi "falusi Európába" kerültünk vissza. A történelmi határokon kívül eső legrégebbi magyar szórványtelepülés Moldvában jött létre. Ott élő magyarokról a középkortól fogva vannak hitelt érdemlő adataink, de eredetük kérdésében a kutatóknak eddig nem sikerült egységes álláspontot kialakítaniuk. A még magyarul beszélők száma - különféle becslések alapján - napjainkban nyolcvanezerre tehető. A Moldvában élő magyarok egyik csoportja - a később bevándorolt székelyek mellett - az, amelyik "csángónak " vallja magát: ez a réteg képezi a moldvai magyarság ősi magját. A "csángó" elnevezés a régi magyar nyelvben egykoron használatos "csáng" ige származéka, ami annyit tesz, hogy "kereng". Első előfordulása az 1400-as évek tájára tehető. A moldvai csángó magyarok római katolikus vallásúak. Hitüket évszázadokon át őrizték a görögkeleti-ortodox környezetben. Kultúrájuk fönnmaradása soha nem volt konfliktusmentes, de a helyzet a múlt század második felétől, a nacionalizmus nagyarányú előtörése révén vált igazán és fokozódó mértékben nyomasztóvá. A kötet képei talán utoljára örökítik meg egy elszigetelten élő, eltűnőfélben lévő népcsoport, a moldvai szórványmagyarság kultúrájának értékeit. CSOMA GERGELY 1954-ben született, Erdélyből Magyarországra áttelepült család tagjaként. Műbútorasztalosnak, majd kőfaragónak tanult. Iskoláit 1982-ben fejezte be. A Képzőművészeti Főiskolán szobrász szakon mesterei Kiss László, Somogyi József és Szabó Iván voltak. Moldvában 1977-ben járt első ízben. Megrendített az ott élő emberek sorsa, lebilincselte népművészetük gazdagsága, kultúrájuk és szokásaik különössége. Valamennyi utazását együttvéve, napjainkig mintegy két esztendőt töltött a moldvai csángók között. Tanulmányozta életüket, gyűjtötte népköltésüket, és több ezer színes felvételt készített, filmezett. Munkájának célja - miként maga vallja - semmi egyéb, mint hogy a "magyar és román nép számára megörökítse a moldvai katolikus magyarok életét, hogy tegyen valamit a huszonnegyedik órában emlékük megmaradása érdekében." DOMOKOS PÁL PÉTER Csíksomlyó községben látta meg a napvilágot 1901-ben, földműves szülők hatodik gyermekeként. Szülőfalujában tanítóképzőt végzett, 1919-ben kántori oklevelet szerzett. 1923 és 1926 között Budapesten tanult, majd visszatért az akkor már Románia részévé vált Erdélybe. A csíkszeredai tanítóképzőben való működését három esztendő elteltével a hatóságok felfüggesztették, nem ismervén el magyar diplomája érvényességét. Állástalan pedagógusként járta be Moldvát. Az elsők között volt, akik a moldvai szórványmagyarság eredetével foglalkozni kezdtek, népköltészetüket, népdalaikat följegyezték. E témával kapcsolatos könyve 1931-ben jelent meg Csíkszeredán. 1940-1944 között Kolozsvárott élt, doktorált néprajzból, kelet-európai történelemből és magyar irodalomból. A háború után Magyarországon telepedett le: dolgozott minisztériumi tanácsosként, segédmunkásként, majd gimnáziumi tanárként, s közben fáradhatatlanul kutatott és írt.

Tánczos Vilmos - Csapdosó ​angyal
Ez ​a könyv a néhány évvel ezelőtt megjelent Gyöngyökkel gyökereztél című gyűjteményi folytatása, úgy is mondhatnánk, hogy „második kötete". Ugyancsak archaikus népi imádságokat tartalmaz, melyeket a moldvai csángóság körében gyűjtöttem, jobbára az előző kötet kéziratának leadása, azaz 1994 nyara után. Úgy vélem, a moldvai archaikus népi imaszövegek művelődéstörténeti, folklorisztikai és nyelvtörténeti jelentősége feljogosít arra, hogy az újabb gyűjtések eredményét is a nyilvánosság elé vigyem. Azonban a két kötet között - a szerkesztés, az anyag bemutatása, de a gyűjtési terület tekintetében is - lényeges szemléleti-módszertani különbségek vannak, melyekre már a bevezető sorokban célszerű kitérnem. 1. Második imagyűjteményemmel célomul tűztem ki, hogy amennyire ezt a hangszalagról lejegyzett néprajzi adatok lehetővé teszik, megkísérlem bemutatni nemcsak magukat az imaszövegeket, hanem ennek a műfajnak az életterét is. Ezért a szövegközlést olyan formában igyekszem megvalósítani, hogy fény derüljön arra a mentális- és szövegkörnyezetre is, amelyben ezek az imádságok élnek. A kötet második felében foglalt néprajzi tanulmány ugyancsak az imák „életterének" néhány fontos vonatkozását tárgyalja, olyan kérdésköröket mint az ima célja, az imavégzés helyzetei, az ima mint ritualizált szöveg, az imák nyelvi környezete, a hagyományozódás jelensége stb. Egy-egy adatközlő imarepertoárja funkcionális szempontból. egységes egészet alkot, ezért a gyűjtés anyagának közreadása során is az egyéni imarepertoárok bemutatásával próbálkozom.

Halász Péter - A ​moldvai csángó magyarok hiedelmei
„Idestova ​negyven esztendeje gyűjtöm és kutatom a moldvai magyarok hagyományos műveltségét, s eddig elsősorban történeti, társadalom-néprajzi, gazdálkodási témakörökben, valamint népszokásokról közöltem cikkeket, tanulmányokat. Mindeközben számottevő mennyiségű hiedelemanyagot is sikerült összegyűjtenem, ebből adom közre most a legértékesebbnek ítélt tételeket. Ez a hiedelemvilág át- meg átszövi a csángó ember egész életét, megelőzve a születését, és elkísérve a testi halál után is. Megismerve ezt a különös világot, tudománytörténeti értékén túl megsejthetünk valamit a kereszténység felvétele előtti idők szellemvilágából, s megérint bennünket a keresztény vallás középkori szemlélete, értékrendje - és költészete. A kötetben közölt anyagot olvasva eltűnődhetünk azon, hogy ezek a ťrégiŤ, vagy legalábbis ťrégiesŤ emberek milyen alaposan megfigyelték az őket körülvevő világ jelenségeit. Számon tartották, mikor, merről fújt a szél és melyiktől mit lehetett vámi, merről hallatszott az esztendő első mennydörgése, a hét melyik napján esett először a hó, mikor csordult meg az eresz, és egy avagy két fecskét láttak, amikor tavasszal először megpillantották ezeket a szent madarakat. Mindent felismertek, mindent megfigyeltek, eszükbe véstek, megjegyeztek, újra és újra elmondták egymásnak, hogy minden tudás fennakadjon és fennmaradjon a szájhagyomány pókháló finomságú, de hihetetlenül erős hálóján." Halász Péter