Parantaja

Arto Paasilinna - Az ​akasztott rókák erdeje
A ​könyv Paasilinna életművének egyik legtöbb figyelmet kapott darabja. Mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, olyan szenvtelen hangon beszéli el a szerző az abszurd történetet: a főszereplő, akinek a lelkén számos, súlyos bűncselekmény szárad, menekülés közben a hóba, sötétségbe burkolt Lappföldön találkozik egy öreg parasztasszonnyal. Ő is bujdosik, mert nem akar egy szeretetotthon ápoltja lenni. A két regényhős az erkölcsi skála két végletét képviseli, mégis - legalább egy időre - sikerül otthont teremteniük maguknak ezen az északi világvégén... A népszerű finn író sok humorral-iróniával ábrázolja szereplőit és a vad kalandokat, amelyek izgalmas, szórakoztató olvasmánnyá teszik regényét.

Joni Skiftesvik - Akit ​állva temettek el
A ​megrázóan szép, balladai hangvételű mű egy kis halászfalu életét mutatja be. Lakói emberarcú fókákkal és fókaarcú emberekkel folytatnak ádáz küzdelmet a megélhetésért, emberi méltóságuk megőrzéséért. Bruuno, a főhős, tízesztendei távollét után az Aldebaran csillagképről elnevezett nagy, fekete hajón érkezik vissza szülőfalujába, hogy bosszút álljon a családját ért sérelmekért. „Finnországnak immár saját Hemingway-je van. Ouluban lakik és nagyon jól ír. Joni Skiftesviknek hívják.” Így üdvözölte a finn sajtó a szerzőt, amikor az Akit állva temettek el című regénye megjelent.

Hannu Luntiala - Az ​utolsó üzenetek
A ​rendhagyó, érdekes regényt időrendben és cselekményben egymásra épülő sms-ek alkotják. Az üzeneteket szűk két hónap leforgása alatt küldték egymásnak körülbelül tíz mobiltelefon tulajdonosai. Az üzenetváltásokból sorsok, konfliktusok, emberi játszmák izgalmas hálózata bontakozik ki, sőt egy sajátos bűntényre is fény derül.

Mika Waltari - Szinuhe
Magával ​ragadott Théba láza, gazdag és híres akartam lenni, és hasznomra felhasználni azt az időt, mikor még mindenki ismeri e nevet: "Szinuhe, Ő, aki magányos." Mika Waltari, neves finn író regényében Szinuhe, a fáraó barátja és orvosa beszéli el életének eseményekben bővelkedő, fordulatos történetét. Szavai nyomán megelevenedik előttünk az akkori nagy városok, Théba, Babilon, Kréta lüktető, tarka világa, feltárulnak a fáraó aranyházának titkai és a kikötőnegyedek sikátorainak élete. Szinuhe nyitott szemmel jár a fény és a nyomor világában, látja az elnyomottak görnyedező hátát, hallja a hatalomért vívott öldöklő harcokban az emberek halálhörgését. Életére születésétől fogva súlyos rejtély nehezedik, amely magányossá teszi, és keserű tapasztalatai után még magányosabb lesz. A végső kétségbeeséstől azonban megóvja mély humanizmusa, s ez ad neki erőt ahhoz, hogy minden tudásával egy ellenséges, értetlen világban is az igazságot szolgálja.

Mika Waltari - Az ​ország titka
Marcus ​Mezentius Manilianus, az ifjú római polgár Alexandriában tölti a telet, szerelmét, Tulliát is odavárja Rómából. Csömörig lakott már minden testi gyönyörűséggel, melyet az elpuhult keleti nagyváros fürdői kínálnak, s egyre inkább tudásra éhesen tanulmányozza a híres alexandriai könyvtár tekercseit. Lassan arra a felismerésre jut, hogy az idő, melyben él, nagy világfordulattal terhes. A filozófia, a csillagászat, a régi jóslatok mint azt sugallják, hogy mintegy harminc évvel azelőtt meg kellett születnie valakinek, aki a világ királya lesz. Egy furcsa, keleties öltözetű férfi zaklatott szavaira lesz figyelmes az egyik téren, s hirtelen elhatározással hajóra száll, hogy eljusson a zsidók fővárosába, Jeruzsálembe, s felajánlja szolgálatait a világ új urának. Jeruzsálem előtt, egy hegyen aztán római katonákat pillant meg, átkozódó, síró tömeget, s három keresztfát: a középsőn Jézus függ, a felirat szerint a zsidók királya. Megtalálta hát, akit keresett, de későn. Vagy mégsem? Ahogy telnek a napok érthetetlen hírek jutnak a fülébe, különös jelenések tanúja lesz Marcus, s elhatározza, utánajár a dolognak. Waltari regénye az Újtestamentum világába viszi el az olvasót. Szemünk előtt elevenednek meg Jézus életének eseményei, érthető-érthetetlen csodák tanúi leszünk mi is, míg a Biblia rendkívül érzékletesen megjelenített tájait járva megismerkedünk mindazokkal, akik részesei az evangéliumi történetnek.

Johannes Linnankoski - Dal ​a tűzpiros virágról
A ​faúsztató tulajdonosok versenyéről szól Linnankoski regényének legizgalmasabb jelenete, a zuhatag hőséről, Olaviról, aki bátorságával hódítja meg a legszebb leány szívét. A csapongó képzeletű, szép beszédű, vidám legény sok leány szívét rabolja el, miközben a zuhatagos finn folyókon úsztatja a fát. Szerelem mindig rövid életű, és csak a bánat meg a csalódás marad nyomában. Végül rátalál Küllikkire, az igazira, akit azonban csak akkor tud megnyerni, amikor felhagy a vándorélettel. Linnankoski, a századforduló legnagyobb finn írója, a szerelemről - a tűzpiros virágról - írja ezt az édes-bús regényt: a fiatal szíveknek szóló örök történetet.

Timo K. Mukka - Bűnről ​dalol a föld
"Az ​ajtó felőli sarokban ül a lapp, Marttát az ölében tartja. A lány a férfi talpát csiklandozza, hallgatja éneklő hangját, és pirosan égő arccal, boldogan mosolyog. Lehúzta a csizmát a férfi lábáról, lábszárvédőjét a feneke alá dugta. A lapp félhangosan beszél Martta fülébe, kezével a lány mellét markolássza. -- ... úgy vedd, ahogy mondom, eljövök érted a jövő nyáron, visszajövök Norvégiából, és elhozom a gyűrűt, te meg az asszonyom leszel, és velem jössz ... oda föl, északra, ahol a házam van... igaz, apámé, de hát ő már nem sokáig húzza. Már az erdőre se bír kijárni. Oda eljöhetsz... asszonyomnak. Anyám rég meghalt, alig emlékszem rá, olyan kicsi voltam... szép házam van, hidd el! -- Tudom, tudom - hagyja rá Martta. - Kölköd is van minden faluban... tudom én jól, hogy mit akarsz... A lapp a tenyerébe fogja Martta arcát, maga felé fordítja, és a lány szemébe néz. -- Ne hidd, nem igaz az, csak vénasszonyfecsegés - mondja. - Hazudoznak azok a banyák... locsognak összevissza. Apám anyja volt olyan... mérföldekre elfutott pletykálni... De persze jól tudod te is, mit beszélnek... A férjük gyerekeket csinál mindenfele, aztán rám kenik."

Mika Waltari - Az ​emberiség ellenségei
A ​római Minutus Manilianus naiv-ironikus közvetítésével most Claudius és Nero korába kalauzolja az olvasót, hogy az utóvirágzását élő, hanyatlásnak indult római birodalom mindennapi életét mutassa be a mai szemmel látó és láttató művész történelmi hűségével és a tőle megszokott lebilincselő mesélőkészséggel. Főhőse ismét gyarló ember, a kor jellemző hibáival, de az örök igyekezete, amely minden korban, minden társadalomban a jobb, a szebb keresésére sarkall. Nero, a világtörténelemből megismert zsarnok, akinek a nevéhez Róma égése és az első keresztényüldözések fűződnek, merőben új, eredeti megvilágításban áll előttünk. Hiú és szeszélyes művész, maga előtt tetszelgő "emberbarát" ez a császár, aki magatehetetlenül kapálózik a minden porcikájában romlott augustusi birodalom elkerülhetetlen végzete ellen. Valóban elbukott-e Nero? Igaz-e, hogy öngyilkos lett? Hogyan váltak mártírokká a lenézett keresztények? Hogyan hordozta magában az új vallás kezdettől fogva a későbbi szakadások csíráját? Hihet-e egyáltalán fenntartások nélkül a racionálisan gondolkodó ember? Az író szenvedélyesen keresi a kielégítő választ ezekre a kérdésekre.

Frans Eemil Sillanpää - Silja
A ​huszadik századi finn irodalom sajátos alkatú klasszikusa Frans Eemil Sillanpää. Egész szívét és irodalmi munkásságát az északi természet áttetszően tiszta és mégis titokzatos rezdülései és honfitársaink olykor poétikus, olykor döbbenetesen szomorú élményei töltötték be. Silja című regényéért tüntették ki Nobel-díjjal, de más műveiben is a lelki finomság és vergődés nyert páratlanul egyéni megörökítést. A regény hősnője, Silja, "egy régi családfa utolsó hajtása": maga is áttetszően tiszta - élete a körülötte kavargó viharokban csak tragédiába fulladhat. Leányságát és boldogságát az élet nehézségei és igazságtalanságai mérgezik meg. A regény hátterében zajló finn polgárháborút nem közvetlen politikai eszközökkel, hanem elsősorban a jó és a gonosz küzdelmeként ábrázolja az író: egy percre sem kétséges, hogy rokonszenve azoké, akik a szegények boldogságáért harcolnak. A tragikus végű idill így tágul világtörténelmi témává, és így lesz Silja mártíriuma a tragikus elbukás önmagán túlmutató jelképe is. N. Sebestyén Irén újonnan átdolgozott fordítása Sillanpää stílusának pontos érzékeltetésével hozza közel a mai olvasóhoz a kor viharoktól terhes levegőjét, Silja lelki gazdagságát és tisztaságát.

Lassi Sinkkonen - Solveig ​dala
A ​regény cselekménye a harmincas években kezdődik, de túlnyomó részben a háború alatt és az azt követő válságos időszakban játszódik Helsinki egyik szegénynegyedében. A finn sajtó három női nemzedék regényének nevezte, minthogy a három főszereplő a nagyanya, az anya és a lánya. Solveig Numminen, a lány, maga mondja el egyszerű történetét, részben ahogyan a nagymamától hallotta, részben ahogy eszmélő értelemmel maga tapasztalta, élte meg. Solveig nem kívánt gyermekként jött a világra, szeretetet csak a nagyszüleitől kapott, elsősorban nagyanyjától. Apja a fronton, anyjától szűkölve fél, de félelméről s a verésekről nagyanyjának sem mer beszámolni, magába fordul, és szinte öntudatlanul építgeti magában a szépre, jóra, becsületes életre áhítozó Solveiget, aki a regény végén a nagyanyja halálát követő napon, végérvényesen megszakítva minden kapcsolatot anyjával, képes lesz arra, hogy tisztességesen megálljon a lábán, s szerelme, Jussi Rinne oldalán új életet kezdjen. A fiatalon elhunyt finn író regénye az első kiadás után nyomban a finn és a skandináv bestselleristára került, és alig másfél év alatt öt kiadást ért meg.

Mika Waltari - Mikael ​Hakim I-II.
Mikael, ​a keresztény világban csalódott vándor, ezúttal hajóra száll és Kelet felé indul. Új világ, új kalandok várják. Míg Mikaellal együtt megismertük a XVI. század első negyedében a reneszánsz, a humanizmus és a reformáció Európáját, most a Kelet tárul fel előttünk, a korabeli török birodalom. Szolimán szultán szerája, a hárem tiltott kertje, a Héttorony várbörtönnel... Ez idő tájt két hatalom, a keresztény és a mohamedán világ áll egymással szemben. A világtörténelem egyik legvéresebb korszakának csatái dúlnak Mikael körül, vele vagyunk Budavár bevételénél, Bécs ostrománál, rész veszünk az észak-afrikai partvidék meghódításában, s megismerkedünk e korszak politikusaival, művészeivel, tudósaival. A szerző most is elkápráztat bennünket, lenyűgöző kor- és kultúrtörténeti tablót tár elénk, de a "csodálatos" Keletnek nemcsak a külső ragyogását mutatja: bepillanthatunk a történelem kulisszái mögé, és meglátjuk az események hátterében az önző anyagi érdekeket, a hiúságot, a cselszövést... Mikael pályája magasra ível, de bukással ér véget - nem tudott teljes ember lenni.

Mika Waltari - Turms, ​a halhatatlan
Az ​egyiptomi Szinuhe, a római Minutus Manilianus szenátor és Marcus Mezentius proconsul, a világjáró Mikael Karvajalka után most az etruszk Lars Turms mondja el utazásokban és izgalmas kalandokban bővelkedő életét. Vezetésével időszámításunk előtt az V. században szemtanúi lehetünk a ladéi görög-perzsa tengeri csatának, majd bejárjuk az Égei-tenger fontosabb szigeteit, a korabeli Szicília városait, az utolsó királyától megszabadult Rómát és az etruszk városállamokat. Bepillantunk a görögök és a föníciaiak, a szikánok és az elümiaiak, a rómaiak és az etruszkok mindennapi életébe, hagyományaiba és hitvilágába. Izgalmas, drámai és mulatságos történetek közepette tirannusokkal és hadvezérekkel, kalózokkal és kalmárokkal, bölcselőkkel és művészekkel, papokkal és jósnőkkel ismerkedünk meg. Távoli kor alig ismert vagy merőben ismeretlen világa tárul elénk minden apró részletével, történelmi hitelességgel, s az örök emberi erényekkel és gyarlóságokkal. Változatos kulisszák között pereg a cselekmény váratlan fordulatokkal, lenyűgöző áradatban. Lars Turms ugyanolyan gyarló ember, mint Mika Waltari többi regényének főhősei. A történelem viszontagságai elszakították családjától, szülőföldjétől, még saját származását sem ismeri. A végzettel dacolva keresi önmagát, és belső kényszertől hajtva bejárja a korabeli ismert világ nagy részét. Erüx templomában megismeri Arszinoé-Istafrát, Aphrodité elbűvölő papnőjét, aki döntő befolyást gyakorol életének további alakulására, míg végül elíziumi élvezetek és hádészi gyötrelmek után megtalája önmagát és szülőföldjét. Történelmi személyek és csaták, ősi mítoszok és legendák elevenednek meg a szemünk előtt azon a kanyargós mezsgyén, ami a valóság és a képzelet, az ébrenlét és az álom, a világtörténelem és a babonák határán kígyózik Milétosztól Clusium városáig, a villámsújtott epheszoszi tölgyfától az etruszk királysírokig, Dionüsziosz, a ravasz jónai kalózkapitány, Dorieusz, a spártai Héraklész-ivadék, Mikon, a Kósz-sziget tudós orvosa, Tanakil, az örökifjú föníciai özvegyasszony, Xenodotosz, a perzsa nagykirály szolgálatába állt a felvilágosult görög, Hanna, a romlatlan szikul rabszolgalány, Lars Arnth, az ifjú etruszk arisztokrata gazdagítja Mika Waltari ezerarcú panoptikumát. Lars Turms nem bukik el, mint egyiptomi vagy római elődei, hanem a mélypontról is képes felemelkedni, vakon, majd egyre tudatosabban bízva önmagában. Nem éri be az átlagember osztályrészével, hanem a lehető legaprólékosabban meg akarja ismerni önmagát. Hosszú és nehéz iskolát jár végig, fenékig merít az élvezetekből és a megpróbáltatásokból, míg végül képes felülemelkedni minden emberi önzésen és kishitűségen, boldogítani tudja megtalált szülővárosát, és maga is kiegyensúlyozottan, elégedetten készül az istenek lakomájára, a halálra, hogy száz vagy ezer év múlva, új emberalakba születve, ismét fellelhesse egykori önmagát. Ez a regény tulajdonképpen az etruszk lukumólegenda monumentális, korhű és ugyanakkor a mai emberhez szóló lebilincselő feldolgozása. Ha a mítoszok ködében botorkáló egyik-másik hősében esetleg magunkra ismerünk, ez sem a véletlen műve, hiszen koroktól és világrészektől függetlenül örökérvényű az a következtetés is, amit Lars Turms viszontagságaiból és tépelődéseiből levonhatunk: az embert csak önimeretén alapuló önbizalma és hite emelheti a magasba, a halhatatlanok közé.

Mika Waltari - Johannesz ​ifjúsága
Mika ​Waltari 1951 februárjában hozzáfogott Johannesz Angelosz életének és a hajdanvolt Bizánc utolsó, tragikus évtizedének elbeszéléséhez. Amint nem kis öniróniával emlékezett vissza később erre az évre, a nyár vége felé döbbent rá, hogy hőse még el sem jutott Konstantinápolyba, amelynek ostromát és elestét a regény csúcspontjának szánta. Ekkor döntő elhatározással félretette a kéziratot, és a következő év márciusában elölről kezdte, illetve már Konstantinápolyba folytatta történetét. A kora tavaszi árvíz a vidéki nyaralójában alkotó Waltarit és művét is veszélyeztette: a jeges árban a kézirat egy része elveszett, az írót pedig ágynak döntötte a tüdőgyulladás. Johannesz Angelosz című regénye az év végére megjelent, a főhős ifjúságról szóló rész viszont feledésbe merült. "A könyv megjelenésével Johannesz Angelosz útra kelt, hogy soha többé ne térjen vissza hozzám" - írta róla Mika Waltari. De ebben az esetben Satu Waltarinak, az író egyetlen leányának jóvoltából a hős mégis visszatért megálmodójának halála után, hogy elmesélje ifjúságának kalandos vándorlásait a háborúktól feldúlt és újabb egyházi szakadástól fenyegetett Európában. Mika Waltari újra és újra megfiatalodó magyar olvasótábora is bizonyára örömmel fogadja az egyik kedvence történelmi regénysorozatának ezt a megkésett kötetét, amely a világtörténelem sorsdöntő korszakának monumentális korszakának monumentális körképét tárja elénk a biztos kezű alkotóművész palettájának ragyogó színeivel.

Martti Larni - A ​szép disznópásztorlány
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Antti Jalava - Aszfaltvirág
A ​félelem, a harag, a gyűlölet és az erőszak forrásvidékére visz bennünket Antti Jalava regénye, a "rejtett törvények" birodalmába, ahol szembesít bennünket a "tudatlanok mentalitásá"-val, azzal az ösztönös emberi vággyal, hogy másokat megalázzunk, hogy uralmunk alá hajtsuk őket, hogy saját tökéletlenségünket másokon kérjük számon. A tízéves finn kiskamasz alig hét hónapja van Svédországban, és "nem érti, miért verik, miért kelt a jelenléte ilyen gyűlöletet az iskolában és a játszótereken. És mivel nem érti, visszaüt ahelyett, hogy meghúzná magát, elcsendesedne és megtagadva önmagát megváltozna." Antti Jalava Finnországban született, tízéves korában szüleivel Svédországba költözött. Önéletrajzi indíttatású regénye megrendítő sorsokon keresztül a napjainkban különösen aktuálissá váló hovatartozás kérdését feszegeti.

Mika Waltari - Az ​asszony és az idegen
Az ​isten háta mögötti szegényes tanyára a hideg, korai alkonyatban egy idegen kopog be munkát keresve. A tanyán három ember él: egy megkeseredett, az élettől már semmit sem váró, de a megaláztatásokat egyenes derékkal viselő, még fiatal asszony; a férje, az alkoholtól torz szörnyeteggé vált hajdani mérnök, és a gazdaság korábbi gazdája, egy öregember. Az asszony felfogadja a különös, szótlan férfit, aki nekilát, hogy a legszükségesebb munkákat elvégezze. Idő múlásával a két sorsüldözött ember egymásra talál, bár szerelmük jövőjében egyikük sem hisz igazán. A tragédia hamarosan be is következik...

Mika Waltari - Megmondják ​a csillagok
A ​Helsinki Csillagvizsgáló parkjában öreg csavargó holttestére bukkannak egy szürke hajnalon. Egy huligánbanda tette el az öreget láb alól. A rendőrség hivatása magaslatán áll - huszonnégy órán belül rács mögé kerül a tettes. A Helsinki Csillagvizsgáló parkjában öreg csavargó holttestére bukkannak egy szürke hajnalon? Egy huligánbanda tette el az öreget láb alól? A rendőrség hivatása magaslatán áll? A tettes kerül rács mögé huszonnégyórán belül? Palmu felügyelőnek más a véleménye. S mihelyt rács mögött a "tettes" - kezdődhet az igazi nyomozás. Mind nyilvánvalóbb: a gyilkost nem a hosszú hajú ifjak közt kell keresni. Ki és miért ölte meg az öregembert? Egyszerű a dolog - megmondják a csillagok! De a csillagok szavát csupán Palmu felügyelő érti, s elég nehéz dolga van, míg megérteti főnökével, a derék rendőrbíróval is, aki szíve mélyén csak azért szurkol, hogy füstbe ne menjen a rendőrdalárda koppenhágai hangversenykörútja. Gyilkolnak-e tehát a filatelisták? Mi a rejtélyes lábnyomok titka? Ki ütötte meg az augusztusi sorsjáték főnyereményét? Mindenre fényt derít végül az asztrológia és Palmu felügyelő bravúros nyomozása.

Mika Waltari - Virágzik ​a föld / Ne legyen többé holnap / Ez meg sem történhet / Aranyhajú
Mika ​Waltari 1908-ban született s 1979-ben halt meg Helsinkiben. A fővárosi környezetben nevelkedő íróra nagy hatással voltak az első világháború utáni urbánus fiatalság eszményei: s a minden új iránti fogékonyság, a kitárulkozás az örömök előtt, az élet teljesebb élésének igénye. Első írásai a sokféle lehetőséget kínáló, cselekvésre ihlető, egyszerre romantikus és civilizált Helsinkit mutatják be. Waltari igen gyorsan vált népszerűvé hazájában: a városi polgár, az értelmiségi, később pedig egyre inkább a mélyen humánus gondolkodó és művész szemszögéből látja és ábrázolja a világot. A 30-as, 40-es években a ma már klasszikus számba menő és a finn prózában addig ritkán művelt kitűnő kisregényekkel jelentkezik, amelyek részben nyugat-európai utazásainak, részben pedig a második világháborút megelőző éveinek élményeit tükrözik. Népszerűsége a második világháború után a finn határokon is túlnő: 1945-ben jelent meg Szinuhe, az egyiptomi című nagyszabású történelmi regénye, amely megérdemelt világsikert hozott számára - eddig 26 nyelven jelent meg. Ezután még hat nagy terjedelmű történelmi regény került ki írói műhelyéből. Egyforma otthonossággal mozgott az ókori Egyiptomban, az etruszkok között, Néró és a keresztényüldözések Rómájában, a török birodalomban, vagy éppen a középkor és a reformáció Európájában. Fáradhatatlan mesélő, páratlanul színes fantáziájú előadó, aki jól ismeri az emberi lelket, történelmi hitelességgel mutatja be a régi korokat és társadalmakat, de alkotásainak középpontjában a változó világban is változó ember áll. Waltarit 1957-ben a Finn Akadémia tagjának választotta. Számtalan irodalmi díjban, elismerésben és kitüntetésben részesült. Életművét a változatosság jellemzi: többek között detektívregényeket is írt, saját vallomása szerint inkább kikapcsolódás céljából, a maga mulattatására. A "könnyebb műfajban" írt könyveivel legalább ugyanolyan sikert ért el, de azok jövedelmét a finn irodalom, a kortársi finn színház és művészet támogatására használta fel. Waltarit baráti érzések fűzték Magyarországhoz is, és rokonszenvének egyik megnyilvánulása volt az a nemes gesztus, amellyel minden Magyarországon megjelent vagy megjelenő detektívregényének honoráriumáról a Fóti Gyermekváros javára mondott le.

Martti Larni - A ​negyedik csigolya
Mint ​csodadoktor kezdi amerikai pályafutását Jerry Finn, azaz Jeremias Suomalainen, a kivándorolt kis újságíró. Hol fényűző hotelekben, hol poros országutakon tölti napjait, mulatságos kalandok sorozatán át, sikerek és bukások közepette, közvetlen közelből ismeri meg az "ígéret földjét". A neves finn író maró szatírával mutatja be a hiszékenységre építő csinnadrattás reklámfogásokat, az eszközökben nem válogató üzleti trükköket, a késhegyre menő konkurrenciaharcot, a pénzhajhász amerikai élet fonákságait.

Väinö Linna - A ​Sarkcsillag alatt I.
A ​kiváló finn író regényének szélesen hömpölygő, lírai epiózdokkal tarkított cselekménye a századforduló korszakába vezet el bennünket. A könyv lapjain megelevenednek az akkori finn falu jellegzetes figurái, a svéd földbirtokos, a nacionalista lelkész, a módos gazdák, a bérlők és a cselédsorban tengődő földnélküliek. A múlt század nyolcvanas éveitől egészen az első világháborúig tanúi lehetünk egy szegény bérlőcsalád életének. Jussi Koskela emberfeletti harcot folytat a természettel, hogy keserves munkával elhódítson tőle egy-egy darabka földet. Akseli folytatja apja munkáját, de az ő szeme már messzebbre lát, s kettőzött erővel küszködik a család felemelkedéséért.