A ​végső istenérv

Nyikolaj Bergyajev - Önmegismerés
Nyikolaj ​Bergyajev, a XX. század legnagyobb hatású orosz filozófusa 1940-ben írta meg önéletrajzát, amely halála után egy évvel, 1949-ben jelent meg. Az európai műveltségű, a klasszikus német idealizmuson iskolázott, szociális és történeti kérdések iránt érzékeny Bergyajev Oroszország és a Nyugat krízisét egyaránt átélte (1922-ben kiutasították hazájából, s előbb Berlinben, majd haláláig Párizsban élt - Franciaországban az egzisztencializmussal rokon perszonalista filozófia világszerte elismert nagy alakja lett), s ebben az értelemben kivételes jelenség volt: "európai orosz", aki benső kapcsolatot próbált teremteni az orosz vallási eszme és az első világháború után kibontakozó nyugati keresztény megújulás között. Világos, egyszerű stílusban irt önéletrajza e szellemi út története, de egyben korrajz is, fél évszázad - egy megrázkódtatásokkal, forradalmakkal, háborúkkal terhes időszak - minősítése a "hívő szabadgondolkodó" nézőpontjából. A kultúrtörténetileg is rendkívül gazdag műben egy-egy ragyogó portré erejéig felvillan a kor számos jelentős alakja - az orosz nép egyszerű istenkeresői, a századelő szimbolista írói (Andrej Belij, Dmitrij Merezskovszkij), bolsevik vezetők, a francia filozófia és irodalom nagyságai... Ugyanakkor az önmegismerés a perszonalista filozófia szuggesztív szintézise is: megismerhetjük belőle Bergyajevnek a marxizmusról és a kommunizmusról vallott nézeteit éppúgy, mint sajátos - a szociális kérdések iránt érzékeny, baloldali - keresztény világnézetét, melynek az objektiváció alkotta hamis szentségek ellen lázadó, az isteni alkotást folytató, az Istennel partneri kapcsolatban álló, az alávetettséget radikálisan elutasító személy korlátlan szabadsága az alaptézise. A könyv különös feszültségét emellett az adja, hogy a szerző, miközben őszintén vall saját társadalmi gyökereiről és "e világi" küzdelmeiről - jellemének árnyoldalairól éppúgy, mint a világ hatalmasságaival, az állammal, az erőszakos ideológiák képviselőivel szembeni bátorságáról -, a személyiség történelemtől független, transzcendens lényegét igyekszik föltárni, s ily módon az önéletírás e műben maga a megoldandó filozófiai probléma.

John Henry Newman - Apologia ​pro vita sua
John ​Henry Newman már anglikán papként és oxfordi egyetemi lelkészként az egyház megújításának kötelezte el magát, de úgy, hogy az egyház valódi - dogmatikus és autokratikus, de éppen ezért kifogyhatatlan szellemi gazdagságot hordozó történelmi stabilitást biztosító - természetét próbálta föltárni. Útkeresése és elkötelezettsége a római katolikus egyházba vezette. Apologiájának, vagyis áttérése és élete igazolásának a titka és varázsa a vallásos hitélmény újrafölfedezése, megélése, filozófiai megalapozása, teológiája megvédése, hirdetése, realitásának fölismerése.

Ismeretlen szerző - Mikor ​igazolt egy hit?
A ​szöveggyűjtemény bevezetést kínál a kortárs ismeretelméletbe. Tíz alapszöveget tartalmaz, melyek képet adnak a legfontosabb problémákról - a tudás fogalma, a szkepticizmus, az igazolás mibenléte, az észlelés, az a priori tudás stb. - s az ezekkel kapcsolatos főbb álláspontokról. Szerepel még benne egy alapos bevezető tanulmány, két ellenőrző kérdéssor, valamint egy további irodalmat ajánló lista.

Max Scheler - Søren Kierkegaard - Georg Simmel - Miguel de Unamuno - Max Scheler - Georg Simmel - Miguel de Unamuno - A ​halál filozófiai megszólításai
Jelen ​kötet beszédkoszorú a halálról. Ez a koszorú többféle növényből fonódott. Van benne sírbeszéd, mely mégis más, mint a hivatásos prédikátorok szájából elhangzó sírbeszéd (Kierkegaard). Van benne olyan elemzés, mely első ízben próbálja a személyes elmúlást a fenomenológia eszköztárával hozzáférhetővé tenni (Scheler), s olyan meditáció, amelyben egy filozófus néz szembe a saját halálával (Simmel). Végül pedig belefonódik két misztikus vízió, melyek szerzője – gondolatban, érzésben – makacs következetességgel köröz a számára egyedüli alaptéma, a halál körül (Unamuno). A kötetet elmélyült utószó teszi teljessé.

Sir David Ross - Arisztotelész
Arisztotelész ​(i. e. 384-322) értelmezésének nehézségei három körülményből tevődnek össze. Az első, hogy gondolatmeneteinek szerkezete általában tömör és bonyolult, a második, hogy gondolatai - kimondott vagy kimondatlan formában - rendszerint utalásokat tartalmaznak filozófiai tanításainak egyéb területeire. A harmadik az a körülmény, hogy következetes filozófiai terminológia megalkotására elsőként ő tett kísérletet, ezért tanításának előadásában állandóan birkózik a nyelvvel. Érthető, hogy az i. e. I. század óta filozófiája állandó értelmezés tárgya, sőt olykor az arisztotelészi tanítást a filozófia egészével azonosították. Arisztotelész interpretátorának fegyelmezett, ám intuitív gondolkodással kell rendelkeznie, alaposan ismernie kell az életmű egészét, továbbá áttekintése kell hogy legyen huszonegy évszázad értelmezői tevékenységéről. Sir David Ross (1877-1971) ezeknek a képességeknek a birtokában szerkesztette meg páratlanul tömör és megvilágító erejű monográfiáját. Eltérően a század első fele másik nagy Arisztotelész-kutatója, Werner Jaeger módszerétől, aki a filozófus gondolatainak fejlődéstörténetét dolgozta ki, Ross az arisztotelészi gondolkodás szerkezetének elemzésére helyezi a hangsúlyt. Könyve, amely először 1923-ban jelent meg, a mai napig alapvető kézikönyv az oktatásban és a kutatásban egyaránt.

Sir David Ross - Kant ​etikája
A ​szerző, Sir David Ross elsősorban filozófiatörténészként – Arisztotelész- és Szt. Tamás-kommentátorként – ismert, voltaképp azonban magasan jegyzett morálfilozófus is. Ennélfogva, bármennyire meglepőnek tűnhetik is, hogy ilyen modern szerzőhöz, mármint Kanthoz és egy alig több mint kétszáz éves szöveghez nyúlt, _Az erkölcsök metafizikájának alapvetésé_hez írt kommentár nem kisiklás, flört vagy félrelépés a szerző részéről, ellenkezőleg, nagyon is rávall – rávall egyebekben a tekintetben is, hogy noha egy pillanatig sem kétséges, a könyv hatalmas anyagismerettel és megbízható filozófiai tájékozottsággal íródott, akárcsak a magyarul is megjelent _Arisztotelész,_ megvesztegetően egyszerű olvasmány.

Paul Ricoeur - Egészen ​a halálig
„A ​halál valóban az élet vége abban az időben, amely közös számomra, aki élek, és azok számára, akik majd túlélnek engem. A halálon túli élet a többiek. […]az élet iránti szeretet átvitele a másikra. Szeretni a másikat, aki engem túlél. […] A bizalom a kegyelemben. Semmi nem jár nekem. Semmit nem várok önmagam számára; semmit nem kérek; lemondtam – próbálok lemondani! – a követelésről, a követelőzésről. Azt mondom: Isten, azzá teszel, amivé akarsz. Talán semmivé. Elfogadom, hogy többé nem leszek. Akkor feltámad egy másik reménység, amely más, mint a továbblétezés iránti vágy.”

Paul Ricoeur - Fenomenológia ​és hermeneutika
Paul ​Ricoeur napjaink legjelentősebb filozófusai közé tartozik. A husserli fenomenológia egyik első francia híve és ismertetője volt, majd rendre jelentek meg önálló, iskolateremtő munkái (az akarat, a bűn, az idő és az elbeszélés stb. témakörökben), amelyek egyúttal azt is jelentették, hogy szerzőjük eltávolodott a klasszikus értelemben vett fenomenológiától és egyre inkább a hermeneutika egyik kezdeményező nagyja lett, Gadamerrel nagyjából egyidőben, ám másféle hangsúlyokkal. Most megjelent alig félszáz (kis) oldalas traktátusa elsősorban azért rendkívül fontos mű, mert elvégzi benne a nagy leszámolást: állást foglal a hermeneutika mellett, a fenomenológia ellenében. Ha a kötet csak ezt a Ricoeur- értekezést tartalmazná, akkor is igen fontos kiadványként kellene értékelni. A műben azonban megtalálható Husserlnek az a tanulmánya is, amelyben mintegy összefoglalja - végsőkig kicsiszolva - fenomenológiájának lényegét. Ez a Husserl-szöveg is századunk legfontosabb filozófiai írásai közé tartozik, de ezúttal azért is igen jelentős a szerepeltetése, mert Ricoeur traktátusa elsősorban erre a Husserl-szövegre hivatkozik, fenomenológia és hermeneutika kontro-verziáját mintegy ennek ellenében dolgozza ki. A kötetben olvasható még egy igen fontos tanulmány is: a mű fordítója, összeállítója, Mezei Balázs ún. háttértanulmányt készített a Ricoeur- és Husserl-szövegek mellé. Ez a tanulmány önmagában is az újabb magyar filozófiai irodalom kis remekműve, ám ezúttal elsősorban azért fontos, mert megtudhatja belőle az olvasó, milyen kontextusban is helyezkednek el a korábbi Ricoeur- és Husserl-szövegek. A filozófiában némileg járatos olvasók számára jól érthetően vázolja fel Mezei Balázs mind a husserli fenomenológia világát (brentanoi, fichtei gyökereitől egészen heideggeri átformálásáig), mind a fenomenológia kialakulásának és szétágazásának problémakomplexusát, annak elsősorban persze ricoeuri, de persze gadameri és még újabb változatait is. Bekapcsolja e témakörbe a modern amerikai filozófiában is központi kérdésként szereplő megértés-megmagyarázás kontroverziát is. Maga ugyan a fenomenológia mellett foglal állást, ám a lényeg az, hogy a kötetben szereplő két klasszikus filozófiai szöveg mögé felvázolja a 20. század végének valószínűleg legjelentősebb filozófiai problémakomplexusát. - A kis kötet a legfontosabb filozófiai kiadványok közé tartozik, művelt olvasók széles körének érdemes melegen ajánlani.

Peter F. Strawson - Az ​érzékelés és a jelentés határai
"Ez ​a könyv azoknak az előadásoknak az alapján született, amelyeket Kant A tiszta ész kritikája című művéről tartottam 1959-től minden második évben az Oxfordi Egyetemen. Könyvem olvastán bármely Kant-kutató hamar rájön, hogy az semmi esetre sem filozófiatörténeti szakmunka. Nem tanulmányoztam behatóan sem Kant jelentéktelenebb elődeit, sem Kant kisebb írásait, sem pedig azt a számtalan kommentárt, amely a mű megjelenését követő két évszázadban megjelent. Azoknak a diákoknak írtam, akiknek - akárcsak jómagamnak - az a vegyes érzésük támad a Kritika olvasása és újraolvasása során, hogy miközben a mű nagy felismerésekkel ajándékozza meg őket, ugyanennyire el is ködösít problémákat. Törekedtem a kritikában található gondolatok rendszerének világos, rendezett és egységes, legalábbis maga a szöveg által megbízhatóan alátámasztott értelmezését nyújtani."

Amartya Sen - A ​fejlődés mint szabadság
A ​Cambridge-i Egyetemen tanító indiai közgazdász 1998-ban elnyerte a Nobel-díjat, a bizottság értékelése szerint azért, mert etikai dimenziót vitt egy olyan területre, amelyet jó ideje a számok világába zárkózó szakemberek uralnak. Ez az etikai dimenzió abban foglalható össze, hogy míg a közgazdaságtan bálványa az utóbbi évtizedekben az anyagi mutatók összessége volt - a jövedelem, a nyereség, a nemzeti össztermék növekedése -, addig Sen fő kategóriája a szabadság, s fő tételét úgy foglalja össze, hogy a szabadság kibővítése a fejlődés elsődleges célja s egyben legfőbb eszköze. Sen főként az ázsiai társadalmakat elemzi, és az "ázsiai értékek" elméletét cáfolja. Míg számos ázsiai vezető politikus azt állítja, hogy az ő sajátos, nem a szabadságjogokat és az egyént, hanem a kötelességeket és a közösséget előtérbe állító kultúrájuk alkalmasabb a harmonikus gazdasági fejlődés fenntartására, mint a nyugati típusú liberális demokrácia, addig Sen szerint az "ázsiai értékekhez" való ragaszkodás komoly működészavarokat és erkölcsileg igazolhatatlan bajokat okoz. Sen amellett cáfolja azt a tételt is, hogy a szabadság és a tolerancia kifejezetten nyugati értékek, bemutatva az ázsiai filozófiai és közgazdaságtani gondolkodás olyan hagyományait, amelyek a szabadságot állítják a középpontba. A közgazdaságtant filozófiával és etikával vegyítő elemzések számos gondolkodó elméleteit állítják új fénybe - köztük például a Sen szerint jobbára félreértett Adam Smith tételeit -, s ezáltal létrehoznak egy olyan új fogalmi keretet, amely alkalmasabbnak látszik a globalizálódó világot (és a fejlett Nyugathoz felzárkózni próbáló országokat) sújtó bajok - az egyenlőtlen fejlődés, a nagy és fokozódó vagyoni különbségek, a munkanélküliség, a szegénység, az éhínségek - megoldására, mint a szűk anyagi mutatókra koncentráló modellek.

Josef Pieper - A ​négy sarkalatos erény
Josef ​Pieper 1904-ben született. Berlinben és Münsterben tanult filozófiát, jogot és szociológiát. Évtizedeken át a filozófiai antropológia tanszékvezető professzora volt a münsteri egyetemen. Több amerikai egyetemen is tanított vendégprofesszorként, előadókörútjain Amerikán kívül eljutott a többi kontinensre is. Tanulmányai, könyvei megszakítatlan sorban jelentek meg több mint fél évszázadon át, s tették világszerte ismertté nevét. Érdeklődésének középpontjában az antik és a középkori filozófia, elsősorban Aquinói Szent Tamás áll. Kristálytiszta logikájú gondolatmenetekben ismerteti gondolatvilágukat. Évezredes bölcsesség kel életre műveiben: megelevenedik a történelem, s felfénylik az ember értékvilágának csillagrendszere. A hit, a remény és a szeretet, az emberi, sarkalatos erények, a kontempláció, az ünnep, a történelem titkai: az ember élete elsorvad, ha nem táplálkozik ezekből az értékekből, a kultúra elapad, ha nem műveli őket. Felgyorsult ritmusú, az erkölcsi-emberi szétesés veszélyével fenyegető korunkban életet, embert és kultúrát menthet, ha figyelni tudunk az ilyen világos és határozott iránymutatásra, bölcs és higgadt megfontolásra.

Joseph Ratzinger (XVI. Benedek) - A ​Názáreti Jézus II.
A ​világszerte nagy sikert aratott könyv második része nem okoz csalódást a folytatást régóta váróknak. A második kötetben a Szentatya az evangéliumi elbeszélést követi Jézus jeruzsálemi bevonulásától a feltámadásig. A reális, igazi Jézus bemutatására törekszik, hogy ezzel segítséget adjon mindazoknak, akik szeretnének találkozni Jézussal és hinni Őbenne. A pápa ott folytatja Jézus életének elbeszélését, ahol teológusként abbahagyta: Jézus kínszenvedéséről, haláláról és feltámadásáról elmélkedve, Jézus nyomában járva emberségét és istenségét tárja elénk. Arra is buzdítja könyvében a világ hatalmasait, hogy törekedjenek az igazság újra felfedezésére. Az ember korlátozott képességekkel rendelkezik: feltárta saját genetikai kódját, amely a teremtés csodálatos matematikai rendjében lehetővé teszi számára, hogy érzékelje Istent, de még nem fedezte fel „igazi valóságát” és „valódi életcélját”. Könyvében erre a felfedezésre hív bennünket a Szentatya közérthetően, az első kötetnél is erőteljesebb és érdekfeszítőbb módon.

Scott McCloud - A ​képregény mestersége
Scott ​McCloud A képregény felfedezése című könyvében meggyőzte olvasóit a képregény művészi lehetőségeiről, és ezzel a lenézett, gyerekeknek való populáris műfajt egy csapásra "beemelte" a magas kultúrába. Mintegy mellékesen megteremtett egy nyelvet, amely alkalmas arra, hogy a képregényt elemezze és feltárja a benne rejlő lehetőségeket. Új könyvében, a szintén képregényes formában megírt A képregény mesterségében folytatja úttörő munkáját. Aprólékos műgonddal, részletekbe menően tanít meg a szakma fogásaira az elbeszélés felépítésétől, a képregényoldalak megtervezésén át a grafikai eszközökig és az internetes publikálás lehetőségéig. De a kötet nem csupán a gyakorló és leendő képregényalkotóknak lehet izgalmas olvasmány. McCloud ezúttal is lefegyverző öniróniával és humorral, magával ragadó, lendületes stílusban tárja elénk a képregény világának legrejtettebb titkait.

Scott McCloud - A ​képregény felfedezése
Scott ​McCloud nagyszerű képregénye kalandos felfedezőútra hív: megismerteti az olvasót a képregény sajátos világával, bemutatja, hogyan képes megjeleníteni lapjain a szagokat, a hangokat, az érzelmeket vagy akár az idő múlását. Végigvezet a képregény 3000 éves történelmén, beavat a szimbólumok mágikus világába, megértjük, melyek a legfontosabb különbségek a japán, az amerikai és az európai képregények között, testközelből figyeljük, hogyan viaskodik egymással kép és szó. A 228 oldalas út végeztével rádöbbenünk, hogy a képregény éppoly érvényes és fontos, mint a film, az irodalom vagy bármely más művészet. "Scott McCloud miközben beavat a képregény titkos nyelvébe, mellékesen megoldja a tér, az idő, a művészet, sőt az egész kozmosz alapvető rejtélyeit!" (Art Spiegelman, a Maus szerzője) "Egyedülálló könyv, egyszerre szórakoztató és bölcs, lényegre törő és csapongó. Kötelező olvasmány mindenkinek, akit a képregény egy kicsit is érdekel." (Chicago Times)

Art Spiegelman - A ​teljes Maus
"Ezek ​nem emberek!" Ha ez a gyűlölettel átitatott mondat egy állam ideológiájává válik, az minden esetben világméretű tragédiához vezet. A náci Németországban a goebbelsi propaganda elhitette az emberekkel, hogy bizonyos embertársaik alsóbbrendűek, akiket el kell pusztítani. E szörnyűséges, egész Európát érintő történelmi bűntett áldozatainak állít emléket Art Spiegelman Pulitzer-díjas képregénye, a _Maus_. A szereplők antropomorf állatok: egérfejű zsidók, macskafejű németek és kutyafejű amerikaiak. Az ő sorsukon keresztül ismerjük meg a holokauszt megrázó eseményeit és következményeit. A történet gerincét Spiegelman lengyel származású apjának magnószalagra rögzített visszaemlékezései alkotják, így a _Maus_ fikciós, önéletrajzi és dokumentumkötet egyben. Műfajteremtő, egyetemes érvényű irodalmi alkotás egy szégyenletes korszakról, mely nem merülhet feledésbe. Art Spiegelman képregényrajzoló, -író, szerkesztő. A _Maus_ eredetileg folytatásokban jelent meg az általa alapított Raw magazinban. Bár munkásságát a képregényes közösség már jóval előbb elismerte, a neve azután vált világszerte ismertté, hogy a _Maus_ 1992-ben - a képregény-irodalomban elsőként - Pulitzer-díjat kapott. Az eredetileg két kötetben, majd gyűjteményes formában is megjelent művet azóta több mint 30 nyelvre fordították le.

Michael Chabon - The ​Amazing Adventures of Kavalier & Clay
With ​this brilliant novel, the bestselling author of The Mysteries of Pittsburgh and Wonder Boys gives us an exhilarating triumph of language and invention, a stunning novel in which the tragicomic adventures of a couple of boy geniuses reveal much about what happened to America in the middle of the twentieth century. Like Phillip Roth's American Pastoral or Don DeLillo's Underworld, Michael Chabon's The Amazing Adventures of Kavalier & Clay is a superb novel with epic sweep, spanning continents and eras, a masterwork by one of America's finest writers. It is New York City in 1939. Joe Kavalier, a young artist who has also been trained in the art of Houdini-esque escape, has just pulled off his greatest feat to date: smuggling himself out of Nazi-occupied Prague. He is looking to make big money, fast, so that he can bring his family to freedom. His cousin, Brooklyn's own Sammy Clay, is looking for a collaborator to create the heroes, stories, and art for the latest novelty to hit the American dreamscape: the comic book. Out of their fantasies, fears, and dreams, Joe and Sammy weave the legend of that unforgettable champion the Escapist. And inspired by the beautiful and elusive Rosa Saks, a woman who will be linked to both men by powerful ties of desire, love, and shame, they create the otherworldly mistress of the night, Luna Moth. As the shadow of Hitler falls across Europe and the world, the Golden Age of comic books has begun. The brilliant writing that has led critics to compare Michael Chabon to John Cheever and Vladimir Nabokov is everywhere apparent in The Amazing Adventures of Kavalier & Clay. Chabon writes "like a magical spider, effortlessly spinning out elaborate webs of words that ensnare the reader," wrote Michiko Kakutani of The New York Times about Wonder Boys-and here he has created, in Joe Kavalier, a hero for the century.

Douglas Adams - Galaxis ​Útikalauz stopposoknak - A világ leghosszabb trilógiája öt részben
Ez ​a történet a szörnyen ostoba csütörtökről és rendkívüli következményeiről szól, és arról, hogy miért sokkal biztonságosabb a világegyetem, ha van nálunk egy törülköző. Ez a történet emellett egy könyvről is szól, melynek címe: _GALAXIS Útikalauz stopposoknak_. Ez nem földi könyv, sosem adták ki a Földön, és a szörnyű katasztrófát megelőzően egyetlen földlakó se látta vagy hallott róla. A könyv mindazonáltal szerfelett figyelemreméltó. Valószínűleg ez a legfigyelemreméltóbb könyv, ami csak napvilágot látott a Kisgöncöl óriási kiadóhivatalainak gondozásában – bár a földlakók ezekről se hallottak. Ez a könyv nem csupán hallatlanul figyelemreméltó, hanem elképesztően sikeres is. Népszerűbb, mint a _Mennyei házi mindentudó_, jobban fogy, mint a _Hatvanhárom további figura súlytalanság esetére_ című illusztrált kiadvány, és ellentmondásosabb, mint Oolon Coluphid filozófiai bombaként robbanó trilógiája: a _Hol tévedett Isten_, a _Még néhány Isten legsúlyosabb tévedéseiből_ és a _Végül is kicsoda ez az Isten egyáltalán?_ A Galaxis Külső Keleti Peremének néhány liberálisabb civilizációja számára a _GALAXIS Útikalauz_ már kiszorította a hatalmas _Encyclopaedia Galacticá_t, s egyedül tölti be az összes tudás és bölcsesség tárházának szerepét, mert noha sok benne a hézag, és tele van kétes, de legalábbis üvöltően pontatlan adattal, két fontos vonatkozásban felülmúlja kevésbé szárnyaló elődjét. Egyrészt némileg olcsóbb. Másrészt borítóján a következő szavak láthatók, szép nagy betűkkel szedve: NE ESS PÁNIKBA!

Douglas Adams - A ​kétség lazaca
A ​kétség lazaca annak a regénynek a tíz fejezetét tartalmazza, amelyen Douglas Adams 2001. májusi halála előtt dolgozott, emellett pedig egy lenyűgöző gyűjtemény, amely az imádott Macintosh számítógépéről lementett anyagokból áll. A kétség lazaca cselekménye ugyanolyan talányos, mint a címe, és Dirk Gently egyszerre követi benne egy fél macska és egy színész nyomait, akinek hirtelen felbukkanása talán nem is olyan véletlen, mint ahogy tűnik. A pizzafüggő nyomozó mellett szerepel még Thor, a Vihar ősi északi istene, Dave Dave-Landből és egy szerfölött bizonytalan orrszarvú, akit Desmondnak hívnak. A további kitalált történetek közt találjuk még az "Ifjú Zaphod biztosra megy" című darabot, amelyben feltűnik a Galaxis-könyvek csillagközi sztárja, valamint a "Dzsingisz-kán magánélete" című opust, amelyet Graham Chapmannel közösen írt, s amelyben egy portyázó, barbár gyilkos érzelmi szükségleteit ismerhetjük meg. Az egyéb dokumentumok közt különféle Douglas Adams-írásokat találunk, kezdve egy tizenkét éves korában az Eagle magazinnak írt őszinte hangvételű levéllel, a Beatles-imádattal és rövidnadrág iránti gyűlölettel teli fiatalkori emlékein át, egészen az előadásokig, amelyek híven tükrözik Adams kivételes természettudományos, technológiai és filozófiai ismereteit. Itt is olyan elképesztő témájú írások szerepelnek, mint a vallás, az "elektromos ketyerék", amelyek használhatatlanná teszik a számítógépeket, az Y betű és Dougles szerelmi afférja két kutyával Új-Mexikóban. A kétség lazaca mind a rajongók, mind az új olvasók számára egyaránt az élet, a világmindenség meg minden őrültség, előzékenység és zsenialitás csodálatos tárháza.

Ismeretlen szerző - Transzcendencia ​és megértés
Emmanuel ​Lévinas (1906–1995) a francia fenomenológia kimagasló alakja. Elődeivel és a fenomenológia német hagyományával azt a gondolatot szegezte szembe, hogy az etikai viszony megelőzi a megismerő viszonyt, és hogy a fenomenológiának, ha eredeti programja értelmében "első filozófia" kíván lenni, az etikához képest kell meghatároznia magát és tárgyait. Ahogy fogalmaz, "a kritika megelőzi a dogmatizmust, a metafizika megelőzi az ontológiát". A kötet tanulmányai a lévinasi filozófia szinte minden fontos kérdését érintik. Lévinasnak a fenomenológiai hagyományhoz fűződő viszonya mellett tárgyalják a diakrónia, a másik és a beszéd nagy lévinasi témáit, de foglalkoznak Lévinas művészetre, vagy éppen a Talmudra vonatkozó gondolataival is. A kötetet Philippe Nemo 1981-ben Lévinasszal készített interjúi egészítik ki.

Ismeretlen szerző - Zenei ​szubkultúrák médiareprezentációja
Kommunikáció- ​és Kultúratudományi Tanulmányok. A populáris zene előállításával, értelmezésével, de mindenekelőtt terjesztésével kapcsolatos gyakorlatok a közösségi weboldalak térhódításával radikálisan megváltoztak. Ennek eredményeként olyan szokások, trendek, közösségi szerveződési formák jöttek létre, melyek csak nehezen helyezhetők el a klasszikus szubkultúra-kutatás, illetve a művészetszociológia kontextusaiban. A mediális jelenlét, az interaktivitás, a közösségi kontroll szerepe nagymértékben megerősödött, olyan stílusokat, zenei gyakorlatokat, előadókat, sőt sztárokat helyezve a zenei színtér centrumába, melyek a hagyományos hangrögzítők, illetve a termelés, az elosztás és a fogyasztás merev szétválasztására építő, a tőke- és médiakoncentráció eredményezte erőfölénnyel gyakran visszaélő „internet előtti” zeneipar világában elképzelhetetlenek voltak. Kulcsfogalmak a kötet írásaiból: a YouTube hatása a zenei gyakorlatokra és zenei klipek esztétikájára, a metálwebzine-ek és metál-blogok kommunikációja, a posztmodern test szerepe a kortárs popzene világában, a hipsterek szubkultúrája, az emo stílus médiareprezentációja, a popvilág és a modern opera egymásra hatása, underground és alternatív színterek építése a hálózaton, a sztárszerepek átalakulása. A kötet tanulmányai e jelenségeket járják körül, a szubkultúra-kutatás, a médiaszociológia, a zeneszociológia, a kulturális antropológia és a kultúrakutatás eszközeivel.