Lakodalom

Szegő Júlia - Bartók ​Béla a népdalkutató
E ​könyv Bartók Bélának, a jelenkori zenetörténelem egyik legnagyobb alkotójának zenetudományos munkásságáról igyekszik képet adni, éspedig lehetőleg a Népköztársaságunk területén felkutatott, eredeti dokumentumok alapján. E könyv írójának célja kettős. Egyrészt szeretné megismertetni és megszerettetni Bartókot dolgozó tömegeinkkel, másrészt adalékokkal kívánja segíteni a népzene kutatóinak és felhasználóinak, nem kevésbé Bartók ezután jelentkező életrajzíróinak munkáját.

Dobszay László - A ​magyar dal könyve
Az ​utolsó olyan antologikus összeállítás, mely a magyar dalkultúra egészéről akart képet adni: Kodály Zoltán közel negyven éve megjelent Iskolai Énekgyűjteménye. Azóta a dalkincs több évtizedes kutatása jelentős gazdagodást hozott. Indokolt tehát egy olyan új antológia, mely nem csak szép dalok gyűjteménye kíván lenni, hanem összképet is akar adni a magyar melosz fontos területeiről, ezek egymáshoz arányított jelentőségéről. Bár az iskolának is szüksége van új alapgyűjteményre, de a nagyközönség is igényel egy ilyen eligazítást, sőt sokszor érezzük azt, hogy a külföld számára is képet kellene adni dallamkultúránknak. A válogatásnál törekedtünk arra, hogy a magyar dallamosság valamennyi jelentős, értékes rétegéből ízelítőt adjunk, valóban összkép bontakozzék ki. A válogatás több mint 600 dallamtípust eredményezett. Az egyes dalokhoz hosszabb-rövidebb megjegyzéseket fűztünk. Ezek hol a szöveg, hol a dallam, műfaj, szokás, funkció, történeti vonatkozás stb. szempontjából akarják segíteni, hogy a dalok melyek eredeti létmódjukat már föladták vagy lassanként föladják, műveltségi kincsként szívódhassanak föl a következő nemzedékek tudatába. Úgy hisszük - tárgya révén, a kivitel tökéletlenségei ellenére - egyben illő tiszteletadás a Mester előtt, aki mind népzenében, min zenetörténetben, mind pedig e kettő együttszemlélésében ihletője és példaképe minden e tárgyú törekvésnek.

Kriza János - Vadrózsák
"Száz ​év óta egymás után láttak napvilágot a kisebb-nagyobb székely népköltési gyűjtemények, ám ezek a Vadrózsák jelentőségét nemhogy elhomályosították volna, hanem hozzásegítettek ahhoz, hogy egyre jobban felismerjük és megismerjük egyedülálló nagyságát. Kriza fél emberéletnyi munkával annyi értéket halmozott fel, amennyit és amelyhez hasonlót utódai közül senkinek nem sikerült találnia. Épp ezért gyakorlati folklórmunka közben ma is a Vadrózsákhoz mérjük és igazítjuk sikereinket, eredményeinket. Ha a régi népköltészetet keressük, faluhelyen ma is Kriza nyitott könyvével kezünkben faggatjuk a nagyidejű, nagy tudású énekeseket, mesemondókat. Faggatózunk és feszülten várjuk az eredményt: vajon jó évszázad múltán megtaláljuk-e az élő népköltészetben a Vadrózsák valamelyik meséjét, balladáját, dalát, mi több, talán olyanra is rábukkanunk még, amely elkerülte volna Krizának és munkatársainak figyelmét? Vagy pedig - s ez a leggyakoribb - újra meg újra megbizonyosodunk arról, hogy Kriza olyan kerek-egész kulturális hagyatékot rögzített a maga idején, amelynek ma már csak szétszórt töredékeit, maradványait lehet nagy nehézségekkel, sok utánajárással, száz helyről összekeresgélni. A Vadrózsák múltunknak, művelődésünknek: egykori és mai önmagunknak része. Ha a Vadrózsákat olvassuk és szeretjük, egyszersmind önismeretünket, öntudatunkat, önbecsülésünket munkáljuk." Faragó József

Vikár László - Szíj Enikő - Erdők ​éneke / Metsien Laulu / Songs of the Forest / Песня лесов
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Gyermekjátékok
A ​híres Kodály-Bartók népdalgyűjtemény első kötete mely a különböző gyerekjátékokhoz, körjátékokhoz etc. kapcsolódó népdalokat tartalmazza.

Csende Béla - Fasang Árpád - Ion Bradu - Márai György - T. Florea - A ​népdalkutató Bartók Béla
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Hallották-e ​hírét?
Több ​mint kétszáz pásztordalt, betyárdalt, rabéneket, klasszikus és újabb keletű balladát, helyi tragikus eseményt megéneklő dalt s függelékként számos egyéb dalt közlünk ebben a könyvben, a népköltészet elbeszélő jellegű műfajainak határáról. Ilyen csoportosításunk nem véletlen. Bár a közölt dalok zömmel a balladák köré csoportosulnak, célunk mégsem egy-egy, olykor élesen nem is könnyen körülhatárolható műfaj figyelme, hanem a napjainkban még fellelhető elbeszélő népdalanyag bemutatása, annak szinte keresztmetszetét követve a határértékekig. Valamennyi dalunk első közlés, néhány tanulmányi hivatkozást, idézetet leszámítva. Gyűjtési területük Vajdaság 27 faluja, városa a Tisza mindkét oldalán, azaz Bácska és Bánát, egyetlen szerémségi dal kivételével. A terület góca Zenta. a közölt anyag tehát elsősorban a "Zentavidéki balladák" (1960) húsz, s a "Száraz kútgém, üres válú" (1966) negyvenegynéhány ilyen dalt tartalmazó anyagával képez egységet.

Pálóczi Horváth Ádám - Énekes ​poézis
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Balatoni ​népdalok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Peter Gülke - Szerzetesek, ​polgárok, trubadúrok - A középkor zenéje
A ​Szerzetesek, polgárok, trubadúrok c. könyv a Koehler & Amelang Kiadó Vállalatnak az NDK-ban közkedvelt kultúrtörténeti sorozata számára készült. Ez előre meghatározta a könyv terjedelmét, előadásmódját, a közölt anyag és szemléltetés kereteit. A sorozat megkívánta, hogy széles körű olvasóközönséghez szóljon, ezért módszerét illetően nem tekinthető sem szakkönyvnek, sem tankönyvnek. Olyan olvasóknak íródott, akik a tárgyalt anyagban kevés előismerettel rendelkeznek, és lehetőleg más segédeszköz nélkül kívánnak az anyag ismeretig eljutni. (Előszó a magyar kiadáshoz, részlet)

Vargyas Lajos - A ​magyarság népzenéje
A ​könyv anyaga a magyar népzene; a magyar kutatás eredményeit foglalja össze a magyar anyagról. Természetes, hogy ez a nemzetközi népzenei kutatások eredményeinek figyelembevételét is jelenti túl azokon az összehasonlító kutatásokon, amelyek a magyar dalok eredetkérdésein keresztül kapcsolódnak a magyar anyaghoz. De nincs szándékunkban európai vagy összemberi fejlődést akárcsak felvázolni is, egyáltalán más népek problémáit megoldani, távoli összefüggéseket földeríteni. Különösen nem merünk primitív formák elterjedésének, összefüggéseinek kérdésébe belebocsátkozni. Annyi még az ismeretlen folt és a kiderítetlen összefüggés éppen a kezdetleges körülmények között élő társadalmak zenéjében, hogy tanulságok levonása elsietett próbálkozás volna. Mindössze a magunk területén akarunk tisztázni ilyen kérdéseket, s ezzel megbízható előmunkálattal szolgálni azok számára, akik több, hasonló nemzeti feldolgozás után hozzáfoghatnak a nagyobb összefüggések kidolgozásához. Ennyiben talán nem lesz munkánk haszontalan a nemzetközi kutatás számára sem; a hazai közönségnek pedig - zenészeknek, zeneértő olvasóknak - tájékoztatást akarunk adni az egyre szélesebb körökben népszerű népdalról és a magyar közönség által mindig megértő figyelemmel kísért népzenekutatás állásáról.

Ismeretlen szerző - Örök ​kőbe vésve
Távoli ​tájakon, Belső-Ázsiában hatalmas sírkövek, rovásírásos feliratok őrzik a régi török népek hősi tetteinek emlékét. A VII. századból származó szövegek fordításával kezdtük, s a XIV. századi, volgai bolgár-törököktől számrazó sírfeliratokkal fejeztük be antológiánkat, amely bemutatja az időben és térben egyaránt szétszóródott török népek irodalmát. A versekből és prózai szemelvényekből nyomon követhetjük vándorlásaik és harcaik történetét, sokat megtudhatunk életmódjukról, vallásukról. A keleti török népek között voltak buddhista, nesztoriánus-keresztény, manicheus és mohamedán vallásúak. Emlékeik és irodalmuk nagy része vallási irodalom, de maradtak fenn szép számmal világi irodalmi művek is. A műfajilag és rendkívül sokrétű anyagban találunk többek között sírfeliratokat, közmondásokat, vallási ódákat, legendákat és mondákat, keresztény himnuszokat, népdalokat. Másfél ezer éves története során a magyar nép többször is érintkezett különböző török népekkel. A honfoglalás előtti magyarság életformája, társadalmi viszonyai nagyon hasonlóak voltak a régi török népekéhez, akiknek irodalmát antológiánkban bemutatjuk, ezért a kultúrájukkal való találkozás fogódzót nyújthat az ősi magyar társadalom és szellemi kultúra megismeréséhez is.

Umberto Eco - Nyitott ​mű
A ​könyv elsősorban a kortárs költészet, az új zene, az informel festészet, az Antonioni utáni film fémjelezte új esztétikai helyzetet kívánja vázolni és elemezni. Azokat a műveket, áramlatokat, technikákat mutatja fel, amelyek a befogadótól kreatív önállóságot követelő poétikák jegyében fogantak. Azt a folyamatot követi nyomon, ahogy az alkotás során vagy eredményeképpen egyértelmű és szükségszerű eseménysorozat helyett többértelmű szituáció, valószínűségmező, nyitott mű jön létre.

Arany János - Arany ​János népdalgyűjteménye
Kodály ​Zoltán (Szerkesztő) Gyulai Ágost (Szerkesztő) A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának a kezdeményezésére 1953 elején 1952-es kiadási évjelzéssel látott napvilágot az Akadémiai Kiadónál Arany János 1871 és 1874 között Bartalus Istvánnak, a kor ismert zeneesztétájának és népdalgyűjtőjének a felkérésére a költő által sajátkezűleg lejegyzett népdalgyűjteménye. A nevezetes, három ciklusba sorolva 149 dal kottáját és szövegét tartalmazó, egyébként a kor zenei anyanyelvét jól tükröző kézirat megjelentetését az Akadémia Arany János művei egy évvel korábban, 1951-ben megindult kritikai kiadása részének szánta, s a költő halálának 70. évfordulójára időzítette. A kézirat kritikai igényű sajtó alá rendezésére és a szükséges jegyzetek megírására Gyulai Ágost irodalomtörténész és Kodály Zoltán kapott megbízást. Az előbbi immár másodjára, tekintve, hogy a Kisfaludy Társaság korábbi elképzelése szerint a dalgyűjteménynek 1917-ben, Arany születésének 100. évfordulójára kellett volna megjelennie, s az akkori felkérés szerint az egyik sajtó alá rendező ugyancsak Gyulai Ágost lett volna. Gyulai a kritikai kiadások igényei szerint készült kiadásnak az irodalomtörténeti, Kodály pedig a zenetörténeti szempontú munkálatait vállalta magára. Mindketten példás textológiai munkát végeztek, és terjedelmes jegyzet apparátussal látták el Arany kéziratát. Munkájukra ma is csak elismeréssel tekinthetünk. A megjelent kiadvánnyal azonban Kodály távolról sem volt elégedett. Kifogása mindenekelőtt Arany kézirata hasonmására vonatkozott. Ennek hibáit terjedelmes jegyzékbe foglalta, s e jegyzéket magában a 3000 példányban (!) kinyomtatott kiadásban tetette közzé. Ám a jegyzék közlése valószínűleg csak időlegesen nyugtatta meg Kodályt. Ugyanis a kiadásnak könyvtárában fennmaradt egyik példányát összesen 27 helyen látta el széljegyzeteivel, s e széljegyzetek nagy része a kiadás kritikáját adja. De nem csupán ez e jegyzetek jelenősége. A kiadás kritikáján túl szemléletesen dokumentálják a tudós Kodály megkülönböztetett igényességét és kutatói precizitását. A jelen kiadás az említett, Kodály által széljegyzetelt példány hasonmása. Attól annyiban tér el, hogy Arany dalgyűjteményének korábbi hasonmása helyére a kézirat alapján készült új reprodukció került, amely már mentes azoktól a hibáktól, amelyeket Kodály az eredeti kiadáshoz csatolt jegyzékében szóvá tett. Ennélfogva e kiadás - különlegességén túl - szakmai szempontból is érdemes a figyelemre. - (Láng József)

Liszt Ferenc - A ​czigányokról és a czigány zenéről Magyarországon
Liszt ​talán egyetlen olyan műve, amelyet nemhogy lanyha lelkesedéssel, hanem egyenesen felháborodással fogadott a hazai közönség. Évekig szenvedett a jelen könyvben – egyébként sokhelyütt tévesen, de rosszindulat nélkül – leírtak miatt. Támogatói, rajongói közül voltak, akik ellene fordultak. Simonffy Kálmán, akit a kor egyenesen csak „a magyar Schubertnek” nevezett (mily süket állítás!), és akit Liszt mindig kedvesen szóra méltatott, a következő levelet írja a megjelenés alkalmából egykori példaképének: „Uram! Mit művel Ön? Mit ír azon röpiratában, melyet magam ugyan még nem olvastam, de melyből az összes magyar hírlapirodalom idézi a következő helyet: »a magyar zene nem a magyar nemzeté, hanem a cigányé«. Nagy Isten, mily ámítás! – A közvélemény Ön ellen van, s íme tudósítom, hogy meg kell Önt, mindazon szigorral, melyet érdemel, cáfolnom. Nagyon sajnálom, hogy Ön ellen kell írnom, Ön ellen, ki hozzám oly jó volt. De hazafiúi kötelességemet nem mellőzhetem. Ezen pillanattól kezdve utaink eltérnek egymástól. Isten Önnel örökre! Simonffy Kálmán” Persze Lisztet érzékenyen érintette a botrány, annak ellenére, hogy nyilvánosan igyekezett úgy mutatkozni, mintha a sértéseket elengedte volna a füle mellett. Augusz Antalhoz intézett levele ma is aktuális: „A cigányokról szóló könyvem körül csapott egész hűhó láttán úgy éreztem, hogy sokkal inkább magyar vagyok, mint a magyarmániások…”

Ismeretlen szerző - Édesanyám ​rózsafája
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gajdos András - Az ​ember énekel
Az ​éneklés és a zenélés olyan alapvető emberi képességek, mint a felegyenesedés, a beszéd vagy a gondolkodás. Zene és emberi élet - talán az utolsó nyolcvan-száz év kivételével - teljesen összefonódtak. Magyarországon még ötven évvel ezelőtt is azt hirdette Kodály Zoltán, hogy "a zene mindenkié", azaz nem a tehetségesek, a jó zenei hallással megáldottak privilégiuma, hanem az emberré válás mindenki számára nélkülözhetetlen eleme. Ez a dalgyűjtemény a Waldorf iskolák tantervét és az e mögött húzódó gyermekfejlődési képet követi óvodától középiskoláig. A példatárat egy bevezető írás egészíti ki, amely alapvető kérdésekre keres válaszokat, melyeket ritkán vagy egyáltalán nem teszünk fel, mikor a gyerekekkel énekelünk, illetve ha az éneklésre, mint pedagógiai eszközre gondolunk. A zenei nevelés kérdésein keresztül remélhetőleg némi bepillantást nyújthatok a Waldorf pedagógia egészének szemléletébe is. A dalok persze a pedagógiai-szellemi háttér nélkül is bárki számára jól használhatóak és örömet nyújthatnak, hiszen a zene sajátos hatalma éppen abban áll, hogy mindenkiben azt szólítja meg, azt táplálja, ami a legmélyebben emberi, vagyis összeköt és nem szétválaszt.

Csanádi Imre - Vargyas Lajos - Röpülj ​páva röpülj
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Jávorszky Béla Szilárd - Muzsikás ​40
"Hogyan ​lett a Muzsikás az egyik legismertebb magyar brand a világ kulturális piacán? Miért éppen ők emelkedtek ki a magyarországi táncházmozgalom mezőnyéből? Milyen tudományos alapok, társadalmi mozgások és személyes ambíciók szerencsés együttállása segítette az egészpályás népművészeti revival, benne a Muzsikás szárnyalását? Mi köze van a Rolling Stonesnak az ördöngösfüzesi ritka magyarhoz? Mi a kulcsa, hogy érzékeny művészemberek évtizedekig elviseljék, de ha kell, el is engedjék egymást? Mitől tart ki a lendület negyven év sikereivel és küzdelmeivel a hátuk mögött, s mit várnak a jövőtől? Izgalmas kérdések, amelyekre őszinte beszélgetések megidézésével kapunk választ ebben a kötetben. Az alkotói szakaszok mentén haladva, a tárgyilagos szeretettel megrajzolt portrék sorozatából, egymástól merőben eltérő karakterekből áll össze az a rendkívüli jelenség, amit Muzsikásnak hívunk. A könyvből megtudhatjuk a némiképp szándéka ellenére prímássá lett Sipos Mihály gondolatait Bartók és a népzene kapcsolatáról; láthatjuk, hogyan szakította ki multiinstrumentalista frontember mivoltából ifj. Csoóri Sándort a széki hegedülés varázslata; Hamar Dániel szinte a szemünk előtt lesz a bőgőzés mellett a zenekar szóvivője és - magad, uram, ha szolgád nincs! - ügyeinek intézője; elfogadhatjuk Éri Péter kissé befelé forduló személyiségét, aki a falusi zenészekhez ezer szállal kötődő muzsikájában bontakozik ki; megérthetjük azt a folyamatot, amelynek során Sebestyén Márta zenekari tagból szólistává válik, majd saját jogán lesz a magyar művészet világhírű követe; érezhetjük Porteleki László hegedülésében a magyarpalatkai bandával átélt együtt­muzsikálások élményét. Nem lepődnék meg, Tisztelt Olvasók, ha a képeket nézegetve, a diszkográfiákat olvasgatva újra és újra kedvet kapnának a Muzsikás zenéjének meghallgatásához..." (Berán István)

Szendrey Marót Ervin - Magyar ​lélek / Hungarian Spirit
A ​magyar nyelv: világ csodája. Az ezen a természetes ősnyelven megszólaló magyar népdalkincs (az eddig már közel 200 000 - kétszázezer - lejegyzett, közismert népdal), és a népdalok dallamvilágára épülő hangszeres népzene (hatalmas, több tízezer órányi rögzített zenei anyag) az emberiség műveltségének legbecsesebb értékei közé tartozik. És ehhez még hozzávehetjük a népdalfeldolgozásokat, kánonokat, kórusműveket, daljátékokat, és a népzenei feldolgozásokat, nagyzenekari műveket. Mindemellett a népzenénk az egész magyar, sőt részben az európai komolyzenére jelentős hatást gyakorolt. És hát a népzenénkre járható a tájegységenként különböző és rendkívüli változatosságú magyar néptánc, ami szintén világ csodája, és a világörökség része. A magyar népzene- és népdaltárt igen áldásos dolog tehát föleleveníteni, éltetni és minél inkább közkinccsé tenni, még a nem magyar ajkúak számára is. Buzdítani kívánunk mi is mindenkit a magyar népdalok éneklésére és népzenénk muzsikálására. — Légyen Isten áldása a népi hagyományokat ápoló lelkeken.