|
A gondnok három férfi, három igen furcsa karakter összetalálkozását beszéli el. A címszereplő férfi ideiglenesen lép egy testvérpár életébe, sem személyazonosságát, sem múltját nem tudja igazolni. A testvérek segítőkészsége ellenére egyre több követeléssel fordul feléjük, s minduntalan a puszta szavakba kapaszkodva próbál létbiztonságra találni. A három férfi három teljesen külön világban él, párbeszédeikben állandó önvédelemre és a másiktól való elzárkózásra koncentrálnak. Az író külső szemlélőként figyeli hőseit, azok gondolatait, kommunikációját és zavaros érzelmi világát. Pinter különleges atmoszférájú darabja az abszurd dráma becketti hagyományait követi, ám a dialógusok életszerűsége és az ábrázolásmód dokumentumfilmes pontossága egy határozottan egyedi, csak rá jellemző világot teremtenek. A gondnok a kortárs európai drámairodalom uralkodó irányát mutatja meg, s hiteles képet ad a modern ember személyiségéről, önkifejezési, önismereti problémáiról.
Kapcsolódó könyvek
Luigi Pirandello - Színművek
Luigi Pirandello színműveit immár hat évtizede ismeri a hazai olvasó- és nézőközönség, műveinek mégis ez az első (1984) reprezentatív gyűjteménye magyarul. Közismert, színháztörténeti jelentőségű darabjai (Hat szerep...; IV. Henrik) mellett tartalmazza korai korszakának legjobb alkotásait (A korsó; Liola) és kései, torzóban maradt remekművét, A hegyek óriásait is. A szicíliai származású író bonni tanulmányai során ismerkedett meg Hegel és Schopenhauer filozófiájával. Hazatérve tanári munkája mellett a szicíliai népéletet megörökítő elbeszéléseket publikált; közepes sikerrel. Közel három évtized telt el, míg rádöbbent: igazi eleme, írói élettere a színpad; láttató-megelevenítő tehetsége itt érvényesül igazán. Kezdetben prózai írásait alkalmazta színpadra, később azonban "beleérett" a műfajba, s a filozofikus tartalom válik döntővé műveiben. Ez az új fordításban a Karinthy-féle Hat szerep... címét is módosító Hat szereplő szerzőt keres c. darabjának dramaturgiai alapja, s ez a IV. Henrik fanyar logikai játékának is konstruktív váza. A színpad homályából előtérbe lépő hat árny "élettörténete" túlzottan is tökéletes "dráma", míg az őrült umbriai gróf végzetét épp elméjének kitisztulása okozza. Korai darabjainak "érzelmi dualizmusa" itt alaptörvénnyé emelkedik; a való világ ellentmondásai rögzítik az egyéni létezés tudathasadásos állapotát. Az olvasmányként is élvezetes könyv Függeléke A hegyek óriásaihoz kíván kulcsot adni, míg Szabó György utószava az életmű fejlődéstörténetét vázolja fel.
Tasnádi István - Fédra fitness
Tasnádi István a kortárs magyar publikum egyik legkedveltebb színházi szerzője. Több mint húsz darabját mutatták be az elmúlt években nagy közönségsikerrel és szakmai díjak sorával. Új drámakötetében olvasható a Finito, a Tranzit, a Fédra fitnesz és a Kupidó. A darabok izzó és szellemes nyelvi világukkal olvasmányként is ragyogóak, szórakoztatóak.
Térey János - A Nibelung-lakópark
Térey János nagy ívű verses drámatrilógiája, az életmű egyik mérföldköve, 2004-ben jelent meg, azóta emlékezetes színházi előadás és ennek nyomán film is készült belőle a Krétakör társulatával, Mundruczó Kornél rendezésében. A drámai költemény második kiadása tizenhét év után a szerző életműsorozatában lát napvilágot.
"Térey, akinek közvetett, ám roppant intenzív tapasztalatai vannak a XX. század kataklizmáiról, az ezredvég történéseinek pedig szemlélő tanúja, szintén mitikus területre, az EU szívébe (Rajna-Wormsba, mely tulajdonképp Majna-Frankfurt) vezeti el a magyar olvasót, és e mitikus tájban az úgynevezett "vállalkozói szféra" csúcsfigurái maguk is mítoszhősökké stilizálódnak fel. Ez a mítosz azonban a mi korszakunkról, a jelenkori hatalmi struktúrákról és döntéshozatali mechanizmusokról szól, a Lakópark és a Toronyház mítosza" - írta a kötetről Márton László.
A tompa moraj már az összeomlás
Előjele volt... Aztán jött a szélvész:
A végrobajlás légörvényt kavart;
Rengett a föld, acél, üveg csörömpölt,
A por mindent, de mindent elborított,
És aztán síri csönd lett.
Valahányan,
Akik csak ott álltak a közelemben,
Azt kérdezték: "Mi van itt? mi van itt?"
Mondtam nekik, hogy a pokol van itt.
Tasnádi István - Kokainfutár
Négy színművet, négy, színházban is bemutatott drámát tartalmaz Tasnádi István kötete. A Közellenséget a Katona József Kamra Színháza, a Kokainfutárt és a Világjobbítókat a kaposvári Csiky Gergely Színház, a Titanic vízirevűt a Bárka Színház vitte színre - mindegyiket nagy közönségsikerrel és jó kritikai visszajelzésekkel. Tasnádi István színműveinek az kölcsönöz ritka eredetiséget, hogy mintegy átmenetet képeznek a drámai színmű és színpadi játék között. Kinyomtatva ugyan csak a véglegesnek tűnő szöveg áll az olvasó előtt, ám sajátos belső dinamikát épp az ad nekik, hogy minden másképp is lehetne, hogy a szereplők játéka és szövege különös ellentétben áll egymással, hogy igen sok a ráértéses, beleértéses szerkezet e művekben, hogy nem az történik igazán, ami valóban bemutattatik. Innen a sokféle értelmezési lehetőség, amit felfokoz az, hogy e darabok magukban is rájátszások, allúziók, posztmodern "szövegelések". A Közellenség Kleist Kohlhaas Mihályát írja újra, főszerepben a két elorzott lóval, amelyek a sintértelepen élik újra a nagy drámát. A Világjobbítók Cervantes és Ibsen-parafrázisokra épül, a Kokainfutár a szokványos nemzedéki konfliktusdrámák "kifordítása", A Titanic pedig a revü- és filmvilág pasztisát nyújtja. Az író mestere az improvizációnak, ami persze elsősorban színpadon érvényesül, ám a szövegek sajátos fioritúrái is érzékeltetik. Azzal is, hogy igen sok a hangsúlyeltolódás (másként ejtve-mondva egészen más értelmet nyer, méghozzá "járványosan", hiszen a választ is másként intonálja), de azzal is, hogy a színészi-színházi gesztuskincset is sikerül a szerzőnek belekódolnia a szövegekbe anélkül is, hogy ezt a rendezői utasítások jeleznék.
Sophoklés - Sophoklés drámái
A kézirati hagyomány Szophoklész hét legjobbnak tartott tragédiáját őrizte meg, mintegy száz évvel ezelőtt pedig egy szerencsés véletlennek köszönhetően egyik szatírjátékának papirusztöredékei is előkerültek az egyiptomi sivatag homokjából. A nyolc dráma ezúttal új és a korábbi kiadásoknál részletesebb jegyzetekkel jelenik meg. Az új kiadás igyekszik hangsúlyozni a korabeli előadás sajátos vonásait: a recitált és énekelt részek váltakozását, valamint a görög dráma hagyományos szerkezeti részeit tipográfiai eszközök is kiemelik. A kötet utószava ismerteti az egyes művek legfontosabb értelmezéseit, és eligazít a legújabb kutatási irányzatok között.
Samuel Beckett - Samuel Beckett összes drámái / Eleutheria
Samuel Beckett (1906-1989) ír származású, angol és francia nyelven alkotó regény- és drámaíró, költő, esszéista, a huszadik századi irodalom egyik legnagyobb hatású alakja. Költőként 1930-ban debütált, majd esszékkel, elbeszélésekkel és regényekkel folytatta pályáját. Jelentős regénytrilógiája után (Molloy; Malone meghal; A megnevezhetetlen) nevét klasszikussá vált abszurd drámája, a Godot-ra várva (1952) tette világhírűvé. Későbbi drámái közül A játszma vége és az Ó, azok a szép napok! még hagyományosan színműszerű, de később már csak néhány perces jeleneteket, némajátékokat írt. 1969-ben irodalmi Nobel-díjat kapott "művéért, mely a regény- és drámairodalomban új formákat honosított meg, s az emberi nyomorúság ábrázolásán keresztül az ember felemelkedését kívánja szolgálni".
Az Európa Könyvkiadónál 1998-ban megjelent, színpadi műveket, rádiójátékokat, pantomimjeleneteket, tévéjátékot és filmforgatókönyvet tartalmazó "Samuel Beckett Összes Drámái" kötethez képest változás, hogy mostani, centenáriumi kiadásunkból a Beckett-hagyaték gondozóinak kérésére kihagytuk az Emberi vágyak című, 1937-ből származó drámai töredéket, közöljük viszont az Eleutheria című háromfelvonásos drámát, amely Beckett életében nem jelenhetett meg és nem kerülhetett színpadra.
Dario Fo - Franca Rame - Nyitott házasság
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Echegaray József - A nagy Galeotto
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Spiró György - Drámák IV.
A drámasorozat IV. kötete igazi különlegesség a drámai műfaj, a színház és a kortárs magyar irodalom iránt érdeklődő olvasóknak, színházrajongóknak.
A kötetbe beválogatott művek közös vonása, hogy aktuális magyar társadalmi problémákra reflektálnak - ekképpen lényegében a rendszerváltozás körüli évek krónikáiként foghatók fel. A Drámák IV-ben szereplő alkotások: Vircsaft, Honderű, Szappanopera, Prah.
Tasnádi István - Taigetosz csecsemőotthon
"Tasnádi István drámaírói pályafutását távlatosan és szorosan összekötötte egy rendezővel. Schilling Árpád nemzedékének és a kortárs magyar színháznak meghatározó személyisége: rendező és színházteremtő. Tasnádi vele társult, hogy írói tehetségével 'társszerzője' legyen Schilling színházának, a Krétakörnek. 'Mi nem színdarabban gondolkodunk, hanem előadásban' - nyilatkozták egy interjúban. Ez a módszer újfajta írói 'hozzáállást', új drámaírói szerepet: erős alkalmazkodást igényel. Ebben a szereposztásban ugyanis szinte együtt születik szöveg és előadás, sőt a szöveg szövetének olyan rugalmasnak kell lennie, hogy a próba közben létrejövő kollektív improvizációkat is elbírja..." (Radnóti Zs.)
Nádas Péter - Színtér
Nádas Péter Takarítás, Találkozás és Temetés című drámája egy kötetben.
Jean Cocteau - Vásott kölykök / Rettenetes szülők
1929-ben mindössze három hét alatt megírta egyik legértékesebb művét a Rettenetes gyerekek / Vásott kölykök / Veszedelmes Éden címmel magyarra fordított Enfants terribles regényt vagy nagy novellát. Ugyan nem volt prózaíró, hőseiben nem tudott eltávolodni önmagától, de ez tehetségének igazi színterén, a gyermekkor titkainak témakörében remek prózát eredményezett, ahogy a Rettenetes szülők című dráma, mely két árva kamasz, Paul és Elisabett életéről szól.
Wole Soyinka - Drámák
Wole Soyinka 1934-ben született Abeokutában, Nyugat-Nigériában. 1952-ben kezdte meg tanulmányait az ibadani (Nigéria) egyetemen, majd Leedsben (Anglia) szerezte meg tanári diplomáját 1957-ben Ez idő tájt írta első színdarabjait, "A mocsárlakók"-at és "Az oroszlán és ékszer"-t. Az elsőt Londonban, a Royal Court Theatre-ban mutatták be 1958-ban, 1959-ben pedig mindkét darabot színre vitte az ibadani Arts Theatre. Ezzel a két művel indult el Soyinka izgalmas drámaírói pályafutása. Közben versei és prózai írásai is rendszeresen jelentek meg afrikai, európai és amerikai folyóiratokban. Összegyűjtött versei "Idanre" címen 1967-ben Londonban láttak napvilágot. A biafrai háborúban békítő - de az egymással szemben álló felek számára érthetetlen - magatartása miatt két évig börtönben ült, majd 1969-ben szabadlábra helyezték. Hosszabb-rövidebb ideig már előzőleg is tanított különböző nigériai egyetemeken, majd a hetvenes években elfogadta az ifei (Nigériai) egyetem meghívását, és az összehasonlító irodalomtörténetet egyetemi tanáraként jelenleg is ott dolgozik. A róla szóló monográfia írója, Gerald Moore angol kritikus szerint Wole Soyinka "nem csupán hazájának élvonalbeli alkotója, hanem Angliában, Európában és Amerikában is széles körben ismert, rendkívül eredeti drámaíró. Afrikai öröksége univerzális jelentőségű művek forrása. Központi szerepet játszott a modern nigériai dráma fejlődésében."
Doris Lessing - A fű dalol
Zimbabwe. Kíméletlen hőség.
A fű dalol egy különös gyilkosság lenyűgöző története, hősei: a testi szerelemtől viszolygó, ám a társadalmi konvenciók miatt házasságba menekülő fehér nő, a megélhetésért és az asszony szerelméért elkeseredetten küzdő gyenge férfi, valamint az igazságtevő fekete szolga, akik félelmetes, végzetszerű szenvedéllyel pusztítják el egymást és magukat.
2007-ben Doris Lessing kapta az irodalmi Nobel-díjat. A 88 éves írónő ezzel szinte minden jelentős irodalmi elismerést magáénak tudhat.
Perzsiában született, évekig élt Dél-Afrikában, majd A fű dalol című első regényével vált világszerte ismertté. Lessing 1956 előtt baloldali szimpatizáns, majd a hatvanas évek feminista ikonja, aki erős kritikai szemlélettel és páratlan tehetséggel ír századunk nagy kérdéseiről: a rasszizmusról és a nőket béklyózó konvenciókról.
Gerhart Hauptmann - A takácsok
Hauptmann leghatásosabb, s a politika számára legkényelmetlenebb darabja, A takácsok (1892) az 1844-es sziléziai munkásfelkelést dolgozta fel - ebben nagyapja is részt vett - a társadalmi osztályok közti ellentétekre alapozva. Kollektív dráma, mint Aiszkhülosz Oltalomkeresők-je és Schiller Tell Vilmosa, nincs sem hőse, sem cselekménye, a kort lazán összefüggő jelenetek mutatják be. A tragikus nem az, ami a darabban történik, hanem az, hogy van egy világ, ahol ilyesmi történhet - írja Szerb Antal. A színmű a polgárságnak a proletár téma miatt nem tetszett, a szocialistáknak meg a mozgalom bukása miatt.
Pierre Corneille - Jean Racine - Klasszikus francia drámák
A XVII. századi francia dráma a Napkirály udvarának fegyelméből merít tápot az ókori dráma szigorú formai-eszmei fegyelmében gyökerező művészetéhez. Az előtte, mellette és utána elszabadult képzelettel kavargó, romantikus szellemű színház viszontagságai közepette világirodalmi színvonalon képviseli a klasszikus drámai hármasegység és a pallérozott dramaturgiai rend igényét. A hősies szellemű Corneille és az érzelmileg árnyalatosabb Racine képviseli gyűjteményünkban azt a nagy múltú francia neoklasszikus műfajt amelyet a kötelesség és a szerelem, a becsület és az érzések fonfliktusa feszít. Ez a két mester, az egyetemes drámatörténet ikercsillaga egymást múlja fölül a pompás versekbe foglalt színpadi tűzijátékban, és ha Corneille az emberfölöttiben nyomozza a szív egy-egy lankadását, Racine a lélek egy-egy rezdülésében kutatja az emberfölöttit.
Ödön von Horváth - Mesél a bécsi erdő
Ödön von Horváth Mesél a Bécsi Erdő című népszínjátéka az 1930-as évek eleji Bécsbe vezeti el az olvasót, s az egyes polgárok sorsán keresztül mutatja meg az egész társadalomra jellemző helyzetet, a tragédia felé vezető utat. A szerző más műveiben is megjelennek azok a tények, melyek jellemzik korát: a munkanélküliség (Kasimir und Karoline), a fasizmus erősödése (Italienische Nacht), a nevetséges, de ugyanakkor megtéveszthetősége miatt veszélyes nyárspolgári létforma (Az örök kispolgár c. regénye). A Mesél a Bécsi Erdő, mely 1930-ban, Ödön von Horváth írói pályájának fénykorában íródott, magában foglalja mindezeket. Művében vizsgálja a társadalmat, az általános válság okát, s egyértelműen az emberi butaságot; a nyárspolgári életet tekinti mindezek egyik forrásának.
George Bernard Shaw - Színművek I-II.
George Bernard Shaw (1856–1950) a modern dráma egyik legnagyobb előfutára és művelője. Noha legismertebb és legkedveltebb darabjai közül nem egy még a XIX. század végén született, ahogyan Hegedűs Géza írta róla: Brecht ugyanúgy nincs Shaw nélkül, ahogy Shaw kellett Pirandello merész színpadi játékaihoz, és hol abszurd, hol történelmi-anakronisztikus módszerével egyenesen őt folytatja Dürrenmatt is. Vele kezdődik a XX. század drámairodalma, vele, az örök idegennel, aki vállalva akár a bohóc szerepét is, mindig a legkomolyabb kérdésekről beszélt, gúnyosan és nevettetve, hogy az egész emberiséget magában foglaló részvétét tudtunkra adja, és a józan ész segítségével felemelje és érző szívűvé nemesítse a megalázott és becsapott embereket.
Már életében is voltak, akik fanyalogva fogadták egy-egy túlságosan ambiciózus, játszhatatlannak vagy éppen tűrhetetlenül hosszúnak ítélt művét, s az is igaz, hogy élete utolsó negyedszázadában kevés maradandót alkotott. Hogy mégis milyen nagy becsben állt a világ előtt, azt legjobban egy képtelen mozzanat mutatja: halálos ágyán egy amerikai magazin egymillió dollárt ajánlott neki „utolsó üzenetéért”. (Visszautasította.) Aztán amikor 1977-ben a Guardian kritikusa „Shakespeare után a legnagyobb brit drámaírónak” nevezte (nagy elődjének nevét egyébként Shaw következetesen Shakespear-nek írta), maga John Osborne indított dühödt támadást ellene, „tehetségtelen csaló”-nak minősítve Bernard Shaw-t. Újabban, éppen az Összetört szívek házá-nak rendezése kapcsán (Penelope Wilton, Richard Griffiths, Emma Fielding szerepeltetésével), David Hare kiváló mai drámaíró védte meg és helyezte vissza jogaiba a nagy nevettetőt.
A nagy nevettetőt és a nagy humanistát, akit az angolszász világban és azon kívül is, Európától Ázsiáig szinte mindenhol újra és újra játszanak, s akinek hatalmas életművéből Sartoriusék és Harry Trench mulatságosan szomorú konfliktusától Szent Johanna lelkünket megrendítő történetéig kilenc kedvencét válogatta össze a szerkesztő, remélve, hogy az olvasó is gyönyörűségét leli bennük, beleértve az Összetört szívek házá-t is, amely most jelenik meg először magyarul.
Egressy Zoltán - Kék, kék, kék
Napjaink egyik legjelentősebb színpadi szerzőjének hét drámáját tartalmazza ez a válogatás, köztük olyan sikerdarabokat, mint a Portugál vagy a Sóska, sültkrumpli.
Székely Csaba - Bányavidék
Székely Csaba fiatal kora ellenére jóval több mint egy szimpla tehetség. Trilógiájának első darabja, a Bányavirág a Színházi Dramaturgok Céhe, majd a Színházi Kritikusok Céhe szerint is Az évad legjobb drámája lett, a szerző megkapta érte a Szép Ernő-jutalmat. A sorrendben második műnek, a Bányavakságnak is két bemutatója volt már. A kötetzáró Bányavíz pedig az Örkény István Színház drámapályázatát nyerte meg. A Bányavidék darabjai ugyanazt az isten háta mögötti, reménytelen világot barangolják be, fanyar humorral, tragikomikusan.