Elbeszélések

Horváth István - Örvénylő ​harmatcseppek
Horváth ​István írásművészetének alakulására döntő és - és úgy is mondhatnók - elkötelező hatással volt a szülőföldélmény, a falujához, a faluja tájaihoz, egykori földmíves társaihoz való máig is eleven kapcsolódás. A szülőföldhöz, a Maros menti tájakhoz s emberekhez fűződő emlékeket felidéző húszegynéhány elbeszélését foglalja magában ez a könyv is. Ezek a távoli gyermekkorban vagy később, fiatal férfi életében megélt eseményeket felelevenítő írások egyfajta lírai "önéletrajzzá" állanak össze, szép költői vallomássá oly formában, ahogyan azt nemrégiben versben is elmondotta: - Fecskék kerengenek. (Zászlót lenget) útjuk elé a messzeség. (Színek hada jön) át az erdőn: (élő bűvös, csodás mesék) - hogy a szívemet megkeressék. - Tanúi lehetünk itt egy ember önfeledt gyönyörködésének a természetben, a hatalmas, millió formában létező életben, s annak az igazságnak, amelyet a dolgok megismerése sugall a költőnek, és az otthonról hozott átalvetőből sugárzik ki együtt a jó illatokkal, hogy az életben csak úgy lehetünk valakik, ha nem hagyjuk el magunkat, mert aki nem tart lépést az idővel, az önmagától is elmarad.

Mikszáth Kálmán - A ​lohinai fű
"Ha ​Jókai a különböző népek százaiból válogatta ki másvilági környezetét, Mikszáth Kálmán egy darab Magyarországot vitt magával a halhatatlanságba. Egy vármegyét, amely valahol ott van az Ipoly mentén, de fölnyúlik a Kárpátig, szélességében pedig érinti Sárost meg Besztercét. Amerre a költő lépkedett valamikor. Szinte minden lépése nyomának megtaláljuk a helyét a könyveiben. És elviszi magával az egész Felvidéket másvilági tartózkodásra. Valóban olyan-e a Felvidék, amilyennek Mikszáth látta? Valóban éltek-e Pongrátzok, Filcsikek, Mácsikok és Wibra Gyurik? Bizonyosan éltek, hiszen az író szeretett eleven alakok után dolgozni." (Krúdy Gyula)

Tömörkény István - Szökés ​a bitófa alól
"Ki ​volt Tömörkény? - A magyar Alföld költője volt. - Petőfi volt, de prózában írt. Szegedi paraszt volt, de verset érzett, költeményt mondott. Nemzetünk kincse volt, mint a régebben meghalt magyar költők, akik elhalványodva, de felejthetetlenül néznek vissza szépséges nemzeti múltunkból; akik a régi Magyarország történetét, érzésvilágát, gondolatföldjét műveikben nekünk hagyományba tették, hogy sohase felejtsük el apáinkat áldani. -Tömörkény azt a Magyarországot írta meg, amely még itt van, de már elszállóban van, mint a felhő a szél szárnyán... A szélmalmok csöndes forgása a látóhatáron, a füvek szinte szemmel látható növekedése, a távoli tanyáknak őskori csendje, a Tiszának megbékélt, megnyugtató folydogálása, a háborúmentes emberélet biztonsága, a jegenye módjára, lassan növekvő új generáció csöndben történő felváltása, a kiszolgált kocsikerekeknek szinte emberi pihenése - ez volt Tömörkény Magyarországa." (Krúdy Gyula)

Gárdonyi Géza - Ida ​regénye / Szerelmi történetek
Gárdonyi ​szerelem-felfogását kívánja bemutatni a kötet. Tudtuk, hogy a fiatal, a pozitivizmushoz, a naturalizmushoz is vonzódó Gárdonyi valamiféle biológiai végzetnek tekintette a szerelmet, irracionális, megmagyarázhatatlan vágyódásnak, amelyet éppen ezen természete miatt nem lehet véteknek föltüntetni, a bűntudat forrásának és okozójának szuggerálni. Az Ida regénye bevezetése elég egyértelműen eligazít ebben a kérdésben. "Sötétben állunk néha", "Csak tapogatózunk", vakságról és dermedtségről esik szó, szakadékról, kígyóról. "Szívünk remeg, mint a nyárfalevél". A regény a zárdában nevelkedő Ida és a művészetéért, szeretett húgáért érdekházasságra is képes Balogh Csaba összetalálkozását, szerelmük kibontakozását meséli el. E szerelem ábrázolását nem érezzük már igazán időszerűnek, maga Gárdonyi vagy szereplői, hősei is emlegetik a "devalválódás" kifejezést. Rövidmondatos leírásokból, kevés szavú párbeszédekből áll a szöveg. A regény egyik legpontosabban megfogalmazott helyén Ida szavaival Gárdonyi így jellemzi az ambivalenciát, a többértelmű lelki viszonyt (ezúttal Csabáét és Idáét): "Ha nem a férje volna az a Csaba..., senki máshoz nem menne feleségül." Később azt az árulkodó mondatot súgja egy szállodai szobában a már halott édesanyjának: "miért is nem vagyok melletted odalent, az egyetlen szív mellett, amely engem szeretett." Ez a vallomás a regény és koncepciója mély líraiságáról tanúskodik, de a modern kor szkeptikus embereként Gárdonyi hangot vált, elszakadóban lévő hősei újra gyűrűt váltanak, a romantikát ironikus fintor és távolságtartás váltja fel.

Lázár Ervin - Kisangyal
Nem ​mindennap fordul elő a modern irodalom életében, hogy az írói eredetiség, a magas esztétikai minőség egybeessen a nagyérdemű olvasóközönség körében kivívott népszerűséggel. Hogy az olvasók kedvtelve és évtizedeken át nem lankadó, szíves érdeklődéssel olvassák is egy kortárs elbeszélő képzeletünket fellobbantó "meséit"; mert közben ösztönösen érzik, hogy nem mese az, amit a kezükben tartanak, hanem egyfajta halálosan komolyan veendő látlelete a közös emberi létnek, amit az író, a lélek ősi természetgyógyásza azért vetett papírra, hogy szívünkben megtisztulva elviselhessük azt, amin változtatnunk egyébként nem lehet. Válogatottan jó írások Lázár Ervin e kötetbeli elbeszélései.

Gulácsy Irén - Ragyogó ​Kovács István
– ​Közeledünk már a tött-helyéhün! – Bátorkodik Mátyás az oldalán haladozó törvényes férfiúval. De az csak rakja. Később mégis odapillant a fürgén lépkedő atyafira. Gyanakodólag vonja össze a homlokát. – Mi a ragya ütött kendhöz, hallja? Vagy jobban birja most már? – Csak no. Lehetősebb. – Válaszol az ember. Ám a szeme Ragyogó felé vág. Sógor bajsza felmozdul az ábrázata közepéig. Majd ugyanúgy vissza. A csendőr figyelme megakad rajta. Rávillan, nyomban a batyura siklik tekintete. Pőtyögősen fest biz az! Hol jobbra, hol balra. Egy-egy zökkenőnél megpöndörödik maga körött. Csak megáll a csendőr. – Fölékelték azt a zsákot kentek! Ihol ni…! Repedés is van rajta! István arca visszavált komolykásra. – Demár – azt mondja – ugy lőhet, mögrepedt az! Mert olyan a zsákféle, hogy reped. A kakastollas tovább okvetlenkedik. – Elhullajtották kentök a dohányt! – Hullattuk…? – Ütődik meg Ragyogó. – Dejszen nem köll azt hullatni. Hullik magátul is. Ollyan hullós portéka az, az Isten akárhová tögye! (részlet a kötet Szépasszony szekéren c. novellájából)

Tömörkény István - Hühü
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Török Gyula - Szerelmes ​szívünk
A ​dekadens századvég édesbús hangulatai lengik át Török Gyula novelláit; egy fájdalmas sanzon, egy szentimentális magyar nóta halk hegedűszavát halljuk ki belőlük. Rövid történetei a szecesszió túlérzékeny, már-már érzelgős líraiságával firtatják az emberi szenvedélyek kiismerhetetlen titkait. Valami fátyolos fény, melankólia (egyik novellájának címe is ez) jellemzi ezeket a remekül megszerkesztett, impresszionisztikus novellákat. Miként a fülszöveg idézi, Márai Sándor a kötetben is olvasható Fehér virágot pl. a legteljesebb magyar novellák közül való-nak minősítette. A törtfehér lapokra igényes tipográfiával nyomott, vászonkötéses gyűjtemény, mely a szerző tizenegy novelláját közli, a szélesebb olvasóközönség érdeklődésére számíthat.

Jókai Mór - Elbeszélések ​1.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gelléri Andor Endre - Gelléri ​Andor Endre válogatott művei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tóth Árpád - Tóth ​Árpád összes versei, versfordításai és novellái
"... ​ő a választottak, a legnagyobbak közé tartozott" - írta Tóth Árpádról Kosztolányi. - "Debrecenből érkezett, a grammatikák, a verseskönyvek, a magyar színművészet ősi földjéről, s természetes folytatója Csokonai Vitéz Mihály és Arany János művészetének. Szavainkból új mákonyt szűrt, bódító írt a mi legfájóbb sebünkre. Andalító költő, makulátlan művész. Egységes világ tárul elénk könyveiből, lágy, meghitt szemlélet, s ez olvasztja eggyé sorait, melyeknek végén halkan, fájdalmasan jajgatnak gyönyörű, mintegy véget-sose-érő rímei. Lágyságában azonban semmi finnyásság. Nevükön nevezte ő a dolgokat, a »setét dolgokat«, melyeket »szeretett«, képzőművészeti pontossággal írta le az előrebukó fejet, vagy a terpedő kezet, a kidagadó ereivel. A keret mindig valószerű, úgyhogy finomsága az ellentét erejénél fogva annál erősebben szökken ki. Ezért olyan emberi és megindító, s ezért halhatatlan. Versei úgy hatnak rám, mint a földönjáró angyalok."

Babits Mihály - Tímár ​Virgil fia / Halálfiai / Válogatott novellák
Babits ​egyik prózai írása sem hasonlít a másikhoz. Nem állnak egymással olyan rokonságban, mint versei. Mindegyik külön stílusváltozás, külön modor, egyenesen a tárgyra szabva ... Alakjainak jellemzése költői jellemzés. A tüzetes naturalista leírás helyett az író a költő fantáziájának varázsvizében füröszti meg őket. ... A jelenségek másolása helyett lelki realizmus, ha van már ilyen kifejezés. Alakjai nemcsak szemtől szembe, velük egy síkon látja, hanem felülről is, ahol ő tarózkodik, és úgy, hogy nem rejti el magát. (Illyés Gyula)

Salamon Pál - Fellebbezés ​a siralomházból
A ​Sorel ház szerzője ezúttal új műfajban is jeleskedik: az emberiség sorsáról ír szubjektív, ugyanakkor komoly történelmi ismeretanyagot felvonultató könyvet. "Isten megtette a maga csodáját; ő akkor is van, ha nincs. Most rajtunk a sor, hogy megtegyük a magunkét. Azt, hogy visszalépünk a szakadék széléről, ahová a gyűlölet és annak legveszedelmesebbike az öngyűlölet taszított."

Örkény István - Egyperces ​novellák
"Az ​Egyperces Novellák - írójuknak merész és nem egészen komolyan veendő kijelentése szerint - egész regények, sőt regényciklusokkal fölérő alkotások, annak ellenére, hogy szembetűnően rövidek. Őszerinte nem azért rövidek, mert kevés a mondanivalójuk, hanem azért mert kevés szóval szeretnének sokat mondani. Adná az Úr. E rövidségen túl mit illik róluk még eszünkbe tartanunk? Azt hogy nincs műfajuk. A népmesétől a városi folklórig (egész a pesti viccekig), az elbeszélő epikától a kurtára fogott tragédiáig mindent el lehet mondani "egypercesen" is. Csak az a kérdés, hogy így megrövidítve, a közlést jelzéssé sűrítve valóban többet s megrázóbbat árulnak el a világról, mint amennyit több szóval lehetne mondani. Írójuk erre törekedett. Máskülünben az Egyperces Novella erősen emlékeztet több perces társaira, hiszen neki is van címe, van eleje, közepe, befejezése, és még sok egyebe, ami egy írásműnek kell. Abban viszont erősen eltér tőle, hogy a legtöbbször nincs cselekménye, vagy a cselekménynek, ha van, nincs színlelve, szereplőinek sokszor se arcuk, se nevük, s csak eltéve van jellemük, egyéniségük. E hiányok pótlását az író rábízza olvasóira, ami ugyan a szokásosnál jobban igénybe veszi képzelőerejüket, cserébe azonban a passzív olvasás kényelmes öröme helyett a művészi alkotás izgalmát kínálja fel. Az író véleménye szerint ezek az írásművek voltaképpen matematikai egyenletek. Az egyik oldalon a közlés minimuma áll, az író részéről, a másikon a képzelet maximuma, az olvasó részéről. Más szóval: e novellák egypercesek ugyan, de kétszemélyesek. Létezésük - mint mindannyiunké - csak lehetőség: várva várják az olvasót, hogy e könyv lapjairól föltámasztva, tevékeny és hasznos életet élhessenek." (Örkény István)

Ismeretlen szerző - Magyar ​elbeszélők I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Heltai Jenő - A ​tündérlaki lányok
"Heltainak ​kiapadhatatlan a mesélő fantáziája, élete minden korszakában ontotta a fordulatos történeteket, minden mondanivaló történet formában jutott az eszébe, mintha Jókai mesélő képzeletét örökölte volna Jókai derűjével együtt. Mert ezek a novellák akkor is derűsek, ha esetleg tragikus tartalmúak. Bármilyen nehéz, olykor veszélyesen nyomasztó volt az élet, Heltai az adott körülmények közt a legjobb közérzettel reagált rá. Ő volt alighanem a legpestibb író. Nemcsak témavilága miatt, hanem életérzése folytán mindenekelőtt. Magába szívta egész Európát, és jellegzetesen budapesti magyarrá tette." (Hegedüs Géza)

Kosztolányi Dezső - Kulcs
1903-ban, ​tizennyolc éves korában érettségizett, s ősszel bölcsészként folytatta tanulmányait a budapesti egyetemen. Ekkor már munkatársa a szülővárosában megjelenő Bácskai Hírlap-nak, s itt közli első karcolatait, tárcáit, nemsokára novelláit is. Ezután - Juhász Gyula közvetítésével - a Szeged és Vidéké-ben, 1906-tól kezdve pedig a Budapesti Napló-ban jelennek meg novellái és tárcái. Első novellás kötetét, a Boszorkányos esték-et, 1908-ban adja ki. Ekkoriban már országszerte ismert költő, publicista, kritikus, s e kötete után a századelő legjobb novellistái között is számon tartják. Tizenegy novellás kötete jelent meg életében, egyik-másik két kiadást is megért. 1911-ben két kötete lát napvilágot, A vonat megáll és a Bolondok; ezeket követi 1912-ben a Beteg lelkek, 1916-ban pedig a Bűbájosok. A két forradalom éveiben is ad ki novellás kötetet: 1918-ban a Káin-t, 1919-ben a Pává-t. A húszas évek elején írja első regényeit is, s úgy látszik, hogy az életművében újként jelentkező műfaj kiszorítja érdeklődési köréből a novellát, mert 1921-ben még ugyan kiadja A rossz orvos című kötetét, de aztán jó egy évtizedig - az Esti Kornél (1933) megjelenéséig - nem jelentkezik novellás könyvvel. Életének utolsó évében jelenik meg a Tengerszem című kötete, a legérettebb, a világról legtöbbet mondó Kosztolányi-novellák könyve. Többi prózai köteteiben is akad egy-egy novella vagy novellával rokon írása - tollrajz, karcolat - vagy műfajilag nehezen meghatározható novellisztikus írása. Halála után több gyűjteményes novellás kötete jelent meg; ezek közül a legbővebb gyűjteménye a Réz Pál szerkesztette Kosztolányi Dezső elbeszélései című, 1965-ben kiadott kötet.

Mikszáth Kálmán - Fili ​/ Mindenki lépik egyet / A sipsirica
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hegedüs Géza - Valló ​Bonifác történetei
"Valló ​Bonifác történeteinek kötete nem önéletrajz - írja Hegedűs Géza -, Valló Bonifác nem azonos velem, noha ugyanabban a világban élt és él, mint én, hasonló - bár nem azonos - kalandok közé került ezekben a kalandos évtizedekben, mint én, és sok mindenben hasonlóan vélekedik, mint jómagam. De miközben Valló Bonifác nem én vagyok, és története nem azonos az én élettörténetemmel, habár van is itt-ott hasonlatosság - a történetek együtt mégis vallomássá kívánnak kikerekedni az én nemzedékem jellemzőélményeiről. Ezért próbáltam elképzelni ezt a Valló Bonifácot, aki - úgy hiszem - nemcsak énrám emlékeztet, hanem velem együtt nagyon sok olyan korunkbeli értelmiségire, akit sodort a történelem, de nem sodort el, aki szerette volna megérteni, mi is van körülötte, és hol értette is, hol nem, és akinek volt elegendő lelkiereje - sőt testi ereje is -, hogy elszántan védje emberségét, lelkének összhangját, s ne érezze idegennek sem a világot önmagától, sem önmagát a világban. Lehetséges, hogy derűs könyvnek fogják mondani Valló Bonifác történeteit, s ez nyilván igaz is, ha a derű az érteni akaró lélek résztvevő, de önmagán is csöndesen nevetni képes mosolyát jelenti. Egy ilyen derűsen értelmes embert a történelem adta tragédiák közepette próbáltam megrajzolni Valló Bonifác alakjában és kalandjaiban."

Márai Sándor - A ​régi szerető
Márai ​kötetben meg nem jelent elbeszéléseinek harmadik, befejező része az író talán legizgalmasabb írásait tartalmazza. Szinte valamennyi a második világháború élményköréhez kapcsolódik, s hű kifejezője az író akkori lelkiállapotának: pusztuló értékek, felbomló kapcsolatok és visszaemlékezés a hajdani. értékeit létrehozó, a szellemi életnek valódi egyéniségeket adó időszakára. Egy nap emléke című elbeszéléseben azt is megfogalmazza, hogy a hajdan volt szép világ az első világháború kitörésével véget ért: az ember "egy napon megérti, lehajtja fejét, emlékezik, s csodálkozva látja, hogy kortársa volt valaminek, amiről azt hitte, hogy csak véletlen és átmenet.-Most már tudom, hogy ez a nap a végzet volt." A kötet utolsó elbeszélései már a hazájától búcsúzó, emigrációra készülő írót idézik. 1948-ban végleg elhagyja Magyarországot, s a magyar nyelv bölcsője már csak "régi szerető" marad számára...