Kapcsolódó könyvek
Horváth István - Örvénylő harmatcseppek
Horváth István írásművészetének alakulására döntő és - és úgy is mondhatnók - elkötelező hatással volt a szülőföldélmény, a falujához, a faluja tájaihoz, egykori földmíves társaihoz való máig is eleven kapcsolódás. A szülőföldhöz, a Maros menti tájakhoz s emberekhez fűződő emlékeket felidéző húszegynéhány elbeszélését foglalja magában ez a könyv is. Ezek a távoli gyermekkorban vagy később, fiatal férfi életében megélt eseményeket felelevenítő írások egyfajta lírai "önéletrajzzá" állanak össze, szép költői vallomássá oly formában, ahogyan azt nemrégiben versben is elmondotta: - Fecskék kerengenek. (Zászlót lenget) útjuk elé a messzeség. (Színek hada jön) át az erdőn: (élő bűvös, csodás mesék) - hogy a szívemet megkeressék. - Tanúi lehetünk itt egy ember önfeledt gyönyörködésének a természetben, a hatalmas, millió formában létező életben, s annak az igazságnak, amelyet a dolgok megismerése sugall a költőnek, és az otthonról hozott átalvetőből sugárzik ki együtt a jó illatokkal, hogy az életben csak úgy lehetünk valakik, ha nem hagyjuk el magunkat, mert aki nem tart lépést az idővel, az önmagától is elmarad.
Mikszáth Kálmán - A lohinai fű
"Ha Jókai a különböző népek százaiból válogatta ki másvilági környezetét, Mikszáth Kálmán egy darab Magyarországot vitt magával a halhatatlanságba. Egy vármegyét, amely valahol ott van az Ipoly mentén, de fölnyúlik a Kárpátig, szélességében pedig érinti Sárost meg Besztercét. Amerre a költő lépkedett valamikor. Szinte minden lépése nyomának megtaláljuk a helyét a könyveiben. És elviszi magával az egész Felvidéket másvilági tartózkodásra. Valóban olyan-e a Felvidék, amilyennek Mikszáth látta? Valóban éltek-e Pongrátzok, Filcsikek, Mácsikok és Wibra Gyurik? Bizonyosan éltek, hiszen az író szeretett eleven alakok után dolgozni." (Krúdy Gyula)
Tömörkény István - Szökés a bitófa alól
"Ki volt Tömörkény? - A magyar Alföld költője volt. - Petőfi volt, de prózában írt. Szegedi paraszt volt, de verset érzett, költeményt mondott. Nemzetünk kincse volt, mint a régebben meghalt magyar költők, akik elhalványodva, de felejthetetlenül néznek vissza szépséges nemzeti múltunkból; akik a régi Magyarország történetét, érzésvilágát, gondolatföldjét műveikben nekünk hagyományba tették, hogy sohase felejtsük el apáinkat áldani. -Tömörkény azt a Magyarországot írta meg, amely még itt van, de már elszállóban van, mint a felhő a szél szárnyán... A szélmalmok csöndes forgása a látóhatáron, a füvek szinte szemmel látható növekedése, a távoli tanyáknak őskori csendje, a Tiszának megbékélt, megnyugtató folydogálása, a háborúmentes emberélet biztonsága, a jegenye módjára, lassan növekvő új generáció csöndben történő felváltása, a kiszolgált kocsikerekeknek szinte emberi pihenése - ez volt Tömörkény Magyarországa." (Krúdy Gyula)
Gárdonyi Géza - Ida regénye / Szerelmi történetek
Gárdonyi szerelem-felfogását kívánja bemutatni a kötet. Tudtuk, hogy a fiatal, a pozitivizmushoz, a naturalizmushoz is vonzódó Gárdonyi valamiféle biológiai végzetnek tekintette a szerelmet, irracionális, megmagyarázhatatlan vágyódásnak, amelyet éppen ezen természete miatt nem lehet véteknek föltüntetni, a bűntudat forrásának és okozójának szuggerálni. Az Ida regénye bevezetése elég egyértelműen eligazít ebben a kérdésben. "Sötétben állunk néha", "Csak tapogatózunk", vakságról és dermedtségről esik szó, szakadékról, kígyóról. "Szívünk remeg, mint a nyárfalevél".
A regény a zárdában nevelkedő Ida és a művészetéért, szeretett húgáért érdekházasságra is képes Balogh Csaba összetalálkozását, szerelmük kibontakozását meséli el. E szerelem ábrázolását nem érezzük már igazán időszerűnek, maga Gárdonyi vagy szereplői, hősei is emlegetik a "devalválódás" kifejezést. Rövidmondatos leírásokból, kevés szavú párbeszédekből áll a szöveg. A regény egyik legpontosabban megfogalmazott helyén Ida szavaival Gárdonyi így jellemzi az ambivalenciát, a többértelmű lelki viszonyt (ezúttal Csabáét és Idáét): "Ha nem a férje volna az a Csaba..., senki máshoz nem menne feleségül." Később azt az árulkodó mondatot súgja egy szállodai szobában a már halott édesanyjának: "miért is nem vagyok melletted odalent, az egyetlen szív mellett, amely engem szeretett." Ez a vallomás a regény és koncepciója mély líraiságáról tanúskodik, de a modern kor szkeptikus embereként Gárdonyi hangot vált, elszakadóban lévő hősei újra gyűrűt váltanak, a romantikát ironikus fintor és távolságtartás váltja fel.
Lázár Ervin - Kisangyal
Nem mindennap fordul elő a modern irodalom életében, hogy az írói eredetiség, a magas esztétikai minőség egybeessen a nagyérdemű olvasóközönség körében kivívott népszerűséggel. Hogy az olvasók kedvtelve és évtizedeken át nem lankadó, szíves érdeklődéssel olvassák is egy kortárs elbeszélő képzeletünket fellobbantó "meséit"; mert közben ösztönösen érzik, hogy nem mese az, amit a kezükben tartanak, hanem egyfajta halálosan komolyan veendő látlelete a közös emberi létnek, amit az író, a lélek ősi természetgyógyásza azért vetett papírra, hogy szívünkben megtisztulva elviselhessük azt, amin változtatnunk egyébként nem lehet. Válogatottan jó írások Lázár Ervin e kötetbeli elbeszélései.
Gulácsy Irén - Ragyogó Kovács István
– Közeledünk már a tött-helyéhün! – Bátorkodik Mátyás az oldalán haladozó törvényes férfiúval. De az csak rakja. Később mégis odapillant a fürgén lépkedő atyafira. Gyanakodólag vonja össze a homlokát.
– Mi a ragya ütött kendhöz, hallja? Vagy jobban birja most már?
– Csak no. Lehetősebb. – Válaszol az ember. Ám a szeme Ragyogó felé vág. Sógor bajsza felmozdul az ábrázata közepéig. Majd ugyanúgy vissza. A csendőr figyelme megakad rajta. Rávillan, nyomban a batyura siklik tekintete. Pőtyögősen fest biz az! Hol jobbra, hol balra. Egy-egy zökkenőnél megpöndörödik maga körött. Csak megáll a csendőr.
– Fölékelték azt a zsákot kentek! Ihol ni…! Repedés is van rajta!
István arca visszavált komolykásra.
– Demár – azt mondja – ugy lőhet, mögrepedt az! Mert olyan a zsákféle, hogy reped.
A kakastollas tovább okvetlenkedik.
– Elhullajtották kentök a dohányt!
– Hullattuk…? – Ütődik meg Ragyogó. – Dejszen nem köll azt hullatni. Hullik magátul is. Ollyan hullós portéka az, az Isten akárhová tögye! (részlet a kötet Szépasszony szekéren c. novellájából)
Tömörkény István - Hühü
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Török Gyula - Szerelmes szívünk
A dekadens századvég édesbús hangulatai lengik át Török Gyula novelláit; egy fájdalmas sanzon, egy szentimentális magyar nóta halk hegedűszavát halljuk ki belőlük. Rövid történetei a szecesszió túlérzékeny, már-már érzelgős líraiságával firtatják az emberi szenvedélyek kiismerhetetlen titkait. Valami fátyolos fény, melankólia (egyik novellájának címe is ez) jellemzi ezeket a remekül megszerkesztett, impresszionisztikus novellákat. Miként a fülszöveg idézi, Márai Sándor a kötetben is olvasható Fehér virágot pl. a legteljesebb magyar novellák közül való-nak minősítette. A törtfehér lapokra igényes tipográfiával nyomott, vászonkötéses gyűjtemény, mely a szerző tizenegy novelláját közli, a szélesebb olvasóközönség érdeklődésére számíthat.
Jókai Mór - Elbeszélések 1.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Gelléri Andor Endre - Gelléri Andor Endre válogatott művei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Tóth Árpád - Tóth Árpád összes versei, versfordításai és novellái
"... ő a választottak, a legnagyobbak közé tartozott" - írta Tóth Árpádról Kosztolányi. - "Debrecenből érkezett, a grammatikák, a verseskönyvek, a magyar színművészet ősi földjéről, s természetes folytatója Csokonai Vitéz Mihály és Arany János művészetének. Szavainkból új mákonyt szűrt, bódító írt a mi legfájóbb sebünkre. Andalító költő, makulátlan művész. Egységes világ tárul elénk könyveiből, lágy, meghitt szemlélet, s ez olvasztja eggyé sorait, melyeknek végén halkan, fájdalmasan jajgatnak gyönyörű, mintegy véget-sose-érő rímei. Lágyságában azonban semmi finnyásság. Nevükön nevezte ő a dolgokat, a »setét dolgokat«, melyeket »szeretett«, képzőművészeti pontossággal írta le az előrebukó fejet, vagy a terpedő kezet, a kidagadó ereivel. A keret mindig valószerű, úgyhogy finomsága az ellentét erejénél fogva annál erősebben szökken ki. Ezért olyan emberi és megindító, s ezért halhatatlan. Versei úgy hatnak rám, mint a földönjáró angyalok."
Babits Mihály - Tímár Virgil fia / Halálfiai / Válogatott novellák
Babits egyik prózai írása sem hasonlít a másikhoz. Nem állnak egymással olyan rokonságban, mint versei. Mindegyik külön stílusváltozás, külön modor, egyenesen a tárgyra szabva ... Alakjainak jellemzése költői jellemzés. A tüzetes naturalista leírás helyett az író a költő fantáziájának varázsvizében füröszti meg őket. ... A jelenségek másolása helyett lelki realizmus, ha van már ilyen kifejezés. Alakjai nemcsak szemtől szembe, velük egy síkon látja, hanem felülről is, ahol ő tarózkodik, és úgy, hogy nem rejti el magát.
(Illyés Gyula)
Salamon Pál - Fellebbezés a siralomházból
A Sorel ház szerzője ezúttal új műfajban is jeleskedik: az emberiség sorsáról ír szubjektív, ugyanakkor komoly történelmi ismeretanyagot felvonultató könyvet. "Isten megtette a maga csodáját; ő akkor is van, ha nincs. Most rajtunk a sor, hogy megtegyük a magunkét. Azt, hogy visszalépünk a szakadék széléről, ahová a gyűlölet és annak legveszedelmesebbike az öngyűlölet taszított."
Örkény István - Egyperces novellák
"A mellékelt novellák rövidségük ellenére is teljes értékű írások.
Előnyük, hogy az ember időt spórol velük, mert nem igényelnek hosszú hetek-hónapokra terjedő figyelmet.
Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik, olvassunk el egy Egyperces Novellát.
Rossz közérzet, zaklatott idegállapot, nem akadály. Olvashatjuk őket ülve és állva, szélben és esőben vagy túlzsúfolt autóbuszon közlekedve. A legtöbbje járkálás közben is élvezhető!
Fontos, hogy a címükre ügyeljünk. A szerző rövidségre törekedett, nem adhatott hát semmitmondó föliratokat. Mielőtt villamosra szállnánk, megnézzük, milyen jelzésű a kocsi. E novelláknak éppoly fontos tartozékuk a cím.
Ez persze nem azt jelenti, hogy elég csupán a föliratokat olvasgatni. Előbb a cím, aztán a szöveg: ez az egyetlen helyes használati mód.
Figyelem!
Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában a hiba.
Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek!"
Örkény István
Ismeretlen szerző - Magyar elbeszélők I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Heltai Jenő - A tündérlaki lányok
"Heltainak kiapadhatatlan a mesélő fantáziája, élete minden korszakában ontotta a fordulatos történeteket, minden mondanivaló történet formában jutott az eszébe, mintha Jókai mesélő képzeletét örökölte volna Jókai derűjével együtt. Mert ezek a novellák akkor is derűsek, ha esetleg tragikus tartalmúak. Bármilyen nehéz, olykor veszélyesen nyomasztó volt az élet, Heltai az adott körülmények közt a legjobb közérzettel reagált rá. Ő volt alighanem a legpestibb író. Nemcsak témavilága miatt, hanem életérzése folytán mindenekelőtt. Magába szívta egész Európát, és jellegzetesen budapesti magyarrá tette." (Hegedüs Géza)
Kosztolányi Dezső - Kulcs
1903-ban, tizennyolc éves korában érettségizett, s ősszel bölcsészként folytatta tanulmányait a budapesti egyetemen. Ekkor már munkatársa a szülővárosában megjelenő Bácskai Hírlap-nak, s itt közli első karcolatait, tárcáit, nemsokára novelláit is. Ezután - Juhász Gyula közvetítésével - a Szeged és Vidéké-ben, 1906-tól kezdve pedig a Budapesti Napló-ban jelennek meg novellái és tárcái. Első novellás kötetét, a Boszorkányos esték-et, 1908-ban adja ki. Ekkoriban már országszerte ismert költő, publicista, kritikus, s e kötete után a századelő legjobb novellistái között is számon tartják.
Tizenegy novellás kötete jelent meg életében, egyik-másik két kiadást is megért. 1911-ben két kötete lát napvilágot, A vonat megáll és a Bolondok; ezeket követi 1912-ben a Beteg lelkek, 1916-ban pedig a Bűbájosok. A két forradalom éveiben is ad ki novellás kötetet: 1918-ban a Káin-t, 1919-ben a Pává-t. A húszas évek elején írja első regényeit is, s úgy látszik, hogy az életművében újként jelentkező műfaj kiszorítja érdeklődési köréből a novellát, mert 1921-ben még ugyan kiadja A rossz orvos című kötetét, de aztán jó egy évtizedig - az Esti Kornél (1933) megjelenéséig - nem jelentkezik novellás könyvvel. Életének utolsó évében jelenik meg a Tengerszem című kötete, a legérettebb, a világról legtöbbet mondó Kosztolányi-novellák könyve.
Többi prózai köteteiben is akad egy-egy novella vagy novellával rokon írása - tollrajz, karcolat - vagy műfajilag nehezen meghatározható novellisztikus írása. Halála után több gyűjteményes novellás kötete jelent meg; ezek közül a legbővebb gyűjteménye a Réz Pál szerkesztette Kosztolányi Dezső elbeszélései című, 1965-ben kiadott kötet.
Mikszáth Kálmán - Fili / Mindenki lépik egyet / A sipsirica
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Hegedüs Géza - Valló Bonifác történetei
"Valló Bonifác történeteinek kötete nem önéletrajz - írja Hegedűs Géza -, Valló Bonifác nem azonos velem, noha ugyanabban a világban élt és él, mint én, hasonló - bár nem azonos - kalandok közé került ezekben a kalandos évtizedekben, mint én, és sok mindenben hasonlóan vélekedik, mint jómagam. De miközben Valló Bonifác nem én vagyok, és története nem azonos az én élettörténetemmel, habár van is itt-ott hasonlatosság - a történetek együtt mégis vallomássá kívánnak kikerekedni az én nemzedékem jellemzőélményeiről. Ezért próbáltam elképzelni ezt a Valló Bonifácot, aki - úgy hiszem - nemcsak énrám emlékeztet, hanem velem együtt nagyon sok olyan korunkbeli értelmiségire, akit sodort a történelem, de nem sodort el, aki szerette volna megérteni, mi is van körülötte, és hol értette is, hol nem, és akinek volt elegendő lelkiereje - sőt testi ereje is -, hogy elszántan védje emberségét, lelkének összhangját, s ne érezze idegennek sem a világot önmagától, sem önmagát a világban. Lehetséges, hogy derűs könyvnek fogják mondani Valló Bonifác történeteit, s ez nyilván igaz is, ha a derű az érteni akaró lélek résztvevő, de önmagán is csöndesen nevetni képes mosolyát jelenti. Egy ilyen derűsen értelmes embert a történelem adta tragédiák közepette próbáltam megrajzolni Valló Bonifác alakjában és kalandjaiban."
Márai Sándor - A régi szerető
Márai kötetben meg nem jelent elbeszéléseinek harmadik, befejező része az író talán legizgalmasabb írásait tartalmazza. Szinte valamennyi a második világháború élményköréhez kapcsolódik, s hű kifejezője az író akkori lelkiállapotának: pusztuló értékek, felbomló kapcsolatok és visszaemlékezés a hajdani. értékeit létrehozó, a szellemi életnek valódi egyéniségeket adó időszakára. Egy nap emléke című elbeszéléseben azt is megfogalmazza, hogy a hajdan volt szép világ az első világháború kitörésével véget ért: az ember "egy napon megérti, lehajtja fejét, emlékezik, s csodálkozva látja, hogy kortársa volt valaminek, amiről azt hitte, hogy csak véletlen és átmenet.-Most már tudom, hogy ez a nap a végzet volt." A kötet utolsó elbeszélései már a hazájától búcsúzó, emigrációra készülő írót idézik. 1948-ban végleg elhagyja Magyarországot, s a magyar nyelv bölcsője már csak "régi szerető" marad számára...