Kapcsolódó könyvek
Alice Munro - Too Much Happiness
Short-story collections continue to be the bane of the publishing world - as Alice Munro herself puts it in a story here, they seem to 'diminish the book's authority, making the author seem like somebody who is just hanging on to the gates of literature, rather than safely settled inside'.
Well, the septuangenarian Munro is undoubtedly safely inside; widely considered among the best in the business, earlier this year she won the International Man Booker prize. This latest collection is, as you might expect from the mocking tenor of the title, largely concerned with the elusive nature of happiness, a state of mind that, amid the chaotic everyday inhabited by Munro's characters, is impossible to fathom or control. It starts horrifically, with a woman in therapy following the murder of her three children by her demented husband. Just when you think there can be no possible relief, Munro throws in a deft, final redemptive sentence that's the equivalent of opening a window on a stifling, locked-up-room.
Many stories reverberate with the aftershock of some grotesque or traumatic childhood event, from the son who falls down a ravine in Deep-Holes and the consequences this has for his mother, to the woman in Child's Play who is forced to acknowledge the guilt she has refused to bear for the death of a fellow pupil at summer camp. Munro's prose is surprisingly rangy, almost giving the impression of artlessness, yet there's nothing remotely careless about these effortless composition that run so dangerously close to real life and which, like touching an electric fence, jolt you violently alive.
(Claire Allfree)
F. Scott Fitzgerald - Tales of the Jazz Age
Though most widely known for the novella The Great Gatsby, F. Scott Fitzgerald gained a major source of income as a professional writer from the sale of short stories. Over the course of his career, Fitzgerald published more than 160 stories in the period's most popular magazines. His second short fiction collection, Tales of the Jazz Age (1922), includes two masterpieces as well as several other stories from his earlier career. One, "May Day," depicts a party at a popular club in New York that becomes a night of revelry during which former soldiers and an affluent group of young people start an anti-Bolshevik demonstration that results in an attack on a leftist newspaper office. "The Diamond as Big as the Ritz" is a fantastic satire of the selfishness endemic to the wealthy and their undying pursuit to preserve that way of life.
All of these stories, like his best novels, meld Fitzgerald's fascination with wealth with an awareness of a larger world, creating a subtle social critique. With his discerning eye, Fitzgerald elucidates the interactions of the young people of post-World War I America who, cut off from traditions, sought their place in the modern world amid the general hysteria of the period that inaugurated the age of jazz.
This new edition reproduces in full the original collection, stories that represent a clear movement in theme and character development toward what would become The Great Gatsby. In introducing each story, Fitzgerald offers accounts of its textual history, revealing decisions about which stories to include.
F. Scott Fitzgerald - Flappers and Philosophers
Flappers and Philosophers was F. Scott Fitzgerald's initial encore - his first collection of short fiction, published in 1920 to capitalize on the success of This Side of Paradise, the novel that had made him famous at the age of twenty-three. Flappers and Philosophers contains some of Fitzgerald's best early stories: 'The Offshore Pirate' 'Bernice Bobs Her Hair', 'The Ice Palace', and 'Benediction'. In these narratives Fitzgerald presented his prototypical Jazz-Age heroines, beautiful and willful young women who later became trademarks of his fiction.
Ismeretlen szerző - The Pocket Book of Short Stories
A collection of classic short stories includes works by Hemingway, Maugham, Mann, Tolstoi, Poe, and Balzac.
Füst Milán - A sanda bohóc, Goldnágel Efráim csodálatos kalandjai
"Egy marék bolondság" - írta műve alcíméül Füst Milán a kéziratra. S voltaképpen valóban, nem más ez az abszurd-groteszk történet a cirkusz világából a világ cirkuszába vettetett bohócról, aki elindul, hogy csodálatos kalandok során dicsőséget szerezve elnyerhesse a kígyónő, Anglája Szűz kezét.
Ám mivel Füst Milántól való, "a bolondság" egyúttal filozofikus mesévé is válik.
"E kis könyvben fejetetején áll a világ, s aki kedvét akarja lelni benne, annak is a fejetetejére kell állnia" - vezet be minket Goldnágel Efráim, a sanda bohóc világába a szerző. - "Vagyis: e kis könyv szereplői fajankók. S amit végbevisznek: bakugrások. S mikor közrebocsátom, az a reménység vezet, hogy nyílván kívülem is akadnak olyanok, akik a fajankók képtelenségein mulatni tudnak és különösen akkor, ha képesség rejlik mögötte."
Az életmű-sorozat e rendkívüli darabja Szűcs Édua ráérző rajzaival kerül most az olvasók elé.
Vörös István - A kéz öt ujja
Azon kapjuk magunkat, hogy miután szépen besétáltunk Vörös István hívogató írói terébe, új novelláskötetében nagyon is szokásosan csordogáló előadásmódjának keretei között rendre furábbnál furább dolgoknak leszünk a tanúi: műanyagbontó gaz tenyészik az utak mentén, a hóember éppolyan könyvfaló, mint építője, s elég fölnyúlni az égbe, hogy lehúzzunk egyet az arra repülő madarakból. Folytatható lenne a meseszerű különlegességek sora, melyek ezúttal nem valamely keresett tanulság felé mutatnak, hanem önmagukba záródnak, így kavarják föl szemléletünket.
Ismeretlen szerző - Előérzet
Északi rokonunk, az alig egymilliós észt nép évszázados kulturális örökségre épülő, magas színvonalú irodalommal rendelkezik. Jó rokonhoz illően, szinte az egész magyar irodalmat lefordították már s kiadták nyelvükön. Nálunk klasszikusaik: Vilde, Tammsaare ismertek, s elkészült az Észt irodalom kistükre, amely a kezdetektől a ma is élő idősebb alkotókig mutatja be irodalmukat.
Jelen kötetünk a mai észt próza legfrissebb terméséből ad ízelítőt, azoknak a fiatal - de már Európa-szerte ismert - szerzőknek a műveiből, akik irodalmuk legjobb hagyományaira támaszkodva, modern, de nem modernkedő egyéni hangon szólalnak meg, s a szigorú igazság és kíméletlen őszinteség igényével tárják fel napjaik valóságát s az abban élő ember problémáit.
Ismeretlen szerző - Szabályzatok
Bombaként robbant a világháború utáni német irodalom vákuumába Max Frisch és Dürrenmatt. Húsz év alatt annyi sikert értek meg, mint kevesen; ők jelentették a svájci - s egy kissé a német - irodalmat is. A hatvanas években azonban már ott állt mögöttük egy érett, velük talán dacból sem azonosuló írónemzedék. Alig ért ereje teljébe W. M. Diggelmann, Jürg Federspiel nemzedéke - hogy csak a már nálunk is ismerteket említsük -, máris felsorakozott mellettük a negyven alattiak merőben más karakterű gárdája.
Bár a svájci a legkisebb német nyelveterület, a némettől és az osztráktól élesen elváló, sokszínű irodalmat teremtett. Két legújabb nemzedéke, melynek bemutatására kötetünk vállalkozik, ezt a sokszínűséget folytatja újító, kísérletező kedvvel.
Kertész Ákos - A világ rendje
"A nagy szavakat magam sem szeretem, tudom az Olvasó sem szereti. Lejáratták, lejárattuk őket. Ezért haboztam sokáig: nem túlságosan föllengzős-e ez a cím (nem egyetlen novella, az egész kötet élén) hogy: A világ rendje. Azt hiszem magyarázattal tartozom. Egyik kisregényem hőse, Vukovics "azért tud hazudni, mert meg kellett tanulnia, mert nem fogadhatta el a dolgok megszokott értékét és megszokott rendszerét, mert ha elfogadja, akkor az erősek eltapossák a kis Vukovicsot. Ő csak úgy nyerhetett, ha blöffölt, mert neki így osztották le már az indulásnál a lapot..." Az indulásnál, tehát az elemiben. Vagyis a kicsi és gyönge Vukovics Bélának föl kellett lázadnia a világ rendje ellen. Az elemiben (fiatalabbak kedvéért: általános iskola, alsó tagozat) én az osztályban a legjobban fejlett három-négy srác egyike voltam, nekem ezért nem kellett volna lázadnom. Hazudni, blöffölni nem is tanultam meg. A világ rendjét mégsem voltam képes elfogadni sem akkor, sem később. Hogy miért? Talán ha megvénülök, és nagyon magányos leszek, egyszer megírom az önéletrajzomat... Az biztos, hogy a Bibliából már akkor megtanultam, hogy a legfőbb törvény: szeresd felebarátodat, mint önmagadat, s ez a törvény, amerre csak néztem, sehol sem érvényesült. A marxizmusból pedig azt tanultam meg később, hogy az embernek az a dolga ezen a földön, hogy ezt a rosszul berendezett világot a maga és társai számára jobban rendezze be. Ma már, túl az ötvenen, úgy látom, hogy mindig is a világ rendje ellen lázadtam egy bennem élő értelmesebb és emberibb rend nevében. A magam módján."
Hajnóczy Péter - A fűtő / M / A halál kilovagolt Perzsiából / Jézus menyasszonya / Hátrahagyott írások
Ez a kötet Hajnóczy Péter minden megjelent könyvének anyagát tartalmazza a megjelenés sorrendjében. A kötet végén Hátrahagyott írások címmel összegyűjtöttük a még az író életében folyóiratközlésre elfogadott, de javarészt már posztumuszként megjelent műveket, és ezt kiegészítjük egy válogatással azokból a kiadatlan kéziratokból, amelyeket annak idején az író maga is közlésre szánt. A korai írásokból közöljük például azokat, melyeket "kész" műnek tekintett, de kötetei kiadása idején már túljutott a stíluskorszakon (az automatikus íráson) aminek jegyében megírta őket.
Tehát ez a könyv az írói életmű teljesnek tekinthető gyűjteménye.
Gelléri Andor Endre - Gelléri Andor Endre összegyűjtött novellái I-II.
A harmincas évek Magyarországának lelkiállapotáról, hangulatáról kevesen tudnak olyan jellemzőt és lényegesen mondani, mint Gelléri Andor Endre. Novellái szívszorítóan költői vallomások egy távoli korról, távoli világról.
Valami ősi meseszövő készség, valami bibliai-mítoszi, rafináltan elbeszélő báj, újszerű, meghatott líra hatja át írásait.
Mindez a báj és kedvesség igazi hitelét, otthonosságát a nehéz életű kisemberek világában leli meg. S a vádat emelő, igazságot sürgető indulat heve is sokszor ott lappang - a játékos derűben.
Mert a kor, amely annyi más társával, a magyar szellemi élet annyi nagy képviselőjével és ígéretével Gelléri Andor Endrét is elpusztította, kegyetlen kor volt, kultúrát és művészetet gyűlölő kor. S Gelléri éppoly szenvedélyesen tagadta meg ezt a kort, mint a haladás, a humanizmus többi harcosa világszerte. Nemcsak mártírsorsa biztosítja helyét a fasizmussal szembeszegülők között, hanem egész írói és emberi magatartása, életműve.
Életműve csonkán maradt - és mi teljesnek érezzük. Beteljesülést nyújtott, mielőtt még teljességet ígérhetett volna. Remekművet alkotott, mielőtt végleg beléfojtották a szót.
A kötet az életmű legjelentősebb részét - összegyűjtött novelláit tartalmazza, az eddigi legnagyobb teljességben.
Edgar Allan Poe - Az aranybogár
Az amerikai romantika e nagy alakja több műfajban is maradandót alkotott, ám hírnevét elsősorban fantasztikus és rémtörténeteinek köszönheti, amelyek a prózaírás új, kiaknázatlan területei felé terelték a figyelmet. Poe írásai mindig beható matematikai és természettudományos ismeretekről árulkodnak (Az aranybogár; Marie Rogét titokzatos eltűnése), amivel történeteinek hitelességét próbálta megteremteni. Az író, akit gyakran a detektívtörténet megteremtőjeként emlegetnek, akinek művészetét a maga korában nem méltányolták eléggé, a tömör és egységes prózaírás mintaképévé vált. Elbeszéléseiben a lélektani és a filozófiai szenvedélyek az ember belső világába vezetnek, s a borzalmakat sugalló légkör és a páratlan atmoszférateremtés ma is olvasók millióit bilincseli le. Hazánkban Poe kultuszát a Nyugat első nemzedéke teremtette meg klasszikus fordításaival
Fábián László - Hazatérő lovam körmén virágos rét illatát hozza, avagy furcsa görcs a torokban
A hős - tizenkét fejezet egyetlen hőse -: Roald Amundsen, magány, magányos vállalkozás, jégvilági élet-halál kaland hőse vagy az a "norvég ifjú", aki Amundsennek és norvég ifjúnak képzeli magát.
A világ - tizenkét fejezet kavargó emlék- és elképzelésvilága -: gyermekkori emlékeké, szerelmeké, csavargásoké, tragikus halálé, gyermek- és fiatalkori élmények nyomása alatt megálmodott antarktiszi elvonulásé.
A hős világ- és önvizsgálata: lehet-e Amundsen ma Amundsen? Szemlélők, társaknak sohasem bizonyult társak képzeletében "a jégtáblák közt olykor még fölmerül Amundsen". De amit mond: "ezredévek óta szedi áldozatait az iránytévesztés, ezredévek óta bolyongtok légvárak sejtelmes folyosóin, ha nem kazamatáiban, de most már legyen vége: GONDOLKODJATOK."
A tizenkét fejezet: tizenkét zárt és szerves egységbe komponált novella. Képek, hangok, színek sokasága, zsúfolt expresszionizmus, költői nyelv, ritmusos próza és prózaversszakok váltakozása egy-egy fejezet egyetlen fúga-mondatában: muzsika, amelynek érzelmességében gyönyörűsége, szigorúságában gondolati élvezete telik az olvasónak.
Ilja Ilf - Jevgenyij Petrov - Hogyan született Robinson
Ilf és Petrov műveiben az éles gúny, a hibákat leleplező szándék, a szocialista író felelősségérzetével párosul, és nyilvánvalóvá teszi azt az írói célt, hogy a hibákról azért kell beszélni, mert meg akarjuk szüntetni azokat.
A _Hogyan született Robinson_ a két kitűnő humorista válogatott humorszkjeit tartalmazza. Témáikat jórészt irodalmi és művészi visszásságok szolgáltatják, a kiadói, politikai, az irodalmi bürokrácia és az irodalmi karrierizmus kérdéseit figurázzák ki. Ilf és Petrov magyarul először megjelenő műve - mint eddigi könyveik - minden bizonnyal igazi élmény, kellemes szórakozás lesz az olvasók számára.
Hegedüs Géza - Valló Bonifác történetei
"Valló Bonifác történeteinek kötete nem önéletrajz - írja Hegedűs Géza -, Valló Bonifác nem azonos velem, noha ugyanabban a világban élt és él, mint én, hasonló - bár nem azonos - kalandok közé került ezekben a kalandos évtizedekben, mint én, és sok mindenben hasonlóan vélekedik, mint jómagam. De miközben Valló Bonifác nem én vagyok, és története nem azonos az én élettörténetemmel, habár van is itt-ott hasonlatosság - a történetek együtt mégis vallomássá kívánnak kikerekedni az én nemzedékem jellemzőélményeiről. Ezért próbáltam elképzelni ezt a Valló Bonifácot, aki - úgy hiszem - nemcsak énrám emlékeztet, hanem velem együtt nagyon sok olyan korunkbeli értelmiségire, akit sodort a történelem, de nem sodort el, aki szerette volna megérteni, mi is van körülötte, és hol értette is, hol nem, és akinek volt elegendő lelkiereje - sőt testi ereje is -, hogy elszántan védje emberségét, lelkének összhangját, s ne érezze idegennek sem a világot önmagától, sem önmagát a világban. Lehetséges, hogy derűs könyvnek fogják mondani Valló Bonifác történeteit, s ez nyilván igaz is, ha a derű az érteni akaró lélek résztvevő, de önmagán is csöndesen nevetni képes mosolyát jelenti. Egy ilyen derűsen értelmes embert a történelem adta tragédiák közepette próbáltam megrajzolni Valló Bonifác alakjában és kalandjaiban."
Bárczi Zsófia - A keselyű hava
... A kötetben megjelent novellák három hívószó mentén jellemezhetők: a csoda, a titok, a képszerűség.
A művekben visszatérő motívumnak számít a csoda, a természetfelettinek vagy földöntúlinak minősülő események, személyek és tárgyak: visszajáró halottak, az embereket kísértő ördög, a varázsmesék világát idéző tájak, figurák és eszközök (Amikor Fánnit majdnem elvitte az ördög, Jolán néném és a világvége, A keselyű árnyéka). ...
Áprily Lajos - Álom egy könyvtárról
Áprily Lajost elsősorban költőként és műfordítóként tartja számon irodalmi közvéleményünk, pedig esszéi, előadásai, irodalmi tanulmányai, könyvbírálatai is különös figyelmet érdemelnek - nemcsak azért, mert költői és műfordítói műhelyébe pillanthatunk be általuk, hanem azért is, mert hitelesen, magas színvonalon tudósítanak a romániai magyar irodalom első évtizedéről, másrészt annak az útnak a vonalát is fölrajzolják, melyet ez a nagy formátumú költői személyiség a tízes évektől a hatvanas évekig megtett.
Ars poetica jellegű műhelytanulmányit és vallomásait Úti jegyzetek című, észak- és nyugat-európai "pedagógiai vándorlásának" megfigyeléseit rendszerező bensőséges útirajza, ezt pedig a magyar irodalomól szóló írásainak ciklusa követi. Ezek az esszéi, bírálatai, megemlékezési arról vallanak, hogy érdeklődési köre szinte az egész magyar irodalmat átfogja - Szenczi Molnár Alberttől Vörösmartyn, Petőfin, Jókain és Adyn át egészen Tamási Áronig és Dsida Jenőig. A külföldi irodalomról szóló írásai jobbára a műfordító műhelyvallomásai. E kitűnő esszék közül kiemelkedik az Anyegin fordításának műhelytitkairól, nyelvi-stilisztikai nehézségeiről írt, nagy költészettani és nyelvi tudásról tanúskodó vallomása.
Guy de Maupassant - Elbeszélések I.
A kötet a gyűjteményes életműkiadás elbeszéléseket tartalmazó sorozatának első darabja. Időrendben szerepelnek benne Maupassant legkorábbi rövidprózái a pályakezdő írásoktól az 1882 novemberi datálású novelláig. Már az első Maupassant-írások is finoman megformált művek, témaválasztásuk, tónusuk azonban csak előlegezi a későbbi írói világot: már felbukkannak a normandiai vidéki figurák egy-egy életképben (A HÁZALÓ), a fantasztikum már ekkor sem a romantikus hatáskeltés eleme: furcsa fanyar ironikus beállításban jelenik meg (A myújtott kéz). Az 1880-as év elején születik meg az első mestermű, a méltán híres - antológiákban is gyakran szereplő - GÖMBÖC. Ez a kiábrándult, a polgári álszentség gesztusait, hamis fölényét nagyszerű realizmussal leleplező novella két irányba is "nyit": a porosz-francia háború idejét idéző, illetve a perditákról szóló elbeszélések felé. A feszes, lényegretörő elbeszélői szerkezetben biztos kézzel vezet a kulcsszerű fordulathoz, amikor a látszatok lelepleződnek, a szabványértékek felcserélődnek. Így lesz hőssé a megszálló tisztek önkényével szemben álló kis prostituált, Rachel (Fifi kisasszony), így tűnik elő a női szerepjátszás morbiditása (Sírmelléki nők). Egy-egy remeklése ellentmondó hangulatokat nagyszerű szellemességgel tud ötvözni: lírai és humoros hatások elegye A Tellier-ház című novella, melyben a "madame" unokahúgának első áldozására vonul ki a nyilvánosház lánynépsége. Az 1881-82-es írásokban már megjelennek a Maupassant-novellisztika jellegzetes színhelyei - a Párizs környéki kirándulóhelyek, a normandiai parasztházak világa, figurái: kishivatalnokok, parvenük, kalandvágyó férfiak és nők - és sok-sok változatban formálja meg az író a szerelem komédiájának" témáját.
Füst Milán - A Parnasszus felé
Füst Milán regényének hőse egy zseniális tehetségű fiatalember, aki küzdelmes élete során fogékony muzsikusból korának - a XVIII. század végén vagyunk - talán legnagyobb orgonaművésze lesz. A regény az ő gyermekkorát, családi körülményeit, ifjúságát, nagy szerelmének poétikusan szép történetét mondja el. Tragédiákkal zsúfolt, boldogtalan sorsa, amit csak egy-egy pillanatra tud megédesíteni az élet- vagy művészet-adta öröm, egy művésztípusnak, művész-életformának szimbolikus rajza. Az író ebben a nagy egyszerűséggel és tisztasággal megírt regényében az alkotói magatartásról vallott nézeteit is elmondja, anélkül, hogy bármilyen elméleti ballaszt nehézkedne a regény karcsú és arányos szerkezetére. Nagyszerű figurák, sorsok, amelyek esetleges elemeiből a lényeges világosodik meg, véletlenben és ötletszerűben az összefüggés, a törvény; a valóság elemeinek rendkívüli gazdagsága a regény legfontosabb jellemzői.
Ismeretlen szerző - Magyar elbeszélők I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.