Az ​antik filozófia

Olay Csaba - Ullmann Tamás - Kontinentális ​filozófia a XX. században
A ​kötet a filozófiai félmúltat és jelent, a XX. század sokféle, szerteágazó európai gondolati törekvéseit mutatja be. A szerzők külön fejezetben tárgyalják a fenomenológia (Husserl, Scheler), a hermeneutika és egzisztencializmus (Dilthey, Heidegger, Jaspers, Gadamer), a neomarxizmus és Frankfurti Iskola (Lukács, Horkheimer, Adorno, Benjamin), a francia fenomenológia (Merleau-Ponty, Sartre, Lévinas, Ricoeur), a strukturalizmus (Lévi-Strauss, Barthes, Lacan), a posztstrukturalizmus(Foucault, Deleuze), a dekonstrukció (Derrida) és a posztmodern (Lyotard, Baudrillard) gondolati művét. A magyar nyelven hiánypótló könyv problémacentrikusan és átfogó jelleggel tárgyalja a kontinentális filozófia képviselőinek gondolati eredményeit, amelyek a szorosabb értelemben vett filozófia határain túl a társadalom- és humántudományok területén is megtermékenyítő hatást gyakoroltak.

Jean-Paul Sartre - Módszer, ​történelem, egyén
Jean-Paul ​Sartre szépirodalmi munkássága és közéleti tevékenysége jól ismert hazánkban, filozófiai műveiből azonban eddig csak ízelítőt kapott a magyar olvasó. Válogatásunk, amely ezt a hiányt kívánja pótolni, igyekszik képet adni a francia író-filozófus ellentmondásos eszmei életpályájáról. A kötetet Köpeczi Béla értékelő tanulmánya vezeti be.

Rupert Woodfin - Introducing ​Marxism
Was ​Marx himself a 'Marxist'? Was his visionary promise of socialism betrayed by Marxist dictatorship? Is Marxism inevitably totalitarian? What did Marx really say? "Introducing Marxism" provides a fundamental account of Karl Marx's original philosophy, its roots in 19th century European ideology, his radical economic and social criticism of capitalism that inspired vast 20th century revolutions. It assesses Marxism's Russian disciples, Lenin, Trotsky and Stalin who forged a ruthless dogmatic Communism. The book examines the alternative Marxist approaches of Gramsci, the Frankfurt School of critical theory and the structuralist Marxism of Althusser in the 1960s. It marshals postmodern interpretations of Marxism and raises the spectre of 'post-Marxism' in Derrida's confrontation with Fukuyama's 'end of history' doctrine.

Rozsnyai Ervin - Filozófiai ​arcképek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Valentyin Ferdinandovics Aszmusz - Immanuel ​Kant
Valentyin ​Ferdinandovics Aszmusz nevét és munkásságának legjelentősebb termékeit megismerhette mát a magyar olvasóközösség is. A közelmúltban elhunyt kiváló szovjet filozófus és filozófiatörténész több kisebb írása és néhány könyve - a Descartes, a Marx és a polgári historizmus kiadónk gondozásában - megjelent hazánkban az elmúlt években. Ez a monográfiája Kant születésének 250. évfordulójára íródott. Áttekinti Kant természettudomány - elsősorban kozmogóniai és matematikai - tevékenységét, s behatóan elemzi a kanti filozófia fő ágait: az ismeretelméletet, az etikát, a szerves természetre meg az emberre vonatkoztatott célszerűség-tanát és a sokak által sajnálatosan, indokolatlanul lebecsült, elhanyagolt esztétikát. Vizsgálódásai során Aszmusz nem ismerteti külön Kant életművének szociális és szellemi környezetetét, hanem a XVIII. századi európai és német társadalmi viszonyok, harcok, a természettudományos és a filozófiai gondolkodás addigi eredményei s a nagy német filozófus egyéniségének találkozásából bontja ki a kanti eszmerendszer értékeinek és gyengeségeinek megszületését és kifejlődését. Végeredményként jobban ismerjük és értjük Kant agnoszticizmusból fakadó ingadozását materializmus és idealizmus között, végső soron idealizmusba torkolló gondolkodásmódját, s főként: dialektikájának formalizmusát, de azt is, miképpen válhatott mégis a - Hegel által kidolgozott, majd Marxnál materialista alapokra helyezett és betetőzött - valóban tudományos, tartalmi dialektika egyik előfutárává, sőt közvetlen ösztönzőjévé.

Ismeretlen szerző - Nietzsche-tár
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Steiger Kornél - Parmenidész ​és Empedoklész kozmológiája
Steiger ​Kornél Parmenidész és Empedoklész kozmológiája Könyvében Steiger Kornél azt a filozófiatörténeti folyamatot mutatja be, melynek eredményeként kialakult a parmenidészi és empedoklészi tanításra vonatkozó jelenkori közmegegyezés. A szerző amellett érvel, hogy ez a közmegegyezés, amely Parmenidészt ontológiai monistának, Empedoklészt pedig pluralista természetfilozófusnak tekinti, nem a két gondolkodó tanításán, hanem Arisztotelésznek a róluk alkotott értelmezésén alapul. A parmenidészi és empedoklészi filozófia valójában azonos képet rajzolt a világról. Mindketten két különböző aspektusból ugyan, de úgy mutatták be a valóságot, mint egyetlen homogén létezőt és mint sok összetevő keverékeként létrejött és örökké átalakulásban levő természeti világot.

Voltaire - Voltaire ​válogatott írásai
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Immanuel Kant - Egy ​világpolgár gondolatai az egyetemes emberi történelemről
Az ​általános vélemény úgy hangzik, hogy Kant első és talán legfontosabb történetfilozófiai munkája, az Idee zu einer Geschichte in weltbürgerlicher Absicht, melynek teljes szövegét magyarul az "Európa Könyvtár" jelen füzete nyújtja, Kant kritikai periódusából való ugyan (a Kritik der reinen Vernunft 1781-ben jelent meg, az Idee három évvel később), de még maga nem kritikai mű. Hanem úgyszólván egy hors d' oeuvre, mint még néhány kisebb írása, melynek a kanti filozófia igazi nagy épülettömbjéhez semmi szorosabb köze sincs. Hiszen Kant, aki tulajdonképen mindvégig csak a matematikai természettudomány fogalomképzése útján nyert megismerést tekintette tiszta tudományos megismerésnek, valójában föl se vethette a történelemnek, mint tudománynak a problémáját. És csakugyan, mikor élete végén, tán a rendszer lezártságának szükségletéből kritikai módra megkísérelte e problémát megformulázni: "Hogyan lehetséges történelem a priori?" - a felelet nem lehetett több, mint egy tréfás megjegyzés, ironikus csipkelődés a II. Frigyes Vilmos porosz politikai rendszere fölött, - hogy tudniillik, "akkor, ha a jós maga csinálja az eseményeket és valósítja meg mindazt, amit megjövendölt" (Streit der Fakultäten). De Kant saját szavaitól eltekintve is, az Idee-ben megnyilatkozó filozófiai értelemben vett naturalizmus, az a felfogás, amely történelem tárgyának az emberi nemet, mint egy természeti produktumot, biológiailag és fiziológiailag kompakt tömeget tekinti, éles ellentmondásban van a történelemről, mint tudományról alkotott mai fogalmainkkal. És mégis - ezzel tisztában kell lennünk az Idee helyes megértése és értékelése szempontjából - nemcsak hogy a Kritik der reinen Vernunftot kell az Idee nélkülözhetetlen előfeltételének tekintenünk, hanem még azt is fel kell ismernünk, hogy épen a kriticizmus, illetőleg a transzcendentális módszer tette lehetővé magát az általános történetfilozófiát is. A phänomenon-embernek és a noumenon-embernek a methodikai elválasztása az, ami szabad teret nyit a meggyőződésnek, hogy az ember, mint állati lény, a valóságban is fölszabadul a természet törvényszerűsége alól és maga szab törvényt magának. Persze, ennek a folyamatnak a leirását már nem nyújtja az Idee, de nem a Kritik der praktischen Vernunft se, mint azt általában hinni szokták. Mert a praktikus ész ethikai szabadsága módszertani, nem pedig valóságszabadság, és az ember csak módszertanilag lehet egyszerre két ellentétes világ polgára. Az egyes ember és az emberek összessége, az emberi faj, a kanti híres "polgári társadalomban" élve, nem él többé természeti determináltságban és az anyagcsere természet és társadalom között csak a kettő, mint totalitás között folyik le. Ezért nem írhatta meg Kant ezt a történetfilozófiát és ezt a történelmet, és nem csupán azért, mert - mint ő maga bevallja - magát a történelmi eseményeket is csak oly kevéssé ismeri. Az ő számára még történelem egyenlő kellett, hogy legyen a szabadság történelmével, történetfilozófiája erkölcsi teleologiával, melyben a természet végeredményben a természettudomány "természetéből" "gondviseléssé" változik át. Mégis több az Idee, mint a problémának egyszerű fölvetése és a Kritik der reinen Vernunft principiumainak egy idegen területre való alkalmazásának kisérlete. Mert ha a Kr. d. r. V.-ban Kant a dialektikát csak azért veszi igénybe, hogy megmutassa, micsoda tévutakra, önellentmondásokba kerülünk, ha olyan kérdésekre is feleletet akarunk, melyre az emberi ész képességeinél fogva már nem lehet hívatott, az Idee épen ennek a dialektikának köszönheti az egész munkának történelmileg talán a legjelentősebb gondolatát. A társiatlan társiasság antagonizmusával kapcsolatban ugyanis, amely minden művészetnek és tudománynak, az egész emberi civilizációnak és kultúrának a létrehozója, és végeredményben az örök béke megvalósulását illető reményeinknek is az igazolója, lehetetlen Hegel-nek, a történetfilozófia igazi és végleges megalapítójának kísértetiesen pontos fogalmára, az ész cselé-re nem gondolnunk; arra, ami a polgári társadalom filozófusának természetes gondolatkorlátai folytán misztikus, titokzatos és anarchikus erőként jelenik ugyan meg, de ami a polgári társadalom fölé emelkedő gondolkodónak, Marx-nak írásaiban már világos és egyértelmű formulát nyer az osztályharc fogalmában. Persze, tévedés volna azt hinni - talán épen a Hegel asszociációja révén - hogy itt fogalmak immanens törvényszerűségéről, fejlődéséről van szó, vagy pláne, hogy az Idee semmi más, mint a Kr. d. r. V.-ból logikai kényszerűséggel folyó, egy adott tárgyra vonatkozó következtetés. Számtalan könyv van, melynek mindegyike azt a célt tűzte ki maga elé, hogy - főkép az Ideen keresztül - megmutassa, milyen mélyen gyökerezik Kant a maga korában, és nem kevés azoknak a száma sem, akik épen az Idee-t használva fel ütőkártyának, arra a következtetésre jutnak, hogy a theoretikus ésszel ellentétben Kant a praktikus ész-elmélettel nem előzte meg, csak reprezentálta korát. Mennyiben jogosult ez a csak, és hogy vajjon a praktikus ész szférája visszaesés-e a metafizika irányában, melynek mint tudománynak a megsemmisítését épen a Tiszta Ész vállalta magára, arról természetesen az Idee époly kevéssé van hívatva kimondani az utolsó szót, mint azoknak a könyveknek a szerzői. Az Idee azonban valami máshoz szolgáltat döntő érvet; azon a módon ugyanis, ahogyan Kant ezen az alig harminc oldalon kerek egységbe fogta azoknak a forradalmi időknek összes, az emberiség történelmét, jövendő sorsát és kilátásait érintő problémáit, kétszeres jelentőséget nyer Marxnak az a mélyértelmű megjegyzése, hogy Kant filozófiája a francia forradalom német theoriája. Mert csakugyan, Kant e szavai mögül: "Hála legyen a természetnek az összeférhetetlenségért, a rosszindulatúan versengő hiúságért, a soha ki nem elégíthető bír -, vagy hatalmi vágyért!" - már világosan kihallatszik a Bastille lerombolóinak diadalkiáltása, mely praeludiumot szolgáltatott az új világ megépítésének munkájához. Sándor Pál

Theodor W. Adorno - Zene, ​filozófia, társadalom
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Jean-Paul Sartre - Az ​Ego transzcendenciája
_Az ​Ego transzcendenciája_, J.-P. Sartre (1905-1980) első filozófiai értekezése, 1934-ben íródott. Szándéka szerint szigorúan tudományos mű, amely a husserli fenomenológia sajátos interpretációja révén az _Én_ és a _Tudat_ kapcsolatát azzal a merész célkitűzéssel vizsgálja, hogy megszabadítsa a filozófiát a szolipszizmus idegesítő veszélyétől. Noha a tanulmány leginkább vitatható részét, a pszichoanalízis bírálatát később a szerző revideálta, az írás ma is a leggyakrabban idézett Sartre-művek közé tartozik: nemcsak filozófusok, de pszichológusok és pszichiáterek is előszeretettel hivatkoznak rá. A francia filozófus _opus magnum_ában, _A Lét és a Semmi_ben e tanulmány következtetéseiből indul ki, és az itt vázolt Én-koncepciót mélyíti el - _Az Ego transzcendenciája_ tehát bátran tekinthető a sartre-i filozófia egyik par exellence alapművének, mely aktuális és izgalmas problémákat kínál a szellemi kalandokra elszánt olvasók számára.

Heller Ágnes - A ​szégyen hatalma
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Peter Engelmann - Hegel ​- filozófia és totalitarizmus
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hannah Arendt - Múlt ​és jövő között
Hannah ​Arendt (1906-1975) német származású amerikai filozófus rendkívül kiterjedt munkásságának középpontjába a történelem fordulópontjait (pl. a francia forradalmat), illetve anomáliát (pl. a hitleri és a sztálini totalitarizmust) állítja, s ezeket elemezve jut el a normálisan működő társadalom törvényszerűségeinek összegzéséhez. A századunk közepén írt s eredetileg külön-külön megjelentett nyolc esszében Arendt a modern kor emberének próbált otthont találni az egyre ijesztőbb világban.

Erich Fromm - Pszichoanalízis ​és vallás
Erich ​Fromm e műve keletkezését Dwight H. Terry alapítványának köszönhette. Ennek célja az volt, hogy támogatásával előadásokat tartsanak és könyvek szülessenek "a vallásról a tudomány és a filozófia fényében" a keresztény szellemiség erősítésére a tudomány segítségével - az emberiség hasznára. Erich Frommot 1949-ben hívták meg az ún. Terry-előadások megtartására a Yale Egyetemre. Előtte olyan nagyságok jártak itt, mint John Dewey, John Macmurray és Carl Gustav Jung. A Pszichoanalízis és vallás adott Frommnak első ízben alkalmat arra, hogy összefoglalja nézeteit a vallásról, melyekre rányomta bélyegét a pszichoanalízis, de ugyanígy találkozása a nem etikai alapú vallásokkal és különböző misztikus áramlatokkal. A műből egyértelműen kirajzolódik Erich Fromm nem teisztikus humanista hitvallása, ahogy másutt ő fogalmazta, nem istenhívő vallásossága. Ebben az igazságosság és a szeretet jelentik az alapvető normákat. Ez az, ami vörös fonálként húzódik végig mindenfajta elhatárolódásán, és ez egyben az, ami az összekötő láncszemet jelenti a pszichoanalízissel. Fromm humanista hitvallása radikális, eleve elutasító a bevett vallások és egyházak mindenfajta bekebelezési kísérletével szemben. Ez azonban nem állt szemben a művét életre hívó alapítvány célkitűzésével, mely azt hangoztatta, hogy nem szabad kizárni senkit, akinek nézetei túlságosan radikálisak, avagy bírálja az elfogadott hittételeket. Annál inkább találkozott Erich Fromm azon alapvető elképzelésével, amelyben az igazság keresése és az emberi viszonyok javítása állt a legelső helyen. Fromm művének hatalmas volt a korabeli visszhangja, többek között Paul Tillich válaszolt rá részletes recenzióval.

Karl Jaspers - Filozófiai ​önéletrajz
Karl ​Jaspers (1883-1969) a német egzisztencialista filozófia egyik fő képviselője. Önéletrajzában az orvoslástól a filozófiához vezető útjának motivációit, indítékait tárja fel, szigorúan arra korlátozva beszámolóját, amit írásai szempontjából jelentősnek tartott, és csak azokról szól részletesebben, akik gondolkodásukkal közvetlenül hatottak munkájára. Műveinek két legfőbb törekvését a határhelyzetek megélésében és az emberek közötti kommunikációban jelölve meg, így összegez: A világ nem magától halad megváltozhatatlan útján, amelyet a természeti törvényekhez hasonló törvények határoznak meg, nem olyan sorsfolyamat ez, amelyet bármiféle gondolkodással megközelíthetnénk, amit eleve meghatároztak, vagy amibe idegen döntések segítségével be lehetne avatkozni hanem ami megvalósul, az minden egyes embertől függ, olyan módon, hogy azt ő összességében nem tudja kiszámítani.

Jean-Paul Sartre - Az egzisztencializmus
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lucius Annaeus Seneca - A ​nagylelkűségről
Szőke ​Ágnes fordításában olvashatjuk a császárkori szerző morális esszéjét. Az utószóban a fordító tömör összefoglalást ad Seneca koráról és a mű irodalomtörténeti problémáiról.

Lucius Annaeus Seneca - Boldogságra ​születtél
Mi ​az ember? Lelke magas helyről származik - a fenséges gondolkodás titkos birodalmából... Seneca gyönyörű írásai a Szeretetről, Boldogságról, a Lélek békéjéről.

Lucius Annaeus Seneca - Menj, ​és légy ember!
"Elégedjünk ​meg ezzel az egyszerű ranggal: Ó, milyen jó ember". Ebben a könyvben minden benne van, ami a szeretetteljes és boldog élethez kell: emberismerettel és az egyenes élethez szükséges tudománnyal - a jóság és emberség tudásával - vértez fel bennünket. Tanácsokra vágyunk? Forduljunk Senecához. Bölcs útmutatásai kortalanok - méltó társul szegődnek a ma emberéhez is."