Boldog, aki egy gyermek szemébe nézhet, aki mesélhet neki, de igazán az a boldog, aki hallgathatja, mi több olvashatja a gyermekek meséit, mert az visszarepíti az Aranykorba; oda, ahol még igaz volt az igaz, ahol még nem létezett a mohóság, oda, amikor még nem szánalommal néztek az önzetlen hősökre, oda, ahol még jó volt az ember csak úgy magamagáért. Mert ez a valódi érték.
Hatodik esztendeje olvassuk a gyerekek meséit, benne a jóság, a szépség elsődlegességét. Ebben a hat-hétezer mesében, amit ajándékba küldtek a szerzők az évek során, megismerhettük magát az erkölcs világrendjét. Boldogok vagyunk, mert sokat tanultunk belőle. Megtanultuk, hogy “jótett helyébe jót várj”, hogy “az igazság győzedelmeskedik”, hogy a szeretet és a gondosság a legfontosabb a világon.
Az érték-fosztott emberi természet és a nagybetűs TERMÉSZET mára már elvált egymástól. Azonban az érték, az erkölcs ott rejtőzik minden ember lelkében, és minden esetben megnyilatkozik a mesék birodalmában.
“Az emberekben a változatlan alap-rétegű tiszta, világos és a változó tényezők minden nehézség nélkül, önkéntelenül köréje rendeződnek. Az emberélet csöndes-derűs, egyszerű, titok nélküli, teljes összhangban a testtelen erőkkel és a természettel.” – írta hetven évvel ezelőtt Weöres Sándor.
Ezért a legfőbb feladatunk, hogy magunknak, családunknak, szeretteinknek a legmélyebb emberi természetünkből, a legbensőbb valóságunkat adjuk át – a saját mesénket – emberségünket.
Buzás Kálmán és Nagy Krisztina szerkesztők