Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Ezt ​a könyvet igazából úgy kell olvasni, hogy tényleg, de tényleg a világon semmi elvárása ne legyen az embernek, maximum a borító meg esetleg még a könyv hátsó borítóján levő fülszöveg nyerje meg a tetszését. Akkor jár a magamfajta olvasó a lehető legjobban.
Épp ezért most szeretném arra kérni az értékelésem olvasóit, hogy amennyiben valaki “magamfajta olvasónak” érzi magát, azaz úgy gondolja, hogy az ízlésünk sok mindenben egyezik, akkor most rögtön hagyja abba ennek az értékelésnek az olvasását, és vegye célba a legközelebbi könyvtárat, aztán ha elolvasta, majd beszélgetünk. ;) Százötven oldal sincs az egész, kicsike, súlyra is pillekönnyű.

A többieknek:

Ez egy édes-keserű, okosan és szépen megírt, több szálon futó és többszólamú, álomszerű kis keleti mese, amely a detektív szerepét az olvasóra osztja.
Ideális péntek esti kikapcsoló könyv, legalábbis nekem. Egy hibája van, hogy a végén a szálak túl szépen összeérnek – addigra már tiszta fölösleges volt összeérniük, úgyis rájöttem, ki kicsoda.

Izolda kihívásához választottam a könyvet, “csak a borítója kedvéért”, de elkövettem azt a hibát, hogy miután már kiválasztottam, de mielőtt elkezdtem volna az olvasást, nemcsak a könyv hátulján levő szöveget olvastam el, hanem a könyv két fülét is. Az első még nem lett volna baj, de a hátsó… arról komolyan lebeszélek mindenkit, mert az egyik poént könyörtelenül lelövi. Igaz, magára vessen, aki a végén kezdi. ;) Meg az is igaz, hogy aki lelkiismeretesen végignézi a könyv eleji köszönetnyilvánítás sok-sok furcsa nevét, és talál közöttük ismerőst, az már ott, azon a ponton megsejtheti a bizonyos poént. Többet nem mondok.

Máskülönben nem választhattam volna jobban. Van ebben a százötven oldalban minden. Annyira minden, hogy egy darabig féltem is, nem lesz-e sok az a minden, nem markol-e sokat a könyv, nem válik-e kaotikussá. Nem vált. Ahhoz túl ügyes a szerző, kinek ez úton legmélyebb elismerésemet küldöm. Csak éppen olyanná vált a könyv, mint egy bonyolult, de nem túlbonyolított mintájú keleti szőnyeg.
Három nyelven* és három szólamban szól a mese: személytelen elbeszélő arab nyelvű meséjeként indul Portugáliában, és csak fokozatosan kap arcot, személyiséget, nevet az elbeszélő – aztán felbukkan az elbeszélő elbeszélője, vagyis aki állítólag a regényt írja, Magyarországon, magyarul – végül, de nem utolsósorban a portugál nyelvű elbeszélő következik, aki talán része a regénynek, talán nem. (Úgy általában elég nehéz eldönteni, mi az, ami képzelt, és mi az, ami igaz, főleg a vége felé, amikor már többfelé is bomlanak a szálak.) Három kisebb mese is beilleszkedik a történetbe, amelyeket a szereplők mesélnek egymásnak, az Ezeregyéjszaka stílusában.
És akkor mi van még benne? Zene. Ének. Lázadó, bomlasztó, felszabadító ének. És színek a portugál tájban. Főleg zöld. Még a bor is zöld, állítólag Portugáliában van olyan. Meg persze az iszlám szent színe. Két kultúra, amelyek Portugáliában összefonódnak, ahol a legfőbb katolikus zarándokhelyet Mohamed próféta leányáról nevezték el. És illat és íz. Az összes tájleírásnak íze van. És szerelem és fájdalom és öröm és csalódás és felelős vagy felelőtlen játék. Szójátékok a paradicsommal. :) Mint egy szőnyeg, amelyet sok-sok színes szálból szőttek össze, és az ember csak akkor lát meg minden mintát, ha minden szálat végigkövet a tekintetével és az ujjával, aztán kicsit hátrahajlik, hogy az egészet is megnézze.
Aki idáig nem szerette a posztmodernt, de a fentiek tetszenek neki, az ehhez fogjon hozzá, és rájön, hogy a posztmodern tud ám jó is lenni. Sőt szép. :)

A szerző meg lelki rokonom. Azt hiszem, jókat tudnánk beszélgetni.

  • Ne tessék megijedni, ebből kettő fordítás. ;)

Bori_L
4.5/5

Nem ​azért vettem meg ezt a könyvet, mert posztmodern irodalom. Nem is azért, mert kicsi és cuki. Sőt, még csak nem is azért, mert 500 forintért vágta utánam a Scolar a Könyvhéten (bár beismerem, ez is közrejátszott benne). Hanem azért, mert szerelmes vagyok Portugáliába, és mindenbe, aminek köze van az országhoz – és hát ennek a könyvnek a nagy része (a története) Portugáliában játszódik. Már a borító is majdnem-portugál: lehet keleti stílusú mozaik, de lehet egy színes azulejo is. És a portugál téma miatt én inkább azulejonak képzelem, bár tulajdonképpen teljesen lényegtelen.

Maga a könyv olyan, mint a fado: szomorú-édes-keserű. Sorsszerű. Magával ragadó. Olyan, mint maga Portugália: egy kicsi iszlám, egy kicsi katolicizmus, rengeteg íz és illat, vinho verde, a Tejo partja, gyönyörű tájak. És zene. Fado Lisszabon eldugott kis talponállóiban, a falvakban, fado, bár egy időben be volt tiltva, de ahhoz több kell, hogy egy zenei stílus, ami ennyire mélyen kapcsolódik egy néphez, teljesen eltűnjön. Az Ezeregyéjszaka meséi, színes szálak, összefonódó sorsok. Szeretem az ilyen könyveket.


Shanara
3.5/5

Ali ​Mafoma élete maga volt a kaland, az utazás, ezért is emlegeti őt a könyv korunk Szinbádjaként.
Tisztán érezni, hogy a kiadványt szeretettel és figyelemmel telve állították össze, hogy fontos volt a szerző gondolatainak maradéktalan továbbítása az olvasó felé. A szerző életére oly jellemző kulturális sokszínűség, a különböző vallások alapvető tanainak hatása, azok keveredése és békés egymás mellett élése végig jelen van a könyvben. A hármas nyelvi tagozódás – amit kézirat magában hordoz – a kötetben is megjelenik, a magyar szövegben a különböző betűtípusok határozzák meg azt, hogy eredetileg az a szövegrész milyen nyelven is íródott. Ennek a figyelmességnek köszönhetően jól követhető és egymástól elkülöníthető az arab és portugál nyelven íródott történet, amelyet sűrűn megszakítanak a magyar nyelven papírra vetett belső monológok, egy megfáradt és rengeteg élettapasztalattal rendelkező öregember gondolatai, amelyek legtöbbször az elmúlással foglalkoznak, vagy éppen elvesznek a múltban.
Az írás erősen önéletrajzi ihletésű, a szerző egyik fontos és meghatározó életszakaszát eleveníti meg, egy keserédes szerelmi történetbe burkolva tiszteleg a fado, – mint jellegzetesen portugál, gitárral kísért vokális zenei műfaj -, illetve művelői előtt.
A kicsit kusza kezdés után a történet letisztul és szinte folyamatossá válik, de túl nagy meglepetést nem okoz a végére. Ahogyan kissé befejezetlennek is tűnik. Vitathatatlan azonban, hogy a kötet igazi értékét nem a történet mozgalmassága, hanem a mögöttes mondanivalója és különleges szerkezete adja.
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2014/01/ali-mafoma-paradicsom-zoldje.html


cinegér
2.5/5

Érdekes ​könyv volt, de tipikusan az amikor a sorok mögé kell látni. Sajnos nekem nem volt türelmem hozzá.


Zoárd
5.0/5

Egy ​könnyed hétvégi olvasmánynak tökéletes. Ahogy az egyik nagyon bölcs értékelést olvastam, ha nincs semmilyen elvárásod a könyvvel kapcsolatban, nem lesz csalódás. Nem vártam sem egy Európát körbejáró kalandregényt, sem egy reménytelen szerelmi szálat. Tényleg érdekes volt kicsit egy utazó életébe belepillantani.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

11.5
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók