Kapcsolódó könyvek
Gabriel A. Almond - G. Bingham Powell - Kaare Strom - Russel J. Dalton - Összehasonlító politológia
A kötet annak próbál a végére járni, hogy mire szolgálnak a kormányzatok, és mi az oka annak, hogy nemcsak megoldásokat kínálnak, hanem gondokat is okoznak. Ismerteti azokat a vitákat, amelyek a kormányzat árát és hasznát állítják szembe. Az alkalmazott összehasonlító módszer lehetőséget teremt arra, hogy más társadalmak politikai életét tanulmányozva a politikai alternatívák szélesebb spektrumát ismerhessük meg, ezáltal jobban szemügyre vehessük saját politikai életünk előnyeit és hiányosságait, valamint általában a politika lehetőségeit.
A kötet először tematikusan (politikai szocializáció, politikai kultúra, érdekek megfogalmazása és egyeztetése, pártok, kormányzati rendszer, kormányzati politika stb.) hasonlítja össze az egyes politikai rendszereket, majd országtanulmányok segítségével mutatja be a rendszertípusok sajátosságait.
Az Almond és Powell szerkesztette munka a hetvenes évek óta a világ leginkább elfogadott összehasonlító politológiai tankönyve, melynek nyolcadik kiadását adjuk most közre. Az új változat kibővült szerzőgárdával, a politikai rendszer új megközelítésével és több országtanulmánnyal segíti a téma iránt érdeklődőket az eligazodásban.
José Ortega y Gasset - A tömegek lázadása
"A történelem olyan vers, amelynek minden szaka más ütemre lejt. De ha így van, nekünk, akik e század strófáiban vagyunk beiktatott szavak, e strófa üteme éppoly fontos, mint maga a vers. Ez az ütem a parancs, amelyet a verstől kapunk. Amit Ortega úgy mond: mindenkinek első kötelessége saját kora imperatívuszát megérteni."
Németh László: Ortega és Pirandello
Leo Strauss - Az üldöztetés és az írás művészete
Vannak olyan könyvek, melyeknek mondatai kanyargós, sűrű bozóttal befedett, szakadék szélén, vagy óriási rejtelmes barlangok mentén kúszó ösvényekre emlékeztetnek. Ezek a mélységek és barlangok észrevétlenek maradnak a dolguk után siető emberek előtt, de a ráérő és figyelmes vándor számára fokozatosan föltárulkoznak. Vagy talán nem bővelkedik minden mondat potenciális búvóhelyekben? Az üldöztetés sajátos írástechnikát, különös irodalmi műfajt hív életre, melyben a legfontosabb dolgokról az igazság kizárólag a sorok között jelenik meg. Az összes ilyen könyv a virágjában levő filozófusnak a reményteljes "filozófus kölyökkutyák" iránti szeretetéből születik meg.
Leo Strauss (1899-1973) e rendkívüli műve a XX. századi politikai filozófia klasszikusának első magyarul megjelenő kötete.
Michel Foucault - A szexualitás története I.
"Aki a szexualitásról beszél, bizonyos mértékig kivonja magát a hatalom fennhatósága alól; megkérdőjelezi a törvényt; s ha csak egy csipetnyit is, megelőlegezi az eljövendő szabadságot. Aki szexuális elnyomásról beszél, az a prófécia jónéhány hagyományos funkcióját is feleleveníti... Csak így kapcsolhatjuk tapintatosan össze azt, amit - mert félünk a nevetségességtől és keserűséggel tölt el bennünket a történelem - másként dehogyis mernénk egymás mellé helyezni: a forradalmat meg a boldogságot; vagyis a forradalmat és egy másik, szebb, fiatalabb testet; a forradalmat és a gyönyört."
Immanuel Kant - A gyakorlati ész kritikája
"Két dolog tölti el elmémet mindig új s egyre fokozódó csodálattal és hódolattal, minél gyakrabban és hosszabban gondolkodom el róluk: a csillagos ég fölöttem és a morális törvény bennem." Ezzel a híres mondattal kezdődik A gyakorlati ész kritikája Zárszava, azé az írásé, amely Kant etikai műveinek sorában a második helyet foglalja el Az erkölcsök metafizikájának alapvetése (1785) után. Noha a filozófus csodálatának tárgya és etikájának kulcsfogalma, a morális törvény már az 1760-as évek legvégén felbukkan Kant morálfilozófiai feljegyzéseiben, végleges jelentését és kontextusát éppen ebben az 1787 decemberében megjelent műben nyeri el.
*
Noha A gyakorlati ész kritikája megjelenését követően Kant folyamatosan dolgozott filozófiai rendszere kiépítésén, ezzel mindörökre adós maradt annak ellenére, hogy a Kritikák sora hamarosan egy harmadikkal is kibővült, a kétosztatú metafizikai rendszernek (a természet és az erkölcsök metafizikája) pedig 1797-ben megjelent a második része. Ennek a kudarcnak mélyen fekvő koncepcionális okai voltak. Az etika kitüntetett szerepe azonban soha nem kérdőjeleződött meg számára, ami talán természetes is egy olyan filozófus esetében, aki szabadságunk megnyilvánulását, a morális törvényt a kozmosz végtelenségéhez méri.
Jürgen Habermas - A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása
Jürgen Habermasnak, a Frankfurti Iskola második generációja legszélesebb körben elismerést szerzett tagjának több mint három évtizede írt alapműve mára a szociológiai és a történettudományi képzés egyik általánosan elfogadott tankönyvévé vált. Az új kiadást ez önmagában is indokolná. A szerző ehhez azonban az 1990-ben írt előszavában (mely e kötetben olvasható először magyarul) indokként hozzáteszi azt az időszerűséget is, "melyet a nyilvánosság szerkezetváltozásának szemünk láttára kölcsönzött a Közép- és Kelet-Európában zajló pótló (utolérő) forradalom".
Habermas a modern nyilvánosság modelljét történetileg "az államhatalom parlamentarizálódásának" elemzése révén, az angol és a kontinentális változatok bemutatásával rekonstruálja, míg eszmetörténetileg a liberális természetjogi törvénykoncepciók és a kanti politikai filozófia belátásainak bevonásával vázolja fel. Habermas a korabeli politikai gondolkodásban kialakult nyilvánosság-, illetve demokráciafelfogásokhoz méri ezen elveknek a politikai intézményekben ténylegesen megvalósult alakjait: úgy látja, hogy a politikailag működő nyilvánosság eszménye "ideológia volt és ugyanakkor több is volt mint puszta ideológia". Végkövetkeztetése szerint "a jóléti állam tömegdemokráciái normatív önértelmezésüknek megfelelően csak addig tekinthetik magukat folytonosnak a liberális jogállam alapelveivel, ameddig komolyan veszik a politikailag működő nyilvánosság parancsát".
Ismeretlen szerző - Az angolszász liberalizmus klasszikusai I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Michel Foucault - A szavak és a dolgok
Foucault-nak számos műve megjelent magyarul, ám ezek kivétel nélkül a kései, nemcsak érett, de az elmélettől egyre inkább a konkrétumok (igazságszolgáltatás, kórház, börtön, szexualitás stb.) felé forduló - alapelveit, vezérlő szempontjait immár olvasónál feltételező - szerzőt mutatják. Ez a mű feltehetőleg a szerző legfontosabb, nevét igen hosszú időre fenntartó alkotása. Ebben az alapelveket mutatja be, méghozzá abban a stádiumban, amikor Foucault maga is "rájött" arra, hogy mi az "uralom", mi a tudás "igazi" szerkezete, mi indokolja, sőt generálja a "gyanakvást", mi az emberi szituáció alapvető struktúrája; mi a tudás "archeológiája" stb. Bevezető és alapozó tehát ez a fiatalkori munka az egész Foucault-i életműhöz, és rajta keresztül a strukturalizmus, neostrukturalizmus és posztmodern egész összetett kérdésköréhez. Maga a mű - külső formáját tekintve - tulajdonképpen filozófia-, illetve eszmetörténeti vizsgálódás, annak kutatása és bemutatása, hogy miképp és mit kutatott és kutat a társadalomtudomány, a filozófia és az emberrel foglalkozó számos tudományos diszciplína. Lényegét, mélystruktúráját tekintve pedig olyan ismeretelméletről van szó, amely egyben antropológia és történetbölcselet is, olyasféle fordulat az ember és megismerése tárgykörében, mint Freudé a pszichológiában, vagy Nietzschéé az etikában. A mű több bravúros egyedi filozófiai és művészeti, történeti és közgazdasági elemzést tartalmaz, lényegét azonban nem ezek a sokszor idézett és bámult csúcsteljesítmények adják, hanem ember "eltűnéséről", mármint a tudományok felé irányuló reflektorfényéből való eltűnéséről, az eldologiasodás (éppen nem hegeli-marxi) koncepciójáról szóló alapeszmék, amelyek Foucault helyét a gyanú filozófiájának legnagyobbjai közt jelölik ki, és akinek hatása nemcsak a posztmodern vezető filozófusainak (Derrida, Rorty stb.) eszméin mérhető fel, de a filozófia, társadalomtudományi közgondolkodás ún. "normál" szerkezetén is. Alapmű, minden igazi - filozófiai, társadalomtudományi - műveltségre törő olvasó kötelező olvasmánya.
Adolf Hitler - Mein Kampf
A Mein Kampf (Harcom) Adolf Hitler nemzetiszocialista vezető egyetlen, még az életében kiadott könyve, melyet landsbergi fogsága idején kezdett el írni, miután 1923-ban az ún. sörpuccsban való részvételéért börtönbe zárták. A könyvben áttekintette addigi pályafutását és megfogalmazta világnézetét, valamint politikai programját. A mű a nácizmus ideológiai alapvetése lett.
Hitler magát a könyvben nem politikusnak, hanem programadónak (Programmatiker) ábrázolta. Eszerint „a programadó feladata nem az, hogy az ügy teljesíthetőségének különböző fokait megállapítsa, hanem, hogy az ügyet mint olyan megvilágítsa: másként szólva: kevésbé kell törődnie az úttal, mint a céllal.” Továbbá: „[a programadó] jelentősége csaknem mindig csupán a jövőben mutatkozik meg, mivel ő nemritkán az, akit „világidegen” szóval illetnek. Mert ha a politikus művészete valóban megfelel a lehetséges művészetének, a programadó azokhoz tartozik, akikre áll, hogy az isteneknek csak úgy tetszenek, ha a lehetetlent követelik és akarják.”
Hitler ezzel az írással egy átfogó elméletet kívánt a nép elé állítani a marxizmus ellenében. Emellett úgy kívánta bemutatni addigi pályáját, mint ami pártja és az egész nép ideális vezetőjévé teszi őt a zsidóság, mint közös ellenség elleni összefogásban. Megerősítette az NSDAP 25 pontos programjának érvényességét. Megállapította, hogy a nemzeti szocializmus egyik elődjének számító Völkisch mozgalom sikertelen maradt és ideje lejárt; ezzel szemben az NSDAP modern, céltudatos gyűjtőmozgalommá vált, amely sikerrel tömörítheti a weimari köztársaság nacionalista és antidemokratikus erőit.
Max Weber - A politika mint hivatás
"Nem a nyár virágzása áll előttünk, hanem inkább jegesen sötét és szigorú sarki éjszaka. Ebből a szempontból mindegy, hogy külsőleg melyik csoport kerekedik felül. Mert ahol nincs semmi, ott nemcsak a császár, hanem a proletariátus is elvesztette jogát. Mikor ez az éjszaka lassan elvonul, ki lesz még életben azok közül, akiknek látszólag oly gazdagon virágzott a tavasz? Mi lesz bensőleg önökkel addigra? Megkeserednek? Vagy nyárspolgárokká válnak? Egyszerűen érzéketlenül fogadják el a világot és munkájukat? Vagy a harmadik, de semmi esetre sem a legvalószínűtlenebb eshetőség következik be mindazok számára, akiknek ehhez megvan a tehetségük, és - ami gyakori és rossz dolog - mindazok számára, akik e divat követésére kényszerítik magukat: misztikus menekülés a valóságtól? Minden ilyen esetben levonom majd a következtetést, hogy nem nőttek fel saját tetteikhez a való világhoz és ennek mindennapjaihoz. Objektive és ténylegesen nem élték át - a szó legmélyebb értelmében - a politikát mint hivatást, amit magukban sajátjuknak gondoltak. Jobban tették volna, ha egyszerűen az ember és ember közti testvériességet ápolják: amúgy pedig szakszerűen végezték volna napi munkájukat".
Friedrich Nietzsche - Zarathustra
Az Imígyen szóla Zarathustra (1883) a filozófiatörténészek szerint szerzője kevésbé kidolgozott, nem elsőrangú fontosságú művei közé tartozik, az irodalmárok viszont a költő Nietzsche egyik legjobb művének tartják, a nem filozófus Nietzsche-olvasóknak pedig mindenkor a legnépszerűbb, legkedvesebb olvasmánya volt. A szerző - alakmása, alteregója, a perzsa vallásalapító, Zarathustra maszkjában - próféciáit mondja el benne. E próféciák értelmét, irányultságát mindmáig vitatják. Sokan a legreakciósabb, prefasiszta elméletek megnyilvánulását vélik kiolvasni belőlük (Zarathustra az Übermenschet, a felsőbbrendű embert jövendöli, hirdeti meg bennük); mások a pozitivista értékválság dokumentumának tekintik. A huszadik század szinte minden fontos irodalmi irányzata sokat köszönhet e műnek: irodalomtörténeti, filozófiai és esztétikai szempontból alapvető jelentőségű.
Konrad Lorenz - A civilizált emberiség nyolc halálos bűne
A szerző olyan folyamatokat és jelenségeket mutat be, melyek nemcsak kultúránkat fenyegetik bukással, hanem magát az emberi fajt is. A technológia fejlődése és túlracionalizált életmódunk egyik következményként eltorzul érzelmi világunk. Az emberiség egyre fogékonyabb az egyéniséget romboló hatásokra, gondolkodásunk ijesztően uniformizálódik.
Konrad Lorenz 35 évvel ezelőtt megfogalmazott gondolatai napjainkban is időtállóak, s az általa megfogalmazott kételyek és állítások érvényesebbek mint valaha.
Galambos Péter (Galamb) előadásában
Teljes idő: 208 perc.
Eric Berne - Emberi játszmák
Eric Berne (1910-1970) amerikai pszichiáter eredetileg segédkönyvnek szánta az Emberi játszmákat szakemberek számára, így őt magát is meglepte, amikor kötete a művelt laikusok körében is villámgyorsan bestsellerré vált. A siker nemcsak drámaian újszerű elméletének volt köszönhető, hanem a könyv nyelvezetének is, mely frappáns, izgalmas, "letehetetlen" olvasmánnyá avatja a mindnyájunk által mindennap elszenvedett, de soha korábban néven nem nevezett "játszmákat".
1964-es első megjelenése óta az Emberi játszmák ma is minden idők egyik legnépszerűbb pszichológiai kiadványa. A Berne által megalkotott tranzakcióanalízis világszerte elterjedt: általa nemcsak a pszichoterápia, a személyiséglélektan, a fejlődéslélektan és a kommunikáció elmélete gyarapodott egy forradalmian új iskolával, hanem szervezetek és más emberi rendszerek elemzéséhez is hatékony új eszköz született.
A tranzakcióanalízisnek ez az alapműve magyarul 1984-ben jelent meg először. A jelenlegi, kilencedik kiadással egy szakmailag korszerűsített, előszóval és lábjegyzetekkel ellátott változatot vehet kezébe az olvasó.
Bacsó Béla - Kép - fenomén - valóság
Válogatásunk folytatja azt a nagy sikerű témát, amely az egykori Athenaeumban Kép - képiség címmel jelent meg, s amely a jelenkori humántudományban egyik legsokoldalúbban tárgyalt kérdés. A kötetben található írások a címként megadott hármas, jóllehet teljességgel el nem különíthető problémának egy sajátos metszetét adják. Ezt a problémaegyüttest másként megjelenítésnek vagy reprezentációnak is nevezhetnénk, ez ugyanis az a titkos összekötőkapocs, amely a fenomenológiai, a művészettörténeti, az esztétikai, az irodalomelméleti írásokat kötetbe rendezhetővé teszi.
Bayer József - A politikai gondolkodás története
A magyar politológiai felsőoktatás alaptankönyve az európai politikai gondolkodás történetének összefoglalása és értelmezése a kezdetektől a 20. század végéig. Elemzi a nagy elméleti és gondolati rendszereket, az abszolutizmus elméleteit, a 19. században született ideológiákat (liberalizmus, konzervativizmus, szocializmus), részletesen tárgyalja a 20. századi totalitarianizmus változatait, a demokráciákról folytatott vitákat, a posztmodern és az új társadalmi mozgalmakat.
Jean-Paul Sartre - A lét és a semmi
Bővített, javított kiadás
A lét és a semmi című mű 1943-ban jelent meg, lezárva Sartre első filozófiai korszakát, s egyszersmind meg nyitva egy újat az ekkorra már kibontakozó francia fenomenológia és saját filozófiai életútja számára is. Sartre az egyik legfontosabb szereplője volt ennek a kibontakozó francia mozgalomnak, mint ahogy azoknak a konfrontációknak is, amelyeken a fenomenológia a második világháború utáni időszakban keresztülment. A strukturalizmus, a posztstrukturalizmus, a pszichoanalízis, sőt a marxizmus hívei is rendszeres polémiát folytattak az ekkor Franciaországban az egyik, ha nem a legerőteljesebbnek számító filozófiai irányzattal. A lét és a semmi explicit vagy rejtett módon ott él a hatvanas-hetvenes évek majd minden nagy filozófiai, esztétikai és társadalomelméleti művében, sőt - jelentőségénél fogva - gyakran még a róla való hallgatásnak is meghatározó jelentősége van, és egyértelmű vonatkozással bír a sartre-i életműre. E nagy jelentőségű filozófiai alapmű hosszú idő után bővített, javított kiadásban jelenik meg újra.
Hamvas Béla - Szellem és egzisztencia
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Max Weber - A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme
A kötet címadó írása Max Weber, német közgazdász és szociológus egyik leghíresebb műve, hipotézise szerint a protestáns hivatásetika (mások mellett) fontos szerepet játszott a kapitalista gazdasági rendszer kialakulásában.
Weber szerint a kapitalizmus szelleme nem egyszerűen üzleti bölcsességek halmaza, hanem etikusan színezett életszabály – ethosz –, etikai mezben fellépő, normákhoz kötött meghatározott életstílus, hivatásbeli kötelesség. A protestáns etika megszabadította a javak szerzését a tradicionalista etika gátlásaitól, úgy rombolta le a nyereségvágy korlátait, hogy nemcsak legalizálta, de egyenesen isteni akaratot látott benne. Mindamellett a nyugati kapitalizmus nem csupán felszabadította a szerzési ösztönt, de egyben meg is fékezte azt a fogyasztás korlátozásával, ideális feltételeket teremtve a tőkeképződésnek.
Simonyi Károly - A fizika kultúrtörténete
A több kiadást megért, nagy sikerű könyv a fizikai fogalmak, kísérletek és elméletek eszmetörténetét ismerteti. Bemutatja a fizika fejlődését a kezdetektől napjainkig, a fejlődés szempontjából fontos új fogalmakra, kísérletekre és érvelésekre helyezve a fõ hangsúlyt. Mindenütt felhívja a figyelmet a tudományos kutatás hátterében élő filozófiai és szakmai gondolkodás fejlődésére, vagy éppen arra utal, hogy hogyan kellett a tudósoknak megvívniuk harcukat a konzervatív gondolkodással. Simonyi Károly ebben a kiadásban az utóbbi évtizedek legújabb tudományos eredményeit is feldolgozza. A fizika fejlődésének történetét, az egyes nagy jelentőségű felfedezéseket és a művelődéstörténeti "hátteret" számos érdekes ábra illusztrálja.
Michel Foucault - A tudás archeológiája
"Megértem azoknak a rossz közérzetét, akik nem képesek elviselni, hogy ezt kell hallaniuk: 'A beszéd nem az élet: ideje nem a ti időtök; nem fogtok benne kiengesztelődni a halállal; könnyen lehet, hogy megöltétek Istent mindazoknak súlyával, amit mondtatok, de ne gondoljátok, hogy mindazzal, amit mondtok, létrehozhattok egy embert, aki nála tovább él.' A tudás archeológiája Foucault filozófiai főműve."