Apróságaim Földön, ​vízben, rendelőben

Derek Fagerstrom - Lauren Smith - Mit ​hogyan
MI ​VAN, ha megtámad egy krokodil, ha az asztal alatt akarsz kikezdeni az aktuális pasival, ha lábadnál fogva akasztanának fel és szeretnél kiszabadulni, ha netán még mindig nem tudod megkötni a nyakkendődet és még a WC is eldugul, ha általában csak meg akarsz őrülni és mindenkit magaddal rántanál, akkor vedd meg ezt a könyvet... Képes használati utasítás, technikai tanács, hasznos praktika 500 tevékenység elvégzéséhez. 492 tanács lépésről lépésre hétköznapi és különleges helyzetekre, és még 8 dologra, amire nem mindenki képes. A szokatlan könyv összeállítói bizton állítják, a mai világban igenis nagy szükség van világos és egyértelmű használati utasításokra az olyan égetően fontos dolgok elsajátításához, mint például hogyan készítsünk gyurmából szörnyikéket, hogyan szőjünk szőnyeget régi bevásárlószatyrokból, hogyan éljük túl a mocsáron való átkelést, vagy hogyan meneküljünk egy párduc láttán.

Janikovszky Éva - Ha ​én felnőtt volnék
"Én ​egészen másmilyen felnőtt volnék, és annyi mindennek örülnék. Először is annak örülnék, hogy azt csinálhatom, amit akarok. Ha én felnőtt volnék, akkor sosem ülnék a széken, hanem mindig térdelnék, fehér kesztyűs kezem végighúznám minden vaskerítésen, a fogmosó pohárban csíráztatnám a datolyamagot, megennék egy-egy nagy tábla csokit minden ebéd előtt, és valószínűleg kézzel fognám a legyeket. Persze csak akkor, ha addig megtanulnék legyet fogni."

Dennis Kirkland - Hilary Bonner - Benny
Benny ​Hill – eredeti Alfred Hawthorn Hill – a dél-angliai Southamptonban látta meg a napvilágot 1924. január 21-én. Apja rideg, ritkán dicsérő alkat volt, ami rányomta a bélyegét kapcsolatukra, és egész családi életükre. Bennynek egy bátyja és egy húga is volt, leginkább mégis édesanyjához kötődött. Korán, pár évesen izgalomba hozta már a film és a rádió világa – ez vezetett odáig, hogy megpróbálja leutánozni kedvenceit. Mimikája és mesterien változó akcentusa már ekkor figyelemreméltó volt, de szívesen át is öltözött egy-egy szerep kedvéért, melyek közül sokat az otthoni nagyszekrény tükre előtt adott elő saját magának.

Jonas Jonasson - A ​százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Egy ​svéd kisvárosban, az idősek otthonában születésnapi ünneplésre készülnek: az otthon lakóját, a százéves Allan Karlssont akarják felköszönteni - el tudnak képzelni ennél érdektelenebb kezdést? Pedig ez a ravasz Jonasson bizony így kezdi kalandregényét, hogy aztán átcsapjon egy teljesen kiszámíthatatlan és végtelenül vicces ámokfutásba, amelynek minden egyes fordulata elismerő csettintésre készteti az olvasót, és minden bekezdésben ott van legalább egy, de inkább több ütős poén. Nem hiába vásárolták meg a könyvet egy év alatt majd´ nyolcszázezren a kilencmilliós Svédországban, és jelenik meg harminc nyelven szerte a világon.

Varró Dániel - Bögre ​azúr
Bűbáj ​és varázslat rejlik Varró Dániel verseiben. Diák még, garabonciás is talán, Nádasdy Ádám és Géher István tanár urakhoz jár szemináriumra. A rímekre, ritmusokra könnyen rátalál, olyan biztonsággal, hogy azt gondolnánk, nem is kereste őket. A rímek és ritmusok és szójátékok és lírai tréfák keresték meg maguknak őt, mert otthonra találtak Varró Dániel költészetében. Verslábaikat a szavak kényesen kinyújtóztatják, tükörképet játszanak vagy visszhangot, s ezeregy más játékot eszelhetnek itt ki. Kötet bögrében úgyse volt még, ebben az itókában van ám néhány csepp nemcsak a mennyeiből, hanem a még mennyeibb Kosztolányi-azúrból is, de az egész mégis csak saját főzet: egy bögre azúr. Tessék kortyolgatni!

Bill Bryson - Shakespeare ​(angol)
William ​Shakespeare, the most celebrated poet in the English language, left behind nearly a million words of text, but his biography has long been a thicket of wild supposition arranged around scant facts. With a steady hand and his trademark wit, Bill Bryson sorts through this colorful muddle to reveal the man himself. Bryson documents the efforts of earlier scholars, from today's most respected academics to eccentrics like Delia Bacon, an American who developed a firm but unsubstantiated conviction that her namesake, Francis Bacon, was the true author of Shakespeare's plays. Emulating the style of his famous travelogues, Bryson records episodes in his research, including a visit to a bunkerlike room in Washington, D.C., where the world's largest collection of First Folios is housed. Bryson celebrates Shakespeare as a writer of unimaginable talent and enormous inventiveness, a coiner of phrases ("vanish into thin air," "foregone conclusion," "one fell swoop") that even today have common currency. His Shakespeare is like no one else's—the beneficiary of Bryson's genial nature, his engaging skepticism, and a gift for storytelling unrivaled in our time.

Paul Torday - Lazacfogás ​Jemenben
Egy ​napon felkérik Dr. Alfred Jonest, hogy telepítsen lazacokat a sivatagos Jemen egyik kiszáradt vádijába… Annyira abszurdnak tartja az elképzelést, hogy azonnal visszautasítja a megbízást. A nemleges választ azonban a legfelsőbb brit politikai körök rosszul fogadják: a közel-keleti helyzet megkívánja, hogy jó sajtóvisszhangra számító kezdeményezések is megvalósuljanak angol közreműködéssel. Nyomásukra Fred kénytelen-kelletlen nekilát, hogy megszervezze tízezer atlanti lazac életét Jemenben… Fred egyáltalán nem sejti, hogy utazása nem csupán a lazacprojekt elindításáról szól. Ahogy sorsa összekapcsolódik a dúsgazdag és mélyen vallásos Muhammad ibn Zaidí bani Tiháma sejkével, a racionális és félénk halbiológus felfedezi magában a hitre és a szeretetre való képességet. A felfedezés saját magának és egész környezetének nagy meglepetést okoz! Csodálatos mese szeretetről, hitről, legyező horgászatról és politikai fordulatokról. Szívbe markoló és vidám. Paul Torday regénye 2007-ben elnyerte a Bollinger Everyman Wodehouse díjat – Nagy-Britannia egyetlen szórakoztató irodalmi díját –, amely P. G. Wodehouse-ról kapta a nevét. Díja egy láda Bollinger pezsgő és egy malac volt, amelyet regénye után neveztek el!

Janikovszky Éva - Akár ​hiszed, akár nem
"Én ​tudtam, hogy borzasztó nehéz elképzelni, hogy minden felnőtt gyerek volt egyszer, de szerencsére eszembe jutott, hogy fénykép is van róla a fiókban." S ha még sincs…

Peter Mayle - Kutyaélet
Ez ​itt - mondjuk - egy napló. Azaz, mivel a kutyáknak köztudottan nincs időérzékük, inkább esetleges, csapongó gondolattár, jobbára minden időrend nélkül. Elmélkedés ember és kutya kapcsolatáról, megspékelve az emberi miben létről szóló újszerű megfigyelésekkel, új nézőpontból: körülbelül térdmagasságból. Fiú, a szerző, fajtatiszta paranoiás. Nagyzási hóbortjához heveny üldözési mánia társul, mely utóbbi a taktikailag megfelelő pillanatokban jelentkezik. Rendkívül bonyolult jellem. Naplója, mely valahová Prousté és Fülesé közé sorolható, sok helyütt gyalázkodó és kegyetlenül énközpontú. A nagy bölcselőktől vett idézetek közé gyakorlatias kutyaügyek keverednek. A csupa szellem és humor Kutyaélet, melvet Edward Koren illusztrált gazdagon, sajátos írói hangjával és gyakran nyers szókimondásával felejthetetlen kutyaszemélyiséget rajzol az olvasó elé.

Sas József - Trunkó Barnabás - Sastaps
Egy ​színházi előadás második felvonása alatt született, segédszínészként egy jelmeztartó kosárban lakott. Fellépett hazánk minden kőszínházában és művelődési otthonában, végül az ország legkisebb színpadát választotta. Színész, bohóc, dramaturg, rendező, színigazgató, fővilágosító, de néha beugrik jegyszedőnek is. Este héttől háromnegyed tízig él, a színpadon. A magyar kabaré megszállott híve, elítélhető kapcsolatai nincsenek, bár gyakran látják színikritikusok társaságában is. A Mikroszkóp társulata rajong érte, rajtuk kívül naponta csak 178-an, a nézőtéren. A színházából T. Házat csinált, ami itt Táblás Házat jelentett. Egy ideig... Az ismert kabarészerző és alkotótárs: Trunkó Barnabás kötetbe foglalta össze Sas József gazdag életútjának élményeit, találkozásait és egy művészi hivatás olyan szakmai fogásait, amiket manapság már nem tanítanak a Színművészeti Főiskolán, főleg amióta Egyetem lett. Választ kapunk arra a kérdésre is, hogy: Józsi, hogy vagy?...

Sas József - Józsi, ​hol vagy?
Ne ​vegyék meg ezt a könyvet! Ne vegyék meg, ha nem érdekli önöket egy utcagyerekből lett kabarészínész, hanglemezen is kapható nótás kapitány, alkalmi színpadi szerző története! Ne vegyék meg, ha utánam akarják csinálni, de vegyék meg, ha kíváncsiak rá, én hogyan csináltam! Sok jó marhaság van benne. Nincsenek titkaim. Csak sztorijaim vannak. De minden sztori mélyén lappan egy titok, egy emberé, egy korszaké, egy tájé. A régi festők képük sarkába mintázták saját magukat, örök emlékeztetőül. Én szerénytelenebb voltam náluk, egy kicsit a kép közepe felé tolakodtam, de nyugodtan mondhatom, hogy nálam a mellékalakok a fontosak. A kíséret. Azok, akik itthagytak minket, azok, akik még pályatársaim. Nos, ha érdekli önöket az ő sorsuk néhány epizódja, mégis csak vegyék meg ezt a könyvet!

Paul James (Lady Constance Crabtree) - II. ​Erzsébet királynő titkos naplója
Ritka ​szerencséje az olvasónak, hogy Lady Crabtree, a királynő belső komornája egy napon felfedezte az uralkodó titkos naplóját, melyben II. Erzsébet csupán csak a maga számára rögzítette immár negyven éves uralkodásának hétköznapi és ünnepi eseményeit, minden gondját és örömét, őszinte, hiteles véleményeit. Lady Crabtree ebből a naplóból válogatott egy kötetre valót, amely hazájában nagy sikert aratott.

Jared Cade - Agatha ​Christie és a hiányzó tizenegy nap
1926. ​december 3-án eltűnt otthonából egy közepesen ismert angol krimiszerző. 1926. december 14-én este, mikor férje azonosította egy harrogate-i szállodában, már a világ egyik leghíresebb asszonya volt Agatha Christie. A közbeeső tizenegy napban egész Anglia őt kereste, megtalálójának magas összegű jutalmat ígért egy napilap, médiumok kinyilatkoztatásait olvashatták az érdeklődők, az Amerikai Egyesült Államokban is újsághír lett belőle. Amikor végre megkerült, mindenki azt várta, interjúkat ad és elmagyarázza, mi történt az alatt a tizenegy nap alatt. De Agatha Christie egy nyilatkozatot kivéve soha nem volt hajlandó beszélni róla. Jared Cade angol újságíró elhatározta, hogy utánajár a titoknak. Először is elolvasott mindent, amit valaha összeírtak a világ legismertebb eltűnéséről, aztán elkezdte felkutatni a még élő szemtanúkat, illetve a hajdani szemtanúk családtagjait. És eközben bukkant a kincsesbányára: Agatha Christie gyerekkori barátnőjének, sógornőjének lányára, aki mindent elmesélt, amit anyjától csak hallott, ráadásul olyan fényképekkel is megajándékozta, amelyeket még soha nem publikáltak. Ezt a könyvet Agatha Christie nem hivatalos életrajzának is nevezhetjük, hiszen az eltűnés előtti és utáni éveiről is beszámol. Izgalmas, új nézőpontú mű egy tehetséges és bölcs asszonyról.

Jeffrey Eugenides - Egy ​test, két lélek
"Láttam ​rajta, hogy tudja. Tudja, mi vagyok, ahogy hirtelen én magam is rájöttem, mi vagyok, hogy nem lány vagyok, hanem valami a lány és a fiú közt." Mi történik akkor, ha egyetlen családi örökségként egy hibás gén rejtőzik bennünk? Egy gén, amely elindul Kis-Ázsia ligeteiből, átkel a nyugodt Atlanti-óceánon és a háborgó XX. századon, majd megérkezik a hatalmas Amerika kohóiba, s végül a század epilógusának színpadára, az eggyé osztott Berlinbe. Egy gén, amely átszörfölt az évszázadon, miközben ott bújócskázik az ember legbensejében, felforgat és helyre tesz, kalanddá varázsol és elsimít, titkosít és elmagyaráz... mindent? Pikareszk krónika és családregény, a század gyermekének vallomása, anekdotafüzér és kíméletlen önanalízis - ezeknek összessége az, amit most a kezében tart az olvasó. Jeffrey Eugenides (ejtsd: dzsefri judzsinidis) Detroitban (USA) született 1960-ban, görög származású szülők harmadik fiaként. Első regénye, a Virgin Suicides (Ártatlan öngyilkosságok), 1993-ban jelent meg, s azóta 15 nyelvre fordították le, mozifilm is készült belőle. Az Egy test, két lélek 2003-ban Pulitzer-díjat kapott, és több mint egy évig szerepelt az amerikai és európai toplistákon. A szerző jelenleg Berlinben él a feleségével és kislányával

Brunella Gasperini - Ő ​és mi
".. ​a hétvége mindazon dolgok felhánytorgatásával telik el, amiket nem csináltam meg, a szemrehányással, hogy mi ez a rendetlenség, mért olyan ütődöttek a gyerekek, kótyagosak a barátaink, utálatosak az állataink, és így tovább és így tovább, aztán mire elmúlik a mérge, addigra én gurulok dühbe, és közlöm vele, hogy elegem van, hogy önző, hálátlan, felelőtlen és csak azért jön fel, hogy tönkretegye a vasárnapomat, és jobb, ha a városban marad, és így tovább, és így tovább, aztán az én dühöm is elmúlik, de addigra már a vasárnapnak is vége, indulnia kell; a kapunál búcsúzkodunk, s az utolsó pillanatokat már igyekszünk élvezni, és közben azon tűnődünk, mi az ördögért fecséreltük az időt veszekedésre, s kölcsönösen megfogadjuk, hogy soha többé. És a következő héten menetrendszerűen kezdjük előröl." Ha valaki úgy érzi, ismerős a fenti idézet - ez nem a véletlen műve. Brumella Gaperini írónő és családanya, vidám trilógiába foglalta imádott környezetének hányatott életét: az első kötet - Én és ők - "egy férj feljegyzései"-nek formájában számolt be a kelekótya család viszontagságos mindennapjairól - az önmagában is érthető és élvezhető folytatásban - Ő és mi - a feleség adja vissza a kölcsönt és tudósít az Ő (avagy "férjuram") és a többiek (=feleség, avagy Csupacsont, három gyerek, a jó öreg házibútor, Rosa; az immáron hatfőnyire gyarapodott állatsereglet, és az Öreg nyomába lépő, illetve guruló új kocsi: a Bestia) mulatságos kalandjairól.

Brunella Gasperini - Mi ​és ők
"...Ma ​van az utolsó este. Szeptember, minden gyerek elutazott már, a levegőben olajcserje illata. Holnap visszamegyünk Milánóba. Képzelem, micsoda utazás lesz, öt macskakölyökkel, nyolc kutyakölyökkel - a szüleiket és a gazdikat nem is számítva -, a szent és sérthetetlen mancsokkal és farkakkal, valamint nyavalyás és mindent elárasztó tengeribetegségükkel egyetemben. Anyám a rémes utazási migrénjével, apám a rémes utazási neurózisával. Már áll a bál a csomagok miatt, a szokásos dolgokon folyik a vérre menő vita... ...A dolgok, ahogy jönnek, el is múlnak, menthetetlenül... Bruna menyasszony, Maurizio egyetemista (még nem tudja, anatómus, fizikus avagy matematikus lesz-e, persze azon kívül, hogy jazz-zenész, bodhisattva és tűzisten), megint vége egy nyárnak. És én? Se kicsi, se nagy, félig szerelmes, félig nem, és még mindig a csillagokat kérdezgetem, de nem tudnak mit mondani..." Bizony, felnőnek a gyerekek: a bohém család Nicolettája, a "Kicsi" sem selypít már, és kevesebbet verselget. Csak a tóparti nyarak varázsa örök - és változatlanul mulatságosak és meghatóak a bohém Gamberini család aprajának-nagyjának viszontagságos mindennapjai; annak az olvasónak is, aki már ismeri Csupacsont mamát és háza népét, annak is, aki most ismerkedik velük.

Kurt Vonnegut - Bajnokok ​reggelije
Ez ​a lexikonként is forgatható, gazdagon illusztrált regény valójában születésnapi ajándék. Kurt Vonnegut, Jr. írta önmagának, az ötvenedik születésnapjára. Az volt vele a célja, hogy - miként hajdan a rabszolgatartók tették a rabszolgákkal - felszabadítsa kitalált szereplõit. Személyesen. A Bajnokok reggelije világszerte sokmillió olvasót nevettetett meg és gondolkodtatott el, mert bizony nagyon különös könyv. Sok-sok könyv született arról, hogy a Bajnokok reggelije mennyire nagyon különös könyv.

Lukács Eszter - Lukács ​Eszter válogatott élete
9.18. ​Kivánszorogtam reggelit készíteni, majd nagy szeretettel Réka elé tettem a mogyorókrémes kenyeret, aki méla undorral eltolta. Ekkor kis híja volt, hogy nem borítottam az egészet a fejére, csak az akadályozott meg benne, hogy Kisluca fejjel előre kiesett az etetőszékből, és torkaszakadtából üvölteni kezdett (...) 16.39. Az oviban kiderült, hogy elfelejtettünk kerek alakú mackósajtos dobozt bevinni, "pedig ezt, anyuka, direkt kértük", és hogy egyedül az én gyerekemnek nem volt fehér csipkés térdzoknija a tornabemutatón.

Glenn Gould - Tiltsuk ​be a tapsot!
Glenn ​Gould, a XX. század második felének egyik legeredetibb és legnagyobb hatású előadóművésze, akinek különös életpályáját a magyar olvasó Otto Friedrich könyvéből ismerhette meg nemrégiben, nemcsak abban volt rendhagyó, hogy harmincegy éves korában örökre szakított a koncertpódiummal, hanem abban is, hogy sosem elégítette ki csak a zongorázás. Mindig, de a hangversenyélettől visszavonulva különösen nagy becsvággyal készített rádiós, majd televíziós dokumentumjátékokat, mindenekelőtt pedig írt: esszét, előadást, lemezborítót, könyvkritikát – irodalmi igénnyel, a maga sajátos, olykor cikornyásan humoros és nem éppen tapintatos stílusában. Gondolatait nemegyszer interjú formájában fejtette ki. Ezekben a beszélgetésekben többnyire ő volt mind a két fél, mint Karinthy, mikor álmában két macska volt, és játszott egymással. Gouldnál sokszor nehéz eldönteni, hogy mennyi a játék, és mennyi a halálos komolyság. Talán úgy érezte, hogy mondandója annyira keserű pirula, annyira szokatlan, annyira ellentmond sok mindennek, amit tisztelni és csodálni tanultunk, hogy csak a humor mázával bevonva megy le a torkunkon. Nem szerette Mozartot, sőt jószerével alig valamit abból, amit Bach és Wagner közt írtak. Kedvenc énekesnője – Elizabeth Schwarzkopf mellett – Barbra Streisand volt. Elavult és fölösleges intézménynek tartotta a hangversenyt, úgy vélte, hogy a mű igazi interpretációja a vágóasztalon jön létre. Tiltsuk be a tapsot! – követelte, humornak álcázott komolysággal, sőt azt is állította, hogy esztétikai ítéletet nem volna szabad mondani, csakis erkölcsit. Egy nagy művész, egy nagy különc, egy kivételesen öntörvényű ember gondolatait kapja az olvasó, birkózhat velük, berzenkedhet ellenük – unatkozni biztosan nem fog. Válogatta és az utószót írta, valamint a fordítás szöveghűségét és szakszerűségét ellenőrizte Wilheim András.

Ïsa Schneider - Az ​orvosnők korán halnak
Egy ​új és meglepő könyv kerül az Olvasó kezébe. Isa Schneidernek komoly olvasótábora van, amely türelmetlenül várja, hogy mikor jön az újabb, letehetetlen olvasmány: egy regény, amely az életünkről szól, amelyet falni fogunk, és addig nem hagyjuk abba az olvasást, míg nem érünk a végére. E könyv még az eddigieknél is érdekesebb: az író életregénye ez a mű, egy orvosnő élete, aki írni tud, és milyen jól! Isa Schneider ritkán szerepel a nyilvánosság előtt. Nem szeret "fennforogni". Most - először és utoljára - beengedi olvasóit az életébe. Egy olyan életbe, ahol - ha leveti a köpenyét - rájövünk: jé, az orvos is ember! Sebezhető, bántható, szerethető ember. Olyan, mint mindenki más: ő is szeret, szenved és dolgozik. Él. De egy önéletrajznál azért több ez a könyv: korrajz, orvostörténelem, és a határokon kívül élő magyar anyanyelvű orvosok kitárulkozása. Mindemellett kedves, őszinte, szórakoztató, ráismerünk, mert olyan "izás", de itt most többet kapunk: a szülőföldnek, az ifjúkor városának nagyon szép, lírai bemutatását. Isa Schneidert erről az oldaláról még nem ismertük.