Füst ​Milán alkotásai és vallomásai tükrében

Szegedy-Maszák Mihály - Ottlik ​Géza
Ottlik ​Géza (1912–1990) vitathatatlanul a modern magyar prózairodalom klasszikusa. Kosztolányi, Márai és André Gide hatása érhető tetten műveiben, ám Ottlik nemcsak jeles hagyományok őrzője, hanem egyszersmind a magyar irodalom ösztönző megújítója is, hiszen Esterházy Péter vagy Tandori Dezső is a mesterüknek vallják. Szegedy-Maszák Mihály monográfiájának, noha áttekinti az életmu egészét, talán a legizgalmasabb része az Iskola a határon című kulcsmű vizsgálata háromféle megközelítésben, valamint a Buda címu posztumusz regény elemzése. Ottlik műveinek központi problémáját az Iskola a határon nyitó fejezetének címe jelzi: Az elbeszélés nehézségei. A monográfus elméleti hozzáállásának rendkívül szimpatikus vonása az alábbi vallomás: „Az értelmezés lényegénél fogva esendő, és minden esetben módosításra, sőt helyesbítésre vár."

Gyertyán Ervin - József ​Attila
Gyertyán ​Ervin József Attila-díjas (1981), Balázs Béla-díjas (1997) irodalomtörténész, filmesztéta, műfordító. 1966-ban írta József Attila - Arcok és vallomások című művét.

Szabó Ede - Krúdy ​Gyula
Krúdy ​Gyula világa álom és valóság, múlt és jelen, költészet és látomás különös, varázsos elemeiből épült. Századunk magyar irodalmának egyik legszuverénebb költői világa ez, mely lélekrajzban, időkezelésben, nyelvileg és formailag sok mai prózatörekvést megelőzött. Csillogóan lírai, humorosan groteszk, ironikus és keserűen szatirikus, rajongással és lemondással teljes, szándékoltan ódivatú és merészen modern. Krúdy izgalmas szerepet teremt magának: az elkésett lovag vagy a huszadik században ittmaradt "utolsó gavallér" szerepét, biedermeier idillt játszik, s titkon dantei pokolkörökben jár, pénzzel, itallal, szerelemmel, halállal viaskodik, mint Ady. Képzelete arabeszkjeibe, bűvösen zsongító stílusába bújtatva hitelesen idézi a való életet is: A nyíri csend pusztuló dzsentrivilágát vagy a századvég-századelő korrupt, mulató-züllő éjszakai Pestjét. Hősei többnyire hajótöröttek, mélyen átérzik a kor minden nyomorúságát, s félmúltba süllyedő, réveteg jelenükben valami sohanemvolt életforma boldogságát keresik. Vitalitása, bohémsága, látszólag problémátlan termékenysége ellenére Krúdy íróként is gyötrődő ember, már-már zavarbaejtően bonyolult jelenség, s életében és művében annyi a vélt és valódi ellentmondás, hogy igazi megértéséhez és méltányolásához fokozott gonddal kell megnéznünk: honnét és hogyan indul, mit hoz magával, milyen tényezők alakítják életét és művészetét. Szabó Ede könyve ezzel a "fokozott gonddal" készült: pontos, alapos életrajz és összefüggő életműelemzés, nélkülözhetetlen dokumentumanyag és nagyszerű esszé.

Laczkó András - Takáts ​Gyula
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Győri János - Áprily ​Lajos
A ​XX. századi magyar líra egyik legnépszerűbb és legvonzóbb egyénisége Áprily Lajos, kinek életútját alkotásai és vallomásai tükrében ez a kötet bemutatja, "annak a csodálatosan termékeny lustrumnak szülötte - írta róla néhány évvel ezelőtt a magyar kritika great old man-je, Benedek Marcell - , amely oly lírikusok születési évét foglalja magában, mint Babits Mihály, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Füst Milán... Különösképpen csupa poéta doctus, a távoli Erdélyből ideszakadt Áprilyval együtt... Nemcsak tehetségük, doctus voltuk is segítette őket: az intellektus, a mélyen magukba szívott és tudatosan feldolgozott kultúra". S ez tette lehetővé Áprily számára is, hogy lírájában szintézist teremtsen magyarság és európaiság között. A költészet égtájainak ismeretével együtt jár, hogy Áprilyt csakúgy megérintette Csokonai zeneisége, Vajda János "tömör mélabúja", Reviczky "édes mérge" vagy Ady szimbolizmusa és Kosztolányi formaművészete, mint Lenau és Turgenyev természetlátása, Stefan George tömörítő módszere, s élete utolsó évtizedeinek szeretett versformájához, a négysoroshoz Francis Jammes olvasása közben kapott kedvet. Tanult az impresszionizmus és szimbolizmus nyugati és magyar képviselőitől, tanult a görögöktől, de sem formai, sem a tartalmi hatások nem némították el, nem változtatták meg, hanem felszabadították azt a belső zenét, mely összetéveszthetetlenül az övé.

G. Juhász Judit - Nádor Tamás - Scherer Zsuzsa - Faludy ​György
Aki ​egyetlen sorát sem olvasta, az is tudja: Faludy György neve szinte eggyé forrt Villonéval, akinek verseit ő tette népszerűvé a 20. század Magyarországán. Szabadságszerető szelleme nemcsak a középkori francia költővel rokonítható, hanem Petőfi Sándorral is. Mindkettejük életének vezérfonala: a szabadság és a szerelem. Humora, bölcsessége még a recski szenvedések időszakában sem hagyta cserben. Önmagáról e könyvben tabuk nélkül beszél. Mások saját nézőpontjuk tükrében láttatják őt. Megszólal többek között régi barát, könyvkiadó, költőtárs, Budapest főpolgármestere. Saját vallomásai és mások emlékezete állítja össze azt a friss szellemű Faludy portrét, amelyet most az olvasó a kezébe vehet.

Szabó József - Lengyel ​József alkotásai és vallomásai tükrében
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vilcsek Béla - Petőcz ​András
Petőcz ​András a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján kezdő, úgynevezett arctalan nemzedék meghatározó alakja. A legújabb kori magyar irodalom azon kevés alkotója közé tartozik, akik egyaránt képesek a század három legmeghatározóbb irányzata – az avantgárd, a modern és a posztmodern – érvényes művelésére. Petőcz Andrást pályáján, kezdettől fogva, kettősség jellemezte. Egyszerre vezérelte a költői önfelmutatás elementáris vágya és a túlzott kitárulkozástól, a kritikus megítéltetéstől való félelem. „Petőcz András sokszínűségében is egységes életműve mindenekelőtt annak fel- és elismerésére késztet, hogy avantgárd és klasszikus modernség, neoavantgárd és posztmodernség, alanyiság és tárgyiasság, világszerűség és szövegszerűség stb. nem feltétlenül egymásnak ellentmondó, egymást kizáró, egymással szemben kijátszható szemlélet- és alakításmódok. A médium-art, ez az általa vallott személyes művészeteszmény és írásgyakorlat: a klasszikus avantgárd vagy avantgárd klasszicitás az ezredforduló posztmodernnek nevezett időszakában is nemcsak érvényesen és eredményesen művelhető, de talán érvényesen és eredményesen interpretálható is” – írja a szerző könyve bevezető fejezetében.

Laczkó András - Fekete ​Gyula
Tartalom Változások ​sodrában Közéleti igények nyomán Jelenkorunk hőse: a köznapi ember Történelem és moralitás Metszetek a közgondolkodásból Éljünk magunknak? A magány nem magánügy Regények a sorsfordító időről Sarkcsillag jegyében Életrajzi adatok Fekete Gyula művei Felhasznált és ajánlott irodalom

Vekerdi László - Németh ​László
Vekerdi ​László tanulmánya egyetemes kíváncsiságában és korlátokat nem ismerő alkotásvágyában mutatja be az író szellemi szervezetét, és helyesbíti a köztudatot, mely Németh Lászlót jobbára csak mint dráma- és regényírót tartja számon: a tanulmányírói műhelyt is jelentőségéhez méltón ábrázolja. Az életmű születésének nemcsak szellemi atmoszféráját, hanem családi, baráti, hétköznapi környezetét is megrajzolja, s szinte regényírói módszerre vall, ahogyan a Németh-művek kortársi visszhangjából kiszűri annak az írónak a drámáját, akinek helyzete - Illyés Gyula szavaival - "azé az előőrsé volt, akit, ahogy mondják, a saját tüzérség is lő. Nem azért lőtték, mert azt hitték, ő nincs azon a területen, vagyis mert nem látták. Azért, mert ellenségnek nézték".

Hites Sándor - Karátson ​Endre
Az ​1933-ban Budapesten született, 1956 óta Franciaországban élő Karátson Endre szépíróként és értekezőként is jelentékenyet alkotott. Novelláit joggal sorolhatjuk a magyar irodalom legizgalmasabb rövidprózai szövegei közé, tanulmányai és esszéi pedig mindazok figyelmére számot tarthatnak, akik a Nyugat költőivel, a szimbolizmussal vagy a hontalanság kultúrájával foglalkoznak. Az irodalmi pályafutását és életét összefoglaló kötetet képmelléklet egészíti ki.

Pécsi Györgyi - Kányádi ​Sándor
Kányádi ​Sándor eszménye szerint az irodalom ma sem mondhat le az olvasóról: a közös nyelv tarthatja meg a nemzetet, de ha az olvasó irodalomértése, nyelvhasználata és az irodalom nyelve túlságosan eltávolodik egymástól, megszűnhet a közös nyelv. Saját költészetében úgy törekszik a közös nyelvre, hogy kezdettő fontosnak tartja verseinek közérthetőségét -, ez a Petőfitől eredő szemlélet a későbbiekben úgy módosul, egészül ki, hogy versei több szinten befogadhatók lesznek: még bölcseleti lírájának is van olyan (szimbolikus telítettségű képi, tárgyiasan konkrét, epikus tartalmú) szintje, amelyet a kevésbé iskolázottak is érthetnek. "A modernséget ebben a bonyolult korban, bármilyen fucsrán hangzik is, az egyszerűségben látom" - mondja, s Einstein relativitás-elméletének közvetítésére (amelyet ma már középiskolákban tanítanak) hivatkozik: szerinte a modern líra eredményeit is hasonló közérthető módon kellene közvetíteni az olvasók felé.

Keresztury Tibor - Petri ​György
„tragikus ​történet, melynek katarzisa útközben, a reflektálás módja révén, elveszett.” Petri György (1943–2000) a kortárs magyar irodalom egyik legizgalmasabb és legegyedibb hangú költője volt. „Petri György újításának lényege és történeti jelentosége a szerep kiterjesztésében, határainak tágítása helyett annak korlátozásában rejlik”- írja a monográfus Keresztury Tibor. A pontos önismeret által determinált defenzív programként meghatározható költészet változásait különféle paradoxonokban feloldódva kapjuk kézhez. Petri egyszer „az anyaghiba” poétikájának letéteményese, máskor pedig a szerelmi líra hagyományát helyezi más megvilágításba és az önportré holdudvarába. Ezt a rendkívül összetett, minden teoretizálásnak ellenálló költészetet Keresztury Tibornak sikerült először elméleti fogalmakkal megragadni kiadónk Tegnap és Ma című monográfiasorozatában megjelent kötetében. „Meggyőződésem, hogy Keresztury Tibor könyve nagyon hosszú ideig megkerülhetetlen műve lesz nemcsak a Petri költészetével, hanem a korszak magyar lírájával foglalkozó szakirodalomnak is.” (Keresztesi József)

Balassa Péter - Nádas ​Péter
Regényei, ​esszéi, színpadi művei, novellái, „művészkönyvei” egyaránt alátámasztják a minősítést. Mára nemcsak életműve jelentős, de a róla szóló szakirodalom is számottevő. Balassa Péter szinte kezdetektől figyelemmel kísérte pályafutását, műről műre, évtizedről évtizedre értékelte, elemezte tevékenységét. Nádas Péterről szóló munkái szintén több műfajúak, így a készülő kötet iskolapéldája a sokoldalú műelemzésnek. Követendő példa arra nézve is, hogy milyen módon segítheti az értelmezést – és az élvezetet – az értő műkritikus munkássága.

Szirák Péter - Kertész ​Imre
Kertész ​Imre, az első Nobel-díjas magyar író, a holokauszt-diskurzus immár világszerte ismert alakítója. Hírnevét az 1975-ben megjelent _Sorstalanság_nak köszönheti, amely az egyidejű epikai terméshez mérve sajátos epikai összetettségével és ezáltal megnyilvánuló magasfokú párbeszédkészségével hívta fel magára a figyelmet. Szirák Péter nemcsak e méltán világhírű regényt, hanem Kertész egész eddigi írói pályáját is górcső alá veszi monográfiájában.

Thomka Beáta - Mészöly ​Miklós
"... ​művészete kivételes korérzékenységről, szellemi nyitottságról tanúskodik." Tegnap és Ma sorozatunkban Thomka Beáta 1994-ben publikálja Tolnai Ottóról készült monográfiáját; de alig telt el egy esztendő, mint Mészöly Miklós munkásságának alighanem legjobb ismerője, a magyar irodalomtudomány asztalára tette a huszadik századi magyar irodalom egyik legmeghatározóbb alkotójáról írt értekezését is. A Mészöly-monográfiáját egy közel évtizedes alapos kutatómunka követte, amelyben Nagy Boglárkával együtműködve szöveggondozta, sajtó alá rendezte és jegyzetekkel gazdagította Mészöly Miklós (1921. január 19., Szekszárd – 2001. július 22., Budapest) közel ezer oldalt kitevő Műhelynaplók-jait, amelyet kiadónk 2007-ben bocsátott az érdeklődő olvasók rendelkezésére. Thomka Beáta Mészöly-monográfiája, noha kimondottan irodalomközpontú, nem mulasztja el a legnehezebb és legemberpróbálóbb körülmények közt is rendíthetetlen, független gondolkodó Mészöly portréját sem megrajzolni. Mészöly Miklós ugyanis amellett, hogy a magyar irodalom élő klasszikusa, kultúránk egyik legnagyobb hatású gondolkodója is. A könyvben kiváló esszéket olvashatunk Mészöly poétikájáról, rövidpróza-világáról, Thomka vázolja Mészöly ontologikus művészetkoncepcióját, rámutat a parabolikus fikció, a tiszta arányok, a kényszerítetlen geometrikusság fontosságára. A szikárság esztétikájának elkötelezettjeként induló Mészöly portréjától a történelmet befogó kamerát kezelő Mészölyön át a szerző kritikai recepciójáig jutunk. Fontos, a huszadik századi magyar irodalommal foglalkozó irodalomtudós számára kikerülhetetlen könyv. Thomka Beáta természetesen nem kerüli meg Mészöly utolsó három könyvét, mindegyik a Kalligram Könyvkiadónál látott napvilágot. Az egyik a magyar, szlovák és cseh nyelven egyaránt a Kalligram gondozásában megjelenő, Mészöly által összeállított Otthon és világ. Esszék, tanulmányok (1994) című esszékötetet. A másik utolsó, 1995-ben megjelent prózai munkája, a Családáradás (1995) című regény, a harmadik pedig a Szigeti Lászlóval készített Párbeszédkísérlet (1999) című interjúkönyve, amelyet Thomka Beáta szerkesztett.

Tolcsvai Nagy Gábor - Nagy ​László
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tolcsvai Nagy Gábor - Pilinszky ​János
Pilinszky ​János a 20. századi magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb lírikusa, aki a század negyvenes és hetvenes évei közötti időszakban a szubjektum létének és létezésmódjának kérdéseire a legelmélyültebb válaszokat adta. A Tegnap és Ma sorozat Pilinszky-kötete azt kívánja bemutatni, hogy a lírai én e költészetben először a világba vetettség magányával szembesül, majd a véges létezésben felismert végtelen transzcendens elérhetetlenségének apokalipszises tragikumát tapasztalja, hogy azután a személytelenítés fokozatain keresztül eljusson az e világi létezés szükségképpen nem teljes voltának eszkatologikus elfogadásához. Így kerül Pilinszky rendkívüli mértékben telített, tömör költészetében mindinkább a középpontba az esendő szubjektum és Jézus Krisztus viszonya.

Tüskés Tibor - Pilinszky ​János
Pilinszky ​János verseinek jelentőségét a XX. századi magyar, illetve európai lírában ma már nem vonja kétségbe senki: költészete a modern líra egyik alapvető létmeghatározását adja, amely a világháború poklának, a koncentrációs táborok "botrányá"-nak eksztatikus fehérizzással megidézett, apokaliptikus képeitől a metafizikus szorongás tragikus élményén keresztül a részvét végletesen átérzett és átgondolt vállalásáig ível. Pilinszky határtalan érzékenysége rendkívüli erővel vetíti elénk a történelem - és a mindenkori lét - keresztjére feszített ember passióját, de a részvétet is e szenvedés iránt, a keresztényi együttérzést a megalázottakkal - az emberrel. Tüskés Tibor könyve életrajz és műelemzés. A szerző - részint új, eddig ismeretlen adatok alapján - nyomon követi Pilinszky legendákba burkolt, különös életének legfontosabb állomásait, ismerteti műveinek keletkezéstörténetét és hazai-nemzetközi recepcióját, értőn elemzi legnagyobb verseit. - A kötetet gazdag képanyag egészíti ki.

Tüskés Tibor - Illyés ​Gyula
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.