Az 1895–1945 közötti időszak a katolikus megújhodás kora volt hazánkban. Kiváló képességű papok tűntek fel, sokuk vezető pozícióba került. Megszületett a politikai katolicizmus, újjáéledt és megerősödött a katolikus sajtó. A változások felrázták a híveket. Az vallásosság visszanyerte régi fényét: végre ismét kitört a templomok szűk falai közül, ahová az előző évek szorították.
A világiak fokozottabb bekapcsolódása az egyház életébe talán a legszembetűnőbb jelensége a jelzett időszaknak, különösen második felének. Tucatszámra jöttek létre laikusokat (is) tömörítő mozgalmak, egyesületek. A kezdetben csak hitbuzgalmi szerveződések átalakultak, de a harmincas években már a célirányú specializálódás folyamatát figyelhetjük meg: a templomépítéstől (Kisegítő Kápolna-egyesület) a karitatív munkán át (Szociális Misszió Társulat) a politikai szerepvállalásig mindenhol helyet kaptak a világiak. Az egyesületek jó része a ifjúság rétegspecifikus tömörítését és lelkigondozását célozta meg. Különösen nagy feladat volt az iskolapad védettségéből és a hittanár közeléből kikerültek lelkigondozása. Az agrárifjúság megszervezését a KALOT és KALÁSZ, a munkásfiatalság összegyűjtését a KIOE kezdte meg, míg a Szent Zita-körök a cselédlányokat célozták meg.
A legmostohább helyzetben épp a legkiválóbb képességű ifjak voltak. A főiskolákra, akadémiákra, egyetemekre kerülők a legtöbb helyen kiestek mindenféle vezetés alól. Ráadásul a továbbtanulás sokuknál nem is szülőhelyükön történt, így a hagyományos egyházi keretek is eltávolodtak tőlük. Hazánkban elsőként a Pázmány Péter Tudományegyetemen született meg az egyetemi lelkészi állás, s annak sikerén felbuzdulva jelentek meg a lelkészek az ország többi egyetemén is a negyvenes években. A kommunista fordulat azonban gyorsan szétverte az ifjúsági lelkigondozás egyetemi bázisait. Könyvünk a magyarországi egyetemi lelkészségek történetét mutatjuk be.
Kapcsolódó könyvek
Hetényi Varga Károly - Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában I.
Rendkívül értékes történelmi dokumentumsorozat első kötetének _bővített, javított_ kiadását tartja kezében az olvasó. Egy -- reméljük, végleg -- letűnt világról, az elmúlt 50 év diktatúráinak koráról tudósít bennünket ez a könyv. Tíz egyházmegye 713 papjának, illetve papnövendékének meghurcoltatásáról szól, akik útjában álltak az istentagadás és az embertelenség terjesztőinek, akik arra törekedtek, hogy híveiket megvédjék az üldözéstől, a lelki és szellemi terrortól. Ezért kellett bebörtönzést, internálást vagy erőszakos halált elszenvedniük.
Hetényi Varga Károly hatkötetesre tervezett munkája elsőként tett kísérletet arra, hogy több évtizedes gyűjtőmunka eredményeként a téma iránt érdeklődők elé tárja az elmúlt 50 évben üldöztetést szenvedett papok, papnövendékek és szerzetesek személyi adatait, meghurcoltatásuk részleteit.
Könyvünk szeretne emléket állítani a hitvallóknak, akiknek helytállása megindít és büszkeséggel tölt el bennünket, akik a mának és a jövendőnek egyaránt példát adtak hűségre, bátorságra. Bízunk abban, hogy e kor történészei továbbviszik ezt a szellemet és felhasználják a könyvben szereplő szenvedéstörténeteket.
Molnár Imre - Az igazság szabaddá tesz
Mivel érdemelte ki ezt a szörnyű bűntényt Jerzy atya? Talán bűnöző, gyilkos vagy terrorista volt? Sz sincs ilyesmiről. Popieluszko atya pusztán a katolikus egyház hűséges papja volt, aki Krisztus szolgájaként a saját és mindazok méltóságát védte, akik vele együtt elnyomást és megaláztatást szenvedtek. Mert a hit, az Evangélium az emberi méltóság és a szabadság fogalma nem egyeztethető össze a marxista ideológia lényegével.
Ezért zúdult reá Isten ellenségének, az emberiséget leigázó "nagy hazugnak" pusztító haragja, aki gyűlöli az igazságot és a hazugságot terjeszti a világban. Miként a történelemben időnként megesik, ezekben az években Európa nagy részén az emberek elméjének világosságát elhomályosította a sötétség és a jót rosszal helyettesítette. Így ez a szeretett lengyel föld is a terror, a szolgaság és az álnokság országa lett. Krisztus evangéliumát, az élet és a szentség szavát felváltotta a gyűlölet és a halál perverz tanítása. Hazátokra a gonoszság cunamija csapott le. ...
Jerzy atya nem engedett a csábításnak, s nem törődött bele, hogy ilyen haláltáborban éljen. Pusztán az igazság, az igazságosság és a szeretet fegyverével próbálta visszakövetelni az állampolgári és papi lelkiismereti szabadságot. De a rontást hozó ideológia nem bírta elviselni az igazság és az igazságosság fényét. Ezért üldözte, tartóztatta le majd brutálisan megkínozta ezt a védtelen káplánt, akit végső gyalázatként összekötözve vízbe vetett, bár az még életben volt. Elrablói, akik az életet a legkisebb mértékben sem tisztelték, büszkén vállalták fel halálát. Magára hagyták, miként némelyek az állat tetemét dobják el. Testét csak 10 nap múlva találták meg...
E fiatal papnak az áldozata azért nem jelent vereséget, mert az elkövetők az Igazságot nem voltak képesek megölni. Vértanúnk tragikus halála ezért az emberi szívek Evangéliumhoz való megtérésének folyamatát indította el. A vértanúk halálából mindig a keresztény élet vetése fakad.
Ma Popieluszko boldoggá avatása az egész nemzet számára az örvendezés emlékezetes napja. Popieluszkót megdicsőülten helyezik az Anyaszentegyház karjai közé.
A politikai rendszerek oly gyorsan múlnak el, mint a nyári viharok. Nem marad utánuk más csak a pusztítás nyoma. Az egyház azonban saját fiain keresztül itt marad, hogy az emberiséget a határtalan szeretet ajándékához segítse. Mert a keresztény ember a föld sója.
Ismeretlen szerző - A Szentatya Magyarországon
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Hetényi Varga Károly - Szerzetesek a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában I.
Ha az államhatalom, a siker és gazdagság, a tudomány és a művészet jeles képviselői megérdemlik, hogy az olvasó különböző lexikonokban oly gyakran találkozzék nevükkel-cselekedeteikkel, akkor illő, hogy a szellem és a morál kimagasló személyiségei is kapjanak nyilvánosságot, áldozatos tetteik ne merüljenek a felejtés homályába. A művelt világ tud a kereszténység vértanúiról, évezredek nagy eseményei se tudták áldozatukat kitörölni a történelem emlékezetéből. Ha ez így van, akkor a 20. század vértanúi is kivívták maguknak azt a jogot, amely az utókor számára kötelességként is felfogható.
Hetényi Varga Károly, a tudós egyháztörténész immár nagy munkájának harmadik kötetét tette elénk. A _Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában_ című műről van szó. Torkunk, szívünk elszorul ennyi szenvedés hallatán, láttán, értelmünk, lelkünk megvigasztalódik ennyi jóság, nemesség, önfeláldozás ismeretében.
A szerző itt él Pécsváradon. Otthonában dolgozza fel a Kárpát-medencére kiterjedő anyagát, és felesége, Borbála asszony segítségével készíti elő a nyomdának...
Ez a szó szerint páratlan vállalkozás még nem fejeződött be. A sorozat következő kötetei a férfi és női szerzetesrendek üldözött tagjainak sorsát mutatják majd be, ahogy eddig is, az egész Kárpát-medencére kiterjedően.
(_Dr. László Lajos író -- Pécsi Rádió, 1996. dec. 22._)
Hetényi Varga Károly kutató történésznél az elmúlt fél évszázadban senki sem tett többet a XX. századi magyar egyháztörténet "fehér foltjainak" felszámolásáért. Megdöbbentő, hogy egyedülálló vállalkozása méltó elismerésre, támogatásra nem talált.
Szeretném remélni, hogy értékválságos korunkban "Isten népe" soraiban lesznek olyanok, akik küldetésük és felelősségük tudatában a szerző segítségére lesznek.
E kötet rendkívül áldozatos munkával történt megírása elsősorban szolgálat, hogy minden olvasója hitelesebb képet kapjon oly sok elhallgatás és torzítás után az egyház krisztusi vonásairól.
(_Hölvényi György tudományos kutató, Budapest -- Új Ember, 1999. szept. 26._)
Örömmel olvastam a Hetényi Varga Károlyról szóló sorokat. Szerintem az ő munkája rendkívül értékes és pótolhatatlan. Az egyház is csak nagy elismeréssel és hálával tartozik neki azért az óriási kutatómunkáért, mellyel az egész magyar területen szenvedő papok és szerzetesek küzdelmeit és szenvedéseit megörökítette. Mi, erdélyiek külön hálával tartozunk neki, mert általa ismertük meg az összmagyarság egyházi összetartását a hitlerizmus és a kommunizmus idején egyaránt. Nagy érdeklődéssel várjuk újabb könyvének megjelenését, s reméljük, hogy az anyaország papsága is megfelelő elismerésben részesíti.
(_Szirmai Béla ny. kanonok, Brassó -- Új Ember, 1999. okt. 24._)
Ismeretlen szerző - "Te meztelen Krisztus, hol hagytad az ingedet?"
Régi adósságunkat törlesztjük akkor, amikor e könyv, a FONTES HISTORICI ORDINIS FRATRUM MINORUM IN HUNGARIA • MAGYAR FERENCES FORRÁSOK útra bocsátásával a ferences rend magyarországi történetének nehezen hozzáférhető, vagy eddig alig ismert forrásait közölni kezdjük. Szerencsésebb történelmű országokban ez már régen megtörtént. Nálunk a szerzetesrendek működésének újra engedélyezése, a rend iratainak, könyvtárainak újbóli birtokba vétele, eddig lappangó iratok, könyvek előkerülése (ld. gyöngyösi leletek) adnak új lehetőséget. Ezzel a lehetőséggel élve szeretnénk hozzájárulni a ferences rend magyarországi történetének kutatásához, annak fellendítéséhez.
Talán furcsának tűnik, miért ezzel a kötettel indítjuk sorozatunkat, hiszen akadna régebbi forrás is. Ez igaz, de a szerzetesrendek 1950-es feloszlatása olyan történelmi esemény, melynek átélői és elszenvedői közöttünk élnek. 1990-ben még nem is nagyon gondoltunk arra, mennyire sürgető is az akkor történtek leírása, megörökítése, visszaemlékezések, és fellelhető dokumentumok alapján. A közben eltelt idő, és a feloszlatáskor élők szinte egy évtized alatti eltávozása tette világossá, milyen fontos ennek a jelent is súlyosan meghatározó eseménynek az emlékeit összegyűjteni. Hiszen a fiatalabb nemzedék a feloszlatást már nem átélt valóságként ismeri, hanem — hála Istennek — csak úgy, mint a saját életét is nagyon meghatározó történelmi tényt. Ha most, az utolsó pillanatban ezt nem tettük volna meg, úgy jártunk volna, amint Tacitus is írja: „Valóban nagy bizonyságát adtuk türelmünknek, és amiképpen a régi kor láthatta, meddig terjed a szabadság, mi is láthattuk, meddig a szolgaság: a figyelők miatt még beszélni, egymást meghallgatni sem lehetett. Hangunkkal együtt az emlékezést is elvesztettük volna, ha a feledés ugyanúgy rajtunk múlnék, mint a hallgatás.” (P. C. Tacitus: Agricola élete 2. Borzsák I. fordítása)
Kötetünk tehát ez a megmentett emlékezés, aminek az ad különös aktualitást, hogy a szerzetesrendek feloszlatása éppen ötven évvel ezelőtt történt Magyarországon. A visszaemlékezések összegyűjtése egyben a fiatalabb generáció tisztelgése is azok előtt a ferences testvérek előtt, akik elszenvedték a feloszlatás eseményét és következményeit, akik tanújelét adták a rendhez, hivatásukhoz való hűségnek, és akik áldozatokat is hoztak, hogy megőrizzék és továbbadják a ferences életeszményt.
fr. Varga Kapisztrán OFM
Ismeretlen szerző - Védelmező istenségek és démonok Mongóliában és Tibetben
Az 1996-ban indult sorozat negyedik kötetét tartja kezében az olvasó. Korábbi könyveinkhez hasonlóan, most is a már csaknem két évtizede zajló Magyar-mongol népi műveltség- és nyelvjáráskutató expedíció mongóliai terep- és archívumi kutatásaira épülő tanulmányokból adunk közre néhányat, melyek előadás változata elhangzott a címadó témának szentelt konferencián is. A harmadik kötet (Helyszellemek kultusza Mongóliában) megjelenése óta a terepkutatások során felkeresett területek közé erőteljesebben bevontuk a Mongol Köztársaság keleti és központi, halhák és burjátok lakta vidékeit is. A megelőző évek gyűjtőútjain feljegyzett anyagok feldolgozása folyamatos, s jelen kötetben is ezekből közlünk a korábbiakhoz híven mind a szájhagyományra, mind a kéziratos anyagra támaszkodó elemzéseket. Az expedíciós kutatások mellett a kötet előzménye egy, a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban megrendezett kiállítás (Démonok és Megmentők: Népi vallásosság a tibeti és mongol buddhizmusban, 2002-2004), amely a tibeti és mongol népi vallásosság vizuális vonatkozásait dolgozta fel. A kiállítás és az időközben megjelent hozzá kapcsolódó katalógus (Démonok és Megmentők: Népi vallásosság a tibeti és mongol buddhizmusban, 2003) különleges, a nemzetközi szakirodalomban is alig publikált anyagokra hívta fel a figyelmet. Ugyanakkor a népi vallásosság számos vonatkozása sem a kiállításon, sem a katalógusban nem volt megjeleníthető. Ezt a hiányt próbálta pótolni a Hopp Ferenc Múzeumban megrendezett konferencia (Démonok és Megmentők, 2004), melyen a tibetológusok és mongolisták a korábbi kiállításhoz és katalógushoz kapcsolódó, ám abból többnyire kimaradt, vagy kevésbé részletezett témákból adtak elő. Kötetünkben többek között e konferencia kibővített előadásainak egy részét is közreadjuk.
Puskely Mária - A keresztény Európa szellemi gyökerei
Emberi szellemi, lelki értékek? Mélységi támgyökerek? Élnek-e még ezek a kétezer éves keresztény Európában? És ha igény értékeik gyümölcsözők-e? Elérhetők? Tapinthatók?
Kik azok, akik életében tetten érhetőek az örök emberi és emberen túlmutató értékek? Kik azok, akik hordozták, gyarapították, örökségként ránk hagyták?
Európa századainak ismert, ismeretlen és anonim keresztényei. Öreg földrészünk viharos történetét át- meg átragyogják ezek a szent életű keresztény ifjak, nők és férfiak. A krisztusi Örömhír örök értékeit építették az Európa-házba.
Nélkülük nincs európai értékrend, nincs kultúra, nincs európai történelem!
Európa történelmének véres porondján diktátorok, gátlástalan politikusok váltogatták egymást, játszadoztak emberéletek millióival; fontosságuk tudatában profitorientált pénzimádók áldoztak a vérszívó mammonnak: ezeket a gyökérvesztett figurákat, korhadt lelkű perc-emberkéket szívesen felejti a közösségi emlékezet, vagy küzd meg velük a jelenkor. Egy szentéletű szülőpár, egy békét sugárzó keleti szerzetes, titkok terepén kutató tudós s magát a gyógyító Krisztus eszközének tekintő orvos, embernemesítő nevelő vagy tisztaságát védő fiatal - nem beszélve az ismert és ismeretlen vértanúk számolatlan millióiról bevilágítják ezt a önzéstől szabdalt európai színteret. A REMÉNY, az ÉLET üzenetét hordozzák, közvetítik. Létkérdés, hogy ma 2000 év mélységeibe pillantsunk, s átkarolva népeket, nemzeteket, kultúrákat, megismerjük őket, s általuk sajátos európai azonosságunkat, a ránk bízott küldetést
Arnold Angenendt - A kora középkor
A kora középkor az egyháztörténet legnagyobb átalakulásának korszaka. Ennek az átalakulásnak a különböző szakaszait tárja elénk a szerző. A késő ókortól elindulva a középkor sajátosságainak körültekintő bemutatása mentén pillanthat be az olvasó a keresztény Európa létrejöttének bonyolult és összetett folyamatába.
A történelmi események mellett az egyházszervezet kialakulása, a művelődés szerepe, a szerzetesség elterjedése vagy a művészetek helyzete azok a témák, amelyekről szakavatott értékelést olvashatunk.
A népvándorlás kora, a mediterrán világ át-alakulása, majd Bizánc szerepének érintése és az iszlám megjelenését követően a Karoling birodalom változatos világának az elemzése képezi a mű gerincét, amely egyetemi hallgatóknak és képzett történésznek egyaránt hasznos olvasmány.
Az 1934-ben született Dr. Dr. h.c. Arnold Angenendt a közép- és újkori egyháztörténelem professor emeritusa, jelenleg a münsteri Westfälische Wilhelms-Universitäten működő "Szimbolikus kommunikáció és társadalmi értékrendszerek" különkutatási irány vezetője.
Ralph M. Wiltgen - A Rajna a Tiberisbe ömlött
Ez a rendkívüli könyv a II. Vatikáni Zsinat krónikája. Nem száraz történelmi mű - bár történeti hűségre törekszik -, inkább lebilincselő olvasmány, mely feltárja az olvasó előtt a zsinat "kulisszatitkait". A nagyközönség számára többnyire ismeretlen, hogy a zsinati dokumentumok milyen kemény viták során születtek meg, s hányszor kellett megküzdeniük a különféle áramlatoknak. Az Egyház arculata a zsinaton gyökeresen átformálódott, nem csoda tehát, ha ennek az újjászületésnek voltak borús pillanatai is. A verbita atya, Wiltgen - egy független zsinati hírszolgálat vezetőjeként első kézből kapott információk alapján tényfeltáró őszinteséggel, ugyanakkor messzemenő objektivitással ismerteti a három év eseményeit. A mű középpontjában a német nyelvterület püspökeit összefogó ún. Rajna-csoport áll, mely sokak szerint a zsinat legmeghatározóbb szellemi műhelye volt, s javaslataik rendszerint puskaporként robbantak az egymást követő ülésszakokon. A nyugaton számos kiadást megért könyvet bátran ajánljuk az egyháztörténelmet kedvelőknek és azoknak, akik a zsinati dokumentumokat tanulmányozva szeretnék megismerni keletkezésük háttértörténetét. "A II. Vatikáni Zsinatról szóló könyvek közül kevés állhatja ki az összehasonlítást "A Rajna a Tiberisbe ömlött" gondos, objektív beszámolójával, melynek stílusa örömet okoz a laikusnak és amelyet könnyen megért..." (Catholic Digest Book Club, New York)
Pierre Blet SJ - XII. Piusz és a második világháború
XII. Piusz pápát 1958. október 9-én bekövetkezett halála másnapján csodáló és elismerő tiszteletadások áradatával méltatták. Néhány évvel később sötét legenda hősévé vált. Eszerint a második világháború idején érzéketlenül és csöndben asszisztált az emberiség elleni bűntettekhez, amelyeket egyetlen elítélő nyilatkozattal megállíthatott volna.
Ahhoz, hogy a fikciótól visszatérjünk a valósághoz, a legendáktól a történelemhez, csak egy eszköz létezik: az eredeti okmányok tanulmányozása. Ezek közvetlenül mutatják be a pápa tevékenységét. VI. Pál pápa ezért döntött úgy 1964-ben, hogy engedélyezi a Szentszék második világháborúra vonatkozó dokumentumainak publikálását.
Az Államtitkárság archívumai valóban őrzik azokat a dossziékat, amelyekben gyakran napról napra, néha óráról órára nyomon lehet követni a pápa és hivatalai tevékenységét. Ezt a terjedelmes anyagot _A Szentszék második világháborúval kapcsolatos okmányai és dokumentumai_ címmel 12 kötetben Pierre Blet jezsuita atya és szerzetestársai 1965 és 1982 között gyűjtötték össze és jelentették meg. Ám e kiadvány tartalma, sőt puszta létezése is elkerülte sokak figyelmét azok közül, akik megjelenése óta a Szentszék háború alatti időszakáról írtak. A szerző ezért igyekezett a nagyközönség számára is hozzáférhető kötetben képet adni a dokumentumok tartalmáról. Ehhez híven ragaszkodva , az ítélkezést kerülve, minden anakronizmustól tartózkodva Pierre Blet e könyvével jelentős mértékben hozzájárul a történelemről alkotott képünk tisztulásához.
Pierre Blet 1937-ben lépett a Jézus Társaságába. 1958-ban szerzett bölcsészdoktorátust a párizsi Sorbonne-on. Ezután Rómába hívták, ahol a Pápai Gergely egyetem egyháztörténeti tanszékén lett a modern kori történelem professzora. 17 éven keresztül tanított diplomáciatörténetet a Pontifica Accademia Ecclesiasticán. Az egyház és az állam kapcsolata XVII. századi történetének szakértőjeként műveiben és publikációiban jelentősen hozzájárult a Szentszék diplomáciájának kutatásához. Élete egyik fő műve közreműködése a fent említett 12 kötetes mű publikálásában.
Adolf Hitler - Harcom
A Mein Kampf (Harcom) Adolf Hitler nemzetiszocialista vezető egyetlen, még az életében kiadott könyve, melyet landsbergi fogsága idején kezdett el írni, miután 1923-ban az ún. sörpuccsban való részvételéért börtönbe zárták. A könyvben áttekintette addigi pályafutását és megfogalmazta világnézetét, valamint politikai programját. A mű a nácizmus ideológiai alapvetése lett.
Hitler magát a könyvben nem politikusnak, hanem programadónak (Programmatiker) ábrázolta. Eszerint „a programadó feladata nem az, hogy az ügy teljesíthetőségének különböző fokait megállapítsa, hanem, hogy az ügyet mint olyan megvilágítsa: másként szólva: kevésbé kell törődnie az úttal, mint a céllal.” Továbbá: „[a programadó] jelentősége csaknem mindig csupán a jövőben mutatkozik meg, mivel ő nemritkán az, akit „világidegen” szóval illetnek. Mert ha a politikus művészete valóban megfelel a lehetséges művészetének, a programadó azokhoz tartozik, akikre áll, hogy az isteneknek csak úgy tetszenek, ha a lehetetlent követelik és akarják.”
Hitler ezzel az írással egy átfogó elméletet kívánt a nép elé állítani a marxizmus ellenében. Emellett úgy kívánta bemutatni addigi pályáját, mint ami pártja és az egész nép ideális vezetőjévé teszi őt a zsidóság, mint közös ellenség elleni összefogásban. Megerősítette az NSDAP 25 pontos programjának érvényességét. Megállapította, hogy a nemzeti szocializmus egyik elődjének számító Völkisch mozgalom sikertelen maradt és ideje lejárt; ezzel szemben az NSDAP modern, céltudatos gyűjtőmozgalommá vált, amely sikerrel tömörítheti a weimari köztársaság nacionalista és antidemokratikus erőit.
Puskely Mária - Ezer év misztikájából
"A misztika nem más, mint átérzése, megtapasztalása annak, hogy a kegyelem által a lélek az Istenben, és az Isten a lélekben él." /Kühár Flóris OSB/
"Misztikusnak nevezzük azt a lelket, aki valamiképpen közvetlenül érintkezik az Úristennel." /Sík Sándor/
Avilai Szent Teréz Belső várkastélyát lapozva az embert vegyes érzelmek töltik el. A spanyol misztikus egyháztanító a belső élet kibontakozásának szakaszait a hét lakás allegóriájával szemlélteti. Mindegyik lakás a lélek Istennel való kapcsolatának egy minőségileg új állapotát jelképezi. A IV. lakás (állapot, fok) olvasásakor sok ember leteszi a művet, azt gondolván, hogy ami ez után következik, az már nem a "hétköznapi keresztények" útja, hanem a "nagyok", a kiváltságosak osztályrésze. Az V., VI., és VII. lakás fejezeteinél - ha valaki mégis csak vette magának a bátorságot, és végigolvasta - az ember esetleg nekikeseredik, vagy - ami még rosszabb - hamis ambíciók ébrednek benne.
Nem tudunk, vagy nem merünk igazán a cél felé nézni. Nem tudjuk vagy nem akarjuk elfogadni, hogy mi magunk is a kereszté élet teljességére hivattunk meg. Ez nem kiváltság, hanem minden megkeresztelt testhez szabott, személyes életfeladata, hivatása.
Damjáni Szent Péter
Rievaulx-i Boldog Aelred
Magdeburgi Mechtild
Hackenborni Mechtild
Nagy Szent Gertrúd
Folignói Angela
Ramon Llull
Norwichi Juliána
Guyart Boldog Mária
Taigi Boldog Anna Mária
Szentháromságról Nevezett Boldog Erzsébet
Alexandrina Maria De Costa
Reinhard Barth - Pápák
A hivatalos egyháztörténet 265 pápát ismer név szerint, és ehhez jön még jó háromtucatnyi ellenpápa. Vannak köztük kiemelkedő személyiségek (mint VII. Gergely, aki kényszerítette IV. Henriket, hogy vezeklésül zarándokoljon el hozzá Canossába), vannak gátlástalan uralkodók (mint Rodrigo Borgia, aki VI. Sándor néven teljesen világi módon uralkodott az egyházi államban, méreg és tőr segítségével), vannak műértők is (mint II. Gyula, aki Michelangelót és Raffaellót remekművek megalkotásával bízta meg), vagy éppenséggel tudós Biblia-magyarázók (mint XVI. Benedek).
Krisztus helytartójaként a pápa nem csupán az egyházi állam és kétmilliárd keresztény vezetője, hanem mindig hatással volt a világ történéseire is. A pápaság története így mindenkor összekapcsolódott a kereszténység által formált Nyugattal.
A kötet az összes pápát és ellenpápát bemutatja, a kezdetektől, Róma katakombáitól a jelenig - és mindeközben festészeti, szobrászati és építészeti mesterművekkel gazdagon ékesített ívét rajzolja meg az elmúlt 2000 év (egyház)történetének.
Andrea Riccardi - Keresztények a vértanúság századában
2000. május 7-én a római Colosseumban II. János Pál pápa ünnepélyes imádságot tartott a XX. század vértanúinak emlékére. Az eseményt sokan a Nagy Szentév egyik csúcspontjaként tartják számon. A Szentatya kívánsága szerint a szertartás ökumenikus volt, híven tükrözve a pápának az éppen véget ért század tapasztalatain érlelődött meggyőződését: a szentek, mártírok ökumenizmusa a legmeggyőzőbb. Katolikus, ortodox és protestáns résztvevők együtt emlékeztek meg azokról a keresztényekről, akik ezekben az új időkben életüket adták az evangéliumért. Az egyes kiválasztott tanúságtételeket valamennyi erre fölkért résztvevő oly módon olvasta föl, hogy nem a saját, hanem egy másik felekezethez tartozó hitvallóról emlékezett meg. Az imádságra a világ számos országából érkeztek olyan papok, szerzetesek vagy világi hívők, akik maguk is üldöztetést vagy rabságot szenvedtek hitükért. Magyarországról Regőczi István, Lőrinczy Ferenc és az időközben elhunyt Keglevits István atyák vettek részt a szertartáson. A könyv, melyet az olvasó kezében tart, eredeti, olasz kiadásában az említett colosseumbéli megemlékezéssel egy időben, arra időzítve jelent meg. Az emlékezet egyedülálló gyűjteménye. Értékét a világegyház - és nem csak a katolikus keresztények - számára jelzi, hogy a pápa - a mű és szerzője iránti megbecsülés jeléül - személyes ajánlásával ajándékozta a könyv egy-egy példányát a római megemlékezés résztvevőinek. A szerző, Andrea Riccardi egyik szándéka az volt, hogy a szélesebb közönségnek is megmutassa a keresztények XX. századi történetének egy mindeddig kevéssé ismert, mégis meghatározó oldalát. Munkájában nagyrészt a pápa által még a jubileumi év előkészítésekor létrehozott Új Vértanúk Bizottságához az egyházmegyéktől öt földrészről beérkezett anyagokra támaszkodott, de használt más forrásokat is, elsősorban a nem katolikus mártíriumok feldolgozásakor. A szerző a bevezetőben, majd a könyv egyes fejezeteiben többször hangsúlyozza, hogy a kutatás nem tekinthető egyszer s mindenkorra lezártnak. A világ számos pontján a keresztények ma is üldözést szenvednek, vagy éppen csak megszabadultak alóla; helyzetük sok helyen továbbra is törékeny, veszélyekkel terhes, és mindez nehezíti a félmúlt szabad feltárását, magát az emlékezést. A lezáratlanságnak van azonban egy másik, mélyebb oka is: a vérzivatarosnak joggal nevezett XX. században a keresztény mártíromság ismét tömeges, földrajzi és lelki értelemben egyaránt egyetemes lett. A szerző annak a hívőnek az alázatával és reménységével közelít témájához, aki tudja: ha a bármennyire gondos emberi emlékezet számára ismeretlen marad is sok történet, Isten valamennyi hitvallójának és szentjének nevét följegyezte a mennyben.
Szántó Konrád - A Katolikus Egyház története I-III.
A modern keresztény kultúra, vallási ismereteink egyik fontos segédeszköze ez a kiállításában is szép mű. De nemcsak a hívő számára jelent nagy segítséget, hanem a kulturált nem hívő számára is. Hiszen, hogy mást ne említsünk, Magyarország ezeréves történetének lényeges és ki nem törölhető része a kereszténység története.
(Dr. Szilas László SJ)
E könyv hosszú időre korszerű kézikönyv marad, amelyet csak a további kutatási eredmények nyomán lehet majd tovább fejleszteni. Tudományos színvonala, kézikönyv-jellege mellett stílusa nem száraz, fárasztó, hanem gördülékeny, világos. Feltétlenül ott a helye az egyházi műveltségére, tájékozottságára valamit is adó ember könyvtárában.
(Rosdy Pál)
Melichár Kálmán - A zsinatok
Ez az 1932-ben megjelent könyv tárgyalja a zsinat fogalmát, fajtáit, történetét, összehívását, levezetésének rendjét, joghatóságát, és egyenként ismerteti az egyetemes zsinatokat, azok körülményeit és dokumentumait.
Lepold Antal - Csernoch János
A rövidke könyv Nagymagyarország utolsó hercegprímásáról, Csernoch Jánosról szól, udvari papja, Lepold Antal visszaemlékezéseiben. Az író végigvezet minket az első világháború, a trianoni békediktátum, majd a rákövetkező időszak viharos eseményein, bepillantást kapunk egy pápaválasztásba, és megismerjük a hazájához haláláig hű főpapot. A hercegprímás esztergomi síremlékére a magyar törvényhozás ezt iratta; „Az égben visszakéri, amit a földön megmenteni nem tudott”.
Kahler Frigyes - A főcsapás iránya: Esztergom
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Csorba Csaba - László János - Kolostorok Magyarországon
László János és Jászai Balázs földi és légi fotóival, Csorba Csaba rövid kolostor-történeteivel jelent meg egy hazánk legjelentősebb rendházait bemutató kötet. Időben Pannonhalmától Majkig, azaz a 10.-től a 18. századig, térben pedig Soprontól Sátoraljaújhelyig terjed a könyvben tárgyalt 23 klastrom. Mint az előszóból megtudjuk, mai kolostor szavunk nyelvújítási kifejezés 1784-ből.
A hazai bencés főapátságot, Pannonia szent hegyén, még Géza fejedelem alapította, több mint ezer évvel ezelőtt. Kiváltságokkal már fia, I. István látta el 1002-ben. Ugyanő alapította Pécsvárad és Bakonybél bencés monostorait is. Utódai sem maradtak el tőle: I. Endre 1055-ben a Balaton mellett, Tihanyban. A későbbi Szent László pedig 1091-ben Somogyváron hozott létre apátságot. Bemutatja a könyv a kevésbé közismert Kaposszentjakabot, az egyik legrégebbi magánkezdeményezést, Győr nembeli Ottó nádor 1061-es alapítását.
A további monasztikus rendek kolostorai közül szerepel a könyvben a monumentális türjei premontrei rendház is, a hasonló nevű nemzetség monostora. Egyik legszebb Szent László-freskónk csodálható meg benne. A ciszterciek kolostorai közül például a középkori bélapátfalvit láthatjuk a kötetben.
Az ország egyik legjelentősebb középkori épületegyüttese volt a IV. Béla által alapított margitszigeti domonkosrendi apácakolostor. Képei között láthatunk egy felvételt a sziget helyreállított premontrei kolostor-templomáról is (erről a szövegben nem esik szó).
Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend a pálosok voltak. Hét kolostorukat is bemutatja a kötet Pécs-Jakabhegytől, a IV. László király által alapított Pilisszentléleken át, az alapítója, Kinizsi Pál sírhelyének is helyt adó Nagyvázsonyig.
A ferencesek városi kolostorai általában a középkortól napjainkig fennmaradtak Soprontól, Jászberényen át Szegedig.
A világ zajától elvonult kamalduli remeték majki barokk épületegyüttese a bemutatott kolostorok legfiatalabbika. Persze az Árpád-kori klastromok némelyikét is komolyan átépítették, mint azt a világörökség részeként nyilvántartott Pannonhalma esetében láthatjuk.
Az esztétikus megjelenésű, csodálatos képanyaggal illusztrált áttekintés részletes és színes képet nyújt a hazai kolostorok múltjáról. Jó szívvel ajánlható a történelem és a műemlékek iránt érdeklődők figyelmébe.
Jean-Pierre Moisset - A katolicizmus története
"Hányszor is temették már el az egyházat az elmúlt kétszáz év során? Egész könyvet lehetne erről írni. És ami a többi vallást, a 'vetélytársakat' illeti: a múltban velük kapcsolatban szintén az a nézet vált uralkodóvá, hogy a katolikus egyházhoz képest lényegesen előnyösebb helyzetben vannak. Győztesnek lehetett volna kikiáltani annak idején a római kori Mithrász-kultuszt, a fényes gyarapodásnak örvendő középkori iszlámot, vagy a 16. században hódító protestantizmust. Ugyanígy az e világi reménységeket is, ha a 20. századi tragédiák ki nem oltották volna az ilyen jellegű reményeket tápláló optimizmust vagy éppen elvakultságot. Vajon az e világi üdvösséget hirdető ideológiák hanyatlásából fakadó szkepticizmus vallási megújulást eredményez-e napjainkban? Az ebben reménykedők hajélamosak bízni benne, hogy így lesz.
A fogyasztói társadalom boldogságra vonatkozó, cseppenként adagolt, hamis ígéreteinek szertefoszlásából születő frusztráció vajon csírájában magában hordozza-e annak a vágyát, hogy érdemes másfelé keresgélni? Hiszen az ilyen jellegű vágyban valamiféle vallási megújulás ölthetne testet... Ahhoz, hogy a katolicizmust a 21. században újból életerő járja át, alapvető arculatváltásra lesz szükség."
Jean-Pierre Moisset biztos vezetőnek mutatkozik a kautolikus egyháztörténelem ösvényein. Az új történésznemzedék e kiváló képviselője 1965-ben született, a Michel de Montaigne Egyetem előadója. E művét több nyelvre lefordították, s 2006-ban elnyerte a Nouveau Cercle de l'Union "Histoire"-díját.