Szubjektivitás ​- Válogatott tanulmányok

Miriam Fields-Babineau - A ​kutyakiképzés alapjai
Társalogjon ​sikeresen a kutyájával, és meglátja, hamarosan azt fogja tenni, amit kér. Akár szobatisztaságra, követésre, ülésre megtanítja, akár azt szeretné, hogy odajöjjön, játsszon vagy trükköket mutasson be, ebben a könyvben megtalálja majd a megfelelő kiképzési módszereket. A gyors és hosszan tartó eredményesség kulcsa a dicséret, nem pedig a kutya játékokkal vagy jutalom falatkákkal történő elkényeztetése. Tanulja meg hatékonyan alkalmazni beszédét és testbeszédét, és sajátítsa el a kutya testbeszédét is. Lelje örömét abban, hogy feltárja kedvence különleges személyiségét, érvelőkészségét és humorérzékét. Ez a színes útmutató mindemellett számos egyéb tudnivalót tartogat a kutya- és kölyökgondozástól, a ketreces kiképzéstől és ápolástól a testmozgáson át egészen a kutya társas fejlődéséig. Különleges meglepetésként táblázataink segítségével 75 kutyafajta eltérő ápolási és mozgásigényét tárjuk fel önöknek. Próbálja ki ön is ezt a könnyen használható és teljességre törekvő útmutatót. Kezdje az újszülött kutyusok gondozásáról szóló ötletek olvasásával, majd térjen át a mintegy nyolchetes szabályozott kiképzési programra, ami előkészíti kutyáját az egész életen át tartó tanulásra. S ami a legnagyszerűbb, hogy kutyájának kiképzését gyakorlatilag bármely életkorban elkezdheti, mert - félretéve a régi mondást - nem igaz az, hogy "öreg kutyának nem lehet új trükköt tanítani". Miriam Fields-Babineau állatkiképző szakember, valamint a Training Unlimited nevű cég tulajdonosa, amely bemutatókra képezi ki az állatokat, tulajdonosaikat pedig arra tanítja, miként kell kedvenceiket megmutatni másoknak. Az írónő számos televíziós és rádiós műsor meghívott vendégeként ismert, írásai pedig országszerte újságok és képes folyóiratok oldalain jelentek meg. Miriam családjával, két kutyájával, két macskájával és lovával Virginiában él.

Havas László - Hegyi W. György - Szabó Edit - Római ​történelem
A ​Római történelem két szempontból jelent újdonságot a hazai felsőoktatási tankönyvpiacon. Egyrészt az utóbbi negyven évben nem jelent meg ilyen - kézikönyvként is használható - tankönyv magyar nyelven és magyar szerzőktől, másrészt negyven évvel ezelőtt más elvárások érvényesültek a tankönyvek tanulhatóságával szemben. Az időbeli határok az itáliai bronzkortól a Római Birodalom bukásáig terjednek. A könyv az eddigieknél lényegesen nagyobb mértékben támaszkodik az utóbbi évtizedekben előkerült feliratos anyagra, amely radikálisan kibővítette a provinciákra, a városok életére és az egyéni karrierpályákra vonatkozó tudásunkat. E feliratok értelmezése a társadalom- és hadtörténetet sokkal megbízhatóbb alapokra helyezi, és statisztikán alapuló következtetések levonását is lehetővé teszi. A tankönyv formai szempontból követi az ugyancsak Németh György által szerkesztett és a felsőoktatásban bevált Görög történelem kötetének szerkezetét. Minden fejezet végén kiemeli a fontos neveket, fogalmakat és évszámokat. A kötet végén névmutató, valamint kronológia, a nagyobb fejezetek végén külön bibliográfia található.

Leo Strauss - Természetjog ​és történelem
Leo ​Strauss a XX. sz-i politikai filozófia kiemelkedő alakja a nácizmus elől menekült az USA-ba, ahol iskolát alapított, melyen keresztül gondolkodása máig meghatározó. Érdeklődésének előterében mindvégig a hit és a racionalitás, a klasszikus és a modern politikai gondolkodás közti feszültség értelmezése állt. E fő művében azt vizsgálja, miként veszi át a klasszikus természetjogi tanítás helyét a modern történetiség minden értéket relativizáló szempontja. Mivel a modern történeti tudat érvénytelennek nyilvánította a politikai filozófia alapkérdéseit, így a modernség válsága vagy a nyugati ember céljainak az elhomályosulása egyben a politikai filozófia válságává is válik.

Bernd Krewer - A ​csülkös vad utánkeresése
A ​kötet az elejtett állat felkutatásának módszerével ismerteti meg az vadászni vágyó olvasót.

Lewis Mumford - A ​város a történelemben
Jelen ​műve összefoglaló monográfia a város szerepéről a történelemben. Mumford tudományos alapossággal, ugyanakkor élvezetes, néha szinte költői stílusban írott műve jellegzetesen interdiszciplináris munka: történeti, gazdasági, kultúrhistóriai és pszichológiai, kultúrhistóriai és pszichológiai elgondolások ötvöződnek benne. Foglalkozik a városok őstörténetével, a középkori városfejlődéssel és a modern metropoliszok dilemmáival.

Norman Cohn - Európa ​démonai
Léteztek ​boszorkányok vagy csak kitalált, az inkvizíció, a vádlók fantáziaszüleményei? Megtudhatjuk Norman Cohn krimiszerűen érdekfeszítő oknyomozásából. "Nyomozása" során egy olyan történet bontakozik ki az ókortól a XVI-XVII. századig, amelyben a vádlók és a vádlottak mindig változnak, a vádak maguk viszont kísértetiesen hasonlítanak. A kisgyermekek megölésével, vérük megivásával, emberevéssel, szexuális orgiákkal, titkos, sötét hatalmakkal kötött szövetséggel éppúgy vádolták az őskeresztényeket, mint később a keresztények az az eretnekeket, a "boszorkányokat" vagy a zsidókat. A szerző tehát a toposz első antik előfordulásainál, a bacchanáliák leírásánál kezdi a történetet, majd a középkorban, különböző eretnekcsoportok "demonizációjával" folytatja. A XIV. század elejére a sztereotip vádak már rendkívüli módon megerősödtek és elevenen éltek a keresztények "köztudatában". Az őskeresztények, a középkori eretnekek, majd a templomosok elleni vádak és üldöztetések részletes ismertetése után tér rá Cohn a XIV. század végétől kezdve egy új központi ellenség, a boszorkányok "diabolizációjának" ismertetésére. Vérbeli történészként a boszorkányüldözések valódi okát keresi, s ezt az okot egyebek között a XVI.-XVII. századi falusi élet növekvő feszültségeiben és a sztereotípiák makacs természetében találja meg. Norman Cohn könyvének tudományos értéke, hogy racionálisan és rendkívül szellemes formában bizonyítja be a vádak hamis mivoltát, évszázadok óta hitelesnek tekintett történelmi "forrásokról" mutatja ki, hogy hamisítványok. A boszorkányok története mögött persze kibontakozik a bűnbakteremtés mechanizmusa, az a jelenség, amelynek értelmében a világot meg kell tisztítani bizonyos fajta emberektől, akiket a rontás, a gonoszság megtestesítőinek vélnek. A könyv ugyan a régmúltról és egy rendkívül népszerű, érthető módon nagy érdeklődésre számottartó témáról szól, bizonyos vonatkozásokban azonban a XX. századi történelmet illetőleg is gondolatébresztő.

Odo Marquard - Az ​egyetemes történelem és más mesék
"Az ​itt megjelenő írások 1973 és 1991 között születtek. Egytől egyig az emberi végesség szkeptikus filozófiáját hirdetik. Antropológiai tézisük így szól: az ember nem abszolút, hanem véges lény csak, aki rákényszerül, hogy az abszolútumok alól föloldozást keressen... Nincs olyan jól eleresztve, hogy megengedhetné magának a tökéletlenség lefitymálását; rá van utalva a pótmegoldásokra, a második legjobb lehetőségekre... Aki csak filozófusok számára ír filozófiát, az azt nem veszi elég komolyan - ahogy a zoknigyártók ténykedése is értelmetlen volna valamiképp, ha csak a zoknigyártók számára gyártanának zoknit." A hermeneutikai iskola egyik meghatározó - Jacob Taubes szerint - legszellemdúsabb gondolkodójának első magyar kötete.

Michel Foucault - Felügyelet ​és büntetés
A ​Felügyelet és büntetés című munkájában Foucault szembeállítja egymással a büntetés két modelljét: – a középkori- kora újkori modellt, amelyben a bűnös, a Rossz elpusztítása a cél. A nyilvános kivégzések egyfajta színházat jelentenek, az uralkodói hatalom és tekintély reprezentálását. – A modern korban a test elpusztítása helyett a bűnös javítása, nevelése kerül előtérbe: „…a büntetés művészete a fegyelmező hatalmi rendszerekben nem a vezeklést, még csak nem is a szigorú értelemben vett elfojtást célozza”, hanem az egyének hasznossá tételét.

Pierre Nora - Emlékezet ​és történelem között
Napjaink ​Franciaországának egyik legjelesebb történésze a történeti emlékezet és a nemzet fogalmának összefüggéseiről szerkesztett kötetsorozatot. Az eredeti nyelven hét kötetre rúgó mű, a Lieux de memoire (Az emlékezet helyei), amely több mint százharminc történész munkája, az utóbbi évtized legismertebb és leghivatkozottabb irodalma, így a magyar történészek polcain is ott a helye. A 6000 oldalas szövegrengetegből, melyben a szerzők a legkülönbözőbb társadalmi, kulturális, szimbolikus témákat érintették, olyan tanulmányokat választottunk ki, melyek kifejezetten szervesen kapcsolódnak a Lieux de memoire problémavilágához és céljához. Ami itt kap az olvasó, több, mint tanulmánykötet, de kevesebb, mint a Lieux de memoire-ból készült reprezentatív válogatás. Arra törekedtünk, hogy az eredeti munka kontextusát, szellemi, tárgyi, módszertani tágasságát, sokszínűségét megőrizzük, részben ezt a feladatot látja el az utószó is, amely a szövegek koherenciájának megteremtésében igyekszik segíteni, részben pedig arra a kérdésre keresi a választ, hogy a Lieux de memoire szemlélete miért vált modellszerűvé az utóbbi évtizedek társadalom- és kultúrakutatásában.

Jacob Burckhardt - Világtörténelmi ​elmélkedések
Burckhard ​vonakodása attól, hogy végsõ célokkal foglakozzon a végsõ értelemrõl való szükségképpeni lemondáshoz vezet. És mégis, szerinte éppen a történelem tovaáramlásában van egyfajta állandóság, nevezetesen: kontinuitása. Ha egy radikális válság történelmünk kontinuitását valóban szétrobbantaná, az tényleg a végét jelentené. A tudatos történeti kontinuitás tradíciót teremt és egyszersmind fel is szabadít alóla. Csak primitív és civilizált barbárok mondanak le a történeti tudatosság ezen elõnyérõl. A történeti kontinuitás „emberi ittlétünk lényegi érdeke”, mert ez „értelmének” egyetlen bizonyítéka. - Karl Löwith Jacob Burckhard (1818-1897) a legnagyobb német történészek egyike, a Bázeli egyetem történészprofeszora volt, 1868-ban kezdett neki annak a történetfilozófiai vázlatnak, amelyet ma Világtörténelmi elmélkedések címen ismerünk.

Karl Löwith - Világtörténelem ​és üdvtörténet
A ​teológia és a filozófia előjoga empirikusan megválaszolhatatlan kérdések felállítása. Ilyenfajták azok a kérdések, melyek az első és a legvégső dolgokat érintik - s éppen azért őrzik meg jelentőségüket, mert semmilyen válasz nem hallgattatja el őket. Komolyan a történelem végső értelmére kérdezni - ez túllép minden tudhatón és elállítja lélegzetünket; vákuumba helyez bennünket, melyet csak remény és hit tölthet ki. A görögök szerényebbek voltak. Nem a világtörténelem végső értelmének kiderítésén mérték magukat. Megragadta őket a természetes kozmosz látható rendje és szépsége, a keletkezés és pusztulás kozmikus törvénye volt történelemmegértésük mintája is. E klasszikus mű kihátrálás a történelemfilozófiából - melybe ragyogó bevezetést nyújt.

Leo Strauss - Az ​üldöztetés és az írás művészete
Vannak ​olyan könyvek, melyeknek mondatai kanyargós, sűrű bozóttal befedett, szakadék szélén, vagy óriási rejtelmes barlangok mentén kúszó ösvényekre emlékeztetnek. Ezek a mélységek és barlangok észrevétlenek maradnak a dolguk után siető emberek előtt, de a ráérő és figyelmes vándor számára fokozatosan föltárulkoznak. Vagy talán nem bővelkedik minden mondat potenciális búvóhelyekben? Az üldöztetés sajátos írástechnikát, különös irodalmi műfajt hív életre, melyben a legfontosabb dolgokról az igazság kizárólag a sorok között jelenik meg. Az összes ilyen könyv a virágjában levő filozófusnak a reményteljes "filozófus kölyökkutyák" iránti szeretetéből születik meg. Leo Strauss (1899-1973) e rendkívüli műve a XX. századi politikai filozófia klasszikusának első magyarul megjelenő kötete.

Henri Pirenne - A ​középkori gazdaság és társadalom története
Henri ​Pirenne (1862 - 1935) azok közé a történészek közé tartozik, akik átformálták a 20. század történetírását, kijelölték új irányait. Az Annales alapítóinak belga barátja és mestere különösen a középkori városi intézmények és társadalmi rétegek, az ipar és a kereskedelem kutatásában ért el lényegi eredményeket. A középkori gazdaság és társadalom története talán legnagyobb hatású szintézise, mintegy összefoglalása kutatásaink. Benne sűrítve, de élvezetesen kifejtve megtalálható valamennyi tézise, melyet a középkori források fél évszázados tanulmányozása során kimunkált. Pirenne úttörő jelentőségű gondolatai termékenyítően hatottak és hatnak ma is a történetírásban.

Livi-Bacci Massimo - A ​világ népességének rövid története
A ​neves olasz történész-demográfus összefoglaló munkája megismertet a demográfia mai állásával, s bemutatja az emberiség népesedéstörténetének fő problémáit. Livi-Bacci komplex, a demográfiai munkák által ritkán érintett biológiai, közgazdasági és egyéb területekre is kiterjesztett vizsgálatokkal igyekezett föltárni, hogyan működnek különböző viszonyok között, egy-egy jellemző időszakban azok a mechanizmusok, amelyek a népesség és a források közötti mindig kényes egyensúlyt meghatározzák.

Ghislain Lafont - A ​katolikus egyház teológiatörténete
Tisztázni ​kívántam valamennyire a katolikus teológia törekvéseinek értelmét és igazságát, hatalmas gazdagságát és szívós korlátait... A teológiai gondolkodás történetét és állandónak bizonyuló formáit egyaránt bejáró nagyszabású szellemi kalauz szerzője, Ghislain Lafont (1928) francia teológus, bencés szerzetes, a Szent Anzelm Athenaeum és a Gergely Egyetem tanára Rómában. További művei: Structures et méthode dans la Somme Théologique de Saint Thomas d'Aquin (1960); Peut-on connaître Dieu en Jésus-Christ? (1969); Imaginer l'Église catholique (1995)

Erich Fromm - Menekülés ​a szabadság elől
Az ​1933-ban a nácizmus elől menekülni kényszerült német társadalomtudós, Erich Fromm 1941-ben adta közre e munkáját - angol nyelven, Amerikában. A mű hű tükre azoknak a sors- és eszmei-szakmai fordulatoknak, amelyeken szerzője következetes tudományos gondolkodása és a külső események hatására szükségszerűen átesett. Az addig közkeletű pszichoanalitikus szükséglet- és libidóelmélettel szemben Fromm a szabadság egzisztenciális problémáját állította művének középpontjába. Az ember karakterét, személyiségét - mondja - nem az ösztönös szükségletek kielégítésének mikéntje határozza meg, hanem a szabadsághoz való viszony. Így például az autoriter személyiség kialakulását torz menekülési mechanizmusokként értelmezi, amelyekkel az egyén megpróbál megszabadulni az elidegenedéstől, a magánytól, a számára elviselhetetlen "negatív szabadságtól". A kétféle, negatív és pozitív szabadság megkülönböztetése olyan rendezőelvvé vált e műben, amely lehetővé tette, hogy nagy történelmi korszakokat és mozgalmakat éppúgy értelmezhessen vele, mint a személyiségzavarok, egyéni neurózisok különböző formáit. Fromm éles bírálata az emberi személyiség kibontakozását akadályozó mindenfajta belső és külső korlátozásról joggal tette művét híressé és mindenféle vulgáris világmagyarázat szemében hírhedtté. E gondolatmenetet folytatja később 1947-ben Az önmagáért való ember című munkájában. Mindkettő joggal hívta fel magára a magyar olvasóközönség kiemelt figyelmét. A szerző szenvedélyes hitvallása az ember "veleszületett és elidegeníthetetlen" jogáról a szabadságra, méltán emeli írását az el nem évülő művek kategóriájába.

Jan Assmann - A ​kulturális emlékezet
Mi ​a láthatóvá tett kollektív emlékezet, a jelek, a szimbólumok, az írás szerepe a korai államok kialakulásában? Írás, emlékezés és etnikai, közösségi identitás kölcsönviszonyát Jan Assmann professzor az antik Egyiptom, Izrael és Görögország példáján mutatja be, melyek írásbeliségükkel addig bejáratlan területekre léptek: Egyiptom az államiság, Izrael a vallás, Görögország a tudomány területére. "Az irodalmi kommunikáció archeológusa" a modern etnológia, történeti kutatás és filozófia nézőpontjából tárja fel a klasszikus társadalmakkal való szoros kapcsolatunkat. Könyve az utóbbi évek egyik legnagyobb hatású kultúraelméleti munkája.

Jürgen Habermas - A ​társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása
Jürgen ​Habermasnak, a Frankfurti Iskola második generációja legszélesebb körben elismerést szerzett tagjának több mint három évtizede írt alapműve mára a szociológiai és a történettudományi képzés egyik általánosan elfogadott tankönyvévé vált. Az új kiadást ez önmagában is indokolná. A szerző ehhez azonban az 1990-ben írt előszavában (mely e kötetben olvasható először magyarul) indokként hozzáteszi azt az időszerűséget is, "melyet a nyilvánosság szerkezetváltozásának szemünk láttára kölcsönzött a Közép- és Kelet-Európában zajló pótló (utolérő) forradalom". Habermas a modern nyilvánosság modelljét történetileg "az államhatalom parlamentarizálódásának" elemzése révén, az angol és a kontinentális változatok bemutatásával rekonstruálja, míg eszmetörténetileg a liberális természetjogi törvénykoncepciók és a kanti politikai filozófia belátásainak bevonásával vázolja fel. Habermas a korabeli politikai gondolkodásban kialakult nyilvánosság-, illetve demokráciafelfogásokhoz méri ezen elveknek a politikai intézményekben ténylegesen megvalósult alakjait: úgy látja, hogy a politikailag működő nyilvánosság eszménye "ideológia volt és ugyanakkor több is volt mint puszta ideológia". Végkövetkeztetése szerint "a jóléti állam tömegdemokráciái normatív önértelmezésüknek megfelelően csak addig tekinthetik magukat folytonosnak a liberális jogállam alapelveivel, ameddig komolyan veszik a politikailag működő nyilvánosság parancsát".

Ismeretlen szerző - Mitológia ​és humanitás
Kerényi ​Károly (1897-1973) esetében a széles körű nemzetközi érdeklődés olyan tudósnak szólt születésének századik évfordulóján, akit halálakor egyetlen intézmény, sőt, egyetlen ország sem tekintett saját halottjának. Ezért érdemes az évforduló számos - a kutatás különböző, olykor ellentétes irányait képviselő - megnyilvánulásából kiindulva kísérelni meg a választ az aktuális kérdésre: mi és milyen formában él ma tovább munkásságából. A tudós életformának, amelyet Kerényi mint az emberi létezés egyik ősformáját ismer fel, a többlete nyitottságában van: abban, hogy semmiféle, sem isteni, sem emberi eredetűnek tartott tudással nem éri be, mert alapvető sajátja az odafigyelés egy még finomabb, még teljesebb tudás lehetőségére: szüntelen érintkezése a világgal készségessé teszi egy új világhelyzet felismerésére, mert sohasem érheti be teljesen a jelenlegivel. A pap természetesen fedezéket talál istenségének hatalmában, a tudós osztályrésze ezzel szemben a szabadabb nyitottság, veszélyeivel, de távlataival is.

Giacomo Casanova - Giacomo ​Casanova emlékiratai I-II.
"Ha ​az embernek az égvilágon semmi dolga, és olyan a természete, mint az enyém, nem nézhet naphosszat egy ilyen gyönyörű nőt anélkül, hogy belé ne bolondulna." Giacomo Casanova (1725-1798) Író, pap, utazó kalandor, tiszt és feltaláló, csodadoktor, alkimista és pszichológus, hazardőr, a lottó kitalálója, matematikus, Homérosz fordító, színházi hegedűs, diplomata, az inkvizíció titkosügynöke, a velencei ólomkamrák ideiglenes s a női bájak örök foglya és szökevénye. Szerb Antal pompás Casanova fordítása most jelenik meg először.