A tömörségében is teljességre törekvő, közérthető nyelven megírt zsebkönyv, mely magyar nyelven csak több idegen nyelvű kiadás után jelent meg, a magyar katolikus egyház XX. századi kimagasló alakját állítja elénk példának. Werenfried van Straaten, a flamand származású premontrei atya, aki oly sokat tett a bíborosért annak életében és utána is, az egyetemes egyháznak ezt a figyelmeztetést adja: „Jaj nekünk, ha elfelejtjük őt!” A bíboros máriacelli temetésén pedig nekünk magyaroknak ezt kötötte lelkünkre: „Te árva magyar nép, népe annak a nagy lelkipásztornak, akit itt, Mária kegytemplomában nyugovóra helyezünk, fordulj Te is vele, a nagy főpásztorral Máriához!”
Kapcsolódó könyvek
Sík Sándor - Pázmány, az ember és az író
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Maróthy-Meizler Károly - Az ismeretlen Mindszenty
Ez a különleges könyv a munkatárs, kortárs, politikus (a szerző keresztényszocialista képviselő volt a két világháború közti Magyarországon) szemével mutatja be Mindszenty bíborost bíborosi kinevezése előtti életszakaszában. Ki volt ő a bíborossága, a Moszkvával való harca előtt? Hogyan fejlődtek ki és miképpen jelentkeznek előző életében azok a jellemtulajdonságok, amelyek a világ első szabadsághősévé emelték? Bár a Mindszentyvel foglalkozó irodalom már könyvtárnyi terjedelműre nőtt, de erről nem beszél, inkább csak a kommunizmus elleni harcáról. A műben megismerjük Mindszenty óriási, tántoríthatatlan, Krisztust mindenben követő, a hazáját végsőkig szolgáló, azért önmagát is felajánló alakját, akiről nemcsak a hívők milliói vehetnek példát, hanem az egyház főpapjai is – a mai időkben is. A könyv emellett úgy mutatja be a trianoni utáni korszakot, amely még a mai történelemkönyvekből is hiányzik.
Lepold Antal - Csernoch János
A rövidke könyv Nagymagyarország utolsó hercegprímásáról, Csernoch Jánosról szól, udvari papja, Lepold Antal visszaemlékezéseiben. Az író végigvezet minket az első világháború, a trianoni békediktátum, majd a rákövetkező időszak viharos eseményein, bepillantást kapunk egy pápaválasztásba, és megismerjük a hazájához haláláig hű főpapot. A hercegprímás esztergomi síremlékére a magyar törvényhozás ezt iratta; „Az égben visszakéri, amit a földön megmenteni nem tudott”.
Közi Horváth József - Apor püspök élete és halála
A mű az 1997. november 9-én boldoggá avatott Apor Vilmos mártír püspök életrajzi könyve, melyet kiegészítenek dokumentumok, visszaemlékezések, fényképek (túlnyomó részben az Apor- hagyatékból). A könyv függeléke tartalmazza több jelentős forrásmunkának a teljes szövegét is.
Mészáros Tibor - A száműzött bíboros szolgálatában
A könyv Mindszenty József személyi titkárának, Msgr. Mészáros Tibornak a naplójegyzeteit tartalmazza 1972-től a bíboros haláláig, 1975-ig. A történelmi eseményeket nemcsak a szemtanú, hanem az események résztvevője szemszögéből olvashatjuk. A napló nagy értéket jelent azok számára, akik árnyaltabb, teljesebb képet szeretnének kapni Mindszenty bíboros jelleméről, személyiségéről, s valamivel többet szeretnének tudni mindarról, ami annak idején a háttérben, a kulisszák mögött történt.
A könyv bevezetőjében így ír Hetényi Varga Károly, aki heroikus módon menti és publikálja sorra a kommunizmus egyházi áldozatainak dokumentumait: „Msgr. Mészáros Tibor naplója talán némi csalódást fog okozni azoknak, akik a diktatúra évtizedeiben csupán leértékelő és bíráló véleményt mondtak Mindszenty József esztergomi érsek küzdelméről, viszont a diktatúra letűntével kizárólag csak dicsőítő jelzőket találnak a prímás egész életének minden megnyilvánulására. Pedig a szentek éppen olyan esendő teremtmények, mint mi vagyunk, nekik is megvannak a maguk gyengéi. Abban különböznek csak tőlünk, hogy ők hősi fokon tudják gyakorolni a szeretet erényét. Prímásunk a Krisztus egyháza iránti szeretetét mindenkinél hősibb fokon gyakorolta: előre és tudatosan vállalta a legembertelenebb kínzásokat, a hosszú és megalázó börtönéletet. Élete alkonyán még azt is el kellett viselnie, hogy üldözői, egyháza legnagyobb ellenségei éppen a saját egyházi feletteseit használták föl ellene, és először hazájából, majd érseki székéből is eltávolíttatták. Páratlan megaláztatás volt ez. Szerte a világon neves személyiségek emeltek szót bíborosunk védelmében. Gyenge vigasz, hogy az egyházi vezetés ettől a Krisztus egyházát megszégyenítő lépéstől remélte az egyszerű hívek vallásgyakorlását megkönnyíteni. Ezzel szemben azt tapasztalhattuk, hogy helyzetünk ettől a lépéstől nemhogy könnyebb lett, de annál inkább rosszabbodott. A napló olvasásával választ kapunk a kérdésre: Kik voltak azok, akik a nehéz időkben minden kétséget kizáróan tanúságot tettek a Krisztus egyházához való igazi hűségükről? Ha pedig megtaláltuk a megnyugtató választ, talán nem lesz fölösleges azt is megkérdeznünk: És mi őhozzájuk tartoztunk-e?”
Mészáros Tibor - Akit övéi be nem fogadtak
A kötet Mészáros Tibor atyának, Mindszenty bíboros titkárának visszaemlékezései. Kettős papi sors tárul elénk: szenvedéstörténete Mészáros Tibornak, aki foglya volt a nyilasoknak, a háború után pedig szibériai büntetőtáborban raboskodott, és a szentéletű Mindszenty József hercegprímásé. Megismerkedhetünk a mártír bíborosnak sokunk számára eddig talán ismeretlen arcvonásaival. Nem csupán kiemelkedő jellemével, de apróbb emberi gyengéivel is. Ez azonban egy pillanatra se homályosítja el a száműzött, megalázott magyar főpapról kialakított eszményképünket. A könyv páratlan értékű egyházi dokumentum.
Shvoy Lajos - Önéletrajz
Székesfehérvár tizennyolcadik püspöke, Shvoy Lajos 1879. március 9-én született Budapesten. Anyagilag megrokkant egyházmegyét vett át Prohászka Ottokár utódjaként 1927-ben, melyet néhány hónap híján 41 esztendeig kormányozott. Nagy idők tanúja volt: megélte a székváros fényes átalakulását hozó Csitáry-korszakot, a háború borzalmait, a kommunista diktatúra kiépülését, melynek markáns ellenfele volt. 1968. január 21-én hunyt el.
A püspök 1964-ben fogott bele emlékeinek papírra vetésébe régi munkatársai unszolására. Az önéletrajz kifejezetten az asztalfiók számára készült, kiadásában sem szerzője, sem a sürgetők nem reménykedhettek. A vázlatot, így a születő mű hangsúlyait is készen kapta a püspök a munkatársaktól: nevelőire, a Regnum Marianum történetére, római és amerikai útjaira, Mindszenty József hercegprímás személyére, az egyházügyi előadók ténykedésére és az 1956-os forradalomra vonatkozó emlékek megfogalmazása kifejezett kérés volt. Az idős, a visszaemlékezés készültekor nyolcvanöt esztendős főpásztor először ezeket a részeket diktálta le; majd ráérezvén a munka ízére évről-évre kezdte tárgyalni az egyházmegye háború utáni éveinek történetét. Az önéletrajz szerkezete ezért tér el a memoár-irodalomban megszokottól: Shvoy Lajos ugyanis nem emlékezik meg külön gyermekkoráról, szüleiről, tanulmányairól.
Ismeretlen szerző - "Te meztelen Krisztus, hol hagytad az ingedet?"
Régi adósságunkat törlesztjük akkor, amikor e könyv, a FONTES HISTORICI ORDINIS FRATRUM MINORUM IN HUNGARIA • MAGYAR FERENCES FORRÁSOK útra bocsátásával a ferences rend magyarországi történetének nehezen hozzáférhető, vagy eddig alig ismert forrásait közölni kezdjük. Szerencsésebb történelmű országokban ez már régen megtörtént. Nálunk a szerzetesrendek működésének újra engedélyezése, a rend iratainak, könyvtárainak újbóli birtokba vétele, eddig lappangó iratok, könyvek előkerülése (ld. gyöngyösi leletek) adnak új lehetőséget. Ezzel a lehetőséggel élve szeretnénk hozzájárulni a ferences rend magyarországi történetének kutatásához, annak fellendítéséhez.
Talán furcsának tűnik, miért ezzel a kötettel indítjuk sorozatunkat, hiszen akadna régebbi forrás is. Ez igaz, de a szerzetesrendek 1950-es feloszlatása olyan történelmi esemény, melynek átélői és elszenvedői közöttünk élnek. 1990-ben még nem is nagyon gondoltunk arra, mennyire sürgető is az akkor történtek leírása, megörökítése, visszaemlékezések, és fellelhető dokumentumok alapján. A közben eltelt idő, és a feloszlatáskor élők szinte egy évtized alatti eltávozása tette világossá, milyen fontos ennek a jelent is súlyosan meghatározó eseménynek az emlékeit összegyűjteni. Hiszen a fiatalabb nemzedék a feloszlatást már nem átélt valóságként ismeri, hanem — hála Istennek — csak úgy, mint a saját életét is nagyon meghatározó történelmi tényt. Ha most, az utolsó pillanatban ezt nem tettük volna meg, úgy jártunk volna, amint Tacitus is írja: „Valóban nagy bizonyságát adtuk türelmünknek, és amiképpen a régi kor láthatta, meddig terjed a szabadság, mi is láthattuk, meddig a szolgaság: a figyelők miatt még beszélni, egymást meghallgatni sem lehetett. Hangunkkal együtt az emlékezést is elvesztettük volna, ha a feledés ugyanúgy rajtunk múlnék, mint a hallgatás.” (P. C. Tacitus: Agricola élete 2. Borzsák I. fordítása)
Kötetünk tehát ez a megmentett emlékezés, aminek az ad különös aktualitást, hogy a szerzetesrendek feloszlatása éppen ötven évvel ezelőtt történt Magyarországon. A visszaemlékezések összegyűjtése egyben a fiatalabb generáció tisztelgése is azok előtt a ferences testvérek előtt, akik elszenvedték a feloszlatás eseményét és következményeit, akik tanújelét adták a rendhez, hivatásukhoz való hűségnek, és akik áldozatokat is hoztak, hogy megőrizzék és továbbadják a ferences életeszményt.
fr. Varga Kapisztrán OFM
Wilhelm Hünermann - A világ plébánosa
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Nyisztor Zoltán - Ötven esztendő
Ez a könyv _"kötelező olvasmány"_ azoknak, akik a huszadik századi magyar katolikus megújhodást, az 1893-1943 éveket tanulmányozzák. A szerző nem távoli szemlélője, hanem tevékeny munkása volt ennek az időszaknak, és így visszaemlékezése történelmi forrásmunka. Ebben az időszakban az isteni Gondviselés pazar bőséggel halmozta el a magyar katolicizmust kitűnő egyéniségekkel, és e könyv a bizonyíték arra, hogy: "Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók"! Ne csak kordokumentumként olvassuk e művet, hanem belőle erőt, irányt merítsünk az Egyház és a magyarság előtt álló nehéz feladatokhoz, hogy egy újabb, XXI. századi megújhodásban legyünk részünk.
Nyisztor Zoltán - Neumann Teréz, a stigmatizált
A könyv Neumann, vagy Konnersreuthi Teréznek, az Oltáriszentég csodájának az élete (1929-ig). Teréz stigmatizált volt, Jézus szenvedésének és halálának látomásai haláláig, 36 éven át minden pénteken megismétlődtek (kivéve bizonyos liturgikus időszakokat, napokat). 1922 karácsonyától nem vett magához szilárd ételt, 1926 karácsonyán a gyomra és a bélrendszere leállt, többé nyelni sem tudott, ettől kezdve testét csak a napi szentáldozás táplálta! Az Oltáriszentség eme újabb csodáját sem tudja a tudomány megmagyarázni, ezért inkább elhallgatják. Hasonló csodás élete volt a XIX. században Lateau Lujzának.
Török József - Mindszenty bíboros élete
Ez a rövid életrajzi áttekintés nem akarja helyettesíteni sem a hercegprímás Emlékiratait, sem az életét, vagy az ellene folytatott pert földolgozó, tudományos igényű írásokat; s főként nem a dokumentumgyűjteményeket. Egyetlen gyakorlati célja van: az olvasóval szeretné megismertetni a vértanú, majd száműzött bíboros életének legfontosabb állomásait és eseményeit, hogy ezáltal további ismeretszerzésre buzdítson. Az első ismerkedés után remélhető, hogy az érdeklődő elolvassa a leghitelesebb írást, az "Emlékirataim"-at, s lelki táplálékul a bíboros beszédeit, meg az "Édesanya" című könyvét.
Petruch Antal - Jézus Szíve apostola
Egy szerzetes páter, a jezsuita Bíró Xavér Ferenc emlékezetét újítja föl e könyv, nemcsak mint az Istenbe-merültség, hősies kötelességteljesítés és lángoló papi buzgalom ragyogó mintaképe, nemcsak mint a legjobb lelkipásztorok és lelkiatyák közt is szeretetének és szíve jóságának páratlan melegével messze kimagasló jópásztori egyéniség, hanem mint messzeágazó és termékeny kezdeményezések elindítója, egészséges és nagystílű elgondolások, gyakorlati tervek és útmutatások kitermelője, egy fáradhatatlanul bátorító, lelkesítő, biztató és sebeket gyógyító vezér, akinek nyomában szeretet és szent vidámság rózsái keltek mindenütt s áldás fakadt bőven, amerre csak járt.
Hálás szívvel emlékeznek rá magyar rendtársai, akiknek 9 éven át rendfőnökük, provinciálisuk volt s akinek nevéhez a magyar rendtartomány történetében igen fontos és áldásos kezdeményezések fűződnek. Hálásan gondol rá a magyar papság, amelyet gyújtó szavával, szent gyakorlataival, cikkeivel és lelki vezetésével a legmagasabb papi életeszmény, a Szent Szív felé igazított. Hálával azok az egyesületek és intézmények, amelyeket vagy létesített, vagy ő növelt naggyá: a Mária-kongregációk, Jézus Szíve-szövetségek, világi apostoli kezdeményezések, s nem utolsó helyen a Hitoktatónők Testülete, akiknek intézménye szintén az ő lánglelkéből pattant ki. De talán valamennyi közt legmaradandóbb alkotása: a Jézus Szíve Népleányainak Társasága, az a modern, apostoli életcélokat maga elé tűző s a mellett a lelkiség legmélyebb forrásaiból, az Üdvözítő Szívének szeretetéből táplálkozó női alakulat, amelynek ő, főleg élete második és befejező szakában, gondjai, figyelme és szeretete legjavát szentelte.
Montforti Grignon Szent Lajos - Mária által Jézushoz
A kiadás Monforti Szent Grignon Lajos Mária halálának 280. évfordulójára készült.
A II. Vatikáni Zsinatnak az Egyházról szóló határozata a 8. fejezetben a Szűzanya szerepét tárgyalja. Ez a fejezet igyekszik összeegyeztetni a katolikus hittudomány két mai irányzatát. Az egyik irányzat kiemeli Mária különleges kapcsolatát Krisztussal, a Megváltóval, a másik pedig az Egyházhoz és a megváltottakhoz való viszonyát hangsúlyozza.
Monforti Szent Lajost, vagy családi nevén Grignon Szent Lajost nagyon sokan ismerik az egész világon az általa terjesztett önfelajánlás révén, amelyet a _Tökéletes Mária-tisztelet_ című művében fejtett ki.
Nem sokan ismerik azonban Monforti Szent Lajos rövid, de megpróbáltatásokkal teli életét (mindössze 44 éves volt, amikor meghalt). Ezért könyvünk első részében az ő életét ismertetjük röviden.
Majd könyvünk második részében két művét, _Az Örök Bölcsesség szeretete_, s a _Levél a kereszt barátaihoz_ című műveit ismertetjük és közre adunk néhány _áhítatgyakorlatot a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére_.
Végül a harmadik részben a Szűzanyának történő _tökéletes önátadás_ előkészítését ismertetjük.
Szabó Csaba - Soós Viktor Attila - "Világosság"
A létezett szocializmus korában a katolikus egyház és a pártállam viszonyában nem egyforma erők álltak egymással szemben. A diktatórikus állam minden szóba jöhető apparátusával a katolikus egyház térdre kényszerítésére, megalázására, üldözésére törekedett. A szerzők az Állami Egyházügyi Hivatalba telepített, "Világosság" fedőnevű belső rezidentúra tevékenysége nyomán bemutatják, hogy a Magyar Népköztársaság hírszerzése (III / I-es csoportfőnöksége) az 1960-as, 70-es években hogyan igyekezett beférkőzni a Vatikánba és a nemzetközi egyházi szervezetekbe. Az eddig ismeretlen dokumentumokkal alátámasztott, objektív történeti munka új megvilágításba helyezi az állambiztonság, a BM Hírszerzés egyházakkal kapcsolatos tevékenységét.
Első alkalommal vehet kezébe az olvasó hiteles, szakszerű történészi munkát a rendszer működtetőiről, az ügynökök beszervezőiről, az egyházellenes operatív állambiztonsági tervek készítőiről.
Mona Ilona - Szeghalmi Elemér - Salkaházi Sára élete és munkássága
A súlyos, katasztrofális korszakok a történelemben mindig „megszülik” az önfeláldozó, karizmatikus személyeket. Így volt ez a II. világháború idején is, amikor a pusztítás mértéke, meghaladva a képzeletet, végveszélybe sodorta magát az embert és a civilizált világ értékeit. Ebben az embert üldöző, pokoli korszakban élt és működött a nemrég boldoggá avatott Salkaházi Sára (1899–1944) szociális testvér, aki az üldözöttek védelmében néhány hónappal a világégés befejeződése előtt életét adta embertársaiért.
Ezt a különleges életsorsot, Salkaházi Sára földi pályafutását mutatja be a könyv két egymást kiegészítő részben. Az elsőben Mona Ilona – aki Salkaházi fiatalabb társaként közvetlen közelről figyelhette meg az idősebb testvér kivételes pályáját –, a kimagasló személy életéről, emberi kibontakozásáról, majd igazi hivatásának megtalálásáról vall monografikus pontossággal, fölkészültséggel és keresztényi lelkülettel. Salkaházi Sára életének és működésének fölidézésekor kirajzolódik a két világháború közötti korszak Magyarországának számos ellentmondása, lehúzó ereje és pozitív alkotó munkássága is; ez az a kor, amely emberiséget, nemzeteket pusztító diktátorokat és szentéletű, humanista kiválóságokat egyaránt adott a világnak.
Salkaházi Sára modern korunk érdekes és sokrétű személyisége volt, benne élt a korban, határozott és színes egyéniségével sokak tiszteletét és megbecsülését kivívta. Nemcsak mint a katolikus közösségek lelkiismeretes szervezője vált ismertté, hanem mint keresztény szellemiségű újságíró és író is. Irodalmi és sajtómunkásságát foglalja össze a könyv második részében Szeghalmi Elemér, rámutatva e friss szellemiségű, kiművelt emberfő hírlapírói és szépírói tehetségére, hamisítatlan keresztény-magyar lelkületére is. Ez a rész átfogó elemzéssel kíséri végig Salkaházi Sára haladó, keresztény felfogását a hírlapi cikkekben, s azt a magasrendű, esztétikai téren is kiemelkedő igényt az irodalmi művekben, amelyek segítségével mint Krisztus mai tanúja nyilatkozik meg az Olvasónak.
Az az önfeledt szeretet, amelynek fényében Salkaházi korunk evangelizálását végezte szociális munkásságában éppúgy, mint változatos írásaiban, példa értékű lehet jelen korunkban is. A könyv tanúsága nem kisebb, mint hogy az eszményektől megfosztott, tétova ember – korunk embere – jócskán meríthet Salkaházi Sára hitéből, emberszeretetéből és evangéliumi tisztaságából egy jobb és szebb korszak megteremtése, felvirágoztatása érdekében.
Gyéressy Ágoston - Boldog Özséb élete
A könyv az egyetlen magyar alapítású rend, a Pálos Rend alapítójának, Boldog Özsébnek életét, életszentségét mutatja be. Részletes képet ad a XIII.századról, arról a korról, amelyben a remeték éltek, s akiket Boldog Özséb rendbe fogott össze. A könyv leírja a tatárjárás pusztításait és a második honalapítást, melyben Szent Margit vezeklésén kívül Boldog Özséb és a többi pálos szüntelen könyörgésének is fontos része volt.
A pálosok nem tesznek egy lépést sem övéik kanonizációjának, mert hirdetik: minden pálosnak szentté kell válnia. Boldog Özséb ősidőktől tartó folytonos kultusza alapján a Vatikán jóváhagyná nyilvános tiszteletét, s erre a célra szentmisét és zsolozsmát is engedélyezne, ha a hívek nagy számban imádkoznának közbenjárásáért és kérnék szentté avatását.
E könyv pedig legyen számunkra példa és figyelmeztetés a szentéletű pálosok követésére!
Martin János - Sorsvállalás
„Az út, melyet hetvenhét életévem alatt bejártam az én sorsom, és egyszersmind része annak a kemény életútnak, melyben részt kellett vennie mindenkinek, aki Közép-Európa keleti részén született a XX. század első felében. A Kárpátok ölében sohasem volt könnyű az élet. A táj elragadó szépségű, a föld gazdag. Többszáz éves templomaink, iskoláink, egyetemeink, színházaink gazdag és színes lelki életről, magas műveltségről tanúskodnak. Az itt nevelkedett emberek, akárhova is kerültek, helyüket mindig megállták. Életrajzomnak a _Sorsvállalás_ címet adtam. Vállaltam először zsidó sorsomat, majd keresztény életemet. Születésemtől halálomig pedig magyarságomat.” – írja Martin János visszaemlékezéseiben, amely nehéz életútját mutatja be, amin mégis átvilágít keresztény elkötelezettsége és magyarságszeretete. A könyv _Befejezés_ című fejezetében összefoglalja az antiszemitizmusról és holokausztról kialakult véleményét és a katolikus hitre való áttérésének legfontosabb körülményeit.
Tóth János - A kegyelem virágszőnyege
Tóth János mogyoródi címzetes apát, érdemes budavári esperes, érseki tanácsos, plébános, teológiai tanár 1917. február 3-án született Budapesten. 1940. december 15-én Bécsben szentelte pappá Innitzer bíboros, bécsi érsek, az esztergomi főegyházmegye szolgálatára, ahol 2002. július 2-án bekövetkezett haláláig fáradhatatlanul dolgozott.
Ez a könyv egy több mint hat évtizedes élményekben gazdag, küzdelmekkel és megpróbáltatásokkal teli életút élményszerű összefoglalása. Napi teendői megakadályozták az írás befejezését, ezért utolsó plébánosi állomáshelyének, a Szent Kereszt-plébániatemplomban eltöltött 21 évnek a története nem készülhetett el, de befejezetlenségében is nagyszerű lenyomatát adja ez a mű egy kegyelemben gazdag, gyümölcsöző életnek.
Apát út könyvével korán elhunyt szüleinek szeretett volna emléket állítani, mert mint írja, "Anyám halála szinte üressé tette számomra a földi létet.."
A kegyelem virágszőnyege című könyv megjelentetésével szeretnénk rá emlékezni és szellemi örökségét közkinccsé tenni.
Jared Cade - Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap
1926. december 3-án eltűnt otthonából egy közepesen ismert angol krimiszerző. 1926. december 14-én este, mikor férje azonosította egy harrogate-i szállodában, már a világ egyik leghíresebb asszonya volt Agatha Christie. A közbeeső tizenegy napban egész Anglia őt kereste, megtalálójának magas összegű jutalmat ígért egy napilap, médiumok kinyilatkoztatásait olvashatták az érdeklődők, az Amerikai Egyesült Államokban is újsághír lett belőle. Amikor végre megkerült, mindenki azt várta, interjúkat ad és elmagyarázza, mi történt az alatt a tizenegy nap alatt. De Agatha Christie egy nyilatkozatot kivéve soha nem volt hajlandó beszélni róla.
Jared Cade angol újságíró elhatározta, hogy utánajár a titoknak. Először is elolvasott mindent, amit valaha összeírtak a világ legismertebb eltűnéséről, aztán elkezdte felkutatni a még élő szemtanúkat, illetve a hajdani szemtanúk családtagjait. És eközben bukkant a kincsesbányára: Agatha Christie gyerekkori barátnőjének, sógornőjének lányára, aki mindent elmesélt, amit anyjától csak hallott, ráadásul olyan fényképekkel is megajándékozta, amelyeket még soha nem publikáltak.
Ezt a könyvet Agatha Christie nem hivatalos életrajzának is nevezhetjük, hiszen az eltűnés előtti és utáni éveiről is beszámol. Izgalmas, új nézőpontú mű egy tehetséges és bölcs asszonyról.