Kratülosz

Ismeretlen szerző - Reneszánsz ​etikai antológia
Földrészünk ​nagy gazdasági és szellemi átalakuláson ment át a reneszánsz idején. Mélyen megváltoztak az erkölcsnek az antikvitástól örökölt kategóriái is. Erről a folyamatról tudósít kötetünk, amelynek íve a kora reneszánsz itáliai bölcselőitől az érett, Erzsébet-kori Anglia reprezentatív gondolkodójáig terjed. Nem csupán "legfontosabb gondolatokat" ad ez a kötet, hanem ízelítőt kínál a szerzők stílusából, eszejárásából is. A legtöbb szemelvény első ízben jelenik meg nyelvünkön: Petrarca prózaíróként mutatkozik be, színes írásokat olvashatunk Alberti, Valla, Ficino és Pico della Mirandola tollából. Machiavelli Liviust kommentáló könyvének részletei után első ízben olvasható magyarul Erasmus Luther-ellenes vitairatának egy részlete, akárcsak Montaigne esszéinek néhány lebilincselő darabja, valamint Pierre Charron értekezése a bölcsességről. Bacon néhány remekmívű esszéje zárja a kötetet, mely Vajda Mihály válogatásában, Makkai László utószavával lát napvilágot.

Jürgen Habermas - A ​társadalomtudományok logikája
A ​társadalomtudományok logikájáról szóló szakirodalmi áttekintés a hatvanas évek közepén született, amikor az analitikus tudományelmélet az egységes tudomány programjának háttéreszméjével még jórészt uralta a szociológia önértelmezését. Ez az áttekintés hozzájárult e kontextus alapvető átalakulásához a következő évtizedben. Nem korlátozódik az adornoi pozitivizmuskritika folytatására - a figyelmet a nem konvencionális kezdemények széles körére irányítja, amelyekből a társadalomelmélet rekonstrukciója kiindult: a késői Wittgenstein lingvisztikai filozófiájára, Gadamer hermeneutikájára és az Alfred Schützhöz kapcsolódó etnometodológiára. A hermeneutika és a nyelvelemzés elsajátítása annak idején ahhoz a meggyőződésemhez vezetett, hogy a kritikai társadalomelméletnek le kell válnia a tudatfilozófiai alapfogalmiság Kantra és Hegelre visszanyúló tradíciójáról...

Hans-Georg Gadamer - Igazság ​és módszer
Az ​1960-ban megjelent Igazság és módszer a modern filozófiai hermeneutika alapvető műve, a hatvanas és hetvenes évek talán legnagyobb hatású filozófiai válallkozása. A szerző Hegelt és Heidegget követve, ugyanakkor tőlük el is határolódva dolgozza ki a maga dialogikus megértéselméletét, melynek befolyása ma a társadalomtudományok sok ágában, mindenekelőtt a megértő szociológiában, az esztétikában és az irdodalomtudományban érezhető erősen. Hans-Georg Gadamer 1900. február 11-én született Marburgban. A breslaui, a marburgi és a müncheni egyetemen germanisztikát, művészettörténetet és filozófiát tanult. 1929-ben Martin Heideggernél habilitál. 1933-tól etikát és esztétikát tanít Marburgban. Személyes kapcsolat fűzi a filozófiatörténet több kiemelkedő alakjához: Paul Natorp és Heidegger tanítványa, Nicolai Hartmann barátja. Tagja a művészettörténész Richard Hamann körül kialakult körnek, állandó látogatója azoknak a felolvasásoknak, melyeket Rudolf Bultmanna köre tartott a görög klasszikusokból. 1939-től a lipcsei egyetem tanára, 1946-tól 1947-ig dékánja, majd rektora. 1947 és 1949 között Frankfurt am Mainban tanít, majd 1949-től Karl Jaspers utóda a heidelbergi egyetemen. A nemzetközi elismerést a számos idegen nyelvre - angolra, franciára, olaszra, szerb-horvátra, japánra stb.- lefordított Igazság és módszer hozta meg számára, s a hatvanas évek végétől sorra jelennek meg egyéb munkái Platón dialektikus etikájáról, a hegeli dialektikáról, továbbá kisebb írásainak négykötetes gyűjteménye és Philosophische Lehrjahrae címmel 1977-ben visszaemlékezései. Gadamer több folyóirat és könyvsorozat - Hegelstudien, Kantstudien, Archiv für Begriffsgeschichte, Neue Anthropologie - társkiadója, tagja a szász, a heidelbergi, a darmstadti, az athéni, a római és a bostoni akadémiának. 1983-tól a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja.

Platón - Törvények
Életünket ​mindvégig azzal kell töltenünk, hogy mi emberek, férfiak és nők, a legszebb játékokat játsszuk... A Törvények, Platón hatalmas jogfilozófiai műve nemcsak jogalkotás, hanem a bűn lélektanának történetében is fordulatot jelent. Platón műveinek kommentált Atlantisz-összkiadása az utóbbi évtizedek klasszika-filológiai kutatásai alapján szükség szerint javítva, átdolgozva vagy teljesen új fordításban közli az egyes dialógusokat, s tartalmazza az eddig magyarul nem olvasható szövegeket is.

Platón - Kharmidész ​/ Euthüdémosz
"Most ​pedig kezdjük elölről..." Platón műveinek kommentált Atlantisz-összkiadása az utóbbi évtizedek klasszika-filológiai kutatásai alapján szükség szerint javítva, átdolgozva vagy teljesen új fordításban közli az egyes dialógusokat, s tartalmazza az eddig magyarul nem olvasható szövegeket is.

Georg Simmel - A ​pénz filozófiája
Georg ​Simmelnek A pénz filozófiája című munkája az erről a problémáról született filozófiai-szociológiai irodalom féltucatnyi klasszikus műveinek egyike. Immár több mint száz év telt el első megjelenése óta, ennek ellenére semmit sem veszített frissességéből, tárgyi és szaktudományos relevanciájából. A mából nézve utolérhetetlen erénye a filozófiai, közgazdaságtani, történelmi, szociológiai, pszichológiai, szociálpszichológiai, szemiotikai stb. szempontok magától értetődő összefüggése a kifejtésben, ami jelenleg csak részlegesen, verejtékes interdiszciplináris törekvésekben valósul meg. A szociológia valamennyi fontos ágának alapvetése megtalálható benne, a rétegződéselmélettől a kultúra- és tudományszociológiáig. Simmel legjelentősebb szociológiai művéről van szó, amelyben kísérletet tett arra, hogy megalkossa a marxi gazdaságtan-kritika kognitív és pszichológiai alapját.

Michel Foucault - Nyelv ​a végtelenhez
Michel ​Foucault munkássága kétségkívül a század legnagyobb hatást kiváltó szellemi teljesítményei közé tartozik. Az utóbbi években Magyarországon is jól láthatóan megélénkült a Foucault iránti érdeklődés; a mind nagyobb számban megjelenő fordítások és értelmezések egyértelműen jelzik, hogy a francia gondolkodó munkái témájává és ösztönzőjévé váltak a honi szellemtudománynak. A Nyelv a végtelenhez című válogatás átfogja Foucault harmincéves kutatói pályának az egészét, kezdve az 1954-es híres Binswanger-előszóval, egészen A szexualitás története 1984-ben megjelent második és harmadik kötetének programját meghatározó tanulmányokig.

Hegel - A ​szellem fenomenológiája
Hegel ​művei a filozófiatörténet legnehezebb olvasmányai közé tartoznak. Absztraktsága és elvontsága néha olyan szinten mozog, hogy filozófiájáról beszélni nem lehet másként, mint szó szerint idézni a szerzőt, mert az az érzésünk támad, hogy egy szó megváltoztatása vagy kihagyása is végzetes lehet. _A szellem fenomenológiája_ című munkáról maga Hegel írja azt, hogy igazán csak akkor érthetjük meg az első mondatokat, ha már az egész művet értjük - ez a sajátos paradoxon, körbenforgás gyakran lehet élményünk Hegel olvasásakor.

Platón - A ​szofista
"Merhetjük-e ​a szánkon kiejteni azt, ami 'semmi módon nincsen'?" E könyv Platón kései filozófiájának kulcsműve. Éppúgy egyik fókuszpontja Arisztotelész, a sztoikusok vagy az újplatonikusok, mint a reneszánsz vagy a XX. század gondolkodásának. Platón műveinek kommentált Atlantisz-összkiadása az utóbbi évtizedek klasszika-filológiai kutatásai alapján szükség szerint javítva, átdolgozva vagy teljesen új fordításban közli az egyes dialógusokat, s tartalmazza az eddig magyarul nem olvasható szövegeket is.

Thomas Paine - Az ​ember jogai
Átnyújtok ​Önnek egy szerény értekezést, amely a szabadságnak azokat az alapelveit védelmezi, amelyek meghonosításában oly kiemelkedő része volt az Ön példamutató erényének. Azért fohászkodom, hogy az ember jogai olyan egyetemesek lehessenek, mint az Ön nemes lelke csak kívánhatja, és hogy adassék meg Önnek az a boldogság, hogy lássa, hogyan javítja meg az új világ a régit. Igen lekötelezett, engedelmes és alázatos szolgája Thomas Paine

Benedetto Croce - A ​szellem filozófiája - Válogatott írások
Benedetto ​Croce a XX. századi Olaszország jelentős gondolkodója, aki nemcsak az olasz szellemi életre gyakorolt rendkívüli hatást, hanem Európa-szerte is befolyásolta a korabeli polgári gondolkodást; Gramsci, jóllehet vitába szállt vele, 1920-ban Európa legnagyobb élő gondolkodójának nevezte. Ez a valóban kimagasló ideológus a kultúra számos területét felölelte munkásságával. Foglalkozott a filozófia szinte minden területével, történetírással és irodalomelmélettel. Magyarországon leginkább esztétaként ismeretes, hiszen magyarul eddig kevés Írása jelent meg, pedig művei hetvennégy kötetet tesznek ki a legkülönfélébb témakörökből. Kötetünk, amely a felszabadulás óta az első magyar nyelvű Croce-kiadvány, terjedelmi lehetőségeihez képest igyekszik minél hívebb képet nyújtani az olasz gondolkodó elméleti tevékenységének széles spektrumáról: esztétikáról, logikáról, történelemfelfogásról, irodalomelméletről, a filozófia általános problémáiról stb.

Friedrich Nietzsche - Ecce ​homo
Friedrich ​Nietzsche (1844-1900) filozófus, költő, esszéista, klasszika filológus, a német kultúra óriása szakít a német - és egyáltalán - a filozófia hagyományaival. A modernség előfutáraként lázadó lángelméjével lerombol minden korábbi értéket, és Zarathustra költői látomásában egy új, eszményi embertípus eljövetelét hirdeti. Halála óta mindmáig világszerte talányt és kihívást jelent minden jelentős gondolkodónak, filozófusnak, teológusnak és művésznek egyaránt. Alakját s életművét mítosz lengi körül. Nevével éltek és visszaéltek politikai irányzatok és politikai demagógok. Vajon miként látja önmagát a "minden érték átértékelője"? Negyvennégy évesen megírja az Ecce homo című önéletrajzi esszét, életének és munkásságának páratlan értékű, végső számadását. Ebben a kis írásban elsősorban önmagát vizsgálja és értékeli: az embert és a gondolkodót, méltatja életművének minden fontos állomását és darabját, tükröt tart nem csupán önmaga, hanem az egész emberiség elé: ecce homo - íme, az ember, az emberré vált istenség, a Megfeszítettel dacoló Dionüszosz, aki kétségbeesve igyekszik felhívni a figyelmet a világot felforgató, romboló-újító tanítások jelentőségére és veszélyeire. Nietzsche a mű nyomdai korrektúrájának javítása közben, 1889. január első napjaiban súlyosan megbetegszik. Tíz esztendeig él még elborult elmével - kivárja annak a századnak az eljövetelét, amely majd az istenek közé emeli és porig alázza.

Rudolf Steiner - A ​Rózsakeresztesek teozófiája
"A ​szellemi mozgalomnak határozott célja van, nevezetesen, hogy előre formálja a jövő emberiségét. Ez a cél csak a szellemi bölcsesség magunkba fogadása révén érhető el. Ez az a gondolat, amely abban a lélekben él, aki a szellemtudományt az emberiség nagy feladataként fogja fel, s úgy tekinti azt, mint a fejlődéstől elválaszthatatlant. Az ilyen lélek nemcsak vágyik a szellemtudományra, hanem kötelességének tartja ez irányú ismereteit belevinni a gyakorlati életbe. Minél inkább elismerjük ezt, annál inkább meggyorsítjuk az emberiség átalakítását olyanná, amilyennek a hatodik korszakban lennie kell. Amint a régi Atlantiszon - a mai Írország közelében - az előrehaladott emberek Kelet felé vonultak, hogy ott új kultúrákat alapítsanak, ma az a feladatunk, hogy a hatodik korszak érdekében munkálkodjunk, amikor is be fog következni az emberiség nagy szellemi felemelkedése! Meg kell kísérelnünk újból kikerülni a materializmusból - a spirituális társaságok feladata az, hogy ebben vezető szerepet játsszanak az emberiség körében! Nem szerénytelenségből és önteltségből, hanem kötelességérzetből! Egy bizonyos ember-csoportnak össze kell tehát állnia, hogy előkészítse a jövőt. De ez az egyesülés nem geográfiai természetű, a hely fogalma itt elveszíti jelentőségét, hiszen nem faji kapcsolatról van szó. A lényeg az, hogy az emberek az egész Földön szellemileg találják meg egymást azért, hogy a jövőt pozitív irányban formálhassák. Ezért hangsúlyozta a rózsakeresztes testvériség négyszáz évvel ezelőtt - amikor korunk elindult a legmélyebb materializmus felé - azt a gyakorlati szellemtudományt, amely az élet összes problémájára választ ad."

Balogh Tibor - Jean ​Piaget
Jean ​Piaget, akit elsősorban neves pszichológusként tartunk számon, jól ismert a magyar olvasók előtt, néhány műve magyar nyelven is megjelent. Jelentős és gazdag munkásságának részletes bemutatásával, átfogó értékelésével azonban még adós a magyar pszichológia, s azok a filozófiai jellegű próbálkozások is, amelyek Piaget méltatására vállalkoztak. Piaget főként gyermeklélektani tanulmányai által vált híressé, de életművét mint a polgári filozófia pszichológiai megalapozását is izgalmas nyomon követni. Ez a kismonográfia Piaget műveiben, gondolkodásában a filozofikus elemeket kívánja kidomborítani; elemzi szellemi fejlődését: "szellemi útravalóként az élettan eredményeit is felhasználó pszichoanalízistől, a gyakorlatot, a cselekvést, a tapasztalást kultiváló pragmatizmustól és empirizmustól kapott igazán sokat; szellemi útravalóul egy biológiailag megalapozott genetikus ismeretelméletet hagyott tanítványaira"; s érett fővel közel került a dialektikus materializmus világképének asszimilálásához is. Különösen jelentős a könyvben "A filozófiai bölcsesség és illúziója" című Piaget-mű ismertetése és értelmezése.

Sík Sándor - Esztétika
"Ez ​a könyv több mint tízéves közvetlen munkának, több mint húszéves elmélkedésnek, több mint harmincéves anyaggyűjtésnek, igazában egy életre szóló szenvedélynek gyümölcse. Meg kell azonban vallanom, mint életmű: melléktermék. Az az emberélet, mely exisztenciális szükségszerűséggel megteremtette: papi, írói, utóbb is legföljebb irodalomtörténetírói élet, nem a mesterségbeli bölcselő esztétikusé. Ha ezt kérdezi tőlem valaki, hogyan mer megszólalni az amatőr a professzionisták között, azt felelem: Csak úgy, mint többé-kevésbé minden tudatos művészember megteszi ha írásban nem, élőszóban, ha szóval nem, legalább is "belső monológ" formájában. A jó mesterember szereti a mesterségét, pihenő idejében is eljátszik szerszámaival, még aludni is legszívesebben a műhelyben dől le, és amikor egyéb ügyével-bajával foglalatoskodik, félszeme akkor is az anyaga közt motoz. Így aztán persze hogy kiles egy és más mesterségbeli titkot, ezt aztán nincs szíve magának tartani."

J. Huizinga - A ​holnap árnyékában
A ​kultúra elsősorban a szellemi és anyagi értékek bizonyos egyensúlyát követeli. Ez az egyensúly lehetővé teszi, hogy olyan társadalmi helyzet teremjen, melyet az élők többre és magasabbra becsülnek a puszta szükségérzet és a puszta hatalomvágy kielégülésénél. Kultúra annyi, mint irányítottság, s az irány mindig egy eszmény felé vezet. Méghozzá egy eszmény felé, mely több az egyén eszményénél: a közösség eszménye felé.

Rudolf Steiner - Makrokozmosz ​és mikrokozmosz
Az ​antropozófia a XX. század kereső embere előtt új szellemi világ- és emberképet tár föl; kapcsolódik az emberiség ősi bölcsességéhez, azonban keleti tradíciókkal ellentétben a nyugati szellemi életben gyökerezik és centrumában a Krisztus-esemény áll. Így iskolázási módszere is - az ember morális fejlesztése mellett - a nyugati gondolkodásból sarjad. A gondolkodás világprincípium, teremtő erő, melynek realitása van. Steiner szellemtudományos kutatási eredményei a gyakorlatban az élet számos területén mutatkoznak, így pl. a nevelésben (Waldorf-iskolák), a gyógyászatban és gyógypedagógiában, a művészetben (építészet, festészet...) éppúgy, mint a mezőgazdaságban és a társadalmi élet területén.

Erdő Péter - Schweitzer József - Vizi E. Szilveszter - Hit, ​erkölcs, tudomány
Manréza ​sorozatunk harmadik kötete az ország szellemi, lelki egészsége szempontjából igen aktuális, és egyben "örök" kérdésekkel foglalkozik. A beszélgetésekben fölmerülő témák mindenkit foglalkoztatnak, nem közömbösek mindennapi életünk, emberi kapcsolataink szempontjából. Akik a könyvben megszólalnak, országunk szellemi és lelki életének legilletékesebbjei közé tartoznak: az esztergomi bíboros, prímás, érsek, a Magyar Püspöki Kar elnöke, az ország nyugalmazott főrabbija, és a Magyar Tudományos Akadémi elnöke, s túlzás nélkül kijelenthető: Európa-szerte elismert tudósok, gondolkodók. A következő oldalakon az olvasó bepillantást nyerhet a beszélgetőpartnerek családi, emberi hátországába is, s hogy az élet miként készítette föl őket országos feladatukra.

Rotterdami Erasmus - A ​balgaság dicsérete
Rotterdami ​Erasmus (e. n. Desiderius Erasmus; 1469-1536) németalföldi író, humanista. A keresztény humanizmus legjelentősebb képviselője. A lelki kereszténységet az egyszerű krisztusi filozófiában kereste. Tudományos-filológiai szempontból óriási jelentősége volt saját latin fordítása kíséretében megjelentetett görög nyelvű Újszövetségének (1516). Az antikvitás kulturális befogadásában nagy szerepet játszott az antik irodalomból merített közmondásgyűjteménye, az Adagia (1500). Világhírűvé vált a Balgaság dicsérete (1511) szatírája, valamint a Beszélgetések (1519) című, szintén szatirikus dialógussorozata. Művei az ezt követő szentírásfordításokra nagy hatást gyakoroltak.

Füst Milán - Látomás ​és indulat a művészetben
A ​Látomás és indulat a művészetben, Füst Milán 1946-os egyetemi előadásai alapján készült művének első változata 1948-ban jelent meg. "Füst Milán nagyszabású esztétikája a XX. századi magyar tudományosság alapműve, amellyel érdemei szerint egyáltalán nem foglalkoztak, jelentőségét a kulturális nagy-közönség is alig ismeri" olvashatjuk az 1997-es, a kéziratos és nyomtatott szövegelőzményeket egyaránt figyelembe vevő kiadásban, melynek sajtó alá rendezője, Kis Pintér Imre, aki az 1963-as kiadásra ideológiai és cenzurális okokból "átalakított" művet a hagyatékban föllelhető kézirattal és előzményekkel összevetette, s a szöveggondozást a kritikai kiadásokra jellemző igényességgel elvégezte. Miért egyedülálló Füst Milán esztétikája? Mert egyedülálló művész bölcselete, amely minden mondatában, minden tételében, minden példájában e magányos alkotó máig felfejthetetlen művészetét tükrözi, s ily módon Füst Milán negyvenéves írói, s tegyük hozzá: tanári pályájának sűrítése és összegzése. Mert valóságos hallgatóságnak, nagyközönségnek készült, s az élőbeszéd elevenségével hat, az alkotói-befogadói élményleírások láttató lendületével szólít meg minket. Maga a szerző írta, hogy könyve "példátlanul áll nemcsak a magyar esztétikai és irodalmi tudományunkban, hanem a külföldiekben is, mert nemcsak a művészetek világának egész bölcseletét tartalmazza, hanem olyan lélektani eredményei is vannak, amelyek mindeddig ismeretlenek voltak, különösen az indulatmenetek és ritmika dolgában, de egyebekben is." A Látomás és indulat a művészetben "életteljes, művészien megírt filozófai munka" állítja a szerző, s az olvasóban is ez az érzés erősödik előadásról-előadásra, témáról-témára, fejezetről-fejezetre.