Tisztaszívűek Szent ​életutak a 70 éves pécsi Kármel történetéből

Molnár Imre - Az ​igazság szabaddá tesz
Mivel ​érdemelte ki ezt a szörnyű bűntényt Jerzy atya? Talán bűnöző, gyilkos vagy terrorista volt? Sz sincs ilyesmiről. Popieluszko atya pusztán a katolikus egyház hűséges papja volt, aki Krisztus szolgájaként a saját és mindazok méltóságát védte, akik vele együtt elnyomást és megaláztatást szenvedtek. Mert a hit, az Evangélium az emberi méltóság és a szabadság fogalma nem egyeztethető össze a marxista ideológia lényegével. Ezért zúdult reá Isten ellenségének, az emberiséget leigázó "nagy hazugnak" pusztító haragja, aki gyűlöli az igazságot és a hazugságot terjeszti a világban. Miként a történelemben időnként megesik, ezekben az években Európa nagy részén az emberek elméjének világosságát elhomályosította a sötétség és a jót rosszal helyettesítette. Így ez a szeretett lengyel föld is a terror, a szolgaság és az álnokság országa lett. Krisztus evangéliumát, az élet és a szentség szavát felváltotta a gyűlölet és a halál perverz tanítása. Hazátokra a gonoszság cunamija csapott le. ... Jerzy atya nem engedett a csábításnak, s nem törődött bele, hogy ilyen haláltáborban éljen. Pusztán az igazság, az igazságosság és a szeretet fegyverével próbálta visszakövetelni az állampolgári és papi lelkiismereti szabadságot. De a rontást hozó ideológia nem bírta elviselni az igazság és az igazságosság fényét. Ezért üldözte, tartóztatta le majd brutálisan megkínozta ezt a védtelen káplánt, akit végső gyalázatként összekötözve vízbe vetett, bár az még életben volt. Elrablói, akik az életet a legkisebb mértékben sem tisztelték, büszkén vállalták fel halálát. Magára hagyták, miként némelyek az állat tetemét dobják el. Testét csak 10 nap múlva találták meg... E fiatal papnak az áldozata azért nem jelent vereséget, mert az elkövetők az Igazságot nem voltak képesek megölni. Vértanúnk tragikus halála ezért az emberi szívek Evangéliumhoz való megtérésének folyamatát indította el. A vértanúk halálából mindig a keresztény élet vetése fakad. Ma Popieluszko boldoggá avatása az egész nemzet számára az örvendezés emlékezetes napja. Popieluszkót megdicsőülten helyezik az Anyaszentegyház karjai közé. A politikai rendszerek oly gyorsan múlnak el, mint a nyári viharok. Nem marad utánuk más csak a pusztítás nyoma. Az egyház azonban saját fiain keresztül itt marad, hogy az emberiséget a határtalan szeretet ajándékához segítse. Mert a keresztény ember a föld sója.

Hetényi Varga Károly - Szerzetesek ​a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában I.
Ha ​az államhatalom, a siker és gazdagság, a tudomány és a művészet jeles képviselői megérdemlik, hogy az olvasó különböző lexikonokban oly gyakran találkozzék nevükkel-cselekedeteikkel, akkor illő, hogy a szellem és a morál kimagasló személyiségei is kapjanak nyilvánosságot, áldozatos tetteik ne merüljenek a felejtés homályába. A művelt világ tud a kereszténység vértanúiról, évezredek nagy eseményei se tudták áldozatukat kitörölni a történelem emlékezetéből. Ha ez így van, akkor a 20. század vértanúi is kivívták maguknak azt a jogot, amely az utókor számára kötelességként is felfogható. Hetényi Varga Károly, a tudós egyháztörténész immár nagy munkájának harmadik kötetét tette elénk. A _Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában_ című műről van szó. Torkunk, szívünk elszorul ennyi szenvedés hallatán, láttán, értelmünk, lelkünk megvigasztalódik ennyi jóság, nemesség, önfeláldozás ismeretében. A szerző itt él Pécsváradon. Otthonában dolgozza fel a Kárpát-medencére kiterjedő anyagát, és felesége, Borbála asszony segítségével készíti elő a nyomdának... Ez a szó szerint páratlan vállalkozás még nem fejeződött be. A sorozat következő kötetei a férfi és női szerzetesrendek üldözött tagjainak sorsát mutatják majd be, ahogy eddig is, az egész Kárpát-medencére kiterjedően. (_Dr. László Lajos író -- Pécsi Rádió, 1996. dec. 22._) Hetényi Varga Károly kutató történésznél az elmúlt fél évszázadban senki sem tett többet a XX. századi magyar egyháztörténet "fehér foltjainak" felszámolásáért. Megdöbbentő, hogy egyedülálló vállalkozása méltó elismerésre, támogatásra nem talált. Szeretném remélni, hogy értékválságos korunkban "Isten népe" soraiban lesznek olyanok, akik küldetésük és felelősségük tudatában a szerző segítségére lesznek. E kötet rendkívül áldozatos munkával történt megírása elsősorban szolgálat, hogy minden olvasója hitelesebb képet kapjon oly sok elhallgatás és torzítás után az egyház krisztusi vonásairól. (_Hölvényi György tudományos kutató, Budapest -- Új Ember, 1999. szept. 26._) Örömmel olvastam a Hetényi Varga Károlyról szóló sorokat. Szerintem az ő munkája rendkívül értékes és pótolhatatlan. Az egyház is csak nagy elismeréssel és hálával tartozik neki azért az óriási kutatómunkáért, mellyel az egész magyar területen szenvedő papok és szerzetesek küzdelmeit és szenvedéseit megörökítette. Mi, erdélyiek külön hálával tartozunk neki, mert általa ismertük meg az összmagyarság egyházi összetartását a hitlerizmus és a kommunizmus idején egyaránt. Nagy érdeklődéssel várjuk újabb könyvének megjelenését, s reméljük, hogy az anyaország papsága is megfelelő elismerésben részesíti. (_Szirmai Béla ny. kanonok, Brassó -- Új Ember, 1999. okt. 24._)

Grażyna Sikorska - Jerzy ​Popieluszko, a kommunizmus áldozata
E ​mű Jerzy Popieluszko (1947--1984), a harminchét évesen vértanúhalált halt lengyel katolikus pap életútjával ismertet meg. Végigvezet gyermekkorán és szemináriumi évein, sorkatonai szolgálata viszontagságain. Részletesen bemutatja sokoldalú lelkipásztori működését, a Szolidaritás-mozgalomhoz fűződő kapcsolatát, a nyolcvanas évek Lengyelországának politikai viszonyait, illetve szemelvényeket ad Popieluszko nagyhatású szentbeszédeiből. A záró fejezetben elénk tárul a kommunista hatóságoktól elszenvedett üldöztetése, és megrázó beszámolót olvashatunk bestiális meggyilkolásáról. Popieluszko atya személyében a katolikus egyház legújabb kori történetének egy hazánkban kevéssé ismert hőse lép elénk. Zsille Gábor

Montforti Grignon Szent Lajos - Mária ​által Jézushoz
A ​kiadás Monforti Szent Grignon Lajos Mária halálának 280. évfordulójára készült. A II. Vatikáni Zsinatnak az Egyházról szóló határozata a 8. fejezetben a Szűzanya szerepét tárgyalja. Ez a fejezet igyekszik összeegyeztetni a katolikus hittudomány két mai irányzatát. Az egyik irányzat kiemeli Mária különleges kapcsolatát Krisztussal, a Megváltóval, a másik pedig az Egyházhoz és a megváltottakhoz való viszonyát hangsúlyozza. Monforti Szent Lajost, vagy családi nevén Grignon Szent Lajost nagyon sokan ismerik az egész világon az általa terjesztett önfelajánlás révén, amelyet a _Tökéletes Mária-tisztelet_ című művében fejtett ki. Nem sokan ismerik azonban Monforti Szent Lajos rövid, de megpróbáltatásokkal teli életét (mindössze 44 éves volt, amikor meghalt). Ezért könyvünk első részében az ő életét ismertetjük röviden. Majd könyvünk második részében két művét, _Az Örök Bölcsesség szeretete_, s a _Levél a kereszt barátaihoz_ című műveit ismertetjük és közre adunk néhány _áhítatgyakorlatot a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére_. Végül a harmadik részben a Szűzanyának történő _tökéletes önátadás_ előkészítését ismertetjük.

Prohászka Ottokár - Modern ​katolicizmus - Válogatás Prohászka műveiből
Prohászka ​Ottokár püspök (1858—1927) a századforduló magyar kereszténységének meghatározó, történelmi súlyú személyisége volt. 1945 után sajnos nálunk szellemi számkivetésbe kényszerült, 1947-ben még budapesti szobrát is ledöntötték. Szellemi, lelki örökségének ápolásáról ennek ellenére nem mondott le sohasem a magyar egyház, de csak a hetvenes évek közepétől kezdődhetett el valamelyes újraértékelése és felidézése korszakalkotó életművének. Nagyjából egy évtizedbe került ennek a Válogatásnak megszületése is, amely félszázados hallgatás után ismét nyilvánossághoz segíti azt, aki sírfeliratának márványtanúsága szerint „Magyarország apostola és tanítója". E válogatás készítésekor arra voltunk tekintettel, hogy mind kevesebben vannak, akik Prohászkát ismerik, s már egészen új nemzedékek számára is kell megpróbálnunk közel hozni a századforduló nagy apostolát, ráadásul egy gyökeresen megváltozott világban. Ezért igyekszünk bemutatni — amennyire lehetséges — a teljes Prohászkát: a főpap-lelkipásztort, a hittudóst, lelki írót, szociális apostolt, de különösen a látnoki géniuszt. Mert Prohászka — bár egész odaadással és együttszenvedőn saját korának élt —, messzire látón a jövőt is érzékelte, és e jövő számára is tudott eszmei irányt mutatni. Ez a Prohászka utat talál a mához, és a ma új nemzedékei számára is van mondanivalója a magyar jövő formálásánál. Ilyen impulzusokat és prohászkai tanácsokat kaphat pl. az elmélyült olvasó: „Voltunk-e már apostolai a kereszténységtől elidegenedett kultúrának, kik égni, fölvilágosítani, megérteni, szánni és szeretni tudnak? Azokra van szükség!… Mert a kultúra összes vívmányai dacára látjuk, hogy nem boldog a modern ember." „A 20. század hullámzó tengerén küzdő egyháznak millió szívre s kétszerannyi kézre van szüksége … Ezért ne tartsa magát a laikus az egyházban másodrendű katolikusnak! Mindnyájan testvérek vagyunk, … s mint királyi papság arra hivatva, hogy apostolkodjunk… A krisztusi élet nem kész, azt ki kell alakítanunk." „Mi a mai kor ragyogó eszméje? A demokrácia… Ezért az egyház fogjon össze a néppel!" „A szocializmus irreális váltóval dolgozik, földi jövővel biztat, csakhogy tele van utópiával és illúzióval." „Tudni, ismerni kell az igazat, alakítani a szépet, gyakorolni a jót s átélni az Istent!"

Hetényi Varga Károly - Papi ​sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában I.
Rendkívül ​értékes történelmi dokumentumsorozat első kötetének _bővített, javított_ kiadását tartja kezében az olvasó. Egy -- reméljük, végleg -- letűnt világról, az elmúlt 50 év diktatúráinak koráról tudósít bennünket ez a könyv. Tíz egyházmegye 713 papjának, illetve papnövendékének meghurcoltatásáról szól, akik útjában álltak az istentagadás és az embertelenség terjesztőinek, akik arra törekedtek, hogy híveiket megvédjék az üldözéstől, a lelki és szellemi terrortól. Ezért kellett bebörtönzést, internálást vagy erőszakos halált elszenvedniük. Hetényi Varga Károly hatkötetesre tervezett munkája elsőként tett kísérletet arra, hogy több évtizedes gyűjtőmunka eredményeként a téma iránt érdeklődők elé tárja az elmúlt 50 évben üldöztetést szenvedett papok, papnövendékek és szerzetesek személyi adatait, meghurcoltatásuk részleteit. Könyvünk szeretne emléket állítani a hitvallóknak, akiknek helytállása megindít és büszkeséggel tölt el bennünket, akik a mának és a jövendőnek egyaránt példát adtak hűségre, bátorságra. Bízunk abban, hogy e kor történészei továbbviszik ezt a szellemet és felhasználják a könyvben szereplő szenvedéstörténeteket.

Nursiai Szent Benedek - Szent ​Benedek regulája
Nursiai ​Szent Benedek (480–547) „fordította le” a nyugati ember számára azt a szerzetesi tapasztalatot, amely a Kr. u. 4. században született az egyiptomi pusztaságban. Bár a keresztény szerzetesség már jóval Benedek előtt megjelent az európai kontinensen, sőt az élet szabályozására különféle „regulák” is születtek. Benedek regulája vált mégis egyre meghatározóbbá. Azért különös ez, mert a korai idők sokszínűségéből éppen az a mű emelkedett ki és bizonyult időtállónak, amely talán a legkevésbé törekedett eredetiségre. Szent Benedek mások tapasztalataiból építkezik, regulájában gyakran szerepelnek „vendégszövegek”. Az az arányérzék azonban, amellyel mindezt elrendezi, és azok a hangsúlyok, amelyeket időnként következetesen és bölcsen módosít, arról tanúskodnak, hogy antropológiájában a legfőbb helyet az Istent kereső ember (szerzetes) foglalja el. Benedek nem elméletet ír, hanem tapasztalatot rögzít. Közben azonban nagyon ügyel arra, hogy a szabályként rögzített tapasztalatot úgy őrizze meg, hogy az soha ne veszítse el mozgékonyságát. Talán éppen ennek köszönhető, hogy mindmáig élnek olyan keresztények, akik egész életük alakítása szempontjából mértékadónak tartják azt a lelki tanítást, amely a regulában megfogalmazódik.

Lepold Antal - Csernoch ​János
A ​rövidke könyv Nagymagyarország utolsó hercegprímásáról, Csernoch Jánosról szól, udvari papja, Lepold Antal visszaemlékezéseiben. Az író végigvezet minket az első világháború, a trianoni békediktátum, majd a rákövetkező időszak viharos eseményein, bepillantást kapunk egy pápaválasztásba, és megismerjük a hazájához haláláig hű főpapot. A hercegprímás esztergomi síremlékére a magyar törvényhozás ezt iratta; „Az égben visszakéri, amit a földön megmenteni nem tudott”.

Roger testvér - Szeretetének ​tüze
Franciaország ​déli részén, Taizében Roger testvér ökumenikus szerzetesközösséget hozott létre 1940-ben. Arra törekedett, hogy áthidalja a keresztényeket elválasztó szakadékokat, és segítsen az emberiséget megosztó feszültségek feloldásában. E könyvecske a Taizéi Közösség alapítójának legfontosabb gondolatait foglalja össze. A szövegek hosszú évek során íródtak, s különböző könyvekben láttak napvilágot. Roger testvér gyakran költői szépségű nyelven, szimbólumokban fejezi ki gondolatait -- amelyek elsősorban a napi közös imádságokból és a testvérekkel való közös életből táplálkoznak. A testvérek élete és munkája összefonódik annak a sokezer fiatalnak tapasztalatával, akik különböző országokból és földrészekről hétről hétre elzarándokolnak Taizébe. Maga Roger testvér pedig időről időre fölkeresi a legszegényebbeket Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országaiban -- a velük való találkozás erőt és iránymutatást jelent számára. Roger testvért különösen szoros kapcsolatok fűzik Magyarországhoz. A taizéi testvérek hosszú évek óta rendszeresen meglátogatták a keresztényeket hazánkban, eleinte a legnagyobb titokban. Roger testvér maga 1983-ban járt először Budapesten, és azóta Taizé több találkozót szervezhetett Magyarországon Kelet- és Nyugat-Európa fiataljai között. Taizé alapítója a benső élethez és az emberi szolidaritáshoz szükséges ihletet Krisztus szeretetéből meríti: abból a tűzből, amely bevilágítja az emberiség sötétjét -- Isten emésztő tüzéből, amely nem alszik ki soha.

Puskely Mária - Akik ​hittek a szeretetben
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szent Faustyna Kowalska - Napló
Szent ​Fausztina, polgári nevén Helena Kowalska 1905-ben született a lengyelországi Łódź melletti Glogowiec faluban egy tízgyermekes család harmadik gyermekeként. Gyermekkorától kezdve az ima szeretete, a szeretet, az engedelmesség, és az emberi nyomor iránt való érzékenység jellemezte. Iskolába csak 3 évig járt, majd elhagyta otthonát és gazdag családokhoz ment szolgálóleánynak. Húsz éves volt, mikor belépett az Irgalmasság Anyja Nővéreinek Kongregációjába, amelyben Maria Faustina nővérként 13 évet élt le szakács, kertész és portás munkakörben. Élete az Istennel való rendkívül bensőséges egységet takarta, habár igen egyhangúnak és szürkének tűnhetett. Gyermekkorától kezdve szeretett volna nagy szent lenni és következetesen törekedett is erre, együttműködve Jézussal az elveszett lelkek megmentésében. Egész életét fölajánlotta áldozatként a bűnösök megmentésére. Ennek a jegyében is hunyt el, hosszadalmas, fájdalmas betegeskedés után. Misztikus, istenközeli élményeiről naplót vezetett, ami majdnem teljes egészében kiadásra is került. Nyelvezete, stílusa alapján nehezen hihető, hogy egy 3 osztályt végzett nő írta. Tartalma, és a hatására bekövetkezett csodák mellett ez is alátámasztja hitelességét, isteni sugalmazottságát.

Andrea Riccardi - Keresztények ​a vértanúság századában
2000. ​május 7-én a római Colosseumban II. János Pál pápa ünnepélyes imádságot tartott a XX. század vértanúinak emlékére. Az eseményt sokan a Nagy Szentév egyik csúcspontjaként tartják számon. A Szentatya kívánsága szerint a szertartás ökumenikus volt, híven tükrözve a pápának az éppen véget ért század tapasztalatain érlelődött meggyőződését: a szentek, mártírok ökumenizmusa a legmeggyőzőbb. Katolikus, ortodox és protestáns résztvevők együtt emlékeztek meg azokról a keresztényekről, akik ezekben az új időkben életüket adták az evangéliumért. Az egyes kiválasztott tanúságtételeket valamennyi erre fölkért résztvevő oly módon olvasta föl, hogy nem a saját, hanem egy másik felekezethez tartozó hitvallóról emlékezett meg. Az imádságra a világ számos országából érkeztek olyan papok, szerzetesek vagy világi hívők, akik maguk is üldöztetést vagy rabságot szenvedtek hitükért. Magyarországról Regőczi István, Lőrinczy Ferenc és az időközben elhunyt Keglevits István atyák vettek részt a szertartáson. A könyv, melyet az olvasó kezében tart, eredeti, olasz kiadásában az említett colosseumbéli megemlékezéssel egy időben, arra időzítve jelent meg. Az emlékezet egyedülálló gyűjteménye. Értékét a világegyház - és nem csak a katolikus keresztények - számára jelzi, hogy a pápa - a mű és szerzője iránti megbecsülés jeléül - személyes ajánlásával ajándékozta a könyv egy-egy példányát a római megemlékezés résztvevőinek. A szerző, Andrea Riccardi egyik szándéka az volt, hogy a szélesebb közönségnek is megmutassa a keresztények XX. századi történetének egy mindeddig kevéssé ismert, mégis meghatározó oldalát. Munkájában nagyrészt a pápa által még a jubileumi év előkészítésekor létrehozott Új Vértanúk Bizottságához az egyházmegyéktől öt földrészről beérkezett anyagokra támaszkodott, de használt más forrásokat is, elsősorban a nem katolikus mártíriumok feldolgozásakor. A szerző a bevezetőben, majd a könyv egyes fejezeteiben többször hangsúlyozza, hogy a kutatás nem tekinthető egyszer s mindenkorra lezártnak. A világ számos pontján a keresztények ma is üldözést szenvednek, vagy éppen csak megszabadultak alóla; helyzetük sok helyen továbbra is törékeny, veszélyekkel terhes, és mindez nehezíti a félmúlt szabad feltárását, magát az emlékezést. A lezáratlanságnak van azonban egy másik, mélyebb oka is: a vérzivatarosnak joggal nevezett XX. században a keresztény mártíromság ismét tömeges, földrajzi és lelki értelemben egyaránt egyetemes lett. A szerző annak a hívőnek az alázatával és reménységével közelít témájához, aki tudja: ha a bármennyire gondos emberi emlékezet számára ismeretlen marad is sok történet, Isten valamennyi hitvallójának és szentjének nevét följegyezte a mennyben.

Monseigneur Jean-Michel di Falco - Teréz ​anya, avagy a hit csodái
Jean-Michel ​di Falco 1941-ben született Marseille-ben. Pappá szentelték 1968. június 29-én. Miután több esztendőt eltöltött az oktatásban, 1982-ben kinevezik a Chrétiens-Médias általános megbízottjává. 1987-ben a Franciaországi Püspökök Konferenciájának szóvivője,majd 1996-tól 1997-ig, kulturális tanácsadó a Szentszék mellett működő francia nagykövetségnél.1977. augusztusában az Ifjúsági Világnapok szóvivője volt. 1997. július 4-én nevezték ki Párizs segédpüspökévé. Teréz anyát, aki 1997. szeptember 5-én hunyt el Calcuttában, az egész világ ismerte és csodálta. 1979-ben béke Nobel-díjjal tüntették ki, s már életében szentnek tekintette őt számtalan csodálója.1946-ban kapta meg a „Hívást a hívásban”: mindenről lemondani, hogy a szegények közül a legszegényebbeknek, Calcutta nyomornegyedei férfiainak és asszonyainak szentelje magát. Teréz anya megalapította a Szeretet Misszionáriusai rendet, és kiterjesztette munkáját a világ minden országára és az „élet minden sebesültjére”. Hitbéli embernek kellett ahhoz lenni, hogy valaki megírhassa, a közhelyeken és az elkoptatott szólamokon túl, e kivételes asszonynak a nagyszerű sorsát. Ezt tűzte ki célul Monsigneur Jean-Michel Di Falco egy olyan könyvben, amely hemzseg az anekdotáktól, de amely mindenekelőtt egy szentté avatásra felterjesztett lélek lelki keresésének elbeszélése.Kivételes és felkavaró életrajz egy olyan asszonyról, aki kiemelkedik eme évszázadból, és aki tapinthatóvá teszi számunkra a hit csodáit.

Roberts Liardon - A ​hit emberei
.Az ​új hullám főleg a hit mozgalomban talált táptalajra. A magukat mérsékeltnek tekintő irányzatok azóta egyre inkább elhatárolódnak ettől a vonulattól. Az „új hullámnak” rövid időn belül nemzetközi központjai alakultak ki: Észak- Amerikában például a floridai Lakelandben, Pensacolában, az oklahomai Tulsában, valamint Torontóban, Dél-Amerikában Buenos Airesben, Európában Angliában, Magyarországon pedig a Hit Gyülekezetében. hu.wikipedia

M. Fabyan Windeatt - A ​szeretet fekete apostola
Isten ​időnként szenteket támaszt, akik e világ önző, anyagias, hatalomra törő és szabad erkölcsöt hirdető mohóságának életükkel mondanak ellent. Ilyen kiválasztott volt a XVII. században az a színesbőrű perui kisfiú, aki megigézve a Jóisten szeretetétől, járta sajátos és eseményekben gazdag életútját. Felnőve Domonkos-rendi szerzetes lesz, és a segítő testvérek legkisebbjeként lett kortársai között a legnagyobb. A rabszolgasorsba kényszerített színesbőrűek között ő az ellenpont, ő vívta ki szeretetével és alázatával Isten fiainak szabadságát. Fiataloknak ajánljuk elsősorban e könyvet, hogy Porres Márton színesbőrű szerzetes testvér életét megismerve elgondolkodjanak egy kicsit e világ dolgai felett. De valamennyiünk okulására szolgálhat a szeretet fekete apostolának Isten jeleiben oly gazdag élete.

Conrad De Meester - Jelenléted ​az örömöm
Elisabeth ​Catez, 1880--1906, huszonhat év. Egy tavasznyi idő... Mégis elég volt a kibontakozáshoz, ahhoz hogy egészen kimondja magát Istennek és testvéreinek, akik sokkal többen vannak, mint valaha is gondolhatta volna. Az Egyház 1984 november 25-én avatta boldoggá ezt a kármelita nővért. A szentháromságról nevezett Boldog Erzsébet nővér Isten jelenlétének prófétája. Élete példaértékű jelentőséget hordoz: megmutatja, hogyan lehetünk mi is égő csipkebokrok, melyekben az Úr kinyilatkoztatja magát (vö. Kiv 3,2). A bokorból pedig ez az üzenet hangzik: Isten téged sem szeret kevésbé, Ő benned lakik, és vár. Még ha a te történeted más formát ölt is, ez tulajdonképpen nem lényeges. A fontos az, hogy megtaláld a rejtett forrást, amely átalakítja kertedet. Isten szeretne a forrásod és a kerted lenni.

Rama Dr. Friderick Lenz - Szörföltem ​a Himaláján
Az ​itt következő beszámoló himalájai kalandjaimról saját tapasztalataimra épül, amelyeket évekkel ezelőtt Nepálban éltem át. Bár valóságos eseményeken alapulnak, átalakítottam és kiszíneztem azokat. Remélem, hogy a következő oldalakon bemutatott belső és külső élmények elszórakoztatják Önt, Kedves Olvasó, és segítik a megvilágosodáshoz vezető úton.

Ismeretlen szerző - "Te ​meztelen Krisztus, hol hagytad az ingedet?"
Régi ​adósságunkat törlesztjük akkor, amikor e könyv, a FONTES HISTORICI ORDINIS FRATRUM MINORUM IN HUNGARIA • MAGYAR FERENCES FORRÁSOK útra bocsátásával a ferences rend magyarországi történetének nehezen hozzáférhető, vagy eddig alig ismert forrásait közölni kezdjük. Szerencsésebb történelmű országokban ez már régen megtörtént. Nálunk a szerzetesrendek működésének újra engedélyezése, a rend iratainak, könyvtárainak újbóli birtokba vétele, eddig lappangó iratok, könyvek előkerülése (ld. gyöngyösi leletek) adnak új lehetőséget. Ezzel a lehetőséggel élve szeretnénk hozzájárulni a ferences rend magyarországi történetének kutatásához, annak fellendítéséhez. Talán furcsának tűnik, miért ezzel a kötettel indítjuk sorozatunkat, hiszen akadna régebbi forrás is. Ez igaz, de a szerzetesrendek 1950-es feloszlatása olyan történelmi esemény, melynek átélői és elszenvedői közöttünk élnek. 1990-ben még nem is nagyon gondoltunk arra, mennyire sürgető is az akkor történtek leírása, megörökítése, visszaemlékezések, és fellelhető dokumentumok alapján. A közben eltelt idő, és a feloszlatáskor élők szinte egy évtized alatti eltávozása tette világossá, milyen fontos ennek a jelent is súlyosan meghatározó eseménynek az emlékeit összegyűjteni. Hiszen a fiatalabb nemzedék a feloszlatást már nem átélt valóságként ismeri, hanem — hála Istennek — csak úgy, mint a saját életét is nagyon meghatározó történelmi tényt. Ha most, az utolsó pillanatban ezt nem tettük volna meg, úgy jártunk volna, amint Tacitus is írja: „Valóban nagy bizonyságát adtuk türelmünknek, és amiképpen a régi kor láthatta, meddig terjed a szabadság, mi is láthattuk, meddig a szolgaság: a figyelők miatt még beszélni, egymást meghallgatni sem lehetett. Hangunkkal együtt az emlékezést is elvesztettük volna, ha a feledés ugyanúgy rajtunk múlnék, mint a hallgatás.” (P. C. Tacitus: Agricola élete 2. Borzsák I. fordítása) Kötetünk tehát ez a megmentett emlékezés, aminek az ad különös aktualitást, hogy a szerzetesrendek feloszlatása éppen ötven évvel ezelőtt történt Magyarországon. A visszaemlékezések összegyűjtése egyben a fiatalabb generáció tisztelgése is azok előtt a ferences testvérek előtt, akik elszenvedték a feloszlatás eseményét és következményeit, akik tanújelét adták a rendhez, hivatásukhoz való hűségnek, és akik áldozatokat is hoztak, hogy megőrizzék és továbbadják a ferences életeszményt. fr. Varga Kapisztrán OFM

Kulics Ágnes - Tölgyesi Ágnes - ...evilágból...
"Az ​én országom nem e világból való" - mondja Jézus Pilátus előtt. Tölgyesi Ágnesnek a XXI. Magyar Filmszemlén közönségdíjat nyert filmje és Kulics Ágnessel együtt készített interjúkötete egyaránt ezt a címet viseli: ,...evilágból..." Apácák emlékeznek. Hogyan kapták elhívatottságukat, miként gyakorolták hivatásukat: az ápolást, a szegények gondozását és a tanítást, hogyan élték rendi életüket. Az a világ, amelyben a kedvesnővéreknek életük nagy részét leélni megadatott, a háborús pusztításnak, az iskolák államosításának, a kitelepítéseknek és meghurcoltatásoknak a világa volt. 1950-ben, a szerzetesrendek szétszóratásakor, több mint tízezer apáca került az utcára. Elhivatottságból, hitből, emberszeretetből felesküdtek a szolgálatra, és esküjüket minden fenyegetettség ellenére mindmáig megtartották, mert számukra "evilágból" nem érkezhet hitükkel ellenkező utasítás.

Ismeretlen szerző - Az ​első szeretet
"Lehet-e ​az életem kiteljesedett és boldog, feleség és gyerek nélkül, és egészen egy olyan egyház rendelkezésére állva, amely gyakran szenvedést okoz nekem?" Sok teológiahallgató, illetve papjelölt és fiatal pap teszi fel ezeket a kérdéseket. Ebben a könyvben egészen személyes válaszokat kapnak olyan tapasztalt papoktól, akiknek az élete kiteljesedett. A válaszok, illetve a mögöttük álló papok eleven bizonyítékai annak, hogy a pap nincs megfosztva a boldogságtól, jóllehet sok mindenről lemond, amit a mai világ nélkülözhetetlennek tart.