A ​legkisebb királylány kívánsága 88 ​vajdasági erotikus és obszcén népmese

Ismeretlen szerző - A ​magyar folklór
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Villányi Péter - Mácsai ​huncutságok
Galgamácsa ​neve ismerősen hangzik mindenkinek, aki érdeklődik a népi kultúra iránt. A napjainkig hagyományőrző falu prózafolklórjáról azonban mostanáig semmit sem tudtunk. A szerző Villányi Péter, a debreceni egyetemen végzett néprajzkutató, hosszú évek kitartó munkájával kalászolta össze a falu prózai elbeszélő népköltészetének úgyszólván, ma még föllelhető darabját. Így jött létre a maga nemében páratlan, háromezret is meghaladó szövegből álló gyűjteménye. A gazdag anyag egy szeletét villantja föl ez a kötet: tréfás elbeszéléseket, azon belül élcelődő falucsúfolókat, valamint változatos esendőségeket, csalafintaságokat és vérbő, pajzán, szókimondó, olykor pedig meghökkentő paraszti történeteket. A kötet elsősorban a letűnt paraszti világ mulatságos históriáit, tarka adomáit, derűs tréfáit kedvelő olvasók érdeklődésére tarthat számot.

John Seymour - Elfeledett ​mesterségek
Élje ​át újra egy letűnt kor hangulatát John Seymour képekkel gazdagon díszített könyvének segítségével, amely a faházépítéstől a kenyérsütésig számtalan hagyományos mesterséget és háztartási praktikát mutat be. A tartalomból: kosárfonás, méhészet, kovácsmesterség, hajóépítés, cipészmesterség, sajtkészítés, takarítás, kőfalak építése, ruhafestés, sövényépítés, csipkeverés, festés, papírkészítés, fazekasmesterség, kötélverés, szőnyegkészítés, nyergesmesterség, vitorlakészítés, varrás, palahasítás, szappankészítés, fonás, bőrcserzés, zsúptető készítése, csempekészítés, szövés, kútásás, bognármesterség, borkészítés.

Ismeretlen szerző - Fénylő ​ölednek édes örömében
"Kötetünk ​az első vállalkozás, nemcsak itthon, de az egész világon is, amely hiteles fordításokban - s nem tartalmi kivonatokban - akar képet adni az egész sumer irodalomról. Összeállítója és fordítója, Komróczy Géza, nem pusztán tudományos feladatnak tekintette munkáját. Igazolni akarta - érzésünk szerint sikerrel -, hogy ennek az ismeretlen eredetű, rokontalan nyelvű, rég eltűnt mezopotámiai népnek a költészete erős, eleven, gazdag, sokoldalú, hogy nem véletlenül terelődött rá az elmúlt harminc esztendőben világszerte a tudósoknak és az irodalom rajongóinak figyelme. Mint ő maga írja előszavában: "A sumer irodalom az ember eszmélkedésének, világot megismerő és világot teremtő erejének kövülete. A sumer irodalom szavai csaknem ötezer éve, mai kultúránk hajnalán hangzottak fel. A gondolati absztrakció és a művészi utánzás, megjelenítés bennük épült először teljes, szuverén világgá. A múltját és tulajdon lényegét kutató ember a sumerok költészetében a világképek korszakos különbségei ellenére is felismerheti őseit."

De Sade márki - Szodoma ​százhúsz napja
Marquis ​de Sade több mint két évszázaddal ezelőtt írta híres-híredt könyvét, mely magyar nyelven most jelenik meg először. Egy előkelő társaság négy hónapját jeleníti meg: ezen a százhúsz napon régi történetek elmesélésével és a gyakorlatban is a legkülönfélébb perverzióknak élnek. Sade márki fantáziája ebben a műben olyannyira rájárt a szexuális és egyéb perverziókra, hogy az utókor az ő nevéből képezte a - történelemmel egyébként egyidős - "szadizmus" fogalmát. Ezt a könyvet tehát csak azoknak a felőtt olvasóknak ajánljuk, akik pornográf tartalmától és durvaságától el tudnak vonakoztatni, s meglátják benne a rokokó világ túláradó szexuális fantáziáját.

Tasnádi Zsuzsanna - Népviseletek ​és népélet a monarchiabeli képeslapokon
A ​Néprajzi Múzeum Nyomatgyűjteménye a magyar nyelvterület legteljesebb képeslapanyagát őrzi, amely viseleteket, viseletsorozatokat mutat be az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből. A fényképek alapján, az 1880-1920 között készült képeslapok a magyarországi tájegységek jellegzetes magyar és nemzetiségi viseleteit, életképeit mutatja be a 19-20. század fordulójáról. A válogatás kereteit a Néprajzi Múzeum képeslapgyűjteménye határozza meg. A képeslapok mellett néhány fényképet, rajzot, festményt használtunk fel azoknál a fejezeteknél, ahol a képeslap műfaját, annak kialakulását, előképeit, a korszakban elfoglalt helyét mutatjuk be. A képeslapokon megjelenő népviseletek fényképek alapján készültek, ezért nagyrészük alkalmas a viselet bemutatására, leírására, részletes ismertetésére, természetesen figyelembe véve a már említett készítői, kiadói adatokat, információkat. A képeslapokat fontos képi dokumentációs anyagnak tekintjük napjainkban is, hiszen a fénykép alapján készült sokszorosított lapok nagyon sok háttérinformációt vagy mondanivalót tartalmaznak képeslapgyűjtőknek, népviselet, népélet-kutatóknak, egyes fényképészek, műtermek, kiadók és nyomdák iránt érdeklődőknek egyaránt.

Ismeretlen szerző - Erósz ​a folklórban
"A ​kötet a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoportja által 1982 májusában rendezett konferencia anyagát tartalmazza"

Szabó Béla - A ​faműves - kézműves kismesterség
A ​könyv a népi kismesterségek közé tartozó faművességet mutatja be, mely a hagyományőrzés és a múltbéli technikák átörökítési szándéka mellett a szakmai képzés tematikájának és módszerének egységesítésével is foglalkozik.

Balassa Iván - Ortutay Gyula - Magyar ​néprajz
A ​két kiváló tudós, Balassa Iván és Ortutay Gyula a néprajztudomány eddigi eredményeire támaszkodva, a szakemberek, az érdeklődő nagyközönség igényeit egyaránt szem előtt tartva ad átfogó képet a hagyományos népi kultúra valamennyi ágazatáról, a társadalmi, az anyagi és a szellemi kultúráról. (...) Minden fejezethez rövid bibliográfia csatlakozitk, amely útbaigazítást ad azok számára, akiket egyik vagy másik kérdés közelebbről érdekel. A kötetet gazdag képanyag, 319 fekete-fehér, 65 színes fénykép és 231 rajz, térkép, kotta illusztrálja.

Ismeretlen szerző - Veszedelmes ​olvasmányok
A ​18. századi francia irodalomban az illusztrált erotikus könyvek nemcsak sajátos színfoltot jelentettek, hanem nagy hatást gyakoroltak az olvasási szokások átalakulására, valamint az irodalom és a képzőművészet fejlődésére is. Franciás műveltségű magyar könyvgyűjtőink körében a 18. század utolsó harmadától a kötetben szereplő könyvek közül jó néhány népszerűnek, vagy legalábbis ismertnek számított, és ugyanúgy megtalálhatóak voltak könyvtáruk polcain, mint a felvilágosult filozófusok írásai: igaz, a szórakoztató, és olykor igen veszedelmesen rabul ejtő olvasmányok káros hatására már ekkor felhívták az olvasók figyelmét, de ez mit sem változtatott azon, hogy tudós művek és könnyed, frivol olvasmányok jól megférjenek egymás mellett. Kiadványunk kétnyelvű: magyar és francia.

Friedrich Hottenroth - Nagy ​viseletkönyv
Az ​album a világ népeinek viseleteit mutatja be az ókori Egyiptomtól a 19. századig, 240 színes oldal több mint tízezer ábráján. Az alkotó teljességre törekedett, a rendelkezésre álló minden ismeretet igyekezett bemutatni a közönségnek. Mesteri rajztudásról tanúskodó művétől távol áll a művészkedés, egyedüli célja a minden részletre kiterjedő, hiteles ábrázolás.

Dömötör Tekla - Magyar ​népszokások
Egy ​nép érzelem- és gondolatvilágát, erkölcsét és hiedelmeit igen sokrétűen és beszédesen fejezik ki azok a szokások, melyek egész életét áthatják, bizonyos értelemben szabályozzák. Ezek a szokások az év ünnepeihez kötődő rituális szertartásokban éppúgy tettenérhetők, mint az emberi élet fordulóihoz, a születéshez, kereszteléshez, lakodalomhoz és temetéshez fűződő ünnepélyes cselekvésekben. Dömötör Tekla beavatja az olvasót a magyar nép egész szokásrendszerébe, melyben a betlehemezés, a regölés, a farsangi alakoskodás, komatál-küldés éppúgy több évszázados hagyománytól szentesített helyet foglal el, mint a húsvéti locsolás és tojásfestés, a májusfaállítás, a Szent Iván-éji tűzugrás és kiszehajtás.

Simányi Frigyes - Kisalföld
Hiánypótló ​mű, a magyarországi tájházakról, erről a sajátos, magyar épületállományról ugyanis eddig még összefoglaló jellegű, magyar nyelvű kiadvány nem készült, annak ellenére, hogy az első tájházaink már az 1960-es években létrejöttek, megnyíltak. Hazánk még megmaradt népi építészeti emlékei között kiemelkedő jelentőségük van a tájházaknak. Ezek ugyanis általában műemlékileg is védett épületek, néhány kivételtől eltekintve állami, önkormányzati tulajdonban vannak és múzeumi jelleggel látogathatók. Az, hogy a 21. században egy ország közel 350 népi épületet vagy épületegyüttest berendezve, tájházként, az eredeti helyén (in situ) megőrizzen, védjen, gondozzon a történelmileg már letűntnek, sokak szerint túlhaladottnak tekintett korszakokból, az világviszonylatban is egyedülálló teljesítmény. A magyar népi építészet, amelynek sokszínűsége ellenére is egységes karaktere van, páratlan formagazdagságának köszönhetően amúgy is szigetként jelenik meg a környező országok teljesen más jellegű, gyakran emeletes, részben favázas technológiával építkező népi építészete között, és már csak ezért is érdeklődésre számíthat. Berendezésükön: a bútorokon, a textíliákon, a különböző anyagú edényeken, a használati tárgyakon keresztül pedig megismerhető a magyar népművészet, a népi iparművészet, a falusi kézművesség és a kismesterségek rendkívül magas színvonala. A tájházak a magyar nép történetének, kultúrájának, alkotókészségének, tehetségének ritka értékes dokumentumai. Nem véletlenül kerültek fel néhány éve a világörökséggé nyilvánítás várólistájára.

Andrásfalvy Bertalan - Borbély Jolán - Lányi Ágoston - Martin György - Pesovár Ernő - Pesovár Ferenc - Magyar ​néptánchagyományok
A ​magyar néptáncok művelődéstörténeti jelentőségét, valamint a jövőbe átmentendő művészi értékeit valójában csak az európai tánckultúra egészébe, egyetemes fejlődésének menetébe illesztve érthetjük meg. Európa különböző nagyobb tájain a paraszti táncélet más-más divatkorszakok jellemző táncformáit megtartva haladt sajátos útján, eltérő ütemben az egyenlőtlen történelmi-társadalmi fejlődés következtében. Az egyes korszakokra jellemző táncműfajok mintegy területenkénti fáziseltolódással határozták meg Európa parasztságának táncéletét szinte napjainkig. A nemzeti tánckultúrák kialakulása, a nemzeti táncjelleg megfogalmazásának 18-19. századi törekvése már ezekre a történeti-társadalmi okokból kialakult divatbeli eltérésekre épült. Mindezeket szem előtt tartva készültek el a könyv tanulmányai. Tekintettel a tánckutatás fiatal korára, a tanulmányok nem "tankönyvszerűen", hanem különböző módszerrel közelítik meg az egyes témaköröket, mintegy bemutatva a néprajz, és ezen belül a néptánckutatás sokrétű feladatait. A magyarság jellemző tánctípusainak bemutatása előtt a szerzők röviden jellemzik a három nagy táncdialektust (a dunántúlit, az alföldit és az erdélyit). A táji különbségek után pedig a körtáncok - lánctáncok, a fegyvertánc - mutatványos szólótánc - hajdútánc, a legényes - verbunk, a párostáncok és a dramatikus táncok történeti kialakulását és jellemző stílusjegyeit elemzik a tánc-, dallampéldákkal és fényképekkel illusztrálva.

Ismeretlen szerző - Magos ​a rutafa
A ​népi kultúrák legősibb rétegei a műveltségi tájak peremvidékein őrződtek meg hagyományos formájukban, az elszigeteltség és a létfeltételek lassúbb változása miatt. Kétségtelen, hogy a Felföld is megőrizte a magyar népi kultúra jellemző és változatos jegyeit, folklórjában és tárgyi művészetében egyaránt. Ez figyelhető meg a szerteágazó népi mesterségekben, a faépítészetben és a famegmunkáló tevékenységekben.

Ismeretlen szerző - Karácsony ​régi képeslapokon
Ilyen ​gyűjteményt minden család összeállíthatott volna. Ha beléphetnénk dédanyáink lakásába, kedvünk szerint kutatgatva, mennyi iratot, feljegyzést, cédulát, fotográfiát, levelet és képeslapot találnánk a sublót mélyén, bőrmappás íróasztalok fiókjában, ruhaszekrények alján, pincében, padláson. A nippek, kancsók, vázák, poharak összetörtek, a ruhákat elajándékozták, kidobták, a megkopott huzatú kanapékatm fotelokat elvitte az ócskás, de a papírféle, ez a könnyen sérülő semmiség állta az idők viharát. Szolidan megsárgult, széle rojtos lett, a tintával rárótt sorok megfakultak, a papír megöregedett, de átélt generációkat, mert fontos volt. Mint mindennek, a karácsonyi képeslapnak is története van.

Sándor Ildikó - Benedek Krisztina - Néprajz, ​néphagyomány
Sándor ​Ildikó és Benedek Krisztina könyve és a kapcsolódó CD-ROM régen várt, hiánypótló újdonság a művészeti képzést nyújtó gimnáziumok, szakközépiskolák, a kézműves szakmákat oktató szakiskolák és minden olyan érdeklődő számára, aki a néphagyományt a közműveltség részeként, mindennapjaink élhető örökségeként szeretné jobban megismerni. A könyv a néprajzi kutatások tárgyát, a paraszti kultúrát és a néphagyományt öt nagyobb egységre tagolva mutatja be. Az Alapvetésben a fogalmak tisztázását, a néprajzkutatás történetét és a tudományág fő területeit találjuk. A Gazdálkodás című fejezet az egykori agrárnépesség megélhetést nyújtó tevékenységeit mutatja be a gyűjtögetéstől az állattartáson át a földművelésig. Az Életmód fejezet a paraszti kultúrának a mindennapokban megjelenő elemeit, a lakáskultúrát, az étkezési, öltözködési szokásokat, a népi tudást és hiedelmeket, az ünnepi szokásokat ismerteti. A Népművészet című egység a díszítőkultúra részeként sorra veszi a kézműves foglalkozások tárgyi örökségét, továbbá az előadó jellegű művészeti területeket, a népköltészetet, a népzenét és a néptáncot. A Néphagyomány térben és időben című rész a népművészet időbeli és térbeli tagolódását, valamint az egyes tájegységek és népcsoportok sajátosságait taglalja. A Ki kicsoda? kislexikon a magyar néprajzkutatás kiemelkedő személyiségeit mutatja be. A könyv CD-ROM melléklete gazdag szemléltetőanyagot tartalmaz: interaktív feladatokat, archív fotókat, népzenei felvételeket, videofilmrészleteket és az ismeretek bővítését szolgáló irodalmi, internet- és múzeumi ajánlásokat. Kiknek ajánljuk a könyvet? OKJ szám Szakma 31 543 01 Ipari üvegműves 31 543 09 Üvegcsiszoló 33 815 01 Fodrász 52 214 01 Lakberendező 52 815 01 Kozmetikus 54 211 04 Dekoratőr, kirakatrendező 54 211 10 Keramikus 54 211 17 Üvegműves 52 1812 04 Bútorműves 52 1812 02 Bőrműves 33 5262 07 Faműves 31 5293 01 Fazekas 33 1812 01 Porcelánfestő 52 1812 14 Tűzzománcozott dísztárgy készítő I. 33 1812 02 Tűzzománcozott dísztárgy készítő II. Szakközépiskola: művészet, közművelődés, kommunikáció szakmai alapozó gyakorlatok Szakiskola: művészet, közművelődés, kommunikáció szakmai alapozó ismeretek; oktatási szakmai alapozó ismeretek Művészeti képzést nyújtó gimnázimok A könyv a szakképzési célok megvalósításán túl szeretné a közműveltség részévé, a mindennapok élhető örökségévé tenni a néphagyományt, ezért a szélesebb olvasóközönségnek is ajánljuk.

Huszka József - A ​magyar turáni ornamentika története
ELŐSZÓ Minden ​magyar jelkép üzenet! Atyáink tárgyi emlékeit az idő megőrizte, a többezer éves magyar szellemiségből fakadó csodálatos formavilágot, hitvallásuk tükörképeit. Ezek ma is hatnak, sugároznak ránk! E művészet jelképrendszere mögött mélységes természetismeret, tudomány és bölcsesség rejlik. A mi feladatunk a magyar hagyományok ápolása és továbbadása az ifjúságnak! Elsősorban az ő számukra jelenik meg ez a könyv azzal a céllal, hogy megismerhessék, használhassák és méltón lehessenek büszkék sajátjukra, a magyar mintakincsre. Az olvasó Huszka József (1854-1934) élete fő művét tartja a kezében, amely a szerző születésének 140. évfordulójára jelenik meg. Huszka József 1854. november 20-án született Kiskunfélegyházán. A szarvasi gimnáziumban tett érettségi vizsgát. Egy évet a műegyetemen tanult, majd 1873 és 1876 között, mint ösztöndíjas tanárjelölt folytatott tanulmányokat. Különösen érdekelte a magyarság ornamentika kincse, amellyel az ország különböző részein - Zenta, Deés, Sepsiszentgyörgy - töltött tanárévei alatt is sokat foglalkozott. Nagy hatással volt rá a székely nép élő művészete, ami a magyarság eredetének kutatására ösztönözte. 1890. szeptember 1-től 1919-ig nyugalomba vonulásáig nevelte lelkületének megfelelő nemzeti érzésére a fiatalságot. Tanításában a tanterv lehetőségein belül elsősorban a magyar díszítőművészet megismertetésének juttatott fontos szerepet. Mint festőművész arcképeket és hangulatos erdélyi tájképeket festett. Ő nyerte az ezredéves kiállítás főkapujára kiírt pályázatot. Példaértékű munkássága hittel és erővel párosult, ezzel szerzett híveket országszerte a magyar hagyományok ápolására. Budapesti tanárévei alatt jelentek meg a következő művei: Magyar díszítési motívumok a Székelyföldön (Sepsiszentgyörgy 1883.) Magyar díszítő styl (Budapest 1885.) Teremtsünk igazán magyar műipart (Sepsiszentgyörgy 1890.) Népies ornamentikánk forrásai (Ethn. 1895.) Székely ház (Budapest 1895.) A magyarság háza (Ethn. 1899.) Tanulmányok: Magyar ornamentika Magyar ornamentika története / kézirat gyanánt / Szemdísz A magyar ornamentika hun eredete Tárgyi ethonográfiánk Istenfa Honfoglaló őseink ornamentikája 1930-ban megjelent életének remekműve a ”A magyar turáni ornamentika története”, amely mű már 1920-ban kiadásra készen állt. Huszka József emlékét tisztelettel őrizzük, örök értékű munkássága nemzeti kincsünk. Ezért vállalom örömmel magamra, saját erőből e könyv ismételt kiadását. Magyari Lajos költő megfogalmazásában, Kőrösi Csoma Sándor gondolataival: ”Üzent utánam az ősi világ, vérembe lopta áramát. Az utat én akartam, mert engem akart az út. Magyar dicsőségünket, kérlek, keressétek!” Budapest, 1996 október, magvető hava Nyers Csaba

Kertész K. Róbert - Sváb Gyula - A ​magyar parasztház
A ​Magyar Mérnök- és Építészegylet 1908-ban három füzetben adta ki a felmérések alapján fölszerkesztett magyarországi parasztházakat. A gondosan megrajzolt gyönyörű lapok egy letűnt kor emlékét őrzik. Nemcsak gyűjtőknek szóló kuriózum, hanem mindannyiunk számára tanulságos kiadvány, ami segíti saját (már jórészt elveszett) építészeti hagyományaink megismerését.

Kresz Mária - Népi ​szűcsmunka
A ​népi öltözködés jellegzetes darabjai a juhbőrből készült subák, ködmönök, bundák és mellesek. Rátétes vagy hímzett ornamenseik a népi díszítőművészet nemes ízléséről és változásiról egyaránt hírt adnak Maga a szűcsművészet a népművészet rangos mesterségei közé tartozik: a bőr kikészítése, szabása és díszítése ugyanis nagy ügyességet és szakértelmet kíván. Kresz Mária könyvében szűcsművészet múltjával éppúgy megismerteti az olvasót, mint a bőrruhákra kerülő gazdag díszítmények változatos típusaival. A szűcsmunkát tájegységek szerint mutatja be, elemezve az erdélyi, alföldi, felföldi, dunántúli szűcsmunkák egyéni karakterét és kiemelkedő remekeit, a budapesti Néprajzi Múzeum tulajdonában lévő tárgyak alapján.Összefoglalásában igen figyelemreméltó hipotézist vet fel. Mivel a honfoglalás kori tarsolyok eredetileg bőrből készültek, feltételezhető, hogy díszítésük visszavezethető a bőrmunkára, a népi szűcsmunka egyik fajtájában a népvándorlás kori ornamentika él tovább. A szöveget 35 fekete-fehér és 16 színes képtábla, valamint 32 szöveg közötti rajz illusztrálja.