Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


janka0416
4.5/5

Borító: ​5/3 – most kivételesen nem a borító miatt olvastam el a könyvet. :D
Cselekmény: 5/5** :
┈┈┈┈┈┈▕▔╲┈┈┈┈┈┈
┈┈┈┈┈┈┈▏▕┈┈┈┈┈┈
┈┈┈┈┈┈┈▏▕▂▂▂┈┈┈
▂▂▂▂▂▂╱┈▕▂▂▂▏┈┈
▉▉▉▉▉┈┈┈▕▂▂▂▏┈┈
▉▉▉▉▉┈┈┈▕▂▂▂▏┈┈
▔▔▔▔▔▔╲▂▕▂▂▂I

Szerintem ezzel mindent elárultam. :)
Örülök,hogy a 2013-as évet egy ilyen könyvvel nyithattam. :))


Dün
5.0/5

Brigi ​idézeteit olvasva lettem kíváncsi a könyvre, és egy könyvtári böngészéskor rám is talált.
Egészen jól kezdődik ez az értékelés, darabosan, tényszerűen, de még a hatása alatt vagyok az egész történetnek, Veráénak is, és a sajátoménak is; a sebek lüktetésének, amiket feltépett ez a könyv; a gondolatoknak, amiken most képtelenség nem kattogni…
A regény eleje kevésbé ragadott meg – talán mert kevésbé volt ismerős -, nehezen rázódtam bele Vera stílusába, néhol kicsit idegen is volt. De nagyon hamar megértettem, miért nem tehetem le a kötetet, miért talált meg, miért nem csak annyi időre, hogy az érdekes idézetek olvasása után elkezdem, majd leteszem, hogy nagyobb volt a füstje, mint a lángja.
Az ilyen könyvekről mondom azt, hogy az életem olvasmányai, amikről csak nagyon nehezen tudok értelmes gondolatokat összeszedni, mert benne vannak az életem egy részének történései, fájdalmai, tanulságai, és nem egyszerűen megérintenek, hanem odacsapnak a földhöz.
És akkor itt zárok vissza, hogy se magamat, sem a sorok olvasóit ne hozzam kényelmetlen helyzetbe. Talán ennyi pont elég ahhoz, hogy kitűnjön, hogy ez egy pozitív – és ez most milyen semmitmondó szó – értékelés a könyvről. Meg még sokkal több minden a háttérben.


Lady_Hope
4.0/5

Nagyon ​szeretnék rájönn hogy mi okból tettem én ezt fel anno a várólistámra, de sajnos esélytelen hogy valaha kiderül. De amiért már évek óta ott csücsült, ezért rátettem a VárólistaCsökkentős listámra, ezért el kellett olvasnom, ha tetszett ha nem.
És igazából egy fél nap alatt elolvastam. Egyrészt mert rövid, másrészt mert olyan egyszerű, hogy nem sok vizet zavar.
Az olvasásélménnyel nem volt baj. Úgy tetszegetett. Voltak amik miatt felszaladt a szemöldököm a homlokom tteejére (Zavarban-e vagy? Ezt ki mondja így? Fujj.) De a szereplők olyan aranyosan kétdimenziósak voltak, hogy nem volt velük gondom.
A nagy csattanó {{miszerint Tünde öngyilkos lett}} tetszett. De azért van egy olyan sejtésem hogy évek múlva csak egy női pizaffutár fog megmaradni ebből a könyvből..


csucsorka
3.5/5

2013-ban ​megláttam. 2016-ban megvettem. 2017 áprilisában végre elolvastam.

Az előszónál még azt hittem, jó volt a megérzésem: csodát kapok, szépirodalmat, valamit, amit dédelgetni kell és amire megérte várni, várakozni.
Tökéleteset vártam, és azt hittem, az egyetlen baja az lehet, hogy azt azért mégsem ugorja meg.

Benne volt a pakliban, hogy csalódás lesz.

Már az első oldalakon elengedtem a magas elvárásaimat, és vártam, hogy ezen a letaglózó csalódáson túl mégis meggyőzzön az író, a történet, a szavak, bármi.

Szeretem, ha a szereplőink döntéseire van magyarázat, ha az érzelmeiknek meg van ágyazva, a szavaik mögött pedig olyan tartalom van, hogy kimondaniuk sem kellene, hisz az olvasó tudja. Itt mindennek az ellenkezője történt.
Szóval nem tetszett. A botegyszerű párbeszédek, a hatalmas horderejű mondatok és monológok, amiket a valóságban ott és akkor sose mondana egy tizenötéves; a viszonyok és nem viszonyok…

Nagyon sokat kellett volna jelentsen nekem ez a regény, mert nekem a mániám, hogy léteznek eget-földet megmozgató szerelmes kamaszok, de ez… ebből semmit sem kaptam, pedig azt ígérték.


Nikkincs
5.0/5

Érdekes, ​hogy lassan két napja, hogy elolvastam a könyvet, de az egész azóta is itt motoz bennem. Nem tudom mi fogott meg benne igazán. A történet, a szereplők, a stílus mind egy-egy remek alkotóelemét adta ennek a regénynek. Jó volt arról olvasni, hogy van olyan család, vannak olyan emberek, akik akkor is ott állnak a hátad mögött, amikor Te már leírtad őket és úgy gondolod, hogy nincs visszatérés. Mert van. Csak fel kell ismerni a lehetőségeket, élni kell velük és bármennyire is félünk megtenni bizonyos dolgokat, néha muszáj fejest ugrani és kockáztatni. Én ezt az üzenetet kaptam ettől a könyvtől!
Bővebben: http://konyveskalandozasok.blogspot.com/2012/05/sebek.html


FreeAngel
4.0/5

Végre ​egy olyan magyar író által írt komoly könyv, ami azzal együtt, hogy tartalmas, és még értelme is van, szórakoztató is egyben. A tragédiákkal, szomorúsággal, keserédes öniróniával megspékelt eseménysorban olykor-olykor feltűnik a humor is.
A regény a rendszerváltás időszakában kezdődik, de ezt azon kívül, hogy néhány akkori együttest megemlít, szinte semmi másból nem lehet érzékelni, ahogyan az időugrást, az eltelt 15 évet sem. Ez nem is olyan nagy baj, mert semmit nem von le az olvasási élményből, az viszont nagyon is, hogy VÉGIG a könyv folyamán, sokszor bekezdéseken belül egyszer jelen időben ír, a következő mondatban pedig már múlt idejű mondatot olvashatunk ugyanabban a jelenetben. Engem ez nagyon zavart, kifejezetten megakasztotta az olvasás folytonosságát, kizökkentett a történetből, bár az is lehet, hogy épp ez volt az írónő célja, csak én nem értem az okát, miért.
A karakterábrázolás tökéletes. Érdekes és ami talán még fontosabb: életszerű, VALÓDI karakterekkel találkozhatunk, a történések is életszerűek, hiteles az egész sztori.
Az emberi viszonyok, az érzelmek, a reakciók is mind igaziak, elhittem nekik a viselkedésüket, nem voltak hamis húrok. Ami ezt csorbította a szememben, hogy a párbeszédek így olvasva életszerűnek éreztem, de nem tartom valószínűnek, hogy a valóságban így beszélnének egymással az emberek, a szóhasználat, a mondatok irodalmibbak voltak ennél.
Ami szintén egy picit zavart, hogy ezek a gyerekek tényleg 15 évesen úgy cigizhettek agyba-főbe, orrba-szájba akkoriban, hogy egyetlen szülő vagy felnőtt sem szólt rájuk? Simán elsiklottak annak idején efölött? Ez valóban ennyire természetes volt mindenkinél, mindenhol??? Én akkortájt 8-10 éves lehettem, mint Anna, a főszereplő Vera huga, de nálunk (a mi családunkban, környezetünkben) ez elképzelhetetlen lett volna.
Szűcs Tünde tragédiája érintett meg a legjobban. Elgondolkodtatott és igen, úgy érzem, hogy Vera igenis megérdemelte az önkéntes vezeklést emiatt. Mondom ezt úgy, hogy természetesen drukkoltam neki és Bálintnak, de Tünde tragédiája volt az a szál, ami nélkül nem éreztem volna elég indokot Vera kisiklására, pusztán a szülei miatt…

Nagyon köszönöm a könyvajánlást @mama_gold, talán sosem emeltem volna le a könyvtár polcáról ezt a regényt, pedig megérte. Nyomot hagyott bennem és azt hiszem, egy könyv (egy író) ennél többet nem is kívánhat magának.. :)


Véda
4.0/5

Igazából ​még mindig nem értem, hogy amíg halálra fikáztátok csóri Holdent, addig Verát az egekbe csillagozzátok…Pedig… Mindegy, Hidasi Judit tud valamit, amitől az ember nem tud nyugton maradni. És megbocsát. Megbocsátja a darabosságát, a hatásvadászatot. Talán az emlékekkel zsonglőrködik ügyesen. Nem tudom. Egy darabig biztosan megfejthetetlen marad.


katacita
5.0/5

ha ​tudnék könyvön sírni, most patakokban folyna a könnyem, örömtől, bánattól egyszerre, meg mert annyira intenzív érzelmileg, hogy hű. nem lehet tőle szabadulni, de a jó az, hogy nem is akarok.
Bálint talpig férfi, sajnálatos, hogy a fajtája kihalófélben van. A kedvenc karakterem mégis inkább a kosárlabda-edző apa, talán Vera kötődése iránta rám is átragadt, azért kedveltem annyira.

mióta mondom már, hogy ez a Hidasi Judit (Judit Ponte) mennyire jó! A Rozéfröccs is az ő szüleménye, olvassátok azt is, és ne kavarjon meg senkit, hogy az Április utat a japánkutató Hidasi Juditnak tulajdonítják itt a molyon…


bozs
4.5/5

Mielőtt ​értékelést kezdek írni, mindig átfutok párat, hátha kapok valami ihletet, aztán általában nem jön semmi és leírom az eleve meglévő gondolataimat.
Most sem olvastam fülszöveget, ezért meg is lepődtem, amikor egy 15 éves lányról kezdett szólni a könyv. Nem tudom miért, nem erre számítottam, talán a könyv címe alapján. Majd ugrott az időben a történet és éreztem, hogy ez nagyon jó lesz.
A fél csillagot azért vontam le, mert olyan furcsa volt, hogy aki “emberutálattal” küzd, az hirtelen hogyan változik ennyire és gyűjt maga köré barátokat. Bennem kétes érzéseket keltett, annyira hogy egy időre szüneteltetni is akartam az olvasását, mégsem tettem le. Hajtott az a miért, amire a könyv végéig nem kaptam választ.
Sokszor futotta el könny a szememet, amit szeretek egy könyvvel kapcsolatban. Kellemesen csalódtam!


Nilla
5.0/5

“Zavarban-e ​vagyok?”
Igen. Mert alig tudok értelmes értékelést írni róla.

Jó. Nagyon jó. Sok mindenre ráébreszt. Felnyitja a szemed. Mellbe vág. Megríkat. Összehoz.

Nem szabad kimondatlan szavakat hagyni magunk után – írja a szerző a legeslegutolsó oldalon. És ezt sugallja az egész könyv is: mondjuk ki! Tudom magamra vonatkoztatni, persze. És döntöttem is: igen, ki fogom mondani. Elmondom én is. Nem tudom, mikor. De már jó úton járok.
Mert ezt adja ez a könyv.
Egy plusz löketet.
És szeretetet.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

11.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók