A ​bestiárium antropológiája

Adolf Hitler - Mein ​Kampf
A ​Mein Kampf (Harcom) Adolf Hitler nemzetiszocialista vezető egyetlen, még az életében kiadott könyve, melyet landsbergi fogsága idején kezdett el írni, miután 1923-ban az ún. sörpuccsban való részvételéért börtönbe zárták. A könyvben áttekintette addigi pályafutását és megfogalmazta világnézetét, valamint politikai programját. A mű a nácizmus ideológiai alapvetése lett. Hitler magát a könyvben nem politikusnak, hanem programadónak (Programmatiker) ábrázolta. Eszerint „a programadó feladata nem az, hogy az ügy teljesíthetőségének különböző fokait megállapítsa, hanem, hogy az ügyet mint olyan megvilágítsa: másként szólva: kevésbé kell törődnie az úttal, mint a céllal.” Továbbá: „[a programadó] jelentősége csaknem mindig csupán a jövőben mutatkozik meg, mivel ő nemritkán az, akit „világidegen” szóval illetnek. Mert ha a politikus művészete valóban megfelel a lehetséges művészetének, a programadó azokhoz tartozik, akikre áll, hogy az isteneknek csak úgy tetszenek, ha a lehetetlent követelik és akarják.” Hitler ezzel az írással egy átfogó elméletet kívánt a nép elé állítani a marxizmus ellenében. Emellett úgy kívánta bemutatni addigi pályáját, mint ami pártja és az egész nép ideális vezetőjévé teszi őt a zsidóság, mint közös ellenség elleni összefogásban. Megerősítette az NSDAP 25 pontos programjának érvényességét. Megállapította, hogy a nemzeti szocializmus egyik elődjének számító Völkisch mozgalom sikertelen maradt és ideje lejárt; ezzel szemben az NSDAP modern, céltudatos gyűjtőmozgalommá vált, amely sikerrel tömörítheti a weimari köztársaság nacionalista és antidemokratikus erőit.

Molnár Tamás - A ​jobb és a bal
Mikor ​1789 elkövetkezett, és vele együtt a modern "alaptan" doktrínák, mint a liberalizmus, szekularizmus, marxizmus, a jobboldal képtelen lett felmérni igazi helyzetét. Mint már láttuk, a baloldal mindig érzi, hogy a forradalom a küszöbön áll, főként a krízisidőkben. Ha nincs krízis, a baloldal kreál egyet, ha nincs osztályharc, támaszt egyet a családon vagy az iskolán belül. Erre a jobboldal képtelen; kedvelt állapota a rend, a hierarchikus gondolat, a csendes reform, a hosszú lejáratú immobilitás. Ilyen formán a jobb nem vesz tudomást a közelgő viharról, nem mozgósít; a múltra hivatkozik, vagyis arra, hogy "nincs új a nap alatt", elegendő a múltban tanult leckét alkalmazni. Ezzel szemben a baloldal mindig úgy találja, hogy több egyenlőségre van szükség, több morális felzárkózásra, több jogra a még attól megfosztottak számára (nők, gyerekek, sérültek, állatok). A baloldali lista végtelen; a jobboldalon nincs lista, legfeljebb a baloldali lista kritikája. Egyik a forradalmat célozza meg; másik az ideális múltat. Emlékezzünk Antall József szemrehányására: "tetszettek volna forradalmat csinálni!" A mondat magában foglalta a tézisünket: a forradalom és a jobboldal ellentétes fogalmak.

Michael J. Sandel - Mi ​igazságos... és mi nem?
Michael ​J. Sandel, a Harvard Egyetem politikatudományi professzora könyvében arra keresi a választ, mit is jelent az igazságosság fogalma. Mikor teszünk erkölcsi parancsainknak megfelelően? Vajon bizonyos helyzetekben hogyan tudjuk megtalálni a helyes cselekvés módozatait? Konkrét, mai példákból - nyerészkedési célú áremelések, a közelmúlt állami mentőakciói, a korábban mások által elkövetett bűnökkel való szembenézés, a pozitív diszkrimináció, az abortusz, az azonos neműek közötti házasság problémája stb. - kiindulva vizsgálja ezt a kérdést, morális életünk nagy kérdéseit tárgyalva. Mindehhez irodalmi példákat, jogi eseteket és nagy filozófusok elsősorban Arisztotelész, Kant, Bentham, Mill és Rawls tanításait hívja segítségül, és ezeknek értelmezésével hozza közelebb hozzánk ezt a mindnyájunkat foglalkoztató és nap mint nap előbukkanó problémát, miközben arra kényszerít bennünket, hogy szembenézzünk saját előítéleteinkkel és téves gondolatainkkal. Sandel a különféle elméletek boncolgatásánál önmagának is állandóan felteszi a kérdést: mit is jelent az igazságosság? A legnagyobb boldogság biztosítását a legtöbb ember számára? Vagy a választás szabadságának tiszteletben tartását? Esetleg az erény gyakorlását és a közös jóról történő gondolkodást? Miközben a szerző arra vállalkozik, hogy a legnehezebb erkölcsi dilemmákat tárgyalja, mindezt nem elvont formában, hanem könnyedén, szórakoztatóan teszi, valamennyiünk számára közvetlen stílusban értekezve életünk nagy kérdéseiről. A könyv így egyfajta útmutató a modern világ morális problémáinak megértéséhez.

Ludassy Mária - Elhiszem, ​mert ésszerű
Ludassy ​Mária valószínuleg már álmából felébresztve is, bármikor tudna esszét írni bármelyik felvilágosodás kori filozófusról. Ebben az új kötetében olvasható egy remek, a "szoros olvasat" módszerével írt tanulmány Hobbes Leviatánjáról, amelyben először jelent meg az isteni erkölcsökön alapuló állam helyébe lépő modern jogállam eszméje. Egy kis írás Bernard Mandeville-ről, aki azt tanította, hogy az emberi társadalom nem az erkölcsös tulajdonságok terméke, hanem, éppen ellenkezőleg, a fejlődést mindig a legnegatívabb emberi tulajdonságok dinamizálták. Egy esszé a racionalizmus védelmében, amelyben a szerző - az elemzés végeztén - leszögezi, hogy sok divatos gondolkodóval ellentétben ő a XX. századi totalitárius eszméket nem a XVII-XVIII. századi racionalizmus szellemi örököseinek tartja. Különböző írások a francia felvilágosodás erkölcsfilozófiájáról, Rousseau-ról, Condorcet-ről, Benjamin Constant-ról, s végül egy roppant tanulságos és aktuális összefoglalás arról a vitáról, amelyet a francia forradalom idején a liberális Condorcet folytatott Robespierre-ékkel - Condorcet a közoktatás feladatának kizárólag az ismeretek átadását tekintette, míg a jakobinusok a hazafias és erkölcsös ember nevelését.

Ludassy Mária - Szavak ​és kardok - Nyelvfilozófia és hatalomelmélet
„Szavak ​kardok nélkül” – a híres Hobbes-idézet az emberi életnek, ígéreteknek és kötelezettségeknek a kényszerítő hatalom kialakulása előtti végzetes bizonytalanságát, s a végtelen bizalmatlanság állapotát jellemzi. S mégis: valamiféle racionális szómágia a modern hatalomelmélet alapja. Ludassy Mária, a felvilágosodás kiemelkedő magyar kutatója e kötetben a nyelvfilozófia és a politikai hatalomfelfogások összefonódását mutatja be.

Joseph Canning - A ​középkori politikai gondolkodás története 300-1450
A ​kötet a középkori nyugati, azaz latin Európa politikai eszméinek történetét értelmezi a 4. század kezdetétől a 15. század közepéig. A szerző a politikai gondolkodás tárgykörébe sorolja a társadalom természetét, szerveződését, kormányzatát és céljait illető eszméket. A középkori politikai gondolkodás vizsgálatát nem csupán egyes középkori politikai gondolkodók műveinek elemzésével teszi - szem előtt tartva e gondolkodók alapvető szellemi irányultságát -, egy sor más természetű forrást is felhasznál: például a koronázási ordókat és a történeti műveket. A szerző kombinálja a tematikus és a kronológiai megközelítést, lehetővé téve minden történeti korszak egységének megőrzését és a szélesebb korszakot átívelő összefüggések felismerését. A hangsúly a Nyugatra esik; a bizánci politikai gondolkodást csak az összehasonlítás kedvéért vizsgálja, és csak annyiban, amennyiben a Nyugatot érintette.

Szun-ce - A ​hadviselés tudománya
A ​nyugati világ a közelmúltban fedezte fel Szun Cét, akinek két és fél ezer éves hadtudományi műve mára filozófiává nemesedett. Egyre gyakrabban idézik a mindennapi életben, de felhasználják az üzleti „hadviselés" kézikönyveként is. Stratégiai gondolkodása, meglátásai, éles logikája és ismeretei az emberi természetről éppen olyan érvényesek, mint amikor a tizenhárom fejezet íródott. Ma is az marad életben, aki terjeszkedik, befolyása alá vonja vagy megsemmisíti a vetélytársakat. Igaz, már nem alabárdok és harci szekerek a küzdelem eszközei, de a felülkerekedni akarás, a győzelemre törekvés örök érvényű, akárcsak Szun Ce évezredes gondolatai.

Serge Latouche - A ​nemnövekedés diszkrét bája
Latouche ​professzor ideális filozófus és ideális mozgalmár. Az általa bevezetett és most megjelent könyvében körüljárt 'nemnövekedés' egy valódi forradalmi fogalom, amely képes lehet elérni a szökési sebességet, kiszabadulni az 'elégedett társadalmak', a 'néma társadalmak' hermetikus karanténjaiból, a mesterségesen fenntartott közöny mocsarából, és terjedésnek indulni ... Jó hír, és jó könyv! Roppant izgalmas olvasnivaló, amely kellemes és érdekfeszítő beavatást jelent korunk globális kihívásainak rendszerébe, azaz abba, hogy mi a szitu nagyban, és mi mindent tehetünk mi, kis pontok ...

Quentin Skinner - Machiavelli
Fortuna ​is csak nő - megvetéssel tekint azokra, akik menekülnek előle, s legjobban azok izgatják fel, akik megfutamítják.Kortársai szerint maga volt az ördöd.A sírján olvasható felirat: "nincs sírfelirat, mely méltó volna ekkora névhez"

Hannah Arendt - A ​sivatag és az oázisok
A ​kötet lehetővé teszi, hogy az olvasó olyan eredeti politikai filozofálással szembesüljön, amelynek gondolati és nyelvi szuggesztivitása alól akkor is nehéz kivonnia magát, ha a "Mi a politika?" kérdését elméletileg más módon szokta szemlélni. Még ha az itt megjelent darabok csak egy részt mutatnak is be abból, hogyan igyekezett Hannah Arendt átfogó választ adni a mi korszakunkban a politikum természetére irányuló egzisztenciális kérdésre, akkor is igen lényegbevágó bepillantást engednek politikai filozófiájába, világszemléletébe, gondolkodásának és írásmódjának összetéveszthetetlen egyediségébe és eredetiségébe. A(z) A sivatag és az oázisok Könyv szerzője Hannah Arendt.

A. A. Isszaieff - A ​szociálizmus és a közélet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Concha Győző - A ​konzervatív és a liberális elv
A ​XX. század első felének egyik legnevesebb jogászprofesszora, közírója, politikusa (felsőházi tag) összegyűjtött legfontosabb tanulmányai jogról, ideológiákról, politikai kérdésekről és történelemről.

Pierre Manent - Politikai ​filozófia felnőtteknek
Ez ​a 2001-ben íródott politikai filozófiai mű a modern demokratikus társadalom fejlődési irányának és belső feszültségeinek, céljaiból és jellegéből adódó, többnyire feloldhatatlan nehézségeinek mesteri áttekintése. Valóságos "látlelet", amely azonban nemcsak a jelenről szól, hanem a politikai és társadalmi modernitás egész korszakáról. Az európai gondolkodás antik és középkori (teológiai) hátteréből elindulva és az "emberiség vallásához" vezető, közönségesen felvilágosodásnak nevezett útvonalon végighaladva, a Raymond Aron műhelyéből kikerült szerző úgyszólván mindent áttekint, ami a politikai filozófia illetékességébe tartozik: a politikai formákat csakúgy, mint a háború problematikáját, az emberek közötti személyes kapcsolatok alakulását éppúgy, mint az európai „nemzet” múltjával és jövőjével kapcsolatos problémakört. Különlegesen izgalmas fejezetei a könyvnek azok, amelyek a kommunizmusról és a nácizmusról szólnak: ezekből is kiderül, hogy milyen eredeti, mennyire mélyenszántó gondolkodó az élete delén járó Pierre Manent.

Niccoló Machiavelli - The ​Prince
The ​most famous book on politics ever written, The Prince remains as lively and shocking today as when it was written almost five hundred years ago. Initially denounced as a collection of sinister maxims and a recommendation of tyranny, it has more recently been defended as the first scientific treatment of politics as it is practiced rather than as it ought to be practiced. Harvey C. Mansfield's brilliant translation of this classic work, along with the new materials added for this edition, make it the definitive version of The Prince, indispensable to scholars, students, and those interested in the dark art of politics. This revised edition of Mansfield's acclaimed translation features an updated bibliography, a substantial glossary, an analytic introduction, a chronology of Machiavelli's life, and a map of Italy in Machiavelli's time. "Of the other available [translations], that of Harvey C. Mansfield makes the necessary compromises between exactness and readability, as well as providing an excellent introduction and notes."—Clifford Orwin, The Wall Street Journal "Mansfield's work . . . is worth acquiring as the best combination of accuracy and readability."—Choice "There is good reason to assert that Machiavelli has met his match in Mansfield. . . . [He] is ready to read Machiavelli as he demands to be read—plainly and boldly, but also cautiously."—John Gueguen, The Sixteenth Century Journal

Bernd Krewer - A ​csülkös vad utánkeresése
A ​kötet az elejtett állat felkutatásának módszerével ismerteti meg az vadászni vágyó olvasót.

Nils Christie - A ​fájdalom korlátai
Nils ​Christie kriminológiaprofesszor könyvében azt írja, a börtönbüntetések a társadalom tétlenségét fejezik ki, hiszen ez a fajta "fájdalomszolgáltatás" nem a javulást szolgálja. A professzor elmélete szerint különös kapcsolat van a büntetés és a gyász érzelmi háttere között.

John Kekes - Az ​egalitarizmus illúziói
Ez ​a könyv a liberalizmus napjainkban domináns változatának a bírálata. Más változatoktól megkülönböztetendő egalitarizmusként hivatkozunk rá, de a liberalizmussal való kapcsolata lényeges és észben tartandó. Arról sem szabad elfelejtkezni, hogy a liberalizmusnak vannak nem-egalitárius változatai is, bár azokat itt nem tárgyaljuk... (Részlet az 1. fejezetből)

Ismeretlen szerző - Az ​angolszász liberalizmus klasszikusai I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

John Kekes - A ​liberalizmus ellen
Ez ​a könyv mindenekelőtt a liberalizmus meghatározásával foglalkozik, majd sorra veszi annak alapértékeit. Az autonómia és az autonóm cselekvés a liberális emberkép központi eleme, mellyel szemben Kekes az ember által autonóm és nem autonóm módon okozott rossz létére és a liberalizmus által végzetesen alábecsült jelentőségére hívja föl a figyelmet. A liberális ideológia etikai nézeteit az egyéni és a kollektív felelősségről szóló fejezetek taglalják és bírálják, nem annyira a kifinomult filozófiai eszköztár segítségével, hanem a közfelfogás és a gyakorlati politizálás szempontjából. A könyv ezek után tárgyalja a gazdasági és társadalmi egalitarizmus problémáit és a belőlük következő politikai abszurditásokat. Ezután két fejezetben tárgyalja John Kekes, hogy a liberális (társadalmi) igazságfelfogás valójában nem az igazságosságról szól, mert az igazságosság helyes felfogása nem lehet meg az érdem fogalma nélkül, márpedig a liberális igazságosságelméletek – beleértve a részletesen bírált John Rawls-féle felfogást is – egalitarizmusuk miatt elvetik az érdemet mint az igazságosság alapját. Már ezekben a fejezetekben, akárcsak a következő kettőben, nagy szerephez jut a konzervatív érvelésekben gyakran előforduló esetlegesség-gondolat, amely elvi síkon a monizmus elvetését készíti elő. Ezt a pluralizmus és a liberalizmus összeegyeztethetetlensége mellett érvelő következő fejezet fejti ki részletesen, ahol a szerző már hitet is tesz az igazi, konzisztens, tehát konzervatív pluralizmus mellett. A könyv fő mondanivalóját a szerző egy zárófejezetben még egyszer összefoglalja. Ez a tartalmi szempontból rendkívül alaposan végiggondolt, több korábban már megjelent kötet tanulságait, mondanivalóját, érveit is összefoglaló, a politikai filozófia eszköztárát, fogalomkészletét biztosan használó, ugyanakkor közérthető munka felsőoktatási tankönyvként jelenik meg magyarul. John Kekes (Kékes János, sz. 1936) a State University of New York at Albany filozófia tanszékének professzora. Több mint 120 szaktanulmány és 10 könyv – köztük a Facing Evil (1990), a The Morality of Pluralism (1993) és A konzervatizmus ésszerűsége – szerzője. Főként a szkepticizmus, a racionalitás és a morálfilozófia problémái foglalkoztatják, az utóbbi időben a rossz, a jóakarat, a pluralizmus és a liberalizmus különböző aspektusairól ír.

Jean-Jacques Rousseau - Társadalmi ​szerződés
Rousseau ​egyik legfontosabb munkája a Társadalmi szerződés, amely meghúzza a törvényes politikai hatalom határvonalait. Megjelenése után szinte azonnal az elvont politikai gondolkodás egyik legnagyobb hatású munkájává vált. Egyik korábbi munkájában, az „Értekezés az egyenlőtlenségről” című műben Rousseau megállapította, hogy a természet állama jog és erkölcs nélkül érzéketlenné és torzzá válik, amely ponton az emberiség vagy jogi intézményeket teremt vagy elpusztul. A természeti törvények elkorcsosulása során az emberek gyakran versenybe bocsátkoznak társaikkal, míg növekvő mértékben függővé is válnak tőlük. Ez a kettős nyomás egyszerre fenyegeti túlélésüket és szabadságukat. Rousseau szerint ugyanakkor a társadalmi szerződésben foglalt összefogással és a természetes jogok követelésének megszüntetésével az egyének egyszerre megvédhetik magukat és szabadok is maradhatnak. Állítása szerint ez az általános akarat tekintélyének való behódolás eredménye, ami az egyén számára lehetővé teszi, hogy ne játszon alárendelt szerepet mások szándékának, egyúttal biztosítja, hogy mégis engedelmeskedjen, mert mindannyian beleszólhatnak a törvénykezésbe. Rousseau ezt úgy valósítaná meg, hogy élesen megkülönbözteti a szuverenitást a kormánytól, amit az általános akarat befogadása és érvényesítése mozgat, de a polgárok egy kisebb csoportjából tevődik össze. A szuverenitásnak a nép kezében kellene lennie, azt képviselőgyűléseken kellene gyakorolnia, így a hatalom valóban a népet képviselné, tőlük függene, bármikor visszahívhatnák választott vezetőiket. Rousseau javaslatai utópikusak, hiszen kétséges, hogy a polgárok valóban tudnák-e egyszerre érvényesíteni a közakaratot, egyúttal biztosítani az egyén függetlenségét. Máshol ellentmondásos az elmélet, egyszerre ad jogokat a népnek a felkelésre és a hatalomnak, hogy a közakarat nevében terrort alkalmazzon polgáraival szemben, ha azok ellenszegülnek. A Jakobinus diktatúra idején kísérletet tettek rá, de vita tárgyát képezi, hogy Rousseau ideális állama valóban működne-e egy nagyobb társadalomban.