Budapest ​lángokban 1944-1945

Kalakán László - A ​Svábhegy és környéke története 1944–1945-ben
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

John Keegan - Hat ​hadsereg Normandiában
A _Hat ​hadsereg Normandiában_ a világhírű hadtörténész, John Keegan egyik alapműve. A második világháború egyik leginkább drámai és sorsdöntő eseményét, a szövetségesek normandiai partraszállását és az azt követő eseményeket meséli el sodró, olvasmányos formában. A címben ígért hat hadsereg igazából hét. Külön fejezetet kap az amerikai, a kanadai, a skót (!), az angol (!), a német, a lengyel és a szabad francia. A magyar olvasónak revelációt jelenthet, ahogyan az angol-brit Keegan megmutatja a hazája szárazföldi haderőnemét alkotó részek markáns nemzeti jellegzetességeit, amelyek a fegyvernemválasztást és a harcmodort is erősen befolyásolták (és befolyásolják mind a mai napig). Keegan tanári pályafutása első évtizedeiben a brit katonai akadémián, Sandhurstben együtt oktatott a háborút megnyerő tisztek javával. Ez a közvetlen érintkezés egyedülálló lehetőséget biztosított a számára, hogy megértse a második világháborús hadviselés alapkérdéseit. A könyv több izgalmas témát is vizsgál: többek között, hogy milyen hadsereget állít ki egy-egy társadalom, és az a fegyveres erő mennyire képezi le az illető társadalmat; és ezzel összefüggésben pedig mi tette „a modern idők szakmailag leghatékonyabb” hadseregévé a németet, amelyet nemcsak hogy egy, a végletekig gonosz és aljas, de gazdasági és társadalompolitikai szempontból csak a Szovjetunióéhoz foghatóan kevéssé hatékony és irracionális rezsim állított ki. Keegan szakszerűsége és intellektuális mélysége mellett nagy mesélő is, és ebben a könyvében sem okoz csalódást olvasóinak.

Retkes Tamás - Budapest ​hősei
„A ​főhadnagy tagja volt az egyik utolsó ludovikás évfolyamnak, és mint ilyen, nem volt hozzászokva az efféle hangnemhez. Meglepettségében úgy felhúzta mindkét szemöldökét, hogy az arisztokratikus külsőt biztosító monoklija leesett. Még hogy vele egy ilyen alantas félkatona így beszéljen! Az első meglepetést követően legott elöntötte a pulykaméreg. – Mégis ki az öhdög maga? Hendfokozata? Csapatteste? Laci elfojtott egy mosolyt, mivel nem hallott még raccsoló beszédet, és illedelmesen felelt: – Zalaváry László pártszolgálatos vagyok a Fegyveres Nemzetszolgálattól. Ezekhez a derék honvédekhez a véletlenek hosszú során csapódtam a testvéreimmel, és együtt vettük fel a harcot az ellenséggel szemben. Kommandós akcióra is vállalkoztunk, minek következtében sikerült ezt az orosz foglyot ejtenünk. A társai elestek a tűzharcban, bár egyikük sebesülten került a kezünkbe, és út közben hunyt el. Ezek a bűnözők pedig régóta halásznak a zavarosban, rontván ezzel Pártunk és Mozgalmunk jó hírét, továbbá gyengítik a városi védelem erőit."

Szabó Péter - Don-kanyar ​1942-1943
A ​magyar királyi 2. honvéd hadsereg 1942–1943. évi szovjetunióbeli hadműveleteiről a fennmaradt korabeli személyes leírásokon és hadiokmányokon kívül a legérzékletesebben az amatőr és a haditudósítói fényképfelvételek tanúskodnak. Ezzel egyben emlékezünk és fejet hajtunk azon egykori, a magyar királyi Honvédségben szolgálatot teljesítők előtt, akik életüket adták hazájukért, nyomtalanul eltűntek vagy a hadifogolytáborok nyomorúságos körülményei között haltak meg.

Várkonyi Vilmos - Don-kanyar
Magyarország ​1940 decemberében örökbarátsági szerződést kötött Jugoszláviával, amelyet azonban négy hónap elteltével felrúgott, s katonáink bevonultak a Délvidékre. Hazánk számára is elkezdődött a II. világháború. 1941 júniusában a Bárdossy László vezette kormány hadat üzent a Szovjetuniónak. Az indokot Kassa bombázása jelentette, amelyet felségjel nélküli gépek hajtottak végre. Az akció mögött talán éppen a német szövetségeseink álltak, akik így próbálták belerángatni Magyarországot egy kétes kimenetelű küzdelembe. A sebtében felállított, rövid idő alatt kiképzett, rosszul felszerelt 2. magyar hadsereg katonái 1942 őszére érték el a Don-kanyart, ahol 200 kilométernél is hosszabb arcvonalat kellett volna védelmezniük. A szovjetek azonban a következő év januárjában hatalmas támadást indítottak ezen a szakaszon, s néhány nap leforgása alatt elsöpörték egységeinket. Hadseregünk negyedrésze elesett, további 70 ezer ember pedig megsérült, vagy ellenséges fogságba került. A hazánktól 1500 kilométeres távolságban harcoló honvédek tragikus történetét a főbb események bemutatásával, illetve személyes sorsok felvillantásával igyekszik könyvünk rekonstruálni.

Pokorny Hermann - Emlékeim ​- A láthatatlan hírszerző
A ​morva származású Pokorny Hermann 15 évesen került a K.u.K. hadsereg bécsi hadapród iskolájába; az I. világháború idején Mackensen hadsereg-parancsnokságán volt rádiólehallgató tiszt; 1917-ben tagja volt az oroszokkal Breszt-Litovszkban tárgyaló fegyverszüneti delegációnak; Trianon után hamar a honvéd vezérkarhoz vezényelték, innét ívelt föl katonai pályája egészen 1935-ös, méltatlanul korán történt nyugdíjazásáig. (Maga Gömbös Gyula miniszterelnök közölte vele, azért kell nyugdíjba vonulnia, mert a hadsereg átszervezése után a nem magyar származású tábornok nem maradhat a vezérkarban, Pokorny pedig még a nevét sem volt hajlandó magyarosítani.) Ezután katonapolitikai, hadtörténeti tanulmányokat írt, majd 1944/45 fordulóján „reaktiválta magát”, azaz átállt a szovjetekhez, hogy egy fölállítandó fegyveres alakulat segítségével gyorsítsa Magyarországnak a nyilas uralom alóli fölszabadítását. 1945 és 1949 között, végleges nyugdíjazásáig a Külügyminisztériumban dolgozott. Hosszú katonai pályafutása és hírszerző szolgálata alatt nagy műveltségű, elméletileg igen képzett főtiszt, majd tábornok vált belőle, aki történelmi távlatban tudta szemlélni hazánk és Európa sorsát, 20. századi küzdelmeit – erről tanúskodik pl. a kötet Mellékletei sorában olvasható, az 1930-as években írott Ha 1918-ban győztünk volna című dolgozata. Trianon után Pokorny szervezte meg a honvéd vezérkar „X” jelű (rejtjelező) osztályát, ide vágó emlékei szinte unikumnak számítanak a magyar hadtörténeti irodalomban. Az 1958-ban papírra vetett Emlékeim egy furcsa, derékba tört katonai pályafutás krónikája, részletgazdag rajza, miközben hiteles tükre a 20. század első fele magyar hadtörténetének. A jegyzetekkel, mellékletekkel, dokumentummásolatokkal, archív fényképekkel kiegészített memoár – hadtörténeti gyűjteményekben helyezendő el.

Kállay Miklós - Magyarország ​miniszterelnöke voltam 1942-1944 I-II.
Kállay ​Miklós (Nyíregyháza, 1887–New York, 1967) egykori magyar miniszterelnök „személyes számadása” hazánk újabb kori történetének különösen súlyos két esztendejéről szól. A volt szabolcsi főispánt, az Országos Öntözésügyi Hivatal elnökét, aki addig soha nem foglalkozott „nagypolitikával”, Horthy Miklós 1942 elején jelölte ki a kormány élére, amikor még töretlen volt Németország támadó ereje. A szerencsétlenül háborúba sodort ország kettős félelem szorításában élt: rettegett a náci német megszállástól, amely nemcsak nemzeti függetlenségétől fosztotta volna meg, hanem ezrek és ezrek életébe is került volna (aminthogy került is 1944. március 19-e után), és rettegett a bolsevizmustól, amely a beözönlő orosz hadak nyomán óhatatlanul uralma alá hajtotta volna a magyarságot (ami később szintén bekövetkezett). E kettős veszedelmet elkerülni, a magyarság függetlenségét, az ország területi integritását megőrizni, s a háborúból az országot kivonni: ez volt az a lehetetlenséggel határos, az adott körülmények között már eleve kudarcra ítélt feladat, amire Kállay Miklós vállalkozott. Próbálkozásait az országban is csak nagyon kevesen értették meg, „hintapolitikának” csúfolták, béketapogatózásait a szövetségesek rendre elutasították, a németek viszont állandóan követelték Horthytól miniszterelnöke menesztését… Amikorra mutatkozott volna valami halvány remény a kibontakozásra, bekövetkezett a katasztrófa: az ország megszállása. Kállaynak is menekülnie kellett, nyolc hónapig a budapesti török követ rezidenciáján élt, a nyilas puccs után elhurcolták és koncentrációs táborba zárták a németek. Ezzel megszűnt számára a politikai cselekvés lehetősége. Soha többé nem térhetett haza. Emigrációban halt meg az Egyesült Államokban.

Csima János - Makótól ​Sopronig
1944 ​őszén léptek a szovjet csapatok kelet felől hazánk földjére, s fél évig tartó, elkeseredett harcok után érték el Ausztria határát. Könyvünk lapjain megelevenednek a Tiszántúlért, Budapestért, az északi országrészekért s a Dunántúlért vívott csaták, és olvashatunk benne nagyszerű partizánmegmozdulásokról, hősökről és árulókról is. Csima János alezredesnek, a magyarországi felszabadító harcok kiváló ismerőjének színes, izgalmas kötetét számos, a hadmozdulatokat bemutató térkép és érdekes dokumentumfelvétel gazdagítja.

Horváth Miklós - A ​Nagy Háború másik arca
A ​kilencven esztendeje kirobbant első világháború, a modern emberiség „őskatasztrófája" alapjában változtatta meg kontinensünk – s benne a mi hazánk, Magyarország – további fejlődésének alakulását. A gigászi küzdelem ábrázolása hosszú időn keresztül hagyományosan a háborús hadigépezet működésére összpontosított, újabban azonban egyre inkább a küzdelem tényleges főszereplői: az emberek kerültek az érdeklődés homlokterébe. A milliós tömeghadseregek egyenruháit magukra öltő katonák döntő többsége nem hivatásszerűen hadakozott: civil volt, mielőtt a frontra került, és – ha élve megérte – újra civil lett, amikor a háború véget ért. Sőt, többé-kevésbé civil maradt a harctéren is, miközben mundérba bújtatva, jól-rosszul kiképezve fegyvert fogott és parancsot teljesített, de valójában az életéért harcolt. Egész előélete, kultúrája, neveltetése, eszményei és gondolatai a civil világból származtak, s amikor a háború arra kényszerítette, hogy átmenetileg szakítson ezzel az életmóddal, természetes módon protestált. Ha tehette, még a lövészárokba, a fedezékbe, a hadifogolytáborba is visszacsempészett a civil világból annyit, amennyit csak tudott. A katona tehát a maga módján „civilizálja" a háborút, igyekszik magát otthoni holmikkal körülvenni, az embertelen viszonyokat „humanizálni", és nem mond le a civil élvezetekről és szórakozásokról sem, ha alkalma adódik rá. Mindez természetesen a hadihelyzet függvénye: ha mozog a front, aligha lehet kényelmesen berendezkedni. Az első világháborúban azonban a frontok gyakran hosszú hónapokra megmerevedtek, és ilyenkor a katona azonnal hozzálátott, hogy némi békebeli komfortot teremtsen a maga és elöljárói számára. A kötet, amelyet az Olvasó a kezében tart, nem a harcoló katonát igyekszik bemutatni, nem a küzdő és szenvedő katonát, hanem azt, ahogy ez a katona a fronton él. A hétköznapok eseményeit, a mundérba öltözött fegyveres civilek frontéletének legfontosabb állomásait ábrázolja a korabeli fényképek segítségével. A kiválogatott fotók bemutatják a háború másik arcát, azt, amelyet nem szokás ábrázolni: a hétköznapokat, benne a civilből lett katonával.

Vida István Kornél - Világostól ​Appomatoxig
Az ​1848-49-es szabadságharc bukását követően a magyar katonai és politikai vezetés színe-java követte Kossuth Lajost a száműzetésbe, és sokan közülük - bár Kossuth maga nem - az Egyesült Államokba emigráltak. A szakirodalomban eddig szinte semmilyen figyelmet nem szenteltek az Amerikába irányuló kivándorlás ezen első hullámának. Könyvünk azt vizsgálja, miért választotta több mint kétezer magyar politikai menekült éppen az Egyesült Államokat második otthonának, továbbá az első tengerentúli magyar diaszpóra tagjainak életkörülményeit, integrációs lehetőségeit tanulmányozva arra keresi a választ, miért döntött úgy mintegy száz magyar katona, hogy fegyvert ragad Észak és Dél véres polgárháborújában. A kötet részletesen elemzi a magyarok részvételét a konfliktusban mind az Unió, mind a Konföderáció hadseregében, objektíven vizsgálja a legismertebb magyar tisztek amerikai katonai pályafutását, foglalkozik a rabszolga-felszabadításhoz és az afro-amerikaiakhoz fűződő viszonyukkal. Külön fejezet foglalkozik a téma irodalmi, képzőművészeti és filmes feldolgozásaival, illetve azzal, hogyan ápolják a résztvevők emlékét Magyarországon és az Egyesült Államokban. A kötet eddig zömmel ismeretlen források alapján minden magyar résztvevőről pontosan dokumentált részletes életrajzot közöl, illetve a könyvet számos korabeli fénykép illusztrálja. A szerző, Vida István Kornél a Debreceni Egyetem Angol–Amerikai Intézete Észak-amerikai Tanszékének adjunktusa, az észak-amerikai történelem és az amerikai–magyar kapcsolatok avatott ismerője. Főbb kutatási területei a nemzetközi migrációtörténet, az Egyesült Államokba irányuló kivándorlás, a magyar–amerikai kapcsolatok és az Egyesült Államok 19. századi történelme. Számos tudományos cikk szerzője itthon és külföldön egyaránt. 2003–2004-ben a J. William Fulbright Alapítvány támogatásával a University of Maryland kutatói ösztöndíjasa, 2009-től pedig az Alexander von Humboldt Alapítvány posztdoktori ösztöndíjával a berlini Freie Universität John F. Kennedy Intézetében végez migrációtörténeti kutatásokat.

Szélinger Balázs - Tóth Marcell - Küzdelem ​Magyarországért
Németország ​katonai helyzetének folyamatos rosszabbodása, valamint szövetségeseinek elvesztése miatt 1944-re hazánk stratégiai jelentősége felértékelődött. A szovjet haderő előretörésével Magyarország hadműveleti területté vált, a védelembe szorult német és magyar csapatokra lehetetlen feladat hárult: feltartóztatni a Vörös Hadsereg elsöprő túlerejét. A történelmi Magyarországért vívott ádáz küzdelem az Erdélyben lezajlott összecsapásokkal vette kezdetét, majd heves páncéloscsata bontakozott ki az Alföldön; Budapest hosszú és gyötrelmes ostromműveletnek nézett elébe, a kétségbeesett végjáték színterévé pedig a Dunántúl vált...

Vermes László - Sólymok ​szárnyán
A ​kötetben az egykori közelfelderítő pilóta, Vermes László visszaemlékezéseit olvashatjuk. A második világháború sorsfordító eseményeit ezúttal az ő szubjektív élményein keresztül éljük újra. A történet nyomon követi a szerző háborús éveit, a kadétiskolától a veszélyes bevetésekig, melyeken már mint harcedzett pilóta vett részt. Felidézi Vermes László fogságba esésének regénybe illó, torokszorító körülményeit, majd a kiszabadulás és hazajutás felemelő pillanatait. A kötet tanulságul szolgál a későbbi nemzedékek számára, és emléket állít a hősiesen helytálló bajtársaknak.

Szmetana György - „...talán ​még öt perc az élet...”
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hal Pál - Szigetvár ​1688 és 1689-ben
Szigetvár ​történetét Biedermann Rezső báró bőkezű támogatásával megírta Németh Béla 1903-ban. Értékes munkájában foglalkozik a vár visszavételével is. A mű megjelenése óta eltelt 36 év alatt új adatok is világítanak be a vár körülzárásának és visszafoglalásának eseményeibe. Jelen értekezésnek kettős célja van. Az egyik: a Németh Béla által nem ismert forrásoknak az általa követett történelmi sorrendbe való beillesztése, adatainak itt-ott javítása. A másik: a vár visszafoglalásának 250 éves évfordulóját ünneplő közönségnek tájékoztatása a Dunántúl utolsó előtti török végvárának elestéről.

Fröhlich Dávid - Huszárok, ​előre!
A ​Magyar Királyi Honvédség legmagyarabb fegyverneme, a lovasság, a korabeli huszárság és honfoglaló lovas őseink méltó utódjának volt tekinthető a második világháborúban. Ismerkedjen meg e könyv segítségével a sokszor kalandos, néha huszársorsra oly jellemző hősiességgel és drámai végzetekkel.

Ungváry Krisztián - Magyarország ​a második világháborúban
A ​kötet végigkíséri az ország történetét a hadba lépéstől a 2. magyar hadsereg frontra küldéséig és megsemmisüléséig, bemutatja a magyar–német viszonyt és az ország be-kapcsolódását a háborúba a németek oldalán, a német megszállást, a hadműveleteket és az ország hadszíntérré válását, Horthy kiugrási kísérletét, a nyilas uralmat, majd a szovjet csapatok ellentámadását.

Kovács Zoltán András - Számvéber Norbert - A ​Waffen-SS Magyarországon
E ​könyv kísérletet tesz arra, hogy itthoni és külföldi levéltári dokumentumok felhasználásával, valamint az újabban megjelent nemzetközi és hazai szakirodalom alapján adatokban gazdag áttekintést nyújtson a német Waffen-SS és Magyarország kapcsolatáról a második világháború idején. A kötet szerzői először a Schutzstaffel (SS) katonai szerepvállalásnak hátterét, az SS-csapatok szervezetét, harcászatát és eszközeit tekintik át, majd a fegyveres szervezet Magyarországról történt létszám-kiegészítésével foglalkoznak. A terjedelem legnagyobb részét a Waffen-SS olyan birodalmi, önkéntes és besorolt alakulatainak hadtörténete teszi ki, amelyek harcoltak magyar területen. Külön részben olvashatunk a Waffen-SS magyar egységeinek történetéről is.

Szakály Sándor - Honvédség ​és tisztikar 1919–1947
„A ​történész, hadtörténész számos esetben készít leltárt addigi szakmai tevékenységéről, s megpróbálja felmérni, mit is végzett egy eltelt időszak alatt. Több mint húsz esztendővel az első rövidke írásom megjelenése után ezt teszem most magam is. [...] E leltár készítése során azt láttam – vagy véltem látni –, hogy az egykori Nemzeti Hadsereg (1919–1922), illetve a volt magyar királyi honvédség (1922–1945) tisztikarával, felső vezetésével kapcsolatos kutatásaim hoztak új eredményeket. Úgy vélem, hogy több mint két évtizedes (had)történészi munkálkodásom eredményeként a volt magyar királyi honvédség tisztikaráról, a katonai felső vezetésről sikerült tárgyszerű – az 1950-es években kialakítottól merőben eltérő! – képet megrajzolnom, bemutatva egy letűnt korszak kicsiny, de meghatározó erővel bíró társadalmi csoportjának társadalmi, politikai, szakmai »viszonyait«. [...] Amint azt a kötetet kézbe vevők tapasztalják, az ismét közölt írások témája – a volt magyar királyi honvéd tisztikar, a magyar katonai felső vezetés története szinte azonos, a feldolgozás módja azonban eltérő. [...] Ezen eltérő feldolgozási módok ellenére is úgy vélem, hogy ez a kötet egységes egészet alkot, és segíti az eligazodást az 1919 és 1974 közötti magyar történelem egyik sajátos társadalmi csoportjának a megismerésében.” A szerző

Vécsey Aurél - A ​II. világháború legnagyobb csatái Magyarországon
A ​második világháború kitörésekor egyértelmű volt, hogy Magyarország sem kerülheti el a belépést, a kérdés csak az volt, hogy a németek szövetségeseként vagy megszállt országként veszünk részt a háborúban. Hazánk sorsa már a trianoni palotában megpecsételődött, amikor is több mint hárommillió honfitársunkat szakították el szülőföldjétől. NEm mentegetőzés, de bizton állíthatjuk, hogy ez az igazságtalan békediktátum állította Magyarországot kényszerpályára. A hadban állás az ország lakosai számára nem éreztette hatását a hétköznapi életben, így a kezdeti német hadi sikerek, a frontok előretörésének hírei és a magyar honvédség részvétele a hadműveletekben nem eredményezett háborúellenes légkört a hátországban. Azonban 1944 nyarától a szövetséges légierő gépei gyakran látott hívatlan vendégek lettek a magyar égbolton, 1944 októberétől pedig szovjet csapatok törtek be az ország területére. A hónap közepén pedig lezajlott a Tiszántúlon az alföldi páncélos csata, amely után Malinovszkij marsall 2. Ukrán Frontja birtokba vette egész Kelet-Magyarországot. Elkezdődtek az ország területét érintő tényleges és rendszeres katonai hadműveletek. Könyvünkben ezekkel a harcokkal ismerkedhetünk meg, de röviden szót ejtünk arról is, mi vezetett oda, hogy Magyarország hadszíntérré vált.

Sebő Ödön - A ​halálra ítélt zászlóalj
Gyimesi-szoros, ​1944 Sebő Ödönt 1942 decemberében avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. Katonai pályafutását az erdélyi hadszíntéren kezde a 32. határvadászzászlóaljnál. 1944. augusztus 28-án német parancsnokság alá akarták rendelni, hogy visszavonulásukat fedezze. Ezzel a paranccsal szembeszegülve az ezeréves magyar határon rendezkedett be védelemre a gyimesbükki helyőrség parancsnokaként. Az ozorai huszárok példájára emlékeztető hősies helytállás megállította a könnyű átvonulásra számító szovjet hadsereget és egy lovas hadosztályt. A kitörés és a visszavonulás után katonáit - mint az Erdélyben harcoló magyar és német hadseregek utóvédzászlóalját - továbbvezette a Székelyföldön, majd Szlovákián keresztül egészen Németországig, az amerikai fogságba kerülésig.