Szívek ​a hínárban

Tersánszky Józsi Jenő - A ​félbolond
„1941 ​Karácsony másodnapját ír a naptár, amikor belefogok itt, egy budai kávéházban az alábbi mű megszerkesztésébe. Szerte a földgolyón, a Grönlandtól le Tasmaniáig, a Szaharában és az orosz síkokon, a vizeken és a levegőben eddig elképzelhetetlen ádázsággal folyik a népek harca." Ezekkel a sorokkal kezdi Tersánszky Józsi Jenő regényes formában megírt visszaemlékezéseit ifjúkorára s annak színhelyére, Nagybányára, a századfordulón ott zajló, lüktető bohém művészéletre.

Thomas Wolfe - Nézz ​vissza, angyal!
Az ​író valamennyi regényében csodálatos képzeletvilágával egybeötvözött önéletrajzát írja; a Nézz vissza, Angyal a gyermekkor, az otthon iránti nosztalgiát fejezi ki, a főhős, Eugene Gant, ő maga, a Gant család az író családja. Wolfe írói munkásságát kontinenseken keresztülrobogó vonathoz hasonlítja, mely feltartóztathatatlanul tör célja felé, szikrát, füstöt, vidám füttyöt szórva az ég felé. Aki regényét elolvassa, találónak érzi az író hasonlatát, sok kitérővel, színesen, sok szomorú és mulatságos epizódon keresztül célhoz ér: nagy művészi élményben részesíti olvasóját. Nagyobb műve ezúttal először jelenik meg magyar fordításban.

Mary Moody - Au ​revoir
A ​hősnő, az ausztrál Mary elmúlt ötven éves. Élete boldog és kiegyensúlyozott. Egy valami azonban hiányzik: a szabadság, az idő, amit csak önmagára fordíthatna, amikor megállhatna a mindennapos rohanásban és elgondolkodhatna az élet értelmén. Miután Mary ráeszmél erre, van elég bátorsága ahhoz, hogy megtegye, amiről sokan az ő korában és helyzetében csak ábrándoznak. Azt mondja: Au revoir, azaz A viszontlátásra, és félévre elutazik dél-Franciaország egyik legtávolabbi és legszebb vidékére, Lot-ba. Egy apró városkában köt ki, ahol a tervezett elmélyülés helyett vidám társasági élet közepébe csöppen. Folyik a finom francia vörösbor, fogynak az ínycsiklandó ételek. Az Au revoir szívet melengető történet egy magányosnak induló utazásról, s egy álom valóra válásáról. Vidám, kedves és olykor filozofikus beszámoló arról, milyen teljesen egyedül élni egy idegen országban, alkalmazkodni a helyi viszonyokhoz, szokásokhoz és emberekhez, élvezni a nem mindig oly élvezetes szabadságot. Mary Moody Ausztráliában él. Neves televíziós személyiség, újságíró és több kertészeti könyv szerzője

Jack Kerouac - Doktor ​Sax
Ebben ​a könyvben Kerouac saját, képzeletbeli alteregójának, Jack Duluoznak a kalandjain keresztül mutatja be hétköznapinak nem mondható gyermekkorát és a különleges, rémisztő lényekkel teli álomvilágban töltött éveit. A felnőtt Kerouac az emlékek fátylán keresztül vizsgálgatja a gyermekkori énje által életre keltett furcsa, bolondos, mulatságos vagy éppen iszonyú embereket és állatokat, az árvíz eseményeit, és azokat a ködös kamaszpillanatokat, amelyeket érett fejjel a megvilágosodás momentumainak nevez.

Fekete Gyula - Mézeshetek
Egy ​menyasszony elhatározza, hogy naplót ír a mézesheteiről. Megőrizni az élmények frissességét, és megőrizni eredetiben az ábrándokat, a tervezgetéseket, a várakozásokat. A kezdet kezdetén, amikor még minden lehetséges, írásba foglalni és a lezárt naplóban megőrizni - ajándékul férjének a majdani ezüstlakodalomra. Idő: 1945. május Történelmi idő, a mézeshetek magánélménye tehát kitágult közösségi élménnyé: az új asszony tervezgetéseiben, ábrándozásaiban ott csírázik a történelem. A kezdet kezdetén, amikor még annyi minden lehetséges. Akár felhőtlen idillnek is felfoghatnánk ezt a menyasszonyi naplót, ha a mai olvasó, aki annyi tanulsággal-tapasztalattal túlélte már az ezüstlakodalmat is - nem érné tetten egyre-másra az ábrándokat benne.

Márai Sándor - Zendülők
A ​zendülők érettségiző fiatalemberek, akik sajátos módon lázadnak a város, a polgárok, a szüleik életformája ellen. Egyetlen nagy tivornyában akarnak létezni, addig, ameddig csak eltarthat az ilyesmi. Nem tudják, hogy most élik át a Garrenek művének szétesését. A város, a kultúra, de Európa is a halál szélén áll. Nekik, a minden élvezetet egyetlen nap alatt átélni akaró fiúknak csak valahol agyuk mélyén kísért a háború. Azt tudják, hogy sorkötelesek, az érettségi után irány a front, ahonnan egyikük bátyja már vissza is jött, nemcsak az egyik karja nélkül, hanem minden erkölcsi érzék iránti bizalomban megrendülten. Az apák a fronton harcolnak, vagy már kiszuperáltan hazajöttek onnan eszüket vesztve, anyáik a betegségekbe menekültek, vagy csendesen elhervadtak, a városban csak a durva erőszak meg az alattomos pénzsóvárgás mozgatja az életet. A négy fiatalember rövid idő alatt érik felnőtté, még akkor is, ha a valódi érettségi vizsgán elbuknak. Amadé, a színész és balettmester, Havas, az uzsorás kegyetlen nyereséggel segíti őket a férfivá válásban.

William Faulkner - Augusztus ​fénye
Faulkner ​1932-ben megjelent művét a legjobb regényeként tartják számon. Egy egyszerű parasztlány, Lena Grove utazásának története, aki terhességének utolsó heteiben útra kel, hogy felkutassa születendő gyermeke apját. Az ő tekintetén át tárul elénk a Mississippi menti világ, és töri össze a főhős remélt boldogságát, ez szabja meg újszülött gyermekének sorsát is.

John Burnham Schwartz - Haruko ​hercegnő
A ​történet narrátora Haruko, a japán császárné. 1959-ben, huszonnégy évesen feleségül megy a koronaherceghez, és ezzel ő lesz a világ legtitokzatosabb, legrégibb és legzártabb monarchiájának az első nem arisztokrata származású tagja. Az ifjú koronahercegnő csak az esküvő után döbben rá, hogy az előző századok szokásrendjének rabja lett, minden mozdulatát figyelik, és folyamatosan kioktatják. Haruko idővel összeroppan, ám saját gyermekkori emlékeiből táplálkozva újra talpra áll, és a későbbiekben már maga is aktívan befolyásolja a következő nemzedék életét. Császárnéként, komoly szerepet játszik abban, hogy egy másik fiatal nő – Keiko, a külügyminisztérium feltörekvő csillaga – igent mond fiának, az akkori koronahercegnek a házassági ajánlatára. A drámai következmény nem marad el. A regényt valós történet alapján írta a szerző. A még ma is élő Micsiko japán császárnő élettörténete tárul elénk a könyvben, aki Harukóhoz hasonlóan szintén szerelemből ment feleségül az akkori koronaherceghez, Akihito császárhoz. A fiatal lány közemberként került a császári palotába, és fia születése után olyan súlyos válságon ment át, s olyanannyira megviselték a császári udvarban követendő szigorú szabályok, hogy átmenetileg megnémult. John Burnham Schwartz érzékenyen megrajzolt, fiktív háttértörténetet és végkifejletet ad az újságokból ismert keretnek.

Frans Eemil Sillanpää - Egy ​férfi útja
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Iris Murdoch - The ​Black Prince
"The ​Black Prince" is both a remarkable thriller and a story about being in love. Bradley Pearson, narrator and hero, is an elderly writer with a 'block'. Finding himself surrounded by predatory friends and relations - his ex-wife, her delinquent brother, a younger, deplorably successful writer, Arnold Baffin, Baffin's restless wife and engaging daughter - Bradley attempts to escape. His failure to do so and its aftermath lead to a violent climax and a most unexpected conclusion.

Kurt Tucholsky - A ​gripsholmi kastély
Egy ​szerelmespár elhatározza, hogy néhány hetes nyári szabadságát Svédországba tölti. Némi kószálás után a Möler tó partján telepednek meg, az ősi, híres gripsholmi kastély egy melléképületében bérelnek néhány szerény szobát. Fürdenek, sétálnak a környéken, élvezik az üde svéd nyarat - aztán egy sétájuk közben egy sor némán menetelő kislánnyal találkoznak: a sor elején ridegarcú asszony, a sor végén magányosan botorkáló, síró kislány. Hazatérve Gripsholmba, kifaggatják háziasszonyukat, s megtudják, hogy a közelben egy barátságtalan épületben német leányinternátus működik. Ez a találkozás megzavarja a fiatal pár harmonikus napjait, s mikor a síró kislány váratlanul újra berobban az életükbe, úgy érzik, nem hagyhatják magára, segíteniük kell rajta. S ettől a pillanattól kezdve a derűs, nyári történetet szorongató izgalom szövi át: sikerül-e jóakarattal legyőzni a konok és korlátolt embertelenséget, ezt a sötét történelmi fenyegetést, mely itt még a békés táj, s a gondtalan vakáció kontrasztjában egyedinek és elszigeteltnek tűnik.

Schöpflin Aladár - A ​piros ruhás nő / Mossóczy Pál szép nyara
A ​Piros ruhás nő története egy áporodott levegőjű kisvárosban, Óvárott játszódik. Főhőse, Vaymár Sándor a líceum fiatal rajztanára, megcsömörlött a nyárspolgári világtól. Magányát, tehetetlenségi érzését felerősíti szűkebb környezetének, feleségének értetlensége. Az alkotómunkához, a festészethez menekül. Egyik témakereső útján megismerkedik felesége rokonával, Baltazár Ilonával. Az elvált asszony tehetséges zongorista, aki szorító helyzetéből, csakúgy mint Vaymár, a művészetben látja a kivezető utat. Kettejük vergődése, egymásra találása a regény, szerelmük majdnem tragédiával végződik; Vaymár öngyilkosságot kísérel meg. A felépülés, de nem a megújulás reményével zárul a kötet. A Mossóczy Pál szép nyara kisebb terjedelmű. A szegény és nagyon tapasztalatlan teológusnövendék Pozsonyból egy kicsi tót faluba utazik, hogy utóvizsgára készítsen fel egy bárócsemetét. A szokatlan környezet, a gazdagság szinte megrészegíti a fiatalembert. Az energikus báróné, az államtitkár férj távollétében szerelmével ajándékozza meg a fiút. Majd amikor férje hazajön, "eldobja, mint egy barackmagot". Mossóczyt a csalódás, a báróéknál látott, tapasztalt dolgok egy csapásra felnőtté avatják. Schöpflin jó arányérzékkel, műgonddal és alapos lelkiismerettel építette fel műveit.

Jaan Kross - Martens ​professzor elutazása
Jaan ​Kross, a _Négy monológ Szent György ürügyén, Michelson beiktatása, Menny-kő_ és _A cár őrültje_ című regények világszerte ismert szerzője e művében is úgy nyúl a történelmi témához, hogy a jelen számára is tanulságul, útmutatásul szolgál. Hőse, Friedrich Martens titkos tanácsos úr, a pétervári egyetem professzora és a hágai nemzetközi bíróság állandó tagja élete utolsó napján, 1909 júniusának egyik verőfényes vasárnapján Pärnuból - Valgán át - Pétervárra utazik, és útközben átgondolja egész életét, mintegy leltárt készít pályafutásáról, sikereiről és kudarcairól, az élete során elkövetett jó és rossz cselekedetekről, és mire a vonat Valga város pályaudvarára érkezik, Martens professzor is elkészül a "számvetéssel", és nagy költőnkkel, József Attilával együtt elmondhatja: "...immár kész a leltár. Éltem, és ebbe más is belehalt már." Jaan Kross _Martens professzor elutazása_ című regényével Észtországban elnyerte a legjobb prózai műnek járó Juhan Smuul-díjat.

Déry Tibor - G. ​A. úr X.-ben
A ​G. A. úr X-ben a Déry-életmű egyik legrangosabb darabja. Az író szerint: "mint minden utópia, ez is polemikus jellegű. Hogy milyen lesz a jövőnk, ez az ember sorsdöntő kérdése: én csak azt írtam meg, hogy milyen ne legyen." Déry látomása jövő-vízió, mely megkérdőjelezte azt, amit egy hanyag társadalom haladásnak nevezett.

Markovits Rodion - Szibériai ​garnizon
Az ​erdélyi író 1928-as világsikere nem véletlen: Hasek Svejkje és Markovits garnizonja a 20-as évek közép-európai irodalmának két meghatározó világháborús regénye. Az orosz hadifogságba esett Markovits harcolt az orosz polgárháborúban is, sőt Svejkkel együtt utazott az "aranyvonaton" is, ami a cári kincseket szállította el bolsevik parancsra. A kiváló hadifogolyregény, a "kollektív riportregény" 14 nyelven jelent meg anno, mára elfeledték...

Lázár Ervin - Hét ​szeretőm
Lázár ​Ervin novelláinak három évtized alatt megjelent anyagából készült a válogatás. Az a finommívű, néhány kivételtől eltekintve frappáns, rövid ívre szabott elbeszélésforma, amely az író legszemélyesebb mondanivalóit hozza színre, való és képzelet, pontos tényszerűség és mesés lebegés együttesét alkotja. Már a kötetnyitó novellában is: egy vidéki cirkuszelőadás, ahol minden a helyén van, a közönség is köznapi, s mégis: a bűvész trükkje nem leleplezhető - s épp ez a titka, hogy nincsen (A bűvész). A városba szakadt fiatalember élményköreként idézi meg több írás is azt a hajdani pusztát, melynek élménygazdag elevenségéből, emberi tisztaságából, gyermeki varázsából egy csipetnyi is vigasztalás lehet (Rozmaring; Veréb a Jézus szívében). Ez a "tündéri realiz- mus"-ra való képesség, a naivitás tartományainak megőrzött integritása ad magyarázatot arra, hogy Lázár Ervin sikeres gyermekkönyvei és "felnőtt" elbeszéléseinek képzeletvilága egymáshoz illenek. Az írói személynek két alakmása van: Illés Ezsaiás és Simpf, s mindkettőben az álmodozó, a világ képtelen, szürrelisztikus megnyilatkozásaira nyitott személyiség rajzát adja az író. Ez a "szívjó" embertípus az esendők pártján áll (A kuka), képzeletvilágának teremtményeivel vonul ki a rideg valóságból (Egy lapát szén Nellikének), titkos dolgokért, köznapi ember nem sejtette ügyekért érezve felelősséget (A föld szíve). A kötet utolsó harmadában szereplő elbeszéléseket, párbeszédes fantáziajátékokat ismételten a felnőtt és a gyermek, szülő és aprócska lány egymásra ható világlátása jellemzi. Nem "gyermekszáj"-írások ezek, hanem a nyelvi és a képi fantázia együttes futamai, valamiről, ami a valónál igazabb, mégha a történet "nemlétező" valóságba vezet is át. A kötetbe gyűjtött három tucat elbeszélés érzékeny, komolyságában is játékos kisepikát nyújt az olvasóknak - Lázár novellisztikájának legjavát, amely minden olvasónak bátran ajánlható.

W. G. Sebald - Austerlitz
A ​hatvanas években egy antwerpeni pályaudvaron ismeretlenül szólítja meg elbeszélőnk az állomás architektúráját elmélyülten tanulmányozó, magányos utazót, Jacques Austerlitzet, aki bizalmába fogadja a fiatal, érdeklődő idegent. A két férfi később újabb és újabb véletlen találkozások során folytatja a beszélgetést, s az építészettörténeti diskurzusból szinte észrevétlenül siklanak át Austerlitz élettörténetének feltárásba. Gyerekkorát Walesben, egy lelkész házaspárnál, a világtól elzártan tölti. Csak az internátusban tudja meg valódi nevét, és azt, hogy a zsidóüldözések elől menekítették a kontinensről a szigetországba. Austerlitz, aki kiskorától zárkózott, melankolikus alkat volt, a gyermekéveivel és valódi szülei sorsával való szembesülés hatására teljesen magába zárkózik, csupán a titokzatos, megfejtésre váró emlékek a társai és azok az épületek, homlokzatok, vasúti csarnokok, alaprajzok, amelyeket Austerlitz megszállottan fényképez. Sebald a Kivándoroltak-hoz hasonlóan itt is a gyökértelenségről, az anyanyelvét vesztett kivándorolt-létről tudósít szívszorító precizitással, s az előző regényből megismert veretes, barokkosan burjánzó nyelv, a beillesztett fotókkal és rajzokkal ugyanúgy egy dokumentum és fikció határán lebegő történetet mesél el, ezúttal egyetlen emberről, Jacques Austerlitzről. Sebald sors-archívumának tárlóit végigjárva végül lényegtelen lesz a fikció - nem fikció kérdése. Helyette a személyes élettörténet mögött kibontakozó európai történelem egy sajátos metszete válik fontossá, és Austerlitz alakja, a kutató, gondolkodó és érző ember emblémája és emlékműve.

J. D. Salinger - Zabhegyező
A ​regény főhőse Holden Caulfield 17 éves amerikai gimnazista, akit éppen a negyedik iskolából rúgtak ki. A cselekmény egy meg nem értett, a társadalmi konvenciókat befogadni és gyakorolni képtelen s ezért mindenünnen kitaszított kamasz fiú háromnapos kálváriája. Holden első személyben mondja el a kicsapása utáni három napjának történetét, melyet New Yorkban éjszakai mulatóhelyeken, kétes hírű szállodában s az utcán tölt el. Közben mindent megpróbál, hogy a világgal, az emberekkel normális kapcsolatot alakítson ki, de sikertelenül. Menekül az emberek elől, de mindenütt hazug embereket talál. Az egyetlen élőlény, akivel őszintén beszélhet, s aki talán meg is érti valamennyire, titokban felkeresett tízéves kishúga. De ő sem tud segíteni: Holden a történteket egy ideggyógyintézet lakójaként meséli el. Salinger regénye nemcsak a kamaszlélek kitűnő, hiteles rajza, hanem a társadalmi konformizmus ellen lázadó ember kudarcának is szimbóluma.

Niccolò Ammaniti - Én ​nem félek
Az ​alig negyvenes, rendkívül népszerű olasz író, a legrangosabb olasz irodalmi díj, a Premio Strega tavalyi nyertese, akinek könyvei már negyvenöt országban olvashatók, eddigi legnagyobb sikerét ezzel a regénnyel aratta. A történet egy közelebbről meg nem határozott aprócska dél-olaszországi faluban és környékén játszódik 1978 kegyetlenül forró nyarán. Egy napon az egyik gyerek, Michele iszonytató felfedezést tesz egy határszéli elhagyatott, omladozó ház pinceüregében. Annyira megrémül attól, amit - jobban mondva akit - talál, hogy el sem meri mondani a társainak. Az apjával szeretne róla beszámolni, de az sosem ér rá: kamionos, sokat van úton, mindig fáradtan tér haza. Michele titokban vissza-visszatér az üregbe. Rémületén felülkerekedik a segíteni akarás. Egyre bátrabb, egyre találékonyabb, egyre céltudatosabb. De közben otthon is furcsa dolgok történnek. És szörnyű történet dereng fel Michele előtt, melyhez éppenséggel a saját családjának is köze van. Sikerül-e megbirkóznia ennyi titokkal, és sikerül-e közben kimenekítenie a pinceüreg szenvedő foglyát a halálos veszedelemből? A félelem arcait a gyerekek világában Mark Twain-ien otthonos Ammaniti úgy mutatja meg, olyan észrevétlenül és érzékenyen, hogy az a felnőtt embert is mellbe veri. Az izgalmas regényből készült filmet néhány évvel ezelőtt a magyar mozik is sikerrel játszották.

André Malraux - Az ​ember sorsa
Malraux ​világhírű és egyben kétségtelenül legjobb regénye 1933-ban íródott, tehát alig néhány évvel a kínai forradalom sanghaji epizódja után, melynek történései elevenednek meg a könyv lapjain. Az a két hónap (1927 márciusa és áprilisa), amikor a hatalomra jutó forradalmi erőket elárulja Csang Kaj-sek, szakítva addigi kommunista szövetségeseivel, és könyörtelenül leszámolva a felkelés internacionalista és kínai vezéreivel. Malraux könyve természetesen nem dokumentumregény, bár az eseményeket szinte naplószerűen követi. Mert a kitűnő francia írót elsősorban a forradalmárok különféle típusainak "akciómotivációja" foglalkoztatja, az a pszichológiai mélyréteg, mely tetteiket, esetleges megtorpanásukat magyarázza. Az ellentábor figuráit is nagy plaszticitással jeleníti meg, miközben szemléletesen boncolgatja a regény központi kérdését: a forradalmi cselekvés és az egyéni sors olykor feloldhatatlan morális dichotómiáját.