Lovak

Kósa Géza - Magvak, ​termések
1991 ​- Rajzolta Bíró Krisztina Földünkön egyedül csak a növények ismerik a titkot, hogyan lehet szervetlen anyagból szerves előállítani. Így az állatvilág és az emberiség eltartása közvetlenül vagy közvetve rajtuk múlik. Minden alkalmas helyet igyekeznek elfoglalni és fennmaradásukat, terjedésüket biztosítani a legmostohább körülmények és a legnagyobb konkurencia ellenére is.

Bába Károly - Medúzák, ​zsákállatok
Az ​eddigi Búvár kötetekből a tengeri állatoknak csak kis részét ismerhettük meg. Ebben a könyvben a szerző be szeretné vezetni olvasóit a sós vízben élő szervezetek testfelépítésében, életmódban csodálatosan gazdag világába.

Vásárhelyi Tamás - Kabócák, ​bodobácsok
1983 ​- Rajzolta Csiby Mihály A könyvben szereplő rovarokat azonos felépítésű, szúró-szívó szájszervük miatt soroljuk egy csoportba: a szipókás rovarok csoportjába. Két rovarrend tartozik ide, mit kerülgessük: a poloskák (ezek második legnagyobb családja a címadó bodobácsok) és a kabócák. A szipókás rovarokkal úton-útfélen, erdőn-mezőn hamar találkozhatunk. Érdemes jobban megfigyelmi őket szabad szemmel vagy nagyító alatt, s szép színeik, különleges formáik, érdekes életük láttán félredobni az előítéleteket!

Podani János - Trópusi ​csigák, kagylók
Az ​élővilág formagazdagsága és színbeli változatossága a trópusi tájakon a legfeltűnőbb. Jól példázzák ezt a csigák, kagylók és lábasfejűek; összefoglaló nevükön puhatestűek. Bár a trópusok messze esnek tőlünk, az ott élő puhatestűek színes világának hírmondóival olykor mi is találkozunk, gondoljunk csak a lakásdíszként őrizgetett pompás csiga- és kagylóhéjakra. A távoli tájakra eljutó szerencsésebbek pedig nem mulasztják el az alkalmat, hogy különös formájú héjakat gyűjtsenek örök emlékül a tengerparti fövenyen.

Mészáros Zoltán - Trópusi ​pillangók
A ​pillangók szívderítő jelenségek. A rét, a liget, az erdei tisztás, a hegyoldal, vagyis a természetes táj nem képzelhető el nélkülük. Sok színpompás pillangó él Európában is, a legszebb, legnagyobb fajok azonban a melegebb vidékek polgárai. A trópusok gyepszintjében általában kevés a virág, több a mézlelő virág a fákon és a cserjékben. Ezért a pillangók is a lombkoronában mozognak, kevesebbet kerülnek a kereső ember szeme elé. A trópusi pillangók fajainak száma több tízezerre tehető, közülük mutatunk be jó néhányat.

Járainé Komlódi Magda - Kultúrnövények ​2.
Földünkön ​240000 virágos növényfaj él, s ebből kb. 1800 a termesztett. Régészeti leletek tanúsítják, hogy kultúrnövényeink eredete az emberiség sok évezredes történetének hajnaláig nyúlik vissza. Kisázsiai ásatásokból a növénytermesztés több mint 9000 éves emlékeit (magvakat, őrlőköveket, mozsarat) tárták fel, bizonyítván, hogy Mezopotámia a gabonakultúra bölcsője volt. A Tigris és az Eufrátesz folyók termékeny síkságán búza-, árpamezők, borsóföldek és pisztácialigetek zöldelltek. Ősi sumér agyagtáblák írásai tanúsítják, hogy Babilónia népe már 7000 évvel ezelőtt malátakenyeret evett, és árpasört ivott. 5000 éves egyiptomi királysírokból gabona-, zöldség- és salátanövények magvai, gyümölcsök és fűszerek maradványai, kender és len rostjai, olajos magvai kerültek elő. A múmiákat burkoló lenvásznak finomsága fejlett rostkészítés- és szövéstechnikáról, a sírkamrák falán megörökített jelenetek a virágzó gabonatermesztésről tanúskodnak. A legősibb egyiptomi képírásjel a három gabonaszem. Több ezer éves lepénydarab bizonyítja nálunk is, hogy már az Aggteleki-barlangban élt kőkorszaki ember finom csemegéje a gomborka olajos magvaival megszórt lepény volt. Az ember először gyűjtögette táplálékát. A mérsékelt övön a téli élelemről is gondoskodnia kellett, s kezdetben az állatok meglesett raktárait fosztotta ki. Később maga is raktározott, de a nehezen gyűjthető élelmet még sokáig az állatoktól szerezte. Az észak-amerikai dakota indiánok például rendszeresen kukoricára cserélték az egerek földimogyoró-raktárait. Így könnyen ínyencfalatokhoz jutottak, s az állatok sem pusztultak el. A gyűjtött magok a tanyahelyen elszóródtak, kikeltek, teremtek. Talán e véletlen siker késztette az embert arra, hogy a fáradságos, bizonytalan gyűjtögetés helyett a földbe vájja kőszerszámait, s most már tudatosan vesse el, válogassa ki s nemesítse a növények magvait.

Kádas Lajos - Gyümölcsök
A ​monda- és mesevilág, a költészet és a képzőművészet sok-sok alkotásában bukkan fel a gyümölcsök művészi ábrázolása. A bibliai Paradicsom ősi gyümölcse az alma,a bűnbeesés jelképévé vált, másutt mint uralkodói jelvényt említik. Páris trójai királyfi aranyalmájáért három szép istenasszony versengett, és Páris döntése, amely az almát Helénának juttatta, végtére Trója pusztulásához vezetett. Könyvünk csak a mérséklet övi gyümölcsfajokkal és azok közül is csak a környező tájakon legjobban elterjedt fajtáival foglalkozik. A mai modern piaci fajtákon kívül megemlítünk néhány hagyományos magyar fajtát, és a vadon termő gyümölcsökből is néhányat, amelyekkel erdőkben, irtásokon találkozhatunk. Ezeket, bár korábbi Búvár Zsebkönyveinkben esetleg említettük, ismét megnézegetjük - de most már a pomológus (a gyümölcsök ismerője) szemével.

Kordos László - Emberelődök
Tartalom: Az ​emberiség törzsfája I. Emberszabású ősmajmok (driopitekuszok): Proconsul III., Dryoptihecus II., Óriásmajom III., Siva III., Bodi III. Emberszerű ősmajmok (ramipitekuszok): Kenya IV., Rama IV., Rudi V. Afrikai emberszerű lények (Homo): Lucy VI., 1470 VII., Az ügyes ember VIII. Afrikai déli emberszabásúak (ausztralopitekuszok): Tanung bébi IX., Tűzhozó déli majom IX., Ples kisasszony X., Sterkfontein X. Ősemberek (paleanthropuszok): Neander-völgyi ősember XXI., Le Chapelle-i ősember XXI., Krapina XXII., Saccopastore XXII., Suba-lyuk ősember XXIII., Ngandongi ősember XXIV., Tabuni ősember XXIV., Skhuli ősember XXIV., Tesi-tasi gyermek XXV., Shanidar XXV., Rodéziai ősember XXVI., Jebel Irhoud-i ősember XXVI., Atlanthropus XXVI. Ásatag értelmes emberek (neonathropuszok): Obercasselk XXVII., Amudi ember XXVII. Értelmes emberek (Homo sapiens): Cro-Magnos-i ember XXVIII., Combe Capelle-i ember XXVIII., Grimaldi ember XXIX., Wadjaki ember XXIX., A mai értelmes ember

Fehér László - Különös ​növények
Sok ​érdekes növény akad a változatosan gazdag növényvilágban, amely különös alkalmazkodóképességével bámulatba ejti az embert. Sokszor hallottuk már: a természetben a jobb életkörülményekért, a létért folyó harcban a vesztesek vagy kipusztulnak, vagy pedig kiszorulnak a jobb termőhelyekről. A mostoha körülmények - emitt például a sivatag éles fényei, szárazsága, amott meg éppen a trópusi őserdők sötétje, dús páratartalma - igen nagyfokú alkalmazkodásra kényszeríti őket. A földtörténeti korok nagymértékű éghajlatváltozásai is okozhatták, hogy ugyanazon a földrajzi helyen élő növények időközben szervezetük teljes átalakítására kényszerültek, hogy továbbra is megmaradhassanak őshazájukban. A szélsőséges termőhelyeken általában a szélsőségesen furcsa növények tudták csak lábukat megvetni: szinte minden szervük, egész fölépítésük a túlélést, az egyedfönnmaradást szolgálja. Némelyikük annyira eltér a köztudatban élő "fű-fa-virág" képtől, hogy első pillantásra még afelől sem biztos az ember, élőlények-e egyáltalán. Az egyed puszta léte azonban még nem biztosítja a faj fönnmaradását. A helyhez kötött növények a szél vagy az állatok - főleg a rovarok - közvetítésével juttathatják csak el egymáshoz a megtermékenyítő virágport. A rovarcsalogatásnak egészen fantasztikus módjait látjuk majd a sorra kerülő virágoknál. Ezeket a jobbára messzi földrészeken élő, egzotikus növényeket általában csak hallomásból ismerjük, csodálatos tulajdonságaikról talán csak mendemondákból értesültünk. Most e könyvben valódi arcukat szeretnénk bemutatni, mert gyakran nem létező legendás képességekkel is felruházták őket. S lehet, hogy a valóság izgalmasabbnak bizonyul majd a különös növényekről költött legendáknál!

Kalmár Zoltán - Babos Lórántné - Gombák ​1.
1990 ​- Rajzolta F. Gyurkó Gizella Ha a május bőséges "aranyesőjével" köszönt ránk, és júniusban jól öntöz Medárd, nemcsak a gombák bújnak elő seregestül, hanem évről évre megjelennek a tragikus gombamérgezésekről szóló újsághírek is. E könyvecske célja nem a gombaevéstől való elriasztás. A gombák finom ízeit kár lenne nélkülöznünk, s nem maradhatnak ki a korszerű táplálkozásból sem. Meg kell ismerkednünk alaposan a legfontosabb ehető és mérges gombákkal és még néhány más, nem ehető fajjal is. Sokan még gyermekkoruk óta azt hiszik, hogy a mesekönyvek, képeslapok, marcipángombák - piros alapon fehéren pettyezett kalapú, légyölő galócája az igazi "mérges gomba". A légyölő galóca valóban mérges, de a halállal végződő mérgezéseket leginkább a sápadtzöld kalapú gyilkos galóca és az ártatlannak tűnő fehér galóca okozza! Sok ostoba babona is fokozza a veszélyt. Nem igaz, hogy a gomba akkor mérges, ha főzőlevében az ezüstkanál vagy a hagyma, a petrezselyem megfeketedik (ez csak kénvegyületet jelez), mint ahogy az sem igaz, hogy minden mérges gomba leforrázva ehetővé válik. Ez az általánosítás tragédiát okozhat, mivel éppen a leggyilkosabb mérgek vészelik át a forrázást, főzést! Inkább azokra az ismertetőjegyekre figyeljünk gondosan, amelyekkel a fajok jól azonosíthatóak - legyenek bár ehető vagy mérges gombák.

Kósa Géza - Kína ​kerti virágai
Egykor ​a hosszú Selyemúton érkeztek földrészünkre az ősi Kína fejlett kézműiparának termékei. A gyönyörű selymeken és ritka porcelánokon látható pompás virágokat csak a képzelet szüleményének vélte az európai szem. Néhány korán meghonosított növény kivételével Kína virágai csak jóval később, a XVIII. századtól kezdve váltak ismertté Európában. Azóta bizony kiderült, semmi túlzás nem volt a korábbi hírekben. Kína, a "Kertek Anyja" számtalan szebbnél szebb, pompás növénnyel ajándékozta meg a világ kertjeit, nélkülük azok ma már elképzelhetetlenek. A kínai nép mindig szoros kapcsolatban élt a természettel. A városlakók sem szakadtak el soha a növényektől, a kínai embert mély vonzalom fűzte a földműveléshez és a kertészkedéshez. A virágok természetes szeretete sok-sok vad növényt honosított meg, a nemesítés is ősi kínai foglalatosság. Kínában a mérsékelt égöv fantasztikus gazdagságú növényvilágát megkímélt a jégkorszak, volt honnan válogatni. A hatalmas kínai uralkodók már igen korán építtettek nagyszerű kerteket, sok szépséges virágot gyűjtve össze bennük.

Kalmár Zoltán - Lepkék
Tarka, ​élő virágszirmok keringenek a napfényes réten. Különös lények ezek a színes szárnyú rovarok. Testük középső részében, a torban lévő parányi izmaik viszonylag nagy felületű szárnylapokat mozgatnak, melyek gyors repülésre, irányváltoztatásra teszik képessé őket. Jól ismert jelenség a lepkék rendkívüli szaglása és tájékozódása is. A hímek a nőstényt több száz méter távolságból is megtalálják, és a tápnövényt, amin majd az utódaik felnövekednek, csalhatatlan biztonsággal megismerik.

Nemere István - Szabadkőművesek
Szabadkőművesek……nincs ​a világon még egy olyan társaság, melynek vélt vagy valós titkairól ennyit beszélnének. Amelyet évszázadok óta azzal vádolnak, hogy tagjai összeesküvést szőnek az emberiség ellen, hogy világuralomra törnek. De hát honnan is erednek ők voltaképpen? Kik alapították, mikor, hogyan és miért? Mi zajlik a szabadkőműves páholyokban, hogyan lehet oda bejutni, és mi a helyzet a régi és mostani magyar szabadkőművesekkel..? Az alapos és jól dokumentált kötetből minderre fény derül.

Vásárhelyi Tamás - Egzotikus ​rovarok
Az ​ismert, több mint egymillió állatfaj, mintegy négyötöde rovar. Évente több ezer új fajt fedeznek fel, valószínűleg ennyi ki is hal. De hogyan lehet a majd egymillió rovarfaj közül kiválasztani azt a száz-egynéhányat, ami e könyv lapjain elfér? Az ábrázolt példányokat a Természettudományi Múzeum Állatárában őrzött hatmillió (!) rovar közül válogattuk ki, az egyes csoportok szakemberének szíves segítségével. A válogatáskor fontos szempont volt, hogy minél többféle színt, alakot, mintázatot és biológiai sajátosságot mutassunk be.

Farkas Henrik - Egyszervolt ​állatok
Azokról ​az állatfajokról olvashatunk e könyvben, amelyek annyira megfogyatkoztak, hogy a kihalás veszélye fenyegeti őket, vagy pedig már ki is pusztultak. Félő, hogy az elkövetkező évtizedekben nagyon sok állatfaj nevét törlik majd az "élők" névsorából. Mindent meg kell tennünk, hogy ez ne következzen be. De vajon sikerül-e megmenteni az indiai orrszarvút vagy a galápagosi óriásteknőst? A feladat nem egyszerű. Az emberiség most tanulja az élővilág megmentésének tudományát. Mert nem elég, ha "békén hagyjuk" az élővilágot, ha "nem bántjuk" a rohamosan pusztuló fajokat. Hiszen gyakori eset, hogy a védelem alatt álló, növényevő állatok túlzottan elszaporodva felborítják a természet egyensúlyát, elfogyasztják, tönkreteszik élőhelyük növényzetét, s végül elpusztulnak. Az embernek tehát be kell avatkoznia az állatvilág életébe. Gyakran ritkítania kell állományukat, vagy védelmezni a járványos betegségektől, ellenségeiktől, máskor meg éppen a ragadozók oltalmazásával lehet biztosítani egy-egy faj életképességét. Furcsa dolog ez: hiszen a természet évmilliókon át megvolt az ember beavatkozása nélkül; a helyzet azonban visszafordíthatatlanul megváltozott. A földgolyót elfoglalta az ember. Egy sereg állatfaj jól megvan velünk, megtanultak mellettünk élni. Akadnak olyan fajok is - mint pl. a kártevő rovarok -, amelyeket ki sem tudunk irtani. Ne higgyük hát, hogy minden állatfaj pusztulóban, eltűnőben van. De mintha a legérdekesebb, legszebb állatfajokat fenyegetné a veszély, Földünk "élő műkincsei" egyre fogyatkoznak. Néhány évtized alatt sok száz állatfaj tűnt le az élet színpadáról, emléküket már csak kitömött példányok és képek őrzik. Többségük az emberi felelőtlenség áldozata. Bolygónk "állatsereglete" azonban még végtelenül gazdag, s a pusztuló fajokért mindent megtesznek a lelkes természetvédők.

Csaba György Gábor - Égitestek
1989 ​- Rajzolta Taracsák Gábor Mindnyájan ismerjük azt a különös, titokzatos érzést, amely az égitestek szemlélőjét elfogja akkor is, ha jól ismeri az eget, s el tud igazodni a csillagképek között. Ezer évekkel ezelőtt élt őseink is felfigyeltek az égitesteket: gyönyörködtek a Hold ezüst sarlójának alakváltozásaiban, a csillagok méltóságteljes mozgásában. Nem tudhatták mik valójában az égitestek: isteneknek hitték őket, jósolni próbáltak mozgásukból. Őseinknek fontos célja volt a csillagászati megfigyelésekkel. Fölfedezték, hogy a csillagok és a Nap járásából le lehet olvasni az időt és a fő égtájak irányát. Akkoriban főként a papok foglalkoztak csillagjóslással. Az ő feladatuk volt a csillagistenek tiszteletének megfelelő formáiról gondoskodni, és számon tartani az időt: az órákat, a napokat és az éveket. Ez korántsem volt könnyű; a csillagász-papoknak jól kellett ismerniük a csillagokat, járatosnak kellett lenniük bizonyos egyszerű szögmérő műszerek használatában és a matematikában.

Lovas Béla - Édesvízi ​parányok 1.
Ez ​a kötet néhány lebontó szervezet, baktérium és gomba képein kívül a vizeinkben található leggyakoribb, túlnyomórészben élő moszatokról készült mikroszkopikus felvételeket mutat be.

Sulyok Mária - Trópusi ​orchideák
Nevüket ​mindig legendák övezték. Mondták őket húsevőknek, holott nem azok, mérgezőknek, pedig nem tartalmaznak mérgező anyagot. A "csodálatos" jelzőt ritka szép virágaikkal azonban mindenképpen megérdemlik. A sarki vidékek és a sivatagok kivételével mindenütt élnek Földünkön orchideák, s az egész világon szigorúan védettek. Hazánkban 45 orcideafaj őshonos. Ma már pontosan kidolgozott receptek vannak nevelésükre, nemesítésükre. A titokzatosság köde felszállt, de szépségük megmaradt, s népszerűségük napról napra nő.

Podani János - Tengeri ​állatok 1.
1979 ​- Rajzolta Lexa Klára A tengerek és óceánok Földünk kétharmadát borítják. Rengeteg állatnak nyújtanak otthon, közöttük kétségtelenül gazdaságilag a halak a legfontosabbak. Itt él a legnagyobb állatfaj, a nemritkán 130 tonna súlyú kékbálna is. Az igazi élőtömeget azonban az alacsonyabb rendű állatok képviselik. Becslések szerint a tengeri állatok összsúlyának több mint 90 százaléka a gerinctelenekre esik. Nemcsak mennyiségük, hanem formagazdagságuk is nagy. Csak a csigák közül 65000 faj él a tengerben. Ebből a változatosságból csupán ízelítőt adhat ez a könyv, mely a hozzánk legközelebb levő s így mindenki számára elérhető tengerek - a Balti- és a Fekete-tenger, valamint az Adria - gerinctelenek állataink leggyakoribb képviselőit mutatja be.

Patay László - Vadak
1974 ​- Rajzolta Balogh Péter Ősi, ha nem legősibb sportunk a vadászat. De vajon ki az igazi vadász? Az, aki kapja magát, kiballag a határba, aztán válogatás nélkül minden állatot lepuffant, ami csak elébe kerül? Bizony nem. Az igazi vadász elsősorban az állatvilág oltalmazására gondol, állatokat, fajokat ment meg a végső kipusztulástól, elszaporításukon fáradozik. ha kell, tenyésztéssel is. A környezetet védi, a természetet őrzi, benne a maga mentshelyét is, mert a mai, nagyvárosi beton- és kőrengetegbe zárt ember számára létkérdés a természet utolsó érintetlen foltjainak megmentése. Az ember már réges-régen felborította a természet egyensúlyát, de a vadász puskájával féken tarthatja olyan állatfajoknak az eluralkodását, amelyek az emberi beavatkozást nagyszerűen tűrték, és természetes ellenségeik kiirtása után végzetesen elszaporodtak. Ilyenkor a vadász "gyilkos" golyója a ritka, pusztulásra ítélt fajok védelmében öl. De a könnyelműen kilőtt golyó egy értékes állatfajnak utolsó példányát is leterítheti, amire már bőven volt példa a vadászat történetében. A Búvár Zsebkönyvek kalauzok az erdőt-mezőt járó kisdiák kezében. Madarak, vadvirágok, gombák, halak, lepkék, dísznövények, csigák és kagylók, erdei és díszfák, bokrok, legyek, méhek, darazsak és hangyák után most a sorozat újabb kötete 29 színes tábláján 22 szárnyas és 31 emlős vadat mutat be a hazai és környező területekről, közli a vadászati tilalmi időket, a vadnyomok rajzát is.