Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


krlany
5.0/5

Végre ​valami olyan, ami a csontomig hatol. Annyira éreztem/értettem Sinclairt, hogy az még talán engem is meglepett. És mennyire igaz, hogy fogalmunk sincs önmagunkról, még felszínesen sem, ám hogy igazán mélyen mire vágyunk, mit akarunk, azt meg még saját magunk előtt is elrejtjük. Gyávák vagyunk, mert úgy a kényelmesebb. Inkább a napi robotba temetkezünk, vagy bármibe, ami eltereli a figyelmet arról, hogy szembe kelljen nézni önmagunkkal, a saját poklainkkal. Egyértelműen kedvenc. Olyannyira, hogy rá fog venni, hogy Nietzschét olvassak…


Lunemorte
5.0/5

Gondolkodtál-e ​már azon valaha is,
… hogy a dolgok sokszor egyszerűbbek és nyilvánvalóbbak mindennél ;
… hogy a mögöttes tartalmakat kell keresni mindenben ;
… hogy ami másnak a rossz vagy Gonosz, neked lehet, hogy a jó és az egyetlen is ;
… hogy jobb kockáztatni és minden lehetőséggel élni, amivel csak lehet ;
… hogy léteznek csodák ;
… hogy semmi sem véletlen ;
… hogy okkal álmodsz furákat ;
… hogy a lelked darabjaira rálelhetsz különböző könyvekben … ?

Ez a könyv az énem egyik része, érdemes tehát megismerkedned vele(m).
Az alcím akár az is lehetne, hogy Emil Sinclair útja önmagához, de úgy a legjobb, ahogyan van, minden a helyén van. Még mindig a szereplők hatása alatt állok és álmosan kopognak a szemeim, de megérte! @omegapolis -nak pedig örök hálám, hogy a kincseim között tarthatom számon ezt a kötetet! :)


Hogyan ​lehet egy ilyen kicsiny könyvben ennyi alapigazságot leírni? Az olvasottakban már-már megfogalmazódik a válasz: minden egyes ember sorsa, hogy egyre mélyebbre-és mélyebbre ásva a lélek útvesztőiben eljusson önmaga tökéletesedéséhez. Tekinthetem úgy, hogy lélektani regény, egy fiatal titán bolyongása, eltévelyedése, majd magára találása. A szerelem már csak hab a tortán de mégiscsak fontos momentum hősünk életében (Beatrice, majd Éva asszony). Sinclair mély barátsága Max Demian-nal, kihez hol közel kerül, hol messzire távolodik tőle. A krízis, a vég kezdete, mely előremutató, és visszafordíthatatlan. Az emberi léleknek igazi csemege a kisregény.


deardurr
5.0/5

Furcsa ​volt olvasni ezt a könyvet, valahogy kiszámíthatatlan volt. Kicsit féltem is tőle, mégsem volt ijesztő. A ’20as évekkel kapcsolatban mindig ilyen porosan-félelmetes dolgot érzek. Úgy érzem, akkor minden lehetséges volt és még óriások és törpék meg mindenféle rejtélyes lények éltek. És Demian is ilyennek tűnik. Kortalan bölcs kisfiú, aki mindent meg tud tenni. Aztán az ismerős érzések… és én is rájövök, hogy Kain vagyok.
A vége felé megjelent sok álomképpel viszont nem tudtam mit kezdeni és úgy is érzem, hogy nem szabad, hogy így összefolyjon a valósággal. Az álom arravaló, hogy begyakoroljuk a valóságot, hogy feldolgozzunk valamit vagy hogy teljesen kikapcsoljon, de nem arra, hogy benne éljünk. Ha benne élnénk, az nagyon félelmetes lenne.
És megint előjön a félelem. Hiába taglal fontos kérdéseket és valóban elgondolkoztatott, bennem mégis a félelem maradt meg.


HA86
5.0/5

Sors ​és szabad akarat, nyájszellem és kívülállóság, bűn és tisztaság, közös emberi sors és egyéni út – ezen ellentétpárok állandó jelenléte megkeserítik a fiatal Emil Sinclair életét, aki semmi mást nem akar, mint megtalálni a saját útját és azon járni. Mivel túlérzékeny, és már egészen fiatalon az élet „nagy” kérdései foglalkoztatják, hamarosan megjelenik életében a tanító is – egy nála alig néhány (!) évvel idősebb, zavarba ejtően koravén fiú, Max Demian képében. Demian felbukkanásával kezdetét veszi egy különös barátság története – egy olyan barátságé, ami mintha egy másik világban köttettet volna, és itt csak folytatódik.

Tetszett a regény, de másfélszer ekkora terjedelemben még meggyőzőbbnek találnám. :)


madárka
5.0/5

Ki ​hitte volna, hogy ez a kis könyv lesz az, ami az eddigi “életfilozófiá(i)mat” alapjaiban megrengeti és lerombolja?
Újra fel kell építenem az egész életemet, úgy, hogy ez a könyv is benne van. Már épp kezdtem volna feladni mindent, amit vallottam és hittem, amikor pofán vágott. Jókor jött az életembe. A húsomba mart, megizzasztott, reményt adott.
Hesse zseniális. Éles határon táncolt nálam, ha még egy picit filozofikusabbra vette volna, sok lett volna, és félredobom.
Huh, nagyon kellett ez most nekem! Az öt csillag jár, és felkerült a kedvenc könyvek listájára.


K
5.0/5

Újra ​kellene olvasnom, de biztos, hogy az már saját könyv lesz. Ami megmaradt, hogy térben és időben milyen messze tart ki a nevelés? Milyen hatással van az identitásra, a döntésre a közeg, amelyben élünk? Mi a jó, a rossz, és ami relatív? Hányféleképpen élhet egy ember az élete során? Mekkora távolságok lehetnek egy emberben? Ki az az én? Ebben is nagyon sok okosat írt Hesse.


nagy_anikó
3.5/5

“Gyakran ​tekintettem magamat zseninek, gyakran félőrültnek. Nem tudtam osztozni a velem egykorúak örömeiben és életében, emiatt gyakran vádoltam magamat, aggodalmak közt vergődtem, mintha reménytelenül el lennék tőlük választva, mintha az élet el lenne zárva előlem.”
Sokszor nem tudtam eldönteni, hogy valóban zseni vagy félőrült-e, inkább egy önmagát kereső fiatal, aki gyakran téved, de tanul hibáiból, főleg, ha van aki terelgeti. Őszintén megmondva gyakran zavart, amit olvastam, lehet, hogy nem is mindent értettem meg, de ezt a könyvet akkor is el kell olvasni.


Rawalpindi
4.0/5

Rövid ​és dinamikus könyv, gyorsan olvastatja magát, amiben hatalmas gondolatok vannak, olyanok, amilyeneket más könyvekben nem találtam. A gyengéjét abban láttam, hogy habár Hesse bármitől mer és tud is írni, valahogy mégis olyan kisasszonyosan fogalmaz. Ha tőlem függne akkor kötelező házi-olvasmánnyá tenném – még a teológiákon is, mert csakis az ilyenszerű gondolatébresztő könyvek hatására tanulhat az ember.


Maya
4.0/5

Ez ​egy olyan könyv, ami fiatalkoromban valószínűleg nagyon tetszett volna, de most egy kicsit kívül maradtam. Tulajdonképpen a fülszövegben levő idézet első mondata keltette fel az érdeklődésemet. Minden alkalmat kihasználok, hogy részt vehessek egy-egy önismereti szemináriumon, osztályfőnöki órákon a diákjaimmal is rengeteg önismereti játékot játszunk. Ezért azt hittem, hogy nagyon nekem való lesz ez a könyv. Nekem inkább az jött át, hogy Sinclair mások felé keresi nagyon az utat, mindig egy-egy példaképhez csapódik. Hazudni is képes, azért, hogy végre elfogadják és társasága legyen, aztán a hazugság miatt furcsa helyzetbe kerül, amire nem talál egyedül megoldást. Értekezés a jóról és a rosszról, érzések és indulatok fellobbanása, barátság- illetve szerelem-keresés, zsarolás, nemzedékek közti ellentét, életfelfogások ütköztetése. Rengeteg kérdés.
“…mindent kellene tisztelnünk és szentté avatnunk, az egész világot, nem csak ezt a művileg leválasztott, hivatalosan elfogadott felét! Tehát az istentisztelet mellett ördögtiszteletnek is kellene lennie! Ez volna a helyes.”
Megfeleni akarás, szabadságkeresés, álmok – melyek nem mindig valósulnak meg “… ha az ember megtalálja az álmát, akkor könnyű lesz az útja. De nincs örökké tartó álom, mindegyiket újabb váltja fel, és egyiket sem szabad fogva tartani.”
Olvasni fogok még Hesse-től.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

22.7
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók