Dmitrij ​Sosztakovics

Romain Rolland - Goethe ​és Beethoven
Ezt ​a művet, melyet a francia kiadó a Beethoven-ciklus második kötetének nevez, Romain Rolland "közjátéknak" szánta abban a sorozatban, amelyben Beethoven nagy alkotó korszakait kívánja jellemezni.

Arthur Honegger - Zeneszerző ​vagyok
Arrthur ​Honegger művészete csak az utóbbi években, úgy is mondhatjuk, hogy főként halála (1955) óta kezd ismerőssé válni a magyar hangverseny látogató közönség előtt. Azóta szólalt meg hatalmas színpadi oratóriuma, a Jeanne D'Arc a máglyán, azóta szerepelnek gyakrabban zenekari művei is műsorainkon. Nevének csengése lassanként tartalmat, zenét idéz, s a modern zene sok mindent összemosó ködéből a huszadik század egyik leghumánusabb és legrokonszenvesebb zeneszerző-portréját rajzolja a szakmabeli és az érdeklődő zenehallgató elé egyaránt.

Kroó György - Richard ​Wagner
Még ​egy Wagner-könyv? - sóhajt fel az idegen nyelven is olvasó zenebarát. csepp a tengerben. A magyar nyelvű Wagner-irodalom már jóval szerényebb. Kiemelkedő képviselője, Molnár Antal úttörő Wagner-breviáriuma a húszas évek elején jelent meg és azt csak a legutóbbi időben követte Sólyom György impozáns, korszerű monográfiája. Ezt a kis könyvet azoknak írtam, akiket életükben legalább egyszer magával ragadott Wagner zenéjének sodrása, akik benne felejtkeztek romantikus varázsába, és átadták magukat ragyogásának.

Romain Rolland - Lully
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Feuer Mária - Rimszkij-Korszakov
Amikor ​megszületett, Glinka még élt. Az orosz irodalom nagyjai közül Gogol, Belinszkij és Herzen alkotóművészetének teljében volt; Dosztojevszkij és Tolsztoj még pályája elején állt. A nyugat-európai művészetben virágzott a romantika, Schumann, Mendelssohn, Chopin a kor ünnepelt zeneszerzői. Verdi abban az évben írta meg A bolygó hollandi-t is. Magyarország a Hunyadi László bemutatását ünnepli. Amikor meghalt, Liszt, Wagner, Berlioz és Brahms már régen eltávozott az élők sorából, és új eszmék, új stílusok követelték helyüket. Debussy, Ravel, Puccini, Richard Strauss neve hozta lázba az európai nagyvárosok zeneszerető közönségét. Ekkortájt írta Schönberg a Stefan George-dalokat és az Öt zenekari darabot. Magyarországon két fiatal művész: Bartól Béla és Kodály Zoltán útnak indult, hogy faluról falura járva összegyűjtse a magyar népzene kincseit, s már élesen vitatkoztak első műveikről. Pétevárott pedig bemutatták Rimszkij-Korszakov első darabjait.

Bókay János - Bohémek ​és pillangók
"Puccini ​a Pillangókisasszony bemutatójakor budapesten volt. Az Andrássy úton valami sétakocsizáskor megállította fogatát és egy leánykának, aki a Tosca zongorakivonatát vitte a hóna alatt, valami ilyenfélét írt a kottájába: "Emlékül Giacomo Puccinitől, a vándor komédiástól". A zeneszerző csapongó temperamentuma, keverve némi pózzal - ez van a kis esetben s az emléksorban. De egyúttal Puccininak, a kedélyembernek őszinte vallomása is. Máskor is mondta, amikor bosszantották, hogy nem igazi muzsikus - hiszen én nem is vagyok az, én színész vagyok, komédiás!... Mikor az Operában három év előtt a Pillangókisasszony premierjén az izgalomtól piros és tüzelő emberi arcokat és megzavarodott szemeket néztem és a tekintetek szemérmetes szégyenkezésében a megindultság titkolózását figyeltem, valóban be kellett látnom, hogy a függöny előtt hajlongó "komédiás" nagyszerű és ritka művész. Ma a legnagyobbak közül való - így írt a századforduló idejének egyik legnagyobb novellistája és zenekritikusa, s csak napjainkban újra felfedezett Csáth Géza Pucciniról, a kortárs szemével. És ennek a "komédiásnak", ennek a "nagyszerű és ritka művésznek" állít emléket regényében a Puccinit ugyancsak a kortárs szemével látó, a mester korát és művészetének népszerűsödését kortársként átélő Bókay János.

Eősze László - Kodály ​Zoltán élete képekben és dokumentumokban
"Kodály ​Zoltán élete - mely a mintegy kétszázötven, jórészt ismeretlen képből, dokumentumból s a rövid tanulmányokból e kötet lapjain kibontakozik az olvasó előtt -, ez a küzdelmekben gazda életpálya, olyan, mint egy hatalmas, jól szerkesztett variációs mű: kompozíciói, írásai, beszédei mind egyetlen téma hordozói. Ez a központi gondolat, amely Kodályt sokrétű munkásságának minden ágában vezérelte, egy európai rangú s egyben sajátosan magyar zeneművészet és zenekultúra megteremtése volt."

Láng György - Bartók ​élete és művei
Ez ​írásnak célja az, hogy a legszélesebb rétegeket, - a nem zeneértőket is - elvezesse azokra a területekre, ahol csak csodálni, szeretni és végtelen áhítattal tisztelni lehet a nagy idők nagy Bartókját. És hivatva van arra, hogy megértesse őt és megmutassa, mi módon lehet élvezni halhatatlan műveit. Mert élvezni lehet őt, mindenkinek, akárcsak Haydn-t, vagy Mozart-ot, vagy Schubert-et, vagy Händel-t, mert ugyanazt csinálta, mint azok: művészi zenecsodákat ajándékozott a világnak.

Stendhal - Rossini ​élete és kora
Ez ​a könyv nem igazi könyv. Napóleon bukásakor a következő lapok írója, aki ifjúságát balga módon politikai viszályokban töltötte, nyakába vette a világot. Rossini nagy sikereinek idején Itáliában tartózkodott, s így módja nyílt rá, hogy levelekben beszámoljon róluk egyik-másik angliai és lengyelországi barátjának. Ezek az azon melegében átírt levéltöredékek alkotják e hevenyészett könyvet, melyet az alábbiakban olvasni fognak - nem a könyv érdeméért, hanem azért, mert szeretik Rossinit. A történelem - mondják - akárhogyan írják is meg, tetszik az embereknek; itt pedig szemtanú rögzíti azokat az apró eseményeket, amelyeket elbeszél. Természetesen lesz harminc vagy negyven pontatlanság a következő lapokon fölhalmozott rengeteg kicsiny tény között. Oly nehéz megírni egy élő ember történetét, s ráadásul olyan emberét, mint Rossini, akinek élete nem hagy más nyomot maga után, mint azoknak a kellemes élményeknek az emlékét, amelyekkel a szíveket eltölti.

Alfred Amenda - Eroica
1827. ​március 26-án halt meg Ludwig van Beethoven, a zenetörténet egyik legnagyobb alakja. Grillparzernek a temetésen elhangzott gyászbeszédéből idézünk: "Művész volt -, ki állhat meg mellette? Mint a behemót a tengereket, úgy száguldotta be művészetének határait. A galambbúgástól egészen a mennydörgésig, a mesterség agyafúrtan kifinomult műfogásaitól addig a félelmes határig, ahol a formába kötött szellemharcos természeti erők alaktalan önkényévé alakul, mindent felmért, mindent megragadott. Aki utána jön, nem folytathat, hanem elölről kell kezdenie mindent, mert elődje csak ott állott meg, ahol a művészet maga véget ér. - Az érzelem túlsága kitér az érzelem elől. Beethoven kerülte a világot, mert a maga szeretettel teli kedélyében nem talált rá fegyvert, hogy szembeszállhasson vele. Elvonult az emberek elől, miután mindenét nekik adta és semmit sem kapott érte. Magányos maradt, mert nem talált másik énjére. De sírjáig megőrizte emberséges szívét minden ember számára, atyai jóságát az övéinek, tehetségét az egész világ üdvére. Így élt, így halt meg s így fog élni minden időkben." Beethoven küzdelmekben és szenvedésekben gazdag életét, remekműveinek születését és fogadtatását, eseményekben gazdag korát tárja elénk Alfred Amenda regénye.

Ismeretlen szerző - Frédéric ​Chopin
A ​ kötetben a klasszikus zene géniuszának életútjával, gondolkodásával, alkotói stílusával ismerkedhetünk meg. Sok színes történet, érdekesség, gazdagon illusztrálva. A CD-n ismert műveik hallhatók a neves londoni Royal Filharmonikusok előadásában.

Gyárfás Endre - Bakfark, ​Európa lantosa
A ​regény hőse Bakfark Bálint, az első európai hírű magyarországi (erdélyi) muzsikus. Bakfark hosszú levélben kéri az új erdélyi fejedelmet, Báthori Istvánt, hogy ne vegye vissza a János Zsigmondtól kapott birtokát – büntetésül amiatt, hogy Báthori ellenlábasát, Bekes Gáspárt támogatta. Bakfark a Báthorit győzködő levélben felidézi sorsának útelágazásait. Dilemmája a művész örök belső konfliktusa: birtokos nemesként – anyagilag függetlenné válva – megszabadulhatna a szolgaléttől, de akkor le kellene mondania művészi szabadságáról. Bakfark személyiségének fejlődését követi végig a levél formájában megírt élettörténet. A levélregény különleges erénye régies, nagyon szép nyelvezete.

Sólyom György - Haydn
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Székely Júlia - Elindultam ​szép hazámból
"Ha ​a jövő emberei meg akarják majd tudni, hogyan küzdött és szenvedett a mi korunk embere, s hogyan találta meg a harmóniát és a békét, a felemelő hitet önmagában és életében: Bartók Béla zenéjét kell majd hallgatniok, s újra, meg újra visszatalálniuk a nagy magyar mester példaadásához" - írja az egyik zenetudósunk Bartók Béláról, századunk kiemelkedő művész és tudósegyéniségéről, akinek szerteágazó életművében olyan megkülönböztetett helyet kapott a gyermekek és fiatalok zenei nevelésének forradalmasítása. A szerző Bartók Béla tanítványa, maga is zenepedagógus.

Otto Zarek - Moses ​Mendelssohn
A ​filozófus: Moses Mendelssohn (Dessau, 1729. szept. 6.-Berlin, 1786. jún. 4.) német filozófus, bibliafordító, esztéta, az európai felvilágosodás egyik legnagyobb egyénisége, a német filozófiai nyelv formálója, a zsidó felvilágosodás és asszimiláció megindítója, a németországi zsidóság elnémetesítésnek legfőbb propagátora. 1742-ben Berlinbe települ át, ott házitanító, majd egy textilgyár könyvelője lesz. Mendelssohnnak a személyisége is magával ragadta kortársait. 1754-ben megismerkedik Gotthold Ephraim Lessing (1729-1781), német költő, kritikus, esztétával, akivel életre szóló barátságot köt. A német író róla mintázza Bölcs Náthán című színművének zsidó főhősét. Moses Mendelssohn nem csupán a német, hanem a zsidó felvilágosodás, a Haszkala elindítója, az emancipáció és az asszimiláció harcosa. Prekantiánus filozófiai, bölcseleti munkásságával jelentős hatást gyakorolt kortársaira és később a német klasszicizmusra. Jelentős hatása Magyarországon is szembetűnően kimutatható a felvilágosodás kori irodalomban. Phaedon, avagy a lélek halhatatlanságáról című munkáját 1793-ban magyarra fordítják és munkáinak hatása az első magyarországi folyóiratok egyikének, az Urániának tematikájára is rányomta bélyegét. ---------------------------- A szerző: Otto Zarek (Berlin,1898-1958) német író, újságíró, színházi rendező, dramaturg. Jómódú berlini polgárcsalád sarja. Tanulmányait Münchenben végezte, ahol a Kammerspiele Színház rendezője és dramaturgja lett. Később más müncheni, majd berlini színházak vezető dramaturgja. Először német történelmi drámákkal, majd lélektani regényekkel kísérletezik. Széleskörű műveltsége és jártassága a filozófiában a korban izgalmas történelmi és bölcseleti problémák felé terelik érdeklődését. 1933-ban a nácizmus hatalomra jutásával kihasználja az utoljára megnyíló, távozásra kínálkozó lehetőséget és Magyarországra emigrál. Megragadja a fogadó ország számára amúgy sem ismeretlen kultúrája, s alkotóvágyát megigéző történelme, és egymás után írja a magyarsággal foglalkozó, lebilincselő esszé-regényszerű munkáit: Kossuth Lajos, egy nép szerelme (németül 1934, magyarul 1935), A magyarok története (németül 1936, magyarul 1938). Kossuthról szóló művét többször kiadták és az emigráns magyarság kedvelt olvasmánya volt. 1936-os kiadásához Herczeg Ferenc írt előszót. Legutóbb 1955-ben Argentínában jelent meg. 1936-ban írja Moses Mendelssohn, Ein jüdisches schicksal in Deutschland. (Moses Mendelssohn, Egy zsidó sorsa Németországban) című regényét, amelyet ugyanabban az évben magyarul is kiadnak. Jelen kiadás ennek némileg lektorált, javított megjelenése. 1938-ban Londonba utazik és ott él a továbbiakban szabadúszó íróként. 1954-ben halála előtt pár évvel hazatér Berlinbe. ------------------------------ A lélek halhatatlanságát tárgyalja Moses Mendelssohnnak (a filozófusnak Otto Zarek tollából e kötetben olvasható lenyűgöző, olvasóközeli életrajzában részletező, esszészerű bemutatásban) egyik főműve, a Phaedon (1767). Többek között ezt írja: Apródonként minden erkölcsös virtusokat megérlel a társalkodás, beszéd és ösztönözés... Innen vagyon, hogy e' föld minden javainak bírása, a' leg-tüzesebb gyönyörűségekkel-való élés, kevéssé gyönyörködtet bennünket, ha azokkal magánosságba kell bírnunk és élnünk, és a természet leg-felségesebb, és pompásabb tárgyai sem gyönyörködtetik a társalkodásra teremtett állatot, az embert úgy mint egy ember társának látása. ... Végtére igaz képzeleteket szerez ez az okos teremtés az Istenről, és az ő tulajdonságairól magának. ... Ha a lélek halandó lenne, mindennek az oka, az értelem csupán csak álom lenne... mi meg olyanok lennénk, mint az állatok, melyek sorsuknak meghagyatva élelmüket keresik és elmúlnak. (Fédon vagy a' lélek halhatatlanságáról, három beszélgetésekbe, írta német nyelven Mendelssohn Moses, magyarra fordíttatott egy hazafi [Pajor Gáspár] által. Pesten nyomatott Patzkó Ferenc betűivel, 1793.)

Samuel Claude - Clara ​S.
A ​német romantikus zene fénykorának kivételes zongoraművésznője, Clara S. - azaz Clara Schumann-, asszonynevén, Robert Schumann feleségeként vonult be a zenetörténetbe. Clara 1827-ben született Friedrick Wieck, neves lipcsei zongoratanár és zongorakereskedő lányaként. Apja korán felfigyel a kislány zenei tehetségére, és a csodagyereknek számító Clara kilencévesen adja első koncertjét a lipcsei Gewandhaus zeneértő közönségének, s Beethoven, majd Mendelssohn, Chopin, Liszt, Brahms sorra hajtottak fejet tehetsége előtt. Porosz koncertturnéra indul, bemutatkozik Párizsban, és csupán tizenhat éves, amikor Felix Mendelssohnnal, a Gewandhaus akkori igazgatójával lép fel Lipcsében. Mendelssohn barátsága mellett a tizenhatodik életév a szerelmet is meghozza Clarának: ekkor vall először érzelmeiről a nála közel húsz évvel idősebb Robert Schumannn. Clara tizennyolcadik születésnapján Schumann megkéri a lány kezét, de a lánya karrierjére árgus szemmel vigyázó büszke apa elutasítja a jóval idősebb, testileg-lelkileg kiegyensúlyozatlan zsenit. Clara drágán fizet rövid boldogságáért: férjét az elhatalmasodó idegbaj az őrültek házába juttatja, s hiába hogy nyolc gyermek gondja szakad rá, bánat és keserűség, mégis élvonalbeli pianista marad haláláig, hősiesen helytáll emberként és művészként, tiszteletet keltve pályatársaiban és a zeneértő közönségben. Claude Samuel könyve ennek a rendkívüli asszonynak -akit az utókor immár mint zeneszerzőt is elismer- a regényes, tragikus sorsát, csodálatra méltó tehetségét tárja elénk.

Eric Walter White - Stravinsky
E. ​W. White könyve elismerten a legkorszerűbb és legteljesebb Stravinsky-monográfia. A kötet első része a zeneszerző, előadóművész és karmester életének tömör összefoglalása. A második rész - a szerény Műjegyzék címmel - teljes életművének ismertetése: az egyes művek keletkezéstörténete, lényegre törő zenei elemzése, beszámoló az ősbemutatókról, jelentékeny előadásokról, átiratokról árdolgozásokról.

Gál György Sándor - Csajkovszkij
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Révész Dorrit - Anton ​Webern
Századunk ​egyik legtöbbet vitatott zeneszerzőjéről ezúttal első ízben olvashat magyar nyelven zenekedvelő közönségünk. A komponista körül folyó vitába aligha kapcsolódhatunk méltányosabban, mint hogy mindenekelőtt saját szavait, írásait bocsátjuk közre. Gyűjteményünkhöz pedig elöljáróban aligha fűzhetünk találóbb és szebb gondolatokat, mint Willi Reich néhány szavát: "Az olvasók közül sokan talán más képet alkottak maguknak Webern szellemi alakjáról a legutóbbi idők zenei írásainak nyomán, mint amilyennek az az itt közölt előadásokban kialakul. A képzeletnek e szabad játékával csak azt szegezhetjük szembe, hogy itt egyetlen olyan szó sincs amelyet nem Webern maga mondott - azon a tüzes és mégis mértéktartó módon, mely minden találkozásunkat feledhetetlen élménnyé tette. Ilyen élmények visszfényeként adjuk át ezeket az előadásokat az utókornak - köszönettel mindazért a szépért és mélyértelműért, amit tanítása és példája adott; nagy szellemének dokumentumaként, emberségének emlékműveként. Akinek füle van hallásra hallja!"

Bartha Dénes - Beethoven
E ​munka összeállításában az a szándék vezetett, hogy a művelt magyar zeneértő ebben a kis kötetben röviden, világosan egybefoglalva együtt lássa mindazt, amit Beethoven zenéjéről tudnia kell és mindenek felett tudnia érdemes. Hasonló természetű összefoglaló stílustörténeti munka legjobb tudomásom szerint a nemzetközi Beethoven-irodalomban sem áll rendelkezésre.