Válságok ​árnyékában Filozófiai ​írások

Oswald Spengler - Gép ​és ember
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Julius Evola - A ​szexus metafizikája
Aki ​a Kámaszutra vagy az Illatos kert nyakatekert gyönyörtechnikáihoz hasonló lajstromot, esetleg enyhén boszorkányos, mégis szigorúan hagyománytisztelő erotikus továbbképzést remél, természetesen csalódni fog Julius Evola szexuális metafizikájában. De csalódni fog az is, aki pusztán a metafizikai rendszerek kristályos-légies szerkezetében vagy a vallástörténészi látnokiság, szintézisalkotás erejében gyönyörködne. Dilettantizmus és óvatos vajákosság? Szerelemfilozófiák, mitológiák, szem nem látta mágikus szövegek törmelékeiből összeeszkábált álfilozófia? Ultrakonzervatív javaslatok az emberiség „züllött” szexualitásának megreformálására, amelyek nagyvonalúan figyelmen kívül hagyják az európai kultúra fölött időközben elröppent néhány ezer év új antropológiai, lélektani, szellemi gondjait? Vagy félreérthető, de hősies kísérlet elmélet és gyakorlat: a szerelem, a szeretkezés istenekhez közelítő szertartásainak, mágikus tudásának és a mindennapi élet profán szexualitásának összehangolására?Nem könnyű eldönteni, nem könnyű méltányosnak lenni: a kötet gyanús turmixát adja az emberen túli érzékiség hagyományainak, szabadságigényének és gyakorlatainak. (Amelyet a csapnivaló fordítás csak még zavarosabbá tesz.) Legalábbis vitatkozásra ingerel Giulio (Julius) Cesare Evola báró harcias tradicionalizmusa és válságelmélete: bennük az androgün szellemi egység visszaállításának vágya alig kordában tartható, fáradt aranykor-nosztalgiává oldódik. Elutasítjuk a parázna női érzékiséget istenítő, sztriptízkultúrába torkolló „modern” világot, hirdeti, mert a női elem csöndes fölénye a szent Erósz bukásához vezetett. A nő vámpír, aki elszívja a férfi metafizikus életminőségét, s legfeljebb eszköz lehet – ha kellően uraljuk – a természetfeletti megvilágosodás eksztázisában. Evola ennek szellemében mellesleg megalkotja a nő (és a férfi) elképesztően vaskalapos, schopenhaueri–weiningeri nyomdokokon „haladó”, mitologikus nemi karakterológiáját is.A szexus metafizikája felületesen enciklopédikus mű: kénye-kedve szerint válogat az erotika és szerelem szertartásaiból; ugyanakkor csöndesen áthatja a nőuralomtól való félelem. Érzékiséggel elérhető természetfeletti paradicsomától pedig, amelyet a rideg, ésszerű és gyakorlatias elvontság, az antihumanizmus és a tengernyi poros fóliáns szagát árasztó levegő eszménye ural, mindenkit őrizzenek az istenek.

Hamvas Béla - Scientia ​sacra
"Hamvas ​Béla tanításának talán legmagasabb csúcsát az archaikus hagyomány és a keresztény "jó hír", az evangéliumok egységének helyreállítása jelenti... Kétezer év után a nyugati civilizáció embere kezdi felismerni Jézus üzenetét: azért jöttem, hogy "mindnyájan egyek legyenek, ahogy te énbennem vagy, és én tebenned vagyok."

Friedrich Nietzsche - A ​hatalom akarása
Ez ​a kötet Nietzsche 1883-1888 közötti feljegyzéseit tartalmazza A hatalom akarása címen, amelyeket utolsó alkotói periódusára tervezett, de befejezetlen főműve anyagául gyűjtött össze. Itt kapnak helyet a nietzschei gondolkodás alapvető eredményei az európai nihilizmus térhódításáról, a kor általános szellemi állapotáról; a szerző itt tárja elénk morál- és valláskritikáját, valamint új értékalkotásának tervezetét. Nietzsche hatalmas és rendezetlen hagyatékából barátja, Peter Gast és húga, Elisabeth Förster-Nietzsche válogatta e mindmáig egyedül hiteles gyűjteményt, amelynek rendszere a költő-filozófus 1887. március 17-én papírra vetett A hatalom akarása című tervét követi.

Stephen W. Hawking - Leonard Mlodinow - A ​nagy terv
A ​VILÁG EGYIK LEGNAGYOBB GONDOLKODÓJÁNAK CSAKNEM EGY ÉVTIZED UTÁN AZ ELSŐ JELENTŐS MUNKÁJA, MELYBEN ÚJ VÁLASZOKAT AD AZ ÉLET VÉGSŐ KÉRDÉSEIRE. Mikor és hogyan kezdődött az Univerzum története? Miért vagyunk itt? Miért van ott valami a semmi helyett? Mi a valóság természete? Miért vannak a természeti törvények olyan pontosan beszabályozva, hogy éppen megengedjék a hozzánk hasonló lények létezését? És végül, a Világegyetemünkre érvényesnek látszó „nagy terv” bizonyítékot jelent-e egy jóindulatú Teremtő létezése mellett, aki mozgásba hozta a világ fejlődését – vagy a természettudomány másmilyen választ ad erre a kérdésre? Stephen Hawking és Leonard Mlodinow legújabb könyvükben briliánsan szellemes, ugyanakkor egyszerű és közérthető nyelven mutatják be az Univerzum rejtelmeire vonatkozó, legfrissebb tudományos elképzeléseket. Elmondják, hogy a kvantumelmélet szerint a kozmosznak nem egyetlen létezése vagy történelme van, hanem az univerzum minden lehetséges történelme egyidejűleg létezik. Amikor ezt az Univerzum egészére alkalmazzuk, az elképzelés megkérdőjelezi az ok és okozat viszonyának hagyományos felfogását. A szerzők szerint az a tény, hogy a múlt nem ölt határozott formát, azt jelenti, hogy nem a történelem hoz létre bennünket, hanem mi magunk hozzuk létre a történelmet, azáltal, hogy megfigyeljük a múltat. A szerzők kifejtik, hogy mi magunk is a korai Világegyetemben fellépő kvantumfluktuációk leszármazottai vagyunk, és megmutatják, miként jelzi előre az elmélet a „multiverzum” létezését – amely elképzelés szerint a miénk csak egyike annak a rengeteg univerzumnak, amelyek mindegyikében eltérő természeti törvények uralkodtak, és amelyek mind spontán módon, a semmiből bukkantak elő. Emellett Hawking és Mlodinow megkérdőjelezi a valóság hagyományos fogalmát, amikor felállítják a valóság „modellfüggő” elméletét mint a legjobb elméletet, amelynek felfedezésében reménykedhetünk. Végül megvizsgálják az M-elméletet mint a minket és az egész Világegyetemünket irányító törvények magyarázatát. Ez az elmélet jelenleg az egyetlen életképes jelölt arra, hogy a „mindenség elmélete” legyen. Ha sikerül bebizonyítani az elmélet helyességét, írják a szerzők, akkor ez lesz az az egyesített elmélet, amelyet már Einstein is keresett. A nagy terv bármely más könyvnél informatívabb és provokatívabb útikalauz azon felfedezések világába, amelyek megváltoztatják világképünket, és alapjaiban fenyegetik legjobban kedvelt elképzeléseink némelyikét.

Szögyal Rinpocse - Tibeti ​könyv életről és halálról
SZÖGYAL ​RINPOCSE Nyugaton élt, nemrég eltávozott tibeti buddhista tanító összefoglaló munkája a haldoklásról és a halálról szóló tradicionális tibeti tanokat veti egybe a modern világ halálkutatásaival. A _Tibeti Halottaskönyv_ tanításait kiegészítve olyan átfogó képet ad életről és halálról, melyet a Nyugat eddig csak homályosan ismert. ___A tibeti hagyomány tanítása szerint a halál nagy lehetőség a megvilágosodásra. A halált követő folyamatban rejtett lényegünkkel találkozunk; ha erre felkészülünk, és végig tudjuk követni a folyamatot, akkor nagy lehetőség nyílik meg előttünk. A legbenső lényegiségünkkel való azonosulás révén tudatosak lehetünk életünkben, halálunkban, halál utáni állapotunkban és az újraszületések során. Ez igazán boldoggá teszi életünket és halálunkat, és így más emberek halálfolyamatában is hasznosak lehetünk. Emellett a különböző _bardó_k megismerése egyszersmind a megvilágosodás felé vezető út is. A megvilágosodás útja és a boldogság nem választható külön, hiszen a végső boldogság maga a megvilágosodás.

Friedrich Nietzsche - Így ​szólott Zarathustra
Friedrich ​Nietzsche 1883 és 1885 között született, költői ihletettségű munkáját már a századelőn megismerhette a magyar olvasó - mi több, szinte egy időben két fordításban is. Bár Wildner Ödön fordítását például Ady Endre is méltatta, mára mindkét fordítás elavult. Kurdi Imre új fordításához a szerkesztők gazdag jegyzetapparátust készítettek, s ezzel a kötet nemzetközi mércével mérve is egyedülálló vállalkozásnak tekinthető.

Oswald Spengler - Ember ​és gép
OSWALD ​SPENGLER az elmult világháború után, a frissen kötött béke reménykedő éveiben belekiáltotta a világba az intő szózatot: csak a kezdetén vagyunk a nagy katasztrófáknak, új háborúk következnek és ezek még borzalmasabbak lesznek, mint az úgynevezett világháború. Kimondotta azt is, hogy az európai ember önmaga fogja lerombolni kultúrájának büszke alkotásait, hogy egy új barbarizmus korszakába léptünk, amely az európai műveltség bukásával, a Nyugat alkonyával egyértelmű. Az új világégés kellős közepén nem akarjuk eldönteni, igaza volt-e Spenglernek vagy sem, vájjon csupán a háborúvesztés pesszimista prófétája szólt-e belőle vagy a világtörténelem egyik legnagyobb bölcselője értelmezte-e helyesen korunkat. Bizonyos azonban: az európai kultúra fenyegető veszélyeit őnála jobban senki nem ismerte fel. Meglátta a technika csodálatos haladásában rejlő veszedelmet is. Mi lesz, - kérdezte - ha egyszer az ember a természet legyőzésére szánt tökéletes fegyvereit nem az építés, gyógyítás és gyarapodás érdekében használja, hanem önmaga ellen fordítja, hogy romboljon és pusztítson. Ugyanaz a technika, amely az európai kultúrát oly csodálatosan felépítette, lesz majd a nyugati civilizáció igazi sírásója. - Ez a tanulmány EMBER ÉS GÉP mintegy összefoglalása, betetőzése Spengler nagy művének, amely »A Nyugat alkonya« címem jelenik meg magyar fordításban.

Friedrich Nietzsche - Az ​Antikrisztus
Nietzsche ​egyik legnagyobb vihart kavaró és megjelenése óta folyamatosan elemzett, támadott és védelmezett munkája, melyben a filozófus nem sokkal elméje elborulása előtt összefoglalta a kereszténységhez való ambivalens viszonyulását. A kötetet a fordító részletes tanulmánya kíséri és bőséges jegyzetapparátus segíti az olvasót.

Lothrop Stoddard - Lázadás ​a civilizáció ellen
Stoddard ​amerikai író, tehát nem is a fáradt Európa, hanem a friss és bizakodó Amerika gyermeke, a Lázadás a civilizáció ellen című művében lehangoltan állapítja meg: Az emberek nem tudják követni a modern civilizációt jelen medrében, mert degenerálódnak. Könyörtelen igazság ez, hogy civilizációnkban romboló hajlamok lakoznak. Mi azt hisszük, hogy amint a civilizáció halad, úgy nő azoknak az embereknek a minősége is, akik építenek rajta. E világhírű mű tárgya az alsóbbrendű ember lázadása és romboló tevékenysége is, a társadalom és kultúra ellen. Következménye a felsőbbrendű ember hátérbe szorulása, majd teljes pusztulása és ezzel az emberiség degenerációja.

Jean-Paul Sartre - A ​lét és a semmi
Bővített, ​javított kiadás A lét és a semmi című mű 1943-ban jelent meg, lezárva Sartre első filozófiai korszakát, s egyszersmind meg nyitva egy újat az ekkorra már kibontakozó francia fenomenológia és saját filozófiai életútja számára is. Sartre az egyik legfontosabb szereplője volt ennek a kibontakozó francia mozgalomnak, mint ahogy azoknak a konfrontációknak is, amelyeken a fenomenológia a második világháború utáni időszakban keresztülment. A strukturalizmus, a posztstrukturalizmus, a pszichoanalízis, sőt a marxizmus hívei is rendszeres polémiát folytattak az ekkor Franciaországban az egyik, ha nem a legerőteljesebbnek számító filozófiai irányzattal. A lét és a semmi explicit vagy rejtett módon ott él a hatvanas-hetvenes évek majd minden nagy filozófiai, esztétikai és társadalomelméleti művében, sőt - jelentőségénél fogva - gyakran még a róla való hallgatásnak is meghatározó jelentősége van, és egyértelmű vonatkozással bír a sartre-i életműre. E nagy jelentőségű filozófiai alapmű hosszú idő után bővített, javított kiadásban jelenik meg újra.

Friedrich Nietzsche - A ​vidám tudomány
Zárótétel ​és nyitány: e könyv alkotja a nietzschei életmű tengelyét, egyaránt nyitott múlt és jövő felé: lezárja és összegzi a Voltaire jegyében álló kritikai, felvilágosító szakaszt és megnyitja a filozófus utolsó nagy alkotó korszakát, amelyet az Értékek átértékelése címszó fémjelez. Könyvünkben villanak föl először a nietzschei filozófia jellegzetes fogalmai, az örök visszatérés, a hatalom akarása. Mindezeken túl azonban a könyv központi gondolata: Isten halott. Nietzschének e tétele az újkori ateizmus történetének legradikálisabb megfogalmazása és egyben az Értékek átértékelésének előfeltétele: ha Isten, mint az igazság, egység és a lét alapja nem létezik többé, akkor a vallásos korszakot megalapozó és kísérő ontológia, logika, grammatika és teológia metafizikai ácsolata megrendül. A nietzschei felvilágosító szabad szellem olyan játszi könnyedséggel, a fölény és a függetlenség lebírhatatlanul csapogó vidámságával kap bele kritikailag számtalan ponton a régi, elidegenedett tudatformákba, ahogy a sziporkázó napfény táncol lidércesen, állandóan változó ritmusú alakzatokban a vakítóan csillámló tenger habjain.

Mannheim Károly - Ideológia ​és utópia
"Gottfried ​Keller jóslata szerint 'a szabadság végső győzelme száraz lesz'... Az utópia eltűnése statikus tárgyiasságot hoz létre, amelyben az ember maga is dologgá válik... Az ember, miután eljutott a tudatosság legmagasabb fokára - ahol a történelem immár nem vak sors, hanem saját alkotása -, elveszti történelemformáló akaratát és ezzel betekintését a történelembe." A tudásszociológia atyjának főműve - csonkított és titkos kiadása után - először jelenik meg magyarul.

Friedrich Nietzsche - Platón ​és elődei
,,Manapság ​hiányzik az, ami féken tarthatna minden parciális erőt: így aztán minden ellenségesen viseltetik minden mással szemben, és kölcsönös megsemmisítő hadjáratot folytat egymás ellen minden nemes erő . Mindez megmutatható a filozófián: _rombol_, mivel nem tartja féken semmi. A filozófus _közveszélyes_ lénnyé lett. Megsemmisíti a boldogságot, az erényt,a kultúrát, végül pedig saját magát. - Pedig a féken tartó _erők szövetségének_ kellene lennie, _a kultúra orvosának_." ,,Platón és elődei": a jelen kötethez a szerzőtől, Friedrich Nietzschétől vettük a címet, a Platón életéről, műveiről szóló - és szélesebb értelemben a görög filozófia kezdeteivel foglalkozó - egyetemi előadásai bevezetőjéből. Mint az a tartalomjegyzékből kitűnhet, kötetünk Nietzsche számos könyvterve egyikének, a Platónról és a Platón előtti (preszókratikus) filozófusokról tervezett munkájának kész és félkész szövegeit, fragmantumait, egyetemi előadásszövegeit adja közre.

Herman Ottó - A ​magyar halászat könyve I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Friedrich Nietzsche - Zarathustra
Az ​Imígyen szóla Zarathustra (1883) a filozófiatörténészek szerint szerzője kevésbé kidolgozott, nem elsőrangú fontosságú művei közé tartozik, az irodalmárok viszont a költő Nietzsche egyik legjobb művének tartják, a nem filozófus Nietzsche-olvasóknak pedig mindenkor a legnépszerűbb, legkedvesebb olvasmánya volt. A szerző - alakmása, alteregója, a perzsa vallásalapító, Zarathustra maszkjában - próféciáit mondja el benne. E próféciák értelmét, irányultságát mindmáig vitatják. Sokan a legreakciósabb, prefasiszta elméletek megnyilvánulását vélik kiolvasni belőlük (Zarathustra az Übermenschet, a felsőbbrendű embert jövendöli, hirdeti meg bennük); mások a pozitivista értékválság dokumentumának tekintik. A huszadik század szinte minden fontos irodalmi irányzata sokat köszönhet e műnek: irodalomtörténeti, filozófiai és esztétikai szempontból alapvető jelentőségű.

Arthur Schopenhauer - A ​nemi szerelem metafizikája
Schopenhauer ​célja meggyőzni az olvasót arról, hogy az a téma, ami az irodalom valamennyi műfajában nemhogy jelen van, de az egyik legkedveltebb mind a szerzők, mind az olvasók körében, érdemes a filozófiai vizsgálatra. Schopenhauer munkáját a többi között a Franklin társulat adta ki magyarul 1918-ban, Budapesten. A szerző maga is megjegyzi művében, hogy tanulmányának témájáról nem sok filozófiai értekezés született előtte, e kevés közül a jelentősek Platón, Rousseau, Kant, Platner és Spinoza tollából valók, ám Schopenhauer megítélése az említett gondolkodók szerelemről írt alkotásairól nem túl hízelgőek. A nemi szerelem metafizikája a többi mű között van annyira jelentős, hogy tekintetbe vegyük a nemek különbségének filozófiai vizsgálatakor.

Julius Evola - A ​cinóberösvény
E ​lapok megírásának egy különleges körülmény ad bizonyos létjogosultságot. Egy napon a figyelem az általam több mint négy évtized során létrehozott életmű felé fordult. Ez a figyelem más, mint amellyel korábban Olaszországban műveim felé fordultak. Ez a körülmény meglehetősen kétes a jelenlegi helyzetben és abban a politikai—társadalmi légkörben, amelyet a jövő vonatkozásában is előre lehet látni. Bárhogyan is van, szándékom az, hogy útikalauzt adjak a kezébe annak, aki el szeretne igazodni írásaim között — miután érdeklődik múltbeli műveim összessége és tevékenységem iránt —, és tudni szeretné, mi bennük az, aminek nem csupán személyes és epizód-jellegű jelentősége van. Egy ilyen tájékozódás bizonyos nehézségekbe ütközhet. Először is, könyveimet különböző időszakokban írtam. Ezért, ha valaki nem veszi figyelembe keletkezési idejüket, jelentős eltéréseket vehet észre. Már csak ezért is szükség van útikalauzra. A második — és sokkal fontosabb — szempont, hogy el kell választani a lényegest az esetlegestől tevékenységemben, amelynek különböző fázisai voltak, és amit különböző területeken nyilvánítottam meg. Különösen ifjúkori könyveim esetében kell számot vetni a szükségképpen hiányos felkészültséggel és a kulturális környezet ama befolyásával, amelyet a későbbiekben — egy érési folyamat során — csak lassanként küszöböltem ki. Általánosságban figyelembe kell venni, hogy nagyrészt egyedül kellett utat törnöm. Nem kaptam meg azt a felbecsülhetetlen segítséget, amelyet ilyen tevékenységhez más korban és más kör-nyezetben megkaphatott az, aki kezdettől fogva összekapcsolódott egy élő tradícióval. Mint aki elszakadt egy távolodó hadseregtől, saját erőmből kellett megkísérelnem, hogy újra felvegyem a kapcsolatot az enyéimmel. Miután gyakran megbízhatatlan és veszélyes területeken kellett áthaladnom, csak egy későbbi időpontban jött létre pozitív kapcsolat. Amiről úgy éreztem, hogy ki kell fejeznem és meg kell erősítenem, lényeges és érvényes részében valójában egy másik világhoz tartozik, mint amelyikben élnem kellett. Ezért először csak természetes tájékozódási képességem vezetett. Az eszmék és a célok csak fokozatosan — tapasztalataim és ismereteim bővülésével — váltak világossá és határozottá

Julius Evola - A ​felébredés doktrínája
A ​Felébredés Doktrínája - a Bauddha-váda - átfogó és eredeti értelemben: a buddhizmus. Ezt a kezdetben vallásfeletti metafizikai és beavatási tradíciót a jelen műben a nagy tradicionális gondolkozó és szerző, Julius Evola döntően a theraváda - az "öregek" és a "tapasztaltak útja" - maga is teljesség, és közvetett módon magában foglalja mindazt, amit a buddhizmus további nagy "hordozói", a maháyána és a varjayána képviselnek. Amit különösen fontosnak tart, és gyakorta hangsúlyoz, az nem az elmélet, hanem a megvalósítás. Ez a könyv ebben a szellemiségben íródott.

Julius Evola - Lázadás ​a modern világ ellen
Egy ​ideje közhellyé vált a »Nyugat alkonyáról«, a jelenkori civilizáció válságáról, e civilizáció veszélyéről, rombolásáról és elidegenedéséről beszélni. Ezzel összhangban Európa és a világ jövőjéről jóslatok hangzanak el, és bizonyos »defenzíva« érdekében felhívások tétetnek közzé. Általában véve, mindez alig tanúskodik többről, mint egyfajta értelmiségi dilettantizmusról. Túl könnyű lenne kimutatni, hogy e megnyilvánulásokból mily gyakran hiányoznak az igazi princípiumok, hogy az ellenállást kifejtők milyen sokat elfogadnak abból, amit tagadni szándékoznak, hogy mily kevesen tudják, mit akarnak. Kitűnik az is, mennyire vezérlik őket irracionális impulzusok - különösen amikor a gyakorlat területére lépnek át egyfajta »ellenállás« khaotikus és erőszakos kifejtésével, amely - bár többszörösen átfogónak mutatkozik - csak a jelen civilizáció efemer és legutolsó formáiból meríti ihletét.