Kékruhások

Ignácz Rózsa - Anyanyelve ​magyar
Földbe ​süppedt, régi kolozsvári úriházban kezdődik ez a regény. Az ablakok pereme a járdát érinti és új idők új embere felülről néz be rajtuk. Biedermeier-hangulatokkal átszőtt régi világ süllyed el így lassan szemünk láttára a történelmi idők szélzúgásába és az új magyar ember, aki ki tud lépni az összeomló falak közül, új szemmel nézi a megváltozott világot. A fiatal erdélyi magyarokról szól ez a könyv, akik másképpen járják életük útját, mint apáik, mert az új idők mást követelnek tőlük.

Kacsó Sándor - Nehéz ​szagú iszap fölött
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nagy Jenő - Sárkányfogak ​között
A ​kék iszalag sziromtányérjára rászállott egy pillangó. Belekóstolt a virágporba, háromszor vagy négyszer megcsillogtatta sziporkázó színeit a nappal s egy forró levegőhullámmal tovább repült. Szíve tele volt örömmel, észre sem vette, hogy már dél múlott s az egész határon csak az ő játékos kedve van ébren. Most mintha elszégyellte volna magát, sietve libbent be egy égő pipacs félig nyitott kelyhébe és szárnyait összecsukva elnyújtózkodott a vörös bársonyon, mint egy kereveten. Hetek óta nem esett eső. A fák és bokrok leveleit fojtogatta a por, a föld meghasadozott szomjúságának kínjában. A levegő is reszketett már a sok fénytől és melegtől. Július volt, 1593 júliusa.

Méhes György - Három ​fiú meg egy lány
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tamási Áron - Szívbéli ​barátok
Tamási ​Áron a nagy székely mesélő ifjúsági regényét utoljára 1946-ban vehette kézbe az olvasó. A hamisítatlan erdélyi történet sok apró anekdota-szerű elemből válik mesterien szerkesztett gyöngyfűzérré. Izgalom és derű, szeretet és szenvedés, kétségbeesés és előre tekintő bizakodás járja át lelkünket olvasásakor. A meseszép történetet azzal ajánljuk fiatal és idősebb olvasóinknak, hogy mindnyájan megtalálják benne emberségünk nélkülözhetetlen értékeit és gazdagabbak legyenek általa.

Berde Mária - Tüzes ​kemence / Szent szégyen
A ​hadifogságból hazajött román paraszt a tüzes kemencére ülteti feleségét, aki távolléte alatt hűtlenkedett a szerb hadifogollyal. Az úriasszony, tanuja ennek a brutális eseménynek, a maga ítéletét látja benne: ő is elkövetett egy egyetlenszeri hűtlenséget férje ellen, akit becsületesen szeret, nem érzékiségből és élvezetvágyból, mint a parasztasszony, hanem gyermekkori gyökerekből eredő mély szeretetből unokatestvére iránt, aki serdülő kora óta szerelmes bele s megy a háborúba meghalni. Szörnyű idegösszeomlásában be akar vallani mindent az urának, de mikor ez kimondja, hogy meg tudja érteni és meg tudja bocsátani a parasztasszony bűnét, mégse vall meg semmit, felszabadul a lelkiismereti zaklatás alól s mikor később gyermeket is vár urától, teljesen kiegyenlítettnek érzi a lelkiismereti számlát. Szóval erkölcs-regényt olvastunk, amely kérdéseket tesz fel arról, hogy megbocsátható-e egy asszonynak, aki máskülönben szereti férjét és tiszta teremtés, ha alapjában véve erkölcsös okokból odaadta magát egy más férfinak (…) a probléma lélektanilag sokkal bonyolultabb, mint erkölcsileg s erkölcsi élre állítása kelleténél jobban leegyszerűsíti. Ezt érezte a regény írója is: erkölcsileg számos nyomós enyhítő körülmény figyelembe vételével felmentő ítéletet mond, megbocsátja az asszonynak, hogy mégsem mondta el a dolgot férjének, belekapaszkodott a parasztasszonyra mondott megértő szavainak mentőkötelébe, de ez az ítélet lényegében a lélektani megértés ítélete. A hősnő hihette s vele az író is hiheti, hogy erkölcsi okokból adta magát az unokatestvérének és erkölcsi okokból adta magát az unokatestvérének és erkölcsi okokból nem mond el mindent a férjének –, én, az olvasó, világosan látom, hogy ezek az okok voltaképpen lélektaniak. Csak a szerelmes feleség nagyon érzékeny lelkiismerete vezeti át őket az erkölcsi síkra. /Schöpflin Aladár/ Egy leányanyáról írott regény a Szent szégyen, melyben a társadalmi előítéletekkel szembeszállva az írónő azt bizonyítja, hogy a nők csak a termelőmunkában való részvételükkel, anyagi függetlenségük megteremtésével érhetik el szabadságukat. Az álerkölcsökkel, képmutatással leszámolni akaró írói szándék ebben a regényében a főhős lelki fejlődésének sokszínű költői rajzával párosul.

Jósika Miklós - A ​nagyszebeni királybíró
A ​magyar regényírás atyamesterének tekintett Jósika Miklós neve a nagyközönség előtt leginkább a Walter Scott-i ihletésű Abafi című történelmi regénye nyomán ismert. A nagyszebeni királybíró a kuruc időkbe, a Nagyszebenbe zárkózott Rabutin marsall katonai parancsnoksága alatt álló Erdélybe kalauzolja el az olvasót. Ám a történet nem a romantikusan megszépített kuruc harcoknak állít emléket. Egy nagyszabású pénzhamisítási ügyről szól, melyet a ravasz és hidegvérű nagyszebeni királybíró irányít. A bűnügy hátterében politikai okok is meghúzódnak, ám Szász János elbukik, miután gyanúba keverve, kivégezteti legfőbb riválisát, Déli Mihály segesvári polgármestert. Végül ő is és cinkostársai is a bakó kezére kerülnek. A Cserey Mihály erdélyi históriája alapján íródott regény különös atmoszférával, könnyed stílusban és romantikus cselekményszövéssel jeleníti meg a 18. század első évtizedének erdélyi politikai, társadalmi közegét, a bizonytalan politikai viszonyok közepette érvényre jutó emberi gonoszságot és a Szász János-féle szélhámosok szükségszerű bukását. A klasszikus értékű művet feltétlenül érdemes ajánlani a történelmi regények kedvelőinek.

Balogh Edgár - Szárnyas ​oltár
Három ​elbeszélés: áttekintés, összegezés egy eseményeiben változatos, eszmeiségében tiszta és következetes életút tapasztalatairól. Balogh Edgár azonban nemcsak az elvek embere: jó tollú közíró is, kitűnő stiliszta, ábrázolásmódja érzékletes, sokoldalú: a felsorakoztatott álláspontokat eleven alakok képviselik, jelenünk és a közelmúlt ismert típusai. Megragadóan személyesek is ezek az elbeszélések: "Magamat írom, rákentem saját vonásaimat is egy-egy alakra" - vallja megindult hangon rövidke előszavában. Itt, az előszóban adja meg igazában a Szárnyas oltár-hoz a kulcsot - mit jelképez a cím? - , hogy az olvasó az írások mélyebb rétegeihez is jól megtalálja az utat, s összetett, gazdag élményhez jusson.

Kovács György - Erdélyi ​tél
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Benamy Sándor - Történet ​három ágyról
Egy ​zárdai fehér, egy családi barna és egy bordélyházi vörös ágy elmeséli egymásnak reményeit, várakozásait, majd "szolgálati" tapasztalatait, titkait, csalódásait. Ezt a regényt, első, berlini megjelenésekor, a bukovinai Csernovitzban elkobozták. "Egy biztos", – írta annak idején a "Keleti Újság", – "ennél a regénynél nem lehet elaludni".

Berde Mária - Romuald ​és Andriána
Berde ​Mária életművében külön színfolt ez a történelmi regény. Szerelmes történet a hűség és hűtlenség örök témájáról, melyben a női egyenjogúság követelésével nem botránkoztatta meg a férfiakból álló bírálóbizottságot, és a maradi nők is szívesen olvasták. A regény műfaja a realista próza mellett a költői hangvételű, szimbolikus, néha egyenesen szimbolista mese. Ezt a művet a Magyar Tudományos Akadémia az Ormódy Amélie díjjal tüntette ki.

Kovács György - Aranymező
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Méhes György - Családom ​rémtettei
NEHOGY ​AZT HIGGYÉK kedves olvasók, hogy ezt a könyvet én írtam. Én legfeljebb szerettem volna írni. De nem lehetett, mert folyton be1eszóltak. Hogy kik? Hát mindenki... Már úgy értem, mindenki, aki ebben a könyvben szerepel.Elsősorban persze Anyu. Ö mindig igyekszik jótékony hatást gyakorolni rám. Szelídít, békít, csöndesít, a jó útba igazít. Hogy kicsoda Anyu? Anyu, az anyu. A legeslegjobb feleség, a legeslegjobb anya, a legeslegnagyszerűbb asszony. Ha valaki ezt kétségbe vonná, velünk találná magát szemközt. Mármint: velem, akit barátai röviden Nagyfőnöknek szoktak nevezni, meg anyu két magzatával, egy tizenötödik esztendejében járó álmatag leányzóval, Krisztinkával, továbbá Öcsivel, a bősz Öcsivel.

Nyirő József - Íme, ​az emberek!
"Íme, ​az ember!" - mondja Pilátus János evangéliumában, felkínálván a megkínzott Jézust az embereknek, hogy azok megtartsák a földi életnek, és ekkor még bízik a szerencsés fordulatban. "Íme, az emberek!" - mutat rá Nyirő kortársaira, s gesztusában nyomasztóan több a reménytelenség, a lemondás és a keserűség, mint Pilátuséban. Ő már nem bízik a szerencsés fordulatban. Talán mert jobb emberismerő. A negyvenes évek világháború sújtotta Európájában ez egyébként több mint természetes. Ezzel napjaink olvasója is tisztában van. Azzal viszont már kevésbé, hogy a háború befejezése sokak számára nem a Gonosz fölötti győzelem örömmámoros, zászlólengetős, pezsgőpukkantós, kalapot-sapkát levegőbe dobálós, katonaölelgetős ünnepnapjait hozta el, hanem a pokoljárás egy újabb nyitányát. Mert a fegyverek ugyan már nem dörögnek, de a háború nyomán kialakult katonai-politikai helyzetben továbbra is sok millió hazáján kívül rekedt vagy rekesztett embernek kell üres kézzel szembenéznie a létbizonytalanság, gyökértelenség, reményvesztettség és jövőtlenség lélekölő támadásával, sőt a halállal is: vagy a foglyokkal való embertelen bánásmód, vagy a hazatoloncolás következtében. Nyirő regénye egy maroknyi magyar menekült háború utáni kálváriájának állít emléket.

Berde Mária - Földindulás
Lenyűgöző ​családregény, ami egyben társadalmi-történelmi tabló is az erdélyi földbirtokosság pusztulásáról. A Kathona-család az a típus, amely a leggyakoribb az erdélyi földreform áldozatai közt: a néhányszáz holdon, tisztes jómódban, patriarkális erkölcsök közt élő köznemes család. 1930-ban a földreformot csak az áldozatul eső birtokosok szempontjából nézni még akkor is kényes dolog, ha az áldozatok magyarok s a reformot idegen impérium hajtja végre a maga földtelenjei javára… Berde Máriának mégis sikerült e művészi alkotásban indulatmentesen szimbolizálni az erdélyi magyarság korabeli tönkretételét.

Nyirő József - Isten ​igájában
Az ​író alteregója - Harghitay József - nem elhivatottságból, hanem kötelességtudatból lesz pap, hogy özvegy édesanyját és testvéreit eltarthassa. Már a szemináriumban gyötri az önvád, hogy csupán képzeli vagy hazudja hivatástudatát. Később, fölszentelt papként eszmél rá, valójában székely népét kell szolgálnia, a nyomorúságban vergődő, mindenkitől kiszipolyozott, senkitől nem segített erdélyi magyarságot. Átéli a faluban a háború kitörését, a lelkesedés első mámorából való irtózatos kiábrándulást, a szörnyűségek szörnyűségének igazi arcát, a front mögötti életet, a nyomorult ki falu szenvedését, ahol ő is mint plébános folytonos nyomorban él, a nép naiv felbuzdulásait és hálátlanságait, a hadikórház borzalmait, aztán a végleges katasztrófát, a román impériumot, a magyar sors veszendőségét. (...)

Kós Károly - Varjunemzetség
Kós ​Károly krónikának nevezi ezt a legkedvesebb, legjellemzőbb könyvét. „Nem regény, nem is történelem – írja. – Nem kitalálás, de nem is valóság. Csak néhány szál virág...” S feleségének ajánlja „ezeket a régifajta, sovány, köves földben termett, erdők alján, hegyek között, az örökké élő múlt porából született virágait Kalotaszegnek.” „Kalotaszegi krónika” – ezzel a címmel jelentek meg Kós Károly szépirodalmi munkái kilencvenedik születésnapja alkalmából, 1973-ban, s ez a cím leginkább a Varju nemzetségre illik. Nemcsak a szerző szóhasználatában, hanem úgy is, ahogy a megjelenése óta eltelt félszázad leforgása alatt az irodalomtörténetbe és a köztudatba átment.

Méhes György - Micsoda ​társaság!
Méhes ​György családi nyaralás-beszámoló sorozatának első darabja. A család, Nagyfőnök, Anya, Öcsi és Krisztnka együtt nyaral egy másik, baráti családdal, Vilmos atyával, Pindur nénivel, Vilikivél és Bogárkával. S megesik, aminek meg kell esnie: kacagtató kalandok, kacagtató, nagy mesélőkedvvel előadott történetek... A könyv utolsó oldalain csak két dolgot sajnálunk, hogy vége van, s hogy nincs sokkal több ilyen szerethető, kedves könyvünk!

Tamási Áron - Tamási ​Áron válogatott művei I-II.
Ábel ​a rengetegben Ábel az országban Ábel Amerikában Jégtörő Mátyás Válogatott novellák Színművek: - Énekes madár - Csalóka szivárvány Bölcső és bagoly

Kuncz Aladár - Felleg ​a város felett
Kuncz ​Aladárnak halála után, posztumusz megjelentett könyve a már legendává vált Fekete kolostortól eltérően a reális látásmód és szürreális szimbolizmus maradandó ötvözetével lep meg. A Trianon utáni magyarság önmarcangolóan néz szembe közelmúltjával, közöttük nem egy akkor élő kortársainak gyarlóságaival, de érdemeivel is. Sokan a regényt a Bánffy család leleplező családregénynek tekintik, mások Szabó Dezső fiatalkorát látják visszaköszönni lázadó főhősének cselekedetében és gondolkodásmódjában. A Re-Vízió sorozat szerkesztői a hiteles valóságkutatóra, a láttató lélekbúvárra, a mindig tapintatos barátra és szerkesztőre emlékeznek, amikor másodikként ezt a művet nyújtják életmintákat kereső mai fiatalságnak!