...de ​neked csak Feri! Cigányértől ​az Óceánig

Szentimrei Jenő - Szentgyörgyi ​István élete és művészete
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lengyel György - Színházi ​emberek
"Valaha ​nem volt nálunk ritkaság, hogy a színház jelentős alkotói a színház elméletét művelő írókként is megjelentek. Hevesi Sándor, Bárdos Artúr, Németh Antal színházi tanulmányok, sőt könyvek szerzőjeként nem kevésbé jelentős, mint rendezőként, színházvezetőként. A következő generációban ez az átfogó színházi működés már nem volt jelen, bár a színházról való gondolkodásnak még voltak írástudói: Várkonyi Zoltán Jouvet-t fordított, Major Tamás és Gábor Miklós magas színvonalon írt színházi problémákról. Az utánuk jövő nemzedékekből már csak egy valaki folytatta - folytatja - ezt a hagyományt: Lengyel György. (...) A magyar színházat és szellemi környezetét alázatosan mások gondolataival szolgáló közvetítő után végre elénk lép a szerző. Aligha van ma nálunk még egy színházművész, aki a nyelvismeret, a színházi és az egyetemes kultúra, a történeti és az aktuális érdeklődés, a személyes tapasztalat és a gondolati reflexió, a színészek iránti empátia és a színházi tendenciákra való rálátás, s mindehhez az íráskészség olyan fegyverzetével rendelkezne, mint ő, s ezért kortársként hasonlóan pontos, szuggesztív és hiteles képet tudna adni színházi emberekről a magyar és a világszínházból, sorsdöntő színháztörténeti időszakokról és pillanatokról. Ma, amikor éppen úgy látszik, hogy színházművészetünk és a végre nálunk is meghonosodó, ám ezoterikus (poszt)modern színháztudomány párhuzamosai majd csak a végtelenben találkoznak, ezek a tanulmányok segíthetnek, hogy a színházról színvonalasabb közbeszéd alakuljon ki."

Galgovics Tamás - Egressytől ​Sinkovitsig
Néhány ​a harminchárom "arc" közül: Egressy Gábor, az első tudatos rendező; Jókainé Laborfalvi Róza, a hősnő; Id. Lendvay Márton, a hősszerelmes; Lendvayné Hivatal Ildikó, hősnő és naiva; Megyeri Károly, az első komikus; Schodelné Klein Rozália, az első primadonna; Prielle Kornélia, az első örökös tag; Nagy Imre, az utolsó hősszerelmes; Újházi Ede, a Mester; Jászai Mari, a legnagyobb tragika; Rákosi Szidi, a komika és a nevelő; Vízvári Gyula, a századforduló nagy komikusa; Márkus Emília, a Szőke Csoda; Beregi Oszkár, az európai színész; Rózsahegyi Kálmán, a humor nagymestere; Pethes Imre, a Fejedelem; Ódry Árpád, a színész-pedagógus; Somlay Artúr, a fegyelmezett játékos.

Benkő Judit - Albert ​Annamária
A ​kötet Albert Annamária, a kolozsvári Állami Magyar Opera énekesnőjének életébe és művészi pályájába nyújt betekintést, egyaránt figyelve a történeti-kulturális összefüggésekre és az aprólékos dokumentálásra. A művésznő 1948. augusztus 1-től a kolozsvári Állami Magyar Opera énekkarának tagja, később az Opera magánénekese, 1992-től örökös tagja, az intézmény megbecsült, széles körben ismert művésze. A könyv kitér énekesi pályájának részleteire, részvételére az Opera számos hazai és nemzetközi sikerének megalapozásában. A könyv a Prospero Könyvek című sorozatban jelenik meg, tartalmazza a művésznő életútjára, szerepeire vonatkozó adatokat, fényképeket és kritikarészleteket is közöl. Egy jelentős erdélyi művész egyéni portréja és a romániai magyar közösség egyik fontos intézményének történeti leírása. Célközönsége: operakedvelők, a romániai magyar közösség kultúrtörténete iránt érdeklődő értelmiségiek.

Hegedüs Gyula - Emlékezések
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gál Róbert - Latyi
"...Ha ​a kis Latyi nevét kiejtik, elmosolyodik mindenki, esetleg el is neveti magát. Az az ócska igazság, hogy a komikusok a legszomorúbb emberek, az megbukik a kis Latyi esetében. Ő maga a született jókedv, mint lével az őszibarack, úgy teli van ő vidámsággal. Ez az ő vidámsága ragad el rögtön a nézőtéren, elég meglátni a kis Latyit, hogy földerüljön minden lélek..." Szép Ernő

Jánosi Zoltán - A ​Nemzet Színészei
"A ​NEMZET SZÍNÉSZEI - Így csupa nagy betűvel, mindig misztikumok voltak számomra. 'ISTENEK'! Mégis úgy éreztem, mintha rokonaim, barátaim lennének. A bármikor kezdeményezhető családi összejövetelek kedves, vidám bohémjai, komédiásai, a legmélyebb drámák megszólaltatói. Jelentős, különös színei a hazai színjátszásnak. Volt, aki elsőre fogadott és örült, hogy könyv készül róla és művésztársairól. Valakivel számos esetben egyeztettem telefonon, így is csak nagy sokára jött létre a beszélgetés. Vajon magukhoz engednek-e? Megnyílnak-e a bezárt kapuk? Leírhatatlan élményeket, benyomásokat szereztem a találkozások alkalmával. Játszottak és önmagukat adták egyszerre. Színház volt a szó legnemesebb értelmében. Beengedtek lakásaikba, bepillantottam életük hétköznapjaiba. A művész boldog, remél, szerepet tanul, sír, bosszankodik. Beszélget, vitatkozik, mint bárki más. Játék ez? Vagy valóság? Hiszen 'színház az egész világ...' Számukra nem leleplezhetők. Az tudják, amit senki más... Titkainkat ott legbelül. 'Júliához' tűzoltólétrán másztam fel, szerelme most is megbabonázó. Továbblendített. A tejesember nem hagyott szomjan. Együtt énekeltük a 'Ha én gazdag lennék' című dalt. Amelyik 'Kutya' ugat, az nem harap. Falkájába meghívás nélkül is belépnék. Nagyon tetszett, hogy elsőként, és önzetlenül 'karolt' fel Raksányi Gellért. Mindenkinek hálával tartozom. Köszönet mind a tizenhárom művésznek, a nemzet színészeinek."

Udvaros Béla - Molière ​tragikuma
Udvaros ​Béla, a rendező, közelebb a 90. életévéhez, időrendben végigvisz minket Molière életén, az akkori Franciaországon, és műről műre haladva azok rövid tartalmának felidézése közben beleszövi azokat a meglátásait, amelyek egy-egy Molière-darab nyomán benne megszülettek. A művész-rendező, aki érti Molière-t, és aki talán többet tud róla mindannyiunknál, és szinte bevezet a világába, és aki a nagy nevettető, az állandóan csak humoros darabokat író Molière-nél meglátja a tragédiát, megérzi azt, hogy minden kacagás mögött sírás, fájdalom, kétségbeesés lapul.

Imre Zoltán - A ​színház színpadra állításai
Megfelelően ​működő színházkultúra kialakításához szükség van mind gyakorlatra, mind elméletre, mind pedig történetre. Pontosan arra, hogy elmélet, történet és gyakorlat egymást feltételezve, egymást nem kizárva, hanem egymással folyamatos párbeszédben állva működjön. Arra, hogy a (hazai) színház az elmélet, a történet és a gyakorlat területén egymással folytonos dialógusban létezve állítódjon színpadra. Remélhetőleg a kötetben szereplő tanulmányok is hozzájárulnak ahhoz, hogy a hazai viszonyokon eltöprengjünk - érzékelhető diskurzus-szabályok mentén s a történő megértés reményében.

Lázár Egon - Visszapillantó
A ​Visszapillantó több szempontból is rendhagyó színházi memoár, valódi unikum. Írója nagytekintélyű színházi szakember, a nagyközönség mégsem ismeri. Már 93 éves, de csak most jelenik meg páratlan memóriával megírt első könyve. Elismert háttérembere a színházak gazdasági és pénzügyi világának, és mégis szinte ugyanannyit tud a kulisszák előtt zajló vonzó világ eseményeiről, közismert szereplőiről is, mint a számok és szabályok szigorú törvényszerűségeiről. Lázár Egon remek stílusban, elegáns humorral és sokszor öniróniával megírt könyvének minden sorából árad a színház komplex ismerete, izgalmas tényekkel, történetekkel, anekdotákkal, a nagyközönség számára élvezetes kulisszatitkokkal. Érdekességük, hogy - hol a háttérben, hol az előtérben - jól felismerhető bennük elmúlt évtizedeink vérzivataros történelme is, de úgy, hogy az írások középpontjában mégis mindig a színház áll a maga sokszínű, varázslatos és konkrét valóságával. Szóljanak ezek az emlékek az elképesztő körülmények között megszülető hadifogoly-előadásokról, az ötvenes évek heroikus és néha félelmetes epizódjairól, a Városi Színházból Erkel Színházra átkeresztelt épület első előadásairól, az Opera aranykoráról, a Vidám Színpad fénykoráról, de legfőképp a Vígszínház nagy korszakairól és még nagyobb személyiségeiről. Lázár Egonról valóban elmondható, ahogy Almási Miklós írja bevezetőjében: ,,Mindent tud a színházról".

Bécsy Tamás - Gerold László - Kilián István - Major Rita - Mályuszné Császár Edit - Szilágyi Katalin - Magyar ​színháztörténet I.
1990-ben ​kétszáz éves múltjára tekinthet vissza a hivatásos magyar színművészet. Ez a könyv első része annak az új, kétkötetes színháztörténetnek, amely a Magyar Tudományos Akadémia Színháztudományi Bizottságának kezdeményezésére készül. Fejezeteinek többsége az 1790 és 1873 közötti évtizedekről szól. A történetnek azonban előzményei is vannak, tehát bevezető fejezetek emlékeznek meg a magyar középkor és reneszánsz színjáték-kezdeményeiről, az iskolai színjátékok rétegeiről, a nemesi-főúri rezidenciákban kibontakozó színházkultúráról. A történeti összképben helyet kap a hazánkban folytatott idegen nyelvű, elsősorban német színjáték is. A kötetben nyomon követhető az az út, amelyen a magyar színházművészet részt vállalt a nemzeti nyelv kiműveléséért, érvényesítéséért, megőrzéséért, a nemzeti függetlenségért vívott harcban. A történelmi fejlődést ábrázolva mutatja be a kötet az egyes korszakok jellegzetes színjátéktípusait, elemzi az ily módon kialakult műsorrétegeket, szoros összefüggésüket a magyar dráma kibontakozásával, a színpadi zenés műfajok történetével. Új módszerrel világítja meg a színpártolás változó társadalmi formáit, a színházi épülethálózat kialakítását. Az intézmény- és műsortörténetbe szervesen kapcsolja be a színházi alkotók - színészek, rendezők, tervezők, igazgatók - sorsát, elemezve művészetüket, eredményeiket. A szöveget több mint százötven, részben először közölt, tematikus csoportokban szerkesztett kép egészíti ki. A továbbkutatást fejezetenkénti rendben segíti a Források és feldolgozások bibliográfiája, valamint a részletes helység-, név- és cím-mutató.

Tar Gabriella-Nóra - Gyermek ​a 18. és 19. századi Magyarország és Erdély színpadjain
A ​kötet többévi kutatómunka eredményeként hat tanulmányt gyűjt össze a 18-19. századi magyarországi és erdélyi gyermekszínjátszás köréből. Az egyes tanulmányok a korabeli gyermektársulatok összetételére és működésére, vándorlásuk történetére, a színpadi gyermekprodukciók természetére, fogadtatásuk kérdéseire vonatkoznak. A korszak legnépszerűbb gyermektársulatáról, Felix Berner együtteséről külön tanulmány értekezik. A könyv második írásában további tizenegy principális és együttese kerül bemutatásra, ugyanakkor kísérlet történik a magyarországi gyermekszínjátszás tipológiájának körvonalazására. A kötet harmadik és negyedik, erdélyi tárgyú írása egyrészt a felnőtt együttesek gyermekszínészeiről, másrészt az erdélyi színitanodákról szól. A sort a recepciótörténet egyetlen fejezetének bemutatását követően a gyermekszínjátszás elméleti kérdéseit vizsgáló tanulmány zárja. A kötet mellékletében a társulatok enciklopédiája, az előadott darabok katalógusa stb. mellett korabeli portrékat, színpadképeket, illetve több szövegforrást közlünk.

Bogácsi Erzsébet - Rivaldazárlat
Színháztörténet? ​Vagy botránykrónika? Sem ez, sem az, s ha úgy tetszik: ez is, az is. Lehet pillantást vetni a kulisszák mögé. De nem a szigorú tudorok, nem is a szenzációt fürkészők szemével, inkább azzal a tekintettek, amellyel az ember vissza-visszanéz a múltjára. E könyv bárkit érdekelhet, aki nem közönyös a próbatételt kiálló ember iránt. Négyen, színházvezetők, rendezők mondják el históriájukat. Szemben velük megszólalnak a kultúra párt- és állami irányításnak akkori képviselői. A politika iránt fogékony közönség tetszésére szolgálhat, hogy szigorúan titkos anyagok tanúskodjanak a "diktatórikus szocializmus" utolsó éveiről. Arról a zaklatott évtizedről, amelyet a társadalmi elemzők - noha a címkék gyorsan cserélődnek - a "pangás évtizedének" neveznek. A tapasztalatok - a művészeké s mindannyiunké - a közvélekedést támogatták, mely szerint mindig óvakodtak az írásos feljegyzésektől az utasítgató fensőségek. Ugye, a szó elszáll, az írás megmarad? Mégis dokumentumok bizonyítják az írott szó erejével, milyen sűrű tilalomerdőn vágott keresztül a magyar színházművészet... A közismert "három T" - a támogatás, tűrés, tiltás besorolásán kívül számos átmeneti kategóriát állítottak fel. Immár lajstromba szedve mindazok a szerzők, akiket 1978-tól, az úgynevezett "színházi robbanás" évétől fogva elmarasztalt a magyar kultúrpolitika. Talán azt hitték, hogy "végrehajtás után" csakugyan megsemmisítik a dokumentumokat?

Koltai Tamás - Major ​Tamás
Itt ​van tehát a "Tanár úr", nagy idők tanúja és részese, színész és rendező, társadalmi aktivista és és pedagógus, színház- és társadalomcsináló, aki 1930 óta nemcsak átélte, hanem létrehozta a változásokat a Nemzeti Színházban - előbb ösztöndíjasként, aztán lázadóként, később igazgatóként, végül "csak" rendezőként - , és még soha nem kértük meg, hogy mesélje el az életét.

Kelecsényi László - Aki ​az életével játszott
"Rómeó ​és Cipolla. Savonarola és Ványa bácsi. Szindbád és Miska főpincér. Szóvillantó titán – találóan fogalmazta meg egy nyelvész professzor Latinovits Zoltán nevének anagrammájával, színészete lényegét. Naponta átlépi a jó és rossz határát, s néha tarka virágcsokorral a kezében érkezik meg onnan… Ki volt ez az ember, aki halála után negyedfél évtizeddel sem hagyja nyugton az utókorát? Írt, játszott, rendezett, szavalt – mellesleg mérnöknek sem lett volna utolsó. Jövőt előlegező vátesz? A puha diktatúra feljelentettje? A filmezést utáló filmszínész? Teátrumokat elhagyó színészkirály? Szakírókat megszégyenítő verselemző? Fahangú sanzonénekes? A szem- és fültanúk vallanak róla. Kor- és pályatársak, színészek, írók, rendezők, s olykor megvetett kritikusok szavaiból áll össze a kép. Ez a kötet is hosszú és kalandos utat tett meg, mire most az Olvasó kezéhez jutott." (Kelecsényi László)

Ismeretlen szerző - 303 ​magyar filmszínész
Többek ​közt: Agárdy Gábor, Ajtay Andor, Alfonzó, Andorai Péter, Bács Ferenc, Bajor Gizi, Balázsovits Lajos, Bánky Vilma, Bársony Rózsi, Básti Lajos, Bessenyei Ferenc, Bujtor István, Czinkóczi Zsuzsa, Csákányi László, Csortos Gyula, Darvas Iván, Darvas Lili, Derzsi János, Domján Edit, Esztergályos Cecília, Feleki Kamill, Ferrari Violetta, Gaál Franciska, Gábor Miklós, Gálffi László, Garas Dezső, Gáti Kati, Gobbi Hilda, Gózon Gyula, Görbe János, Gyabronka József, Halász Péter, Haumann Péter, Hollósi Frigyes, Horváth Tivadar, Inke László, Jávor Pál, Kabos Gyula, Kabos László, Karády Katalin, Kaszás Attila, Keres Emil, Kibédi Ervin, Koletár Kálmán, Koltai Róbert, Kozák András, Latabár Kálmán, Latinovits Zoltán, Lugosi Béla, Mácsai Pál, Madaras József, Major Tamás, Márkus László, Németh Marika, Oszter Sándor, Őze Lajos, Páger Antal, Patkós Irma, Pogány Judit, Putty Lia, Rajz János, Reviczky Gábor, Ruttkai Éva, Sáfár Anikó, Schütz Ila, Sinkovits Imre, Somlay Artúr, Soós Imre, Sulyok Mária, Szacsvay László, Szellay Alice, Szőke Szakáll, Torday Teri, Tóth Orsolya, Törőcsik Mari, Törzs Jenő, Venczel Vera, Zenthe Ferenc

Környei Paula - Szép ​hazugság
Környei ​Paula könyvecskéje igazi irodalmi és színháztörténeti csemege, szakember és a nagyközönség egyaránt örömét lelheti benne. A sokáig kéziratban lappangó két írás műfaja látszólag eltérő, hisz az egyik színházi esszéféle, a másik pedig a napjójegyzetekkel tart rokonságot, tartalmilag mégis szorosan összekapcsolódnak: a színészről szól mindkettőben Környei Paula a kolléga szerető és értő szavaival s a krónikás felelősségével, mert nem egy művész alakítását, alakját talán már csak ő, a kor- és pályatárs tudja visszaperelni a feledésből. A művészi én bonyolult világába vezet el bennünket Júlia és megannyi klasszikus szerep alakítója, abba a színes pokolba, ahol a pályán levők annyi gyötrelmes gyönyörűséget lelnek.

Vas Gereben - A ​nemzet napszámosai
A ​szerző a mult század első évtizedeibe vezeti vissza az olvasót s a letűnt táblabíróvilágot idézi vissza. A magyar színészet küzdelmekkel teli, de igaz érzésektől áthatott nagy szellemi diadalokat arató hőskorának példátlan remekműve. Megyery Károly színész - kinek alakját Petőfi, költészetében oly nagyszerűen jellemezte - egyik főalakja ennek a regénynek. A nemzet napszámolsai valóban ezek a városról városra utazgató színészek, akik a magyar szó szépségét, zengzetes erejét, a lángoló nemzeti érzés igazi varázsát hintették el sohaelnemmúlóan a magyarság lelkében. Vas Gereben meseszövése, a stílus bája és kedvessége teszik igazán felejthetetlen olvasmánnyá a magyar klasszikus irodalomnak ezt a remekét.

Gálvölgyi János - Harmadik ​félidő
Gálvölgyi ​János színművész 1948-ban született Budapesten. Jelenleg három színházban hét prózai, illetve zenés darab főszerepét játssza. Főfoglalkozása mellett azonban hosszú évek óta jelentkezik közéleti töltésű publicisztikáival különböző lapok hasábjain. Hogy ez a műfaj sem áll távol tőle, bizonyítja a 2002-ben kapott Szabad Sajtó Díj is. Krenner István karikaturista 1948-ban született Budapesten. 1976 óta számos napi-, heti- és havilapban jelennek meg rajzai. 1980-tól megszűnéséig a nagy sikerű Ludas Matyi humoros hetilap belső munkatársa volt, majd alapító tagja lett a Kurír című népszerű napilap Elefánt című humoros mellékletének. Rajzai több nemzetközi versenyen arattak elismerést.

Dömötör Tekla - Naptári ​ünnepek - népi színjátszás
Dömötör ​Tekla a naptári ünnepekhez fűződő magyar ünnepi szokások és a népi színjátszás történeti fejlődését rekonstruálja az írott források és a művészeti emlékek nyomán, a kezdetektől egészen a tudatos néprajzi gyűjtés megindulásáig. Ismerteti a főbb ünnepkörök (pl. a farsangi, kora tavaszi, májusi, télközepi ünnepciklus) s az egyes jeles napok dramatikus népszokásait, maszkos alakoskodásait, szertartásos táncait, elemzi a népszokások költészetét. Az egyes szokások európai hátterét megrajzolva újszerű tudományos eredményekre jut, melyek a nemzetközi néprajzkutatás szempontjából is igen jelentősek. A kötet a néprajztudomány, színháztörténet és vallástörténet művelői számára különösen érdekes, de nélkülözhetetlen mindazok számára, akik a magyarság népi kultúrája iránt érdeklődnek.