Ajax-loader

…az ​ős-ok a mégiscsak antropomorf Isten “véges” végtelenségéből az igazi absztrakt végtelenségbe tolódik ki, a kérdezésláncok immár nem ebbe az isteneszmébe torkollanak, hanem ténylegesen végtelenbe futnak ki (nem egy pont felé törekednek többé, hanem mintegy párhuzamosak lettek), a kozmogónia immár nem Istenen alapszik, hanem a kérdés örök folytathatóságán, annak tudatán, hogy sehol sincs nyugvópont, hogy mindig tovább lehet kérdezni, tovább kell kérdezni, hogy sem ős-anyag, sem ős-ok nem mutatható ki, hogy minden logika mögött rejlik még egy metalogika, hogy minden megoldás csak közbülső megoldásnak számít, és hogy semmi sem marad meg, csak a kérdezés aktusa…

„Huguenau a felbukott férfi mellett áll. Lába hozzáér a kezéhez, amely egy keréknyomon az olajos sárban hever. Taposson rá? nem kétséges, meghalt. Huguenau hálás volt neki – minden a legnagyobb rendben! leguggolt és az oldalra fordult, borostás arcot nézte. Mikor nem látta rajta a rettegett gunyoros vonást, meg volt elégedve és jóindulatúan, szinte gyöngéden megveregette a vállát.”

A trilógia második kötete 1998-ban megkapta az Év Könyve díjat.

Kapcsolódó könyvek

Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

5.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók