A ​magyar szűcsmunka történeti rétegei / Régészeti kiegészítések Kresz Mária tanulmányához

Adolf Hitler - Harcom
A ​Mein Kampf (Harcom) Adolf Hitler nemzetiszocialista vezető egyetlen, még az életében kiadott könyve, melyet landsbergi fogsága idején kezdett el írni, miután 1923-ban az ún. sörpuccsban való részvételéért börtönbe zárták. A könyvben áttekintette addigi pályafutását és megfogalmazta világnézetét, valamint politikai programját. A mű a nácizmus ideológiai alapvetése lett. Hitler magát a könyvben nem politikusnak, hanem programadónak (Programmatiker) ábrázolta. Eszerint „a programadó feladata nem az, hogy az ügy teljesíthetőségének különböző fokait megállapítsa, hanem, hogy az ügyet mint olyan megvilágítsa: másként szólva: kevésbé kell törődnie az úttal, mint a céllal.” Továbbá: „[a programadó] jelentősége csaknem mindig csupán a jövőben mutatkozik meg, mivel ő nemritkán az, akit „világidegen” szóval illetnek. Mert ha a politikus művészete valóban megfelel a lehetséges művészetének, a programadó azokhoz tartozik, akikre áll, hogy az isteneknek csak úgy tetszenek, ha a lehetetlent követelik és akarják.” Hitler ezzel az írással egy átfogó elméletet kívánt a nép elé állítani a marxizmus ellenében. Emellett úgy kívánta bemutatni addigi pályáját, mint ami pártja és az egész nép ideális vezetőjévé teszi őt a zsidóság, mint közös ellenség elleni összefogásban. Megerősítette az NSDAP 25 pontos programjának érvényességét. Megállapította, hogy a nemzeti szocializmus egyik elődjének számító Völkisch mozgalom sikertelen maradt és ideje lejárt; ezzel szemben az NSDAP modern, céltudatos gyűjtőmozgalommá vált, amely sikerrel tömörítheti a weimari köztársaság nacionalista és antidemokratikus erőit.

Kiszely István - A ​magyarság őstörténete I-II.
Egy ​életen át gyűjtöttem az adatokat a magyar őstörténet megírásához, hogy éltem alkonyán leírhassam mindazon ismereteket, amelyekhez eddig eljutottam. Persze ez még közelről sem a teljes igazság, de úgy gondolom, hogy afféle arra vezető út. Megadatott számomra, hogy bejárhassam Ázsia Szívét, eljuthattam a hunok-lakta területekre és oda, amelyekről elődeim csak álmodoztak, vagy amely területeket csak irodalomból idézgettek. Hozzájutottam kínai, ujgur, ősi türk és kaukázusi forrásokhoz, gyűjthettem embertani, zenei , néprajzi, nyelvi és irodalmi adatokat és megadatott a legtöbb, ami egy embernek megadathat: több egyetemen taníthattam a magyar őstörténetet. A tanítás alkalmával megdöbbentem, hogy mennyire igényli fiatalságunk a magyarok eredetének igaz ismeretét, és józan, logikus gondolkodásuk, probléma- és kérdésfeltevésük sokban segített a tisztánlátáshoz.

Erdélyi István - Dél ​és észak
A ​Földön a népek mozgása állandó. A régi népek által hátrahagyott és feltárt régészeti emlékek alapján lehet elsősorban következtetni kilétükre és mozgásukra. Európa és Ázsia egyik nagy nyelvcsaládjába tartoznak az indoeurópai és a finnugor nyelvek. Sajátos régészeti hagyatékuk és a nyelvészek által kutatott ősi múltjuk más és más képet mutat. Egész sor kiemelkedő európai régész foglalkozott már a XX. században a régészeti hagyatékukkal (főleg angol, orosz, grúz, litván és magyar szakemberek). A kötet régész szerzője ebben a könyvében elsősorban azoknak az orosz és ukrán szakembereknek a munkáit tekinti át, akik jobbára szemben állnak a zárójelben említettekkel. Szemléje az utó-paleolitikumtól (az epipaleolitikumtól), főleg az átmeneti kőkoron át, az újkőkor és a rézkor régészeti kultúráit mutatja be az olvasónak, jellemezve a déli halász-vadász, majd letelepült termelőgazdálkodást és végül nomád állattenyésztést folytató népcsoportok régészeti kultúráit, a Fekete-tenger feletti síkság és az attól északra elterülő vidékek, valamint a Kárpátok keleti vonulatától az Urálig, sőt némileg még az azon túl terjedő területeket. A jelzett hatalmas területen, miután az indoeurópaiak és a finnugor nyelveken beszélő népek ősei kiszorították északra a még régebbi ősnépeket (pl. a lappok őseit), sőt az utóbbiak maguk is a saját településeikkel feljebb, az erdős vidékekre korlátozódtak, a pre-indoeurópaiak megindultak északkeleti-keleti irányba, Ázsia síkságai felé. Mozgásukat a lovas életmódra való áttérés segíthette. A finnugor nyelveken beszélők ősei pedig az Urál hegységen is átkeltek. A régészeti kultúrák és azok mozgásának bemutatásán kívül a szerző a régészetieknél sokkal kevésbé kutatott történeti embertani anyagot is jellemzi röviden.

Kiszely István - A ​magyarság embertana - A magyar ember
A ​magyarság a világon embertanilag legjobban feldolgozott ország; e feldolgozásban oroszlánrésze volt Kiszely Istvánnak, aki biológiai végzettsége mellett geográfus is, így az ország lakosságát térben és időben el tudta helyezni. Az előző kötetekben az olvasók megismerhették a Föld minden országát és népét, a Sírok, csontok, emberek című munkában bepillanthattak a kutatás műhelytitkaiba. Jelen kötet alapján elhelyezhetik a magyarságot a világ népeinek sokaságába, és dinamikájában láthatják a 15 milliónyi magyarság embertörténetét a honfoglalás óta. Megdöbbentő olvasmány térben és időben látni a magyarság mozgását, és minden magyar ember megismerheti szűkebb hazájának múltját, amiből megértheti a jelenét.

Jankovics Marcell - Jelkép-kalendárium
Jankovics ​Marcell könyve rendszerezett, gazdagon illusztrált válogatást ad az év napjaihoz fűződő jelképek mérhetetlen sokaságából. Egyben bemutatja elődeink értékrendét, világképét.

Kodály Zoltán - Györffy István - Viski Károly - Bátky Zsigmond - Czakó Elemér - Gőnyey Sándor - A ​magyarság néprajza I-IV.
A ​magyar néprajz nemzeti önismeretünket szolgáló tudománynak számít. Többi rokontársa - a magyar történet, az irodalomtörténet, a nyelvészet - már jobbára felkutatta és egységbe foglalta anyagát. Néprajzunk is tömérdek tudnivalót, tudományos megfigyelést gyüjtött össze, de ezen a téren az áttekintést adó összefoglalásnak még csak most érkezett el az ideje. A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda a Hóman-Szekfű Magyar történet után testvérkiadványként jelenteti meg négy kötetben a Magyarság néprajzát. Ez az első törekvés arra, hogy a magyar néprajzi kutatás és gyüjtés eredménye megfelelő rendszerezésben kerüljön a közönség elé. A mű szerzői főkép a tudományos ismertetés feladatát vállalják s csak ott adnak szitnézist és magyarázatot, ahol már megfelelő előmunkálatok vannak. A tudósok felfogása természetesen nem egy kérdésben merőben más eredményt tüntet fel, mint ami népi jelenségekről eddig köztudatban forgott. A nagyközönség előtt népünk többnyire ünnepi díszben jelent meg, úgy, ahogyan költőink és művészeink fölékesítették. A tudomány ehelyett feltár olyan eddigelé kevéssé ismert mélységeket és értékeket, melyek - Herman Ottó szerint is - "tele vannak munkával, verejtékkel, áldozattal és szenvedéssel, de éppen azért a nemzet életét jelentik."

A. P. Okladnyikov - A.I. Martinov - Szibériai ​sziklarajzok
A. ​P. Okladnyikov, a magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, 1966-tól 1981 végén bekövetkezett haláláig vezette a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Történettudományi Intézetének novoszibirszki részlegét. A most magyarul is megjelenő, a szibériai sziklarajzokat bemutató könyvét A. I. Martinov professzorral együtt írta, a kutatás és a feldolgozás oroszlánrészét azonban ő maga végezte. Okladnyikov a rendszeres és hosszan tartó terepmunka, az ásatások és az expedíciók vezetése mellett igen termékeny, sokat publikáló tudós volt. Munkásságának egyik fő témájával, a sziklarajzokkal több mint fél évszázaddal ezelőtt találkozott először, s egész életére eljegyezte magát velük. A szibériai sziklarajzok egy részét a kutatók régóta ismerték, tudományos feltárásukra, hiteles másolatok készítésére és közzétételére azonban csak az elmúlt néhány évtizedben került sor - elsősorban szerzőink jóvoltából. S ha meggondoljuk, hogy a hatalmas észak-eurázsiai területeken élő népek őstörténetének kutatásához, életmódjuk, anyagi és szellemi kultúrájuk feltárásához a régészeti leleteken kívül jóformán csak a sziklarajzok adnak fogódzót, beláthatjuk, hogy a szovjet Kutatók munkássága óriási jelentőségű. A szerzőpáros e könyvben ismerteti a Tom folyó menti sziklarajzok kutatástörténetét, majd teljes részletességgel elénk tárja az "őskori rajzgyűjteményt", az Írott sziklán, a novoromanovói és a tutaljszkojei sziklákon látható festett vagy vésett figurákat, jeleket. Külön fejezetben foglalkozik a sziklarajzok keletkezési idejével és stílusával, majd az itt látható rajzok alapján - segítségül híva a ma élő szibériai népek mítoszait és szokásait is - felvázolja készítőik világképét. Az utolsó fejezet a Tom folyó menti sziklarajzok kultúrtörténeti helyét határozza meg, utalva arra az összefüggésre, amely őseink, az obi-ugorok elődei és a sziklarajzok között feltételezhető. A szovjet szerzőpáros ezen gondolatához kapcsolódik a bevezető tanulmány, melyet Hoppál Mihály, az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának munkatársa írt, aki a kötet magyar változatát szerkesztette. A szibériai sziklarajzok finnugor elődeink hiedelemvilágának felbecsülhetetlen emlékei, fontos dokumentumai, s így számíthatnak a magyar olvasók érdeklődésére.

Ismeretlen szerző - Boldogasszony ​ága
„A ​vallásosság olyan, mint a gyümölcsfa. Gyökereit a mélybe ereszti, onnét szívja a nedvességet, beléjük kapaszkodva dacol a viharokkal, éli túl a szárazságot. A minden vallásban fellelhető ősminták, archetípusok igazolják, hogy a vallás az emberi lét legbensejéig hatol, örök és kitörölhetetlen igényeiből táplálkozik. A vadócot az isteni oltás Igéje nemesíti teljes értékű fává, kapcsolja a természetfeletti vérkeringésbe. Ágainak a nap felé kell fordulniok, hogy virágba borulhasson, hogy a kegyelem melege gyümölcseit érlelhesse. Megtestesülésével, szavával, életáldozatával építi Jézus a hit közösségét a világ minden táján. A föld adottságai, a levegő és környezet tulajdonságai, a felhők járása és nem utolsó sorban a mag érettségi foka határozzák meg, hogy melyik fa milyen termést hoz, jóllehet egy fajtához tartoznak. Minden nép, minden törzs jellemének megfelelően alakítja vallásos életét, gyakorolja hitét, ötvözi egybe mindennapjával. A spanyol gótika különbözik a némettől, az olasz barokkból más áhítat árad, mint az egykorú portugál kolóniák templomaiból, Boldogasszonynak csak a magyar köszönti a Szűzanyát. Egész más a karácsony hangulata a hófödte alföldön, mint a trópusi pálmafák alatt. Ugyanazon a népen belül sem éli minden csoport egyformán a hitet, fejezi ki vallásosságát. Egyeseknél - bármennyire ellentmondásnak látszik is - a vallás a felületen marad, nem járja át az élet egészét. Mások, főleg az értelmiségiek, mintha mesterségesen kívánnák fejleszteni, tisztogatni, fejlődésének irányát megszabni. A nagy többség, a nép a >természetes< utat követi. Mindenekelőtt élni akarja, és éltető erőt keres benne. Nem annyira elvont igazságok érdeklik, hanem azokat a formákat, szokásokat keresi és értékeli, amelyekkel mindennapját díszítheti fel, amelyek küzdelmeiben nyújtanak erőt, reményt, örömöt, és kivirágoztatják ösztönös teremtő készségét. Gyümölcsei zamatosak, kielégítik a nép szájaízét. A népi vallásosságnak, a népi jámborságnak ezeket a megnyilvánulásait >hosszú időn keresztül hitbelileg gyanúsnak tartották, megvetették, ma azonban újra felfedezik őket< - olvashatjuk VI. Pál Evangelii nuntiandi c. körlevelében. >Kétségtelen, a népi jámborságnak megvannak a maga határai. Sok esetben vallási elferdülések és babonák is helyet kaptak benne... Mégis, ha okosan, az evangélium szellemében irányítják, sok értéket rejthetnek magukban” (Szolgálat 58. 3., 1983.) - Teológus megfogalmazta szép gondolatok érzékeltetik azt a szellemiséget, amelynek jegyében a kötet tanulmányai a népi vallásosság ellentmondásos világának jobb megismerését szolgálják.

László Gyula - A ​honfoglaló magyar nép élete
_A ​honfoglaló magyar nép élete_ 1944-ben jelent meg először, és mert az akkori újabb kiadást több nem követte, mára antikváriumok és aukciók alig elérhető könyvritkaságává vált. Sikerének titka a tudományos munkák esetében oly ritka, egyszerre élvezetes és pontos nyelvezet, lenyűgöző tárgyismeret mellett az az új módszer, a leírásra-megőrzésre szorítkozó hagyományos régészi szemlélettel szemben kialakított életszerűség, amelyik nem éri be a tárgyak rendszerezésével, hanem az azokban megőrzött szellemiség feltárására, rekonstrukciójára törekszik. Ehhez persze nem elegendő _csak_ régésznek lenni - a tudományok sokaságának segítségül hívása nélkül ez a vállalkozás nem lehet sikeres. A László Gyula-féle régészet ilyen értelemben szintetikus tudomány, az egyik első példa a jóval később interdiszciplinárisnak nevezett kutatásokra. Ő maga, mivel a legtöbbet a néprajzból meríthetett, "régészeti néprajz"-nak nevezi módszerét, s tartalmáról ezt írja: "a népvándorlás és a magyar honfoglalás korának leleteiből igyekszik az egykori életet a lehetőségekhez képest újjáalkotni és beleágyazni a kor művelődésének képébe". Ez a törekvés - amely László Gyula egész munkásságát áthatja - _A honfoglaló magyar nép életé_ben bontakozik ki először teljes gazdagságában. Kis túlzással élve, ha nem tudnánk, hogy a szerző egy évezreddel korábbi világról tudósít, akár azt is hihetnénk, hogy csupán egy távoli vidéken élő népcsoport körében tett utazásáról számol be. És ez az élményszerű és élményt adó közvetlenség az, ami miatt nem csak a szakemberek nélkülözhetetlen alapkönyve, hanem az érdeklődők legszélesebb köre számára is izgalmas olvasmány.

Korompay Bertalan - Csapdafélék ​a vadászat összehasonlító néprajzához
A ​szerző több évtizede foglalkozik a felállítható vadfogó szerszámok: a csapdák és hurkok kutatásával. Könyvében összehasonlító módszerrel, a finnugor néprajz problémáit is figyelembe véve vizsgálja a vadászat ez ősi hagyományait, melyek a világon szinte mindenütt elterjedtek. Fő figyelmét a csapdák legérzékenyebb részére, az elsütő szerkezetre, vagyis a kioldásra fordítja. Munkájával alapjait vetette meg egy még kidolgozandó új néprajzi kutatási ágnak: a csapdákkal foglalkozó tudománynak. A csapdák egymás közötti kapcsolatának történeti vizsgálatával, anyagelemzésével, következtetéseivel e kötet minden bizonnyal nélkülözhetetlenné fog válni a további hazai és nemzetközi kutatások számára.

Dömötör Tekla - A ​magyar nép hiedelemvilága
Úttörő ​vállalkozás Dömötör Tekla műve, amely hatalmas ismeretanyag birtokában, az eddigi munkálatok figyelembevételével és saját gyűjtéseire, kutatásaira támaszkodva összefoglaló képet nyújt a néphit valamennyi ágáról, ismerteti a néphitkutatás történeti előzményeit, a szaktudomány eredményeit, gondjait, feladatait. A néphit tárgyalása során áttekinti a magyar népi hiedelemvilág mitikus lényeit. Külön kis fejezetek foglalkoznak a lidérchez, a szépasszonyhoz, a hazajáró halottakhoz, kísértetekhez, a természeti démonokhoz fűződő hiedelmekkel s az ördöggel, a Lucával, a betegségdémonokkal, a sárkánnyal, kígyóval és más mitikus állatokkal. Elemzi a néphit tudományosaival, a táltossal, a garabonciással, a halottlátókkal, az ördöngős kocsissal, a tudományos pásztorral és boszorkányokkal kapcsolatos hiedelmeket, majd szól a mágia különböző fajtáiról - többek között a rontásról, igézésről, a serkentő mágikus eljárásokról, a szerelmi varázslásról - s a jóslás és a varázserejű szó szerepéről. A könyvnek külön értéke és színesítője a zömmel saját gyűjtésből származó idézetanyag. Az idézetek kiegészítik, hitelesítik, élményszerűvé teszik a tudományos megállapításokat.

Fülöp Gyula - Lendvai Antal - Árpád ​népe előtt
Az ​avar korral foglalkozó régész, Fülöp Gyula és a szakmai útmutatás nyomán dolgozó kitűnő grafikus, a nemrégiben elhunyt Lendvai Antal közös műve ez a - honfoglalási évfordulóra ismét megjelent - ismeretterjesztő kötet. A magyarok bejövetele előtt a Kárpát-medencében élt népek életmódja, kultúrája kevéssé ismert; ebben a kötetben sokoldalúan és képzeletindítóan elevenedik meg az avarok világa, akik a 6. és 9. század között egy félig nomád, félig földművelő kultúrát honosítottak meg itt. A hazai régészet módszeres ásatásainak leletanyagából rekonstruálja a szerző a társadalom szerkezetét, a települések formáit, az életmódot, s azokat a mesterségeket, amelyeket viszonylag magas szinten műveltek. Fazekasaik, kovácsaik, ötvöseik termékei kerültek elő a sírokból, következtetni lehet orvoslásukra, sámánisztikus vallásukra, temetkezési kultuszaikra. A leírások, amelyeket a rajzok megelevenítő ábrái kísérnek, nem személytelenek: Fülöp Gyula a régészeti munka érdekességeit, rejtélyeit, anekdotikus mozzanatait is beleszövi a könyvbe. Jól sikerült, tartalmas ismeretterjesztő kiadvány ez - felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt ajánlható, az iskolai történelemoktatásban is alkalmasint érdemes lesz felhasználni.

Kerezsi Ágnes - Az ​udmurtok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tasnádi Zsuzsanna - Selmeczi Kovács Attila - Régi ​magyar mintakincs
A ​Néprajzi Múzeum rajzgyűjteménye gazdag mintakincset őriz, amely több mint száz év gyűjtéseit, dokumentálásait öleli fel. Ebből a gyűjteményből válogattuk a kötetben szereplő rajzokat, amelyek többsége 1880-1950 között készült, és 18-20. századi tárgyak díszítményeit őrzi. Mindennapi használati tárgyakat és ünnepi darabokat mutat be, jól dokumentálva a magyar paraszti, polgári és nemesi rétegektől származó díszítőmotívumok és dísztárgyak változatosságát. Rajztanárok, lelkes amatőrök, néprajzkutatók, múzeumi rajzolók, szűcsmesterek, íróasszonyok, textilgyári rajzolók és ismeretlen alkotók munkái tárják elénk a magyar nyelvterület kézműveseinek gazdag mintakincsét. Reméljük, hogy gyűjteményünkben fellelhető motívumok sokfélesége esztétikai élvezetet és kreatív ötleteket is ad elfeledett mintakincsünk újabb felhasználásához.

Kunkovács László - Pásztoremberek
"Könyvem ​ötvenévi terepmunka eredménye. Szemléletem már a kezdeteknél kialakult, azóta művelem a fényképezve kutatást, a gyakorlati vizuális antropológiát. Az élethelyzeteket soha nem befolyásoltam. A távoli pusztákon élők mindennapjai csak úgy tárulnak fel, ha szinte köztük él az ember. A nomádok is akkor nyílnak meg. A magyar Alföld pásztorkultúrája sztyeppei típusú. A párhuzamokért sorra látogattam Ázsia részben ma is nomadizáló népeit, messze túl azon a körön, ahol eleink jártak. A Kárpát-medencében van másféle, hegyvidéki típusú magyar pásztorkodás is, de az kulturális átvétel. A kötetben szereplő, a találkozások élményét dokumentáló közel 500 fotó 1967 és 2012 között készült." Kunkovács László (Endrőd, 1942), Balogh Rudolf-díjas fotóművész, néprajzkutató "Mi, magyarok, több mint 11 évszázada lakjuk és műveljük a Hortobágyot. Hazánknak bizonyosan ez az egyik olyan része, melynek használatba vétele nem okozott semmilyen gondot honfoglaló eleinknek, hiszen olyan tágas réteket, legelőket találtak itt, mint amilyeneken a korábbi évszázadokban, évezredekben is éltek. Hoztak magukkal a jószágtartáshoz szükséges tudást, eszközöket, tapasztalatokat. Ez a tudás évszázadok viszontagságait túlélve a mai napig él a Kárpát-medencében annak ellenére, hogy a pásztorembert, az emberpásztort sok helyen villanypásztor váltotta fel. Kunkovács László természetesen hiteles albuma bizonyítja, hogy a pásztortársadalom gyökerei mélyre nyúlnak, így biztos alapul szolgálnak az előttünk álló évszázadok felnövekvő csikós, gulyás, juhász nemzedékeinek, akik megöregedvén minden bizonnyal így kezdik majd mondandójukat: bezzeg az én időmben a pásztorember..." Szilágyi Gábor, a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója A tartalomból: Ajánlás Rejtőzködő világok - lépésnyire tőlünk Teli tarisznyából Kezdetben voltak az ősfoglalkozások Ember a tájban, táj az emberben A pásztori rend Mitől másfélék? Kinnhálók és hazajárók A pusztagazda Táltos hírében állók Itt nyugszik a pásztorok királya Tetőtől talpig, előírásosan Kalapformák Zsinórozott juhászöltöny Ezüstpitykés mellény Cifraszűr A másik vagyontárgy: a suba Föltámadhat-e a guba? Gatyás Sárközi Csizma - Hová lett a „bocskorpíz”? Kézbeliek és övönlévők Bot Kampó Karikás ostor Tarisznya Pipa és kostökzacskó Bicska nélkül sohasem! Villásbicska Bicskatok Tűzszerszám Továbbélő népművészet - egyenes ágon Faragók, bőrművesek, ostornyéldíszítők, pásztori szűcsök Bugaci juhász festőecsettel Széphangúak, tárogatón játszók, táncoslábúak Aki megfújta Lehel kürtjét A pásztorszállások és más építmények Szárnyék Hűvösölő és más enyhelyek Kontyoskunyhó A szélvédett főzőhely, a „vasaló” Hodály Mit találunk a kunyhó körül? Pásztorszék, evőszék Juhnyíró olló Pányva Botospányva Béklyó Nyakörv, kolonc, szopásgátló Juhásztalyiga A legeltetés tudománya A dörgölődzőfa Karám Dranka Kolompok és csengők Mezei operációk A szamár A kutya: a négylábú bojtár Nagyobb munkák Kisbárány születik: elletés Kiverés Nyírás és gyapjúleadás. Juhfürdetés Tőzegkészítés Széjjelverés Állásidők Az önépítő egyedüllét Állni is tudni kell Délidőben a kút és a bogrács körül Pásztorfeleségek A juhásznék és tejmunkáik Száraztészta az emberemnek Tájról tájra Hortobágy, a példaadó Balmazújváros, a Hortobágy mellyékén Szoboszló és Angyalháza Az utolsó pusztai kocsma, a Sas-csárda Téli határjárás Nádudvaron A kunmadarasi rét A tiszaszőlősi csordás Böszörmény határában, Pródon és Bagotán Nánásiak A dél-borsodi síkság Szatmár-beregiek és nyíriek Ecsegpuszta és Álomzúg A Köröstől a Marosig A Felső-Kiskunság A Duna–Tisza köze és Bugac Észak-Magyarország A Dunántúlon másként van A szigetközi csörgősbot Portré a Felvidékről: Deákos Farkas Lajos Délvidékiek Túl a Királyhágón, a körösfeketetói vásárban Hegyi román pásztorok között, Máramarosban Fejős juhászok Kárpátalján Gyergyó Az esztenák világa a Csíki-havasokban Régi és mai pásztorünnepeink A Hídi vásár Apajpuszta Gulyásverseny Vókonya Bölcsességért napkeletre Az eurázsiai füves puszta, a Hortobágy nagyban Hol élnek a mai nomádok? Szárított hús, kumisz és száraztúró Mongólia, a pásztorállam A jurta már nem tökéletesíthető Örök útitársunk, a huszonnegyedik óra Földrajzi nevek mutatója Ajánlott irodalom

Bakó Ferenc - Bükki ​barlanglakások
A ​legnemesebb természetes építőanyag, a kő, viszonylag későn kap szerepet népi építkezésünkben. A XVIII. század előtti időkben a föld, fa, sövény vagy nád falazatok dominálnak és csak később, a civilizáció fejlődésével párhuzamosan foglalja el helyüket a kő, mint tartós, és egyben értékes anyag. Ez utóbbi tulajdonságánál fogva azonban nem általánosan, csak egyes társadalmi rétegeknél és bizonyos tájakon, ahol a követ könnyebben be lehetett szerezni. A kőfalazat paraszti alkalmazását még emellett társadalmi, jogi tényezők is korlátozhatták, hasonlóképpen a XIV. század viszonyaihoz, amikor domus lapidea építésére a nemesnek a királytól kellett engedélyt kérnie. Népi építészetünk azonban a követ nemcsak a közismert módon alkalmazta, hanem a természetes barlangok modelljét követve, üreget vájt a sziklába, amit a maga történetileg változó igényeihez mérten rendezett be. Az ilyen barlanglakás kialakításának első feltétele nyilvánvalóan az erre alkalmas anyag jelenléte. A Kárpát-medence barlanglakásainak nagyobb része vulkáni tufába vájt, de egyes tájakon a homokkő és a lösz is alkalmat adott az ott élő embereknek arra, hogy benne lakásként használt üregeket vágjanak ki.

K. Csilléry Klára - A ​magyar népi lakáskultúra kialakulásának kezdetei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Congressus ​Decimus Internationalis Fenno-Ugristarum
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Zsirai Miklós - Finnugor ​rokonságunk
E ​mű első kiadása 1937-ben látott napvilágot, s rögtön nagy sikert aratott mind a szakemberek, mind a művelt nagyközönség körében. Ez nem volt véletlen, hiszen Zsirai Miklós munkája máig is páratlanul teljes összefoglalása mindazon ismereteknek, amelyek finnugor nyelvrokonaink nyelvéről, lélekszámáról, történelméről, életmódjáról, irodalmáról, művészetéről, népszokásairól egyáltalán tudhatók. A kötetet sok-sok szemléletes rajz, valamint 206 egyedülállónak mondható fénykép gazdagítja. Ez utóbbiak bemutatják nyelvrokonaink (nemcsak a finnek és észtek, hanem az Oroszország területén élő kisebb finnugor népek: vogulok, osztjákok, mordvinok, cseremiszek, zürjének stb.) népviseletét, lakhelyét, használati tárgyait, mindennapi életét. A három nagyméretű térképmelléklet pedig e népek földrajzi elhelyezkedéséről és ennek változásairól tudósít. Zsirai Miklós könyve rendkívüli értékű tudományos munka, de a szerző - miként az igazán nagy tudósok - mindig egyszerűen, színesen fogalmaz, s így a FINNUGOR ROKONSÁGUNK nemcsak a finnugorság példa nélkülien gazdag enciklopédiája, hanem az első oldaltól az utolsóig lebilincselő olvasmány is. A kötetet terjedelmes Függelék zárja, amely a mű szerkezetét követve összegzi a finnugor népekről 1937 óta összegyűlt újabb ismereteket, s így az olvasó naprakész tájékoztatást kap nyelvrokonainkról az őstörténettől kezdve napjainkig.

Sabján Tibor - Népi ​cserépkályhák
A ​magyar parasztság által használt cserépkályhákat mutatja be a szerző új kiadású könyvében. A tíz évvel ezelőtt megjelent munka kibővített változata most sok új rajzzal és fényképpel illusztrálva ismertet meg bennünket kiemelkedően gazdag kályhás hagyományainkkal. Betekintést nyerhetünk a középkori eredetű szemeskályhák, az újkori táblás kályhák és a nem nagy múlttal rendelkező csempekályhák kialakulásába, történetébe.