Pillantás ​a káoszba

Hermann Hesse - Narziss ​és Goldmund
Goldmund ​egész életén át a művészi ideált keresi. Ehhez azonban önmagára kell találnia; érzéki tapasztalatokon alapuló önismeret, a természet adományozta tehetség kibontakoztatása és kamatoztatása lehet csak legfőbb célja. Az önkeresés és önismeret útján sokáig segíti az ellentétes jellemű Narziss, az aszkéta paptanár, a szellem embere. A főhős fejlődése, útja önmagához és a művészi beteljesüléshez egy ellentétes, taszító-vonzó póluspár dinamikus erőterében zajlik.

Hermann Hesse - Gertrud
"Ha ​most utólag végigpillantok az életemen, nem látom különösebben boldognak. Boldogtalannak azonban még kevésbé nevezhetem, tévedéseim ellenére sem. Végül is bolondság boldogságot és boldogtalanságot keresni benne, mert azt hiszem, életem legboldogtalanabb napjait nem adnám oda a derűsekért. Ha az emberi életnek az az értelme, hogy elfogadjuk az elkerülhetetlent, jóllakjunk jóval és rosszal egyaránt, és külső életünk mellett meghódítsunk egy belső, egy valódibb, nem a véletlenek által irányított sorsot is, akkor az én életem nem volt sem szegényes, sem rossz. Bár a sors áthaladt fölöttem, mint mindenki fölött, s nem kerülhettem el, amit az istenek kiróttak rám, belső életem mégis az én művem volt, édessége és keserűsége is csak az enyém, egyedül vállalom érte a felelősséget." Hermann Hesse

Hermann Hesse - A ​pusztai farkas
"... ​Mindenesetre úgy tűnik, hogy a Steppenwolf az a könyvem, amelyet gyakrabban és alaposabban félreértettek, mint bámely másikat... Ezek az olvasók mintha teljesen átsiklanának azon, hogy a pusztai farkas és kétes élete fölött is létezik egy másik, magasabb, örök világ is; a "Traktátus" és a könyv minden olyan része, amely a szellemről, a művészetről és a "halhatatlanokról" szól, pozitív derűs, egy személy és idő fölötti hitvilágot állít szembe a pusztai farkas szenvedéseivel... Természetesen nem írhatom elő - és nem is kívánom előírni - az olvasónak, miként értse elbeszélésemet... De azért jobban szeretném, ha sokan észrevennék, hogy a pusztai farkas története egy betegséget és krízist mutat be ugyan, ez azonban nem a halálhoz, a pusztuláshoz, hanem ellenkezőleg a gyógyuláshoz vezet." Hermann Hesse

Hermann Hesse - Demian
Az ​ember élete lehetőség, hogy megtalálja a sorsához elvezető utat. De rábízhatjuk-e magunkat a sorsra? És ha ez a sors bűnökre csábít, ha eltávolít a tiszta és fényes világtól? Bűn-e a bűn? És jó-e a jó? Van-e szabad akaratunk? Létezik-e Isten? Mi az igazi szeretet? Amikor lelkünk mélyére nézünk, rájövünk, hogy hasonló kérdésekkel vívódunk mi is. "Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki sem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni: ki tapogatózva, ki ahogy éppen tud."Ezek a gondolatok szövik át Hesse fiatalkori regényét, amelyet álnéven adott ki.Megjelenése óta a Demian méltán foglalja el helyét a virágirodalom gyöngyszemei között.

Hermann Hesse - Sziddhárta
Nyugat-Európában ​sokan úgy tartják, hogy Hermann Hesse a huszadik század legnagyobb német írója. Sziddhárta című műve - melyet az első világháború után írt és Romain Rolland-nak ajánlott - ma is valódi bestseller az angolszász világban, de több millió példányban adták ki Japánban is, s ami a legérdekesebb: tizenkét különböző indiai nyelvjárásra fordították le. A keleti filozófiák örökösei tehát magukénak ismerték el az európai író "hindu regéjét", és szívükbe fogadták Sziddhártát, német fejlődésregények hőseinek hindu fivérét. Mert akárcsak amazok - például Wilhelm Meister vagy Hans Castorp -, az ifjú bráhmana is útra kel apja házából, hogy megismerje - nem a világot, hanem tulajdon életének értelmét. Az aszkétáktól éhezni, várni és gondolkodni tanul, s megismeri a nagy Buddhát, akit nem tanításáért csodál, hanem egyéniségének kisugárzásáért. A szerelem, a gazdagság, a játékszenvedély mind-mind állomásai az életútnak, mely csak az önzetlen szeretet és a fájdalmas lemondás megtapasztalása után ér el a végső bölcsességhez - ami egyúttal az igazi boldogság. Az örök folyó partján mosolyogva szemlélődő, vénséges vén Sziddhárta egy személyben testesíti meg mindazt az értéket, amivel a keleti bölcselet és a keresztény tanítás megajándékozta az emberiséget.

Hermann Hesse - Csodálatos ​ifjúság
„A ​tanulékony tudóst mindenfelől hamisság és csalás vette körül: a városokat szénfüst szennyezte és pénzéhség korrumpálta, a vidék elnéptelenedett, a parasztság kihalófélben, az élet minden eredeti rezzenését pusztulás fenyegette. Azok a dolgok, melyeket még napokkal korábban is közönyösen, sőt élvezettel szemlélt, most leleplezték benső rothadásukat. Berthold úgy érezte, ő maga is vétkes mindebben, és köteles együttműködni az új erkölcs és kultúra megteremtésében.”

Hermann Hesse - Peter ​Camenzind
A ​Peter Camenzind hirtelen ismert és ünnepelt íróvá avatja Hessét, eleinte csak Németországban, majd hamarosan az ország határain kívül is. Talán ebben a regényben talál magára először az ifjú író, és indul el azon a költői úton, amely átíveli és rögzíti a XX. század jelentős történelmi eseményeit: pusztulásokat és újrakezdéseket.

Hermann Hesse - Az ​üveggyöngyjáték
Hermann ​Hesse életművének betetőzése ez a szimbólumokban gazdag regény, amelyért a szerző 1946-ban Nobel-díjat kapott. Szoros szellemi rokonságban áll Joyce _Ulysses_ével, Musil _A tulajdonságok nélküli ember_ével és Thomas Mann _Doktor Faustus_ával. A történet egy képzeletbeli tudósállamban, téren és időn kívüli világban játszódik. A titokzatos, megfoghatatlan Üveggyöngyjáték a szellemi élet egyik lehetősége, absztrakt eszme, virtuóz bánásmód az emberiség teljes kultúrkincsével, játék e kincs minden tartalmával, a tökély keresésének jelképes formája, egyfajta kifinomult alkímia, közeledés az önmagában egységes szellemhez, tehát Istenhez. Ugyanakkor ez a művészi és tudományos csúcsteljesítmény öncélú, s a valóságos élettől elszakított szellem pusztulásra ítéltetett. Az utópiának ható történet soha el nem évülő kérdésekre keresi a választ, többek között arra, hogy az emberi szellemnek és az európai kultúrának mi a sorsa.

Hermann Hesse - A ​márványmalom
"Az ​országúton találkozol egy emberrel, tehenet hajt vagy kecskét, vagy kordét tol, vagy batyut cipel, és egy kutya követi farkcsóválva. Látod, amint közeledik, istenhozzádot mondasz neki, visszaköszön; ám alig halad el melletted, alig fordulsz hátra és nézel utána, elhalványul az alakja, és nyomtalanul belevész a szürkeségbe. Ugyanígy van ez a házakkal, a kertkerítésekkel, a fákkal és a szőlőhegyek sövénykerítésével is. Azt hinnéd, úgy ismered a vidéket, mint a tenyeredet, ám ilyenkor furcsamód elámulsz, milyen messze is van az a kőfal az utcától, milyen magas is az a fa, és milyen alacsony az a kis ház..."

Michael Ende - A ​Végtelen Történet
TEDD ​AZT, AMIT AKARSZ ez a felirata annak a medalionnak, mely a korlátlan hatalmat jelképezi Fantáziában. De hogy ez a mondat voltaképpen mit is jelent, azt Barnabás csak hosszú, fáradtságos út után tudja meg. Bux Barnabás Boldizsár számára, aki nem különösebben okos vagy szép, viszont gyönyörű történeteket tud mesélni, valóra válik minden gyermek álma: egy rejtélyes könyv olvasása közben hirtelen átkerül a mesébe, s ő lesz Fantázia birodalmának legfontosabb lakója, megmentője, akinek meséi nyomán új lények és tájak keletkeznek. Barnabás előtt nincs lehetetlen ebben a birodalomban, mert nála van a mindenható medál, az AURIN, s barátja lesz Fantázia legbátrabb vitéze, Atráskó és annak fehér szerencsesárkánya. Amikor azonban Barnabás túlságosan magabiztossá válik, s a medál feliratát, "Tedd azt, amit akarsz" túlságosan saját érdekei szerint kezdi el értelmezni, lassanként rémisztővé válik az addig oly kedves képzeletbeli világ. Barnabásnak sokat kell tanulnia, és sok kalandot kell átvészelnie, hogy megtudja, hogyan lesz a fantázia hőséből a mindennapok hőse, s hogyan válhat története valóban végtelenné. Bux Barnabás Boldizsár történetét már eddig is világszerte több millió felnőtt és gyermek ismerhette meg, hiszen Michael Ende örökérvényű meseregényét 1979-es megjelenése óta több mint harmincöt nyelvre fordították le, és egy csodálatos filmet is forgattak belőle.

Hermann Hesse - Rosshalde
"Három ​életnagyságú figurát festett: két egymástól idegen, önmagába mélyedt embert, egy férfit és egy nőt, s közöttük egy csöndes örömmel játszogató gyermeket, kinek fogalma sincs a fölötte tornyosuló felhőkről. A személyes utalás világos volt, a férfi mégsem hasonlított a festőre, a nő sem a feleségére. De a gyermek Pierre volt, néhány évvel fiatalabb korában. A kisfiút legjobb képeire jellemző bájos és nemes vonásokkal festette meg. Két oldalán merev szimmetriában elhelyezve ült a két alak , a magányosság szenvedő megtestesítői: a férfi súlyos töprengőn, arcát kezébe temetve, a nő fájdalmas, de üres érzéketlenségbe veszve."

Hermann Hesse - Az ​álmok háza
Hesse ​kötetünkben közölt elbeszéléseinek közös vonása, hogy hősei magányos, a társadalmon kívül élő, meg nem értett, "idegen", öntörvényű és érzékeny emberek: akár a felnőttek világába lépő, az élet küszöbén álló kamaszról, akár egy megöregedett, magányt kereső férfiról, akár egy hontalan koldusról vagy a háborúról tudomást nem vevő, filozofikus hajlamú emberről szól is a történet. A magány egyik oka a világ, az egyre modernebb és egyre uniformizáltabb, egyre embertelenebb és arctalanabb, gépies világ, melytől az öntörvényű hős ugyanúgy idegenkedik, mint ahogyan tőle a világ.

Hermann Hesse - A ​napkeleti utazás / Sváb életrajz
A ​kötet két írását Az üveggyöngyjáték (1943) című regény kapcsolja össze. A napkeleti utazás 1927 és 1929 között, mintegy a nagy regény "előmunkálataként" keletkezett, s Hesse magát a regényt is a "napkelet utazóinak" ajánlja. A Sváb életrajz 1934-ben született két változatban, és Az üveggyöngyjáték egyik tervezett életrajza volt, amelyet végül Hesse mégsem dolgozott ki teljesen, és nem vett fel a regénybe.

Hermann Hesse - A ​fürdővendég / A nürnbergi utazás
A ​fürdővendég Hessének Zürich melletti Badenben eltöltött gyógyüdülését örökíti meg, ám nem egyszerű útibeszámolóról van szó, hanem elsősorban egy isiászban szenvedő fürdővendég humorral és öniróniával ábrázolt lélekrajzáról, melyet részben Jean Paul fürdőtörténete, a Doktor Katzenberger fürdőútja ihletett, s melybe a szerző becsempészte írói ars poeticáját és hitét, mely szerint a betegségben szenvedő, kétségek közt hánykódó íróember számára is létezhet remény a gyógyulásra és az üdvösségre. A nürnbergi utazás 1925-ben keletkezett, és 1927-ben jelent meg, ugyancsak az S. Fischer kiadónál. Ez az írás egy előadóest-sorozat történetét eleveníti fel, és szintén lélekelemzésre épül. A délszaki svájci magányban élő író igent mond egy későbbre tervezett, nürnbergi meghívásra, és közben azon tűnődik, voltaképpen miért is vállalta a felkérést. A gyermekkori élményekig visszanyúló, szövevényes motivációs háló kibogozása során kiderül, hogy nem egyenes vonalú, ok-okozati elvek vezérelték döntése kialakítása során, hanem egykori olvasmányok és személyes élmények indították el benne azt a folyamatot, melynek végeredményképpen elfogad egy olyan "hétköznapi" meghívást, amely kizökkenti megszokott alkotói üteméből, mitöbb, több hetes, élménydús utazássá dagaszt egy olyan rutinszerű utat, melyen mások néhány nap alatt túlteszik magukat.

Hermann Hesse - A ​varázsló gyermekkora
"- ​Kedves madár, mondd meg nékem, merre találom a boldogságot? - A boldogságot - felelte a szépséges madár, és közben aranycsőrével kacagott -, a boldogságot, barátom mindenütt megtalálod, hegyen-völgyön, virágok közt, kristályok közt. Ezekkel a szavakkal a vidám madár megrázta a tollát, előrebiggyesztette a nyakát, megbillentette a farkát, kacsintott, még egyszer felnevetett, aztán mintha megdermedt volna, úgy ült a fűben, és láss csodát: a madár egyszerre csak tarka virággá változott, tolla levél, karma gyökér." Hermann Hesse

Hermann Hesse - Napkeleti ​utazás
A ​pusztai farkas és Az üveggyöngyjáték között írta Hesse ezt az elbeszélését, amelynek a tárgya ezúttal is az önmegismerés: az utazás a benső én, az egyéniség legmagasabb rendű állapota felé. A történet realitás és álomvilág mezsgyéjén egyensúlyoz, írója történelmi tények, földrajzi helyek, ismert személyek említésével köti saját korához, ugyanakkor a beavatottak titkos szövetségéről beszél, amelyhez magán és az említett művészeken, gondolkodókon kívül régi korokban élt rokon szellemek is hozzátartoznak. Az egész földet behálózó titkos szövetség tagjai nem sokkal a nagy háború után elhatározzák, hogy zarándokútra indulnak a mesés keletre. A résztvevőknek különféle célok lebegnek a szemük előtt - kinek a "tao" nevű kincs fellelése, kinek a varázshatalmú kígyó megkeresése -, maga a szerző Fatime hercegnő szerelmét akarja elnyerni. A menetben nemcsak alkotók, hanem műveikből kilépett szereplők is részt vesznek, kik az előbbiek rovására válnak egyre színesebbé. A kezdeti lelkesedés és önfeledt ünnepségsorozat után megérkeznek a morbiói völgybe, s itt vesz döntő fordulatot a sorsuk... Hesse így ír egy levélben művéről: "Magát a szimbolikát nem kell, hogy az olvasó »világosan« értse, semmi szüksége felvilágosításra, a megértésnek erre a formájára. Elég, ha készségesen befogadja a mélyebb értelmet hordozó képeket s velük együtt magába issza az életről szóló példázatokat - azok majd észrevétlenül munkálni kezdenek benne."

Hermann Hesse - Gyermeklélek ​/ Klein és Wagner / Klingsor utolsó nyara
"Néha ​az az érzésem támad, hogy történik velem valami. Erre az esetre, kérem jegyezze fel, hogy a következő könyveimnek föltétlenül meg kell jelenniük: egy három novellát tartalmazó könyvnek, ami a legújabb, legforradalmibb munkáimat tartalmazza. Tartalma: Gyermeklélek, ami pillanatnyilag a Deutsche Rundschaunál van. Másodszor a Klein és Wagner című novella és egy kis fantasztikus költemény, a Klingsor utolsó nyara. E három novellából álló könyv lesz a legfontosabb munkám, ez és a Demian." Hermann Hesse

Paulo Coelho - A ​győztes egyedül van
Igor ​Malev, a dúsgazdag orosz vállalkozó csak egy dologra tud gondolni: egykori feleségére, Ewára. A férfi jóképű és gazdag, ám mégis boldogtalan, mert társa évekkel ezelőtt elhagyta egy divattervezőért. Csalódását Igor máig nem heverte ki, s bármi áron vissza akarja hódítani szerelmét. A cannes-i filmfesztiválra készül, mert úgy tudja, hogy Ewa is ott lesz – új férje oldalán. S a mértéktelen luxusban lubickoló Szuperosztály tagjai között, a győztesek és a modern élet hedonista játékainak világában megkezdi 24 órán át tartó erőszaksorozatát. Igor maga a vibráló és jéghideg intelligencia, ezért a kibékülés sem lehet mindennapi. Megígérte, hogy egész világokat fog elpusztítani azért, hogy közel kerülhessen szerelméhez. És az ígéreteit mindig betartja… Paulo Coelho mesterien bonyolítja történetét. Tizenkettedik regényében sokkoló képet fest a csillogás iránti vágy uralta világunkról, megmutatva e mértéktelen rajongás borzalmas következményeit. Felkavaró regény a hatalom és a siker hajszolása miatt meghiúsult álmokról.

Doris Lessing - Az ​arany jegyzetfüzet
Anna ​Wulf sikeres írónő, aki egyedül neveli lányát az 1950-es évek Londonjában. Napjai rettegésben telnek. Attól fél, hogy idővel kicsúszik lába alól a talaj, elveszti kapcsolatát a külvilággal, és megőrül. Ezért naplóba kezd, gondolatait négy jegyzetfüzetbe rögzíti; a feketébe Anna múltja, a pirosba politikai nézetei, a sárgába az érzelmi élete, míg végül a kékbe a mindennapok történései kerülnek. Szerelem és visszautasítás, hűtlenség és szexuális felszabadulás, politikai szekértáborok és családi traumák, elvesztett haza és megtalált női identitás története Az arany jegyzetfüzet, mely Doris Lessing főműve, és a 20. század talán egyik legfontosabb regénye. 2007-ben Doris Lessing kapta az irodalmi Nobel-díjat. A nyolcvannyolc éves írónő ezzel szinte minden jelentős irodalmi elismerést magáénak tudhat. Perzsiában született, évekig élt Dél-Afrikában, majd A fű dalol című első regényével vált világszerte ismerté. Idén a Megint a szerelem és Az arany jegyzetfüzet című regényekkel folytatjuk Lessing életműsorozatát.

Umberto Eco - A ​rózsa neve
Az ​olvasó az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb világsikerét tartja a kezében. Súlyosan szórakoztató és szórakoztatóan súlyos regényt. Krimit. Igazi nyomolvasást. A nyomok, persze, a tettes nyomai. Ki a tettes? Miért halnak sorra a szerzetesek egy XIV. századi apátságban? A rózsa neve nem volna tisztességes krimi, ha az olvasó a végén (a legeslegvégén) nem kapna választ erre a kérdésre. De tisztességes (ördögi, ravasz és mégis üde) regény se volna, ha a válasz nem törpülne el még sokkalta nagyobb kérdőjelek árnyékában. "Ki a tettes?" Ez a kérdés - figyelmeztet a regényhez írott "széljegyzeteiben" Umberto Eco, a tudós bolognai szemiotikaprofesszor - nemcsak a krimiknek, hanem a pszichoanalízisnek és a filozófiának is alapkérdése. A rózsa nevétől a rózsáig hosszú az út és kacskaringós, de belátható. Ami a rózsától a "tettesig" sötétlő homályt illeti, bizony válasz nélkül maradunk.