Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


gesztenye63
3.0/5

Gyászolom ​Dextert. Megtört szívvel, szomorúan, a veszteségtől eltelve, még életében gyászolom egy ikonikus sorozat főhősét, hiszen Jeff Lindsay ebben a regényében az olvasók Drága, Dolgos, Dühödt, Dacos Dexteréből egy szánni valóan Debil, Dilis, Dögunalmas Dextert kreált. Ráadásul tette ezt úgy, hogy mind a 368 izzadságszagú oldalon a képünkbe tolja a könyv „alcímét”: DEMÉGEGYBŐRTLEHÚZUNK Dexterről.
Ha belegondolok, még az is lehetséges, hogy ez az egész történés-, és cselekménymentes regény csupán azért született meg, hogy szembesüljünk azzal a helyzettel, milyen az amikor egy sikeres ötletet maga a szerző herél ki és helyez díszkötésben az olvasó elé, mondván: látod milyen lapos gagyit is el lehet adni a jól bevált, működő márkanevekkel?!
Adott ugyanis egy sterilen érzelemmentes, a társadalmi érintkezésre teljességgel alkalmatlan, kizárólag mimikrivel, kamuflázzsal, jól begyakorolt álcázó sablonokkal működő szociopata, de mégis valamiért kedvelhető vérképelemző-sorozatgyilkos. Dexter Morgan, a mi sajátos hős-antihősünk. Érdekes, sajátos hangulatú regények születnek különös kalandjairól, amelyek vegyes megítéléssel ugyan, de tagadhatatlanul egyediek, ízléstől-értékrendtől függően szórakoztatóak. És akkor jön ez a regény, ami nem szól másról, mint arról, hogy milyen érdektelen, semmitmondó és üres hősünk élete, midőn megpróbál vért izzadva valódi érzelmeket kicsikarni szerencsétlen, meggyötört, jobb sorsra érdemes {{a Sötét Utas útitársaként brillírozó}} individuumából – ráadásul mindezt a sorozat terjedelmében leghosszabb kötetében, 300+ oldalon. Ha nincs az utolsó néhány fejezet, ahol rövid villanásokra visszakapjuk Dextert, az igazit, akkor gyakorlatilag értékelhetetlen lenne ez a regény. Pedig a fordítás a megszokott kiváló munka, Farkas Veronika tökéletesen használja ki csodás magyar nyelvünk játékosságra csábító adottságait, kiválóan él a nyelvi huncutkodás minden lehetőségével. A 33. fejezet egy mondatában az író, vagy talán maga a fordító (!) el is rejti a regény esszenciáját: Dexter debütálása dugába dőlt. (értsd itt, az „új” Dexter színre lépését!)

Összességében tehát gyászolok. Miközben gondosan megtörlöm és elrakom sokat látott filézőkésemet, összecsomagolom a kedvelt hősöm különböző (értékes, vagy kevésbé értékes) darabjait rejtő műanyagzacskókat, és a már Dexter vércseppjét is rejtő rózsafa dobozzal együtt a Biscayne-öböl fodrozódó vizébe ejtem őket, még utoljára elmorzsolok egy könnycseppet.
Nyugodj békében, Dex, én nem így emlékezem majd rád!


entropic
3.5/5

Ööö, ​van amúgy ennek a sorozatnak olyan része, amiben Dexter tényleg olyan ügyes és zseniális, mint amilyennek mondja magát?

Nem tudom, mert csak az első részt olvastam, meg az előzőt, meg most ezt, de ezek – főleg ez az utóbbi kettő – mindig arról szóltak, hogy Dexter rinyál, hogy már semmi sem olyan, mint régen, és pusztul a világ, és már ő is öregszik és lassan mintha kezdené elveszíteni legendás képességeit. Na mindegy. Én csípem ezt a Dexter-rinyát, most sem volt vele semmi bajom.


Risus
3.5/5

Csak ​is jóindulatból és Dexter karaktere miatt adtam ennyi csillagot!
Nagyon CSALÓDTAM! Tudtam, hogy a 4. könyv után lejtőre került a történet és a színvonal és a fantázia és úgy minden, de ez mi volt?! Eddig vártam a 8. kötetet, mert hála már kiderült, hogy lesz folytatása, de ha nem lett volna, akkor tuti elégetem a könyvet. Dexter karakterét szeretem, komolyan, de az elmúlt 2-3 könyvben olyan semmilyen! Értem én, hogy elsősorban egy lélektani fejlődést olvashatunk, hisz egy érzéketlen sorozatgyilkosból egy majdnem érző apává alakult, eddig. Nem szokványos történet, így a befejezés sem hiszem, hogy egy happy endes lesz, de nagyon remélem, hogy egy kis élet száll majd vissza Dexterbe, mert most agyon gyatra alakításon van túl.


Lyx
3.0/5

Ez ​borzalmas volt. Már a kezdete is eléggé irritált. Mivel ez az utolsó előtti kötet, nem nagy spoiler, hogy nem halhat meg ennek az elején, és azáltal, hogy ennek ellenére így nyitott a könyv, azt éreztem, hogy Lindsay nem hiszi el, hogy enélkül megvennénk/elolvasnánk ezt a kötetet. És ez szomorú. (Az más kérdés, ha lehetne, mégse olvasnám el.)
Dexter itt nem volt önmaga (már megint), és az már a múltkor se volt túl érdekfeszítő, legalábbis számomra.
{{Vicces, hogy az egyik könyvben csak a gyerek, és érte mindent, itt meg le se szarja. Értem én, hogy nem egy mintaapa, de eddig azért néha próbálkozott, most meg csak a Hollywoodi Álom érdekli, semmi más.}}
Mivel az egész könyvben ellenszenvesen viselkedett, nem tudtam sajnálni a végéért, kicsit sem. Ezt az egész könyvet megpróbálom kitörölni a tudatomból, és visszatérni a régi Dexterhez.


HTimi2
1.5/5

Jó ​ég, sohasem gondoltam volna, hogy valaha ez el fogja hagyni a számat a Dexterrel kapcsolatban, de ez egy merő borzalom volt! Ha egészen pontosan akarnék fogalmazni akkor, az sem volt, mert ez nem nevezhető még annak sem, ez egy nagy nulla volt.
Először is maga a történet lapos, jellegtelen, semmitmondó. Magával az alapötlettel nem lett volna semmi bajom, sőt a történet olvasása közben én magam játszottam a felvázolt lehetőségekkel, és kreáltam lehetséges kimeneteleket a sztori alakulásával kapcsolatban. És úristen mekkorát kellett csalódnom, mert az író egyiket sem használta ki…..ráadásul még olyan, mintha az írónak tudathasadása is lenne, mert a korábbi könyveiben kifejtett dolgokat itt konkrétan semmibe vette. Szereplők eltűntek, mintha nem is lettek volna. Hova vesztek azok a dolgok, amik szerethetővé tették számomra ezt a sorozatot?! Egy egy ’’préda’’ kiválasztása, a nyomozás, Harry szabályrendszere, maga a vadászat, és a jól megérdemelt darabolás….ezek valahogy az utolsó két könyvvel (leginkább), a semmibe vesztek.
És a legnagyobb szívfájdalmam, Dexter karakterében végbemenő változás volt! A mi Drága Dexterünk különleges volt anno, higgadt, távolságtartó, érzelmektől mentes, számító szörnyeteg. Most viszont Lindsay csinált belőle egy a hormonjain uralkodni képtelen kant…..könyörgöm! :( És én ehhez asszisztáltam az olvasásommal több mint 300 oldalon keresztül?! A végére odacsap a képünkbe valamit, ami már régen kiszámítható lett a leírtak alapján, így ütni sem ütött semekkorát. Úgyhogy én itt búcsút is veszek ettől a sorozattól, és Jeff Lindsay-től is valószínűleg. Ha ez valóban az utolsó Dexer kötet volt, akkor rohadtul nem volt érdemes belekezdenem az egészbe, mert a lezárás borzalmasra sikeredett. :(


Rendbonto
2.0/5

Kezdem ​a pozitív dolgokkal, bár nem lesz sok belőlük. Örültem annak, hogy szakítva az előző könyvben lévő hosszú, unalmas leírásokkal és belső monológokkal, most sokkal több párbeszéd került ebbe részbe. Gyorsabban is tudtam haladni az olvasással. Az is jó volt, hogy kerültek bele új szereplők, hogy Debra többször felbukkant, mint az előző részben, továbbá, hogy Rita kevesebbszer. Az alap sztori ötlet is tetszett, ez a forgatás Miami-ban, meg hogy be lettek osztva a színészek Dexter és Debra mellé, akik ennek baromira “örültek”. Nagyon sok mindent ki lehetett volna hozni a történetből, és az elején még úgy tűnt, hogy ez menni is fog… aztán még sem.

Most jönnek a negatívok és innét SPOILER végig!
Szóval úgy tűnt még a könyv első részében, hogy ebből egy jó kis Dexter könyv fog születni, amire már régóta vágytam. De nem. Nem kertelek, az egész el lett cseszve úgy ahogy van! És ez nagyon bosszantó, mert komolyan úgy éreztem a felétől, hogy ennél még én is jobbat írnék basszus!!! Lényegében megint semmi nem történt egész végig, akárcsak a Dupla Dexterben. Egy darabig még pörgött az agyam, hogy vajon mit hoz ki ebből az egészből, utána meg mindent megjósoltam előre. És ez nem engem dicsér, hogy milyen ügyesen kikövetkeztettem, hanem az írót húzza le, hogy nem volt képes semmilyen új, eredetit, ötleteset belevinni az egészbe. Az egész egy nagy nulla.
Tudjuk, hogy Dexternek nincsenek érzései, legalább is minimális. Innentől fogva nem csoda, hogy simán megcsalta Ritát (egy tipikus önző, képmutató színésznővel), és azon is elgondolkozott, hogy ott hagyja a családját. Hisz igazából mik is neki ők? Alibi, egy álca. De! Két dolog piszkálta a csőrömet: az egyik, hogyha nem szólt volna egy külön könyv arról (egy egész rész!!), hogy milyen nagy hatással volt rá, hogy apa lett, hogy lánya született (akiért még a gyilkolással is majdnem felhagyott), akkor még elfogadtam volna, hogy ilyen hidegen eldobja magától a családját. Így viszont nem. Egyszerűen beleunt a hétköznapi életbe, amit pont el akart érni, hogy legyen egy nagyon jó álcája? Pfff… könyörgöm. A másik, hogy értem én, hogy az író érzelmekkel és eddig nem tapasztalt vonzalommal akarta felruházni most a karakterét. De ezt miért úgy csinálta, hogy egy sekélyes f*szfejet kreált belőle? Azt szerettem Dexterben, hogy nem átlagos… erre most teljesen átlagos hibákat követett el, mint egy szimpla, önző, hűtlen pasi, aki gondolkodás nélkül megcsalja az élettársát. A könyv nagy része (ha nem az egész) ráadásul erről szól, ami egyrészt kiszámítható volt és ettől csak még szánalmasabb. Átmentünk romantikus regénybe, vagy mi?! És az kell, hogy mondjam: igen. Mert mi is történt az egész regényben? Az, hogy Dexter belezúgott egy színésznőbe, aki kb. pár ágytorna után simán eldobta volna őt a francba, de Dexter azért simán ott hagyta volna érte az egész eddigi életét, mert egy papucs lett. A Dexter könyvek eddig nem erről szóltak!!! Jeff Lindsay elérte, hogy az egyik kedvenc karakteremet megutáltassa velem. Ráadásul az előző könyv óta Dexter olyan “béna” gyilkos lett, hogy az nem igaz. Szerencsétlenkedik össze-vissza, ami nagyon nem tetszett. Egy embert ölt meg az egész könyvben, ráadásul azt is lerendezte egy 20 oldalban. Pozitívum, hogy a könyv legvégén rájön, hogy mekkora gyökér is vált belőle.
No és akkor kanyarodjunk rá a befejezéshez. Úristen, de sz*r volt! Mintha végső próbálkozásként, az utolsó 20-30 oldalba bele akart volna sűríteni minden izgalmat és fordulatot az író, de még ez se jött neki össze, mert teljesen kiszámítható volt. Egy jó könyvnek nem az utolsó oldalain kell felpörgetni ez eseményeket és több mint 300 oldalon keresztül meg rizsázni a semmiről! Nem, ez így teljesen el lett rontva. Azt sem lehet mondani, hogy olyan baromi nagy katarzis lett volna, hogy Rita meghalt a végén (amúgy se bírtam). Továbbá most nem tudni, hogy Dextert letartóztatják, vagy mi van? Mert tulajdonképpen nem csinált semmit, csak feladta az életét, semmi több. És akkor ennyi? Ez lenne a vége? Ez lenne az egész könyv-sorozat vége?! Hát annak nagyon gyenge!

Ezt az egészet nem így kellett volna megírni. Brian, a bátyja fel sem tűnt most, pedig ő is egy akkora egy lehetőség lett volna, hogy bekavarjon még a dolgokba. Debra volt a kedvencem, az egészben ő a legértelmesebb karakter (legalább ő nem halt meg). Komolyan, ha néha nem tűnt volna fel, még nagyobb kínszenvedés lett volna elolvasni ezt a Dexter könyvet. Mert igen, az volt… egy kínszenvedés. És szomorú, hogy idáig jutottunk. Ez az utolsó két könyve Jeff Lindsaynak valami borzalmasra sikeredett, és szinte már sajnálom, hogy elolvastam. Semmi kreativitás, semmi nagy fordulat, semmi izgalom, poénok minimálisak… mintha nem is egy Dexter könyv lett volna. Remélem ez volt az utolsó rész, amit írt, mert ezt a hibát már nem tudja kijavítani. A Dupla Dexterben elkövetett bakik után itt lett volna rá a lehetősége, de nem használta ki, és mintha direkt elcseszte volna vagy én nem tudom. Remélem, hogy nem volt amcsiban sem sikeres ez a könyve…


zsofi017
3.5/5

Először ​nem tudtam, miért van így lehúzva, de tényleg nem volt valami nagy szám. Baromi hosszúnak éreztem, mert {{az eredeti gyilkost elég hamar kinyírta Dexter…}} aztán jöttek egyéb bonyodalmak… pl {{ Dexter szerelmes lett…. vagy mi… de eléggé olyasmire hajazott. Ritával fejben már le is zárta a kapcsolatát és kész volt otthagyni a 2 fogadott és 1 saját gyerekét is Jackie-ért, egy színésznőért, akinek a testőreként dolgozott.}}
A könyv vége felé indultak be az események, de a történet nagy részében megint azon gondolkodtam, hogy hogy tudtam egy századmásodpercre is megkedvelni Debs-t vagy Ritat… mindkét nő nagyon irritáló.
{{ Így nem is vágott földhöz különösebben, hogy a végén egy utánzó gyilkos – aki pedofil és elkapta Astort és megöli Jackiet – Ritat is megöli. }}
Most már csak az érdekel, hogy Dexter ebből hogy mászik ki, mert tuti rá fognak gyanakodni. De naaaagyon sok volt az uncsi rész. Ha kb 250-300 oldal lett volna, még oké. De a könyv nagy része unalomóceán és belefulladtam a hétköznapi események ismertetésébe.


Dracklana
3.0/5

Hát ​ez… unalmas volt.
Sajnos, ahogy azt a sorozatnál is tapasztaltam, Dexter története a végéhez közeledve egyre laposabbá, és érdektelenebbé vált. Ebben a kötetben gyakorlatilag semmi nem volt meg, ami miatt szeretem a sztorit – sehol a kegyetlen éjjeli gyilkosságok, sehol Cody és Astor abnormális gyerek-viselkedése, se az érdekes nyomozás. Semmi! Az, hogy ötvenkettedik alkalommal is elolvashattam, milyen gyilkos is Miami forgalma, és milyen hú-de-finom a kubai kaja, valahogy már nem köt le. Ráadásul ennek a könynek az alapkonfliktusa is teljesen hidegen hagyott. {{Az elejétől kezdve tudtam, hogy a végén majd kiderül Robert-ről hogy valami nincs rendben vele (a pedofíliára is erősen gyanakodtam), Jackie halálát meg egyszerűen már vártam!}} Aztán persze ott van az én legnagyobb problémám ezzel a kötettel (bár ez lehet, hogy csak engem zavart nagyon): sehol sincs menne Biney! Most komolyan, hova lett Brian? Így egy kötetre szabadságott vett ki, vagy mi?!
Ah.. na mindegy, már csak egy kötet van hátra, és a könyvekben is búcsút vehetek az egyik kedvenc sorozatgyilkosomtól. Nagyon remélem, hogy a végjáték érdekesebb lesz, mint ez a rész volt…


csilla_b
4.0/5

Nem ​is tudom hogyan álljak ehhez a kötethez. Igazából nem szeretném lepontozni, de kicsit kilóg a többi kötet közül, vagy csak kezd ellaposodni a sorozat. Szeretem ezt a sorozatot, de számomra nem volt az az igazi “Dexteres” történet. A végkifejletet könnyen megjósoltam, bár a legvége tartalmazott némi izgalmat. Nagyon nem szerettem ezt a hollywoodi filmforgatásosdit, számomra erőltetett volt az egész, fura hogy sztárszínészek beleláthatnak egy nyomozás részleteibe, pedig szerintem titoktartás jellemző az ilyen nyomozásokra, bár nem tudom a való életben hogyan van… Na de lássuk a következő kötetet! :)


Mortii
3.5/5

A ​Dupla Dexterhez hasonlóan ez is elég haladós könyv volt, nem volt agyon bonyolítva, szét monológozva. Rita még mindig rohadt idegesítő, Brian eltűnt. Sőt, az egész Miami Dade kapitányságból csak Masouka, Deb, Dex, és Matthews maradt. Ja, meg az a jelentéktelen senki aki Dextert akarja aláásni (szegény Doakes-t jól felfüggesztették az előző részben, úgyhogy egy nyomorult ellen-zsaru kellett). Az első oldalakon megörültem, hogy Dexter halott, de ez csak egy filmjelenet, pedig már örültem, hogy vége a sorozatnak, reméltem, hogy ez jó lesz. Nem lett. Dexter kifordult saját komfortos pszicho életéből, és egy átlagos ember lett, és még a cselekmény is teljesen kiszámítható és átlátható az elejétől fogva. Ettől még az előző kötet is bonyodalmasabb volt. A legnagyobb pozitívum Rita “tragikus” halála (ami szintén megérne egy misét a leértékelésben), sajnos későn jött. Megtudtam, hogy még nincs vége, még érkezik egy Dexter könyv, remélem ez már tényleg a végső. És kívánom, hogy legalább olyan jó legyen mint az első 3 kötet!


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

41.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók