Berti Wooster hangszeres tanulmányokat folytat: bendzsólelézni tanul- szomszédai nagy-nagy bosszúságára, és Jeeves komornyik oly mélységes sajnálatára, hogy kénytelen megválni gazdájától. Így hősünk vidékre vonul vissza, hogy ott bérelt villája magányában átengedje magát a bendzsózás örömeinek. Ám minthogy valósággal vonzza a zűrösnél zűrösebb bonyodalmakat, itt sincs része sokáig nyugalomban. Villája szerelmi légyott helyszínévé válik, fölöttébb kompromittáló következményekkel Bertie számára. Emberrablás, hajóról való fortélyos szöktetés, cipőpasztával bekent arcú dilidoktor – van itt minden, ami csak alkalmas rá, hogy kacagásra ingereljen. Hajmeresztő komplikációk követik egymást, melyek közül ízelítő gyanánt most legyen elég csupán annyi, hogy hősünk villája porig ég, s új inasa, akin midőn beiszik, bolsevista hevület vesz erőt, konyhakéssel hajkurássza, égve a vágytól, hogy megismerkedjék belső szerveinek színével. Az utolérhetetlenül zseniális Jeeves azonban ezúttal sem okoz csalódást, s végül mindent elboronál.
Kapcsolódó könyvek
P. G. Wodehouse - Psmith Amerikában
Psmith és Mike, a két cambridge-i egyetemista jó barát, nyári szünidejét Amerikában tölti; a krikettbajnok, csapatával az országot járja, Psmith magányosan unatkozik New Yorkban - míg csak hagyományos szerencséje össze nem hozza a Meghitt Percek című jámbor családi magazin nekikeseredett ifjú szerkesztőjével, Billy Windsorral. A kalandos kedvű Psmith - aki arisztokratikus stílusát "szocialista" meggyőződéssel ötvözi - természetesen itt és most is megtalálja a kedvére való feladatot: az unalmas lapocska felvirágoztatását egybeköti egy ígéretes ökölvívó-tehetség, bizonyos Bütyök Brady karrierjének egyengetésével, valamint a New York-i nyomornegyedekből tetemes sápot húzó szőrös szívű Mr. Ismeretlen leleplezésével. Mindez nem kevés veszedelemmel, sok mulatságos megpróbáltatással, és természetesen végül is sikerrel jár - Psmithnek egy bandaháború kapcsán ugyan odavész dédelgetett kalapja, de ő erkölcsi győztesként kerül ki a csatából. Wodehouse egyik korai Psmith-regénye ma is elevenen hat, nem utolsósorban Révbíró Tamás ezúttal is bravúros fordításának.
P. G. Wodehouse - Bravó, Jeeves!
Az ifjú Pincérfiú Klubban sajátos szokás dívik: tagjai - komornyikok és urasági inasok - kötelesek bejegyezni a klub nagykönyvébe gazdáik zűrösebbnél zűrösebb kalandjait. Hősünkről, Bertram Wilberforce Woosterről például nem kevesebb, mint tizennyolc sűrűn teleírt oldal található benne a páratlanul zseniális Jeeves tollából. Valódi politikai dinamit, gondolhatnák az effélékben járatosak, és igazuk is lenne. Pláne, ha az ominózus kötetnek épp akkor kél lába, amikor Dahlia néni lakhelyén, Market Snodsburyben időközi választásokat tartanak. Természetesen ezúttal is Jeevesre vár a feladat, hogy kiutat találjon a bekövetkező kalamajkákból, s áldásos közreműködése nyomán lehetővé váljon, hogy: Bertie barátunk (egyrészt) kívül maradjon a Wormwood Scrubsi fegyintézet rácsain, és (másrészt) távol maradjon az oltárrácsoktól, azaz megússza a házasságot a szentimentális Madeline Bassette-tel (aki szerint valahányszor egy tündér kifújja picurka nóziját, kisbaba jön a világra); Dahlia néni elkerülje, hogy végromlás, pusztulás és kétségbeesés jusson osztályrészéül; az undok és smucig pénzmágnás, L. P. Runkle alaposan megkapja a beosztását; s úgy általában érzékenységek orvoslódjanak (beleértve Augustus macskáét is).
P. G. Wodehouse - Golfőrültek
P. G. Wodehouse eddig magyarul meg nem jelent golftörténeteinek első kötetét tarthatja kezében az olvasó, amelyben az író szeretetteljes iróniával figurázza ki az angolok egyik "régi mániáját", a golf iránti elvakult rajongást.
P. G. Wodehouse - Kedélyes kastély
Bill talán a legidétlenebb és legcsúnyább férfi, aki valaha létezett. Mi történik, ha ez a pompásan csúf fiatalember beleszeret az Emsworth család kicsi rokonába? Nos, a família asszonyai rövid úton Blandings kastélyába, az ősi fészekbe száműzik a lányt. Bandings maga a börtön, a világ vége, az unalom, és mégis - kedélyes.
Bill a legkülönbözőbb trükkökkel próbálkozik a lány közelébe férkőzni, de hiába.
Ha végképp nincs remény, forduljon Galahad Threepwoodhoz, a világfihoz, az örökifjú nagybácsihoz, akinek mindig van ötlete!
A Kedélyes kastély a Forduljon Psimth-hez! írójának újabb, sziporkázóan szellemes könyve.
Douglas Adams - Galaxis útikalauz stopposoknak
Ez a történet a szörnyen ostoba csütörtökről és a rendkívüli következményeiről szól, és arról, hogy miért sokkal biztonságosabb a világegyetem, ha van nálunk egy törülköző. Ez a történet emellett egy könyvről is szól, melynek címe: Galaxis Útikalauz stopposoknak. Ez nem földi könyv, sosem adták ki a Földön, és a szörnyű katasztrófát megelőzően egyetlen földlakó se látta vagy hallott róla. A könyv mindazonáltal szerfelett figyelemreméltó. Valószínűleg ez a legfigyelemreméltóbb könyv, ami csak napvilágot látott a Kisgöncöl óriási kiadóhivatalainak gondozásában - bár a földlakók ezekről se hallottak. Ez a könyv nem csupán hallatlanul figyelemreméltó, hanem elképesztően sikeres is. Népszerűbb, mint a Mennyei Házi Mindentudó, jobban fogy, mint a Hatvanhárom További Figura Súlytalanság Esetére című illusztrált kiadvány, és ellentmondásosabb, mint Oolon Coluphid filozófiai bombaként robbanó trilógiája: a Hol Tévedett Isten, a Még Néhány Isten Legsúlyosabb Tévedéseiből és a Végül Is Kicsoda Ez Az Isten Egyáltalán? A Galaxis Külső Peremének néhány liberálisabb civilizációja számára a Galaxis Útikalauz már kiszorította a hatalmas Encyclopaedia Galacticát, s egyedül tölti be az összes tudás és bölcsesség tárházának szerepét, mert noha sok benne a hézag, és tele van kétes, de legalábbis üvöltően pontatlan adattal, két fontos vonatkozásban felülmúlja kevésbé szárnyaló elődjét. Egyrészt némileg olcsóbb. Másrészt borítóján a következő szavak láthatók, szép nagy betűkkel szedve: NE ESS PÁNIKBA!
P. G. Wodehouse - Valami új
P. G. Wodehouse regényeinek kedvelt színhelyén, a blandingsi kastélyban ezúttal is pezseg az élet. Emsworth grófja, ez a rokonszenves arisztokrata, most is népes vendégsereget gyűjt maga köré. Mr. Peters, a dúsgazdag, ám gyomorbajos amerikai, bájos leánya, Aline – Lord Emsworth kisebbik fiának, Freddie Threepwoodnak újdonsült jegyese -, George Emerson, a gyarmati szolgálatban edzett biztonsági tiszt és mások a kastély „legális vendégei” – de akadnak „besurranók” is: a szobalánnyá vedlett energikus Miss Valentine, és az inasszerepben nem egészen kitûnő alakítást nyújtó Mr. Marson – civilben detektívtörténetek kiagyalója.
A bonyodalom ezúttal nem holmi értékes ékszer, avagy a minden ékkőnél becsesebb, díjnyertes koca eltulajdonítása körül zajlik: most egy nagy értékû szkarabeusz jár (enyves) kézrõl kézre. Hogy eközben kapcsolatok bomlanak fel, és új szerelmek szövõdnek – azt ugyebár említenünk sem kell a Wodehouse-regények kedvelőinek.
A regényt ezúttal is Révbíró Tamás szellemes fordítása és Hegedűs István illusztrációi teszik még élvezetesebbé.
P. G. Wodehouse - Halihó, Jeeves!
Bertram Wooster Londonban és New Yorkban számtalan furcsánál furcsább szituációba kerül a pöttöm Bingó, Agatha néni, valamint más barátok és rokonok elképesztő kalandjai révén, amelyekbôl többnyire az inasok inasa, Jeeves találja meg a ki vezető utat. Pöttöm Bingó állandóan szerelmi lázban ég, hőseink ékszerrablásokba bonyolódnak, Bertie kénytelen szerelmes regények női írójának kiadni magát. Agatha néni pártfogoltját, a „tökfej Cyril”-t pedig a világot jelentő deszkáktól kell megszabadítani. Az események a forrpontot is elérik, amikor a lóversenypályákra vezet hőseink útja, meg a vidéki Anglia falvaiba, ahol nem csak a tiszteletesek prédikációinak időtartamára kötnek fergeteges körülmények között fogadásokat, hanem más, különleges versenyszámokra is.
J. R. R. Tolkien - A babó
Kicsiny, összkomfortos odújában, távol a világtól lakik Mr. Baggins, a babók népének tiszteletre méltó tagja. Különös népek a babók: apró teremtmények, nem törpék, de nem is egészen emberek. Rikító öltözetben járnak, viszont nem hordanak cipőt; hízásra hajlamosak, ami nem csoda, mert szeretik a békés, eseménytelen hétköznapokat, és mindennél jobban megvetik a kalandot. Mr. Bagginsot mégis utoléri a nagy kaland. Egy napon törpék csapata szállja meg a házát, hogy magukkal vigyék egy kalandos, nagy hadjáratra a sárkány ellen, aki emberemlékezet óta őrzi a törpék ősi kincsét. Hogy a botcsinálta hadvezér miképpen viszi diadalra ügyüket - nem is annyira bátorságával, mint furfangos eszével -, megtudja, aki ezt a mulatságos és egyben nagyon izgalmas meseregényt elolvassa. Felejthetetlen szép tájakon barangolhat, végigélheti hőseinkkel a vad csatákat, és jókat nevethet egy valószínűtlen világ fonák helyzetein. Szobotka Tibor kitűnő fordításában, Tótfalusi István szellemes versbetéteivel, J. R. R. Tolkien művészi illusztrációival jelenik meg a világhírű meseregény, melynek különlegessége sok egyéb mellett abban rejlik, hogy hogy minden korosztályhoz szól: gyerekhez, ifjúhoz, de fiatal lelkű felnőttekhez is.
P. G. Wodehouse - Egy pelikán Blandingsben
„Hosszú, elkeseredett harcot kellett vívni az elemekkel. Nem várt nehézségek tornyosultak elénk. Gyanús sarkokon kellett befordulnunk. De most már minden megoldódott, és én úgy érzem magam, mintha egy színdarab ért volna végéhez, olyasfajta, amilyet franciák tudnak a legjobban írni: kissé szentimentális, egyszerre könnyes és mosolygós. Amint e pohár borral a kezemben üldögélek, végigperegnek előttem az elmúlt események. És most pohárköszöntő kívánkozik ide, lezárásul. Igyunk a Pelikán Klubra, amelynek óvó szárnyai alatt megtanultam megőrizni lélekjelenlétemet, és állni a sarat minden helyzetben, ezenkívül mindig egy hajszálnyival gyorsabban gondolkozni, mint az ellenfelem. Ürítsük poharunkat a Pelikán Klubra” – emeli fel poharát Mr. Galahad Threepwood, Lord Emsworth viharos múltú öccse, a család fekete báránya, egy személyben Blandings jó szelleme, aki minden nehézségen felülkerekedik, a blandingsi kastély mohlepte falai közt dúló viharokat lecsendesíti, a szerető szíveket összeboronálja P. G. Wodehouse-nak, Blandings örökbecsű krónikásának ebben a szívvidító regényben.
P. G. Wodehouse - Fő a pléhpofa, Jeeves!
Amikor híre fut, hogy Madeline Bassett jegyben jár Gussie Fink-Nottle-lal, Bertie Wooster megkönnyebbülése határtalan. Ámde midőn Madeline megpróbál vegetáriánust csinálni Gussie-ból, az önfenntartási ösztön Bertie-t arra kényszeríti, hogy újabb, könnyfakasztóan mulatságos küldetésbe induljon a zseniális Jeevesszel Sir Watkyn Basett rezidenciájába, Totleigh Towersba. A regényben ismét találkozhatunk ismerősünkkel, Plankkel, az Afrika-utazóval, aki ezúttal rögbicsapatot szervez; megcsodálhatjuk Gikszer Pinker tiszteletes félelmetes jobb horgát; újból élvezhetjük a mozgalmas életet élő, dörgő hangú Dahlia néni társaságát, aki soha nem riad vissza a kis simlisségtől, és megtudhatjuk, micsoda hallatlan vonzerővel bír a vesepástétommal töltött hideg sült. Wodehouse ismét a megszokott fordulatos és falrengetően vidám történettel lepi meg olvasóit.
J. R. R. Tolkien - A hobbit
Ha megmozgatják a fantáziádat az oda és vissza történő utazások, amelyek kivezetnek a kényelmes nyugati világból, a Vadon szegélyén túlra, és érdekel egy egyszerű (némi bölcsességgel, némi bátorsággal és jelentős szerencsével megáldott) hős, akkor ez a könyv tetszeni fog, mivel épp egy ilyen út és utazó leírása található benne. A történet a Tündérország kora és az emberek uralma közti réges-régi időkben játszódik, mikor még állott a híres Bakacsinerdő, és a hegyek veszéllyel voltak tele. Az egyszerű kalandozó útját követve útközben megtudhatsz (ahogy ő is megtudott) - ha még nem ismernéd mindezeket a dolgokat - egyet s mást a trollokról, koboldokról, törpökről és tündékről, s bepillantást nyerhetsz egy elhanyagolt, de lényeges időszak történelmébe és eseményeibe. Mert Zsákos Bilbó úr számos jelentős személynél járt; beszélt a sárkánnyal, a hatalmas Smauggal; és akaratán kívül jelen volt az Öt Sereg Csatájánál. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mivel ő egy hobbit. A hobbitok fölött a történelem és a legendák mind ez idáig átsiklottak, talán mert rendszerint többre tartják a kényelmet, mint az izgalmakat. Ez a személyes visszaemlékezések alapján készült beszámoló, amely Zsákos úr egyébként csendes életének egy izgalmas évét írja le, azonban képet adhat erről a becses népről, akik (úgy mondják) manapság megfogyatkoztak. Mert nem szeretik a zajt.
P. G. Wodehouse - A nénikém nem talpig úrinő
Bertie Wooster orvosi rendeletre falura, Maiden Eggesfordba vonul vissza, hogy megízlelje annak bukolikus gyönyöreit. Ám az idillt kíméletlenül tönkrezúzza Dahila néni, aki azt kívánja tőle, hogy "buheráljon meg" egy versenylovat. Bertie láthatárán további "pacák" is feltünedeznek, így Plank őrnagy, az Afrika-utazó, Vanessa Cook, a büszke szépség és "férfiátgyúró", valamint Orlo Porter, akinek szemlátomást semmi egyéb dolga nincs, mint arra összpontosítani, hogy elválassza Bertie fejét a törzsétől.
"A legtökéletesebb mesebonyolító, könnyfakasztóan mulatságos"
_Susan Hill_
P. G. Wodehouse - Jeeves szabadságon
Dahlia néni vidéki kúriáját sajátos vendégek szerencséltetik: A. Upjohn, Bertie Wooster egykori iskolaigazgatója, akitől hősünk gyakorta kapott hat kiadósat egy nádpálcával, mely csípett, mint a kígyó, és mart, mint a vipera; ennek mostohalánya, Phyllis, akinek nem túl bőkezűen mérte a gógyit a Teremtő; Mrs. Cream, a sikeres krimiírónő, aki maga is félelmetesen Sherlock Holmes-szerű; ennek fia, a gyanús előéletű Willie, aki Phyllisnek csapja a szelet; Roberta Wickham, Bertie exmenyasszonya, aki soha nem hagyja leáldozni a napot anélkül, hogy valami észveszejtő stiklit ne eszelne ki; R. ("Pácolt") Herring, Bertie kenyeres pajtása és hajdani iskolatársa, aki könyvkritikusként alaposan leszedte a keresztvizet Upjohn nemrég megjelent memoárjairól; s végül Sir Roderick Glossop elmespecialista, aki ezúttal álkomornyikként gyűjti dilinóssági észleleteit. Továbbá okvetlenül említést érdemel Tökmag kutya és Augustus macska, akiknek szintén fontos szerep jut a komikus események alakításában. Ha egy Wodehouse-regényben effajta vendégsereg gyűlik egybe, akkor biztosra vehető, hogy kalaplepottyanási időn belül módfelett mulatságos bonyodalmak veszik kezdetüket. Ám ezekkel most Bertie barátunk Jeeves segítsége nélkül kénytelen megbirkózni, s talán mondanunk sem kell, igen csekély sikerrel. A zűrös események tetőpontján azonban az odaadó Jeeves félbeszakítja szabadságát, s a dolgok lüktető centrumába siet, hogy szállítsa a megoldást - éspedig roppant kacagtató végkifejlettel.
Jonas Jonasson - A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Egy svéd kisvárosban, az idősek otthonában születésnapi ünneplésre készülnek: az otthon lakóját, a százéves Allan Karlssont akarják felköszönteni - el tudnak képzelni ennél érdektelenebb kezdést? Pedig ez a ravasz Jonasson bizony így kezdi kalandregényét, hogy aztán átcsapjon egy teljesen kiszámíthatatlan és végtelenül vicces ámokfutásba, amelynek minden egyes fordulata elismerő csettintésre készteti az olvasót, és minden bekezdésben ott van legalább egy, de inkább több ütős poén. Nem hiába vásárolták meg a könyvet egy év alatt majd´ nyolcszázezren a kilencmilliós Svédországban, és jelenik meg harminc nyelven szerte a világon.
P. G. Wodehouse - Igenis, Jeeves!
Ha Bertie Wooster csávába kerül (márpedig mindig belekerül, hiszen csávák lesnek rá minden kilométerkőnél), ki máshoz fordulhatna, mint a csodálatos inashoz, Jeeveshez? Ha a pajkos Bobbie Wickham könnyelműen elajándékozza Agatha néni kutyáját; ha Bertie eláztatja magát Sir Roderick Glossopnál a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt; ha az alávaló Tuppy belehabarodik egy tetemes operaénekesnőbe; ha a kis Clementinát éjnek évadján kell visszacsempészni a leányneveldébe, Bertie mindig számíthat Jeevesre — feltéve, hogy ellenkezés nélkül végrehatja az inas utasításait. Csak egyetlen válasz lehetséges: — Igenis, Jeeves!
P. G. Wodehouse - Az ellopott levélnehezék
Egy amerikai milliomos különös szenvedélynek hódol: tizennyolcadik századi francia levélnehezékeket gyűjt. Amikor látogatóba érkezik elszegényedett angliai rokonához, kiderül, hogy az birtokában van egy ilyen példánynak, ám az angol törvények értelmében családi ereklyét börtönbüntetés terhe mellett tilos eladni. Így aztán igen furmányos módon cserél gazdát a becses műtárgy. Közben persze szerelmek is szövődnek: két szerelmespár is szerepel a regényben. A legfurcsább figura azonban minden bizonnyal egy végrehajtó – merthogy elszegényedett angol főurakhoz, sajna, ilyenek is bejáratosak –, aki szakácsnőkkel beszélgetve úgy lehel életet a társalgásba, hogy megkéri a kezüket…
Amerikai kiadója ezzel a fülszöveggel bocsátotta útjára a pompás művet: „A Wodehouse-rajongók számára a szerzőnek csupán háromféle osztályozása létezik: jó, jobb és legjobb. Kiadónknak örömére szolgál, hogy ezúttal a szerző «legjobb»-jainak egyikét nyújthatjuk át a kedves Olvasónak.”
Douglas Adams - A lélek hosszú, sötét teadélutánja
Ő a világ első és egyben egyetlen holisztikus magánnyomozója, aki a maga érthetetlen módján fényt derít minden rejtélyre. Sőt, ha kell, napjában többször is megmenti a világot.
Amikor a Heathrow repülőtér kettes terminálján az egyik utasfelvételi pult a tetőn át kilőtt a magasba, narancsszínű lángtengert hagyva maga mögött, a szokásos csoportok igyekeztek magukra vállalni a felelősséget. Először az IRA, aztán a PFSZ, majd a Gázművek. Még a Brit Nukleáris Üzemanyagok Gyára is gyorsan kiadott egy nyilatkozatot, miszerint tökéletesen urai a helyzetnek, hogy az ilyesminek egy a millióhoz az esélye, hogy szinte egyáltalán nem tapasztalható radioaktív szivárgás, és hogy a robbanás helyszínén remek kis pikniket lehet csapni a gyerekekkel, végül azonban beismerték, hogy abszolút semmi közük a történtekhez. Semmiféle racionális magyarázatot nem találtak a robbanásra – egyszerűen ráfogták, hogy Isten műve volt. Igen ám, gondolta Dirk Gently, de melyiké? És mi volt vele a célja? Miféle Isten téblábolna a Heathrow repülőtér kettes terminálján, hogy megpróbálja elérni a 15:37-es oslói járatot?
Agatha Christie - A Hét Számlap rejtélye
Nagy-Britanniában 1929-ben, Magyarországon viszont csak 1995-ben jelent meg először a G. K. Chesterton fő művének tartott, Az ember, aki Csütörtök volt című regény hatásait tükröző regény, A Hét Számlap rejtélye.
Melynek helyszíne Chimneys, Lord Caterham vidéki kastélya, ahol fiatalokból álló vidám társaság vendégeskedik. Egyikük sem éppen korán kelő, ám akad közöttük egy, Gerald Wade, aki minden képzeletet felülmúlóan sokáig alszik. Olyannyira, hogy mire leér reggelizni, szinte már ebédre terítenek.
Ez persze nem csak a háziasszonyt, hanem a többieket is bosszantja, ezért – legalábbis szerintük – remek tréfát eszelnek ki, néhány hangosabbnál hangosabb ébresztőóra közreműködésével.
Csakhogy a fiatalember másnap nem hogy a megszokottnál korábban, de egyáltalán nem érkezik le a reggelihez. Mi több, később sem. Majd megjelenik az inas, aki szörnyű hírrel szolgál az érdeklődőknek: „… a szerencsétlen fiatalember örökre elaludt.”
Majd kicsivel később az akkori társaság újabb tagja leheli ki lelkét. Már az első haláleset is kétségeket ébresztett egyes emberekben, ám ez a második komoly lavinát indít el – minden szinten.
Főleg, mert mindkét esetben szóba kerül a Hét Számlap, ám senki nem tudja biztosan, mi is az pontosan. Csak annyiban lehetünk biztosak, hogy valami rejtély van a dologban. És persze nincs olyan rejtély, amit Lady Eileen Brent ne akarna felderíteni. Főleg, ha érintett az ügyben.
Miss Marple és Hercule Poirot helyett vele, és a két „tökfilkóval” kell beérnünk. A rend hivatalos őreit pedig Battle főfelügyelő képviseli. Persze nincs könnyű helyzetben, de ehhez valószínűleg már hozzászokott. Vagy ha nem, hát most alkalma nyílik rá. Miss Brent ugyanis olyan, de olyan dolgokat művel…
P. G. Wodehouse - Tavaszi bezsongás
Lord Shortlands nyakán a grófi címen-kastélyon kívül még egy szerinte "egekig bűzlő" vizesárok is ott van koloncnak, és ő az egész cucctól, úgy, ahogy van, szőröstül-bőröstül, boldogan megválna kétszáz fontért. Ennyiért ugyanis már kap Londonban egy kocsmát, és ezzel végre elnyerheti szíve választottja, a szakácsné kezét. Ám neki a titulus mellé vajmi kevés pénz jutott, így anyagilag teljesen legidősebb lányától függ. Lady Adela azonban apját igencsak rövid pórázon tartja, amitől őlordsága lassan már kezd kissé bezsongani...
Kazuo Ishiguro - Ne engedj el...
Különös körülmények között nevelkednek a világtól elzárt magániskola, Hailsham növendékei. Noha minden szempontból kitűnő nevelést kapnak, tanáraik mintha egyszerre tartanának tőlük és szánnák őket. A diákok megtanulják, hogy különlegesnek számítanak, és hogy kiváló egészségük megőrzése nem csupán önmaguk érdeke, hanem a társadalomé is. Ám furcsa módon a külvilágról, melyet majdan szolgálniuk kell, szinte semmit nem tudnak. S ahogy múlnak az évek, az idillinek tetsző elszigeteltségben lassan ráébrednek, hogy az egyre gyakrabban megtapasztalt félreértések, zavaró ellentmondások hátterében sötét titok bújik meg.
Az egykori diák, Kathy, harmincas évei elején idézi fel hailshami emlékeit, amikor felbukkan az életében két régi iskolai barátja, Ruth és Tommy. Miközben megújul és megerősödik barátsága Ruthszal, parázsló tinivonzalma Tommy iránt pedig szerelemmé kezd érni, az elfojtott emlékek nyugtalanítóan a felszínre törnek, s a visszatekintés felismerései következtében a barátoknak újra szembe kell nézniük a gyermekkoruk hátterében rejtőző igazsággal, mely egész életüket meghatározza. Ám a drámai őszinteségű szembesülés talán túl későn érkezik el mindhármójuk számára, kapcsolatuk szövevényének szálait már nem bogozhatja szét megnyugtatóan.
A _Napok romjai_ szerzőjének megtévesztő egyszerűséggel kibontakozó remekműve rendkívüli érzékenységgel tárja elénk a remény és az elfogadás, beletörődés időtlen drámáját. A visszafogott nyelvezet csalóka látszata mögött páratlan érzelmi mélység rejlik, melyet kiaknázva Ishiguro merészen újszerű megközelítésben vizsgálja egy napjainkban igen aktuális társadalmi kérdés erkölcsi szempontjait.
A regény számos nyelven óriási sikert aratott, 2005-ös megjelenését követően rövid időn belül több jelentős irodalmi díjat is elnyert, és a _Time_ magazin beválogatta a száz legjobb angol nyelvű regény közé.