Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Katniss ​az első részben lángra lobbant. A másodikban magas hőfokon lángolt. De egyszer minden láng kialszik, és akkor szembe kell nézni a hamvakkal. A hamvakkal, amelyek mindent beborítanak, elfedve a dolgok valódi természetét. Barát vagy ellenség? Szerelem vagy gyűlölet? Élet vagy halál?
Nem gondoltam volna, hogy a harmadik kötet ilyen depresszív lesz. Még Katniss is megkérdőjeleződik számunkra. Ki ő? Egy vadász, aki a családját menti? Egy egyszerű lány? A Fecsegőposzáta? Egy kegyetlen, számító lázadó? Úgy vélem, egy kicsit mindegyik ő.
És mindannyiunkban van egy darab Katniss. Benned is. És benned is. És igen, bennem is. Egy láng, ami a belsőnkben lobog. De nekünk sem szabad felednünk, hogy a hamvakkal egyszer szembe kell majd néznünk…


Algernon
1.5/5

Ez ​a tipikus “Köszönjük a részvételt” esete nálam. Ha az ember lánya elolvas két kötetet egy trilógiából, illik befejezni, amit elkezdett. Pusztán ezzel tudom magyarázni azt, miért is senyvedtem végig az oldalakat.
Az egy dolog, hogy az E/1-es Katniss-hiszti a tetőfokára hág, és a péklapátot kerestem minden második sorban, mikor csapkodja meg már vele végre valaki.
Az is stimmt, miszerint manipuláció éltet minden, senki sem, az, akinek látszik, senki nincs biztonságban, és kiderült, a 13. körzet sem maga a paradicsom, ráadásul lázadás és háború van, vagy mi a szösz, és kell egy kirakatfigura. Ettől még lehetne jó a könyv.
Viszont mégsem az.

A végeredmény nálam elég keserű szájízt hagyott.
“Ezmegmivolt?” – bukott ki belőlem a kérdés az utolsó oldal után. Értem ezt erre a kötetre, de gondolhatom az egészre is. Mi ez a nagy rajongás, ez a nagy hype, miért erről beszél mindenki? Vagyis még talán az Éhezők viadala esetleg, az alaphelyzet ígéretes. Azonban a rajongók nem az első könyvről beszélnek, hanem A Trilógiáról. Belevéve ezt a kötetet is. Na ez az, amit nem értek.

Suzanne szépen eltemetett, kibelezett mindent, amit felépített korábban. Talán jól van ez így. Nem hagyta nyitva a szálakat, nem kell várni a következő kötetekre. És emlékezzünk meg róla, így lehet tönkretenni egy nagyszerűen induló történetet.
Hagyjuk békében nyugodni.
Ne bolygassuk.
Köszönjük a részvételt.


Lanore
5.0/5

Hát ​vége… most, hogy újraolvastam a sorozatot, azt kell mondjam, még mindig imádom! A szereplők minden hibájuk ellenére továbbra is a kedvenceim, sosem fogom elfelejteni őket, nem mennek ki a fejemből… annyi minden történt ebben a részben, annyi brutalitás, kétségbeesés és szenvedés volt benne, hogy a hangulatom is ennek megfelelően változott, néha teljesen padlóra küldtek a lapok. A hangulatok, az érzések olyan jól voltak megfogalmazva, hogy én magam is átéltem, átéreztem őket, minden apró rezdülést, minden fájdalmat és csalódást. Ez bizony nem egy lányregény. Semmi púder, semmi rózsaszín felhő, semmi nyálas befejezés, és ez így volt jó. Bár már tudtam, hogy Katniss hogyan fog dönteni a végén, ismét rácsodálkoztam arra a zseniális megoldásra, amivel Collins élt a szerelmi háromszöggel kapcsolatban. Le a kalappal előtte. És Katniss karaktere előtt is, akiben egyáltalán nem a szokásos főhősnőt láthattuk, hanem egy olyan erős, de esendő lányt, aki bár felfogja, hogy mi zajlik körülötte, néha bizony egyszerűen nem hajlandó tudomásul venni a saját szerepét ebben az egészben. Ettől sokkal emberibb, sokkal igazibb lett a szememben. Biztos vagyok benne, hogy még sokszor fogom olvasni a történetét. Team Peeta!


Batus
2.0/5

VéleMÉM, ​avagy néhány gondolat a könyvről, netes mémekkel megspékelve… Mert magasabb színvonalú értékelést nem érdemel…

Először is. Szerintem az már rég rossz, amikor egy könyv olvasása közben folyton az jár az ember fejében, hogy “minek is olvasom én ezt a fost?”… Nyilván tudok rá válaszolni: mert kíváncsi voltam, hogy az első rész után hogy folytatódik… Nem hagyok félbe egy sorozatot! Na de miért olvastam el egyáltalán azt a semmivel sem jobb első részt?! Engem kérem becsaptak. Mindenféle szépet meg jót írtak róla (olyanok is, akiknek adok a véleményére… vagy legalábbis körülbelül EDDIG adtam), kiemelkedően jó volt a molyos átlaga is, meg ugye a film előtt gondoltam nem lesz rossz… HÁT DE! Mondjuk ennek a sorozatnak már akkor gyanúsnak kéne lennie, amikor az ember meglátja a borítón a ragyogó tehetségű Stephenie Meyer ajánlását… IT’S A TRAP!

Számomra a legnagyobb kérdés a könyvvel kapcsolatban: Suzanne Collins, Y U NO DECIDE hogy milyen stílusban szeretnéd megírni a nyomorék regényedet?! Mert ha hullanak az emberek és minden juj de nagyon borzasztó, közben meg olyanokat olvasok, hogy “tökre nem értem” meg “totál kimerültem”, akkor valahogy nem tudom komolyan venni azt a rengeteg csudinagy tragédiát, ami történik… Mellette meg persze csak úgy hemzsegnek a lényegtelen információk : egy hosszú bekezdés arról, hogy a kaja végül is nem rossz, de annyira nem is ízlik a drága Katniss-nek, és hasonlók. YOU DON’T SAY? És ha már a lényegtelen dolgoknál tartunk, természetesen ebből a részből sem maradhatnak ki a több oldalas leírások arról, hogy hogyan csinosítják ki a lepukkant kis Katniss-t (például hogyan nyomnak rá egy kis sminket egy hajde komoly katonai bevetés előtt, filmezés ugye, meg miegymás), mert mi érdekelné jobban az olvasót, mint hogy pontosan hogyan tüntetik el a hegeket a bőréről, hogyan válik selymessé és csillogóvá a haja, és mindezt szegény lány mennyire unja és mennyit kell ezzel szenvednie. So you have to suffer from a team of stylists? Tell me more about how tuff you are… Ja, hogy az olvasót lehet, hogy jobban érdekelnék a kicsit akciódúsabb jelenetek? Például meg lehetett volna próbálni a lényeges részeket leírni, ahelyett, hogy “hopp, Katniss most elájul és pár hétig nem nagyon lesz magánál, úgyhogy nem kell semmi lényegessel törődni”… Vagy talán a sok cicomázós pepecselés helyett a kedves írónő fordíthatott volna időt arra, hogy egy hangyafasznyit jobban kidolgozza a (kicsit sem sablonos…) karaktereit…

A vége felé a sok vérengzés még javíthatna is rajta egy kicsit (óriási rózsaillatú mutánsgyíkok? COME AT ME, BRO!), ha közben nem az lenne a legnagyobb probléma, hogy Katniss kit fog majd választani a háború után, Peeta-t vagy Gale-t… Teljesen reális, szívszorító jelenet volt például, hogy miután meghalt körülöttük jó néhány társuk, hatalmas sz*rban vannak és teljesen reménytelen a helyzetük, egy pincében bujkálva éjjel arról sugdolózik a két fiú, hogy kié lesz a csaj, ha túlélik… Még nem is lenne gáz, ha ezt mondjuk Christopher Moore-nál olvasnám, ahol tudom, hogy nem kell komolyan venni… A baj ott kezdődik, hogy Suzanne Collins véresen komoly vesz minden egyes szót, amit leír. És ettől lesz ez az egész szörnyen, de tényleg SZÖRNYEN röhejes!

És az igazság még mindig az, hogy a vége egyszerűen szánalmas, és ennek ellenére ez húzta fel a szememben #három# 2,5 csillagra ezt a rakás hányadékot… Sőt, egyszer még pozitívan meg is lepődtem. Amikor Prim meghal (igen, spoiler, jeleztem is, hogy "cselekményleírást tartalmaz…). Végre ez a szerencsétlen nő (khömSuzanneCollinskhöm) meg tudott ölni valakit, aki nem csak egy kötet erejéig jelenik meg. Gondolom utána hetekig forgolódott álmatlanul, azt suttogva, hogy “Bocsáss meg, édes Prim!”…

Szóval jujujujuj, olvassátok el gyorsan Suzanne „eredetileg Nickelodeon sorozatokat írtam” Collins naggggyondurva, ütős, brutális trilógiáját, mert ez aztán kemény. Csak éljétek túl ezt a rengeteg szívszaggató drámát #Bella# Katniss, #Edward# Peeta és #Jacob# Gale között! Mert csudira, csudira könnyfakasztó az ő roppant egyedi szerelmi háromszögük, miközben a világ megmentésével bajlódnak! Oh…


Rémálom
5.0/5

Én ​azok közé tartozom, akik picit húzták a szájukat a 2. résznél, és féltem ettől a kötettől, mert minek elhúzni még ezt, minek még egy rész. Aztán rájöttem, hogy Collins mindent tudott előre, és kellett ez a kötet, nagyon.
Szótlan vagyok, hatással volt rám, végig izgultam, sírtam, nevettem. A szívembe markolt. Kegyetlen egy könyv ez. Nehéz róla írni, azt hiszem, inkább abba is hagyom.


MVivien
5.0/5

Én ​egy kicsit mindig félek a befejező kötektől. Egyrészről kíváncsi vagyok, mi lesz a történet vége, más részről szomorú vagyok hogy befejeződik . Ennél a könyvnél is így volt.
A történet ebben a kötetben is megrázó. Láthatjuk, hogy egy felkelés mennyi áldozattal jár. A történet elejével gyorsan haladtam,mert alig vártam, hogy Peeta, többet szerepeljen, a végén azonban néha szándékosan lasítottam Boggs, Finnick és Prim miatt, de így is nagyon szomorú voltam. Aki miatt nagyon elkeserített még az Peeta a kedves, jószívű srácból egy fegyver lett. Ami kicsit felvídott a könyvben az Finnick és Annie esküvője volt. Coin halálának is örültem, mert szerintem belőle lett volna az új Snow.
Megérte újra olvasni a történetet, mert második olvasásra, olyan dolgok is feltűntek, amik elsőre nem biztos. Nekem ez a trilógia örök kedvenc marad, és biztos, hogy fogom még olvasni.


Őszintén ​sajnálom, hogy nem tudok öt csillagot adni erre a könyvre, de azért az a 4,5 sem rossz :D
Nagyon sajnáltam, hogy Peeta karakterét így kiherélték :(
Az egyik kedvencem volt, ő volt a fény ebben a bizarr és sötét világban, de most nem is szerepelt a könyv 3/4-ben, mikor meg mégis, akkor nem önmaga volt. Plusz az én kis romantikus lelkem ennél jobb epilógusra vágyott volna vele és Katnissel kapcsolatban is, de akkor az már túl rózsaszín lett volna ehhez a történethez, ehhez a világhoz.
Katniss továbbra is egy emberségét megőrzött, erős, harcos nő, aki belül igazán gyenge, magányos. Ebben a részbe különösen sokad siránkozott, sokszor ismétlődött, hogy ő mennyi ember halálért felelős… igazából az első három alkalommal is felfogtam, így ez egy kicsit idegesíteni kezdett benne. Mégis Neki szinte kötelező erősnek lennie, főleg mivel ő a Fecsegőposzáta
Haymitch karakterével sem voltam most kibékülve.
Galet a falhoz csapkodtam volna. Ő már nem azt a Katnisst ismeri, aki egykoron volt, mégis próbál ugyanúgy viselkedni a lánnyal, valamint ő egy katona. Lélekben is. Igazi kapitólium ellenes alak.
Persze itt van még Finnick is… nah ő a másik, akit nagyon sajnáltam Peeta után.
Igazság szerint mondhatnám még Primet; a 12. körzetben való sétáját, a kórházban való látogatását Katnissnek, amikor elérzékenyültem, vagy még néhány olyan jelenetet, ahol nem szerettem ezt a könyvet, vagy épp nagyon szerettem :)
Összességében viszont azt kell mondjam, hogy a hihetetlen érzelmi hullámvasút, az erős érzelmi reakciók kiváltása és maga a történet miatt megérdemli a 4,5 csillagot, viszont, ha az apró idegesítő részeket kivágták volna, vagy Peeta karakterét nem herélik ki, akkor akár még kedvenc is lehetett volna.


Rettenetes, ​de csodálatos könyv keserédes befejezéssel. Az, amire számítottam, de úgy, ahogy meg sem fordult a fejemben.
Suzanne Collins fogta a pici szívemet és földhöz vágta, megtaposta, feldarabolta, a maradékot pedig felgyújtotta, hogy csak hamvak maradtak. Aztán megesett rajtam az a kegyetlen, gonosz szíve és az epilógusban összekotorta a hamvakat egy kis kupacba, földdel temette be és virágot ültetett rá.
Zseniális könyv, és ez sem fejezi ki elég pontosan, amit érzek. Tudtam, hogy itt nem lehet happy end, de hogy ennyire… NAGY GONOSZ SPOILER Prim halálával végülis szinte oda jutottunk, ahol a történet elindult. Katniss hiába jelentkezett helyette a viadalra, hiszen Prim mindenképpen meghalt, önmagát pedig rengeteg testi és lelki fájdalomtól kímélhette volna meg. De tényleg értelmetlen lett volna a tette? A lázadók győztek, de rengeteg ártatlan meghalt. Viszont ha ez az egész forradalom nem tör ki, akkor is tovább hullottak volna az emberek, folytatódott volna az Éhezők Viadala és nehezebb lett volna az életük. Könnyebb lett-e így, a rengeteg szörnyűség átélése után? Talán.. NAGY GONOSZ SPOILER VÉGE
Katniss volt a Fecsegőposzáta. Csak egy tizenhét éves lány, aki sosem akart a forradalom jelképévé válni, csak azzá tették. Aki csak túl akart élni egy kegyetlen műsort, de végül a szeretteiért és önmaga elvesztése ellen kellett harcolnia.
(És ha már itt tartunk, nem értem, mi ez a Kiválasztott? Annyire semmitmondó cím, ráadásul folyton az Éjszaka Háza jut róla eszembe. Miért nem lehetett Fecsegőposzáta?)
Az egész könyv nagyon depresszív és reménytelen hangulatú volt. Illetve néha feléledt a remény pislákoló lángja (nem tudom, hogy a történetben is, vagy csak bennem), de olyan gyorsan kialudt, mintha soha nem is lett volna. Az epilógusban mégis ott parázslik egy boldogabb lehetőség. Katniss és Peeta gyerekeinek sosem kell átélniük a viadalok borzalmát. Katniss tüze viszont örökre kialudt. Egyikük sem lesz már az, aki Az éhezők viadala elején volt, de együtt könnyebben elviselhetik a múlt gyötrelmeinek emlékét. Sosem felejthetik el, de talán boldogok lehetnek. Talán…


Diplomatikus ​leszek:Nekem ez egyáltalán nem tetszett.
VV Katniss személyisége irritáló volt,szinte minden második oldalon legszívesebben kupán vágtam volna egy nyers ponttyal.
A vége nagyon összecsapott és giccses volt,hatásvadász,ráadásul logikátlan is.Teljesen súlytalan volt,nem tudott megrázni.
Nem sok disztópiát olvastam,de ezek után már nem is csodálkozom azon,hogy sokan miért nem kedvelik magát az irodalmi műfajt.
Klisé lett a disztópikus környezetből,közhely,és manapság a fülszöveg alapján nem mindegyik érint feltétlenül komoly témát,pedig alapvetően a társadalomkritikára épül a műfaj.Mostanra azonban bevonult a tiniirodalomba is,és elindított egy divathullámot,aminek számtalan követője lett.
Tudom,hogy ez a sorozat mit szeretne mondani a maga médiakritikájával,de egyszerűen ez nem jött át nekem.Hiába jó az alapötlet,ha a megvalósítás gyatra.
De nyugtassatok meg,hogy nem minden tiniregény ilyen.
Mert akkor abban az esetben visszakanyarodom a szépirodalomhoz,és maradok ugyanaz a koravén,besavanyodott kamaszlány,aki mindig is voltam. :)
U.I.:Szerintem ebben van némi igazság is:
https://www.youtube.com/watch?v=GpWBwRQ1C40
meg ebben is:
https://www.youtube.com/watch?v=geAJB_oqx-0


Ó, ​te jó ég! Vége van. Befejeztem. El sem tudom hinni. És mi maradt utána? Semmi az ég világon semmi. Csak az a sok sós könny folt, amik a lapokra hullottak és a végtelen harag, amit Collins iránt érzek Finnick és Prim miatt. Nem tudok mit mondani. Egyszerűen fantasztikus volt, ugyanakkor végtelenül fájdalmas és szomorú is. Mégis megérdemli azt az 5 csillagot, mert olyan olvasmány élményt kaptam tőle, amiben már rég volt részem. Mert miközben ezeket a sorokat írom még mindig potyognak a könnyeim. Az öröm és a szomorúság miatt is.
“Szeretsz engem. Igaz vagy nem igaz?”


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
4.3/5

Statisztika

48.7
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók