Jászai ​Mari levelei

Balogh Gyula - Bóta Gábor - Gréczy Zsolt - Regős János - Réz András - Vitray Tamás - Hofi
Régóta ​pertuban volt velünk. Havernak tekintett bennünket. "Lebeszélt" a színpadról, hozzánk szólt, azonnal kapcsolatba került velünk. Szeretett minket, és mi szerettük őt. A magánéletében más volt. Elzárkózott, szinte körülbástyázta magát. Alig lehetett megközelíteni. Amit tudott, elmondta a színpadon. Beszélt arról, ami fájt neki-nekünk, arról, ami dühítette. Az utóbbi időben egyre mérgesebb lett. Betegség, testi fájdalom is kínozta. Ám mindebből nevetést tudott csiholni. E kötetben egyebek közt szó esik arról, hogyan vált kis vidéki színészből jelenséggé, "a Hofivá". Távozása után talán megtudhatjuk, kihez volt kivételes szerencsénk amíg élt, s hogy távozásával kit veszítettünk.

Jared Cade - Agatha ​Christie és a hiányzó tizenegy nap
1926. ​december 3-án eltűnt otthonából egy közepesen ismert angol krimiszerző. 1926. december 14-én este, mikor férje azonosította egy harrogate-i szállodában, már a világ egyik leghíresebb asszonya volt Agatha Christie. A közbeeső tizenegy napban egész Anglia őt kereste, megtalálójának magas összegű jutalmat ígért egy napilap, médiumok kinyilatkoztatásait olvashatták az érdeklődők, az Amerikai Egyesült Államokban is újsághír lett belőle. Amikor végre megkerült, mindenki azt várta, interjúkat ad és elmagyarázza, mi történt az alatt a tizenegy nap alatt. De Agatha Christie egy nyilatkozatot kivéve soha nem volt hajlandó beszélni róla. Jared Cade angol újságíró elhatározta, hogy utánajár a titoknak. Először is elolvasott mindent, amit valaha összeírtak a világ legismertebb eltűnéséről, aztán elkezdte felkutatni a még élő szemtanúkat, illetve a hajdani szemtanúk családtagjait. És eközben bukkant a kincsesbányára: Agatha Christie gyerekkori barátnőjének, sógornőjének lányára, aki mindent elmesélt, amit anyjától csak hallott, ráadásul olyan fényképekkel is megajándékozta, amelyeket még soha nem publikáltak. Ezt a könyvet Agatha Christie nem hivatalos életrajzának is nevezhetjük, hiszen az eltűnés előtti és utáni éveiről is beszámol. Izgalmas, új nézőpontú mű egy tehetséges és bölcs asszonyról.

Edvard Radzinszkij - Sztálin
A ​történelem egyik legnagyobb tömeggyilkosáról szól ez a könyv: Joszif Visszarionovics Dzsugasviliről, azaz Sztálinról, az "Acélemberről" , akinek az élete - jóllehet jó néhány történész írta már meg az életrajzát - mindmáig tele van titkokkal. Edvard Radzinszkij (_Az utolsó cár_ című világsikerű könyv szerzője) ebben az új művében elsősorban a Sztálin nevéhez kapcsolódó rejtélyeket próbálja megfejteni. A kommunista uralom éveiben "szigorúan titkos" levéltári anyagokat és az életben maradt szemtanúk visszaemlékezéseit felhasználva festi meg Sztálin portréját, aki Radzinszkij - és az általa felkutatott tények, dokumentumok és vallomások - szerint a hatalom megszerzésének és megőrzésének ördögi zsenije volt; hideg fejjel, mesteri sakkjátékosként irányította azt a kegyetlen, véres játékot, amelyben a "Nagy Ábránd", a kommunista világforradalom nevében sok millió embert áldozott fel, megteremtve a totális rettegés és hazugság társadalmát. Radzinszkijtől tudjuk meg, hogy Sztálinnak még a hivatalos születési dátuma is hamis; valójában nem 1879. december 21-én született, hanem egy teljes évvel korábban. S miközben a szerző drámai jelenetekbe sűrítve meséli el a Szoszó nevű grúz kisfiú, a Koba nevű grúz terrorista és a Sztálin nevet viselő szovjet párt- és államvezető élettörténetét, még számtalan rejtélyre derül fény; már amennyire egyáltalán felderíthető egy olyan ember élete, aki módszeresen meghamisította a múltat. Többnyire alaposan dokumentált, hihető verziókat olvashatunk például arról, hogy milyen terrorista akciókat hajtott végre fiatal korában; hogy csakugyan a cári titkos rendőrség, az Ohrana ügynöke volt-e; hogy valójában milyen szerepet játszott az októberi forradalomban; hogy mi állhatott Lenin híres végrendelete mögött, amelyben óvta a pártot Sztálintól, hogy szerepet játszott-e felesége halálában; hogy miként irányította a harmincas évek nagy koncepciós pereit, hogy hódító háborút akart-e indítani Németország és Európa ellen, amikor Hitler megtámadta; hogy milyen apokaliptikus terveket készített elő halála előtt a szovjetunióbeli zsidók ellen és egy újabb háború megindítására; hogy Berija, Molotov és a szovjet felső vezetés többi tagja - akiket minden bizonnyal ugyanúgy elpusztított volna, ahogy a harmincas években Zinovjevet, Kamenyevet, Buharint, Tuhacsevszkijt - hozzájárult-e valamiképpen a halálához... "Ezennel meg van oldva annak a végtelenül hidegvérű vezérnek a rejtélye, akinek számára semmi sem volt szent az abszolút hatalom felé vezető úton, s aki minden bizonnyal a nyugati történelem legnagyobb tömeggyilkosa" - írja az amerikai kiadás fülszövege. Radzinszkij természetesen nem old meg mindent (hogyan is lehetne "megoldani" sok millió ember elpusztításának "rejtélyét" ?), s a könyve talán elsősorban nem is a történészeknek mond sok érdekeset - akik a drámaíró Radzinszkijnél nyilván alaposabban és "tudományosabban" fogják megvizsgálni a megnyílt levéltári anyagokat -, hanem minden egyszerű, laikus olvasónak... Mert nem száraz, tudományos történelemírás ez, hanem sokkal inkább egy különös lelkű, különösen kegyetlen emberről szóló, olykor szubjektív indulatú dokumentumregény.

Kovács András Bálint - Szilágyi Ákos - Tarkovszkij
Nehezen ​megszületett könyvet tart kezében az olvasó. Tarkovszkij halála után tizenegy évvel jelenik meg a mű, amelyet három évvel a tragikus esemény előtt kezdtünk el írni mint az életútja feléhez érkezett művész addigi pályájának összefoglalását. Miután 1984-es "disszidálása" miatt Tarkovszkij indexre került, a magyarországi publikálásra nem is gondolhattunk. Mire a könyvnek - kalandos körülmények között - külföldi kiadót találtunk, s mire a francia fordítás elkészült, Tarkovszkij már nem volt közöttünk. Monografikus feldolgozásáról akkor, abban a helyzetben szó sem lehetett. 1986 óta tervezzük, hogy megírjuk "a" könyvet, a "végleges változatot". Írás közben kellett ráébrednünk: "végleges változat" nem létezik. Ez a könyv csak Tarkovszkij világaiban folytatott utazásaink egy újabb állomása. Andrej Tarkovszkij az orosz filmművészet eddigi legnagyobb alakja volt, aki az Iván gyermekkorával, az Andrej Rubljovval, a Szolárisszal, a Tükörrel, a Sztalkerral, a Nosztalgiával, és az Áldozathozatallal az orosz kultúrát és művészetet klasszikus fokon képviselte a szovjet korszakban. Mintha az orosz filmművészet sztalkere lett volna ő, akinek megadatott, hogy a világkultúra megszentel földjére, hatalommal, pénzzel, tudatlansággal, körülkerített csodás Zónájába vezesse mindazokat, akik vagyunk, s aki ő maga is volt, föltéve, hogy művészetének útitársául szegődünk. A 20. század utolsó harmadában, az évszázadok óta haldokló orosz ortodox civilizáció végének atmoszférájában lehetővé vált számára, hogy mindössze hét játékfilmből álló életművével olyan művészetet teremtsen, amelynek spirituális telítettsége és érzéki varázsa, formaszépsége és plaszticitása csak két átmeneti korszakhoz, a középkor végének európai és a 19. század végének orosz művészetéhez mérhető.

Szerb Antal - Naplójegyzetek ​(1914-1943)
Szerb ​Antal gyerek- és ifjúkorában szenvedélyes naplóíró volt, később csalódott a műfajban. (Egy alkalommal bevallotta, hogy arra számított, érett korában hallatlanul izgalmasnak fogja találni régi naplójegyzeteit, ám rájött: egy közepes regény is jobban érdekli, mit saját naplójának olvasása.) Ehhez képest a most megjelent, gyakorlatilag az összes fellelhető naplójegyzetet tartalmazó kötet túlnyomó része a kistizenéves és a húszas évei elején járó író és irodalomtörténész jegyzeteit tartalmazza, a kései Szerb Antal már csak pár oldalnyi naplót hagyott hátra, ez sem napló igazán, inkább idézetek, aforizmák, találó megállapítások gyűjteménye. A cserkésztáborról tudósító, önneveléssel elfoglalt, magyar és világirodalmi kultúráját megalapozó, a Sík Sándorral (tanárával és cserkészparancsnokával) éjszakába nyúlóan beszélgető kisdiák naplófeljegyzései egy bűbájos Szerb Antal-regényt ígérnek, pótolnak. Már irodalomtörténeti dokumentumnak bizonyulnak a húszas évek elejének naplóoldalai, a barátokra (Hevesi András, Halász Gábor stb.) lelt, saját későbbi munkáinak ötleteit magában hordozó, a korszak irodalmi életéről is valló Szerb Antal feljegyzései. És életrajzi vonatkozásban is igen érdekesek ezek a feljegyzések: szerelmekről, a nosztalgiákról, tervekről, az Utas és holdvilág című regény önéletrajzi hátteréről szólnak, korántsem csupán a Szerb Antal-kutatásnak nyújtva megbecsülhetetlen anyagot. A Naplójegyzetek érdekes, vonzó, felfedezésekre is módot nyújtó olvasmány, ám e/sősorban azoknak ajánlható, akik a Szerb Antal-i életműben otthon vannak.

Latinovits Zoltán - Ködszurkáló
Tanulmány? ​Vitairat? Műhelynapló? Önéletrajz? Mindegyikből valami, szenvedélyes szerelmi vallomás keretében. Egy nagy színész magas hőfokú hitvallása szerelme, szenvedélye tárgyáról, élete értelméről és céljáról: a színházról. A kötet először 1973-ban jelent meg, akkor elsöprő sikert aratott. Ám hisszük: a XX. századi magyar színjátszás egyik vitathatatlanul legnagyobb alakjának gondolatai ma is éppoly aktuálisak és élők, mint annak idején, s ugyanúgy mindenkihez szólnak: ahhoz is, akit a rivalda fényei világítanak, meg, s ahhoz is, aki az elsötétült nézőtérről figyeli, mi történik a színpadon.

Natalie Scharf - Sophie, ​Sissi lázadó húga
Sophie ​a "magyarok királynőjének", Sissinek a legfiatalabb és talán a legkedvesebb húga volt. A vadóc, életvidám teremtés, frissítően hatott egész környezetére. Kérője szép számmal akadt, fényes királyi udvarokból érkeztek. De Sophie szívét egy közrendű polgár, egy müncheni fotográfus nyerte el. Szerelmük azonban tragikus fordulatot vett... Az izgalmas regény élvezetes stílusban, színesen eleveníti meg a bajor udvar légkörét, s a kötöttségek ellen lázadó Sophie megrendítő sorsát.

Baló Júlia - Utolsó ​interjú Latinovits Zoltánnal
Jó, ​ha száz évben egyszer születik ilyen kivételes színész-tehetség, mint amilyen ő volt. Már életében legendák övezték. Megjelenése színpadon, pódiumon, képernyőn, filmen lebilincselte nézőit. Generációk szívébe, elméjébe költözve izgalomban tartotta közönségét, az embereket - bárhol is jelent meg, bármit is mondott, tett.

Hunyady Sándor - Családi ​album
Az ​önéletrajzi regényben a szerző apja, Bródy Sándor mellett eltöltött éveiről vall. Helyszínei a századelő kávéházai, szerkesztőségi szobái, szállodái, színházak próbatermei és kártyaszalonjai. Miközben a ritka erejű elbeszélő anekdotikus történeteivel elbűvöli, elszórakoztatja az olvasót, az anya hirtelen jött halálának megrendítően őszinte ábrázolásával meghökkent, majd pedig egy apafiú viszony egyszer befogadó, máskor kirekesztő fordulatain keresztül egyszerre szembesít a legfelemelőbb apai és fiúi érzelmeinkkel.

Ismeretlen szerző - Móricz ​Zsigmonddal Budapesten
Kolos ​Réka az építész szemével válogatott nagyapja Riportok című köteteiből és eddig nem közölt írásokból (Átszálltam a Nyugatinál, Tabáni kiskocsma). Móricz újságcikkein keresztül bejárhatjuk a 20. századi Budapest utcáit, és a fényképek segítségével belepillanthatunk a századelő fejlődő, modernizálódó Budapestjének mindennapi életébe. Hogyan alakult a lakosság élete a házak, utcák, terek változásaival? Hogyan tűntek el az idejét múlt házak, házcsoportok, és hogyan épültek helyükre a szükségszerűen más, újabb életterek? Az író hiteles történetei, tudósításai során nem egyszer aktuális problémákra ismerhet az olvasó.

Gábor Júlia - Szigethy Gábor - Álomszínészpár
Külön-külön ​is legendás alakjai színháztörténetünknek: Ruttkai Éva, a Tündérkirálynő és Latinovits Zoltán, a Színészkirály ma már állócsillagok a magyar égbolton. Harmincnégy éve halott Latinovits Zoltán, tíz év múltán követte őt Ruttkai Éva az égi társulatba. Gábor Júlia, Ruttkai Éva lánya és férje, Szigethy Gábor irodalom- és színháztörténész személyes tárgyak, fotók, levelek alapján idézi meg a két nagy művész életét, s próbálja megfejteni titkukat. A tervezett kötetben eddig nem publikált dokumentumok, fotók is szerepelnek.

Hoffmanné Török Ildikó - Hofi ​Géza élete és pályafutása 1936-2002
Kedves ​Olvasónk! Hofi Géza váratlanul hagyott itt bennünket, és pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Nincs nagyobb fricska a külvilág számára, mint amikor egy zárkózott ember maga veti le önmagáról a leplet. Ezt tette Hofi Géza is, aki életében nem szívesen beszélt a magánéletéről és önmagáról, halála után viszont megajándékozott bennünket. Most egy olyan könyvet tart a kezében a kedves Olvasó, amelynek ötletét Hofi Géza adta meg azzal, hogy élete alakulását követhetővé tette saját készítésű albumával. Felhasználta fotóit, levelezéseit, a róla készült kritikákat, saját rajzait és megfűszerezte utánozhatatlan humorával. Hagyatékának sajtó alá rendezése során emlékalbumából pálykezdésre, a debreceni színháznál eltöltött évekre, valamint a haknikra vonatkozó részeket használtuk föl. Az általa szerkesztett oldalakat eltérő színű lapokra nyomtattuk. Alkotóközösségünk a művész életútjának feldolgozását a '70-es évektől folytatta. Fotók, korabeli kritikák és interjúk közlésével mutatjuk be híres televíziós fellépéseit, a Mikroszkóp Színpadon és a Madách Kamarában aratott fergeteges sikereit. Összegyűjtöttük pályatársainak, barátainak emlékező írásait is. A lezárt életmű bemutatása nem lenne teljes a Függelék nélkül. Az életrajzi kalendáriumban, valamint a szereplistákban a rendelkezésünkre álló adatok alapján igyekeztünk feltárni a művész pályájának folyamatosan felfelé ívelő szakaszait, mert a száraznak tűnő adatokkal is azt szerettük volna bemutatni, hogy a pályakezdő Hoffmann Gézából hogyan lett HOFI, akiről az emberek csak úgy beszélnek még ma is, mint egy INTÉZMÉNY-ről. A Hungaroton Records Kft. több évtizede adja ki Hofi Géza lemezeit, kazettáit, CD-it és DVD-it is nagy sikerrel. A Kiadó ezzel a könyvvel tiszteleg a művész emléke előtt. Hoffmann Ildikó

Judy Anger - Peter ​Falk
Peter ​Falk élete és pályája nem szokványos. Mielőtt Columbo hadnaggyá lett volna, becsavarogta a fél világot, volt szakács és állami alkalmazott. A későn kezdett karrier azonban meredek ívet rajzolt. Mindjárt első filmjei után Oscar-díjra jelölték. Játszott színpadon és művészfilmekben, volt "bankrabló" és kisstílű bűnöző. Titokban tartotta a feleségét, pedig három asszony játszott fontos szerepet életében. Vajon mi a kétkedő amerikai hadnagy titka? Mi hajtotta sikerről sikerre az orosz, lengyel, magyar gyökerű amerikai művészt?

Karin Petra Rudolph - Sissi ​- Egy császárné élete
A ​kötet arra törekedett, hogy a szöveg és a filmekből származó, eredeti fotók segítségével visszaadja a két, nagyszerű asszony - Sissi és az őt alakító Romy Schneider - szépségét és varázsát.

Jászai Mari - Tükör-játék
Elekta, ​Phaedra, Medea színpadi megteremtőjét, s a magyar színjátszás felejthetetlen alakját ma már csak néhány könyv őrzi. Sorok, melyekben még ma is feltűnik áttűnő tehetsége, egyénisége. A kötet Jászai Marit, a századforduló színészkirálynőjét idézi, saját írásai, emlékezései és válogatott levelezése által.

Ismeretlen szerző - Jókai ​album
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gordon Brook-Shepherd - A ​megkoronázatlan király
1918-ban ​megszűnt az Osztrák-Magyar Monarchia, a Habsburg birodalom eddi-gi utolsó létformája. A császár és király Károly elvesztette hatalmát. Megkísérelt ugyan visszatértei a magyar trónra, de próbálkozása kudarcba fulladt, s nem sakkal később meg is halt.A szigorúan szabályozott trónöröklési rend szerint az immár trón nélküli dinasztia örököse fia, Ottó lett; egy császári-királyi sarj trón nélkül.Az ő életéről szól ez a könyv.

Herczeg Ferenc - Szelek ​szárnyán
Részlet ​a műből: A riván álló naplopók közül, akik végignézték a Sirály bevonulását, hozzánk lépett egy Figaró-arcú kicsi ember és bemutatta magát mint Andrics Luigi, az arbei olaszpárt lelke, nagy magyarbarát és Kossuth Lajos emlékének különös tisztelője. Mikor megkérdeztem tőle, hol kaphatnánk jó vacsorát, Andrics azt mondta, hogy Arbeban tulajdonképpen nincs vendéglő, de ő nem is engedné meg, hogy másutt vacsoráljunk, mint nála. A vacsora, melyet Andrics felesége főzött, sok fogásból állott, de változatosnak nem volt nevezhető. Birkaleves, sült birka, főtt birka, rántott birka, végül birkazsírral készített makaróni. Már arról kezdtünk tanakodni, hogy miféle ajándékot adjunk házigazdánknak, ha netán nem fogadna el pénzt a vendégségért, mikor Andrics úr azzal vetett végett zavarunknak, hogy elhozta a számlát, melyen egy teríték ára 12, írva tizenkét forintban volt megállapítva. Mivel tavaly Görögországban jártam, hol a vendéglősök még sokkal nagyobb zsiványok, mint Andrics Luigi, ismertem már az eljárást, melyet ilyen esetben követni kell és egy forintot ajánlottam minden terítékért. Hosszú vita után, melynek folyamán a gazdánk, mint végső argumentumra, a falon függő Kossuth-képre, magyarbarátságának ékes bizonyítékára is utalt, végül megalkudtunk egy forint hatvan krajcárban. Ez a kis félreértés nem akadályozott meg minket abban, hogy vacsora után mint jóbarátok együtt el ne menjünk az olasz klubba, hol az arbei fiatal leányok mandolinkara rendezett éppen estélyt.

Kelecsényi László - Aki ​az életével játszott
"Rómeó ​és Cipolla. Savonarola és Ványa bácsi. Szindbád és Miska főpincér. Szóvillantó titán – találóan fogalmazta meg egy nyelvész professzor Latinovits Zoltán nevének anagrammájával, színészete lényegét. Naponta átlépi a jó és rossz határát, s néha tarka virágcsokorral a kezében érkezik meg onnan… Ki volt ez az ember, aki halála után negyedfél évtizeddel sem hagyja nyugton az utókorát? Írt, játszott, rendezett, szavalt – mellesleg mérnöknek sem lett volna utolsó. Jövőt előlegező vátesz? A puha diktatúra feljelentettje? A filmezést utáló filmszínész? Teátrumokat elhagyó színészkirály? Szakírókat megszégyenítő verselemző? Fahangú sanzonénekes? A szem- és fültanúk vallanak róla. Kor- és pályatársak, színészek, írók, rendezők, s olykor megvetett kritikusok szavaiból áll össze a kép. Ez a kötet is hosszú és kalandos utat tett meg, mire most az Olvasó kezéhez jutott." (Kelecsényi László)

Kállay Miklós - Magyarország ​miniszterelnöke voltam 1942-1944 I-II.
Kállay ​Miklós (Nyíregyháza, 1887–New York, 1967) egykori magyar miniszterelnök „személyes számadása” hazánk újabb kori történetének különösen súlyos két esztendejéről szól. A volt szabolcsi főispánt, az Országos Öntözésügyi Hivatal elnökét, aki addig soha nem foglalkozott „nagypolitikával”, Horthy Miklós 1942 elején jelölte ki a kormány élére, amikor még töretlen volt Németország támadó ereje. A szerencsétlenül háborúba sodort ország kettős félelem szorításában élt: rettegett a náci német megszállástól, amely nemcsak nemzeti függetlenségétől fosztotta volna meg, hanem ezrek és ezrek életébe is került volna (aminthogy került is 1944. március 19-e után), és rettegett a bolsevizmustól, amely a beözönlő orosz hadak nyomán óhatatlanul uralma alá hajtotta volna a magyarságot (ami később szintén bekövetkezett). E kettős veszedelmet elkerülni, a magyarság függetlenségét, az ország területi integritását megőrizni, s a háborúból az országot kivonni: ez volt az a lehetetlenséggel határos, az adott körülmények között már eleve kudarcra ítélt feladat, amire Kállay Miklós vállalkozott. Próbálkozásait az országban is csak nagyon kevesen értették meg, „hintapolitikának” csúfolták, béketapogatózásait a szövetségesek rendre elutasították, a németek viszont állandóan követelték Horthytól miniszterelnöke menesztését… Amikorra mutatkozott volna valami halvány remény a kibontakozásra, bekövetkezett a katasztrófa: az ország megszállása. Kállaynak is menekülnie kellett, nyolc hónapig a budapesti török követ rezidenciáján élt, a nyilas puccs után elhurcolták és koncentrációs táborba zárták a németek. Ezzel megszűnt számára a politikai cselekvés lehetősége. Soha többé nem térhetett haza. Emigrációban halt meg az Egyesült Államokban.