Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Molymacska
3.0/5

Mostanság ​borzasztóan kapálózom azért, hogy jobb író legyek. Próbálkozom, pályázatokra jelentkezem, és olvasok. Így került kezembe ez a könyv is, amitől nagyon sokat vártam, és ezt a lécet sajnos nem ugrotta meg.
A könyv nagyon kettős, hiszen egyrészről zseniális, mert minden olyan témával foglalkozik, amiket mondjuk ma is az írós csoportokban napi szintű témákban látjuk. Nagyon sok témát dob fel, és ahhoz nagyon som listát, felsorolást ad, amiket ha szempontok szerint követhetünk, akkor segíthet valamilyen szinten a témában eligazodni. Ezeket akár írás közben is elő lehet venni, nagyon hasznos pipálgatni, mi az, ami már megy, mit csinálunk az adott szövegen éppen, és mi az, amiben bizonytalanok vagyunk.
Ellenben elkezdtem olvasni, mintha egy öreg (irodalomtudós?) bácsi a kandalló mellett a hintaszékben pöfékelve mesélné el nekünk, kis tanoncoknak, hogy mi az íróvá válás helyes menete. Nem éreztem azt, hogy rendezett lett volna (sőt talán azt is mondhatom, néhol csapongó volt. Igen, a rengeteg lista és felsorolás közben is) sem azt, hogy a lényeget, a tudománya kikristályosodott lényét adná át. Nem, inkább egy mesét kaptunk, amiből bár a megoldás kihámozható, de mégsem tökéletes. Sajnos a könyv tördelése sem segít az eligazodásban, amikor felsorolás van, az ömlesztett szövegben kell keresgélnünk a lépéseket és részeket, nincs úgy tördelve, hogy átláthatóbb legyen, hogy rá nézve lássuk az alapokat.
A másik problémám, hogy kicsit önismereti/önsegítő könyv látszatát kelti az egész. Ami alapvetően még annyira nem lett volna probléma, hiszen én is kíváncsi vagyok, miben vagyok jó, de mégsem ezt a hatást érte el, sokkal inkább idegesítően sokat kérdezett szerintem lényegtelen dolgokról, de magához az írás természetéhez kevésbé kerültem közel.
Számomra, ami kifejezetten hiba a könyvben, hogy nem angolszász. Soha nem gondoltam volna, hogy ezt valaha bármelyik könyvnek fel fogom róni, de igen, az, hogy német a szerző, sokban nehezíti a könyv megértését is. Egyrészről azért, mert a példák is német szerzők általában, amit valljuk be, sokkal kevesebbet olvasunk, mint mondjuk angolszász irodalmat. Emiatt számunkra (számomra biztosan) a példák konkrétan nem mondanak semmit. Mond egy címet, amit 70%-ban magyarra le se fordítottak (ha mégis, biztos nem olvastuk. Sok könyvről azért tudok valamit is, mert német szakos könyvtárban dolgoztam), és ennek örüljünk, mert tudjuk, hogy ő neki bezzeg így sikerült. Hát jól van, de egy amerikai szerző könyvével lehet jobban jártunk volna…
A másik probléma ezzel, hogy több olyan német nyelvterületi jellegzetességet mutat be, ami ott így van, de ki is fejti, hogy angolszász területeken teljesen más. (itthon meg egy harmadik lehetőség van, ami nem baj, de akkor inkább legyünk közelebb az angolszászhoz, azt jobban át tudjuk fordítani a saját „utunkra”.) Az már megint más kérdés, hogy mennyiben nehezíti az olvasást az irodalomtudományra hivatkozó részek, és mennyiben várnánk valami sokkal átláthatóbbat, és kevésbé tudományosat.
Már írtam, hogy a legtöbb cím belőle számomra ismeretlen német szerző, de amit lefordítottak, se mindig ismerte a fordító. Ilyen volt például a Fogóban a rozs, amely könyvet ilyen néven sose adtak ki. Máshol angol kifejezéseket használ, amik igazából tökéletesen megállnák a helyüket magyarul is, felesleges úgy hagyni. A fordításban máshol is látszanak problémák sajnos, így nem tudunk teljesen figyelemmel a könyv amúgy ésszerű leírására koncentrálni.
Valószínűleg ez a könyv hasznos lehet, hogyha egy szemináriumon a tanárral együtt elemezzük ki a részeket, de mint egyénileg olvasó magánszemély, nekem a hátamon futkosott a hideg a könyvtől. Kezdő írók kézikönyve vagy A siker tintája sokkal összeszedettebb, így írástechnika témában még mindig ez a két könyv vezet nálam.


Narutofan98
2.5/5

Ez… ​meg… mi… volt? Huh, rendben. Most jutottam el arra a pontra, hogy végig olvastam. Előtte mondom benyomok egy csillagozást úgy randomra, hogy legyen azért valami, de elkiabáltam. Mikor elkezdtem olvasni, még tetszett, hogy hú milyen jó, egy kis inspiráció, aztán félre raktam, olvastam mást, nem volt kedvem, így levettem az olvasottakból, hogy amikor kedvem lesz, akkor majd írok hozzá valami kis szösszenetet.
De nem gondoltam volna, hogy egy ilyen rossz értékelést kell adnom neki? Valahogy olyan biztató volt az eleje, hogy talán adnak valamilyen tippet, felcsigáz és mint az őrült, neki állok írni a friss tudással a fejemben…. hát nem. Inkább felháborodtam.
Konkrétan úgy mutatja be az írást, mint matek órán a tanár az egyenletet. Felvázolja, majd levezeti, hogy a végén megkapjam az x-et. Hát meg egy …. nem káromkodunk.
Az írás maga egy alkotói folyamat, mindenkinek meg vannak a maga módszerei. Nem lehet ezt tudományosan magyarázni, vagy esetleg egy mondattal lerendezni. A könyv pont arról nem írt, hogy milyen trükköket és módszereket használnak a tapasztalt írók, hogy inspirálják magukat. Amikor megláttam a könyvet, abban reménykedtem, hogy különböző technikákat fog kivesézni, hogy mennyire hatékonyak, van-e értelmük, de ahogy egyre jobban belemerültem a sorokba rá kellett jönnöm, hogy a java részét már hallottam, olvastam, és alkalmaztam is. Vagyis nincs új a nap alatt, de hogy még ilyen tudományosan is lett megfogalmazva… brrrr…


Éppen ​olyan hasznos volt, mint Eco-nal a “Hogyan írjunk szakdolgozatot” című kötete.


nagytimi85
3.5/5

Alapos ​szakkönyv, az írói munkamódszerek széles palettáját mutatja be, az ihletkereséstől a végső simításokig a történetírás minden fázisához kínál tippeket és gyakorlatokat. Ezeket viszont néha nagyon-nagyon nehéz volt kibányászni az emészthetetlen nyelvezet és a furcsa szerkesztés sűrűjéből (a könyv valamiért nagyon hisz az ömlesztett felsorolásokban és a végtelenül egymásba ágyazott zárójeles gondolatokban…), sokszor volt az az érzésem, hogy nem is tudja igazán, kinek szól, és hogyan, miről akar szólni. Olvasmánynak nem épp élvezetes, de kézikönyvként megállja a helyét, aki kezdő- vagy amatőr íróként dolgozik egy történeten, sok hasznos gondolatot találhat benne, ha az aktuális munkafázisát érintő fejezetnél föllapozza a könyvet.


Planus
-/5

Hát ​ez szerintem egy szörnyűség, EL NE OLVASSA SENKI! :D Nem is írok semmilyen normális kommentet, nem éri meg. Csak egyetlen dolgot emelnék ki mégis: a fordító nem tudom, mit szívott, miközben ezt átültette magyarra, de a Zabhegyezőt “Fogó a rozsban”-nak fordítani, az Eltűnt idő nyomában című regényt pedig “Elveszett idő nyomában”-nak… :D és még lehetne sorolni az ilyen baklövéseket. Legalább értene az irodalomhoz, aki átültet egy ilyet, de annak is van egy jelzésértéke, hogy normális, irodalomhoz értő ember biztos nem pocsékolja az idejét egy ilyen -—————(sípszó)-ra.


Lilla_Miko
3.5/5

Egy ​kicsit sokáig tartott átrágnom magam rajta. Nem egy egynapos olvasmány. Nem volt rossz, bár zavart a sok német utalás. Kicsit furcsa volt a nyelvezete/fordítása, emészthetőbb/ gördülékenyebb is lehetett volna. Kezdő íróknak mindenképpen érdemes elolvasni. Segíthet olyan dolgokra rávilágítani, amit kezdőként még nem ismer az ember. Nem ez a legjobb mű a témában, de vannak benne hasznos tippek.


gater
3.5/5

Jó ​könyv volt és hasznos, jó tanácsokkal egy-két könyvhöz is meghozza az ember kedvét, de egy kicsit száraz volt.


Volt ​benne néhány jó ötlet, de sokkal kevesebbet kaptam ettől a könyvtől, mint amit vártam.
Sok helyen éreztem a példák hiányát, persze lehet, ez csak az én hibám, hogy konkrétumokhoz akarok kötni egy művészetet, de szerintem a tanuláshoz az “így igen, így nem” bemutató módszer, nagyon hatékony tud lenni.


Mafia
3.5/5

nem ​kifejezetten “kreatív”, de gyerekekkel dolgozni jó.


AgiVega
2.5/5

Hiába ​az a címe, ami, az író nem éppen kreatív. Sajnos az “aha!” élmény nekem elmaradt. Már több, mint egy éve, hogy olvastam ezt a könyvet – talán kettő is megvan -, ezért csak ködösen emlékszem rá, de az volt a benyomásom róla, hogy a benne foglalt szabályok/okosságok nagy részére az ír(ogat)ó az évek során általában magától is rájön és magától is betartja, az összes itt felsorolt szabályt pedig képtelenség betartani, mert ha az ember ezzel próbálkozna, elveszne az írás öröme. Írni – szerintem – szívből kell, nem pedig egy rakás normát követve, és a “szívből írás” is csiszolódik az idők folyamán, míg végül el nem éri a szükséges színvonalat. Nekem ez a könyv sajnos semmi hasznosat nem mondott.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

50.7
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók