A ​pápa, aki szembeszállt Hitlerrel XII. ​Piuszról - ferdítések nélkül

Simon Biallowons - Ferenc, ​az új pápa
Sokan ​szeretnének minél többet megtudni az új pápáról. Ki is a Szentatya, mi várható a szolgálata idején? A szerző – katolikus teológus, újságíró, vatikáni tudósító – az új pápa életrajzi adatai mentén kíséri Olvasóját a Szentatya személyének megismerésében, erkölcsi és teológiai álláspontjának értelmezésében, hogy azután ráirányítsa figyelmét Ferenc pápa névválasztásának sokatmondó teológiai és politikai üzenetére. Aki a kötet végére ér, bizonnyal nemcsak Jorge Mario Bergoglióról, Ferenc pápáról tud meg sok érdekes és elgondolkodtató adatot – kezdve az argentin háttértől egészen az első megnyilatkozásokig –, hanem alaposabban és közelebbről ismeri meg azt a katolikus egyházat, amelynek egészen más az arca, a valója, mint ahogyan azt térségünkben, földrészünkön gyakran gondolják. Szép, reményteli, hatalmas jövő előtt áll ez a fiatalos, ez a csodálatos és élő egyház – amelynek most (Assisi­ Szegénykéje után) újra „Ference van”. Erre a XXI. századi Ferencre is nagy feladatok várnak, de úgy tűnik, mindehhez megvan az ereje, hite, reménye, öröme, lelke és szíve is.

Ismeretlen szerző - Az ​egyházatyák beszédei Krisztus-ünnepekre
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lepold Antal - Csernoch ​János
A ​rövidke könyv Nagymagyarország utolsó hercegprímásáról, Csernoch Jánosról szól, udvari papja, Lepold Antal visszaemlékezéseiben. Az író végigvezet minket az első világháború, a trianoni békediktátum, majd a rákövetkező időszak viharos eseményein, bepillantást kapunk egy pápaválasztásba, és megismerjük a hazájához haláláig hű főpapot. A hercegprímás esztergomi síremlékére a magyar törvényhozás ezt iratta; „Az égben visszakéri, amit a földön megmenteni nem tudott”.

Dr. Timkó Imre - Keleti ​kereszténység, keleti egyházak
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bangha Béla - Borbély István SJ - Az ​ősegyház
A ​keresztény egyház története I.kötet Előszó Hogyan lett, hogyan alakult, mily körülmények s fordulatok közt fejlődött a századok folyamán a kereszténység, az Egyház? Mikép bontakozott ki a tanrendszere, sajátos gondolatvilága, vallásossága, szertartási és jogi élete? Belső szervezete, intézményei s külső helyzete a világban? Milyen tényezők hatottak rá? Mik voltak diadalai s vereségei, örömei s megpróbáltatásai? Kik voltak hősei és árulói, támadói és védelmezői? Milyen hatással volt az emberiségre, államra, társadalomra, művelődésre, erkölcsre, népek boldogulására, nemzetek sorsának alakulására - viszont milyen hatásokat vett át az evilági tényezőktől? Ezek azok a kérdések, amelyekre az egyháztörténet választ keres és ad. Első pillanatra látnivaló, mily óriási területeket és távlatokat fog át az egyháztörténet s mennyire a leghatalmasabb és legérdekfeszítőbb része ez az emberiség általános történetének. Az utolsó kétezer év legmesszebb ágazó, legsokoldalúbb eseménysorozata tárul itt elénk, amely nélkül Európa kétezeréves fejlődését, művelődésének legmélyebb rúgóit s irányítóit megérteni nem lehetne, amint nem tudnánk nélküle az emberiség legértékesebb részének lelki világában sem eligazodni. Egy intézmény története ez, amelynél áldottabb s gyűlöltebb intézménye nem volt még a világnak; egy rendszeré, amely kezdettől fogva az ellentmondások forgatagába került- Voltak s ma is vannak szerelmesei, de heves ellenségei is. Vértanúi és elnyomói. Lelkes katonái s engesztelhetetlen tagadói.

Ismeretlen szerző - A ​II. Vatikáni Zsinat dokumentumai negyven év távlatából 1962-2002
Európa ​és a világ többi része átélte a XX. század legnagyobb egyházi eseményét: a II. Vatikáni Zsinatot (1962-1965). A magyar egyház több évtizedig el volt zárva a zsinat megújító hatásaitól. Bár 1975-ben magyarra is lefordították a zsinati dokumentumok szövegét, de a rendszerváltás után 10-12 évvel is általános a tapasztalat, hogy a II. Vatikáni Zsinat szelleme még nem járta át megfelelően az oktatást, az igehirdetést és a katekézist. A magyar teológia és egyházi élet számára is hasznos kötet bepillantást ad a zsinati folyamatokba, illetve a dokumentumok utóéletének az Egyház gondolkodását és mindennapjait átformáló következményeibe. A zsinat tanításának hivatalos szövegei 2000-ben, a jubileumi esztendőben jelentek meg ismét a Szent István Társulat kiadásában. Jóllehet az egyes dokumentumok ismerete nélkülözhetetlen, fontos azonban annak az útnak a követése is, amelyet az egyes zsinati megnyilatkozások az elmúlt 40 évben megtettek. Az új és napra kész magyarázatokat a legfelkészültebb magyar teológusok írták, széleskörű kitekintéssel a nemzetközi szakirodalomra. Az egyes tanulmányokat ezért részletes bibliográfia követi, buzdítva a kutatás és az érdeklődés folytatására. A gyűjteményes könyv akkor éri el célját, ha a magyar egyház jövőbeli élete számára, a II. Vatikáni Zsinat tanításának továbbra is aktuális elemzése ösztönzést nyújt szellemi és gyakorlati téren egyaránt. A kötet szerzői: Karl Josef Rauber, Franz König, Walter Kasper, Beran Ferenc, Erdő Péter, Gaál Endre, Hafenscher Károly, Kránitz Mihály, Lukács László SchP, Nemeshegyi Péter SJ, Német László SVD, Orosz Athanáz, Pákozdi István, Seszták István, Szabó Ferenc SJ, Tomka Ferenc, Tomka Miklós, Tőzsér Endre SchP, Várnai Jakab OFM

Hetényi Varga Károly - Szerzetesek ​a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában II.
Hetényi ​Varga Károly (Hosszúhetény, 1932. okt. 7. -- Pécs, 2002. jan. 2.) Ő tette nálunk a legtöbbet azért, hogy II. János Pál pápa szándéka szerint megismerjük XX. századi vértanúinkat és hitvallóinkat. A nemzetiszocializmus hazai áldozataival kezdte. De mire kötete, az _Akiket üldöztek az igazságért_ 1985-ben megjelenhetett, ő már megkezdte az anyaggyűjtést a vörös diktatúra áldozatairól. Jól tudta, hogy a kevés iratanyag sem értelmezhető helyesen a személyes visszaemlékezések nélkül. A még élő meghurcoltak vallomásait hatalmas munkával -- felesége áldozatos segítségével -- rögzítette. (_Rosdy Pál, Új Ember, 2002. jan. 20._) Életét, tehetségét és fáradhatatlan szorgalmát áldozta arra, hogy a hitükért üldözött magyar papok, szerzetesek és világi hívők történetét megörökítse. Ezzel a kőnél és fémnél maradandóbb ragyogó _szellemi emlékművet_ állított mindazoknak, akik a horogkereszt és a vörös csillag ateista terror áldozatai lettek Egyházunkért hazánkban. (_A. L., Táborkereszt, 2002. január_) Egy jó értelemben vett megszállott lelkesedésével és kitartásával járta végig Magyarország, Szlovákia, Románia, Kárpátalja, Jugoszlávia magyarlakta területeit, és gyűjtötte össze az egyháziak, papok és szerzetesek sérelmeit, szenvedéseit a nemzetiszocializmus, majd a kommunizmus évtizedeiben. Nem sajnált anyagi, szellemi áldozatokat hozni az igazság felderítése és nyilvánosságra hozatala céljából, kitéve magát az üldöztetés, félreértés veszélyének. (_Paxy László, Remény, 2002. 5. szám_) Visszhang? Szinte semmi. Akkor is. Tovább, tovább... 2000-ben végre megkaptad a Magyar Újságírók Közösségétől a Petőfi Sándor Sajtószabadság díjat. Ha valaki megérdemelte a petőfi nevével ragyogó díjat, Te meg- és kiérdemelted. (_Kósa Csaba, a Magyar Újságírók Közössége elnökének búcsúztatójából_) A kötetet sajtó alá rendezte: Hetényi Varga Károlyné Varga Borbála

Johannes B. Bauer - Az ​újszövetségi apokrifek
Az ​ősegyházban Krisztus kinyilatkoztatása az első századok szellemisége szerint módosított változatokban is elterjedt. Ez az apokrif irodalom. A kötet a legjelentősebbeket ismerteti, hűen az eredeti szöveghez Vanyó László, a patrisztika professzora avatott fordításában. Johannes B. Bauer 1927-ben született Bécsben, jelenleg a Grazi Egyetemen a dotmatörténet nyilvános, rendes tanára. Doktorátusát Bécsben szerzete 1951-ben, klasszika-filológia és semita nyelveket tanult Bécsben, Münchenben, Grazban, Rómában. 1962-ben habilitált patrológiából Grazban. 1964-ben jelent meg "Die biblische Urgeschichte" c. műve második kiadásában, és 1971-ben az általa szerkesztett "Bibeltheologisches Wörterbuch" harmadik kiadásában. A különböző szakfolyóiratokban megjelent tanulmányai egy kötetbe gyűjtve Scholia Biblica et Patristica címmel jelentek meg Grazban 1972-ben. J. B. Bauer professzor az Osztrák Tudományos Akadémia tagja.

Reinhard Barth - Pápák
A ​hivatalos egyháztörténet 265 pápát ismer név szerint, és ehhez jön még jó háromtucatnyi ellenpápa. Vannak köztük kiemelkedő személyiségek (mint VII. Gergely, aki kényszerítette IV. Henriket, hogy vezeklésül zarándokoljon el hozzá Canossába), vannak gátlástalan uralkodók (mint Rodrigo Borgia, aki VI. Sándor néven teljesen világi módon uralkodott az egyházi államban, méreg és tőr segítségével), vannak műértők is (mint II. Gyula, aki Michelangelót és Raffaellót remekművek megalkotásával bízta meg), vagy éppenséggel tudós Biblia-magyarázók (mint XVI. Benedek). Krisztus helytartójaként a pápa nem csupán az egyházi állam és kétmilliárd keresztény vezetője, hanem mindig hatással volt a világ történéseire is. A pápaság története így mindenkor összekapcsolódott a kereszténység által formált Nyugattal. A kötet az összes pápát és ellenpápát bemutatja, a kezdetektől, Róma katakombáitól a jelenig - és mindeközben festészeti, szobrászati és építészeti mesterművekkel gazdagon ékesített ívét rajzolja meg az elmúlt 2000 év (egyház)történetének.

Ismeretlen szerző - "Te ​meztelen Krisztus, hol hagytad az ingedet?"
Régi ​adósságunkat törlesztjük akkor, amikor e könyv, a FONTES HISTORICI ORDINIS FRATRUM MINORUM IN HUNGARIA • MAGYAR FERENCES FORRÁSOK útra bocsátásával a ferences rend magyarországi történetének nehezen hozzáférhető, vagy eddig alig ismert forrásait közölni kezdjük. Szerencsésebb történelmű országokban ez már régen megtörtént. Nálunk a szerzetesrendek működésének újra engedélyezése, a rend iratainak, könyvtárainak újbóli birtokba vétele, eddig lappangó iratok, könyvek előkerülése (ld. gyöngyösi leletek) adnak új lehetőséget. Ezzel a lehetőséggel élve szeretnénk hozzájárulni a ferences rend magyarországi történetének kutatásához, annak fellendítéséhez. Talán furcsának tűnik, miért ezzel a kötettel indítjuk sorozatunkat, hiszen akadna régebbi forrás is. Ez igaz, de a szerzetesrendek 1950-es feloszlatása olyan történelmi esemény, melynek átélői és elszenvedői közöttünk élnek. 1990-ben még nem is nagyon gondoltunk arra, mennyire sürgető is az akkor történtek leírása, megörökítése, visszaemlékezések, és fellelhető dokumentumok alapján. A közben eltelt idő, és a feloszlatáskor élők szinte egy évtized alatti eltávozása tette világossá, milyen fontos ennek a jelent is súlyosan meghatározó eseménynek az emlékeit összegyűjteni. Hiszen a fiatalabb nemzedék a feloszlatást már nem átélt valóságként ismeri, hanem — hála Istennek — csak úgy, mint a saját életét is nagyon meghatározó történelmi tényt. Ha most, az utolsó pillanatban ezt nem tettük volna meg, úgy jártunk volna, amint Tacitus is írja: „Valóban nagy bizonyságát adtuk türelmünknek, és amiképpen a régi kor láthatta, meddig terjed a szabadság, mi is láthattuk, meddig a szolgaság: a figyelők miatt még beszélni, egymást meghallgatni sem lehetett. Hangunkkal együtt az emlékezést is elvesztettük volna, ha a feledés ugyanúgy rajtunk múlnék, mint a hallgatás.” (P. C. Tacitus: Agricola élete 2. Borzsák I. fordítása) Kötetünk tehát ez a megmentett emlékezés, aminek az ad különös aktualitást, hogy a szerzetesrendek feloszlatása éppen ötven évvel ezelőtt történt Magyarországon. A visszaemlékezések összegyűjtése egyben a fiatalabb generáció tisztelgése is azok előtt a ferences testvérek előtt, akik elszenvedték a feloszlatás eseményét és következményeit, akik tanújelét adták a rendhez, hivatásukhoz való hűségnek, és akik áldozatokat is hoztak, hogy megőrizzék és továbbadják a ferences életeszményt. fr. Varga Kapisztrán OFM

Puskely Mária - Árpád-házi ​szent Margit és Ifjabb szent Erzsébet tössi legendája
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Csorba Csaba - László János - Kolostorok ​Magyarországon
László ​János és Jászai Balázs földi és légi fotóival, Csorba Csaba rövid kolostor-történeteivel jelent meg egy hazánk legjelentősebb rendházait bemutató kötet. Időben Pannonhalmától Majkig, azaz a 10.-től a 18. századig, térben pedig Soprontól Sátoraljaújhelyig terjed a könyvben tárgyalt 23 klastrom. Mint az előszóból megtudjuk, mai kolostor szavunk nyelvújítási kifejezés 1784-ből. A hazai bencés főapátságot, Pannonia szent hegyén, még Géza fejedelem alapította, több mint ezer évvel ezelőtt. Kiváltságokkal már fia, I. István látta el 1002-ben. Ugyanő alapította Pécsvárad és Bakonybél bencés monostorait is. Utódai sem maradtak el tőle: I. Endre 1055-ben a Balaton mellett, Tihanyban. A későbbi Szent László pedig 1091-ben Somogyváron hozott létre apátságot. Bemutatja a könyv a kevésbé közismert Kaposszentjakabot, az egyik legrégebbi magánkezdeményezést, Győr nembeli Ottó nádor 1061-es alapítását. A további monasztikus rendek kolostorai közül szerepel a könyvben a monumentális türjei premontrei rendház is, a hasonló nevű nemzetség monostora. Egyik legszebb Szent László-freskónk csodálható meg benne. A ciszterciek kolostorai közül például a középkori bélapátfalvit láthatjuk a kötetben. Az ország egyik legjelentősebb középkori épületegyüttese volt a IV. Béla által alapított margitszigeti domonkosrendi apácakolostor. Képei között láthatunk egy felvételt a sziget helyreállított premontrei kolostor-templomáról is (erről a szövegben nem esik szó). Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend a pálosok voltak. Hét kolostorukat is bemutatja a kötet Pécs-Jakabhegytől, a IV. László király által alapított Pilisszentléleken át, az alapítója, Kinizsi Pál sírhelyének is helyt adó Nagyvázsonyig. A ferencesek városi kolostorai általában a középkortól napjainkig fennmaradtak Soprontól, Jászberényen át Szegedig. A világ zajától elvonult kamalduli remeték majki barokk épületegyüttese a bemutatott kolostorok legfiatalabbika. Persze az Árpád-kori klastromok némelyikét is komolyan átépítették, mint azt a világörökség részeként nyilvántartott Pannonhalma esetében láthatjuk. Az esztétikus megjelenésű, csodálatos képanyaggal illusztrált áttekintés részletes és színes képet nyújt a hazai kolostorok múltjáról. Jó szívvel ajánlható a történelem és a műemlékek iránt érdeklődők figyelmébe.

Szántó Konrád - A ​Katolikus Egyház története I-III.
A ​modern keresztény kultúra, vallási ismereteink egyik fontos segédeszköze ez a kiállításában is szép mű. De nemcsak a hívő számára jelent nagy segítséget, hanem a kulturált nem hívő számára is. Hiszen, hogy mást ne említsünk, Magyarország ezeréves történetének lényeges és ki nem törölhető része a kereszténység története. (Dr. Szilas László SJ) E könyv hosszú időre korszerű kézikönyv marad, amelyet csak a további kutatási eredmények nyomán lehet majd tovább fejleszteni. Tudományos színvonala, kézikönyv-jellege mellett stílusa nem száraz, fárasztó, hanem gördülékeny, világos. Feltétlenül ott a helye az egyházi műveltségére, tájékozottságára valamit is adó ember könyvtárában. (Rosdy Pál)

Henry Chadwick - A ​korai egyház
A ​kötet a jeruzsálemi ősgyülekezetből megszülető és az 5. század közepén már nemcsak nyelvében, hanem teológiájában és hagyományában is két ágra: a nyugati és a keleti egyházakra szétváló kereszténység történetének fő vonalait mutatja be. A kiváló angol egyháztörténész arra a kérdésre keresi a választ, hogy Jézus követőinek kicsiny közössége hogyan vált az apostoli misszió, az üldöztetések, történelmi fordulatok, a teológiai és egyházszervezeti viták közepette világegyházzá, s mindeközben hogyan jöttek létre a későbbi évszázadokat meghatározó intézményei, a teológiai gondolkodást megalapozó dogmatikai döntései, a mindennapi életet átható sajátos hagyományai. Chadwick feltárja az egyház sokrétű és korántsem ellentmondásmentes kapcsolatát a zsidósággal, a hellén civilizációval, a római állammal és a pogánysággal.

Kahler Frigyes - A ​főcsapás iránya: Esztergom
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Jean-Yves Leloup - Bevezetés ​az igazi filozófusokhoz
Az ​igazi filozófus nemcsak szavaival tanít, hanem legalább annyira személye által is. A bölcsesség benne "mondja ki magát..." Titkon - éppen azoknak a filozófusoknak a szellemében, akiknek emléke előtt tisztelegni kívánunk (Órigenész, Teológus Dénes, Alexandriai Kelemen, Evagriosz Pontikosz, Aranyszájú Szent János, Johannes Cassianus, Nüsszai Gergely, Hitvalló Maximos és Új Teológus Simeon) - e könyv tapintatos meghívás is egyben az emberi lénynek olyan lehetséges átalakítására, amely fizikai, pszichikai és spirituális létünk egészét érinti. Nazianszoszi Gergely szavával: "Ha Istenről, a végtelen valóságról vagy az Abszolútumról jó beszélni, még jobb magunkat átalakítani és számára egyre készségesebbé tenni: akkor fogjuk őt megismerni, mikor hasonlóvá leszünk hozzá."

Mehrle Tamás - Szent ​Domonkos életének tanítása
"Elmélkedésünk ​alapjául P. Petitot: _Vie de Saint Dominique_-jét vettük. Módszerünk általában az volt, hogy Szent Domonkos élettörténetének egy-egy szakaszához fűztük reflexióinkat. E megfontolásokat egyrészt P. Petitot-nak említett műve sugallta, de mégsem kötöttük magunkat e könyvhöz, hanem egészen szabadon, a szükségnek és a körülményeknek megfelelően fűztük gondolatainkat. Ha most újra átolvasnám a sorokat, bizonyára feltűnnék, hogy mennyire tükröztetik vissza a mi életünket, küzdelmeinket, problémáinkat. Szent Domonkos élete alkalmasnak mutatkozott arra, hogy alkalomszerű megjegyzések, reflexiók, lazán összefüggő sorozatát kapcsoljuk hozzá." - - - - - - - - - - - "Kövessük Szent Domonkos Atyánkat: tartsuk magunkat Rendünk haszontalan tagjainak, Isten haszontalan szolgáinak. Viszont ha jóakaratú munkánknak sem lesz eredménye, alázattal dolgozzunk tovább. Áldozzuk rá és tegyük fel egész életünket szent célunk érdekére, bízva abban, hogy Isten a megfelelő órában majd megadja a sikert, a növekedést. Örüljünk annak, ha azt, amit mi vetettünk el, mások majd learathatják! ... Hiszen, sem nem az valami, aki ültet, sem nem az, aki öntöz, hanem Isten, aki a növekedést adja! Aki pedig ültet, és aki öntöz mindegyik a saját jutalmát nyeri majd el munkája szerint. (1.Kor. 3,7-8.)"

Jean-Pierre Moisset - A ​katolicizmus története
"Hányszor ​is temették már el az egyházat az elmúlt kétszáz év során? Egész könyvet lehetne erről írni. És ami a többi vallást, a 'vetélytársakat' illeti: a múltban velük kapcsolatban szintén az a nézet vált uralkodóvá, hogy a katolikus egyházhoz képest lényegesen előnyösebb helyzetben vannak. Győztesnek lehetett volna kikiáltani annak idején a római kori Mithrász-kultuszt, a fényes gyarapodásnak örvendő középkori iszlámot, vagy a 16. században hódító protestantizmust. Ugyanígy az e világi reménységeket is, ha a 20. századi tragédiák ki nem oltották volna az ilyen jellegű reményeket tápláló optimizmust vagy éppen elvakultságot. Vajon az e világi üdvösséget hirdető ideológiák hanyatlásából fakadó szkepticizmus vallási megújulást eredményez-e napjainkban? Az ebben reménykedők hajélamosak bízni benne, hogy így lesz. A fogyasztói társadalom boldogságra vonatkozó, cseppenként adagolt, hamis ígéreteinek szertefoszlásából születő frusztráció vajon csírájában magában hordozza-e annak a vágyát, hogy érdemes másfelé keresgélni? Hiszen az ilyen jellegű vágyban valamiféle vallási megújulás ölthetne testet... Ahhoz, hogy a katolicizmust a 21. században újból életerő járja át, alapvető arculatváltásra lesz szükség." Jean-Pierre Moisset biztos vezetőnek mutatkozik a kautolikus egyháztörténelem ösvényein. Az új történésznemzedék e kiváló képviselője 1965-ben született, a Michel de Montaigne Egyetem előadója. E művét több nyelvre lefordították, s 2006-ban elnyerte a Nouveau Cercle de l'Union "Histoire"-díját.

J. N. D. Kelly - Aranyszájú ​Szent János
Aranyszájú ​Szent János (344-407) kivételes papi lélek volt. A hízelgést nem ismerte. Az egyháznak talán legnagyobb szónoka, akit már Antiókhiában "aranyszájú"-nak mondtak. Kelet dús fantáziája mélységesen keresztény tartalommal egyesült nála. A kutatók többsége egyetért abban, hogy János rögtönözte beszédeit. Egy későbbi életrajzírója szerint, amikor János az ambóhoz ment, az emberek elámultak, hogy sem papír, sem könyv nem volt a kezében, mégis olyan beszédet vágott ki, amilyenről korábban álmodni sem mertek. János beszédeiben sok az improvizáció: rendre utasítja a beszélgetőket vagy figyelmetleneket, megjegyzést tesz az időjárásra, megköszöni a felcsattanó tapsot, figyelmeztet, hogy a templomban zsebmetszők működnek. János prédikációiban rengeteg szentírási verset magyaráz. Ahogy az egy antiókhiaitól, Diodórosz egykori tanítványától és Theodórosz barátjától elvárható, Jánost is a szószerinti írásmagyarázat érdekli. Nem száraz elemző, mindig igyekszik megeleveníteni a bibliai szöveget hallgatósága előtt: egzegézise emberi érzéseket, cselekedeteket közvetít. A János ajkain csüggő tömeget lenyűgözte a szónok meggyőző ereje és a szavaiban lüktető szenvedély. Pogányok tömegei hallgatták: e beszédeivel vált János Antiókhia vezető prédikátorává. Az emberek "kinyitották előtte fülüket és szívüket."

Molnár Imre - Az ​igazság szabaddá tesz
Mivel ​érdemelte ki ezt a szörnyű bűntényt Jerzy atya? Talán bűnöző, gyilkos vagy terrorista volt? Sz sincs ilyesmiről. Popieluszko atya pusztán a katolikus egyház hűséges papja volt, aki Krisztus szolgájaként a saját és mindazok méltóságát védte, akik vele együtt elnyomást és megaláztatást szenvedtek. Mert a hit, az Evangélium az emberi méltóság és a szabadság fogalma nem egyeztethető össze a marxista ideológia lényegével. Ezért zúdult reá Isten ellenségének, az emberiséget leigázó "nagy hazugnak" pusztító haragja, aki gyűlöli az igazságot és a hazugságot terjeszti a világban. Miként a történelemben időnként megesik, ezekben az években Európa nagy részén az emberek elméjének világosságát elhomályosította a sötétség és a jót rosszal helyettesítette. Így ez a szeretett lengyel föld is a terror, a szolgaság és az álnokság országa lett. Krisztus evangéliumát, az élet és a szentség szavát felváltotta a gyűlölet és a halál perverz tanítása. Hazátokra a gonoszság cunamija csapott le. ... Jerzy atya nem engedett a csábításnak, s nem törődött bele, hogy ilyen haláltáborban éljen. Pusztán az igazság, az igazságosság és a szeretet fegyverével próbálta visszakövetelni az állampolgári és papi lelkiismereti szabadságot. De a rontást hozó ideológia nem bírta elviselni az igazság és az igazságosság fényét. Ezért üldözte, tartóztatta le majd brutálisan megkínozta ezt a védtelen káplánt, akit végső gyalázatként összekötözve vízbe vetett, bár az még életben volt. Elrablói, akik az életet a legkisebb mértékben sem tisztelték, büszkén vállalták fel halálát. Magára hagyták, miként némelyek az állat tetemét dobják el. Testét csak 10 nap múlva találták meg... E fiatal papnak az áldozata azért nem jelent vereséget, mert az elkövetők az Igazságot nem voltak képesek megölni. Vértanúnk tragikus halála ezért az emberi szívek Evangéliumhoz való megtérésének folyamatát indította el. A vértanúk halálából mindig a keresztény élet vetése fakad. Ma Popieluszko boldoggá avatása az egész nemzet számára az örvendezés emlékezetes napja. Popieluszkót megdicsőülten helyezik az Anyaszentegyház karjai közé. A politikai rendszerek oly gyorsan múlnak el, mint a nyári viharok. Nem marad utánuk más csak a pusztítás nyoma. Az egyház azonban saját fiain keresztül itt marad, hogy az emberiséget a határtalan szeretet ajándékához segítse. Mert a keresztény ember a föld sója.