Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Youditta
5.0/5

Hosseini ​jól keveri a kártyáit a könyvben. Hamar eléri azt, hogy az ember ne tudja letenni a könyvet, folyamatosan olvasni akarja.
Afgán családok története jelenik meg előttünk, minden elemével. Szegénység, borzalom, fájdalmas elválás, háború, afgán menekültek. Ám van másik oldal is, szeretet különböző formái, leginkább testvéri ami erősen átitatja a lapokat, sajnálom is, hogy olyan keveset olvashattam Abdullah-ról, ő volt a kedvencem.
Érdekes volt, ahogy a sok történetet összekeverte Hosseini, néha nem is tudtam, hogy áll kapcsolatban az alaptörténettel.
Jó volt barangolni Afganisztánban, 50 év különböző korszakaiban, a 2000-es években is. Jó volt arról olvasni, hogy vannak emberek, akik szinte mindent kockára tesznek, hogy háborús testi-lelki sérülteken segítsenek. Igen, vannak ilyen emberek, szerencsére.
Lehet, hogy a mostani Európában több Hosseini kellene, bár nem tudom emberek gondolkodásmódján mennyire segítene. A könyv is megmutatja, hogy amikor látjuk a borzalmat, akkor fogadkozunk, hogy segítünk a lehetőségeinkhez mérten, s ha hazamegyünk a biztonságos kis világunkba, akkor az egészre mint egy álom gondolunk, s néhány hét alatt gyorsan el is felejtjük azt a nagy tenniakarást.

Hosseini ha hatásvadász is olykor, azért írni tud, szeretem ahogy a Közel-Keletet megmutatja, ahogy a történetei összeállnak a végén. Viszont ha őt akarom olvasni, előtte fel kell rá készítenem a lelkemet.


mate55
4.5/5

Hosseini ​legambiciózusabb munkája, több generáció és kontinens között. Véleményem szerint, a posztmodern regény átláthatatlan cinizmusának „rövidítése”, amely nagyon különbözik a Közel-Keletről és Dél-Ázsiából érkező politikai, érzelmileg túlfűtött könyvektől. Mégis olyan rajongók „légióit” vonzotta, akik hozzászoktak az irodalmi fikció {{unatkozó, fáradt, szexuális}} iskolájához, és azt sugallják, hogy olyan időkben élünk, amikor az ilyen megkülönböztetések egyre inkább értelmetlenek, és a cinizmus végül is kifogyóban van. Arról mesél, hogyan szeretünk, hogyan viselünk gondot egymásra, és a döntéseink hogyan rezonálnak a minket követő nemzedékek életében. Az író a hektikus emberi érzelmeket meglepő ügyességgel kezeli. Minden fejezetet más-más nézőpontból mond el, feltárva minden egyes ember által rejtett aggodalmakat és megpróbáltatásokat. A kronológia töredezett (de „folyékony”), mivel többszörös, bonyolultan összekapcsolt narrátorok adják elő személyes történeteiket az afganisztáni megpróbáltatás drámáján belül. Az egymást követő elbeszélések, olyan technikával bontakoznak ki, amely az [[Az ezeregy éjszaka meséi]] klasszikus formájára emlékeztetnek. Bár a regény valósághű, gyakran rapszodikus, a mesélés keményfajta varázsa pedig optimizmussal táplálja, hisz abban, hogy ha az emberek nem feltétlenül képesek megszabadulni a kemény világtól, legalább megértést, szimpatizálást érhetnek el. Olyan karakterek, amelyekről elvárható, hogy marginalizálódjanak (háttérbe szoruljanak). Az afgán szereplők érzelmi életének csodálatos frissessége van, akik mind a szegénységgel és a politikai realitások megváltoztatásával szemben, vagy talán azért, mert a „harcok” által szegénységgel küszködnek, feltárják a dinamikus új utakat, amelyek egymáshoz kapcsolódnak. Hosseini regényeiben a túlélésért folytatott harc nem törik össze a személyes identitást. Megszabadítja. Míg az erőteljes szépség pillanatai folyamatosan jelen vannak, (érzésem szerint) a történetvonalak nem egészen illeszkednek egymáshoz, és emiatt a könyv egy regényből egy sor „matrica formájába” bontakozik ki. {{ Fájdalmasan szomorú, de a szerete is sugárzik: egy testvér és nővér tartós köteléke, az unokatestvérek ingerlékeny kapcsolata, a mester és a szolga csendes intimitása, az orvos és a nővér elkötelezettsége a háborús áldozatok számára.}} A „Papírsárkányok” és az „Ezeregy tündöklő nap" rajongói azonban nem fognak csalódni. Hosseini hangja biztos, karizmatikus.


Gyöngyi69
4.5/5

Születésnapi ​ajándék a férjemtől Hosseini könyve, amit méltatlanul sokáig várakoztattam a polcon.
Másnak éreztem ezt a regényt az író előző két kötetéhez képest: itt kevesebbet olvashattunk a háború borzalmairól, miközben mégis volt belőlük jócskán. Miközben zajlanak egyes szereplők életének eseményei, egyikük életéből a másikba csöppenünk, és előbb-utóbb mindennek jelentősége lesz majd, néha egészen apró, jelentéktelennek tűnő momentumoknak is. A magam életében is meg szoktam figyelni, hogy néha egy szó, egy beszélgetés hogyan hat valaki életére, aki jelen sem volt az ominózus szavak elhangzásakor, de a másik továbbadta, beszélt róla, megmutatta másoknak is, és ők hasznát vették. Ilyen pillangóeffektusok sora Hosseini sora, aki gondoskodik arról is, hogy ne tudjunk mindent kiszámítani, érje meglepetés is az embert bőven a könyvet olvasva. Az író tőle megszokott módon emberséggel beszél szereplőiről, próbál rávilágítani cselekedeteik okára. Pont ezt érzem egyik legnagyobb erényének is a könyvnek: arra tanít, hogy egyes emberek viselkedésének hátterében sejtelmünk sem lehet róla, hogy mi lapul, így ítéleteink szükségszerűen igazságtalanok lesznek.


Bori_L
4.5/5

Jól ​esett most ez a könyv. Néha nehéz volt olvasni, mert a leírt borzalmak (még ha némileg színpadiasan és hatásvadászul is vannak előadva) eszembe juttatnak valós borzalmakat, amiket ugyan nem én éltem át, de testközelből láttam őket, találkoztam velük. De Khaled Hosseini szerintem gyönyörűen ír, és én rendkívül hálás vagyok neki azért, hogy Afganisztánnak egy olyan arcát mutatja meg, amit az “átlag” nyugati ember nem lát. Mert borzalmak mindenhol történnek a világban, nem kell elmenni érte Közel-Keletig, de még csak a szomszéd országig sem (bár valamiért a közel-keleti borzalmak egzotikusabbak, mint az itthoniak, azokkal “felemelőbb” és menőbb foglalkozni), de egy kultúrát nem csak a negatívumai határoznak meg.

Hosseini ír az afgán falusi életről, a nehézségekről és szépségekről, ír a háborúról, az emigrációról, és arról, hogy néha milyen nehéz megfelelő döntéseket hozni. Hogy a szörnyűségek valójában csak addig szörnyűek, amíg látjuk őket, de otthon, a kényelmes és biztonságos életünkben inkább álomszerűnek tűnnek. És ez elkerülhetetlen, sőt, talán rendjén is van így – senki nem veheti a hátára az egész Föld minden bánatának és kegyetlenségének súlyát. Sok minden másról is ír, szeretetről, szomorúságról, felejtésről. Szépen, szomorúan, de mégis érdekesen. Néha kellenek az ilyen könyvek nekem.


Trudiz
4.5/5

Igen ​hosszúra nyúló olvasásom volt ez.
Hullámzó volt a kedvelt, s kevésbé tetszetős rész, így több más olvasmány “beelőzött”. Volt, amikor alig tudtam letenni, vitt magával, de a szomorú, negatívabb eseményeknél megtorpantam, beragadtam.


Anó
5.0/5

Ez ​a regény hol simogatta, hol fájdalmasan horzsolta a lelkem, de egy pillanatig sem untatott. Épp ellenkezőleg – azok közé az olvasmányok közé tartozik, amelyek letehetetlenek – csak peregnek az órák, s észre sem veszi az ember, hogy elzsibbadva ül az ágy szélén – s kinn, ahol “egy pillanattal azelőtt” fényesen ragyogott a nap, koromsötét van már…Sok szálon futó a történet, a “meseszőttes” színes szálai egyre bonyolódnak, hogy végül minden kisimuljon és érthetővé váljék. Happy end? Csak annyi, mint az életben. De az olvasó érezhet azért végül egy könnyű, finom simítást az arcán, mint az a kisfiú, s az a kislány, akik testvérek voltak, s egy kellemes nyári napon egymás mellett aludtak nagy békességben….
Kedvencem a második Pari volt – s nagyon mélyen érintett az a rész, mely a kis Pari, Nabi, a sofőr, Szulejmán és Nila életét kísérte végig.
De elgondolkodtató volt Thália története is, s az, ahogy az élete megoldódott. Érdekes, mennyivel inkább lánya lett ő a különc, erős, gyakran kemény, de tiszta lelkű tanítónőnek, mint amennyire a fia fia volt.
Szerettem volna, ha másképp végződik a regény – aki olvasta, tudja, mire gondolok! De így életszerűbb volt.


Véda
5.0/5

Mi ​az, ami megérint minket a világból és ösztönös, természetes cselekvéssé válik, és mi az aminek csak pár pillanatig leszünk részesei, majd a bennünk keltett érzelmek egyszerűen elhalványodnak az idővel, mint egy jól sikerült melodramatikus színházi előadás?
Számomra erről, a soha el nem fogyó szeretetről, és arról a bőr alatt megbúvó örök tüskéről szólt a könyv, milyen is nekünk, akiknek nem adatott meg a felejtés ajándéka?
Hiszen mindig annak a nehezebb, aki marad…


klaratakacs
4.5/5

Ez ​a történet egy szövevényes, évtizedeken és kontinenseken átnyúló családregény, melynek különleges ereje abban rejlik, hogy látszólag véletlenszerűen kapcsolódnak egymásba a szereplők, mégis van egy alap kötőelem a testvérként szétválasztott Pari és Abdullah párosa. Velük kezdjük és fejezzük be a történetet. A kilenc rész kilenc olyan ember életét követi végig, akik velük álltak kapcsolatban valamilyen módon, néha csak távolian, mint Adel, katonai parancsnok védett, de apja titkaira rádöbbenő fia, vagy Thalia és Makrosz, akik sorsa miatt egy görög szigetre is ellátogatunk. A kedvencem Pari nevelőanyja, Nila párizsi története volt, aki önpusztításával próbálta eltörölni a rengeteg hazugságot. De mindegyik szereplő történetében volt, ami megfogott, Nabi, a másik kedvencem {{aki rádöbben, hogy férfigazdája mindig is őt szerette}} és képes ezzel a szeretettel együtt élni vagy Rosi, aki csak mellékszerpelő, de az odavágott egy mondatával olyan erőről tett tanúbizonyságot, ami csak az igazán erős személyiségek sajátja.
A karakterek, az ő történeteik már önmagában vitték a könyvet, de én nagy pozitívumának tartottam, hogy a politikai helyzetet az író csak annyira tette bele a történetbe, amennyire az az emberi sorsok alakulása, annak megértése miatt szükséges volt, viszont az adott kor /1940-2010/ és az éppen aktuális helyszín (Amerika, Párizs, görög sziget, Afganisztán) hangulatát enélkül is pontosan átadta.
A sok és olykor keserves mondanivaló (testi és lelki sebek, örök hiányok, beteljesületlen tervek és életek, a szeretet erejét megpróbáló idők) ellenére egy könnyen olvasható könyv, nem komor hangulatú, de nem is disneysen vidám és mindent megoldó. Életszerűen egyensúlyban van.


Katalyn77
5.0/5

Tegnap ​fejeztem be és még itt “zsibbong” bennem a könyv, sok kis történet mint a mozaik összeáll egy egésszé, egy afgán család történetévé. Csodaszépen megragadóan ír, átjárja a könyvet a szomorúság, ugyanakkor a remény, és a szeretet is.Sokféle érzelmet megmozgatnak a családtagok történetei szomorúság, harag, remény, kilátástalanság, könnyek. A kedvencem a második generációs Pari, de Thalia története ereje, is nagyon megfogott, hihetetlenül erős nők. Még jó darabig a hatása alatt leszek a történetnek.


robinson
4.5/5

Néhol ​brutális, felkavaró. Egy más kultúra, más világrend, más erkölcsi és családi hagyományok. Több szálon is fut a történet. Vannak sötét családi titkok, amik azért kiderülnek.
Érdekes és lelkileg megrázó-felemelő olvasmány.
Kabultól Párizsig, mély érzésekkel, drámákkal. Szép történet.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2013/12/es-hegyek-visszhangozzak.html


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
3.0/5

Statisztika

62.3
átlagos pontszám i
0 példány értesítés alatt
0 elérhető példány
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók

  • Nem szerepel egyetlen kollekcióban sem.