Ajax-loader

Onetti ​egyszer azt találta mondani írói hitvallásáról, hogy „Én csupán az emberi kalandot akarom megírni”, ami elég különösen hangzik, ha a mitikus szálakat szövő, nagyon is fikciós regényeire gondolunk, elbeszéléseire ellenben kifejezetten illik. Sokrétű, gazdag kisprózájának darabjaiban ugyanis épp az a közös, hogy a szerző az élet egy-egy apró viszontagságát vagy különös történését ragadja meg, és abban mutatja fel, könnyedén, a lét elviselhetetlen nehézségeit.

Persze a történetek csak látszólag egyszerűek, mert a felszín alatt Onetti hatásosan működteti a modern prózatechnika sokféle fogását. Szinte eszköztelenül indítja az elbeszéléseit, de aztán hihetetlenül hatékonyan teremt a semmiből sokágú jelképeket és főképp sajátos hangulatot: Onettinek elég egy-egy mozdulat, pillantás, fintor, s máris rabjai vagyunk összetéveszthetetlenül egyéni világának.

Hősei álmodozó, küszködő figurák – egy szerelemre váró, rejtélyes orvos morfiumrecepteket ír fel, egy éhező tizenéves lány félszegen árulja a testét, egy idősödő bevándorló az óhaza után sóvárog. Tudják, érzik, hogy kudarcra vannak ítélve, mégsem tiltakoznak, valamiképpen mindig elfogadják a világ rendjét – és ismételten vesztenek. Csakhogy mire bekövetkezik a szemünk előtt az újabb vereség, belénk égetnek egy-egy mély, emberi gesztust, érzést vagy markáns véleményt. Úgy, ahogy a címadó, emblematikus novellában is látjuk, ahol egy kivénhedt színész mereng az emlékein egy sivár menhelyen (kezében a Hamlet, de még nem olvasta), s egy különös rendezés felidézésével álom és valóság szövevényes viszonyát járja körül felejthetetlenül.

Kapcsolódó könyvek

Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

5.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók