|
Azzal a kérdéssel szeretnék foglalkozni tehát, hogy utal-e bármiféle történeti tény vagy szöveghely arra, hogy az alapító atyák azt a hatalmat szánták a Legfelsőbb Bíróságnak, amellyel ma rendelkezik. Merőben analitikus szempontból nyilvánvaló, hogy egyetlen politikai demokrácia sem követeli meg egy ilyen Bíróság létezését. Maga Oliver Wendell Holmes bíró ismerte el, hogy noha a miénkhez hasonló szövetségi rendszer, amelyben minden államnak megvan a maga állami legfelsőbb bírósága, szükségessé tesz egy általános Legfelsőbb Bíróságot, amely megítélheti az alárendelt bíróságok egymással ellentétes rendelkezéseit, azt nem követeli meg, hogy egy a választók felé nem felelős bíróságot olyan hatalommal ruházzanak fel, amelynél fogva megsemmisítheti a választók felé felelős képviselők törvénykezését. Ennél nyugodtan tovább is mehetünk, és kijelenthetjük, hogy nemcsak hogy nem szükséges ez egy demokratikus rendszer működéséhez, de egyenesen összeegyeztethetetlen a demokrácia szellemével.
Kapcsolódó könyvek
Max Weber - A politika mint hivatás
"Nem a nyár virágzása áll előttünk, hanem inkább jegesen sötét és szigorú sarki éjszaka. Ebből a szempontból mindegy, hogy külsőleg melyik csoport kerekedik felül. Mert ahol nincs semmi, ott nemcsak a császár, hanem a proletariátus is elvesztette jogát. Mikor ez az éjszaka lassan elvonul, ki lesz még életben azok közül, akiknek látszólag oly gazdagon virágzott a tavasz? Mi lesz bensőleg önökkel addigra? Megkeserednek? Vagy nyárspolgárokká válnak? Egyszerűen érzéketlenül fogadják el a világot és munkájukat? Vagy a harmadik, de semmi esetre sem a legvalószínűtlenebb eshetőség következik be mindazok számára, akiknek ehhez megvan a tehetségük, és - ami gyakori és rossz dolog - mindazok számára, akik e divat követésére kényszerítik magukat: misztikus menekülés a valóságtól? Minden ilyen esetben levonom majd a következtetést, hogy nem nőttek fel saját tetteikhez a való világhoz és ennek mindennapjaihoz. Objektive és ténylegesen nem élték át - a szó legmélyebb értelmében - a politikát mint hivatást, amit magukban sajátjuknak gondoltak. Jobban tették volna, ha egyszerűen az ember és ember közti testvériességet ápolják: amúgy pedig szakszerűen végezték volna napi munkájukat".
Platón - A szofista
"Merhetjük-e a szánkon kiejteni azt, ami 'semmi módon nincsen'?"
E könyv Platón kései filozófiájának kulcsműve. Éppúgy egyik fókuszpontja Arisztotelész, a sztoikusok vagy az újplatonikusok, mint a reneszánsz vagy a XX. század gondolkodásának.
Platón műveinek kommentált Atlantisz-összkiadása az utóbbi évtizedek klasszika-filológiai kutatásai alapján szükség szerint javítva, átdolgozva vagy teljesen új fordításban közli az egyes dialógusokat, s tartalmazza az eddig magyarul nem olvasható szövegeket is.
Hamvas Béla - A láthatatlan történet
Valamely szempontból egymáshoz rendelt események soráról azt mondjuk: történet. Van története az univerzumnak, a természetnek, az emberi társadalomnak, a kultúrának. Mindannak, ami a tér-idő kozmikus színpadán a keletkezés-elmúlás törvényének alá van vetve. Hamvas Béla történetei azonban aligha sorolhatók a történetírás színpadi eseményei közé. Ami őt foglalkoztatja, mindig és szükségképpen a színjátszás kulisszái mögé vezet, abba világba, amelyről alig tudunk valamit, amely nélkül azonban a történelem sem lenne más, mint a megjelenés-elmerülés véletlenszerű eseményeinek hömpölygő áradata. "A történetnek önmagában értelme nincs" - mondja Hamvas. Amit mi itt látunk, már csak végkifejlete annak a küzdelemnek, amit a létezés magasabb hatalmai: a léttisztitó erők vívnak a "létrontás démoni anarchiája" ellen. A láthatatlan történet 1943-ban jelent meg először az Egyetemi Nyomda kiadásában. A kötet Hamvas Béla (1897-1968) egyetlen, még életében kiadott esszégyűjteménye.
Leo Strauss - Joseph Cropsey - A politikai filozófia története I-II.
A nagyszabású összeállítás - melynek kis részét Strauss írta, nagyobb részét tanítványai és munkatársai - közel két és fél ezer esztendő politikatudományát, Thuküdidésztől Heideggerig közel negyven gondolkodó eszméit öleli fel.
Platón - Törvények
Életünket mindvégig azzal kell töltenünk, hogy mi emberek, férfiak és nők, a legszebb játékokat játsszuk...
A Törvények, Platón hatalmas jogfilozófiai műve nemcsak jogalkotás, hanem a bűn lélektanának történetében is fordulatot jelent.
Platón műveinek kommentált Atlantisz-összkiadása az utóbbi évtizedek klasszika-filológiai kutatásai alapján szükség szerint javítva, átdolgozva vagy teljesen új fordításban közli az egyes dialógusokat, s tartalmazza az eddig magyarul nem olvasható szövegeket is.
Umberto Eco - Öt írás az erkölcsről
Itt kötetbe gyűjtött írásai alkalmi jellegűek. Témabeli sokféleségük ellenére együvé tartoznak: mind etikai kérdéseket vetnek föl, és járnak körül az értelmiségi szerep tudatában és felelősségével, amely abból áll, "hogy kritikus szemmel azonosítsuk, mi az, ami hellyel-közzel kielégítő módon megfelel az igazságról alkotott elképzelésünknek. E szerepet gyakorolhatja bárki, akár egy társadalom szélére sodródott ember is, amikor végiggondolja és valahogy kifejezi helyzetét, de elárulhatja az író, amikor mondandóját nem hagyja leülepedni, hanem hirtelen érzelmektől indíttatva reagál az eseményekre." Az értelmiséginek az a dolga, hogy, mint a Pinocchio mesealakja, a Szóló Tücsök gondolkodjon - aztán beszéljen.
Henri Bergson - A nevetés
Bergson azok közé a filozófusok közé tartozik, akiknek írásai nagy népszerűségre tettek szert. Művei regényeknél is sikeresebbek voltak, új és új kiadásokban jelentek meg. A nevetés, ez a remekbe szabott kis tanulmány eddig közel egymillió példányszámot ért el. Lapjain a szerző a komikum elméletét igyekszik kifejteni. Az élet megfigyeléséből indul ki, és a tapasztalásból vonja le alapvető meghatározásait. Szembeállítja és egybeveti a komikusat a tragikussal, hogy mindkettőről kifejtse elméleti meghatározásait. A nevetés azonban nem pusztán elméleti munka, hanem irodalmi tanulmány is: mély és eredeti tárgyalása Moliére művészetének, és tárháza sok tanulságos elemzésnek, amelyek időállóvá és számunkra is élvezetes olvasmánnyá teszik e művet.
Charles Fourier - A négy mozgás és az általános rendeltetések elmélete
Különös, rendkívüli könyvvel ismerkedik meg az olvasó - az egyik legjelentősebb utópista főművével. Fourier neve két helyről cseng ismerősen: Madách a Tragédia sivár falanszterjelenetében az ő nyomán idézte meg a jövőt, Lenin pedig a marxizmus tiszteletre méltó forrásai között sorolta fel. Alighanem az eredeti mű is taszítani és vonzani fog: lesz, akit elijeszt a dilettáns szent meggyőződése, rögeszmékben, elképesztő számításokban való vakhite, és lesz, akit megragad a részletek mögött az emberi nem gazdag, szabad, igazságos kibontakoztatásának gondolatkísérlete. Fourier számára az emberiség célja a boldogság, s az nem más, mint az összes szenvedélyek kielégítése. A természet szerinte nem szorul helyesbítésre, a kertész ollójára, a természetet meg kell valósítani. E gondolat s részletes kidolgozása okából van helye Fourier művének az etikai gondolkodók tárában.
Hegel - A szellem fenomenológiája
Hegel művei a filozófiatörténet legnehezebb olvasmányai közé tartoznak. Absztraktsága és elvontsága néha olyan szinten mozog, hogy filozófiájáról beszélni nem lehet másként, mint szó szerint idézni a szerzőt, mert az az érzésünk támad, hogy egy szó megváltoztatása vagy kihagyása is végzetes lehet. _A szellem fenomenológiája_ című munkáról maga Hegel írja azt, hogy igazán csak akkor érthetjük meg az első mondatokat, ha már az egész művet értjük - ez a sajátos paradoxon, körbenforgás gyakran lehet élményünk Hegel olvasásakor.
José Ortega y Gasset - A tömegek lázadása
"A történelem olyan vers, amelynek minden szaka más ütemre lejt. De ha így van, nekünk, akik e század strófáiban vagyunk beiktatott szavak, e strófa üteme éppoly fontos, mint maga a vers. Ez az ütem a parancs, amelyet a verstől kapunk. Amit Ortega úgy mond: mindenkinek első kötelessége saját kora imperatívuszát megérteni."
Németh László: Ortega és Pirandello
Bertrand Russell - Miszticizmus és logika
"Bizonyos dolgok, úgy látszik, kívül esnek az emberi életen, és méltók rá, hogy áhítatos tisztelettel viseltessünk irántuk. Mindig mohón kerestem az igazolást az általuk keltett érzelmekre. Részint nagyon nyilvánvaló dolgokra gondolok, amilyen a csillagos ég és a viharos tenger; részint arra, hogy milyen hatalmas, térben és időben, a tudomány univerzuma az emberiség életéhez képest; részint a személytelen igazságnak az épületére, és különösen az olyan igazságokra, melyek, miként a matematikai igazságok, nem pusztán leírják a világot, ahogyan az történetesen létezik. Akik a humanizmusból igyekeznek vallást csinálni, nem elégítik ki érzelmeimet, mert nem ismernek el semmi nagyobbat, mint az ember. És mégis, képtelen vagyok azt gondolni, hogy az emberi lényeken kívül bármi létezik a világon, amit értékesnek tudnék tartani. Értelmem tehát a humanistákkal tart, bár érzelmeim lázadoznak."
Russell kései intellektuális önéletrajzában olvashatjuk ezt a vallomást. Az őszintén feltárt gondolati és érzelmi kettősség talán a szerző egyetlen könyvében sem nyilvánul meg olyan tisztán, mint ebben az 1917-ben összeállított tanulmánykötetben. A misztikus érzelem áradásának gátat vet a szigorú logikai elemzés, de az olvasó egy pillanatra sem felejti el, hogy a filozófia több, mint az emberi ismeretek logikai elemzése.
Leo Strauss - Az üldöztetés és az írás művészete
Vannak olyan könyvek, melyeknek mondatai kanyargós, sűrű bozóttal befedett, szakadék szélén, vagy óriási rejtelmes barlangok mentén kúszó ösvényekre emlékeztetnek. Ezek a mélységek és barlangok észrevétlenek maradnak a dolguk után siető emberek előtt, de a ráérő és figyelmes vándor számára fokozatosan föltárulkoznak. Vagy talán nem bővelkedik minden mondat potenciális búvóhelyekben? Az üldöztetés sajátos írástechnikát, különös irodalmi műfajt hív életre, melyben a legfontosabb dolgokról az igazság kizárólag a sorok között jelenik meg. Az összes ilyen könyv a virágjában levő filozófusnak a reményteljes "filozófus kölyökkutyák" iránti szeretetéből születik meg.
Leo Strauss (1899-1973) e rendkívüli műve a XX. századi politikai filozófia klasszikusának első magyarul megjelenő kötete.
Rudolf Steiner - Makrokozmosz és mikrokozmosz
Az antropozófia a XX. század kereső embere előtt új szellemi világ- és emberképet tár föl; kapcsolódik az emberiség ősi bölcsességéhez, azonban keleti tradíciókkal ellentétben a nyugati szellemi életben gyökerezik és centrumában a Krisztus-esemény áll. Így iskolázási módszere is - az ember morális fejlesztése mellett - a nyugati gondolkodásból sarjad. A gondolkodás világprincípium, teremtő erő, melynek realitása van. Steiner szellemtudományos kutatási eredményei a gyakorlatban az élet számos területén mutatkoznak, így pl. a nevelésben (Waldorf-iskolák), a gyógyászatban és gyógypedagógiában, a művészetben (építészet, festészet...) éppúgy, mint a mezőgazdaságban és a társadalmi élet területén.
Arthur Schopenhauer - A nemi szerelem metafizikája
Schopenhauer célja meggyőzni az olvasót arról, hogy az a téma, ami az irodalom valamennyi műfajában nemhogy jelen van, de az egyik legkedveltebb mind a szerzők, mind az olvasók körében, érdemes a filozófiai vizsgálatra. Schopenhauer munkáját a többi között a Franklin társulat adta ki magyarul 1918-ban, Budapesten. A szerző maga is megjegyzi művében, hogy tanulmányának témájáról nem sok filozófiai értekezés született előtte, e kevés közül a jelentősek Platón, Rousseau, Kant, Platner és Spinoza tollából valók, ám Schopenhauer megítélése az említett gondolkodók szerelemről írt alkotásairól nem túl hízelgőek. A nemi szerelem metafizikája a többi mű között van annyira jelentős, hogy tekintetbe vegyük a nemek különbségének filozófiai vizsgálatakor.
Erdő Péter - Schweitzer József - Vizi E. Szilveszter - Hit, erkölcs, tudomány
Manréza sorozatunk harmadik kötete az ország szellemi, lelki egészsége szempontjából igen aktuális, és egyben "örök" kérdésekkel foglalkozik. A beszélgetésekben fölmerülő témák mindenkit foglalkoztatnak, nem közömbösek mindennapi életünk, emberi kapcsolataink szempontjából. Akik a könyvben megszólalnak, országunk szellemi és lelki életének legilletékesebbjei közé tartoznak: az esztergomi bíboros, prímás, érsek, a Magyar Püspöki Kar elnöke, az ország nyugalmazott főrabbija, és a Magyar Tudományos Akadémi elnöke, s túlzás nélkül kijelenthető: Európa-szerte elismert tudósok, gondolkodók. A következő oldalakon az olvasó bepillantást nyerhet a beszélgetőpartnerek családi, emberi hátországába is, s hogy az élet miként készítette föl őket országos feladatukra.
Füst Milán - Látomás és indulat a művészetben
A Látomás és indulat a művészetben, Füst Milán 1946-os egyetemi előadásai alapján készült művének első változata 1948-ban jelent meg. "Füst Milán nagyszabású esztétikája a XX. századi magyar tudományosság alapműve, amellyel érdemei szerint egyáltalán nem foglalkoztak, jelentőségét a kulturális nagy-közönség is alig ismeri" olvashatjuk az 1997-es, a kéziratos és nyomtatott szövegelőzményeket egyaránt figyelembe vevő kiadásban, melynek sajtó alá rendezője, Kis Pintér Imre, aki az 1963-as kiadásra ideológiai és cenzurális okokból "átalakított" művet a hagyatékban föllelhető kézirattal és előzményekkel összevetette, s a szöveggondozást a kritikai kiadásokra jellemző igényességgel elvégezte. Miért egyedülálló Füst Milán esztétikája? Mert egyedülálló művész bölcselete, amely minden mondatában, minden tételében, minden példájában e magányos alkotó máig felfejthetetlen művészetét tükrözi, s ily módon Füst Milán negyvenéves írói, s tegyük hozzá: tanári pályájának sűrítése és összegzése. Mert valóságos hallgatóságnak, nagyközönségnek készült, s az élőbeszéd elevenségével hat, az alkotói-befogadói élményleírások láttató lendületével szólít meg minket. Maga a szerző írta, hogy könyve "példátlanul áll nemcsak a magyar esztétikai és irodalmi tudományunkban, hanem a külföldiekben is, mert nemcsak a művészetek világának egész bölcseletét tartalmazza, hanem olyan lélektani eredményei is vannak, amelyek mindeddig ismeretlenek voltak, különösen az indulatmenetek és ritmika dolgában, de egyebekben is." A Látomás és indulat a művészetben "életteljes, művészien megírt filozófai munka" állítja a szerző, s az olvasóban is ez az érzés erősödik előadásról-előadásra, témáról-témára, fejezetről-fejezetre.
George Lakoff - Ne gondolj az elefántra!
George Lakoff ebben a kötetben az Amerikai Egyesült Államok republikánus, illetve demokrata pártjának a politikai életben alkalmazott módszereit veszi górcső alá. Könyve a nagyközönség igényére rövid és közérthető. Azzal a céllal készült, hogy gyakorlati útmutatóként szolgáljon a polgári aktivistáknak és bárkinek, aki komolyan érdeklődik a politika iránt. Noha ez a kötet a 2004-es amerikai elnökválasztást megelőzően íródott és jelent meg, a benne megfogalmazott újító javaslatok és következtetések elég általánosak ahhoz, hogy hasznosak lehessenek bárhol a politikai vitastílus fejlesztéséhez.
Paul Ricoeur - André Lacocque - Bibliai gondolkodás
André Lacocque és Paul Ricoeur szokatlan vállalkozása ez a könyv. A Biblia részletekre kiterjedő, átfogó magyarázása többnyire magányos, elmélyült tudósmunka, ennek eredménye lehet egy-egy kommentár, tanulmány, prédikáció. Igen ritka azonban, amikor a Biblia két olvasója párbeszédben igyekszik föltárni a bibliai gondolkodás néhány dimenzióját. A kiválasztott bibliai szakaszokat, a teremtéstörténetet, a „Ne ölj!” parancsolatát, a csonttemető látomását Ezékiel próféta könyvéből, a 22. zsoltárt ("Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?"), Isten talányos önmegnevezését az Exodusban ("Vagyok, aki vagyok") és az Énekek énekét előbb Lacocque, a bibliatudós és elsősorban ószövetség-specialista feszegeti keletkezésük, irodalmi formájuk, (feltételezett) íróik elsőrendű szándéka és az alkalmazás céljának kérdései szerint. Ehhez történeti, régészeti és filológiai eszközöket alkalmaz. Ricoeur, „a filozófus, aki hisz”, hermeneutikai és filozófiai belátásokkal bővíti és igazítja ki Lacocque tételeit. Elsőrendű célja annak föltárása, hogy a bibliai szövegből hogyan bomlik ki az az értelemtöbblet, mely a bibliai beszédmód páratlan sajátsága, és hogyan követhető nyomon a bibliai gondolkodás elsajátítására tett kísérletekben az egész nyugati kultúrát átható folyamatos értelembővülés. Lacocque az eredetit keresi, Ricoeur azt, ami érvényes. Lacocque visszabont, Ricoeur továbbépít. Lacocque távolságot feltételez és hidakat épít a bibliai világ és a mai olvasó világa között, Ricoeurt a szövegek metaforikus közvetlensége hatja át, s éppen azért távolít, hogy még nagyobb értelemgazdagságra mutathasson rá, mint amit a szöveg jelentése közvetlenül sugall. A két szerző kétféle szemlélet- és gondolkodásmódja mindazonáltal a bibliai gondolkodásmód hatókörében marad, izgalmas és gazdag olvasmányt kínálva, szellemes és olykor szikrázó vitát hozva.
Hársing László - Az etikai gondolkodás rövid története
Etikai gondolatok a görögöknél már akkor megfogalmazódtak, mielőtt a görög filozófia, még inkább a görög etika létrejött. Nagyon korán keresni kezdték a választ arra a kérdésre, mikor nevezhető az olyan viselkedés jónak vagy rossznak, amelyért az ember felelősséggel tartozik. Később a boldog élet elérésének útjait kezdték kutatni. E végső cél elérését az emberi élet értelmének, az ember rendeltetésének tekintették.
