Ajax-loader

Heinrich ​von Kleist krónikája nyomán írtam e darabot, amelynek címe még az ötvenes években került a jegyzetfüzetembe: Egy lócsiszár virágvasárnapja. Kleist köztudomásúlag drámát is írt, bár – örökös bánatára – Goethe ezt mindétig lefumigálta. Ennek ellenére: Kohlhaas Mihály hiteles történetéből drámát is írhatott volna. “Ha a színpadi művet felfedezte volna benne” – mondják állítólag a prózai munka nyugati dramatizálóinak kritikusai. Feltehetőleg nekem is ezt mondanák, ha Londonból, Zürichből ide vetnének pillantást. Magam csupán a korabeli német krónika drámai alaphelyzetét választottam építkezési helyül – saját mondandóm számára. Ugyanis Kohlhaas Mihály szomorú történetének olvastán egy másik ablak nyílt meg előttem. Azon át nézve: nem a kleisti szemlélet égtája gomolygott föl az idő távolából, hanem egy vérbe fojtott parasztforradalom kormos-pernyés-akasztófás, újra moccanó világa; nagy szenvedélyek kényszerű föllángolása a látszólagos társadalmi és egyéni-lelki nyugalomkínzókamráiban.
Ezt az ablakot pedig nem is magam vágtam: az azóta eltelt idő nyitotta meg mindannyiunk előtt, akik e dráma hőseinek arcvonásai között talán ismerős vonásokat is fölfedezhetünk: a magunkéit.
A Kálvin-Szervét drámának első, gyermekrajzolatú vázlatát a nagyenyedi Bethlen Kollégium tanítójelöltjeként készítettem 1943 nyarán Pusztakamaráson, esős napokon főleg, a mezei munka szüneteiben. Tizenhat éves voltam akkor, abban a korban tehát, midőn az ember a lepényevés vagy puszta látványszerzés reményével akármifajta csődület hangjára szívesen tapostatja és rúgatja bokán magát a becsvágy karjai közt.
A kollégium igazgatóságának nyári vakációra meghirdetett irodalmi versenytémája volt Kálvin élete és munkássága is. Már nem tudnám megmondani, miért választottam éppen őt az írás próbatételeként. Talán a hányatott sorsú és nehéz próbának alávetett férfi küzdelme vonzott; a közéletbe kényszerült magány a cselekvés szorításában. Véle foglalkozva ragadta meg képzeletemet a minden koroktól toleranciát könyörgő, szerencsétlen Szervét Mihály sorsa. Olvasgatás közben a genfi Champel mezején az ő lasú tüzű máglyája körül kezdtem lábatlankodni, belebonyolódván azután csacska módon a négyszáz esztendős kultúrhistóriai vitába. Gondolhattam volna pedig, hogy az ügyben, melyről könyvtárakat írtak össze, senki sem lesz kíváncsi az én szomorú fejcsóválásomra. De én írtam-körmölgettem a híres genfi pör megrendítő történetét.
Úgy emlékszem, a dolgozatot el is küldtem végül. Sorsát végül szem elől tévesztettem. Visszhangtalanságából ítélve a bíráló bizottság különleges fejcsóválási díját nyertem el vele.
(Sütő András)

Kapcsolódó könyvek

Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

5.0
átlagos pontszám i
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
kívánságlistán
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók