További értékelések

Az ​ifjú Daravasi kezdeti írásai, 1992-ből és azelőtti évekből. Ahogy mondják: érződik rajta a tehetség. Még nem kiforrott, nem is lehet az, viszont a korabeli stílus erősen átlengi a könyvecskét. Erősen elvont, tárcajellegű írások illetve az elején pár vers olvasható. Ami különösen tetszett, az a későbbi focis témájú könyvébe illő írások voltak. Három nagy tematikus csoport köré rendezhetők a tárcák: A gólok, csókok és a falusi történetek. Az utóbbin érződik az, amit a nemrégen olvasott Garaczi-könyvnél is tapasztaltam, hogy absztrakt. Mintha a kilencvenes évek elején ez lett volna sikk. Simán lehet, így is volt! Emlékszem, magam is csináltam elvont kollázsokat 15-16 éves fejjel. Ez a könyvecske amolyan szárnybontogatás, de méltányolható írások is vannak benne, ezért 4 csillagot (3,9 pont) adok (Ha nem lettek volna a gólok című tematikus történetei, úgy gyengébbre értékeltem volna.) Egy rövid olvasásnak, időkitöltésre megteszi, aki kedveli a kortárs stílust.

Könyved készen. Mától úgy folytatódik, mint mióta kész és folytatódik a világ.
Olvasd úgy, mintha nem te írtad volna.
Írd tovább, mintha senki sem olvasná.
És hagyd folytatódni, mintha nem lenne vége már.

Szív ​Ernőért sokkal jobban rajongtam, ezt a könyvet viszont sokkal jobban szerettem. Fura dolgok ezek…

… és ez a nyár se telt hiába, mert rátaláltam Darvasi Lászlóra. (:

Vékonyka ​könyv, kevés szóból.
Azt írják a második könyve.
Mondhatjuk tandarabnak, akár kísérletnek is.
Ciklusokra oszlik, négy kis gondolathálózat, nem töredékek, kerek egész mind.

Hamar ​elolvastam e vékonyka kötetet, ami nem is volt olyan könnyű kis olvasmány…
A versek olvasását megnehezíti a régies nyelvezet, de nagyon érdekes volt barangolni ebben az archaikus közegben…Talán a Pokol és A portugálok c. tetszettek közülük.
Inkább tetszettek a rövidebb hangvételű, – és talán elmondható, ezek – előtanulmányok a szerző későbbi könyveihez. Téma-, pici jellem-, és apró szereptanulmány. Jó és biztos hasznos szereptanulmány később megjelent regényeihez, legalábbis én meg vagyok győződve, hogy ott megtalálom majd ezeket a “tanulmányokat”. A Csókok története c. részt már ismeretem, közülük Weisz Alfréd csókjai voltak a legemlékezetesebbek. Legmeghatározóbb rész volt a Vidéki történetek angyalokról, földi körülmények között – szőrös férfitestekkel való találkozások alkalmával; akik esendők, sebezhetőek, buják a földre esve, olyan emberiek, és édesnek találják a földi kalandot a szőrös férfitest mellett, szeretnek a földön landolni – de vissza is tudnak térni az égi szférákba örökre, mindenféle nosztalgia nélkül…Számomra itt a férfiak alakja a konkrétan kevésbé kidolgozott, mégis érezhetően jelennek meg a történetekben. Gyengédek, és átélhetően nosztalgikusak…akit csak egyszer is megérintett az Angyali tollpihe cirógatása – olyan meghatározó élmény maradt, hogy egy életen át sem tudta feledni… Több tetszik közülük: Angyalvér, Az angyaltemető, A szép ismeretlen monológja, A dacos angyal, A szív gyertyafénye.

Végül egy utolsó idézet a könyv utolsó írásából, az A könyvből:
“A szép könyv Isten fürkésző nézése, gyermekem. Neved előtt majd a bocsánat ragyog, mert kinek hazudhatsz, nem szerethet úgy, mint kinek soha. Csakhogy tudd, eltévedt angyal árnyékát űzi, aki boldog akar lenni. Fontosabb szenvedésekre készüljön az erősebb szív!”

@olvasóbarát Vándorlás Darvasi László világában c. kihívásához.

Még ​soha nem utaztam körbe a világot ilyen rövid idő alatt. Csak a nagy üresség tombol bennem, elvesztem a könyv lapjain folyó utazásom alatt.

Határozottan ​nem tudok mit kezdeni Darvasi költészetével, a próza részben pedig ugyan sok szép és különös momentum volt, most mégsem tetszett igazán.
(Kezdem belátni, hogy Szív Ernő az én favoritom…)

Emlékeztet ​Örkényre(Egypercesek)Moldovára (H.Kovács)de mégis egyedi, tetszik.