A ​zsidók története XI-XX. ​könyv

Simon Goldhill - A ​Jeruzsálemi Templom
A ​Templom az ókori zsidók vallási központja volt, az ókori világ egyik csodája. K. u. 70-ben Titus római császár a júdeai lázadás leverése során leromboltatta. Azóta a templom csak a képzeletünkben élt - a zsidók sóvárogtak utána, a keresztények egyik központi metaforájukként őrizték, a muszlimok ikonként tisztelték. A szerző feltárja a Templom egyedülálló történetét, s ennek a történetnek a különböző felhasználási módjait a vallási, politikai és kulturális kontextusokban. Olyan történetet beszél el, mely a keresztes hadjáratoktól kezdődően szerepet játszott a modern politikai világ alakításában.

Aleksander Krawczuk - Nagy ​Konstantin
Krawczuk ​műve több, mint Nagy Konstantin életrajza; voltaképpen a római birodalom történetével ismertet meg Diocletianus trónra jutásától Nagy Konstantin haláláig. Izgalmas idők ezek: külső támadások, belső felkelések, hatalmi harcok rázzák meg a császárságot, a társadalomban jelentős változások észlelhetők, a régi renden belül érlelődnek az új rend csírái, a régi, hagyományos vallások egyre inkább háttérbe szorulnak az új, diadalmasan előretörő kereszténység mögött. Konstantin ifjúsága Diocletianus uralma idejére esik. Diocletianus megkisérli társacsászárok segítségével, reformokkal útját állni a birodalom bomlásának. Mereven szembeszegül a keresztény vallással, üldözi, irtja az új hit követőit. Konstantin császárrá emelkedve okul elődje hibáiból, visszaállítja az egyeduralmat, és elődjével ellentétben felismeri, hogy a kereszténységet nem lehet elpusztítani, ezért kiegyezik vele, és uralma egyik támaszává teszi. Nagy szerepet játszik a keresztények körében dúló belső harcokban. Krawczuk az ókori történelem kiváló tudósa s egyben a tudományos népszerűsítő műfaj egyik legjobb művelője. Világosan, elevenen rajzolja meg e bonyolult időket, s bennük Konstantin alakját; sikerül e távoli kort közel hoznia az olvasóhoz.

Judith Cabaud - A ​rabbi, aki felismerte Krisztust
A ​trieszti, majd római főrabbi, Eugenio Zolli -- eredeti nevén Israel Zoller -- hívő zsidó család fiaként született 1881-ben, a galíciai Brodiban. Már gyermekkorában naponta elmélyülten olvasta a Bibliát. Később filozófiai, pszichológiai és rabbinikus tanulmányokat folytatott. A szent iratok tudós kutatója s a padovai egyetem tanára lett. Zoli műveiből mind világosabban kirajzolódik: számára az Újszövetség szerves folytatása az Ószövetségnek. Nyitott szelleme és Isten szüntelen keresése annak felismerésére vezették, hogy Jézus Krisztusban beteljesedtek az ószövetségi ígéretek. Róma német megszállása idején bujkálni kényszerült. Az üldözés időszakában a Vatikánhoz fordult, hogy segítséget kérjen a zsidó közösség számára. Az Örök Város 1944-es felszabadításakor, jom kippur napján a Tevere-parti zsinagógában megjelent neki Krisztus, és felszólította, hogy kövesse őt. Zolli ekkor 65 éves volt. Lemondott tisztségeiről, majd megkeresztelkedett: a katolikus egyház tagja lett. Az üldözöttek érdekében sokat cselekvő XII. Piusz pápa mentette meg a nyomortól, lehetőséget teremtve számára, hogy a római Gergely-egyetemen tanítson. Ötven évvel ezelőtti halála óta is élénk viták övezik Zolli alakját. Mindezek ellenére -- becsületessége, igazságkeresése s egy új világ eljövetele felé fordulása miatt -- e férfi életútja hiteles példa a zsidók és keresztények közötti megbékélés, együttműködés számára.

Karasszon István - Izrael ​története
Izrael ​történetének kutatása napjainkban komoly változásokon megy keresztül. Egymástól homlokegyenest eltérő nézetek csapnak össze, már-már bizonyosságnak számító feltevések válnak semmivé nap mint nap. Jelen kötetünk arra vállalkozik, hogy mindenki számára elérhető formában, semmilyen különösebb előképzettséget sem feltételezve felvázolja a választott nép történetének bonyolult folyamatát a kezdetektől egészen a Bar-Kochba lázadás leveréséig (Kr. u. 135). Az ősatyák, Mózes, Dávid, Slamon, a Makkabeusok és Heródes lesznek kísérőink a hosszú, izgalmas út során.

Umberto Eco - A ​rózsa neve
Az ​Úr 1327. esztendejében járunk. Melki Adso és mestere, Baskerville-i Vilmos egy császárbarát apátságba érkeznek. (Adso, a történet elbeszélője a később bekövetkezett szörnyűséges események miatt nem ad pontos helymeghatározást az apátságról.) Az apát úr az éles eszű és tapintatos Vilmost – akit viselkedése és előneve alapján Sherlock Holmes középkori elődjének tekinthetünk – kéri fel arra, hogy segítsen felderíteni egy, az apátságban történt különös halálesetet. Otrantói Adelmust, a fiatal kora ellenére is nagy tekintélynek örvendő miniatúrafestőt egyik reggel a kecskepásztor holtan találta az Aedificium keleti őrbástyája alatti meredély tövében. Viharos éjszakán történt a tragédia, meg sem lehetett állapítani, a szerencsétlen vajon melyik ablakból zuhant ki. Gyanúra adott okot viszont az, hogy másnap egyetlen nyitva hagyott ablakot sem találtak, ráadásul az ablakok olyan magasságban vannak, hogy azokon képtelenség véletlenül kiesni. Vilmos a tőle elvárt tapintattal és ravaszsággal lát neki a nyomozáshoz, Adso segédletével. Hamarosan újabb halálesetek történnek. A nyomok az apátság féltve őrzött könyvtárába vezetnek, ahová Vilmos és Adso is csupán titokban tudnak bejutni. A szörnyű bűntények árnyékot vetnek az apátságra, amely pedig nagy horderejű eseménynek ad otthont: itt találkoznak a ferencesek és a pápaság képviselői, hogy teológiai vitát folytassanak Jézus szegénységéről. Ebben a látszólag egyszerűnek tűnő kérdésben támadt nézeteltérések ugyanis már-már az egyházszakadás rémével fenyegetnek. A bűntények miatt az apát úr végül a Szent Inkvizíció beavatkozását kéri. A kor egyik legkönyörtelenebb inkvizítora, Bernardo Gui érkezik az apátságba. Gui alaposabb tájékozódás nélkül eretnek összeesküvésként értékeli az eseményeket, a demokrácia álcája mögött ítélkezik, máglyákat állíttat. A máglyahalálra ítéltek egyike az a fiatal parasztlány, aki a szerelmet jelenti Adso számára…

Jacob Allerhand - A ​zsidóság története - Ókor
A ​hosszú évtizedek után, most megjelenő hitéleti kiadványaink közül kiemelkedik dr. Jacob Allerhand professzornak az ókori zsidóság történetét bemutató munkája. A könyv tudományos értékét növeli, hogy a szerződ imponáló tárgyismerete alkalmazza a legújabb kor felfedezéseit, pl. az ugariti, mári és egyiptomi szövegeket, vagy a bibliai archeológia eredményeit. A szerző a héber Biblia és a talmudi irodalom jó, átfogó ismeretét, valamint az adott korba való beleélés lehetőségét nyújtja. A zsidóság szellemi életének hétköznapjaiba, küzdelmeibe, győzelmeibe, bukásaiba vagy ha kellett, a mártírrá válás mozgatórugóiba enged betekinteni. Az aprólékosan megrajzolt és a történész alaposságával megfogalmazott részleteiből összetevődik a nagy egész, a monoteizmuson alapuló hit és kultúra. Amely elindítója volt eszméknek, világvallásoknak. A könyv hasznos olvasmánya vagy tankönyve elehet mindazoknak, akiket érdekel a zsidóság története a kezdetektől a talmudi kor lezárásáig.

Ismeretlen szerző - Védelmező ​istenségek és démonok Mongóliában és Tibetben
Az ​1996-ban indult sorozat negyedik kötetét tartja kezében az olvasó. Korábbi könyveinkhez hasonlóan, most is a már csaknem két évtizede zajló Magyar-mongol népi műveltség- és nyelvjáráskutató expedíció mongóliai terep- és archívumi kutatásaira épülő tanulmányokból adunk közre néhányat, melyek előadás változata elhangzott a címadó témának szentelt konferencián is. A harmadik kötet (Helyszellemek kultusza Mongóliában) megjelenése óta a terepkutatások során felkeresett területek közé erőteljesebben bevontuk a Mongol Köztársaság keleti és központi, halhák és burjátok lakta vidékeit is. A megelőző évek gyűjtőútjain feljegyzett anyagok feldolgozása folyamatos, s jelen kötetben is ezekből közlünk a korábbiakhoz híven mind a szájhagyományra, mind a kéziratos anyagra támaszkodó elemzéseket. Az expedíciós kutatások mellett a kötet előzménye egy, a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban megrendezett kiállítás (Démonok és Megmentők: Népi vallásosság a tibeti és mongol buddhizmusban, 2002-2004), amely a tibeti és mongol népi vallásosság vizuális vonatkozásait dolgozta fel. A kiállítás és az időközben megjelent hozzá kapcsolódó katalógus (Démonok és Megmentők: Népi vallásosság a tibeti és mongol buddhizmusban, 2003) különleges, a nemzetközi szakirodalomban is alig publikált anyagokra hívta fel a figyelmet. Ugyanakkor a népi vallásosság számos vonatkozása sem a kiállításon, sem a katalógusban nem volt megjeleníthető. Ezt a hiányt próbálta pótolni a Hopp Ferenc Múzeumban megrendezett konferencia (Démonok és Megmentők, 2004), melyen a tibetológusok és mongolisták a korábbi kiállításhoz és katalógushoz kapcsolódó, ám abból többnyire kimaradt, vagy kevésbé részletezett témákból adtak elő. Kötetünkben többek között e konferencia kibővített előadásainak egy részét is közreadjuk.

Steven Runciman - A ​bizánci teokrácia
Jelen ​kötet Steven Runciman, a jeles angol bizantinológus két hosszabb esszéjét tartalmazza. "A bizánci teokrácia" több mint ezer év történetét, a Nagy Konstantin fellépésétől a Bizánci Birodalom végnapjaiig terjedő időszakot tekinti át egyetlen alapvető szempontból: a vallási hierarchia és a vallási-teológiai irányzatok, illetve a császári hatalom viszonyának elemzésén keresztül. E viszony nem volt mindig harmonikus, de mindvégig tükröződött benne az a lényegileg teológiai indíttatású előfeltevés, hogy a Bizánci Birodalom Isten mennyei királyságának földi képmása. A kötetben olvasható másik esszében, a "Bizánci stílus és civilizáció"-ban a szerző az említett teológiai államkoncepció egy másik vetületét, annak a bizánci művészetben megnyilvánuló formáját vizsgálja. Így nemcsak a bizánci művészet főbb jellemzőit mutatja be, hanem ismerteti és értelmezi azokat az elméleteket is, amelyek e művészetet meghatározták. A művészet legfőbb feladatát Bizáncban az jelentette, hogy a fény, a színek és a formák segítségével valamiképpen megmutassa, közvetett módon érzékeltesse az istenit.

Martin J. Dougherty - Michael E. Haskew - Phyllis G. Jestice - Rob S. Rice - Bibliai ​csaták
Könyvünk ​a bibliai kor húsz csatamezejére kalauzolja el az olvasót. Olyan harcokba, mint a Méróm vize, Mikmász, Samária és Lákis ostroma, a Mésa elleni háború, a babiloni hódítás, Emmaus, Bét-Cúr, Jeruzsálem ostroma és még sok más. Az egyes csaták tárgyalását lényegre törő, jól áttekinthető adattár vezeti be, amely részletes információkkal szolgál az ütközetek helyszínéről, dátumáról, a hadvezérekről, a harcoló egységek számáról és jellegéről, valamint az egyes csaták végső kimeneteléről. Több mint kétszáz színes és fekete-fehér térkép, műalkotás és fénykép illusztrálja a kötetet, megismertetve az olvasót magukkal a csatákkal, a főszereplőkkel, illetve a korabeli harctéri taktikákkal. A Bibliai csaták nélkülözhetetlen kézikönyv mindenkinek, aki érdeklődik az ókor történelme iránt.

Arthur Koestler - A ​tizenharmadik törzs
A ​kazárok - egy türk eredetű nép - országa stratégiai kulcspozíciót foglalt el az alapvető fontosságú átjáróban a Fekete- és a Káspi-tenger között, ahol ennek a korszaknak a keleti nagyhatalmai álltak szemben egymással. Ütközőállam volt, védte a bizánci birodalmat az északi sztyeppék életerős barbár törzseinek - a bolgárok, magyarok, besenyők stb. - támadásaitól, majd utóbb a vikingektől és az oroszoktól.

Ken Follett - Az ​idők végezetéig
Az ​idők végezetéig A katedrális folytatása: ugyanabban az angliai városban, Kingsbridge-ben játszódik a történet kétszáz évvel később, a 14. században. A szereplők a katedrális építőinek leszármazottjai, akik ugyanúgy küzdenek az élettel, mint elődeik. Az Európán végigsöprő pestisjárvány a hajósok, kereskedők közvetítése révén felüti fejét az angliai kisvárosban is, s éveken keresztül változatlan erővel tombol, szedi áldozatait. A Benedek-rendi kolostor ispotálya az egyetlen hely, ahol a halálos beteg emberek menedéket kaphatnak. A járvány közepette sem állhat meg azonban az élet: meg kell erősíteni az életveszélyessé vált hidat, a katedrális megroggyant tornyát helyre kell állítani, s az elöljáróságnak és a céheknek biztosítaniuk kell a város megélhetését. Gyilkos indulatok, testvérharcok, árulások, minden nehézséget áthidaló szerelmek közepette zajlik az élet Kingsbridge-ben. Ken Follett megint remekelt: olyan művet kínál olvasóinak, amely egyszerűen letehetetlen – egy hatalmas ívű történetet filmszerűen pergő cselekménnyel.

Mika Waltari - Johannesz ​Angelosz
Mika ​Waltari történelmi regényeinek sorozata, amelyben az emberiség nagy sorsfordulóit mutatta be az egyiptomi Szinuhe történetével indult, és Johannesz Angelosz, a titokzatos konstantinápolyi idegen naplójával zárult. Johannesz Angelosz 1452 karácsonyának előestéjétől 1453 május 29-ig, Konstantinápoly elestéig jegyzi fel naplóját kalandos életének eseményeit, s rajta keresztül eleven tablót fest a középkor és az újkor és az újkor határán egymással szembenálló társadalmi-politikai erők és filozófiák harcáról. A kereszténység és a felfelé ívelő iszlám végső összecsapásának lehetünk szemtanúi, amely Konstantinápoly ostromában éri el csúcspontját. A korabeli világ eszmei-politikai vajúdása, a politikai intrikák és érdekellentétek által is gyengített, megosztott keresztény Konstantinápoly, valamint az ellene támadó egységes, erős és félelmetes, Mohamed szultán vezette török birodalom történelmi hátterébe az író Johannesz Angelosz és Anna Notarasz izzó szerelmének történetét is beleszövi. Hit és hitetlenség, emberi gyarlóság és hősies helytállás, kicsinyes önzés és magasztos önfeláldozás küzd egymással a pusztulásra ítélt városban. Mika Waltari, a nagy mesélő, ezzel a regényével nemcsak szórakoztatja az olvasót, hanem ismereteinek szinte észrevétlen gyarapításával megkönnyíti a tájékozódást Kelet- és Közép-Európa történetének egyik legizgalmasabb szakaszában.

Jonas Jonasson - A ​százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Egy ​svéd kisvárosban, az idősek otthonában születésnapi ünneplésre készülnek: az otthon lakóját, a százéves Allan Karlssont akarják felköszönteni - el tudnak képzelni ennél érdektelenebb kezdést? Pedig ez a ravasz Jonasson bizony így kezdi kalandregényét, hogy aztán átcsapjon egy teljesen kiszámíthatatlan és végtelenül vicces ámokfutásba, amelynek minden egyes fordulata elismerő csettintésre készteti az olvasót, és minden bekezdésben ott van legalább egy, de inkább több ütős poén. Nem hiába vásárolták meg a könyvet egy év alatt majd´ nyolcszázezren a kilencmilliós Svédországban, és jelenik meg harminc nyelven szerte a világon.

Robert Graves - Az ​aranygyapjú
Az ​aranygyapjú a görög mitológia egyik legkalandosabb vállalkozásának regénye. Péliászt, Iolkosz uralkodóját arra figyelmezteti egy jóslat, hogy óvakodjék attól az embertől, akinek csak a fél lábán van saru. Egyszer egy ünnepségen ráesik a tekintete egy ifjúra, aki félig mezítláb áll ott. Iászón az, Iolkosz trónjának törvényes örököse. Megijed Péliász, vészjóslóan végigméri az ifjút. - Mit tennél, ha király volnál - kérdezi tőle - avval az emberrel, akiről jóslat mondja, hogy meg fog ölni téged? - Iászón nem habozik. - Elküldeném Kolkhiszba az aranygyapjúért. - Mindenki jól tudta, hogy a kolkhiszi király éjjel-nappal varázshatalmú óriáskígyóval őrizteti az aranygyapjút. Iászón maga fölött ítélkezett. A király megparancsolja, hogy rögvest induljon útnak. Az ifjú gyorsan megácsoltatja a hajót - az Argót -, maga köré gyűjti a leghíresebb hősöket egész Görögországból, és egy szép hajnalon dagadó vitorlával kifut a hajó az iolkoszi kikötőből. Az aranygyapjúban a regényíró Graves egy pillanatra sem feledkezik meg a tudós Gravesről: az érdekes és színes regény legkisebb részlete is megfelel a görög és római irodalmi hagyományban vagy képzőművészeti ábrázolásokon szereplő tényeknek, motívumoknak - az olvasó, miközben kitűnően szórakozik, rengeteget tanul is.

Komoróczy Géza - A ​zsidók története Magyarországon I-II.
A ​két kötet a zsidók magyarországi történelmének közel ezer évét próbálja áttekinteni. A magyar társadalomban, a polgári nemzetben sok száz éve van félreismerhetetlen zsidó komponens. Komoróczy Géza több étvizedes kutatásainak impozáns eredménye e páratlan köny - a hazai zsidóságról eddig nem készült hasonló színvonalú, teljességre törekvő történelmi munka. Illusztrációkkal, fotókkal.

Diarmaid MacCulloch - A ​reformáció története
Diarmaid ​MacCulloch az Oxfordi Egyetem egyháztörténeti professzora, a Brit Akadémia és a Királyi Történelmi Társaság tagja. Több könyvet publikált a Tudor-korról és a kereszténység történetéről. E kötete 2003-ban elnyerte a Wolfson-díjat, 2004-ben a Brit Akadémia Díját, 2005-ben pedig az Amerikai Könyvkritikusok Országos Körének díját is. Művében a reformáció és az ellenreformáció történetét mutatja be, de olyan átfogó képet vázolva fel, hogy könyvét nyugodtan nevezhetnénk Európa történetének a "hosszú tizenhatodik század"-ban, az 1490 és 1618 közötti időszakban. Sőt egészen az 1700 körüli "fordulópontig" követi a reformáció történetét, összegző fejezetei pedig máig tartó hatását is felmérik. Maga Luther csak az első száz oldal után jelenik meg, MacCullochnak tehát alkalma nyílik a késő középkori vallási és teológiai problémák alapos ismertetésére is. Ez a könyv elsősorban vallástörténeti mű lenne - de mivel a vallástörténet e korban szorosan összekapcsolódott a politikatörténettel, társadalomtörténettel és kultúrtörténettel, talán nincs is olyan eleme a 16. századi történelemnek, amelyet ne világítana meg. A szerző figyelme egyáltalán nem korlátozódik Nyugat-Európára: az index a Magyarországgal és Erdéllyel kapcsolatos helyeket többtucatnyi oldalszámmal jelzi! Igazi, átfogó Európa-történet ez, nem csak a nyugati nagyhatalmak története. Dávid Ferenc ugyanúgy felbukkan benne, mint a Bethlenek és a Báthoryak. MacCulloch könyve igen olvasmányos, a szerző kiváló stílusban, rendkívül szellemesen ír. Színvonalas és érdekes a képanyag is: majdnem ötven fekete-fehér kép és ábra egészíti ki a szöveget, s a szerző valamennyit alaposan elemzi. Az első kép éppen egy 14. századi templom oszlopfője, amelyet egy pucér emberi hátsó formájára faragtak ki - MacCulloch ennek ismertetésével vázolja fel a középkori társadalmak sajátos vallási mentalitását. A mű rendkívül érthetően ismertet olyan bonyolult teológiai dilemmákat, amelyeket még magyar nyelvű könyvekből sem könnyű megérteni, s emlékezetes portrékat fest a korszak szellemóriásairól, Erasmustól Lutheren és Kálvinon át Loyola Ignácig. Mindenről saját véleménye van, melyet határozottan fejt ki és igen meggyőzően ad elő.

Ferenczy Endre - Maróti Egon - Hahn István - Az ​ókori Róma története
Az ​Appennini-félsziget Dél-Európának a Földközi-tengerbe nyúló három nagy félszigete közül a középsö, földrajzi fekvése révén szinte kijelölt arra a jelentőségre, melyet a világtörténetben betöltött. (Az Itália nevet a félsziget az ókorban kapta.) Északon könnyen járható hágók kapcsolják össze Közép-Európával, délen a hozzá simuló Szicília és Málta szigetekkel hídként köti össze Európát Afrikával. A környező tengerek nyújtotta védettség, mely a más népekkel való kapcsolatok felvételének az előnyeit, de az inváziók veszélyét is magában hordta, nem jelenti egyszersmind a félsziget egységét földrajzi szempontból is. Az Appennini-félsziget négy, egymástól jól elkülöníthető tájegységre oszlik. Az első, a félszigetet átszelő, a névadó Appenninek hegyláncától északra elterülő hatalmas Pó-síkság a környező hegyekkel, inkább csak fekvésének közelsége révén kapcsolódik a félszigethez, melytől számos jellegzetesség választja el. Jelentőségét elsősorban gazdasági adottságai: termékeny, földművelésre alkalmas talaja biztosítja.

Steven Runciman - Konstantinápoly ​eleste 1453
1453 ​májusában a törökök elfoglalták Konstantinápolyt. Európa már több mint egy évszázada észlelhette a török veszélyt, jól tudták azt is, hogy az egykor hatalmas Bizánci Birodalom fővárosa - az egész birodalom immár szinte csak a fővárosból állt - végveszélyben volt. A törökök diadalának híre mégis bizonyos értelemben meglepte a Nyugatot, amely addig is csak elhanyagolható segítséget nyújtott Bizáncnak. A görögök évszázadokra rabságba süllyedtek, a törökök azonban új fővárosra tettek szert, és megszilárdították hatalmukat. A Bizáncból elmenekült művészek és tudósok ugyanakkor hozzájárultak az európai reneszánsz felvirágozásához. Bizánc kétségbeesett küzdelme meglepő lehet a nyugati olvasónak, de nem a magyarnak.A könyv minden magyar vonatkozása - amint az Runcimannél szokásos - pontos és igaz. Aki elolvassa Bizánc elestének történetét, jobban megérti azt is, miért örvendeztek annyira három évvel később Európában a nándorfehérvári diadalnak, amely, ha ideiglenesen is de megállította a török terjeszkedését.

Michael Hesemann - A ​Názáreti Jézus
Michael ​Hesemann, a hazánkban is nagy sikert aratott "Sötét alakok" című könyv szerzője ezúttal a Názáreti Jézus életútját követi nyomon. Vajon mennyire hitelesek az evangéliumok leírásai a modern régészeti kutatások tükrében? Hogyan támasztják alá Jézus életének eseményeit a ránk maradt tárgyi emlékek? A szerző Bibliával a kezében bejárja Betlehemet, Názáretet, Kafarnaumot és Jeruzsálemet, s régészekkel konzultálva szenzációs eredmények részleteit teszi közzé. Miért nevezhetjük titokkal teljesnek a betlehemi barlangot, ahol Jézus született? Hogyan nézett ki názáreti lakóháza? Milyen lehetett a jeruzsálemi templom, ahol számtalanszor megfordult; milyenek voltak a kőedények, melyekben a víz borrá változott; hol van az a rendkívüli akusztikai tulajdonságokkal rendelkező sziklatömb, ahonnan több ezer ember tisztán hallhatta a hegyi beszédet? A könyv számos bibliai esemény megértését teszi könnyebbé, s érdekfeszítő stílusával egyben lebilincselő útirajz is.

Michael Hesemann - Az ​első pápa
Michael ​Hesemann, a hazánkban is népszerű oknyomozó és hitvédő író (Sötét alakok, A Názáreti Jézus) a modern archeológiai kutatások tudományos eredményeit felhasználva végigjárja Szent Péter életének színhelyeit, a Genezáreti-tótól Jeruzsálemen át Rómáig. Vajon történelmi személy volt-e az apostol, s létezik-e tárgyi bizonyíték erről a szülőföldjén? Mennyire megbízhatók az evangéliumok elbeszélései? Vajon Péter valóban elhagyta Palesztinát, és ha igen, miért? Mit tett Rómában, és igaz-e a vértanúságáról szóló hagyomány? Miről tanúskodnak a róla elnevezett bazilika alatt folyó ásatások? Valóban az ő földi maradványait találták meg a régészek? Hesemann a tények módszeres felkutatásával és csoportosításával logikai úton olyan következtetésekre jut, melyek a téma szakértőit is meglephetik, az első századok kereszténysége iránt érdeklődőket pedig egyenesen lenyűgözhetik. Ezek alapján ugyanis az első pápáról szóló kétezer éves hagyományról kiderül: igaz és történelmi ténynek tekinthető!