Az ​alkoholista beteg személyisége

Petronius Arbiter - Satyricon
A ​Satyricon - amelyből Fellini nagysikerű filmet készített - az antik prózairodalom legértékesebb művei közé tartozik. Az író, aki eleinte Nero bizalmasa, s akinek szava és ítélete ízlés dolgában a véres kezű zsarnok számára is parancs volt, a Piso-összeesküvésben való részvétele miatt öngyilkosságra kényszerült. Petronius alakja ugyanakkor az irodalomba is bevonult, hiszen ő Sienkiewicz Quo vadis? című regényének egyik főszereplője. Egyesek úgy vélik hogy Satyricon hatalmas erkölcsrajznak készült: Petronius egy sokat látott, sokat élt ember éleslátásával bemutatja és kifigurázza a római társadalom valamennyi rétegét és azok hibáit. Ebben az ábrázolási mód szerves tartozéka a szellemes stílus, és a vaskos pikantéria. Az ókori ember másképpen gondolkodott a szerelemről, egyáltalán a test dolgairól, s a gyönyörhajhászás az élet legjellegzetesebb mozzanatai közé tartozott, így a könyvben természetszerűleg sűrűsödnek az efféle stíluselemek. Ennek ellenére a Satyricon egésze bámulatosan hű és gazdag tükre egy ellentmondásos fojtott levegőjű kornak.

Josef Kirschner - A ​manipuláció művészete
Josef ​Kirschner _A manipuláció művészeté_ben egy világos és meggyőző tézist fogalmaz meg: Születésünktől kezdve szünet nélkül manipulálnak bennünket, és mi magunk is állandóan azon igyekszünk, hogy saját előnyünkre befolyásoljuk embertársainkat. Ez az állandó, kölcsönös igyekezet az emberi együttélés nagyon lényeges, és nem kiiktatható eleme. Ezért aki ki akar törni a manipuláltak tömegéből, aki érvényesülni akar, aki nem mások öntudatlan eszközeként akarja leélni az életét - vagyis eredményes akar lenni a manipulációs játszmákban - , annak, tetszik, nem tetszik, el kell sajátítania a játékszabályokat - méghozzá magas szinten. Időnként túl szókimondónak, egyenesen nyersnek tűnhet számunkra, amikor a szerző hideg logikával elemzi a befolyásolás hatékony technikáit. Azonban ne feledjük: a manipuláció nem olyan téma, amelynek tárgyalásánál megengedhető a finomkodás, mint ahogy egy sebész sem engedheti meg magának, hogy szikével a kezében másra gondoljon, mint a "kegyetlen" műveletekre. Ha valaki tárgyilagosan néz a világra, valószínűleg egyetért a szerzővel, amikor ezt írja: "A manipuláció az emberi együttélés elkerülhetetlen kísérője. A kérdés nem az, részt veszünk-e benne vagy sem, hanem az, hogy a manipuláció passzív áldozatai, vagy aktív haszonélvezői vagyunk-e." _A manipuláció művészete_ nagy segítséget jelent azok számára, akik az utóbbiakhoz akarnak tartozni.

Konrad Lorenz - A ​tükör hátoldala
Elsőként ​Oswald Spengler ismerte fel, hogy a kultúrák mindig az után hanyatlanak le és pusztulnak el, miután eljutottak a „magaskultúra” fejlődési stádiumába. Mint történész, hitte, hogy az „idő” rendíthetetlen „logikája” és az öregedés feltartóztathatatlan folyamata a felelős valamennyi magas kultúra bomlásáért – ideértve a miénket is. Ha azonban az összehasonlító magatartás-kutató és az orvos szemszögéből vizsgáljuk saját kultúránk hanyatlásának napjainkra jóval egyértelműbb jelenségeit, bármily szerény is mai tudásunk, nyilvánvalóan patologikus természetű zavarok egész sorát látjuk. [...] E könyv egy korábbi vázlatában kultúránk hanyatlási jelenségeinek, „az emberi szellem betegségeinek” egyetlen, mégpedig az utolsó fejezetet szenteltem. Minden bizonnyal a mai ember rohamos megváltozásának tünete, hogy pár év múltán nekem magamnak is felül kellett vizsgálnom, vajon kellő jelentőséget tulajdonítottam-e ezeknek a kóros jelenségeknek. Ennek volt következménye, hogy ebből az egyetlen fejezetből egész kötet lett. Az önmagam elé kitűzött feladat kibővítéséhez hozzájárult az a váratlanul nagy visszhang is, amelyet egy kis írásom, A civilizált emberiség nyolc halálos bűne váltott ki, s amely Eduard Baumgarten barátom születésnapja alkalmából kiadott jubileumi kötetben jelent meg.

David Attenborough - Az ​első édenkert
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Anatole France - Anatole ​France válogatott regényei
Mindenki ​tudja, hogy Anatole France "az utolsó klasszikus", ahogyan hízelgői hívták, a XX. század első évtizedeinek "egyik legtisztább stílusú, legélesebb logikájú, egyszóval legérthetőbb és legértelmesebb írója" - írja róla Gyergyai Albert egyik tanulmányában. És kezdjük csak olvasni akármelyik regényét: hol az az író félszázad óta, akinek egyetlen könyvében annyi szeretetre méltó bölcsességet, annyi mosolygó emberséget, annyi természetességet és annyi mély kultúrát találunk, mint a Thaisz vagy a Bonnadr Szilveszter vétke, A vörös liliom vagy a Crainquebille alkotójánál? Okosságával, derűjével, szatirikus vénájával, kritikus éleslátásával és mélységes emberszeretetével - csupa olyan tulajdonságával, melyeket nagy elődeitől, Rabelais-től és Moliére-től, Diderot-tól és Voltaire-től örökölt - azonnal elbűvöli ifjabb vagy idősebb olvasóit. Az igazi francia szellem egyik legjobb képviselője, amiről az olvasó ebből, az itt egy kötetbe gyűjtött négy regényéből is meggyőződhet. A Bonnadr Szilveszter vétké-nek hőse, a könyvek barátja, az író egyik, de nem egyetlen önarcképe, a tudós, a naiv, az önzetlen Anatole France-ot mutatja be egy elragadó történet és egy ifjúkori szerelem keretében. A Thaisz-ban a régi kultúrák nagy ismerőjével találkozunk, egy ókeresztény remete és egy alexandriai kurtizán félig profán, félig áhítatos és egyszerre ironikus és tanulságos kalandjában. A fehér kövön káprázatos dialógusai, melyek sokrétű magyarázattal öveznek két szép históriát, az író gazdag tapasztalati tudásáról, leleményes és világos gondolkodásáról tanúskodnak. S végül a Színésztörténet lélektani drámája a való és a festett világ bonyolult és nemegyszer megrendítő szövevényét jeleníti meg. A négy regény Anatole France négyféle arcára vet világot és művészetének, életszemléletének legvonzóbb, legsugárzóbb vonásait - egy nagy elme s egy páratlan szív maradandó varázsát örökíti meg. A védőborító A. France arcképe Steinlen műve.

Anatole France - Jeanne ​d'Arc élete
"Harcias ​amazon, irgalmas Szűz, apáca, próféta, varázslónő, az Úr angyala, gonosz boszorkány - ki-ki a maga módján látta, saját vágyaihoz idomította képét. A jámbor lelkek határtalanul szelídnek és jónak, az isteni irgalom kifogyhatatlan edényének látták, az egyszerű emberek, saját képükre s hasonmásukra, egyszerűnek, a bárdolatlan és vad harcfiak a nevetségességig iszonyú óriáslánynak. Megpillanthatjuk-e valaha igazi arcát? Hiszen a kezdet kezdete óta, s talán az idők végezetéig a legendák csipkebozótba rejti."

Georges Duby - Andrée Duby - Jeanne ​d'Arc perei
"A ​roueni bíróság ülnökei nem voltak becstelenek. Többségüket nem az érdek vezette, hanem őszinte aggodalommal és végtelen zavarral figyelték a pert"

Susan Sontag - A ​szenvedés képei
Susan ​Sontag új könyve a kortárs háborús és katasztrófaábrázolásokban rejlő "hírtartalom", művészet és értelmezés összjátékának mélyenszántó újragondolása. A szerző átértékeli a képek önálló véleményre ösztönző, erőszakot gerjesztő vagy fásultságba taszító hatásával kapcsolatos okfejtéseket, fölidézi a mások fájdalma ábrázolásának hosszú történetét - a háború borzalmai Goya megfestette sorozatától az amerikai polgárháború fényképi dokumentumain, a déli államok négerlincselésein, az első világháborún meg a náci haláltáborokon át Bosznia, Sierra Leone, Ruanda, Izrael és Palesztina mai fotóiig, valamint 2001. szeptember 11-ig.

Csetneky László - Boros János - Börtönpszichológia
"Kötetünk ​didaktikai célok mellett a börtönpszichológia hazai kialakulásának, önálló tudományággá fejlődésének egy vázlatos szintézise szeretne lenni." - írják a szerzők az előszóban. A kötet öt nagy tematikus fejezetre osztható. Az I. fejezet a börtönpszichológia alapfogalmaival foglalkozik, a tudományág áttekintését adja. A II. fejezet a bűnelkövetővé válás útjait elemzi, az elméleteket veszi sorra. A III. fejezet a börtön, mint szociálpszichológiai erőtér vizsgálatára irányul. A IV. fejezet a bánásmóddal foglalkozik, a hazai gyakorlatot szem előtt tartva mutatja be az idevonatkozó ismereteket. Az V. fejezet a büntetés-végrehajtási személyzet jellemzőit célozza meg, kitérve az alkalmasság, beválás, kiképzés, menedzselés kérdéseire.

S. A. Mitchell - M. J. Black - A ​modern pszichoanalitikus gondolkodás története
A ​pszichoanalízist sokszor állítják be úgy, mint ami a századelő óta alapjában véve mit sem változott. Ebből fakadóan sok, az analízist elutasító bíráló azt hiszi, hogy Freud ledorongolása és egyes rég elavult elképzeléseinek célba vétele egyet jelent az egész tudományág ízzé-porrá zúzásával. A valóságos helyzet azonban az, hogy nagyon kevés maradt meg abból, ahogyan Freud értelmezte és gyakorolta a lélek-elemzést. Az elmélet főbb pilléreit alapvetően átalakította a korszerű analitikus gondolkodás; a kezeléstechnikai alapelveket pedig a modern gyakorlat hasonlóképpen újrafogalmazta s módosította. A közkeletű kép a díványon fekvő betegről szintén változott. A módosítások egyaránt érintik a formát és a folyamat rugalmas kezelését, és főleg: a mai analitikus nem annyira naiv, hogy a valóság döntőbírájának higgye magát; inkább útikalauznak egy közösen vállalt utazásban. Aki tehát azt hiszi, hogy Freud munkásságának ismerete egy kalap alá vehető a pszichoanalízis megértésével, az igencsak messze jár a valóságtól; mintha azt hinné, hogy a modern fizika megtalálható Newtonnál vagy hogy Darwin - akkor forradalmi - könyvében benne van a mai biológia is. A Nyugat szellemtörténetében és kultúrájában a freudi életmű mindig az egyik leglenyűgözőbb személyes teljesítmény marad, ám aligha képviseli a modern analitikus gondolkodást és gyakorlatot. Az általa indukált hatalmas szemléletváltás eleven hatása szétterjedt, de közben rengeteget változott is. Ez a kötet széles ívű áttekintést nyújt erről a fejlődésről, melynek főbb állomásai az énpszichológia (A. Freud, Kris, Hartmann), az interperszonális irányzat (Suliivan), Melanie Klein és a kleini elmélet, majd a tárgykapcsolatok brit iskolája (Fairbairn és Winnicott), a szelfpszichológia (Erik Erikson, Heinz Kohut), majd a freudi elmélet modern újraértelmezői: Otto Kernberg, Roy Schafer, Hans Loewald és Jacques Lacan.

Polcz Alaine - Világjáték
Világjáték ​– dinamikus játékdiagnosztika és játékterápia A gyermekek életét kitöltő játékban benne van mindaz, amit a világból érzékelnek, és amit magukról gondolnak. "Polcz Alaine a bábjátékkal szerzett tapasztalatai nyomán felfigyelt a nagy lehetőségre, amit az jelenthet, hogy a gyermek a játékban egy egész világot építhet fel. Ez a világ bizonyára el fogja árulni a gyerek és családja problémáit, de azon túl még azokat az érzéseket is, amiket a játékvilág építőjében az emberi világ kelt" – így jellemezte a pszichiáter Vikár György azt a lélektani valóságot, amelyre Polcz Alaine a dinamikus játékdiagnosztika és játékterápia módszertanát és gyakorlatát alapozta. Hallatlanul gazdag tapasztalaton nyugvó, kimerítő, rendkívül érzékeny és (több évtized múltán is változatlanul) újszerű kísérlete a játék értelmezésére – egy megkerülhetetlen, alapvető kézikönyvet eredményezett. A Világjáték konstruktív, projektív módszer. A gyermek a valóságos környezet, az élet különböző területeinek, jelenségeinek kicsinyített elemeiből álló játékot kap (házakat, embereket, stb.) és egy tálcán, ami a tengert jelképezi, felépíti a világot, úgy, ahogyan megéli. A Világjátékot haszonnal forgathatja nem csupán a pszichológus vagy a terapeuta, hanem minden pedagógus és szülő, aki a megértés és a segítés szándékával fordul a játékban feltárulkozó gyermeki lélek és a benne fölsejlő világ felé.

Polcz Alaine - Gyermek ​a halál kapujában
A ​könyv egy kamaszfiú haldoklásának megrendítő, ugyanakkor számtalan tanulsággal szolgáló története: a súlyosan beteg gyermek küzdelme betegséggel, halállal. Átütő erejű, hiteles képet kapunk a folyamatról - olyan, mintha magunk is részesei lennénk az eseményeknek: együtt kételkedünk, reménykedünk, haragszunk és félünk Marcival és környezetével, birkózunk a halállal. A család és a szakemberek (pszichológus, orvos, ápolószemélyzet) ritkán képesek megfelelően kezelni a közelgő halál tényét: rémületük és bizonytalanságuk tovább mélyíti a gyermek félelmét. Az édesanyával például olyan váratlanul és kertelés nélkül közölték Marci diagnózisát, hogy a traumától öngyilkosságot kísérelt meg, napokig nem tudott odamenni a betegágyhoz. A fiú halála óta harminc év telt el, és a szerző azt a folyamatot is elemzi, ahogyan e hosszú idő alatt Marci elvesztését feldolgozták családjának tagjai, hiszen a halállal való szembenézés: örök.

Polcz Alaine - Meghalok ​én is?
A ​megrázó kötet a szerző évtizedeken át folytatott pszichológusi munkájának tapasztalatait fogja egybe. A halált az éppen csak kezdődő élet szemszögéből ragadja meg, ráébresztve az olvasót a halállal szembesülő gyermek félelmeire, küzdelmére, bölcsességére. Polcz Alaine évtizedeken át dolgozott haldokló gyermekek mellett, megismerte azokat a reakciókat, melyek a halált sohasem elfogadható tényként vagy éppen az élet természetes lezárásaként kezelik. Interjúkat idéz, amelyekben gyermekek szembesülnek a maguk vagy hozzátartozóik halálával. A személyes tragédiákat olyan érzékenységgel fogalmazza meg, hogy az ezekből leszűrhető általános tapasztalat fontos segítséget nyújthat a megértésben, az elfogadásban.

Abdul Alhazred - Necronomicon
A ​Necronomicon története és sorsa mesébe illő, valamint az az út, amit az idő labirintusában végigfut, hogy eljuthasson korunkig. Keletkezéséről annyi sejthető, hogy Abdul Alhazred jegyezte le az eredeti változatot Kr. u. 730 körül Kitab Al Azif címen. A Kitab Al Azif nem halott rituálék gyűjteménye, ahogyan ezt H. P. Lovecraft meg is jegyzi: "Valószínűleg soha nem volt olyan idő, amikor valamilyen csoportok vagy kultuszközösségek ne őrizték volna a titkos tudást. A Necronomiconban utalások találhatóak egy ilyen kultusz létezéséről az emberek között - egy közösségben, amely idáig egy szellemnek, amely évmilliókon át a Nagy Faj idejéből jött, segítséget nyújt." Egy elfeledett ősi világ rituáléi, istenei és lényei újra életre kelnek a Necronomicon lapjain.

Joseph Becker - Depresszió
Az ​időszakos letörtség, levertség, nyomott hangulat, szomorúság hozzátartozik az ember mindennapjaihoz. Ha ez kóros szintet ér el vagy betegség formájában jelentkezik, depresszióról beszélünk. Ezt a betegséget tekinti át Joseph Becker, a Washington Állami Egyetem professzora, a kórkép elméleti és gyakorlati vonatkozásait rendszeres alapossággal, sokoldalúan vizsgálva. A könyv elolvasása után mindenki számára világossá válik, hogy az emberiséget sújtó egyik legkomolyabb lelki szenvedésről van szó, amely korántsem tekinthető megoldott tudományos problémának.

Szergej Lukjanyenko - Őrök ​világa
Kirill ​kisemberből akaratán kívül lett szuperhős, de amikor a párhuzamos világok markában tartó kísérlet nyomára bukkant, elveszítette hatalmát, pozícióját. Újra üldözötté vált, de immár nem csak saját hazájában. Tervét mégsem adja fel, meg akarja menteni a Földet mindenható irányítóinak uralma alól. Ehhez azonban segítségre van szüksége. Céljának elérése érdekében akár még régi ellenségeivel is hajlandó szövetséget kötni, és különös világok sorát járja be, azt az egyet keresve, amely sikerrel lázadt fel a funkcionálisok ellen. Az univerzumokon át folytatódó fogócskába Kirill egyre jobban belefárad, és időközben hiába nyerte vissza hatalma egy részét, kételkedni kezd, valóban neki találták-e ki a megváltó szerepét. Persze üldözőit nehéz meggyőzni ennek ellenkezőjéről, márpedig ha nem sikerül, elkerülhetetlenné válik az életre-halálra menő, végső leszámolás. Az Őrség- és Ugrás-regények sikerszerzőjének újabb kötete sem okoz csalódást a kalandokra és egzotikumra szomjas olvasónak. A Világok őre történetének lezárása a pergő cselekmény és a tarka ötletek valóságos tűzijátékát adja, miközben azon is elgondolkodtat, vajon mi mit tennénk a rendkívüli helyzetekbe kerülő kisember helyében.

Szergej Lukjanyenko - Igék ​földje - A vas prófétája
Egy ​világban, melyben a kisded Jézus nem élte túl Heródes betlehemi mészárlását, az Úr mostohafiául fogadott egy másik ifjút, és birtokába adta az Igét, egy varázsszót, amivel csodákat tehetett. Tanításainak és varázshatalmának köszönhetően az Üdvözítő a Római Birodalom császára lett, s immár a trónról próbálta elérni az emberiség megváltását, akár a szelíd erőszak eszközeivel is. Amikor azonban így sem járt sikerrel, elkeseredésében eltüntette a világból a háborúzáshoz legnélkülözhetetlenebb vasércet, majd beteljesítette a rá kirótt végzetet, és ő maga is távozott egy párhuzamos dimenzióba, melyet az Ige segítségével nyitott meg. Közel 2000 év telt el azóta, de a vasszegény Föld továbbra is nehezen vánszorog a tudományos-technikai fejlődés útján. A legtöbb ember lovon jár, a tenger hullámait vitorlás hajók hasítják, és mind az elektromosság, mind a repülés gyerekcipőben jár. Ugyanakkor elterjedt az Igék használata, melyek segítségével kisebb-nagyobb dolgokat lehet elrejteni abban a bizonyos párhuzamos dimenzióban. A kényszermunkára ítélt tolvaj Angolna Ilmart több más bűnöző társával együtt egy vitorlás szállítja büntetése letöltésének színhelyére, a Gyászos-szigetekre. A fedélzeten megismerkedik egy fiatal fiúval, Marcusszal, akiről sejteni kezdi, hogy nem egészen az, akinek mondja magát, ráadásul egy Ige is van a birtokában. Együtt tervelik ki szökésüket, amelynek sikere az egész világ képét átrajzolhatja. Az Európa-díjas, immár Amerikában is bestsellerszerzőnek számító Lukjanyenko új története egyszerre merész átirata a valós történelemnek és a Bibliának. Sőt, e nagyszabású kaland tovább folytatódik, a jövőre várható második kötetből megismerhetjük a történet magyar vonatkozásait!

Murányi-Kovács Endréné - Kabainé Huszka Antónia - A ​gyermekkori és a serdülőkori személyiségzavarok pszichológiája
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Erich Fromm - Menekülés ​a szabadság elől
Az ​1933-ban a nácizmus elől menekülni kényszerült német társadalomtudós, Erich Fromm 1941-ben adta közre e munkáját - angol nyelven, Amerikában. A mű hű tükre azoknak a sors- és eszmei-szakmai fordulatoknak, amelyeken szerzője következetes tudományos gondolkodása és a külső események hatására szükségszerűen átesett. Az addig közkeletű pszichoanalitikus szükséglet- és libidóelmélettel szemben Fromm a szabadság egzisztenciális problémáját állította művének középpontjába. Az ember karakterét, személyiségét - mondja - nem az ösztönös szükségletek kielégítésének mikéntje határozza meg, hanem a szabadsághoz való viszony. Így például az autoriter személyiség kialakulását torz menekülési mechanizmusokként értelmezi, amelyekkel az egyén megpróbál megszabadulni az elidegenedéstől, a magánytól, a számára elviselhetetlen "negatív szabadságtól". A kétféle, negatív és pozitív szabadság megkülönböztetése olyan rendezőelvvé vált e műben, amely lehetővé tette, hogy nagy történelmi korszakokat és mozgalmakat éppúgy értelmezhessen vele, mint a személyiségzavarok, egyéni neurózisok különböző formáit. Fromm éles bírálata az emberi személyiség kibontakozását akadályozó mindenfajta belső és külső korlátozásról joggal tette művét híressé és mindenféle vulgáris világmagyarázat szemében hírhedtté. E gondolatmenetet folytatja később 1947-ben Az önmagáért való ember című munkájában. Mindkettő joggal hívta fel magára a magyar olvasóközönség kiemelt figyelmét. A szerző szenvedélyes hitvallása az ember "veleszületett és elidegeníthetetlen" jogáról a szabadságra, méltán emeli írását az el nem évülő művek kategóriájába.

Döme László - Személyiségzavarok
A ​szerző összefoglaló munkájában áttekinti a személyiségzavarok alakváltozatait és korszerű útmutatást ad a felismerés és kezelés eszközeiről. A kézikönyv alapvető segítséget adhat a pszichiátereknek, pszichológusoknak, szociális munkásoknak, de élvezettel olvashatják érdeklődő laikusok is.