A ​főcsapás iránya: Esztergom Mindszenty ​bíboros pere

Erdő Péter - Egyházjog
A ​II. Vatikáni Zsinat különös hangsúlyt adott azoknak az egyházi értékeknek, amelyeket azután - mintegy "utolsó zsinati okmányként" - az 1983-ban megjelent új Egyházi Törvénykönyvnek kellett gyakorlati szabályok formájába öntve Isten népe életében megerősítenie. Majd tizenkét éve annak, hogy a jelen kézikönyv első kiadása napvilágot látott. Azóta az egyetemes egyházjog, de a hazai részleges egyházjog, sőt térségünk egész egyházi szervezete és élete is igen megváltozott. Az Apostoli Szentszék élénk jogalkotói tevékenysége új és új egyetemes jogszabályok alkotását eredményezte. Mindezeket a jogszabályi változásokat természetesen könyvünk átdolgozása során figyelembe kellett vennünk. A kötetet az egyházmegyei, plébániai, bírósági és más egyházi hivatali használatra szánjuk, de az egyházi közösség életébe tevékenyen bekapcsolódó krisztushívők és a vallás meg a jog világa iránt általában érdeklődők tájékoztatására is. Az oktatás szempontjából különösképpen a felsőfokú teológiai képzésben részt vevőket tartottuk szem előtt, de szolgálatot kívántunk tenni azoknak is, akik a jogtudományok keretében kerülnek az egyházjoggal kapcsolatba. Adja Isten, hogy ennek a munkának az újabb kiadása hasznosan szolgálja hazai egyházunk életét, harmonikus működését és egyre szervesebb beilleszkedését a világegyház közösségébe. - Erdő Péter, bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek

Lepold Antal - Csernoch ​János
A ​rövidke könyv Nagymagyarország utolsó hercegprímásáról, Csernoch Jánosról szól, udvari papja, Lepold Antal visszaemlékezéseiben. Az író végigvezet minket az első világháború, a trianoni békediktátum, majd a rákövetkező időszak viharos eseményein, bepillantást kapunk egy pápaválasztásba, és megismerjük a hazájához haláláig hű főpapot. A hercegprímás esztergomi síremlékére a magyar törvényhozás ezt iratta; „Az égben visszakéri, amit a földön megmenteni nem tudott”.

Stolmár G. Ilona - A ​Dabas-Sári "iskolapélda"
Lehet ​még ehhez valamit is hozzátenni? Az ember azt gondolná: a GONOSZ eszközei behatároltak, mégis több jelből arra lehet következtetni, hogy NEM. A remény azt sugallja: az élet dolgai nem ennyire kimódoltak, nem ilyen fekete-fehér képet mutatnak, de végül mégis erre a felismerésre kényszerítenek a történések. Szép, színes világról álmodunk, eszmélésünket azonban bemázolja a mindig mindent a saját képére formálni, átfesteni akarók döbbenetes istentelensége. Vagy talán tévednék, és cselekedeteik mögött mégis létezne egy isten, akit mi eddig nem vettünk eléggé komolyan? Úgy tűnik, csak átformálásunkra szolgál istentagadó harsogásuk, hogy megtagadtatva velünk az EGY létet, őrjöngve ugrándozhassák körbe újból imádott bálványukat, saját, különbejáratú, bosszút lihegő istenük dicsőítésére! Most ne is gondoljunk ebbe mélyebben, inkább olvassuk át ismételten ezt a könyvet, mely mint cseppben a tenger mutatja meg földi civilizációnk eddigi szakaszának valódi tarthatatlanságát. Budapest, 1994. május 1. Szörényi Levente

Csorba Csaba - László János - Kolostorok ​Magyarországon
László ​János és Jászai Balázs földi és légi fotóival, Csorba Csaba rövid kolostor-történeteivel jelent meg egy hazánk legjelentősebb rendházait bemutató kötet. Időben Pannonhalmától Majkig, azaz a 10.-től a 18. századig, térben pedig Soprontól Sátoraljaújhelyig terjed a könyvben tárgyalt 23 klastrom. Mint az előszóból megtudjuk, mai kolostor szavunk nyelvújítási kifejezés 1784-ből. A hazai bencés főapátságot, Pannonia szent hegyén, még Géza fejedelem alapította, több mint ezer évvel ezelőtt. Kiváltságokkal már fia, I. István látta el 1002-ben. Ugyanő alapította Pécsvárad és Bakonybél bencés monostorait is. Utódai sem maradtak el tőle: I. Endre 1055-ben a Balaton mellett, Tihanyban. A későbbi Szent László pedig 1091-ben Somogyváron hozott létre apátságot. Bemutatja a könyv a kevésbé közismert Kaposszentjakabot, az egyik legrégebbi magánkezdeményezést, Győr nembeli Ottó nádor 1061-es alapítását. A további monasztikus rendek kolostorai közül szerepel a könyvben a monumentális türjei premontrei rendház is, a hasonló nevű nemzetség monostora. Egyik legszebb Szent László-freskónk csodálható meg benne. A ciszterciek kolostorai közül például a középkori bélapátfalvit láthatjuk a kötetben. Az ország egyik legjelentősebb középkori épületegyüttese volt a IV. Béla által alapított margitszigeti domonkosrendi apácakolostor. Képei között láthatunk egy felvételt a sziget helyreállított premontrei kolostor-templomáról is (erről a szövegben nem esik szó). Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend a pálosok voltak. Hét kolostorukat is bemutatja a kötet Pécs-Jakabhegytől, a IV. László király által alapított Pilisszentléleken át, az alapítója, Kinizsi Pál sírhelyének is helyt adó Nagyvázsonyig. A ferencesek városi kolostorai általában a középkortól napjainkig fennmaradtak Soprontól, Jászberényen át Szegedig. A világ zajától elvonult kamalduli remeték majki barokk épületegyüttese a bemutatott kolostorok legfiatalabbika. Persze az Árpád-kori klastromok némelyikét is komolyan átépítették, mint azt a világörökség részeként nyilvántartott Pannonhalma esetében láthatjuk. Az esztétikus megjelenésű, csodálatos képanyaggal illusztrált áttekintés részletes és színes képet nyújt a hazai kolostorok múltjáról. Jó szívvel ajánlható a történelem és a műemlékek iránt érdeklődők figyelmébe.

Szántó Konrád - A ​meggyilkolt katolikus papok kálváriája
A ​hírhedt lehallgatási botrány következtében lemondásra kényszerült Horváth József vezérőrnagy, a Belügyminisztérium egyházakkal is foglalkozó III/III-as ügyosztályának főnöke, a kommunista hatalom főszereplőinek egyike. A rendőrtábornok mindvégig láthatatlanul, a háttérből irányította az eseményeket, amelyeknek célja az egyházak elsorvasztása volt. 34 katolikus pap -- akik halálukkal fizettek ennek az esztelen tervnek a megvalósulásáért -- tragikus sorsát dolgozza föl a könyv. Közülük talán Brenner János tragédiája a legmegrázóbb. A 24 éves korában felszentelt papot Rábakethelyre helyezték káplánnak. A fiatal és tettre kész lelkészt a felnőttek, főleg azonban hittanos diákjai szerették meg nagyon. Ezért is kellett elpusztulnia. Kovács Sándor szombathelyi megyéspüspök az ÁEH helyi megbízottjától, Prazsák Mihálytól azt az utasítást kapta, hogy helyezze el a faluból Brenner káplánt. Miután a püspök erre nem volt hajlandó. a megbízott csak ennyit mondott: -- Lássák a következményeket! Ezután gyorsan peregtek az események. 1957. december 14-én éjfél körül a 16 éves Kóczán Tibor azzal kopogtatott be a plébániára, hogy a káplán atya azonnal jöjjön vele haldokló nagybátyjához, és lássa el a betegek szentségével. Mivel a pap jól ismerte a fiút, semmi rosszat sem sejtve teljesítette a kérést. Útközben Kóczán arra hivatkozva, hogy haza kell mennie, elvált a káplántól, aki egyedül is tudta az utat. Alig tűnt el azonban a fiú, a lesben álló bérgyilkosok a fiatal papra támadtak, és 32 késszúrással végeztek vele... Erről és sok hasonló esetről szól a könyv.

Török József - Mindszenty ​bíboros élete
Ez ​a rövid életrajzi áttekintés nem akarja helyettesíteni sem a hercegprímás Emlékiratait, sem az életét, vagy az ellene folytatott pert földolgozó, tudományos igényű írásokat; s főként nem a dokumentumgyűjteményeket. Egyetlen gyakorlati célja van: az olvasóval szeretné megismertetni a vértanú, majd száműzött bíboros életének legfontosabb állomásait és eseményeit, hogy ezáltal további ismeretszerzésre buzdítson. Az első ismerkedés után remélhető, hogy az érdeklődő elolvassa a leghitelesebb írást, az "Emlékirataim"-at, s lelki táplálékul a bíboros beszédeit, meg az "Édesanya" című könyvét.

Pierre Blet SJ - XII. ​Piusz és a második világháború
XII. ​Piusz pápát 1958. október 9-én bekövetkezett halála másnapján csodáló és elismerő tiszteletadások áradatával méltatták. Néhány évvel később sötét legenda hősévé vált. Eszerint a második világháború idején érzéketlenül és csöndben asszisztált az emberiség elleni bűntettekhez, amelyeket egyetlen elítélő nyilatkozattal megállíthatott volna. Ahhoz, hogy a fikciótól visszatérjünk a valósághoz, a legendáktól a történelemhez, csak egy eszköz létezik: az eredeti okmányok tanulmányozása. Ezek közvetlenül mutatják be a pápa tevékenységét. VI. Pál pápa ezért döntött úgy 1964-ben, hogy engedélyezi a Szentszék második világháborúra vonatkozó dokumentumainak publikálását. Az Államtitkárság archívumai valóban őrzik azokat a dossziékat, amelyekben gyakran napról napra, néha óráról órára nyomon lehet követni a pápa és hivatalai tevékenységét. Ezt a terjedelmes anyagot _A Szentszék második világháborúval kapcsolatos okmányai és dokumentumai_ címmel 12 kötetben Pierre Blet jezsuita atya és szerzetestársai 1965 és 1982 között gyűjtötték össze és jelentették meg. Ám e kiadvány tartalma, sőt puszta létezése is elkerülte sokak figyelmét azok közül, akik megjelenése óta a Szentszék háború alatti időszakáról írtak. A szerző ezért igyekezett a nagyközönség számára is hozzáférhető kötetben képet adni a dokumentumok tartalmáról. Ehhez híven ragaszkodva , az ítélkezést kerülve, minden anakronizmustól tartózkodva Pierre Blet e könyvével jelentős mértékben hozzájárul a történelemről alkotott képünk tisztulásához. Pierre Blet 1937-ben lépett a Jézus Társaságába. 1958-ban szerzett bölcsészdoktorátust a párizsi Sorbonne-on. Ezután Rómába hívták, ahol a Pápai Gergely egyetem egyháztörténeti tanszékén lett a modern kori történelem professzora. 17 éven keresztül tanított diplomáciatörténetet a Pontifica Accademia Ecclesiasticán. Az egyház és az állam kapcsolata XVII. századi történetének szakértőjeként műveiben és publikációiban jelentősen hozzájárult a Szentszék diplomáciájának kutatásához. Élete egyik fő műve közreműködése a fent említett 12 kötetes mű publikálásában.

Ismeretlen szerző - "Te ​meztelen Krisztus, hol hagytad az ingedet?"
Régi ​adósságunkat törlesztjük akkor, amikor e könyv, a FONTES HISTORICI ORDINIS FRATRUM MINORUM IN HUNGARIA • MAGYAR FERENCES FORRÁSOK útra bocsátásával a ferences rend magyarországi történetének nehezen hozzáférhető, vagy eddig alig ismert forrásait közölni kezdjük. Szerencsésebb történelmű országokban ez már régen megtörtént. Nálunk a szerzetesrendek működésének újra engedélyezése, a rend iratainak, könyvtárainak újbóli birtokba vétele, eddig lappangó iratok, könyvek előkerülése (ld. gyöngyösi leletek) adnak új lehetőséget. Ezzel a lehetőséggel élve szeretnénk hozzájárulni a ferences rend magyarországi történetének kutatásához, annak fellendítéséhez. Talán furcsának tűnik, miért ezzel a kötettel indítjuk sorozatunkat, hiszen akadna régebbi forrás is. Ez igaz, de a szerzetesrendek 1950-es feloszlatása olyan történelmi esemény, melynek átélői és elszenvedői közöttünk élnek. 1990-ben még nem is nagyon gondoltunk arra, mennyire sürgető is az akkor történtek leírása, megörökítése, visszaemlékezések, és fellelhető dokumentumok alapján. A közben eltelt idő, és a feloszlatáskor élők szinte egy évtized alatti eltávozása tette világossá, milyen fontos ennek a jelent is súlyosan meghatározó eseménynek az emlékeit összegyűjteni. Hiszen a fiatalabb nemzedék a feloszlatást már nem átélt valóságként ismeri, hanem — hála Istennek — csak úgy, mint a saját életét is nagyon meghatározó történelmi tényt. Ha most, az utolsó pillanatban ezt nem tettük volna meg, úgy jártunk volna, amint Tacitus is írja: „Valóban nagy bizonyságát adtuk türelmünknek, és amiképpen a régi kor láthatta, meddig terjed a szabadság, mi is láthattuk, meddig a szolgaság: a figyelők miatt még beszélni, egymást meghallgatni sem lehetett. Hangunkkal együtt az emlékezést is elvesztettük volna, ha a feledés ugyanúgy rajtunk múlnék, mint a hallgatás.” (P. C. Tacitus: Agricola élete 2. Borzsák I. fordítása) Kötetünk tehát ez a megmentett emlékezés, aminek az ad különös aktualitást, hogy a szerzetesrendek feloszlatása éppen ötven évvel ezelőtt történt Magyarországon. A visszaemlékezések összegyűjtése egyben a fiatalabb generáció tisztelgése is azok előtt a ferences testvérek előtt, akik elszenvedték a feloszlatás eseményét és következményeit, akik tanújelét adták a rendhez, hivatásukhoz való hűségnek, és akik áldozatokat is hoztak, hogy megőrizzék és továbbadják a ferences életeszményt. fr. Varga Kapisztrán OFM

Ismeretlen szerző - A ​Pécsi Egyházmegye története I.
A ​pécsi püspökség alapításának millenniumi évében jelenik meg a Pécsi Egyházmegye középkori történetét bemutató hatalmas kötet. A tíz szerző által készített munka Magyarországon egyedülálló vállalkozásnak számít, ugyanis az egyházmegye középkori történetének teljességét kívánja az olvasók elé tárni. Tartalmazza többek között az egyházmegye főpásztorainak életrajzait, az egyházi intézmények történetét, a pécsi liturgia sajátosságait, az oktatás és a könyvkultúra jellemzőit, a búcsújárás helyi jellegzetességeit, az egyházmegye építészettörténetét valamint a püspökség egyházas helyeinek adattárát. A közel ezer oldalas kötet több mint 15px0 színes képet, reprodukciót és mintegy 15px színes térképet tartalmaz.

Hetényi Varga Károly - Szerzetesek ​a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában II.
Hetényi ​Varga Károly (Hosszúhetény, 1932. okt. 7. -- Pécs, 2002. jan. 2.) Ő tette nálunk a legtöbbet azért, hogy II. János Pál pápa szándéka szerint megismerjük XX. századi vértanúinkat és hitvallóinkat. A nemzetiszocializmus hazai áldozataival kezdte. De mire kötete, az _Akiket üldöztek az igazságért_ 1985-ben megjelenhetett, ő már megkezdte az anyaggyűjtést a vörös diktatúra áldozatairól. Jól tudta, hogy a kevés iratanyag sem értelmezhető helyesen a személyes visszaemlékezések nélkül. A még élő meghurcoltak vallomásait hatalmas munkával -- felesége áldozatos segítségével -- rögzítette. (_Rosdy Pál, Új Ember, 2002. jan. 20._) Életét, tehetségét és fáradhatatlan szorgalmát áldozta arra, hogy a hitükért üldözött magyar papok, szerzetesek és világi hívők történetét megörökítse. Ezzel a kőnél és fémnél maradandóbb ragyogó _szellemi emlékművet_ állított mindazoknak, akik a horogkereszt és a vörös csillag ateista terror áldozatai lettek Egyházunkért hazánkban. (_A. L., Táborkereszt, 2002. január_) Egy jó értelemben vett megszállott lelkesedésével és kitartásával járta végig Magyarország, Szlovákia, Románia, Kárpátalja, Jugoszlávia magyarlakta területeit, és gyűjtötte össze az egyháziak, papok és szerzetesek sérelmeit, szenvedéseit a nemzetiszocializmus, majd a kommunizmus évtizedeiben. Nem sajnált anyagi, szellemi áldozatokat hozni az igazság felderítése és nyilvánosságra hozatala céljából, kitéve magát az üldöztetés, félreértés veszélyének. (_Paxy László, Remény, 2002. 5. szám_) Visszhang? Szinte semmi. Akkor is. Tovább, tovább... 2000-ben végre megkaptad a Magyar Újságírók Közösségétől a Petőfi Sándor Sajtószabadság díjat. Ha valaki megérdemelte a petőfi nevével ragyogó díjat, Te meg- és kiérdemelted. (_Kósa Csaba, a Magyar Újságírók Közössége elnökének búcsúztatójából_) A kötetet sajtó alá rendezte: Hetényi Varga Károlyné Varga Borbála

Ismeretlen szerző - Visitatio ​canonica dioecesis Quinqueecclesiensis 1738–1742
Ebben ​a kötetben a pécsi egyházmegye 1738-1742 között készült egyházlátogatási jegyzőkönyve kerül kiadásra. A forrás a maga nemében egyedülálló, mert először mutatja be Baranya és Tolna megye török hódoltság utáni állapotát egységes szempontrendszer alapján. Bár készültek korábban is egyházi felmérések a térségben, ám azok vagy elvesztek, vagy csak egy kisebb területre fókuszáltak. Ezért ez az első teljes vizitáció, amely viszonylag reális képet fest az egyházmegye újjászületésének pillanatnyi helyzetéről. A forrás nem teljesen ismeretlen a kutatások előtt, a ma már Horvátországhoz tartozó településekre vonatkozó feljegyzéseket az elmúlt években kiadták. Ennek ellenére egy minden szempontból hiánypótló munkát tart a kezében az olvasó. Ugyanis különböző okok miatt a magyar egyháztörténeti kutatások máig nem aknázták ki az egyházlátogatási jegyzőkönyvekben rejlő lehetőségeket, és kritikai kiadásuk más egyházmegyékben is csak vontatottan halad. Ezzel szemben a nyugat-európai történetírás már évtizedek óta tisztában van a forrástípus jelentőségével, egész iskolák alakultak feltárásukra és értelmezésükre. Jelen kiadás is azt bizonyítja, hogy a 18. század egyik legfontosabb forrásbázisát jelentik az ekkor készült jegyzőkönyvek. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvben egységes szempontrendszer szerint mérték fel a plébániák és filiáik állapotát, kondícióját, így kvantitatív mérésekre is alkalmas adatokat tartalmaz. A forrás természetéből adódik, hogy leginkább az egyház alapsejtjei, a plébániák felmérésére koncentrál. A plébánia fogalmába pedig a templom és a plébános mellett - ahogy erre a kitűnő kutató Vanyó Tihamér már évtizedekkel korábban rámutatott - a hívek is beletartoznak. Ez a tagolás a vizitában is világosan megfigyelhető. Elsősorban a templomokat, és azok felszerelését vették számba. Ezekből világossá válik a templomok felújításának, új egyházak építésének folyamata.

Ismeretlen szerző - A ​Pécsi Egyházmegye ezer éve
Pécs ​azon kevés magyarországi egyházmegyék közé tartozik, amelynek alapítási dátuma ránk maradt, így pontosan tudjuk, hogy a királyi akarat mikor nyert szentesítést a Szentszék részéről. Megalapításakor a Dunántúl déli részén a kereszténység már sok évszázados múltra tekintett vissza. Amikor az ezer évvel ezelőtti alapításra emlékezünk, és végigkísérjük a könyv segítségével az egyházmegye történetét, párhuzamosan magyar népünk történelmének évszázadai elevenednek meg előttünk. Az államalapítás, az Árpád-házi királyok kora, benne a tatárjárás, a magyar középkor virágzó évszázadai, a török pusztítás, majd az azt követő újjáépítés korszaka, a 19. század, a reformkor, a szabadságharc és a kiegyezés időszaka, s a 20. század a világháborúival, kommunista diktatúrájával egészen a jelen korunkig. A megjelent munka egy olyan űrt tölt ki, mely ebben a formátumban eddig nem volt betöltve egyetlen egyházmegyében sem.

F. Romhányi Beatrix - A ​lelkiek a földiek nélkül nem tarthatók fenn
A ​kötet a középkori gazdaságtörténet egy speciális szeletét, a pálos rend kolostorainak középkori birtokszerkezetét, gazdálkodását és jövedelemtípusait tárgyalja. A munka az egyes pálos kolostorok fennmaradt oklevelei alapján próbálja tisztázni a rend gazdálkodásának rendszerét és összefüggéseit. A szerző egyik legfontosabb új tudományos eredménye annak bizonyítása, hogy a pálos rend a középkorban alapvetően pénzjövedelmeken alapuló gazdálkodásra törekedett. Emellett a külföldi (dalmáciai, itáliai és lengyel) összehasonlító anyag bevonásával rávilágít bizonyos különbségekre is a rend egyes rendtartományai között. A kötetet ajánljuk minden, a középkori magyar történelem, az egyház- és vallástörténet iránt érdeklődő olvasónak.

Andrea Riccardi - Keresztények ​a vértanúság századában
2000. ​május 7-én a római Colosseumban II. János Pál pápa ünnepélyes imádságot tartott a XX. század vértanúinak emlékére. Az eseményt sokan a Nagy Szentév egyik csúcspontjaként tartják számon. A Szentatya kívánsága szerint a szertartás ökumenikus volt, híven tükrözve a pápának az éppen véget ért század tapasztalatain érlelődött meggyőződését: a szentek, mártírok ökumenizmusa a legmeggyőzőbb. Katolikus, ortodox és protestáns résztvevők együtt emlékeztek meg azokról a keresztényekről, akik ezekben az új időkben életüket adták az evangéliumért. Az egyes kiválasztott tanúságtételeket valamennyi erre fölkért résztvevő oly módon olvasta föl, hogy nem a saját, hanem egy másik felekezethez tartozó hitvallóról emlékezett meg. Az imádságra a világ számos országából érkeztek olyan papok, szerzetesek vagy világi hívők, akik maguk is üldöztetést vagy rabságot szenvedtek hitükért. Magyarországról Regőczi István, Lőrinczy Ferenc és az időközben elhunyt Keglevits István atyák vettek részt a szertartáson. A könyv, melyet az olvasó kezében tart, eredeti, olasz kiadásában az említett colosseumbéli megemlékezéssel egy időben, arra időzítve jelent meg. Az emlékezet egyedülálló gyűjteménye. Értékét a világegyház - és nem csak a katolikus keresztények - számára jelzi, hogy a pápa - a mű és szerzője iránti megbecsülés jeléül - személyes ajánlásával ajándékozta a könyv egy-egy példányát a római megemlékezés résztvevőinek. A szerző, Andrea Riccardi egyik szándéka az volt, hogy a szélesebb közönségnek is megmutassa a keresztények XX. századi történetének egy mindeddig kevéssé ismert, mégis meghatározó oldalát. Munkájában nagyrészt a pápa által még a jubileumi év előkészítésekor létrehozott Új Vértanúk Bizottságához az egyházmegyéktől öt földrészről beérkezett anyagokra támaszkodott, de használt más forrásokat is, elsősorban a nem katolikus mártíriumok feldolgozásakor. A szerző a bevezetőben, majd a könyv egyes fejezeteiben többször hangsúlyozza, hogy a kutatás nem tekinthető egyszer s mindenkorra lezártnak. A világ számos pontján a keresztények ma is üldözést szenvednek, vagy éppen csak megszabadultak alóla; helyzetük sok helyen továbbra is törékeny, veszélyekkel terhes, és mindez nehezíti a félmúlt szabad feltárását, magát az emlékezést. A lezáratlanságnak van azonban egy másik, mélyebb oka is: a vérzivatarosnak joggal nevezett XX. században a keresztény mártíromság ismét tömeges, földrajzi és lelki értelemben egyaránt egyetemes lett. A szerző annak a hívőnek az alázatával és reménységével közelít témájához, aki tudja: ha a bármennyire gondos emberi emlékezet számára ismeretlen marad is sok történet, Isten valamennyi hitvallójának és szentjének nevét följegyezte a mennyben.

Mészáros Tibor - A ​száműzött bíboros szolgálatában
A ​könyv Mindszenty József személyi titkárának, Msgr. Mészáros Tibornak a naplójegyzeteit tartalmazza 1972-től a bíboros haláláig, 1975-ig. A történelmi eseményeket nemcsak a szemtanú, hanem az események résztvevője szemszögéből olvashatjuk. A napló nagy értéket jelent azok számára, akik árnyaltabb, teljesebb képet szeretnének kapni Mindszenty bíboros jelleméről, személyiségéről, s valamivel többet szeretnének tudni mindarról, ami annak idején a háttérben, a kulisszák mögött történt. A könyv bevezetőjében így ír Hetényi Varga Károly, aki heroikus módon menti és publikálja sorra a kommunizmus egyházi áldozatainak dokumentumait: „Msgr. Mészáros Tibor naplója talán némi csalódást fog okozni azoknak, akik a diktatúra évtizedeiben csupán leértékelő és bíráló véleményt mondtak Mindszenty József esztergomi érsek küzdelméről, viszont a diktatúra letűntével kizárólag csak dicsőítő jelzőket találnak a prímás egész életének minden megnyilvánulására. Pedig a szentek éppen olyan esendő teremtmények, mint mi vagyunk, nekik is megvannak a maguk gyengéi. Abban különböznek csak tőlünk, hogy ők hősi fokon tudják gyakorolni a szeretet erényét. Prímásunk a Krisztus egyháza iránti szeretetét mindenkinél hősibb fokon gyakorolta: előre és tudatosan vállalta a legembertelenebb kínzásokat, a hosszú és megalázó börtönéletet. Élete alkonyán még azt is el kellett viselnie, hogy üldözői, egyháza legnagyobb ellenségei éppen a saját egyházi feletteseit használták föl ellene, és először hazájából, majd érseki székéből is eltávolíttatták. Páratlan megaláztatás volt ez. Szerte a világon neves személyiségek emeltek szót bíborosunk védelmében. Gyenge vigasz, hogy az egyházi vezetés ettől a Krisztus egyházát megszégyenítő lépéstől remélte az egyszerű hívek vallásgyakorlását megkönnyíteni. Ezzel szemben azt tapasztalhattuk, hogy helyzetünk ettől a lépéstől nemhogy könnyebb lett, de annál inkább rosszabbodott. A napló olvasásával választ kapunk a kérdésre: Kik voltak azok, akik a nehéz időkben minden kétséget kizáróan tanúságot tettek a Krisztus egyházához való igazi hűségükről? Ha pedig megtaláltuk a megnyugtató választ, talán nem lesz fölösleges azt is megkérdeznünk: És mi őhozzájuk tartoztunk-e?”

Maróthy-Meizler Károly - Az ​ismeretlen Mindszenty
Ez ​a különleges könyv a munkatárs, kortárs, politikus (a szerző keresztényszocialista képviselő volt a két világháború közti Magyarországon) szemével mutatja be Mindszenty bíborost bíborosi kinevezése előtti életszakaszában. Ki volt ő a bíborossága, a Moszkvával való harca előtt? Hogyan fejlődtek ki és miképpen jelentkeznek előző életében azok a jellemtulajdonságok, amelyek a világ első szabadsághősévé emelték? Bár a Mindszentyvel foglalkozó irodalom már könyvtárnyi terjedelműre nőtt, de erről nem beszél, inkább csak a kommunizmus elleni harcáról. A műben megismerjük Mindszenty óriási, tántoríthatatlan, Krisztust mindenben követő, a hazáját végsőkig szolgáló, azért önmagát is felajánló alakját, akiről nemcsak a hívők milliói vehetnek példát, hanem az egyház főpapjai is – a mai időkben is. A könyv emellett úgy mutatja be a trianoni utáni korszakot, amely még a mai történelemkönyvekből is hiányzik.

Ismeretlen szerző - A ​Szentatya Magyarországon
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bajtai Zsigmond - Krisztus ​tanúi a történelemben
Bajtai ​Zsigmond apátplébános annak idején Salgó János név alatt tette közzé Rómában a "Krisztus tanúi a történelemben" című művét, amely fiatalok között nagy sikert aratott. A közvetlen hangú és tárgyszerű feldogozás elismerést nyert a hitoktatók körében.Az új kiadás hiányt pótol.

Adriányi Gábor - Prohászka ​és a római index
Prohászka ​Ottokár Pázmány Péter után a magyar egyháztörténelem egyik legjelentősebb személyisége. 1911-ben a római Index Kongregáció a tiltott könyvek listájára tette könyveit, melyet értetlenül fogadott a katolikusok többsége. Az 1917-ben megszűnt szankció után Prohászka életműve végre méltó helyére került, de az eset körülményei máig foglalkoztatják az egyháztörténészeket. Adriányi Gábor kutatómunkájának eredménye ez a kötet, mely rávilágít az indexre tétel okaira, körülményeire, s közel százoldalnyi olyan dokumentumot tartalmaz, mely most kerülhet először a nyilvánosság elé.

Ismeretlen szerző - Útjaidon
_Az ​élet útjaira tanítasz engem._ _Színed előtt az öröm teljessége,_ _s jobbodon a gyönyörűség mindörökké._ _16. zsoltár_ 2002 februárjában a PPKE BTK _Esztétika Tanszékének_ oktatói elhatározták, hogy tanszékvezetőjük, Jelenits István 70. születésnapjának méltó megünneplésére ünnepi kötetet állítanak össze. Ismerőseik, kollégáik, barátaik közül felkeresték azokat, akikről tudták, hogy elhatározásukat támogatni fogják. Időközben kiderült, hogy a _piarista közösség_ is hasonló vállalkozásba fogott. E két elhatározás találkozásának eredménye az elkészült Ünnepi kötet.