|
Visszaemlékezésekből, hivatalos iratokból, barátok, harcostársak, családtagok leveleiből és Engels saját írásaiból, feljegyzéseiből és leveleiből áll ez az árnyalt, színes, kortörténetileg is rendkívül érdekes dokumentumbeszámoló Engels életéről. A kötetet száznál több képmelléklet teszi még elevenebbé, hozzáférhetőbbé korunk embere számára. A szerző számos eddig nem közölt tényt, körülményt és szöveget ad közre tudományos alaposságról tanúskodó művében, mely éppen dokumentumszerűségével nyújt többet az eddig megjelent életrajzoknál. A dokumentumok tükrében jelenik meg előttünk Engels sokoldalú, szenvedélyes, harcos, elmés, életvidám egyénisége, akit legjobb barátjával, Marxszal együtt így jellemzett Marx legfiatalabb leánya, Eleanor: “… ez a két férfi sohasem volt csupán szellemi vezér, elméleti tanító, filozófus, aki távol áll a mindennapi munkától s élettől. Mindig is harcosok voltak, katonái és egyúttal tisztjei a forradalmi mozgalomnak”.
Kapcsolódó könyvek
Egon Erwin Kisch - Szenzáció! Szenzáció!
Leírás: Egon Erwin Kisch önéletrajzi elemekkel átszőtt riportfüzére a század eleji Prágába "varázsolja" az olvasót. Együtt ámulunk vele a gyermekkor bűvös történetein, a fiatal újságíró-gyakornok kalandjait is vele együtt éljük át. Szubjektív lírája, egyéniségének bő humora és humanizmusa beavatottként vezeti az olvasót a prágai újságok kulisszatitkaiba, a korabeli szenzációs események színhelyére: malomtűzhöz, munkanélküliek nyomortanyáira, gyilkosságok színhelyére, és beavat nagy nyomozások műhelytitkaiba is. S mindezt megejtően kedves humorral, helyenként ellenállhatatlanul harsány vidámsággal vagy hátborzongatóan groteszkül.
A harminchárom kis történet a kor remekbe sikerült kaleidoszkópja. Hősei: a kisemberek és maga a riportírás klasszikusa,
Johann Wolfgang Goethe - Önéletrajzi írások
Goethe műveinek ez a kötete válogatást tartalmaz Goethe önéletrajzi írásaiból, kivéve legfőbb önéletrajzi művet, a _Költészet és valóság_-ot, amely külön kötetben jelent meg. Ezeknek az írásoknak a műfaja többnyire az útinaplóéhoz, az útibeszámolóéhoz áll közel. Goethe tervezte ugyan a _Költészet és valóság_ folytatását, tehát életének olyan leírását és megvallását, amilyennel önéletírásában 1775-ig Weimarba költözéséig beszéli el pályája alakulását, de ez végül is nem valósult meg, csupán kezdeményei készültek el. Ilyen kezdemények nagyrészt a kötetünkben szereplő írások, amelyek végül is a _Költészet és valóság_ el nem készült, vagy ha úgy tetszik: töredékes folytatásához mindenekelőtt Goethe utazásairól szolgáltatnak váltakozó kidolgozottsági fokú fejezeteket.
Legismertebb, legklasszikusabb darabjuk az _Utazás Itáliában_. Nem marad el mögötte érdekesség, művelődéstörténeti dokumentumérték terén a _Franciaországi hadjárat_, amelynek kis híján teljes szövege most jelenik meg először magyarul. Svájci és németországi utazásokról szóló, hol novellisztikusan lekerekített, hol elmélkedően értekező tudósítások, legendás találkozásokra (Napoleon, Schiller) emlékező vázlatok avatják a kötet írásait ama bizonyos "egyetemes gyónás" kisebb-nagyobb megszakításokkal egymásra következő töredékeivé, aminek Goethe élete minden megnyilatkozását tekintette.
Heinrich Alexander Stoll - Trójáról álmodott
Az ókortudomány és az archeológia nem éppen népszerű tudomány, Schliemann neve mégis mindenkinek ismerős.
Nevéről Homérosz jut eszünkbe, a homéroszi világ, a tízéves háború színhelyével: Trójával, továbbá a komor Mükéné, s a gazdag Tirünsz, melyeket Schliemann tárt fel. Athénisírboltjában levő szobrán három szó van kivésve: "Schliemann-nak, a hérosznak." A görög nép adózott így emlékének, s nála többet valóban senki nem tett a görög múlt, s mondhatjuk az egész európai kultúra kezdeteinek megismeréséért.
Útja nem volt könnyű. Virchow, legjobb barátja, így jellemezte nekrológjában Schliemann életútját: "Nagyot akart, és nagyon vitt véghez. Állhatatos és céltudatos munkával legyőzte mostoha körülményeit, és viszontagságos kereskedői élete során nsem mondott le arról az ideálról, mely még a kisfiú szívében fogant meg. Amit elért, azt saját erejével kényszerítette ki. A sors minden változása közepette hű maradt önmagához. Egy célja volt csak: a tudomány garapítása."
Ezt a gyémántkemény s örökké példamutató életutat mutatja be Stoll híres regénye.
A védőborítékon szereplő görög vázakép a trójai falovat ábrázolja.
Halasi Zoltán - Isten a malomban
A kötetben elsősorban német klasszikusok arcát festette meg a költő-műfordító, részletgazdag háttér előtt. Minden portré alkalmi, Goethéé például öregkori nagy szerelme idején született, mellette ott a polihisztor Buchner, a tárcagyáros Robert Walser s a többiek.
Werner Legère - Timbuktuból jövök
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Christian Feldmann - Élet az árral szemben
Amikor a fiatal német jezsuita pap, Alfred Delp ráeszmélt, hogy a nácik terrorgépezetéhez nem lehet az értelmes párbeszéd szándékával közelíteni, vállalta a konfliktust. Sok más keresztény ellenállótól eltérően nem csak akkor emelte fel a szavát, ha az egyházak jogait fenyegették. Abból kiindulva, hogy minden ember Isten képmását hordozza, és a keresztények minden emberrel szemben kötelesek szolidárisan viselkedni, segített menekülni üldözött zsidóknak.
Amikor letartóztatták, és halál fenyegette, társadalomfilozófiai javaslatai mellett egyháza számára is kényelmetlen igazságokat írt jegyzetfüzetébe, hangsúlyozva: senki sem figyel egy olyan nyárspolgári vallási tisztviselőnek a „Jóistenről” szóló szavaira, aki nem veszi észre az emberek vigasztalan életkörülményeit.
Alfred Delpet végül felakasztották, mert ragaszkodott lelkiismerete szavához.
David Fraser - Knight's Cross
Erwin Rommel was one of the oustanding commanders of World War II, respected as well as feared by his opponents. His instinct for battle and leadership set him apart from his contemporaries and inspired the men under his command. David Fraser's study brings to Rommel's career not only the insights of a biographer, but also those of a soldier. He shows how superficially undisciplined Rommel's style of leadership could be, and how he believed in boldness of manoeuvre, ferocity in attack, and tenacity in pursuit.
Passuth Krisztina - Schwitters
"Festő vagyok, és szögelem a képeimet" - mondta magáról Kurt Schwitters, és valóban bizarr, sőt ellentmondásos minden, amit a XX. század e jellegzetes művészfigurája tett vagy alkotott. Remekműveinek alapanyaga szemét és hulladék: "Merz" néven irányzatot alapított, de ennek egyetlen képviselője volt: ő maga. A dadaizmus legmerészebb újítóinak egyike, s ugyanakkor a hamburgi nyárspolgárok életét élte; az avantgarde művészek és teoretikusok legjobbjait csoportosította saját szerkesztésű folyóirat köré, és talán senki sem fejezte be nála magányosabban művészi-emberi pályáját.
Passuth Krisztina könyve megkísérli rendszerbe foglalni a sokrétű életmű képzőművészeti termését, és részletező elemzéssel feltárni az egyes alkotások, mű-csoportok közvetlen mondanivalóját és önmagukon túlmutató jelentését. A szöveget 63 kép illusztrálja, közöttük 6 színes nyomat.
Ismeretlen szerző - Ozsvári Csaba ötvösművész
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Bradányi Iván - Kék angyal
"Nekem küldetésem van, be kell bizonyítanom, hogy nem minden német szörnyeteg" mondta a hatvanévesen is káprázatosan gyönyörű Marlene Dietrich Spencer Tracy-nek az "Ítélet Nürnbergben" című filmben. Ami Dietrich politikai állásfoglalását illeti, mindennel szembeszállt, ami Hitel jelentett. A "Kék Angyal" címszerepe világhíressé tette. Amikor gyönyörű lábait nadrágba bújtatta, a férfiak felhördültek, asszonyok és lányok milliói viszont követték divatteremtő példáját. Fiatalon ment férjhez, ám férjét pár hónap után végleg kiiktatta szerelmi életéből. Szeretői népes táborában olyan hírességek tartoztak, mint Joseph von Sternberg, Maurice Chevalier, Eric Maria Remarque, Gary Cooper, John Wayne, Jean Gabin, James Stewart, Frank Sinatra, Yul Brynner. Intim baráti körét Edith Piaf, Ernest Hemingway, Jean Cocteau, Noel Coward és Christian Dior fémjelezték. Világpolgár volt: németnek született, amerikai állampolgár lett. Párizsban érezte otthon magát. Rajongói bálványként imádták, élő legendává kiáltották ki, minden bűnét megbocsátották. Mert Marlene Dietrich az utánozhatatlan eleganciát képviselte egy olyan világban, mely egyre mélyebbre süllyedt a sekélység mocsarában.
Ezért hittük el neki sötétségbe kiáltó panasz szavát: Hova tűnt a sok virág?
Bradányi Iván
Stefan Kornelius - Angela Merkel
Miközben az eurózóna történetének legsúlyosabb válsága zajlik, Angela Merkel a kontinens legfontosabb politikusává vált. Feszülten figyeli az egész világ, mit tesz az övezet vezető gazdaságának első embere Európa megmentéséért. Életrajzából megismerhetjük a kosztüm mögött rejtőző embert: a lányt, aki fiatalon elstoppolt Tbiliszibe, és a politikusasszonyt, akit nem sokkal később díszvacsorán látott vendégül a Fehér Ház. Megtudhatjuk, hogyan jutott egy keletnémet származású fiatal a világpolitika csúcsára, és megismerhetjük, hogyan tartja pozícióját stabilan immár harmadik kancellári ciklusa alatt az erősen férfiak uralta német politikai elit világában.
Stefan Kornelius magával ragadó könyve bemutatja, miként formálta Merkel világnézetét családi háttere és ideológiai meggyőződése, és milyen viszony fűzi a kancellárt David Cameronhoz, Barack Obamához vagy Vlagyimir Putinhoz.
Joachim Köhler - Friedrich Nietzsche és Cosima Wagner
A szerző történelmi regényhez hasonlító műve Nietzsche és Cosima Wagner ellentmondásokban bővelkedő kapcsolatát tárja az olvasó elé, és a megbomlott elméjű Nietzsche ragaszkodását és heroikus küzdelmét pszichéjével, hogy az asszonyt, akit szeret, e világi dolgok fölé emelje. A szerző a Dionüszosz és Ariadné-mítoszra fűzi fel gondolatait, és bontja ki a filozófus és a zeneszerző özvegye közötti bonyolult szerelmi kapcsolatrendszer szálait. Nietzsche barátnője, Lou von Salomé "vérbeli szadomazochistának" nevezi Nietzschét, ami lelki téren is megmutatkozik Cosimával való kapcsolatában. Cosimát számos művében misztifikálja idős korában, és örömét leli az asszony lelki gyötrésében, Ariadnéhoz hasonlítva őt. Utolsó torinói levelei - pár nappal a bázeli elmegyógyintézetbe való bevonulása előtt - is Cosima kapcsolatairól és vele való viszonyáról szólnak.
Joachim Köhler - Nietzsche utolsó álma
Ebben a lélektani krimiben a szerző arra keresi a választ, hogyan élte meg Nietzsche életének utolsó heteit. A regény a filozófus feljegyzésein, valamint dokumentumokon,leveleken alapul.
Emil Ludwig - Lincoln
Abraham Lincoln, az USA tizenhatodik elnöke egyszerű emberek gyermekeként született. Édesanyját korán elvesztette. Művelt mostohaanyja azonban nagyon megkedvelte a csöndes, értelmes kisfiút, akit írni és olvasni is megtanított. A fiatal Lincoln kitanulta az ácsmesterséget, majd révészként dolgozott egy kompon. Később New Salemben telepedett meg. 1860-ban választották elnökké, majd 1864-ben másodszor is az Amerikai Egyesült Államok elnökévé választották. Emil Ludwig könyvében Lincoln életét követhetjük végig.
Oliver Matuschek - Stefan Zweig
Oliver Matuschek Zweig-életrajzát érdemes közvetlenül Zweig önéletrajza, A tegnap világa után elolvasni, mert ugyanazt az életet és írói pályát más szemszögből, más megvilágításban látni nem mindennapi szellemi élvezet. Matuschek értelemszerűen több passzust idéz az önéletrajzból, és mintegy szembesíti Zweiget a saját verziójával. Nagy csúsztatásokon, füllentéseken nemigen kapni rajta a népszerű írót, de az ember persze hajlamos az önkozmetikára, és ez alól A tegnap világá-nak kissé álszerény, rejtőzködő hőse sem volt kivétel.Éppen ezt a rejtőzködést igyekszik feloldani, megfejteni az irodalomtörténész, alapállása a józan rokonszenv, innen közelíti meg és tárja fel Stefan Zweig rendkívül gazdag életanyagát.Zweig egyébként sem a teljesség igényével írta meg visszaemlékezéseit, nagyon is tudatosan válogatta ki eseménydús életéből, hogy miről óhajt írni és miről inkább hallgatni: például házassági bonyodalmairól, egyáltalán - a magánéletéről. Szellemi és lelki alkatából következett továbbá, hogy szerette kiszínezni a dolgokat, később már maga is elhitte, hogy egyes események olyan anekdotaszerűen zajlottak le, mint ahogy elmesélte őket. Matuschek visszahelyezi a színes jeleneteket - például Károly császár és király végleges távozását Ausztriából - a prózai valóságba, ám ezzel csak fokozza érdekességüket.Stefan Zweig a XX. század első felének szinte minden jelentős alkotójával találkozott "három élete" - az 1918-ig tartó bécsi, az ezt követő salzburgi, végül az emigrációban töltött évek - során, a Csillagórák és az önéletrajz csak ízelítőt adnak ezekből a találkozásokból, valamint a négy földrészen tett utazásokból, Matuschek életrajza viszont híven rögzíti az író életének minden eseményét egészen Petropolisig, az 1942-ben elkövetett öngyilkosságig. Ami azonban a legfontosabb: megtudjuk, milyen indíttatásból, milyen körülmények között születtek meg a máig igen népszerű novellák, életrajzok, tanulmányok, regények. A "Steffzweig" pedig szeretetreméltó, lelkesedni és felháborodni mindig kész, régi vágású osztrák úriemberként áll végül előttünk, mint meghitt ismerős, maga is regényalak.A versbetéteket N. Kiss Zsuzsa fordította.
Benjamin Lebert - Crazy
Irodalmi hagyományokhoz: a Törless-hez, a Zabhegyezõhöz - a 16 éves szerzõ kedvenc könyvéhez - kapcsolható ez az elsõ személyben írott önvallomás, amelyben Benjamin, Benni Lebert leírja életének fél évét, felnõtté válásának fontos szakaszát. A bal oldalára enyhén mozgáskorlátozott Benni iskoláról iskolára bukdácsol a matek miatt, szülei végül beadják egy München környéki internátusba, hátha ott kihúzza az érettségiig. A fiúnak néhány hónap után innen is mennie kell, de addig is barátokat és sorstársakat szerez, részt vesz a lányok traktusában rendezett éjszakai bulin, sõt egy tilalmas müncheni kiruccanáson is, amely egy sztríptízbárban végzõdik.
A kurta, lényegre törõ, fegyelmezett mondatok meggyõzõen õszinte s épp ezért hiteles tudósítást adnak a gyerek- és felnõttkor határmezsgyéjén sok kínnal, bizonytalansággal végigvergõdõ, lényegében magukra hagyott kamasz fiúk - egy kritikus szavai szerint: az egész „internetgeneráció" - közérzetérõl, világlátásáról, s elszántságukról, hogy „cool" tettekkel bizonyítsák „crazy" mivoltukat. Az irodalmi csodagyerek látleletnek tekinthetõ könyvét, melybõl már film is készült, eddig 18 nyelvre fordították le, olvasói vannak Brazíliában és Norvégiában, az USA-ban és Görögországban, Szlovéniában és Japánban.
Michael Hesemann - A názáreti Mária
Egyetlen más szentet sem övez ekkora tisztelet és szeretet, mint Jézus Krisztus édesanyját, a názáreti Szűz Máriát. Életéről az evangélisták igen szűkszavúan írnak, ám annál bővebben szólnak róla a későbbi korok apokrif iratai és legendás elbeszélései. Vajon ez utóbbiak mennyire tekinthetők hitelesnek? Milyen mértékben őrizte meg az első századok szájhagyománya az eseményeket? Milyen történeti vagy régészeti információkat tartalmaznak a ránk maradt írások, amelyek alátámaszthatják valóságtartalmukat? Lehetséges volt-e úgy viselkedni, ahogy az adott forrás elmondja: beleillik-e egy-egy esemény a korabeli Júdea világába?
A hazánkban is népszerű Michael Hesemann az oknyomozó író szigorúságával, ugyanakkor a hívő ember buzgalmával kutatja fel a történelmi dokumentumokat és a régészeti leleteket, összevetve ezeket a Szűz Máriáról szóló ősi hagyománnyal. Mindezek figyelembevételével kialakít egy egységes képet, amelyből - mint egy különleges mozaik - kirajzolódik előttünk a Megváltó Édesanyjának hiteles alakja és életútja.
David Wagner - Élet
Nem halni meg.
Élni tovább.
Egy másik élet által.
Egy gyermekért.
A hívás nem sokkal kettő után érkezik, és egy hang azt mondja: W. úr, van egy alkalmas donorszervünk az ön számára. Ez az egyszerű mondat nem csak a külső események láncát indítja el, hanem a belső világ is felbolydul: öröm és félelem, várakozás és türelmetlenség, élni akarás és halálvágy vegyül és váltakozik egymással. Részesei leszünk egy ember emlékeinek, küzdelmeinek, képzelet- és gondolatvilágának, rácsodálkozunk szinte határtalan türelmére, és jót mulatunk finom humorán, amellyel még a legkínosabb pillanatokat is elviselhetővé, sőt néha élvezetessé varázsolja.
Miközben olvasunk, és egyre jobban bevonódunk a történetbe, észrevétlenül önmagunknak is föltesszük mindazokat a Nagy Kérdéseket, amelyek a halál árnyékában a fiatalemberben is fölmerülnek. Mérlegeljük válaszait, s azt is, hogy mi hogyan viselkednénk, mit gondolnánk hasonló helyzetben – és mire a könyv végére érünk, már soha többé nem úgy tekintünk az életünkre, ahogyan azelőtt.
„Megint rajta vagyok a listán, gyűlik a várakozási időm. Minden nappal nő a valószínűsége, hogy meghalok, minden nap egy nappal közelebb visz a halálhoz. Mégis minden nap növeli az esélyt a túlélésre. A lista iróniája. Meghal előttem valaki, nő az esélyem. És tudom, ha te nem halsz meg, én fogok meghalni…
Szeretném, hogy meghalj? Nem, nem szeretném, akárhol, akárki vagy is, hogy elgázoljanak valahol, vagy kirepülj egy szélvédőn, neki egy fának. Nem akarom, hogy megpattanjon egy aneurizmád, nem szeretném, hogy bármilyen módon halálodat leld. Tulajdonképpen nem szeretném.
Mégis kitépkedem a halálesetekről szóló híreket az újságból, egy mappában gyűjtöm őket.”
DAVID WAGNER 1971-ben született, Berlinben él. A 2000. évben debütált Meine nachtblaue Hose című regényével. Azóta több műve is megjelent: egy elbeszéléskötete Was alles fehlt címmel, Spricht das Kind című prózakötete, esszégyűjteménye, a Welche Farbe hat Berlin, és egy regény, a Vier Äpfel, amelyet 2009-ben jelöltek a Német Könyvdíjra. A szerző számos díjat nyert, többek között 1999-ben a Walter Serner-díjat az egyik novellájáért, 2001-ben pedig a Georg K. Glaser-díjat. Új könyve, az Élet 2013-ban elnyerte a Lipcsei Könyvvásár díját.
Hans Habe - Tarnovszka grófnő
Az orosz-ír grófnő, Maria Nyikolajevna Tarnovszka, aki 1907-ben egyik szeretőjének segítségével rábeszélte a másikat, hogy meggyilkoljanak egy harmadikat, valóban élt. A szerzőt évekig foglalkoztatták az eset dokumentumai. Tarnovszka grófnő élete; amely egy orosz birtokon kezdődik és a velencei női börtönben végződik, s amelynek közbenső állomásai Európa nagyvárosai és legelőkelőbb fürdőhelyei, szanatóriumai, illetve bordélyai és bíróságai voltak ; különleges történet
Frederic Morton - Rothschildok
A bécsi származású amerikai kultúrtörténész a legendás gazdagságú nemzetközi bankár-család és a vagyona közel két és félévszázados, lebilincselően izgalmas történetét dolgozza fel, mely a frankfurti Judengasse félhományos kis ócskásboltjából indul, hogy szédítő sebességgel emelkedve a hatalom csúcsaira repítse a bölcs és előrelátó öreg ócskás öt zseniális és merész, kalandos természetű fiát, akik már országok és uralkodók sorsát döntötték el egymás közt, londoni, párizsi, frankfurti, bécsi és nápolyi bankjaik igazgatói szobáiban. Bízvást mondhatjuk, hogy a Rotschild fiúk találták fel a nemzetközi finánctőkét, és ezzel a nemzetközi kapitalizmust. A felmérhetetlenül hatalmas családi vagyon birtokosai - a fiúk, az unokák és aztán a dédunokák és ükunokák - ott voltak szinte minden fontos történelmi esemény kulisszái mögött, és a pénzük nélkül nem lehetetett se béke, se háború a XIX. Században. Ha manapság nem is hallunk róluk, és ha nem is hivalkodnak úgy gazdagságukkal, mint azokban az évtizedekben, amikor a nevük fogalommá lett minden európai nyelven, mint e könyvből kiderül. Rotschildok - háborúktól, csődöktől és az örökösödési adótól megtépázva bár - ma is vannak, és ma is bankárok
